Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-12 / 241. szám

A JNDK-BAN Forradalmi párt alakul A Jemeni Népi Demokrati­kus Köztársaság fővárosában, Adenben szerdán megnyílt az új forradalmi élcsapat párt alakuló kongresszusa. A párt különböző szerveinek megválasztása után Abdul Fattah Iszmail, a Nemzeti Front Egyesített Politikai Szervezete Központi Bizottsá­gának főtitkára kapott szót. Politikai beszámolójában kö­szönetét mondott a Szovjet­uniónak és a többi szocia­lista országnak azért a támo­gatásért, amelyet a jemeni nemzeti-demokratikus forra­dalom sikeres továbbvitelé­ben nyújtottak. Az alakuló kongresszus megvitatja és jó­váhagyja a párt programját és szervezeti szabályzatát. MEGYEI Ülést tart az MSZMP pest Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülését október 12-re összehívták. A Politikai Bizottság az időszerű nemzetközi kérdésekről szóló tájékoztató, az építőipar helyzetéről szóló jelentés, a lakásépítés távlati tervének irányelveire vonatkozó előterjesz­tés megvitatását javasolja a Központi Bizottságnak. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! nap AZ ENSZ APARTHEID ELLENI BIZOTTSÁGÁBAN Magyar felszólalás Szarka Károly külügymi­niszter-helyettes, az ENSZ- közgyűlés 33. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség ve­zetője — a kelet-európai ál­lamok csoportjának nevében P élda sok van, ám ezek neun példák, mert bi­zonyíthatatlan esetek, baráti közlésként, szemhu- nyorítással felülbélyegezve jutnak az ember tudomá­sára. A „schwarz”-ról, azaz műhelynyelven a „svaié­ról”, a fekete túlóráztatás­ról van szó, a rejtett túl­munkának arról a válto­zatáról, amely van, létezik, gyakorta kínál végső ment­séget a bajba jutott gaz­dasági vezetők számára, ám nem létezik hivatalo­san, papíron, nem tud róla — vagy úgy tesz, mintha nem tudna róla — a szak­szervezet. Elszámolása, ja­vadalmazása sokféle; csúsz­tatástól a jutalomszabadsá­gig, külön prémiumig, cél- jutalomig Egy valami bizonyos: a termelőhelyek némelyike kifogyhatatlan az ötletek­ben, hogyan növelheti a munkaidőalapot, s ellenőr legyen a talpán, aki bebi­zonyítja fekete-fehéren, hogy fekete a túlóra. Nem­csak az újságírói tapaszta­latokra támaszkodik ez a következtetés, ezzel rokon sejtéseik vannak a szak- szervezetek megyei tanácsa munkatársainak is, s a fel­ügyeletet gyakorló tárcák­nak úgyszintén. Az ügy persze szinte soha nem jut túl a műhelyek falán; meg­egyezés dolga, aki kéri, az is hallgat, aki vállalja, az is ezt teszi. Sőt, némi va- gányság íze keveredik be­le, aki mer, az nyer alapon, hiszen — mint egy üzem­vezető mondta barátilag — gyakran maguk a vállalat irányítói azok, akik utasítá­saikhoz még azt a tanácsot mellékelik, hogy oldja meg az érintett főnök a dolgot belátása szerint, a fontos a végeredmény, s persze, ők semmit sem tudnak a rész­letekről. Történik pedig mindez úgy, hogy ismét növekszik a hivatalos, te­hát szabályosan igénybe vett túlórák aránya a tel­jes munkaidő-mennyiségen belül, amit aligha tartha­tunk szót sem érdemlő ap­róságnak. T avaly a megye szocia­lista iparában a fizi­kai foglalkozásúak összesen teljesített munka­óráiból 3,1 százalékkal részesedtek a túlórák. Amit így, puszta százalé­kos adatként esetleg nem tartunk vészesnek, hiszen miért lenne sok az, ami mindössze 3,1 százalékot ér el? Igenám, de ez a jelen­téktelennek látszó részese­dés valójában a megye ipa­ri üzemeiben 4,4 millió (!) órát takar, vagy ha úgy tetszik, akkor 550 ezer tel­jes, nyolcórás műszakot! Már ebben is rejlik elgon­dolkoztató vonás — hiszen így a 44 órás munkahét igencsak viszonylagossá válhat —, de még inkább meghökkentő, hogy ez a tekintélyes időmennyiség tovább gyarapszik a „svarccal”, a rejtett túl­órákkal. Igaz, csupán szá­mítások, becslések vannak arra nézve, mekkora lehet a szabálytalanul ledolgoz­tatott órák mennyisége, de a legmértéktartóbb adatok is egymillió óráról szólnak, azaz újabb 