Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-13 / 242. szám

1978. OKTÓBER 13., PÉNTEK %füri(W Divattörténet Kiállítás Budapesten Letűnt századok öltözékei, a német Balduinus céhmester 1711-ből származó latin nyel­vű cipőtörténeti könyve; 1800- as évek végén készült díszes magyaros ruhaderék és I. Er­zsébet angol királynő szarvas­bőrből remekelt topánkája — ilyen és hasonló érdekessé­gek láthatók azon a divat­történeti kiállításon, amelyet a műszaki könyvnapok alkal­mából nyitottak meg a Ma­gyar Divat Intézet bemutató- termében. Az Iparművészeti Múzeum, a szombathelyi múzeum és a Sabaria Cipőgyár múzeuma által kölcsöinzött divattörté­neti különlegességeken kívül csaknem 400 reprodukció, könyv és folyóirat érzékelteti azt a fejlődést, amely az el­múlt korok divatjától nap­jainkig végbement. A Divat és dokumentáció címmel megnyitott kiállítás október 22-ig naponta 10 és 18 óra között tekinthető meg. Ésszerűen, takarékosan Energia 50 milliárdért Modern gazdaság nem lé­tezhet energia nélkül — a nö­vekvő termeléshez természe­tesen egyre több energiára is szükség van. De nemcsak az ipar, a mezőgazdaság, a szál­lítás — hanem az ember mind­inkább korszerűsödő életfor­mája is egyre több energiát igényel. Csakhogy egyáltalán nem mindegy, hogy mennyivel töb­bet. Ebben az évben a nép­gazdaság energiaigényeinek kielégítése — beleértve a ter­melés, az import, a feldolgo­zás és a szállítás költségeit Is — körülbelül 50 milliárd fo­rintba kerül. Ha ez a tetemes költség csak egyetlen száza­lékkal emelkedik, az is 500 millió forint. Egyre többe kerül ez a számítás még min­dig nem jelzi elég pontosan a Hogyan gazdálkodnak? Tanácsi bevételek, kiadások a ráckevei járásban A ráckevei járásban az ötö­dik ötéves pénzügyi tervek ki­dolgozásakor az volt az alap­elv, hogy a települések és az intézmények megfelelően fej­lődjenek és tovább mérséklőd­jenek az ellátásban a közsé­gek közötti különbségek. Adótartozások E feladatok megoldására évről évre több pénz áll a tanácsok rendelkezésére. 1976- ban. az ötödik ötéves terv első évében 150 millió, tavaly már 166 millió forint volt a járás községeinek költségvetése, az idén 178 millió forint. A ta­nácsi fejlesztésekre szánt ösz- szeg — 533 millió forint — kétszerese annak, amit az elő­ző ötéves tervidőszakban a községek fejlesztésére fordít­hattak. Amikor a tanácsok megter­vezték saját bevételeiket, job­ban igazodtak a realitásokhoz, mint az előző években. A lakossági adóhátralék évről évre csökkenő tendenciát mu­tat; de a járásban az elmúlt év végén még mindig ötmil­lió forintos adótartozást tar­tottak nyilván a tanácsok. Arányaiban nagyobb a mű­ködési bevételek hátraléka, nagyobb, mint a megelőző években. Legtöbben a szemét- szállítás díjával tartoznak. Sokan tartoznak állami gon­dozási díjjal is. Ez, ha ért­hető is, nem elfogadható. Érthető azért, mert az a szü­lő, alti otthon nem sokat tö­rődött a gyerekével, miért tö­rődne akkor, amikor az ál­lam már átvállalta nevelési kötelezettségeinek tetemes ré­szét. Hiányzott az összhang A helyi tanácsok a terve­zett fejlesztés többségét meg­valósították. A legfontosabb volt a lakosság kommunális, egészségügyi és szociális el­látásának javítása, az intéz­ményekben az ellátási színvo­nal növelése. Alapvető volt eddig is a lakás- és köz­műellátás fejlesztése, vala­mint a gyermekintézmény-há­lózat bővítése. Az ötödik ötéves