Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-08 / 212. szám
ttsr tif.Gtrt 1978. SZEPTEMBER 8., FENTEK CANAVAS-gépkocsi — gondokkal... Új termék a Csepel Autógyárban Ä Csepel Autógyár új termékeinek aránya, összes járműveit véve alapul, idén meghaladta már a 80 százalékot. A lendületes termékváltás korszaka természetesen sok buktatóval jár, gyakran Okoz fejtörést a gyár vezetőinek. A közelmúltban a Lapplander gyáregységben kezdték meg egy új típusú kiskocsi szerelését. A CANAVAS fantázianevet viselő gépkocsit meleg- égövi országokban használhatják majd. Alaptípusban — alváza, motorja, futóműve — nem tér el elődeitől, melyék nyitott és zárt változatban készülnek. Csupán felépítményében különbözik társaitól. A jármű legfőbb érdekessége, hogy a felépítményre teljes egészében ponyva feszül. Még a vezetőfülke sem fémlemez. Ha pedig a szekrényhez rögzíthető merevítőket és ponyvatartóvázakat leemelik a helyükről, a kocsi teljesen nyitottá válik. A termelés megkezdése, de főleg az a körülmény, hogy a tervezettnél később láthattak csak munkáihoz, sok gondot okozott az üzemben. Idén ugyanis már 290 darabot vár tőlük ebből a típusból a külkereskedelem, viszont a borítóponyva hiánya miatt még egyetlen egy sem indulhatott útnak a megrendelőkhöz. Megfeszített munkával ugyan összeszereltek a félév végére mintegy negyven CANA VAS-t, át is vette őket a svéd minőségi átvevő — ponyva nélkül. Szállításra alkalmas késztermékké tehát mégsem válhattak ezek a járművek. A ponyvagond elsősorban abból adódik, hogy a partner ruhaipari szövetkezet — saját hibáján kívül — nem tudta előállítani és szállítani a megrendelt árut. A ponyvába ugyanis a tervezők cellonabla- kolcat képzeltek el, ám ezek nem tűrték a varrást, megfelelő ragasztó viszont nem volt a munkához. A CANAVAS-ok rendeltetésüknek megfelelően nagy hőmérsékletingadozás közepette közlekednének, emiatt csak olyan anyagok használhatók fel gyártásukban, amelyek nem károsodnak a nagy meleg, vagy nagy hideg hatására. Találnak-e megoldást az autógyáriak? Egy kutatóintézettel léptek kapcsolatba, melynek szákemberei keresik már a célra leginkább alkalmas ragasztóanyagot. Remélhetőleg hamarosan rá is lelnek. A Lapplandar gyáregység éves terve tehát e percben veszélyben van. Hiszen feladataik között nem csupán az új típusú sivatagi kiskocsi gyártása szerepel. Éppen ezeken szerettek volna időt nyerni — a többi munkaigényesebb típus gyártásához. D. Gy. Házgyári elemekből Szállásépületek — sorozatban Üdülőtől a szociális otthonig — olcsóbban A házgyári, paneles építésmód gazdaságosságának, nagyüzemi jellegének szélesebb körű érvényesítésére több éves munkával korszerű tervcsaládot dolgozott ki a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet alkotói közössége Szabó Iván építész, intézeti osztály- vezető irányításával. Munkájuk lényege, hogy a lakóházaik paneléiből olyan szobaegységet tervezték, amelyek különböző felszereléssel kiegészítve más-más célra hasznosíthatók: építhető munkásszálló, üdülőszálló, garzonház — fiatal házasok vagy nyugdíjasok háza — és szociális otthon is. A szobaegység mérete nem változik, sorozatban ezt a szerkezeti egységet szerelhetik Intézkedés a választékbővítésre Több és jobb kötöttáru készül Hazánkban a vásárolt kötöttáruk egy lakosra jutó évi átlagmennyisége jelenleg 1 kiló 30 deka körüli, ami a korábbi évekhez viszonyítva számottevő emelkedés. Viszont néhány szocialista országban, — így például Csehszlovákiában — még előbbre tartanak, a tőkésországok átlaga pedig már két évvel ezelőtt 1,75— 2,40 kilogramm között volt. Annak, hogy az átlag Magyarországon is növekedjék, — műszaki korlátái úgyszólván nincsenek. A kötöttárugyártás hazai technikai feltételei adottak; a gyárak, üzemek, a kézmű- és a háziipar, a szövetkezetek már most is képesek minden olyan korszerű termék előállítására, melyet