125 ezer nyolc­órányi műszakot kitevő többletről. S ha most a két adatot összeadjuk, akkor valójában azzal a ténnyel kell szembenéznünk, hogy o munkaidőalap ilyesfajta megnyújtása természetessé lett, mindennapos fogássá. Hozzátesszük; olyan fogás­sá, amelynek segítségével elfedhetők, összekeverhetök a tényleges népgazdasági érdekek diktálta túlórák, s azok, amiket a szervezet­lenség, a kapkodás, a ter­melés rossz előkészítése szüL Pontosan ebben, a kü­lönbségek eltakarásában lelhető a fekete túlórák ve­szélye, s bár nem ilyen súEyal, de azoknak a túl­munkáknak a kedvezőtlen hatása is, amiket formailag szabályosain, ám minden más tekintetben indokolat­lanul vesznek igénybe a termelőhelyeken. Vannak persze objektív helyzetek. Ilyen például az, amikor — mint történt ez tavaly — a hirtelen megnövekvő nyers­anyagszállítmányok nem engednek tétovázást; vagy tönkremegy a feldolgozat­lan nyersáru, vagy a túl­munkához kell folyamodni. Ennek következménye, hogy 1977-ben a megye élelmi­szeriparában a fizikai fog­lalkoztatottak által ledolgo­zott munkaórák 6,8 száza­léka túlóra — nyújtott műszak, szabad szombati vagy vasárnapi munkavég­zés — volt H angsúlyozzuk: a túl­órák bizonyos meny- nyisége elengedhetet­len tartaléka a folyamatos termelésnek. Ott azonban, ahol a túlórák mennyisége rendszeresen fölötte van a két százaléknak, már szer­vezési bajokat, irányítási gyengeségeket lehet fölfe­dezni. Ezt a figyelmeztetést érezzük ki egyebek között abból, hogy a megye vil­lamosgép- és -készülék ipa­rának üzemeiben tavaly a ledolgozott időmennyiség 7,3 százalékát tették ki a túlórák, annyit, amennyit korábban még egyetlen esztendőben sem. Igaz, né­mely túlmunkára voltak alapos indokok, ám az is kétségtelen, hogy a 665 ezer túlóra elképesztő mennyiség, mindenféle szempontból — elsőként a dolgozók leterheltsége szemszögéből, de a költsé­gek oldaláról is — tartha­tatlan. S ami a gond: a túlórák, benne a fekete túl­órák mennyisége folyama­tosan növekszik, a korábbi esztendők apadást folya­mata megszűnt, ismét a dagály a jellemző. Ne vél­jük azt nagyvonalúan, hogy két-három tized százalékos növekedés nem oszt, nem szoroz; a megye iparában ez a két-három tized 284— 426 ezer órával egyenlő! Tudományos vizsgálatok igazolják: a napi 12 órás műszakot teljesítők alig va­lamivel többet nyújtanak, mint azok, akik 9—9,5 órát dolgoztak, mert az emberi képességek bizonyos idő­határ után meredeken csökkennek. Ha máson nem, akkor ezen kellene elgondolkozni a túlmunká­hoz könnyedén folyamodó, s a „svarcot” is kedvelő munkahelyeken. Mészáros Ottó — kedden felszólalt az apart­heid elleni különleges bizott­ság ülésén, amelyet a dél-af­rikai politikai foglyokkal va­ló szolidaritás napja alkal­mából tartottak. A tények sorával bizonyí­totta, hogy a pretóriai fajül­döző rezsim — a gyarmati rendszernek ez az utolsó és legrosszabb maradványa — egyre hrutálisabb eszközöket alkalmaz a politikai foglyok­kal szemben. 1963. és 1977. között a dél-afrikai börtönök­ben negyvenegyen haltak meg gyanús körülmények köze­pette, és negyvenegyük közül tizenkilencen az elmúlt há­rom évben veszítették éle­tüket. Az úgynevezett bizton­sági törvény értelmében csu­pán 1977-ben 180 kiskorút tar­tóztattak le, többen közülük még a tizenharmadik élet­évüket sem töltötték be. Szarka Károly felháborí­tónak mondotta, hogy a leg­utóbbi, az 1977. évi szolidari­tási nap óta a dél-afrikai re­zsim tovább fokozta elnyomó intézkedéseit. Mint ismeretes, az ENSZ- közgyűlés 1973-ban október 11-ét az apartheid elleni nem­zetközi tiltakozás napjává nyilvánította. Három évvel később pedig ugyanezt a na­pot a dél-afrikai politikai fog­lyokkal való szolidaritás nap­jává is deklarálta. (A szolidaritási nappal kap­csolatos TASZSZ-kommentárt a 2. oldalon ismertetjük.) AZ MSZMP PEST MEGYEI.BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS,LAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 241. SZÁM AB! A 80 FILI.