Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-07 / 211. szám

*'iír* ,V.•►'**•’■*L\; \/ rí ■ un ■• * r% ■#■ ■ i /> >11/ V. ÉVFOLYAM, 211 SZÁM 1978. SZEPTEMBER 7., CSÜTÖRTÖK Milyen környezetben élünk? A környezetvédelem sürgető feladatairól, tennivalóiról nap mint nap hallhatunk, olvasha­tunk. Ilyenkor általában a gyárak, üzemek felelősségét emlegetjük, s talán el is fe­lejtkezünk arról, hogy szűkebb környezetünk tisztaságáért, szépségének megóvásáért, vagy megteremtéséért magunk is sokat tehetünk. Az utcák, a lakóházak, lakótelepek tiszta­sága elsősorban az ott élőkön múlik. Házirend A tiszta levegő, a napfény, a növényzet barátságossá, egész­ségessé teszi környezetünket — olvashatjuk azon a felhívá­son, amelyben a lakások, az udvarok tisztántartására szó­lítják fel a város lakóit, az üzemek dolgozóit. A lakók fe­lelősségérzetének ébresaígeté- sében nagy szerep hárul a Ha­zafias Népfront és a Vöröske­reszt helyi szervezeteinek akti­vistáira. A Vöröskereszt gödöl­lői szervezetének környezetvé­delmi munkabizottsága a Ha­zafias Népfronttal együttmű­ködve ezekben a napokban ké­szül fel a Tiszta udvar, rendes ház, a Tiszta üzem mozgalom értékelésére. Tanácstagi kör­zetenként a tanácstag, a párt-, a KISZ-szervezet, a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt akti­vistáinak, valamint a lakóbi­zottság elnökének bevonásával alakítanak értékelő csoporto­kat. Ezek a brigádok részlete­sen kidolgozott követelmény­Tiszia sági őrjárat a városban rendszer alapján végzik majd az értékelést októberben, no­vemberben és decemberben. A Tiszta udvar, rendes ház cím elnyeréséhez a lakótelepe­ken is több feltételnek kell ele­get tenni. A folyosó, a lépcső­ház, az udvar, a kapualj tisz­tántartása, a hulladék és a sze­mét megfelelő tárolása, a kö­zös használatú helyiségek, a pince, a padlás takarítása, a rágcsálók, a férgek irtása az alapvető tisztasági szabályok­hoz tartozik. A házirend betar­tásán, a ház előtti járda, park, udvar gondozottságát is figye­lembe veszik az értékelésnél. Javaslatok A családi házaknál a lakó­épület tisztántartásán túl a gazdasági épületek — az istál­ló, az ólak — rendszeres taka­rítása, meszelése is fontos kö­vetelmény éppúgy, miként az ivókutak védelme, az árnyék- szék megfelelő kialakítása, fertőtlenítése, a trágya, a sze­mét körültekintő tárolása, el­kerítése. Gondoskodni kell a lakóknak az előttük húzódó utcai árkok kitisztításáról, a csapadékvíz elvezetéséről, a fásításról, a virágok ültetésé­ről. Nem maradnak ki a tiszta­sági mozgalomból az ipari üzemek, a szövetkezetek sem. A Tiszta üzem cím elnyerésé­hez ezeken a helyeken gondos­kodni kell az üzemek, irodák, raktárak tisztaságáról, kellő világításáról, fűtéséről. A dol­gozók számára biztosítani kell a megfelelő ivóvizet, ha van üzemi étkezde, a konyhán és az étkezőhelyiségben az előírás szerinti követelményeket. Az értékelésnél számba veszik azt is, milyen a szociális helyisé­gek — az öltözők, a fürdők, a pihenőhelyek — állapota. Ha méreggel is dolgoznak az üzemben, természetesen az ez­zel kapcsolatos szabályok be­tartását is vizsgálják. Az érté­kelés fontos szempontja, hogy milyen a vállalatnál a gaz­dasági vezetés és a Vöröske­reszt aktivistáinak kapcsolata a tisztasági mozgalomban. Számba veszik, hogy tartot­tak-e tanfolyamot, vagy elő­adást a dolgozóknak üzem­egészségügyi kérdésekről, mennyiben igénylik a vállalat vezetői a vöröskeresztes akti­visták tisztasággal és környe­zetvédelemmel kapcsolatos észrevételeit, javaslataikat mi­ként valósítják meg. Nem teljesíthetetlenek A követelményeket összegez­ve úgy tűnhet, sok-sok felté­telnek kell eleget tenni ahhoz a gödöllőieknek, hogy a tiszta­sági mozgalom elismerő címeit elnyerjék. De, ha jobban meg­gondoljuk, nem teljesíthetetle­nek. Sőt! Környezetünk tiszta­sága, egészségünk védelme ér­dekében a lakótelepeken, és az üzemekben, a tisztasági moz­galom nélkül is, eleget kellene tenni ezeknek a követelmé­nyeknek. G. M. Fogadjuk meg tanácsait Gombászatot tanul a műszerész A Gánz Műszer-művek Áram- mérőgyárának dolgozója im­már 28 éve ifjabb Radios La­jos. Derék, jól megtermett