tervidő­szakban 4800 lakás felépítését tűzték ki célul. A lakások na­gyobb része összkomfortos. Ki­emelt feladatnak tekintik a járásban a nagycsaládosok la­kásgondjainak megoldását, va­lamint munkáslakások építé­sét. A bölcsődei helyek száma 165-tel, az óvodai helyeké 325-tel nő a járásban, s a tervidőszak végére 80 újabb helyet teremtenek az öregek napközi otthonaiban. Gyor­sabb ütemben növelik az ál­talános iskolai tantermek szá­mát. mert a tanulók száma gyorsan nő. A közműhálózat fejlesztésé­re 114 millió forint áll a já­rás rendelkezésére, ezt első­sorban Szigetszentmiklóson és Ráckevén használják fel. Az idegenforgalom növekedése kényszerítő körülmény; üdülő­telepek fejlesztésére, tej-, zöldség-gyümölcs elárusító helyek, autóparkolók építésé­re, strandfejlesztésre húsz­millió forintot irányoztak elő. A tervidőszak első évében a tanácsok nem teljesítették fejlesztési terveiket. Ennek oka. hogy nem volt meg a kellő összhang a tervezés, a bonyolítás és a kivitelezés kö­zött, elhúzódtak a területelő­készítések és szűkös volt az építő kapacitás. Az elmúlt évben felgyorsult a munka az áthúzódó építke­zéseken, ugyanakkor tervsze­rűbbé vált az induló beruhá­zások előkészítése is. Az 1976. évi alig 59 százalékos telje­sítéssel szemben 1977-ben a tervezett 166 millió forintos összegből 142 milliót hasz­náltak fel a községek. A tár­sadalmi munka értéke a két év alatt 53 millió forintot tett ki. Gyorsult a kivitelezés Az idén az első félévben a ráckevei járás községeinek költségvetése 178 millió fo­rint, fejlesztésekre 191 mil­liót fordíthattak. A tanácsok a bevételi terveiket minden eddiginél jobban, 60,4 száza­lékra teljesítették. A bevételek jelentős hányadát a lakossági adók képezik; adóbevételi ter­vüket az első félévben vala­melyest még túl is teljesítet­ték a tanácsok. Ami a tervezett fejlesztést illeti, az első félév végén úgy látszott, hogy veszélyben v<m négy nagyobb kommunális be­ruházás. De — mint nemrégi­ben beszámoltunk róla — a megyei és járási párt- és ta­nácsi Szervek közbelépése után a második félévben meg­gyorsult a kivitelezés, s így van remény az idei fejleszté­si tervek teljesítésére. H. E. helyzetet. Jelenleg ugyanis teljes energiaszükségletünk­nek csaknem felét importál­juk. És bár a hazai energeti­kai ágazatok nagy erőfeszíté­seket tesznek termelésük nö­velésére, erre — akár a szén-, akár a kőolaj- és földgázbá­nyászatot nézzük — a termé­szeti körülményeket is figye­lembe véve csak korlátozott mértékben van mód. Az ener­giaigények túlzott növekedése tehát az import növekedését vonja maga után. A kérdésnek azonban ez még mindig csak az egyik ol­dala. A növekvő energiaigé­nyek kielégítéséhez ugyanis beruházásokra is szükség van. A negyedik ötéves tervidőszak­ban például az összes ipari beruházásoknak 33 százalékát fordították energetikai célokra, ez az arány az ötödik ötéves tervidőszakban már 43 szá­zalék. És minél nagyobb be­fektetéseket igényel az ener­giaigények kielégítése, annál kevesebb pénz jut más ágaza­tok fejlesztésére. A cél tehát az, hogy úgy növe­kedjék az ipar, a mezőgazda­ság termelése, úgy elégítsék ki az állandóan emelkedő szál­lítási igényeket, hogy közben az energiafogyasztás ne, vagy csak igen kis mértékben emelkedjék. Ennek a célnak érdekében azonban még igen sok a tennivaló — jól mutat­ják ezt az idei adatok is. Nagyobb fogyasztás Az első félév eredményeire támaszkodó