ÉI! 1978. OKTOBER 12., CSÜTÖRTÖK Egymást segítve, mint aratáskor Őszi munkák a nagykátai járásban Régente a mezőgazdasági csúcsidőszak az aratás volt. Manapság Inkább az ősz a szokottnál is nagyobb erőfe­szítések évszaka. Kivált a nagykátai járásban, ahol az őszi betakarításra váró terü­let nagysága hasonló méretű, a kalászosok vetésterületéhez, de az október munkái kevésbé gépesíthetek, mint az aratás. Ami még hátra van, tizen­két és félezer hektáron a ku­korica, ezer hektáron a cirok, kilencszáz hektáron a gyü­mölcs, alma, körte, szilva, s ötszáznegyven hektáron a sző­lőszüret. A betakarítással egyidőben kell elvetni tizenegy és fél­ezer hektáron az őszi kalászo­sokat, az árpát, búzát és ro­zsot, s számukra a talajt elő­készíteni: ezerötszáz hektáron szarvestrágyát kell kiszórni, s bejuttatni a talajba. Ugyan­csak az októberi munkák kö­zé tartozik a lucerna negyedik-ötödik kaszálása, silózása. Az időeltolódás szépen kés­lelteti a munkákat, például a cukorrépa szedését: ezt ezer hektáron termelték, s jó a termés, négyszáz mázsás az át­lag. A Hatvani Cukorgyárba Az igénylés sorrendjében Várni kell a Pest megyei telexhálózat bővítésére A telex manapság az egyik legkorszerűbb és közkedvelt hírközlési eszköz. Népszerűsé­gét többek között annak kö­szönheti, hogy a telefonvona­lak zsúfoltak, másrészt — mert a szó elszáll, az írás megmarad — nyoma marad az ilyen fajta közlésnek. De ez­zel, az elektromosság segítsé­gével településeket, országré­szeket, sőt országokat össze­kapcsoló kommunikációs esz­közzel is majdnem annyi baj van, mint a telefonnal, idősebb testvérével. Gyakran foglalt a hívott vonal, vagy egyáltalán nincs is honnét hív­ni, mert a posta nem teljesí­ti az új telexállomások beál­lítása iránti kérelmeket. A Pest megyei, illetve — ahogy a postások mondják — a Budapest környéki telex- hálózat központja a főváros-' ban van. Ellentétben a tele­fonhálózatéval, amelynek min­den városban, nagyközségben de még több községben is van egy-egy úgynevezett szektor- központja. Pest megyében csu­pán Vácott tartanak fönn egy telexalközpontot, de ennek sze­repe nem számottevő. A Pest, Komárom, Nógrád és Fejér megyei telexállomások és vo­nalak a Budapest Vidéki Pos­taigazgatósághoz tartoznak. Az igazgatóság távközlési és műszaki osztályán megtudtuk, hogy megyénkben 310 telex- előfizetőt és 70 újabb igény­lést tartanak nyilván. (A me­gyék előfizetői és várakozói százának, sorrendjében egyéb­ként az elsők vagyunk.) Az újabb kérelmeket ritkán, a fontossági sorrendet figye- lembevéve tudják teljesíteni. A hálózat ugyanis Pest me­gyében talán a legtelítettebb. Ráadásul többnyire a kiépített hálózattól távoli külső terüle­tekről, a városok, községek ha­tárában levő mezőgazdasági üzemek jelentkeznek új telexállo­másért. A viszonylag nagy távolságra való vonalkiépítés bizony te­temes összegbe kerül. Csupán a telexgép ára 100 ezer fo­rint, s gyakran ennek sokszo­rosa a vezeték kiépítése, sze­relése. Ha például 10 kilomé­terre kell a vonalat kivinni, akkor ez újabb 100 ezer, vagy még ennél is több forint. Gyors megoldást azonban — sajnos — az sem hozhat, ha a megrendelők vállalják a költségeket. A postának ugyan­is alig van az építésre kapa­citása. A Budapest—Kelebia közötti vasútvonal korszerűsí­tésében is érdekeltek, s az ottani távközlő hálózat felújí­tása egyelőre szinte teljesen leköti erejüket. Sz. P. viszik, s vasúton a többi fel­dolgozó üzembe. Hasonlóan kedvezett az ősz a burgonyá­nak, amelyet százhetvenkét hektárról takarítanak be. Mit tesznek a járásban azért, hogy zavartalan le­gyen az őszi munka? A járás kilenc termelőszö­vetkezete még szeptemberben közösen tette meg az előké­születeket, s intézkedési ter­vet is kidolgoztak a teendők egyeztetésére.. Felmérték, hol, hány emberre, milyen gépekre lesz szükség, s hol akad át­csoportosítható munkaerő, munkaeszköz. Akár a nyári aratásnál, most is