Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-13 / 242. szám

1978. OKTÓBER 13., PÉNTEK %#niav Prizma helyett Automata raktár burgonyának Zöldért-beruházások Pest megyében A vártnál jóval több bur­gonya termett. Jó közepes volt a termés, csak a Zöldért nem készült fel a felvásárlására. A gazdaságok és a felvásárlók (áfészek, Zöldért) a bizton­ság kedvéért a szükségesnél többet szerződtek le, arra szá­mítva, hogy úgyis kevesebb terem. Tévedtek, több ter­mett. Sokféle lehet az indok­lás, az azonban tény, hogy nem megy zökkenőmentesen a burgonya értékesítése és tá­rolása. Számos gazdaság pél­dául saját maga tárolja a Zöldértnek már eladott ter­mést Van, de hová tegyék? — Miért nem tudja a Zöl­dért a szerződésben vállalt mennyiséget saját telepein raktározni? — kérdeztük Horváth Mihálytól, a Pest megyei Zöldért igazgatójától. — A mezőgazdaságban a gépesítés, az agrotechnika olyan gyorsan fejlődött, hogy most már rövid idő alatt nagy mennyiségű árut tudnak fel­szedni és átadni. A forgalma­zók, az áfészek, a Zöldértek viszont lemaradtak. Sőt; húsz­huszonöt éve jóformán sem­mit sem változott az értékesí­tési forma. Nincs elegendő tárolóhely és korszerűtlenek vagy egyáltalán nincsenek gé­peink. Három éve még csak az ősi módszerrel rakták el télre a burgonyát. Vermet ástak, prizmába egyengették, földdel letakarták, s reménykedtek, hogy majd csak nem lesz nagy fagy. De a remény nem segített, s több éves átlagban a termés 30 százaléka ve­szendőbe ment. A válogatást és a rakodást sem lehetett géppel végeztetni, és ráadásul a szabad ég alatt, szélben, esőben kellett az embereknek dolgozniuk.- A Pest megyei Zöldértnél tavaly gyors fejlesztésbe kezdték. Tárolókat építtetnek Monoron, Dunaharasztin, Gö­döllőn. s ha a terveket jóvá­hagyják, Vácott is. Bontakozik a jövő képe A Zöldért monori kirendelt­ségén egymás mellett van a múlt, a jelen, s már határo­zottan kibontakoznak a jövő tárolási, csomagolási módsze­reinek körvonalai. Kezdjük a Toldi utcában levő ősi és ósdi telepen. Ko­vács János raktárvezető pa­naszáradattal fogad. — Húsz éve dolgozom itt, s azóta itt semmi sem válto­zott. Szűk a hely, nem férnek el a targoncák, de még az ud­varra is csak két teherautó tud beállni. Ha újabb árut hoznak, akkor a raktárban le­vőket át kell csoportosítani. És mindent kézzel, emberi erővel... Naponta csaknem száz helyre szállítunk zöldsé­get és gyümölcsöt. Néha ak­kora a kavarodás, a tumultus, hogy azt hiszem, belebolondu­lok. A rakodóknak is elegük van, hiába fizetik meg őket. (Bár kérdéses, hogy megfize­tik-e? Endrődi Ferenc pél­dául 256 órára 3646 forintot, Gulyás András ugyanennyi órai munkáért 3207 forintot kapott, s ők még a jobbak kö­zé tartoznak.) Ha tudnak, el­mennek máshová dolgozni. — Űj telepünk, ahová ta­vasszal kiköltözhetünk, az or­szág egyik legkorszerűbb Zöl- dért-bázisa lesz — bizakodik K. Nagy György kirendeltség­vezető. A nyolc hektárnyi terület hátsó sarkában, még ott szé­gyenkeznek a használaton kívül helyezett régi raktárak. Őszintén szólva, erős túlzás azokat a gödröket és földku­pacokat így nevezni... A je­lenlegiek azonban már meg­ütik a mértéket. Ezekbe a szerfás, halmos tárolókba, nagy teljesítményű ventillá­torok fújják a szárító leve­gőt. Ezen a telepen hármat építettek belőlük, 90 vagon burgonyát raktározhatnak bennük. De talán még ezeket is kiselejtezhetik, ha elkészül az új, az igazán korszerű bur­gonyatároló. Már az idén fogad — Mikor adják át? — kér­dezem Lovas Istvántól, a mo­nori építőipari szövetkezeti közös vállalat