előrejelzések sze­rint ugyanis az ország összes energiahordozó felhasználása körülbelül 2 százalékkal meg­haladja a tervezettet. Termé­szetesen vannak ennek objek­tív okai is — például a túl­ságosan hosszúra nyúlt fűtési idény, vagy a mezőgazdaság­nak az esős aratás miatti na­gyobb energiaigénye. De jelez ez a magas energiafogyasztás még valamit: minden jelenté­keny eredmény ellenére a vál­lalatok- tevékenységében még mindig nem kapott helyet az energiával való ésszerű gaz­dálkodás, a takarékosság. Természetesen vannak ezen a téren eredmények is. Pél­da erre a rendszeresen megfi­gyelt 250 nagyvállalat csak­nem egymilliárd forint értékű megtakarítása, vagy azok az energiaracionalizálási beruhá­zások, amelyek az elmúlt években valósultak meg, s energiahordozó megtakarítást eredményeztek. Csakhogy ezek az eredmények elsősorban a nagy energiafogyasztó vállala­toknál születtek, azoknál a vál­lalatoknál, ahol az energia- költség kis arányú, kevesebb figyelmet fordítanak a takaré­kosságra. Elpocsékolt kalóriák Pedig bőségesen vannak olyan lehetőségek, amelyek ki­használásával csökkenthető a Jobb szervezés — gyorsabb szállítás Szervezettebb rakodással és a közúti szállítás arányá­nak növelésével enyhült a Dunaújvárosi Papírgyár fu­vargondja. Az utóbbi hetek­ben ugyanis megteltek a du­naújvárosi gyár raktárai, és kényszerűségből néhány napig tíz százalékkal csökkenteniük kellett a napi termelést is. A fuvarozó vállalatok jobb együttműködésével az eddigi­nél több vasúti kocsit kapnak és naponta négy pótkocsis te­hergépkocsival tudták növel­ni a közúti szállítóeszközök számát. Fokozták a hét végi szállítás arányát is, ehhez to­vábbi tíz teherautót biztosít az 1-es Volán Vállalat Saját fuvareszközzel segített né­hány megrendelő, így több konzervgyár s baromfifeldol­gozó vállalat a megrendelt hullámpapírtermék gyors el­szállításával könnyített a raktározási gondokon. A késztermék-kiszállítás gyorsítására tett közös intéz­kedés hatására lehetőség nyílt a Dunaújvárosi Papírgyár termelési lemaradásának be­hozására. Ez azért jelentős, mert az idén Dunaújvárosban gyártott 43 ezer tonna hul­lámdoboz teljes egészében importhelyettesítő termék, és számos hazai exportcikk ke­resett csomagolóanyaga. A FŐVÁROST SEGÍTVE Szervetlenhulladék-gyűjtő Diósd és Érd határában Még egy kis karéj hátra van az esztendőből, de máris tudom: miről marad számom­ra emlékezetes 1978. Egy va­laha elképzelhetetlennek tűnő rekordról. öt éve, 1973-ban, mindössze 9600 köbméter lom gyűlt össze Budapesten a Fővárosi Köztisztasági Hivatal ingye­nes lakossági lomtalanítási ak­ciója során. E mennyiség tíz­szerese jó fél év alatt fantasz­tikusnak tűnt. Még tavaly sem lehetett sejteni, mi készül '— egész évben 54 ezer köb­méter feleslegesnek ítélt ház­tartási eszköz-gép került a fő­város kilenc lerakóhelyére. Nyáron viszont már határo­zottan kirajzolódtak a bűvös százezer köbméteres határ át­lépésének lehetőségei: az el­ső hat hónapban 61 ezer köb­méter lom gyűlt össze ... És nemrég elkészült az ösz- szesített statisztika a fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat szemétszállítási és elhelyezési főosztályán. Az eredmény: március 1. és szeptember 16. között 100 ezer 570 köbméter lim-lomot vittek el a kapuk elől, a járdákról a tömörítős és platós szemétszállító jár­művek. Mivel a kirakott hul­ladékmennyiség még az utol­Búzavetők. búza vetéséhez. A