előzetesen megállapodtak a segítés módjában. Csak néhány példát: a tápió- györgyei Zöldmező Tsz talaj- munkát, műtrágyázást végez Újszilváson, az ottani Kossuth Termelőszövetkezet pedig cse­rébe silózást vállalt. A tóal­mást Egyesült Lenin Tsz ku­icaia nori Állami Gazdaság vállalj ta, s ennek fejében a szövet­kezet az állami gazdaságnak adja el a kukoricatermés egy részét. A Kossuth Tsz gépeket és szakembereket ad az őszi munkákhoz az Egyesült Lenin Tsz-nek. A szövetkezetek koordinál­ták a szőlőszüretet is, így az érés sorrendjében szállítják a bonnakvalót a nagykátai és tápiószelei pincegazdaságok­hoz.. Mozgósították a nyugdí­jasokat, a szövetkezeti tagok számbajöhető rokonait, s a járás iskolásait is. A munkaerővel kevés gond lesz, a nagykátai Damjanich Gim­názium és Szakközépiskola 400 diákja még más járások­ban, például a Sasad Tsz-nél és a dánszentmiklósi Micsurin Tsz-nél is segíthet. V. G. P. Gépbemutató Monoron Gyakran és szívesen büsz­kélkedünk azzal, hogy ha­zánkban a mezőgazdaság gyorsabb ütemben fejlődik, mint a környező országokban. A termésátlagok növelésének a hatékonyság további javítá­sának, a még dinamikusabb előrehaladásnak azonban ára van, mondogatták néhány éve a szakemberek, s mondo­gatják még ma is. Lényeges különbség azonban, hogy az eredmények fokozásának alap­vető feltétele a korszerűen gépesített gazdasági ágazatok megteremtése ma már nem a külföldi, legkevésbé a nyugati piac függvénye. A győri Magyar Vagon- és Gépgyár 1976-ban épp a sú­lyos terhet jelentő tőkésim­port-tételek csökkentése ér­dekében licencvásárlás után kezdte meg a nagy teljesít­ményű Rába—Steiger trakto­rok gyártását. Azóta egyre népszerűbb, mert egyre töb­bet tud erő- és munkagépeik Dánszentníklósi almás A dánszentmiklósi Micsurin Tsz több mint kétszáz hektá­ros almáskertjében szedik a különböző almafajtákat. A gyü­mölcsöt modern gépsorok, nagyság és minőség szerint osztá­lyozzák, a termés jelentős részét exportálják. Görgőplatós pótkocsira, konténerekre szedik az almát. családja. Erről győződhettek meg tegnap Monoron azoknak a Pest megyei mezőgazdasági üzemeknek a szakemberei, akik megtekintették a Pest megyei Tanács Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztálya, a Pest megyei Tsz-ek Területi Szövetsége, a MAE gépesítési szakosztálya, az Állami Gaz­daságok Pest—Nógrád megyei főosztálya, a Magyar Vagon- és Gépgyár, a Pest—Nógrád— Komárom megyei AGROKER, valamint a Monorj Állami Gazdaság közös Rába erő- és munkagép-bemutatóját. A szakemberek érdeklődés­sel hallgatták dr. Soós Gézá­nak, az AGROTRÖSZT főosz­tályvezetőjének tájékoztatóját a mezőgazdaság gépellátásáróO, majd a Magyar Vagon- és Gépgyár két munkatársának, Dénes István fejlesztési fő­osztályvezetőjének és Németh Rudolfné piackutatási osztály- vezetőnek előadását a Rába erő-, illetve munkagépek mű­szaki jellemzőiről, a fejleszté­si elképzelésekről. Szabó László, a vendéglátó gazdaság gépészmérnöke számos szak­emberrel együtt a gépek üze­mi tapasztalatairól mondta el véleményét. A tegnapi fóru­mon felvetődtek az anyag- minőség, az alkatrészellátás gondjai, sőt, az üzemeltetők néhány konstrukciós hibára is felhívták a gyártók figyel­mét. A bemutató résztvevői dél­után a Monori Állami Gazda­ság szárazhegyi üzemegységé­ben munka közben is láthat­ták a Rába erő- és munkagé­peket. V. J. KÖZÉLET Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke szerdán fogadta Dorothy Jane Armstrong nagykövetnőt, Kanada új, magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél-átadásnál jelen volt Nagy János külügyminisz­ter-helyettes. Bíró József külkereskedelmi miniszter, aki Moszkvában a KGST külkereskedelmi állan­dó bizottságának ülésszakán a magyar delegációt vezette, szerdán hazaérkezett. A tár­gyalásokon a magyar delegá-. ció vezetését Tordai Jenő, külkereskedelmi miniszterhez lyettes vette át. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents