Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-12 / 241. szám
1978. OKTÓBER 12., CSÜTÖRTÖK Zárt csapágyak, hosszabb élettartammal Hazánkban évente 2 milliárd forint értékű csapágyat használnak fel, és ezek élettartamát, a csapágyazott közlekedési eszközök, gépek üzemképességét nagyban befolyásolja a megfelelő zsírozás. A gépipar a hosszú élettartamú, hőálló és semmi utógondozást nem igénylő gépzsírok kifejlesztését, gazdaságos gyártását várja, emellett világszerte előtérbe került a komplex, több célú kenőanyagok és a litium-alapú, korrózióvédő gépzsírok előállítása. Alkalmazásukkal ugyanis zárt csapágyakat gyárthatnak, amelyeket az újfajta kenőzsír megvéd a kopástól, porszennyeződéstől és a korróziótól egyaránt, s ezzel a golyóscsapágyak élettartama mintegy háromszorosára növekszik. A vasúti kocsik például így 300 ezer kilométer helyett egymillió kilométert tehetnek meg csapágycsere nélkül. Biztonságos kupak r Újítás az infúziós üvegek zárására Üj félautomata üvegkupako- Jó gép konstruálásával és üzembe helyezésével megoldotta a vérkészítmények és az infúziós üvegek biztonságos zárását Polyva Lajos műszaki főmérnök, Kelő József üzemrészlegvezető és Kerekes Sándor esztergályos, a Kecskeméti Konzervgyár három aranyérmes újítója. Az eddigi berendezés, amit fizikai erővel mozgattak, gyakran eltörte a vérrel teli palackokat. A társadalmi munkában készült gépet ünnepélyesen adták át a Kecskeméti Véradóállomásnak. Úttörők az üzemekben Nyitóit kapuk akció a Csepel Autógyárban hajtóműgyári kollektíva tagjai már évek óta patronálják a II. Rákóczi Ferenc rajt. Az eddigi eredményeket Vöő Imre elevenítette fel. — Véleményem szerint csakis akkor lehet gyümölcsöző egy brigád és egy általános iskolai osztály kapcsolata, ha nem alkalomszerű. hanem rendszeres és folyamatos. Ellenkező esetben jobb, ha inkább semmit nem csinálunk. Brigádunk ennek szellemében ügyködik: fogasokat készítettünk, s évek óta hozzásegítjük anyagilag a gyerekeket ahhoz, hogy kirándulni mehessenek.1!' De más példát is említhetnék. Az egyik munkatársunk, aki a Szovjetunióban járt, fényképes útibeszámolót tartott az úttörőknek. Még csak annyit: nem várunk mindezért köszönetét vagy elismerést, kárpótol bennünket a diákok ragaszkodása! Apró, de jelentős A pedagógusok a megmondhatói: látszólag apró, mégis jelentős dolgokról van szó. — Az osztály tanulóinak döntő többsége fizikai dolgozók gyermeke, így kétszeresen elismerés illeti a Prométheus szocialista brigád tagjait — hangzott Lajos Józsefné osztályfőnök véléménye. — S minden valószínűség szerint a gyerekek pályaválasztására is kihat majd ez a kapcsolat... A ráckevei járásbeli általános iskolások egyébként nagy érdeklődéssel figyelték az autóbusz-alvázak összeállítását, a tengelykapcsolók működését, s megismerkedtek a szervókor- mány készítésének titkaival is. Falus Gábor Alaposan megfiatalodott tegnap a Csepel Autógyár: már kora reggeltől a környékbeli általános iskolák úttörőinek népes csoportjai érkeztek a helyszínre. És nem egyszerűen gyárlátogatásról volt szó. A diákok mindegyike — magunk is tapasztaltuk — közeli ismerősként, barátként üdvözölte az autógyári fiatalokat. S ezúttal a Pest megyei ifjúmunkás napok rendezvénysorozatában meghirdetett Nyitott kapuk akció teremtett alkalmat a találkozóra: ennek jegyében pedig megyeszerte ezer és ezer vörösnyakkendős kereste fel a gyárakat, üzemeket. Rendszeres kapcsolat A Csepel Autógyár KISZ- bizottságának titkára, Kimyán József a tegnapi találkozó céljáról így beszélt: — Üzemünk dolgozóinak döntő többsége a környező településeken él. Hosszú ideig A KÉPVISELŐ HÉTKÖZNAPJAI Bármikor fölkereshetik Bánáti Gézáné, a biatorbá- gyi általános iskola ének-történelem szakos tanára