Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
T. Nagy István; Teh enész a fürdőben Az elnökre jött rá, hogy nekem fürdő kellene. Nem értettem, mit akar, aztán mondta, hogy van egy szakszervezeti beutaló. Tiltakoztam. Még hogy én fürdőbe! Mit csinálnék én két hétig olyan helyen, ahol nem kell csinálni semmit? Megütne a guta. Igaz, hogy nincs se kutyám, se macskám, az asszonyt három éve eltemettem, Vera lányom meg Sopron környékére ment férjhez. De azért mégis. Csak nem bolondultam meg, hogy vénségemre üdülni menjek, azoknak való az, akik ráérnek me- resztgetni magukat holmi büdös vízben. Hát a térdem sűrűn nem hágy aludni, de úgy voltam vele, a sárga- föld majd kiszívja belőle a rosszaságot. Slattyogok a patikába, ott annyian vannak, mint a nyű, azt hittem, soha nem érek a kisablak elé. Adtak a cédulámra háromféle tablettát, ahogy mentem vissza, a borkóstolóban egy nyelettel be is vettem az első adagot. Meg aztán jót is nevettem az elnök szándékán. Eszembe jutott És Balázs az üdüléssel, s ott a téesz-irodán el is meséltem nyomban, hogyan járta meg az öreg Kakasszéket a régi nagyfülű világban. Magányos agglegény volt És Balázs, állítólag a bőre alatt is pénzt tartott, de fösvény volt, mint a kutya. Egyszer, úgy csóp- lés után, mikor készülődött az ősz, gondolt egyet és elment üdülni. Rémuszról leszedte a kö- tőíéket, aztán egy hordó vízzel meg egy halom levelescsutkával együtt belakatolta az istállóba. Állítólag egyetlen fillér nélkül, gyalog vágott neki az útnak, de néhány nap múlva húsz pengővel battyogott hasa. Esze ágában sem volt annak levetkőzni és fürödni, amint ott a jövő-menő népek közt, temérdek pénzt dugdostak a markába merő sajnálatból. Én nem zárhatom rá a tehenekre az ajtót, mondtam az elnöknek, így hát maradok, engem traktorral sem tudnak elhúzaitni Szobásaiéra. Akkor még nem tudtam, hogy ebbe a földi mennyországba küldenek. Meg aztán magyarázkodtam tovább, nekem egy ilyen kirándulás alighanem többe kerülne, mint Esnek, tekintettél arra, hogy én bizony nem sajnálom a hasamtól se az ennivalót, se az italt. Azt mondta erre, ne beszéljek neki annyit, itt a papír és menjek, áztassam a fájós térdemet. Huzakodtam én tovább, de végül is rábeszéltek. Azt hiszem, nem voltam elég határozott. Megettük az ebédet, isteni bablevest főztek. A rántotthús ellen sem volt kifogásom, csak annyi, hogy a fél fogamra is kevésnek éreztem. Megyek aztán iszapolni, került a sor hamar, mert legtöbben ledőltek evés után pihenni. Látom, a jobb térdemmel kezdik a vackolást, de mire kinyögtem, hogy nekem amaz szokott rosszalkodni, már végeztek is velem, szólították a következőt. Na, gondoltam, ezt se kell komolyan venni. Nekem is mondhatnékom volt, hogy adjon az iszapos ember egy cvikit, mert engem meg ő nem lát többet soha. Ügy döntöttem, elég lesz nekem két hétig a lubickolás is. A medence partján, látom, tele a meleg víz elégedett arcú, többnyire koros emberekkel, akik prüszkölnek, szuszognak, nyögdécselnek a gyönyörűségtől. Körül a cementfalnál szorosan ülnek, egymás mellett, mint a fecskék és mondják a magukét, nevetgélnek, vigyorognak. Mit csináljak, közéjük húzódok magam is, a vállam hozzáér egy rengeteg mellű néniéhez, aki éppen a másik oldalán kuksoló kopasz urát fegyelmezte jó vastagon. „Tibi, a pofádra mászok, ha beleszólsz, isten az atyám”, mondta neki, egyébként a legkisebb harag nélkül. ^Szóval — folytatta — a lány úgy maradt, s mikor már látszott, s az anyja elővette, hogy kitől van a gyerek, odavágta nejei, hogy a te uradtól, a drága mostohaapámtól, s tudd meg, kezdettől fogva engem csípett, téged csak azért