főmérnökétől. — Már elkezdtük és az év végéig szeretnénk végezni. Az összesen 360 vagonos burgo­nyatároló négy hajóját, ahogy sorra elkészülnek, szakaszo­san használatba is veszik. Az első nemsokára fogadja a ter­mést. Az építkezésre és a beren­dezésre több mint 27 millió forintot költ a Pest megyei Zöldért. S ezért kap egy tel­jesen gépesített, sőt félig automatizált tárolót, koptatót és csomagolót. A terveket eleve úgy készítették, hogy később mélyhűtő részt is épít­hetnek hozzá. A hajónként! négy ventil­látor óránként hatvanszoros légcserét tud biztosítani. A mennyezetről speciális hőérzé­kelők lógnak be a burgonyá­ba, s kint az ajtó mellett a vezérlőszekrényen leolvashat­ják külön-külön mindegyik hőérzékelő által mért hőfokot, s a burgonya átlaghőmérsék­letét is. Egy írószerkezet pe­dig folyamatosan regisztrálja a hőmérséklet változását. — A burgonyát itt 4—5 fokon tartjuk. Ez megfelelő, mert a korai burgonya 8—10, az őszi 10—12 foknál kezd csírázni — magyarázza a ki­rendeltségvezető. A már elmondottakon kívül étkező, melegítőkonyha, mo­sogató, fürdő, öltöző, s termé­szetesen több iroda is lesz a telepen. S a monorihoz hasonló ütemben építik a dunaharasz- ti — 270 vagonos — tárolót. Ezzel is elkészülnek idén. Az első hajó — Tavaly novemberben kezdtük az előkészítő föld­munkákat, és az idén már­ciusban a tényleges építkezést — mondja Mikó Géza, a 3-as számú építőipari szövetke­zeti közös vállalat építésveze­tője. — Mi is szakaszosan dolgozunk, s az első hajóval előreláthatóan október végére készülünk el. A késői átadás miatt sem marad azért üresen; zöldséget, gyümölcsöt, de még burgo­nyát is fogad. Szerencsére egyik terményből sem szű­kölködünk. Szente Pál A KGST-országok miniszteri fóruma Ma: záréülés A tömegétkeztetés mennyi­ségi és minőségi színvonalá­nak fejlesztése a következő évek kiemelt társadalompoliti­kai célja — hangoztatták a KGST-országok belkereske­delmi minisztereinek csütörtö­ki tanácskozásán. amelyen egyebek között — magyar elő­terjesztés alapján — a tö­megétkeztetés racionalizálásá­val foglalkoztak. A téma jelentőségét aláhúz­za, hogy a vizsgált országok­ban, Bulgáriában, Csehszlová­kiában, Magyarországon, az NDK-ban és a Szovjetunióban 1980-ig további 10—15 száza­lékkal növekszik például a munkahelyen étkezők, és 8—13 százalékkal — a Szovjetunió­ban 23 százalékkal — az isko­lai étkeztetésben részt vevők aránya. A miniszterek állás- foglalása szerint a tömegétkez­tetésnek segítenie kell az egészségesebb táplálkozást, amelyben kívánatos az állati eredetű fehérjék, a tej- és tej­termékek, a tojás részarányá­nak növelése. A tanácskozás foglalkozott a tömegétkeztetés technológiai és felszerelési követelményei­vel. A KGST-országok belkeres­kedelmi minisztereinek 10. ta­nácskozása pénteken záró ple­náris üléssel és a jubileumi ülés jegyzőkönyvének ünne­pélyes aláírásával fejeződik be. Megvalósult a közlekedési koncepció Parlamenti bizottság javaslata a vízi szállítás fejlesztésére Mélykúti Attila, az MTI parlamenti tudósítója jelenti: 1968: jóváhagyták az új köz­lekedéspolitikai koncepciót, s egyidejűleg a közúti jármű- gyártás kiemelt kormány- programját. 