az iskolában heti 27 órát tanít. Ám munkaideje gyakorlatilag ennél sokkal több, hiszen ő Budaörs, Biatorbúgy, Páty, Herceghalom, tehát Pest megye 21. választókörzetének országgyűlési képviselője. Reggel hattól késő estig bármikor fölkereshetjük a problémáinkkal — mondják róla mindenütt a körzetében. A képviselő a nap huszonnégy órájában képviselő — szokta mondani azoknak, akik szokatlan időpontokban jelentkeznek, s mentegetőznek ezért. Meghatározó munkásgyűlések — 1971 óta képviselem a parlamentben a huszonegyes számú választókörzet érdekeit — mondja Bánáti Gézáné. A kulturális bizottság tagja vagyok, de ha tehetem, elmegyek a jogi a terv- és költségvetési bizottság üléseire is. A napokban a kulturális bizottság ülésén az Iskolateleví- z.ió munkájáról beszéltünk. Pedagógusként is mondhatom, színesek, sokrétűek ezek a műsorok, a látvány eszközével kiválóan segítik az oktatást. őszintén fölvetünk mindig minden problémát. A kulturális bizottság kihelyezett ülésén, Debrencenben az általános iskolai zeneoktatás egyik legégetőbb kérdését vetettem föl. Az iskolák közötti zenei versenyeken egy kategóriában szerepelnek az ének-zene tagozatos iskolák a normál tagozatosokkal. Kevés vidéken a szakképzett oktató, sokan tanítanak képesítés nélkül. — Rendszeresen eljárok a járási pártbizottság, s ameny- nyire lehetséges, községi tanács vb üléseire. Bekapcsolódom a körzetemben található üzemek tanácskozásaira js. Ez nagyon fontos, hiszen ilyenkor 1400—1500 választópolgárral találkozom, hozzászólásaikból megismerem munkahelyi problémáikat. A fogadónap jelentősége A képviselő mindennapjaiban talán a legfontosabb a fogadónap. Bánáti Gézáné ilyenkor meghívja a község vezetőit, a megyei tanácstagot. Budaörs jellegzetesen agglomerációs község, jellemző gondokkal. Ennek ellenére szép eredményeket sikerült elérniük. Óvodák, bölcsődék, iskolák épültek — ideálisa^ szép természeti környezetben. Nekik a közlekedéssel sincsenek bajaik, a fővárosban dolgozók utazását megoldja, hogy a község központjáig elmegy a kék busz. — A községekben található vállalatokra mindig számíthatunk — mondja Bánáti Gézáné Nagyon sokat segít a budaörsi TEXELEKTRO. Ók rendezték be az öregek napközijét, amely lehetőséget teremt az idős emberek napi elfoglaltságának megszervezésére. Nemet mondani — A hétköznapok során rengeteg gonddal kerülök szembe. Ennek a munkának módszerei tényleg csak a gyakorlatban sajátíthatók el. Legnehezebb volt megtanulni, hogy nemet is kell mondani néha. ígérni pedig csak akkor szabad, ha biztosan segíteni tudok. A közeli hetekben a parlament őszi ülésszakán veszek részt. A tervezet szerint olyan napirendi pontokat vitatunk meg. amelyek Pest megyei pedagógusként, az agglomerációs övezet lakójaként, képviselőjeként különösen érdekelnek. Ezek a munkák annyira betöltik a képviselő hétköznapjait, hogy sokszor az estéi sem szabadok. Ezt pedig csak lelkesedésből lehet csinálni. Fosa Zoltán Pilisvörösvári nemeswakoiat ? v Mj ' v"\. W. tó* \-Vv' \ v_ ■■■ ''-vári* 1 c- IwV Steg m-* Az Országos Érc- és Ásványbányák pilisvörösvári telepén nemesvakolatot gyártó új üzemet hoztak létre. A helyszínen bányászott dolomitból húszféle színben készítenek habarcsot az építőiparnak. Az új termék színtartó, és élettartama eléri a hagyományos vakolat négy-ötszörösét. A képen: marótárcsás rakodógép és szállítószalag-rendszer továbbítja a dolomitot a bányából. Branstetter Sándor felvétele GOMBÖ PÁL: C^óütörtöLi LoLtéí A detektivregényekben mindenki gyanús, aki még él. Az életben ennél is sokkal rosszabb a helyzet. Büszke ember lévén, azt mondom azonban: „Magamat kinyomozom, ha kell, de hogy más nyomozzon, azt nem tűröm el!’