vett el, mert én tetszettem neki, s most csinálhatsz, amit akarsz, ha fejre állsz, az se hat meg.. Most, hogy itt vagyok, persze cseppet se bánom, sőt kimondottan örülök neki. Nem hittem volna, hogy Ilyen jól telik itt az idő. Látom, amint lerakja a nép a göncöt az üvegfal tövébe, pucéran mindenki egyforma. Hogy én mi mindéit láttam már az első nap! A szobám ötödik emeleti, van benne mosdó, az erkélyen nyugágy, délután lehet ott is napozni,'szóval minden rendes, mondhatnám úri. Egy csendes beszédű gyöngyösi kőművessel lakunk benne, ő olvas esténként, én meg le szoktam menni a parkiba őgyelegmi, mindig hallok ezt, azt. A nagy liftben is fülelek, sohase hittem volna, hogy ennyiféle ember csődül ilyen helyen össze. Az egyik asszony azért veszekedett az urával, mert nincs fürdőszobájuk, ott mások előtt regnálta, hogy intézze el a portán, ő nem akárki, neki jár a fürdőszoba. Akkor tudtam meg, hogy még a szocialista fürdőhelyen sem egyformák az emberek, csak én néztem őket annak a meleg vízben. Ahogy megérkeztem, küldtek a doktorhoz. Szólítottak elég hamar, de mikor beléptem, még nyomkodták egy magamfajta atyafinak a vállát. Másnaponként iszappakolást írtak neki, azit hiszem, nem is hallotta. Egyfolytában sziszegett, jujjogaitott, aztán, hogy szabadult, kényszeredetten heherészni kezdett. Nyilván nagyon érzékeny helyen tapogatták. Főorvos úr, szólalt meg ebben az állapotban, kérem, ha nem sértem meg, adjon egy puszit, legyen szíves. S a meglepett tekintetre megmagyarázta: engem ugyanis többet nem tetszik itt látni, elég volt ennyi szegény vállamnak. Már nevetett a szeme. A nyanyának szörnyen rikácsoló volt a hangja, akár az esőt jelző páváé. Nem is bírtam tovább, átaraszoltam a másik oldalra a magam- formájú férfiak közé. Itt nem kerepelt senki, egy lapos orrú öreg csendesen. magyarázta a szőlőfajták tulajdonságait, Azt hiszem, értett hozzá, figyeltem rá, pedig én jószágokkal foglalkozom. Hanem egyszercsak behatol a medencébe egy ötvenéves hústorony, odaíurakodobt közénk, erőszakos mozgással. De ez még hagyján. Elkezdte tele szájjal szidni a külföldieket Hogy ő be nem engedne egyet sem, azt hiszik, mert pénzük van dögivei, övék a diófáig. Válaszra se méltatták, elúszkáltak mellőle, úgy volt vele a társaság, hogy az illetőnek elment az esze. Végül, hogy magára maradt, sértődötten kimászott a vízből. Jól érzem magam itt igazán, s lesz miről mesélnem otthon. Elmondom azt is, hogy itt találkoztam a közömbösséggel is. Egy este éktelen dö- römbölést hallok, nem tudtam honnan ered, azt hittem, ácsok kopácsinak. De, hogy nem maradt abba, kimentem a folyosóra. A negyedik és az ötödik emelet közt elakadt a kis- lift, s a bentrekedtek próbálták ész- revétetni magukat. Egy lélek se bújt elő rajtam kívül. A szemközti társalgóban öten trécseltek, (azok se törődtek a bajbajutottakkal. Én sánti- káltam ki a lépcsőn ä portára, hogy segítsenek. Nem is annyira a fürdés éri meg, hogy eljöttem. Inkább az, hogy kinézhettem a világra és azt hisziem, okosabb lettem valamivel. Kopré József : Reggel, a hat húszason M reggeli hat húszas vonat /■ fáradtan vánszorgott a Ai síneken. Az ablakokat belepte a reggeli pára. Kétoldalt a sínek mentén távíróoszlopok fekete kontúrjai. Ha megállt a vonat, ezek az oszlopok is megálltak. A le-fölszállók tolakodó, taposó forgatagában tömött aktatáskás középkorú férfi igyekezett a kocsi belsejébe. Az ablaknál volt egy szabad hely. Aktatáskáját az ölébe tette. Hátát nekifeszítette az ülés támlájának. Magához ölelte az aktatáskát. A következő megállóban diákok lökdösték, gyúrták, taposták egymást fölfelé a lépcsőkön. A