1978: az áru- és személyszállításban a tíz év-( vél korábbinál jóval körszé- rűbb ,a jártúúpiark, á' telepü-: lések döntő többségét elérték az autóbuszhálózat vivőerei, s megszűntek a gazdaságtalanul üzemelő kisforgalmú vasútvo­nalak. Valóra váltak tehát a közlekedési koncepció legfon­tosabb elképzelései, amit dön­tően a közúti járműgyártás fejlesztése tett lehetővé. Tíz év alatt „nemzeti iparrá” vált Magyarországon az autó- buszgyártás, s korszerű tech­nológiával készíti a motoro­kat, a hátsó futóműveket, a szervokormányt és a sebes­ségváltót a győri Magyar Va­gon- és Gépgyár, valamint a szigethalmi Csepel Autógyár. Tömören így vonták meg az országgyűlés ipari bizottságá­nak csütörtökön, a Ganz-MÁ- VAG gyárban megtartott ki­helyezett ülésén a közlekedé­si eszközök gyártásának ered­ményeit a közlekedéspolitikai koncepció tükrében. Gdcsi Miklós kohó- és gépipari mi­niszterhelyettes a számokkal is alátámasztható fejlődést egy további megállapítással toldotta meg: eredményeit te­kintve a közúti járműgyártás fejlesztése a szelektív ipar- politika egyik első sikeres programja lett. Az egykor drágán gyártható és nehezen eladható termékek helyett hosszú távon is jól értékesít­hető, biztonságot adó autóbu­szok, alkatrészek és főegysé­gek fémjelzik a járműiparban dolgozók munkáját. Az egyen­letes, a töretlen fejlődés a szocialista országokkal létre­jött szakosodásnak is köszön­hető. A járműgyártás fejlődése» — hozzászólásában több képvi­selő is megerősítette — a mindennapi életben is kedve­ző változásokat hozott. A tá­volsági személyforgalomban az egykori 21 százalékról 40- re nőtt az autóbuszközlekedés részaránya — mondotta Herk- ner Ottó külkereskedelmi mi­niszterhelyettes. Az elismerő szavak mellett számos feszítő, megoldásra váró gondot is szóvá tettek a képviselők. Gyakran hiába keresik például az alkatrésze­ket a 200-as családhoz tarto­zó Ikarus-buszokhoz — muta­tott rá Kangyalka Antal. Ko­vács Károly ágazati intézke­dést, ösztönzést javasolt an­nak érdekében, hogy a külföl­dön futó Ikarusokhoz mindig időben megkaphassák az al­katrész-utánpótlást. A téma kapcsán Karászy György, az Ikarus fejlesztési igazgatója azzal érvelt, hogy a buszok­hoz sok gyár szállít részegysé­geket Hozzátette: Magyaror­szágon az Autóker, külföldön a Mogürt a gazdája és a fele­lőse az alkatrész-utánpótlás­nak. Több más észrevétel után Gorjánc Ignác zárta rö­vidre a különvélemények áramkörét: mindegy, hogy ki gyártja a buszok javításához elengedhetetlen kellékeket, ha ugyanis késik az utánpótlás, annak kárát a márka, a vál­Vöröpkeresi t-műnka terv Cél: az egészséges életmód A Vöröskereszt a következő években megkülönböztetett fi­gyelmet fordít a gyermek- és ifjúságvédelemre, az iparban és a mezőgazdaságban dolgo­zók egészséges életmódra ne­velésére, a balesetek megelő­zésére és a fiatalok családi életre nevelésére. Egyebek között ez kapott helyet a Magyar Vöröskereszt öt évre szóló munkatervé­ben, amelyet csütörtökön fo­gadott el a szervezet országos vezetősége. Kaposvári Júlia főtitkárhelyettes az előterjesz­tett javaslathoz fűzött szóbeli kiegészítőjében utalt arra, hogy hatékonyabbá válhat az egészségnevelés, ha a külön­böző intézmények, társadalmi szervezetek egyesítik erőiket, támogatják egymást az egész­ségügyi ismeretek terjesztésé­ben. ★ Csütörtökön a Magyar Vö­röskereszt székházában lelep­lezték Henry Dunant emlék­tábláját. Születésének 150. év­fordulója alkalmából Hantos János főtitkár méltatta a ne­ves svájci humanista, a Nem­zetközi Vöröskereszt megala­pítójának érdemeit. lalat, végső soron a népgazda­ság látja. Weiszböck Rezsőné és Já­vorkai István egyaránt a munkásszállítás fejlesztésének szükségességére hívta fel a figyelmet. Még mindig túl sok teherautó viszi a bejáró dol­gozókat, Azért lassú az őket szállító járművek kicserélése, mert a kis autóbuszok sok he­lyütt csak gazdaságtalanul hasznosíthatók. A mezőgazda­ságban például