o vásárló jelenleg megkíván. Műszaki felkészültség dolgában jobbára a kikészítés (a mérettartás, a színnyomás), és a csomagolás módjában van még elmaradás, amely azonban nem behozhatatlan, így — számításba véve az importot is — nem látszik túlzottnak az a célkitűzés, hogy a vásárolt mennyiség egy lakosra jutó hazai átlaga 1980- ra 1,45 kilogrammra növekedjék. E célt szolgálta a Könnyűipari Minisztérium legutóbbi helyzetfelmérése is, amelynek tapasztalataira alapozva a legfontosabb tennivalókról intézkedési terv készült. Ennek fő célia a megfelelő fonalel’á- tás. Időben kell gondoskodni arról, hogy az idei, összesen 15 ezer 500 tonnáról. 1980-ra várhatóan 17 ezer tonnára növekvő termeléshez elegendő és megfelelő minőségű alapanyag legyen. A fonalellátás jelenleg is lényegesen jobb hazánkban, mint a többi szocialista országban. A köt.ö+táru;parban felhasznált fonalak nagyobb részét hazai gyártásból nyerik, s a fonodák képesek termelésük fokozására i,s. Mégis fel kell készíteni őket arra, hogy mielőbb a kötőipar — s végül is a vásárló — igényeinek megfelelő minőségű és összetételű fonal választékot nyújthassanak. Az a feladat is szerepel az intézkedési tervben, amely előírja azt, hogy a kötöttárugyártók a gyapjúipari vállalatokkal — köztük a legtöbb fonalat szállító Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyárral és az Űjpesti Gyapjúszövőgyárral közösen — mindkettő több Pest megyei gyáregységgel is rendelkezik — dolgozzanak ki egy-egy fonalfejlesztési feladatot, s összevetve az igényeket a lehetőségekkel, együttesen járuljanak hozzá a jobb hazai fonalkínálathoz. Ezt a választékosabb belföldi ellátás, és az export egyaránt megkívánja. Az idei 6 ezer 100 tonnás kötöttáruexport ugyanis 1980-ra előreláthatólag elérheti a 6 ezer 700 tonnát. A gyártás hazai fejlesztésével egyidejűleg az idei 2 ezer 900 tonnás kötöttáruimportot 1980-ra a tervek szerint 3 ezer 100 tonnára növelik. A főként választékot gazdagító import a hazai vásárlókat olyan minőségi és esztétikai színvonalhoz szoktatta, amitől viszalépni ma már aligha lehetséges, az ipar vezetői ezért jutottak arra a következtetésre, hogy fonalszállítóknak és feldolgozóknak egyaránt lényegesen jobb minőségű és esztétikusabb termékek előállításában, korszerűbb, választékosabb gyártmányösszetétel kialakításában kell sokoldalú, hathatós segítséget nyújtani idehaza is. Felöleli az intézkedési terv a külkereskedelemmel összehangolt tennivalókat is. A?. együttműködésben — egyebek mellett — gyorsítani kívánják az importálást, mert jelenleg még az «lapanyagok, behozatalának lebonyolítása — a kétségtelen előrehaladás ellenére — meglehetősen hosszú időt vesz igénybe. össze az építők, s így gyorsan, gazdaságosan dolgozhatnak. A felhasználás célja szerint viszont o falakon belül változik a szoba felszereltsége, belső elrendezése. Ebben a tipizált épületegységben munkásszálló esetén mosdóval felszerelt négyszemélyes szobát, üdülő esetében kétszemélyes fürdőszobás, szociális otthonnál mosdóval ellátott fcét-hárcwn személyes szobát, kis garzonépületnél pedig fürdőfülkével és főzőszekrénnyel ellátott kétszemélyes otthont rendezhetnek be. A fürdőszoba is teljesen előregyártott szerkezet, ugyancsak házgyári termék. Ezenkívül a szobaegységben Kialakítható csoportos zuhanyozó, társalgónak és étteremnek megfelelő■ helyiség-is;-A tervcsalád alapján Budafokon már felépült az ÉVM ezerszemélyes munkásszállója, a XI. kerületben a Pamuttextil Vállalat 300 személyes női munkásszállója. Tető alá került és a jövő évben adják át a siófoki Aranypartom a 43-as számú Állami Építőipari Vállalat 300 személyes üdülőjét, megkezdődött az ÉVM Fehérvári úti 500 személyes női szállójának kiviteli tervezése, a kamara-erdei 200 személyes szociális otthon terveinek előkészítése, s a Victor Hugó utcai kis garzonház tervezése. Az új létesítmények