szigetcsépi Lenin Termelőszövetke­zetben befejezték az őszi árpa vetését, és hozzákezdtek az ötszáz hektárnyi Király Krisztina (elvétele A dabasi járás öregjeiért Napközi, gondozás, segély Világszerte növekszik az idős korúak aránya a népes­ségben. A gyakran egyedül élő idősekért tenni, róluk gondos­kodni — az egész társadalom feladata. Nincs ez másként a dabasi járásban sem ... Csaknem 10 ezer 500 idős ko­rú lakost számlál a járás. Két- ezer-hétszáznál is több közü­lük a magányosan élők, s négyezernél a kis jövedelmű­ek száma. Miként gondoskod­nak róluk? Több mint 3 millió Csupán az év el6ő felében 246 rászorulónak juttattak 1 millió 200 ezer forint szociális segélyt, ennek összege havonta átlagosan 940 forint volt. De az anyagi támogatásnak más formája is van. Például a rend­kívüli — alkalmankénti — se­gély, amely 31 száznyolcvanán kaptak, s átlagosan 580 forint volt. A szociális étkeztetésből ötvenhatan részesednek, s en­nek anyagi kihatása sem cse­kély: az év első hat hónapjá­ban több mint 55 ezer forintot tett ki. A pénzben! juttatások körül van némi gond. Például az, hogy egyes tanácsok az e célra szánt összegeket tartalékolják az év végére. Az esetenkénti segélyek néhol alacsonyabb összegűek a szükségesnél. En­nek oka az ügyintézők keret- szemlélete. Általános jelen­ség, hogy a gondozottaknak a nagyobb ünnepek előtt utalják ki csak a segélyt. Talán, ha a kérelmek elbí­rálásakor jobban érvényre jut­na a szociális bizottságok vé­leménye, ha alaposabbak len­nének a környezettanulmá­nyok ezeken a problémákon is lehetne változtatni. Mégis fi­gyelemre méltó a fejlődés: 1976-ban 3 millió 19 ezer, ta­valy 3 millió 230 ezer forintot fordítottak az idősek támoga­tására, s az idei összeg sem lesz kevesebb az elmúlt évi­nél. Kell a jó szó is A házi szociális gondozás a családot hivatott helyettesíte­ni. pótolni. A gondozók olyan eiesett időseket látogatnak ott­honukban, akiknek nemcsak a ház körüli teendők ellátására — takarításra, főzésre, moso­gatásra — nagy az igénye, ha­nem legalább annyira a jó szóra, magányuk feloldására, a külvilággal való kapcsolatuk fenntartására. Negyvenhat egyedülállót lá­togatott az év első felében negyvenhárom szociális gon­dozó. Áldozatos munkájáról hű képet alkothat magának az ol­vasó egyetlen adatból: míg or­szágszerte átlagosan 5,3 alka­lommal látogatják a gondozók az időseket, a dabasi járásban ez a szám évente 27. A házi gondozottak döntő többsége idősebb 70 évesnél, sokan közülük mozgásukban korlátozottak, munkaképtele­nek. S bár mindannyian okkal hálásak gondozóiknak, ma még 240 azoknak a száma, akik be­vonhatók a társadalmi támo­gatásnak ebbe a rendszerébe. A gondozók zöme lelkiismere­tesen oldja meg önként vál­lalt feladatát, de a Vöröske­reszt új segítőkre vár ,.. Az öregek napközi otthonai­ban hasznos időtöltést, szóra­kozást találhatnak az odaláto­gató idősek. Gondoskodnak egészségükről, étkezésükről is. S ami talán ennél fontosabb: nem töltik napjaikat egye­dül. Sajnos a járásban eddig csak két helyen létesült ilyen nap­közi, Dabason és Örkényben, húsz-húsz öregnek. Az Örké­nyi otthonban állandóan táb­lás ház van. Olyannyira, hogy huszonhatan most is kérik fel­vételüket Ugyancsak sokan várják, hogy megépüljön az öregek napközije Bugyin, Gyá- lon és Öcsán. Több mint 200 idős ember ügyéről van szó. Dabason más a gond: alig néhányan járnak az öregek napközijébe. Amikor