kocsi közepében elcsendesedtek. Egy szőke, nyúrga fiú oldalba lökte könyökével a szomszédját; — Maradj magadnak — súgta, — Itt az Ottokár! Dr. Kaár Öttó tanár úr, a városszéli iskola földrajzszakos tanára, akit a diákok maguk között csak Ottokárnak neveztek — lehunyt szemmel ült az ülésen. Évtizede utazik ezen a vonaton. Behunyt szemmel is ismert minden kanyart, váltót, zökkenést. Az ismert táj arca — változatlan. — Bevágta a szundit — mondja vigyorogva a szőke. Jó lesz' ma a krapekoknak; nem felel-, nek. Társa csak állt mellette. Nya- < kát nyújtogatva kilesett a karja alól. Táskáját odábbrúgta a lábával a padlón. Egykedvű ábrázoltai nézett ki az ablakon. A szőke meglökte a vállával; — Mi az, te is szunyálsz? — A, dehogy! Az öreglány már ötkor kiráncigált az ágyból. Dr. Kaár Ottó tanár úr fáradtan hallgatta a diákokat. Egész éjjel röpdolgozatokat javított. A füzetek ott dagadtak az aktatáskájában. Felül — szokása szerint — qz elégtelenek. A vonat állomásra érkezett. Lassított, csikorogtak a fékek és a megszokott zökkenővel megállt. — Föl kellene ébreszteni — súgta a szőke, ahogy elviharzott mellette. Neki is itt kell leszállni. — Hagyd, hadd szunyáljon. Legalább elmarad a föcióra! Egymást félretolva páros lábbal ugrottak, le a lépcsőkről. — Aztán mi lett a csajjal? — kérdezte a nyurga, szőke/ — Leléptettem. Nem kamelom a Fabulon-szagot. Nyápicolt még aztán, hogy a faterja is háklis a Fabulonra. — Mire te? — Én, öregem azt mondtam; qa szia, baba. Izenj, ha majd hiányzóm. — És izent? — Frászt. De nem is hiányzik. A járdán ballagtak egykedvűen. A szőke nyurga kezében lóbálta a táskáját. Néha odakoccintotta a keltésekhez. Apró köveket rugdosva megkerülték az iskolát és a hátsó bejáratnál beszélgettek. — Ottókért elvitte a vonat a végállomásra — mondta a szőke. — Vigye. Legalább nem okoskodik a líapuügyeleinél. Lábbal rúgták be a nagy tölgyfokaput. A villanyóra fél nyolcat már jóval elhaladta. Meglódultak a lépcsőn fölfelé. Dr. Kaár Ottó tanár úr, öt perc késésért, mind- • kettőjüknek elvette az ellenőrző- könyvét. Kompozíció Csík István grafikája (A Szentendrei Képtárban pénteken megnyílt Pest megyei Tárlat anyagából.) Kovács L. Péter: Kutyarészvét Autók hosszú sorát pásztázza déli verőfény a strand előtt. A tizenévesek szokás szerint körülugrálják a Porsche, Mustang és Ford autócsodákat, tisztelettel meghajolva az alacsony szélvédő üvegeknél. Ám csődület mégsem a legeslegújabb márka körül támad, hogy alkalmi szakértők eldöntsék; miként működik például a sebességváltó. jövedelmezőségét, s közeli jelenlété, vei is az ebéd előtti méretkedós fontosságára figyelmeztesse az üdülőket. Nem. Főként középkorúak ácso- rognak egy különös gonddal fényesre vikszolt Skoda-kombi előtt. Üdülők, s nem sitrandvendégek persze mind. Nem hosszú sorbanállás vár rájuk az önkiszolgáló büfé előtt, hanem meglepetések nélküli, de legalább közepes minőségű ebéd a közeli szakszervezeti üdülőben. Így hát igényesebbek a látnivalók kiválogatásában. Bár nem egyedüli, s némelyek számára nem is feltűnő jelenség, mégis szemügyre veszik a Skodában szorongó nem mindennapi méretűre megnőtt farkaskutyát. A ráérős fantáziálgatások főként a tulajdonos személyét veszik célba. A vélemények két táborra oszlanak. Az egyik hivalkodó, pökhendi alakra gondol, aki ha már autójá- 1 val nem vághat fel, felvág hát a kutyájával. A másik tábor meg éppen a gazda állat-szeretetét méltányolja. Mondván; mégis csak szép dolog az, ha valaki, egy ilyen hatalmas állat nem éppen krajcáros eltartására vállalkozik. Mindenki vár valamit. Például, hogy a büfé előtti sorból jóllakó