tervezése és építése is éppen a soro- zatszerűség előnyeivel fogva gazdaságos, jóval kifizetődőbb, mintha egyedi tervek szerint végeznék ezeket a munkákat. A Tervezésfejlesztési és Típus- tervező Intézet most az egységesített tervcsaládot a Középülettervező Vállalat rendelkezésére bocsátja az újabb szállás jellegű létesítmények gazdaságos tervezéséhez. Zöldségszezon w§ip Kakucscn A kakucsi Lenin Tsz-ben az idén tizennégy hektáron termesztettek görögdinnyét, kilenc hektáron szabadföldi és ötezer négyzetméter fólia alatt paprikát. Képünkön: a tsz asszonyai szedik a szabadföldi paprikát. Király Krisztina felvétele Méhészszerencse — méhészbánat % Méz, virágpor és — méreg A budai járási Áfész 649 mázsa méz felvásárlására szerződött a termelőkkel. Az érdiek ebből 425 mázsa értékesítésére vállalkoztak, eddig mindössze 100 mázsát adtak el a kereskedelemnek. Kovács Géza, a mezőgazdasági osztály vezetője szerint valószínűleg nem teljesítik idei tervüket a méhészek. Szeptember táján A naptár szerint is ősz van már, de az egyre hűvösebb reggelek is félreérthetetlenül figyelmeztetnek bennünket arra, hogy vége a nyárnak. A szántóföldi növénytermesztők végeztek a kombájnolással, de nincs messze a kukoricatörés sem. Ritkábban kerül szóba így szeptember táján egy sajátosan a mezőgazdasághoz kapcsolódó tevékenység, a méhészet. Milyennek ígérkezik a méhészek számára az idei esztendő — kérdezem Szűr Józseftől, a budai járási Áfész érdi szakcsoportjának tagjától. A nagyobbik baj — Talán az évtized legrosz- szabb nyara volt az 1978-as. A baj ott kezdődött, hogy a szeszélyes időjárás miatt rosz- szul fejlődték „a bogarak”, azután a fagyok tették tönkre a legjobb mézelő területeket: többek között a dél-magyarországi akácosok is nek- tártalanná váltak. Ezután már csak a termesztett mezei növények virágai, a napraforgó és a repce maradt meg... S ami még ennél is nagyobb baj... de hiszen erről maga is tud — mondja keserűen Józsi bácsi. — Miről kéne tudnom? — kérdezem, miközben érzem, ezúttal illetlenség tudatlannak lenni. — Hát a vegyszerezésről. Arról, hogy a növényvédő szerek lassan kiszorítanak mindenhonnan bennünket. Előfon PÁLYAKEZDŐ FIATALOK! Vár benneteket Közép-Európa egyik legnagyobb, modern, automatikus kőolajíeldolgozó üzeme. ALKALMAZUNK ÉRETTSÉGIZETT FÉRFIAKAT ÉS NŐKET szakmával vagy szakma nélkül, folyamátos, három műszakos technológiai üzemekben kevés fizikai munkával, döntően szellemi munkát igénylő munkakörökbe, 18. életévüket betöltött FÉRFI SEGÉD- ÉS BETANÍTOTT MUNKASOKAT nappalos munkarendben 5 napos munkahéttel, vagy műszakos munkarendben. VASIPARI SZAKMÁVAL RENDELKEZŐ SZAKMUNKASOKAT karbantartás területén, 5 napos munkahéttel nappalos munkarendben, vagy technológiai üzemekben három műszakos munkarendben. Munkásszállást biztosítunk. A szakmával nem rendelkező dolgozókat munka mellett kőolajfeldolgozó szakmunkássá képezzük ki. A továbbtanulást elősegítjük. Érdeklődni lehet: szombat kivételével, 7-től 13 óráig. DUNAI KŐOLAJIPARI VÁLLALAT Munkaügyi Osztály Százhalombatta, postafiók 1. 2443 Telefon: 460-785, 12-72-es mellék dúl, hogy megmérgezik a mé- heket, de ez a kisebbik baj. Annyi az értesítés a vegyszerezésről, hogy alig tudjuk legeltetni a családokat. Ha ez az állapot tartás marad, akár egész nyáron itthon ülhetek az 50 méhcsaládommal. Hosz- szú ideje, 44 éve foglalkozok méhekkel, de az idei nyár nagyon elvette a kedvemet. — Évekkel ezelőtt, amikor a pempőzés divatba jött, sokan irigykedtek a méhészekre, hogy túl sokat keresnek, egyik kocsit a másik után veszik. Azóta alaposan megváltozott a helyzet. Kíváncsi vagyok tehát, milyen jövedelemre számolhat Szűr József mostani állományával. — Egy család átlagosan 30 kilogramm mézet hord, ezenkívül propoliszt is készítek, aminek 500 forint kilója. Ebből az anyagból fontos gyógyszereket gyártanak. A viaszból is