reggel kivi­szik, este visszaviszik a mun­kásokat, napközben állnak az Ikarusok. A vitában több hozzászóló is sürgette az olcsó, gazdasá­gos vízi szállítás fejlesztését: a Duna és a Tisza nagy lehető­ségeket kínál. A bizottság együttes javaslatot fogadott el: a Közlekedés- és Posta­ügyi, valamint a Kohó- és Gépipari iMnisztérium — az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal együtt — vizs­gálja meg a vízi szállítás nö­velésének lehetőségét, mér­jék fel a vontatók, az uszá lyok gyártásának, a kikötők építésének ipari, gazdasági hátterét, és dolgozzanak ki egységes fejlesztési koncep­ciót. FRISS ISTVÁN (1903-1978} Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy ok­tóber 11-én szívroham következtében elhunyt Friss István elv- társ, pártunk, a magyar és a nemzetközi forradalmi munkás- mozgalom régi harcosa, kiemelkedő személyisége, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, akadé­mikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének^ tagja. Friss István elvtárs temetése október 16-án (hétfőn), 15 órakor lesz a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Pan­teonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai és munkatársai 14.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Tudományos Akadémia „A valóság­ban a társadal­mi-gazdasági történés, fej­lődés, hatalmas folyamatában az egymással összefonódó, egymást köl­csönösen meg­határozó ösz- szefüggések so­kasága kap­csolja össze a gazdaságpoliti­kát a politiká­val — mondot­ta tavaly egy beszélgetés so­rán Friss Ist­ván akadémi­kus. Valójában életének szá­lait fogta e gondolatba, hiszen munkásságában szétválasztha- tatlanul összefonódott a párt szolgálata elméleti és gyakor­lati tudományos tevékenységé­vel. Az 1903. május 21-én szüle­tett Friss István 14—15 éves korában kezdett megismerked­ni Marx—Engels írásaival, hogy aztán a politikai gazda­ságtan művelése végigkísérje Termékeny munkásságát. Az érettségi után a kereskedelmi főiskolát Berlinben végezte, ahol a tanulás mellett az ifjú­munkás csoportoknak tartott előadásaiban kamatoztatta már széles körű ismereteit. A Kommunisták Magyaror­szági Pártjának ' 1922-ben lett tagja, és 1924 őszétől a követ­kező év nyaráig Londonban á párt egyik sejtjében tevékeny­kedett. Hazaérkezése után 1925-ben az MSZMP-ben vég­zett munkát, s részt vett á há­rom évvel később megjelent, sokszorosított pártiap, a Kom­munista előkészítésében, majd szerkesztésében is. A haladó politikai és munkásmozgalmi megmozdulások egyik élesztő­je volt, többek között részt vett az országos bányász­sztrájk szervezésében is. A ha­talom birtokosai 1927-ben há­rom és fél évi fegyházra ítél­ték. 1933-ban újból letartóz­tatták, de a munkásmozga­lomtól nem tántoríthatták el. Életében újabb szakaszt je­lentett 1935, amikor Friss Ist­ván Moszkvába került, majd ezt követően 1937-től Prágá­ban tagja volt a Kommunis­ták Magyarországi Pártja há­romtagú ideig­lenes felső ve­zetésnek. 1939. tavaszáig a Dolgozók. Lap­ját szerkesz­tette, Cseh­szlovákia né­met megszál­lása után Svéd­országba me­nekült. A Szov­jetunióbán' üd­vözölték élv- társai 1940-ben, s a második világháború kitörése után a Kossuth Rádió szerkesztőségi tagjaként dol­gozott. A felszabadulás után as MKP osztályvezetője, egyik kidolgozója volt a hároméves tervnek, részt vett az üzemek államosításának előkészítésé­ben. 1954-ben megszervezője volt a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudo­mányi Intézetének. Tudomá­nyos kutatói munkássága mel­lett egy évig szerkesztette a Társadalmi Szemlét, majd az ellenforradalom után az MSZMP Központi Bizottságá­nak államgazdasági osztályát vezette. Rövid ideig a Népsza­badság szerkesztőségének ve­zetője. 