megkér­dezték azokat, akik otthon maradtak; a válasz többnyire így hangzott: nem megyek a szegényházba... Szegényház? Furcsa nézet. A ház maga aligha nevezhető szegénynek, hiszen könyvek garmadája, rá­dió, tévé, magnó, társasjáték várja, hogy a magányos em­bereket szórakoztassa. S a régi értelemben sem igaz a sze­gényház kifejezés, mert a nap­közi nem a szegények háza: nem szükségképp szegény, aki idős és magányos ... Az lendítené fel a dabasi napközi forgalmát, ha sikerül­ne a település távoli részei­ből, néha öt kilométernél mesz- szebbröl, busszal vinni napkö­zibe az időseket. A dabasi Fe­hér Akác Tsz már fel is aján­lott egy buszt, csak azt kellene még összeírni, kiért menjen. A társadalmi munkára, ösz- szefogásra pedig a járásban másutt is nagy szükség lesz a jövőben. Mert ahol az idősek kérik, ott fel kell építeni a napközit. Ma több mint két­százukért, holnap talán még többjükért... V. G. P. k l fogy &$z tás. És korántsem csak a feleslegesen égő villanykör­tékről, az üresen járó gépek­ről, az üzemek kitört ablakain a levegőbe kiengedett melegről van szó. Sok helyen elhanya­goltak a kazánok, nincs meg­felelő műszerezés, nem fordí­tanak figyelmet a tüzelőbe­rendezések hatásfokának nö­velésére. Sok még az üresen futó gépkocsi, pedig ezek jobb kihasználása korántsem csak az energiafogyasztást csökkente­né. De van az energiatakaré­kosságnak közvetett útja is. Gondoljunk például arra, hogy ha egy építkezésen egy kiló cementet szétszórnak, 900 ka­lória energiát is elpocsékolnak. Ha 100 kiló műtrágyát felesle­gesen, rossz időpontban vagy nem a megfelelő helyen szór­nak a földekre, csupán az el­pazarolt energia költsége 70— 80 forint. És végül még egy tényező: kétségtelen, hogy nemcsak az energia előállítása, hanem megtakarítása is pénzbe ke­rül, hiszen az energiafogyasz­tás jelentékeny csökkentése beruházásokat igényel. A ta­pasztalatok azonban azt bizo­nyítják, hogy a takarékosságot célzó fejlesztések olcsóbban termelik az energiát, mint a bányák és az erőművek. Saj­nos, a vállalatok ezt nem min­dig érzékelik, mert olcsóbban jutnak az energiahordozókhoz, mint a népgazdaság, s ezért alig-alig kezdeményeznek ener­giafogyasztást racionalizáló intézkedéseket és fejlesztése­ket. Pedig ezekre mindinkább szükség van az energiafo­gyasztás mérséklése, a nép­gazdaság kiadásainak csők-' kentése, egyensúlyi helyzeté­nek javítása érdekében. K. X só napokban is sok volt, rá­adásul még utólag is kirak­tak (!), a lomtalanító brigádok három nappal a tervezettnél később fejezték be munká­jukat. A szemét növekvő mennyi­sége — világjelenség. Nincs ez másként Budapesten, a két­milliós városban sem. A le­rakóhelyek feltöltődése lát­tán már régebben határozat született egy budapesti sze­métégetőmű felépítésére. Az állami nagyberuházás 1981-re készül el. Ám ez sem old meg majd mindent. Ezért nem meglepő, hogy a közelmúltban a fővá­ros házmester vállalata új hulladéklerakót avatott. Még­pedig túl a város közigazga­tási határán, negyven kilo­méterre Budapesttől, Pest me­gyében. Mégpedig Diósd és Érd határában, ahol a szak­emberek csakis szervetlen ere­detű hulladék — föld, sitt, törmelék — elhelyezését en- ! gedélyezik. Pest megye tehát segített a fővárosnak. A hulladék meglepő ütemű gyarapodását látva nem ki­zárt: az ilyesfajta segítőkész- ssgre a jövőben is szükség lesz... Üjházy György

Next

/
Thumbnails
Contents