összejön egy pár forint. Nem tagadom, aki keményen dolgozik, tisztes haszonra tehet szert. De főfoglalkozásként csak az űzheti a méhészetet, aki 80-náL több családot tart. És persze szerencse is kell hozzá. A szakcsoportban egyébként 40-en vagyunk, méhcsaládonként 20 kilogramm mézre szerződtünk az Áfésszeü. Ezért 10 kilogramm cukrot kapunk kedvezményes, 10 forintos áron, de mézeskannákat is ad a szövetkezet, sőt a fuvarkiadások egy részét is magára vállalja. Most keresett cikk a virágpor is és vannak a csoportban, akik továbbra is pempőznek. A pempőnyerés azonban hamar tönkreteszi méheket. Elzárt én sohasem foglalkoztam vele. Szűr József nyugdíjas. Az év nagyobbik részében az érdi szolgáltatóházban portás- kodik és amikor eljön az idény, kivesz két hónap szabadságot és útnak indul. Először 1932-ben vette a vándorbotot a kezébe és járta be a Tiszántúlt, alig néhány kaptárral. Útnak indul — Jó időben nincs is hiba ezzel a nomád élettel. De ha hideg eső veri az embert, bizony nagyon kényelmetlenné válik ez a szakma. Nem rózsás -hónapokig gumimatracon aludni, kis kalyibában lakni. De valamit, valamiért. Ha újra fiatal lennék, megint csak belefognék a méhészkedésbe. Modern méhesházat vásárolnék. hogy ne kelljen kézzel rakodni, meg komfortos lakókocsit — mondja inkább csak magának az idős ember. Közben-eszembe jutnak beszélgetésünk elején mondott panaszos szavai: az elhullott mellekről, a rossz időről, s arról, hogy abba kéne az egészet hagyni. Most meg korszerűsítést, újítást emleget. Mi hát az igazság? Tagadhatatlan, hogy a méhészet ege nem éppen felhőtlen, s különösen a mezőgazdaság kemizálása óta szaporodtak meg a gondok. Okos, átgondolt intézkedésekkel elejét lehetne venni a termelési kedv csökkenésének. Hiszen szükség van a külországi és a hazai piacokon is a mézre. Nem egy Szűr József van a megyében. Szakmaszeretetük vitán felül álló. A kérdés most már az, hogy meddig ragaszkodnak a jelenlegi feltételek között szép és érdekes foglalkozásukhoz ... Valkó Béla d3orhóótoló A megbeszélt időpontban, pontosan hajnali ötkor indultam el Ferivel Nagykátán a szőlőskertjébe, majd annak végébe, a borospincéjébe. Egyenes sorú, szemet gyönyörködtető szőlősorok tárultak elém. A kaputól húszméternyi lugas vezetett a présházhoz, a mögött volt a pince. Szaladjunk le. A gépkocsivezető persze illemtu- dóan és KRESZ- hivatásból kint várt. — A gyengébbel kezdjük —, mondta Feri cset- tintve lent a pincében, s kétszer egymás után töltött. Kezdetét vette dicsérgetések- kel, „Ez igen!’’ felkiáltásokkal a borkóstoló. A második s a harmadik fajta bor valóban jobb volt az előzőeknél. A negyedik és az ötödik fajta színre, illatra, zamatra felülmúlta az első hármat, hogy úgy mondjam: ezek már tökéletes hegyi boroknak tűntek, pedig Nagykátán domb is alig akad. Ezekből, már magam sem tudom, hányszor repetáltam. Az idő pedig telt. Ezt abból vettem észre, hogy a gépkocsivezető a hatalmas öntöttvas pinceajtót recsegve kinyitotta és lekiáltott: — Nem megyünk még?!.. • A hatodik fajtából alig nyeltem le egy „falatot”, amikor véletlenül szétnéztem a pincében: hiszen itt csak egyetlen százliteres hordó van. Ereztem, hogy becsaptak, és úgy hittem, ettől a felfedezéstől kering velem a pince. Ebből az egyetlen hordóból adagolta barátom valamennyi fajtát, s én ahányat kaptam, mind külön megdicsértem és más-más jellemzőket zengedeztem róla. Feri az egészséges emberek teletorkú hahotájával vonult ki valahová a ház mögé. Én meg a bejárati kapuhoz igyekeztem: — Robi! Lelépünk! — intettem a gépkocsivezetőnek, azzal beszálltunk a kocsiba. Mire Feri visszaérkezett, mi már a lassan induló kocsiból integettünk. Feri szétvetett lábbal állt a pinceajtó előtt. Tölcsért csinált a tenyerével és tele torokkal invitált vissza: — Barátom! Ne tedd ezt! A legjobb fajtát, a hetediket még meg sem kóstoltad! Dénes Géza