1956 előtt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének, majd — egészen, haláláig — az MSZMP Köz­ponti Bizottságának volt a tag­ja. A Magyar Tudományos Akadémia 1956-ban levelező, 1960-ban rendes tagjává vá­lasztotta, s tagja volt az Aka­démia elnökségének. A szocialista gazdaság ter­vezéséről, irányításáról, a KGST-országok együttműkö­désének törvényszerűségeiről számos maradandó alkotást vetett papírra. Elméleti és gya­korlati munkásságát, politikai tevékenységét állami és tu­dományos kitüntetések sora, tiszteletbeli doktori címek fémjelzik. A Szocialista Hazá­ért Érdemrend, a Magyar Nép- köztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje, a Mun­ka Vörös Zászló Érdemrendje, A Magyar Szabadság Érdem­rend, a Kossuth Érdemrend, a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem és más magas ki­tüntetések, valamint az Álla­mi díj I. fokozatának tulajdo­nosa volt. Kapjanak mandátumot a közösségért tenni akarók A lakóbizottságokban tevé­kenykedő hetvenezer társa­dalmi aktivista megbízatása az idén lejár; újjáválasztásukra idén október és jövő év már­ciusa között kerül sor. Lesz-e változás, illetve milyen szem­pontok érvényesülnek a lakó­bizottságok újjáválasztásában? A Minisztertanács Tanácsi Hi­vatala és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa illetékesei adtak választ a kérdésre. — Az 1973-ban megjelent együttes irányelvben foglaltak továbbra is érvényesek, alapul szolgálnak a lakóbizottságok újjáválasztásának megszerve­zéséhez, működésük segítésé­hez — mondta Raft Miklós, a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatalának elnökhelyettese. A lakóbizottságok ötéven­kénti újjáválasztása jelentős társadalmi esemény, a lakó- területi demokratizmus meg­nyilvánulásának egyik közvet­len formája. — A csak papíron létező la­kóbizottságok a demokratizmus helyi kibontakozását is lassítják formális működésük megen­gedhetetlen. Az ilyen társadal­mi testületek közül nem ke­vesen még mindig fájlalják a hatósági jellegű tevékenységet. jelképező bélyegzők megszün­tetését, pedig tevékenységük, nem azáltal lesz érdemibb, hogy bélyegzőt vagy döntési hatáskört kapnak. A lakóbi­zottságok működéséért a népfronttal közösen érzünk felelősséget. — Az elmúlt 5 év tapaszta­latainak összegzése, a tanulsá­gok hasznosítása hozzásegíthet ahhoz, hogy az újonnan életre- hívott lakóbizottságok a lakó- területi közéletnek ne csak fontos, hanem eredményes fó­rumai is legyenek — mondot­ta Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. A közös­ségi számvetésre jó lehetősége­ket kínálnak a választások, amihez csak annyit: sok helyütt hiányzott még a kez­deményezőkészség. az önte­vékenység, és a politizáló munkastílus. — Nyomban hozzá kell ten­ni: nem a jogok szűkösek! A tanácstörvény, valamint. a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatalával közösen kiadott irányelveink tág teret kínál­nak a lakóbizottságoknak áz érdekvédelmi munkához, a politikai tevékenységhez. — A helyi és a körzeti nép­frontbizottságok hamarosan hozzákezdenek a munkához, a választási javaslatok kidol­gozásához. — Szeretnénk, ha a válasz­tások nyomán az eddiginél több nyugdíjas jutna közéleti feladathoz, a lakók pedig ér­dekeiket szívén viselő képvi­selőhöz, A fiataloknak jó is­kolát, tartalmas tevékenysé­get jelenthet a megbízatás.

Next

/
Thumbnails
Contents