t- tan, vagy szomját oltva kiváljék a gazda, s a már kisebb fajta csődület a kocsi ablakától félreállva megrovó vagy elismerő pillantással adózhasson a kocsihoz siető tulajnak. Csak a kutya ül szinte rezzenéstelenül. Már legalább húszán lehetnek, mert közben az árnyékos pádon ücsörgő mérleges néni is odatipegett, félretéve a külföldi turistáknak szánt mű-népi hímzést, hogy ki ne maradjon a látnivalókból, meg szem előtt tartva másik iparágának A két párt közötti csendes disputát csak egy újabb kutya képes megzavarni. A mérleges néni pin-, csije furakodott közelebb, éktelen ugatásra ingerelve ezzel az oroszlánhangú jószágot. Rázkódik a Skoda kegyetlenül, s a kocsiból kihalló dübörgéssé deformálódott kutyaugatás már olyan hange«, hogy egyesek már a szomszéd városban is hallják, csak a gazda nem, mert jó tíz perc is beletelt, amíg kivált a strand emberremgetegéből. Nem volt kövér, kopasz és öreg, mint azt egyesek tudni vélték. Negyven körüli, sziltár és arca még a megdühödött állat tombolására is rezzenéstelen. Mozdulatai mértani pontosságúéit. Mutatóujjának egyetlen emelintésére elnémult a kutya, s kurta, de határozott könyékmozdulattai lökte félre az üdülők legöregebbikét, a 64 éves építészt, aki egy szem negró cukorral igyekezett segítségére lenni a kutya lecsillapításában. A gazda nevelő szándékának azzal adott nyomatéket, hogy a kutya nyakára villámgyors mozdulatokkal felszerelt pórázt a kocsi padlóján lévő kampóhoz erősítette. Pillantása, amely- lyal a kutya körül az általa teremtett rendet ellenőrizte, átható volt és szakavatott. Aztán ruganyos léptekkel elindult a strand felé. Ügyet sem vetve a kutyára, a mérleges néni előtt már csak azok várakoznak, akiknek az önmaguk Szabta normák szerint szigorúan ez rendeltetett. A kutya ül nyugodtan. Meg sém emeli rövid pórázos fejét, amikor a pincsi kettéroppantva az építésztől kapott negrót, tisztes távolból megáll a kocsi előtt. Néz az irdatlan jószágra a pincsi, mintha jelezni akarná: nemcsak kutyahűség, kutyabánat létezik, hanem kutya- részvát is. Főként a kutyasors iránt. Rám került a sor. Faggat a főorvos úr, hogy szedek-e orvosságot, ha szedek, akkor miféléket, tudok-e aludni, szeretem-e a meleg vizet, meg ilyesmi, aztán, hogy mi a panaszom, hói fáj a lábam. Éppen ott, de nagyon, szisszentem föl, mert hátul a vastag hús fölött mély észtét te; be az ujját. Hát ennek aztán úgy megörült, még kurjantott is, majd azt mondta nagy vidáman, hogy fölfedeztünk valamit. Én meg csak szívtam a fogam, nem értettem, hogy lehet így élvezni a másik ember kínját. Oda se figyeltem, miket Íratott föl a kisasszonynyal, csak annyit hallottam, hogy iszappakolás a bal térdre. G. Szabó László: Mikor a padlón Mikor a padlón koppant farmered, egy húr feszült ki köztünk észrevétlen s átívelt — míg a többit is letéptem — harminc évet, mely közöttünk marad. Dallam kelt rajta, áradó, meleg s hangzott kettőnknek más-másféleképpen: te a beat-lármát, én Mozartot értem — * mégis kivívtam összhangom veled. •yfe * Vörös Ferenc rajza S míg kóvályogtam szédült-botorul végre-feltárult, rég-lesett egekben, hittem: ez első — s maradt az egyetlen. Osztojkán Béla: Korán kelő lányok Tiszta szemük őszikék, kicsit búsak, álmosak, jönnek mint az őzikék, illatosak lányosak. Rejtik kicsiny emlőiket, rezegtetik csengőiket, hogy sietnek, hogy szaladnak, jönnek, jönnek, mennyin vannak. Most minden újra, végképp elcsitul — félbeszakadt a dal, mire születtem: messzire tűntél — megpattant a húr. Mohácsi-Regős Ferenc rajza Lábuk lángos kardvirág, mégis bodorul a rét, rajtuk hasal a világ, hej tengernyi Margarét. w\