* Neki is iátok. Első vádpont — ön nem szeret sorban állni! Elismeri? — El. Türelmetlen, ronda természetem van. Szánom-bánom. — Bizony, az ilyen vevőtípust utálják. Köhécsel, nyüzsög, netán még előreügyeskedni is próbálkozik. Maga is? — Hát... ritkán ugyan, de előfordul. Antiszociális csaló vagyok. — Tudja maga, hogy vannak, akik örülnek, ha sorban állhatnak? Csevegnek egymással, eltöltik az időt, ugyebár? Főleg egyes nyugdíjasok. Miért nem vesz róluk példát? — Az a baj, hogy olyankor rendszerint szalámit akarok venni, nem példát... Sajnálatosnak tartom persze, hogy nem vagyok képes mindig a dicséretes példát követni. — Nos, rendben, menjünk tovább. Csakúgy rossz öröklés, vagy elnevelés miatt türelmetlen maga, vagy képes még meg is ideologi- zálni antiszociális magatartását? — Kérem, én mindenre képes vagyok. Mármint megideologizálás terén. Például azt mondom magamnak: miért kell nekem tíz deka szalámiért kétszer sorban állnom? Egyszer a mérőpultnál, egyszer a pénztárnál? Ilyen destruktiven gondolkozom. — Áhá! Mintha nem tudná, hogy az önkiszolgálás nem vonatkozhat felvágottra, zsömlére, sajtra és egyéb, általában szükséges dolgokra. Tehát meg is játssza magát. — Tettető vagyok, igen, és farizeus. De ezt ügyesen leplezem. Kétféle dolgot mondok. Azt is, hogy lehetne netán a zsömlét is darabszám a pénztárnál blokkolni, nem kell kimérni, lehetne a szalámit is tízdekánként csomagolni, mint a vajat. Meg azt is mondom, hogy lehetne egy kiszolgáló helyett kettő a pult mögött, sőt működhetne egyszerre két vagy három pénztár is, végeredményben alkalmazottak vannak, csak éppen settenkednek a raktárban, vagy rendezik a borosüvegeket... Elismerem, hogy ez már egyszerűen uszítás a dolgok fennálló rendje ellen. — Úgy van. Már eddig is sok minden kiderült magáról. De valamit még, érzem, elhallgat. Pedig a beismerés enyhítő körülmény. , — Hát... szóval még ennél is tovább megyek a hamis ideológiával. Azt gondolom, hogy egy kereskedelmi alkalmazott bére, mondjuk, kétezerötszáz forint. Ha csak háromszáz vevő tölt fölösleges sorban állással húsz-húsz percet az üzletben, az napi száz óra, vagyis legalább tizenkét ember teljes munkanapja. Ez pedig így pazarlás... Ilyen hamis vádakon töröm, a fejem, így rágalmazok. — Valóban. Arra nem gondol, hogy korántsem mindenki jár munkaidőben vásárolni? Mire való a szabad idő, ha nem arra, hogy dolgozók sorban álljanak? Megérdemelné, hogy fővesztésre ítéljem. De fölösleges, mert ha maga arra spekulál, hogy a sorban j állást felszámolják, már el is vesztette a fejét! Második vádpont (Akkor is fény derül bűnös magatartásomra, ha mint vádlott körömszakadtáig védekezem. Íme.) — Egyre nyilvánvalóbb jelek érkeznek arról, hogy ön lebecsüli az önkéntes Meteorológus mozgalmat. Igaz ez? — Nem, dehogyis. — Pedig nem vesz részt benne. Holott van róla tudomása, nemde? — Igen, olvastam felőle a rádióban és hallottam a napisajtóból, illetve fordítva. Szóval én aztat a mozgalmat, akárcsak valamennyi mozgalmat és egyesületet nagyra értékelem. — Mégse töltötte még ki a jelentkezési űrlap mindössze 25 rovatát! — Nem volt rá időm. Nagyon elfoglal a főmunkám, ugyanis sok a könyvelnivaló. — Haha! Napi huszonnégy órán át könyvel, rjetán ? Másoknak is van munkájuk és munkaidejük. — Azonkívül továbbképzem magam, szeretnék mérleg vípes lenni. — Attól még «te kitehet egy mércézett csöbröt, hogy reggel megállapíthassa, mennyi csapadék esett az adott helyen per óra. — Reggel rohannom kell munkába. — Mert korán felkelni nem is lehet! Mi? — Fáradt vagyok, mert különmunkát is vállalok. — Akkor keres annyit, hogy egy léghőmérőt és egy barométert beszerezzen és így önkéntesen részt vegyen ... — Kérem, én részt veszek a szakszervezeti és a népfrontmunkában, sőt olykor kocogok is. — Nem is az a vád, hogy ezeket becsüli le. De nem vesz részt a hulladékgyűjtésben, nem tagja a bélyeggyűjtők egyesületének, nem látták még soha a véradók baráti összejövetelén. És most, íme kiderül, hogy lebecsüli még az önkéntes Meteorológusok mozgalmát is! így akar maga vezető beosztást betölteni? Pfuj! — Kérem, én a legmelegebb érzelmekkel viseltetem mindenféle egyesület és mozgalom iránt, csak éppen ... — Mellébeszél. Ha mindenki ilyeneket mondana és így próbálna kibúvókat keresni, ki gyűjtené a hulladékot, ki mondaná meg, milyen volt tegnap az időjárás a Rozsólis utca 73-ban, ki osztaná az építő álláspontokat? Mi? He? — Megtörtem. Bűnömet beismerem. Csak azt tessék megmondani, mit tegyek, na egyszerre tart megbeszélést a Támogassuk a Könnyűzenét Mozgalom és az Előre az Opera Megújításáért Munkaközösség? — írja alá a jelenléti íveket mindkét helyen és siessen megállapítani, hogy merről fúj a szél! sorolhatnám a neveket, azokból a családokból, melyekből apa, fiú, sőt olykor az egész család az autógyárban keresi kenyerét. Kiapadhatatlannak tűnik ez a forrás: az utánpótlás érdekében azonban harmincegy KlSZ-alapszerveze- tünk csaknem ezer ifjúkommunistája patronál a ráckevei járásban általános iskolákat. Rendszeres ez a kapcsolat, semmiképpen nem kampányjellegű, s úgy érezzük, hogy az együttműködéssel mindkét fél egyaránt jól jár. Folyamatosan érkeztek az úttörők: Szigetszentmiklós, Szigetcsép, Szigetújfalu és Szí- gethalom általános iskoláiból csaknem négyszáz vörös nyak- kendőst láttak vendégül az üzemben. A szigethalmi József Attila utcai általános iskola VIII/A osztályos tanulóit a főbejáratnál — társai nevében — Németh Jánosné, az üzemfenntartók 2. számú Zalka Máté KISZ-alapszervezetének titkára fogadta. A gyerekek először a gyártörténeti múzeumot tekintették meg, ahol mestermunkára valló makettek között kaptak tájékoztatást a közelmúltban kialakított termékszerkezetről. Okos kérdéseiket, értelmes megjegyzéseiket hallva pedig azon- ny ómban bebizonyosodott: a Csepel Autógyárban készült alvázakat, szervokormányokat éppen úgy ismerik, mint a modern tengelykapcsolókat, avagy a D 750-es típusú tehergépkocsit. — Nincs ebben semmi meglepő, hiszen alapszervezetünk fiataljai rendszeresen találkoznak a diákokkal — mondta Németh Jánosné. — A gyerekek a nemrégiben megtartott kismamatalálkozónkra kedves műsort állítottak össze számunkra, mi pedig az oktatáshoz szükséges szemléltetőeszközöket, valamint kézilabdakapukat készítettünk társadalmi munkában. S ha netán elromlik egy vízcsap, azt is szívesen megjavítjuk... Ragaszkodó gyerekek A szigethalmi nyolcadikosok pedig ragaszkodnak az autógyári fiatalokhoz. Pályaválasztás előtt álló gyerekekről lévén szó, ez sem mellékes körülmény. A jelek szerint ugyanis a patronálásból hosz- szú távú kapcsolat lesz. S íme a példa: a nyílt tekintetű, határozott beszédű Ormándi Mihály a jövő év szeptemberében — több társával egyetemben — megkezdi tanulmányait a Csepel Autógyár melletti 208-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben. — Szigethalmon lakom, a szüleim is ebben a gyárban dolgoznak — indokolta elhatározását a tizennégy éves fiú. — Autókarosszéria lakatos leszek, s ha megkapom a szakmunkásbizonyítványt, ebben az iizembén szeretnék elhelyezkedni. A szigetszentmiklósi 3. számú általános iskola VII/B osztályos tanulói szintén a kora reggeli órákban érkeztek a helyszínre Lajos Józsefné osztályfőnök vezetésével. A Prométheus szocialista brigád nevében Vöő Imre technológus fogadta a gyerekeket, s szinte mindegyiküket régi ismerős, ként köszöntötte. Az 5. számú Pillanatkép a gyártörténeti múzeumból: a szigethalmi általános iskola nyolcadikosai ismerkednek a tengelykapcsoló működésével. Halmágyi Péter felvétele