ember, akinek puszta megje­lenése is tiszteletet követel, önkéntes rendőr és tűzoltó, sok szabad idejét áldozza tár­sadalmi munkára. De gödöl­lői lakásán elsősorban azért kerestem fel, mert megtud­tam, negyvenhárom éves lété­re gombaszakértőnek tanul. Könyvek, virágok Csengetésemre felesége nyi­tott ajtót, s amint a férj ér­kezésére vártunk, sok mindent megtudtam a családról. Ra- dicsné szeretettel beszélt fér­jéről. „Tizenötéves korában került az árammérőgyárba, ahol műszerész. Két év múl­va aranygyűrűs törzsgárdatag lesz, szereti a Ganzot. A gyá­rért nem sajnálja a fáradsá­got, amikor a bölcsődét és az óvodát csinálták, ezer órát dolgozott társadalmi munká­ban. Igaz, a gyár sem maradt hálátlan, mindhárom gyerme­künknek helyet adott.” A feleség is a gyár dolgozó­ja 18 éve. A forgácsoló II- ben dolgozik műszerészként. Életük nem volt sima, több mint hat évig laktak albér­letben három gyermekkel. Egy nagyobb lakás, most, hogy a gyerekek felcseperednek, el­kelne. A berendezés egyszerű, könyvek, virágok teszik meg­hitté a kis otthont. Közben megérkezett a férj, rátérhettünk a gombászat kér­déseire. Radics Lajos így be­szélt hobbijának keletkezésé­ről: „Még a negyvenes évek végén történt, hogy az Ádám utcában, ahol laktunk, egy napon gombamérgezésben meghalt egy ismerősöm, s a nagymamája. Ekkor határoz­tam el, hogy tanulmányozni fogom a gombákat, megismer­kedem tulajdonságaikkal. Édesapám, aki ma is nagy gombász, megengedte, hogy vele együtt járjam az erdőt. Ö magyarázott, tanított, én tanultam.” Azóta eltelt egypár év. A ré­gi terv már részben megva­lósult 1977-ben a kertészeti egyetem növénytani tanszékén középfokú gombaismereti tan­folyamot végzett, s most a kétéves felsőfokúra jár. Ha ezt is befejezi, tanítani sze­retne. Erre már most is nyí­lik alkalma, az Árammérő­gyár újságjában, a Villamos Mérőműszerben többször je­lent meg írása a gombákról. Ez azért is hasznos, mert a dolgozók az árammérőgyár menti nagy parkban is gyak­ran találkozhatnak gombával. Jó ha tudják, melyiktől kell tartani, melyik ellensége az embernek. Inkább őt, mint a mentőket Hogy milyen hasznos tudo­mányra tesz szert, arra maga sorolja a példákat. Egy alka­lommal egyik munkatársa ke­reste fel, s kérte, hogy vizs­gálja meg azt a kosárnyi gombát, amit szedett. Kiderült, mind a két kiló gyilkos ga­lóca volt. Máskor késő este érkeztek hozzá, s a halom gomha között két gyilkos ga­lócát talált. Ennyi is elegen­dő lett volna a tragédiához. Milyen is a gyilkos galóca. Két fajtáját ismerjük — mond­ja Radics Lajos —, az egyik hófehér, a másik halvány­zöld, mind a kettő fehér le­mezekkel, gallérral és jól fej­lett bocskorral rendelkezik. Hamar meg lehet ismerni, s meg is kell. Radics Lajos a Gödöllő körüli erdőkben honos mind a háromszáz féle gom­bát jól ismeri, előadást is tartott már róluk a Ganz KISZ-klubjában. Magyar, német, svéd és szlovák szakirodalmat forgat, a cikkeket szótárak segítségé­vel fordítja magyarra. A fel­sőfokú tanfolyamon huszon­nyolcán tanulnak az ország­ban. Talán hárman vannak közülük, akiknek nincs patró- nusuk, támogatójuk. A többie­ket tanácsok, szövetkezetei! segítik, s előre igényt tarta­nak szaktudásukra. Radics Lajos a maga szórakoztatásá­ra tanul, de reméli, hogy egyszer még hivatalosan is hasznát veszi ismereteinek. Már ma is nagyon sokan tud­nak arról, hogy hozzá lehet fordulni, bármikor szívesen segít. Elve: inkább őt ébresz- szék fel, mintsem a mentőket kelljen riadóztatni. Segítőkész Nem csoda hát, hogy bú­csúzóul is jó tanácsokat ad: „Az idei nyár nem kedvezett a gombának, így kevesebb volt országos viszonylatban is a mérgezés. De a veszély még nem múlt el, hiszen a gyil­kos galóca novemberig is megtalálható.” Reméljük, min­denki megfogadja a figyel­meztetést. Hiszen aki mond­ta, érti a dolgát. Segítőkész, törekvő. Kétszeres Kiváló dől, gozó, tulajdonosa az érdemes társadalmi munkás kitüntetés, nek is. S minden bizonnyal megérdemelne néhány élet­mentő érmet is. Csiba József SPORT —SPORT —SPORT —SPORT —SPORT Járási labdarúgó-bajnokság Felfüggesztették a bagiak pályaválasztói jogát A kedd esti szövetségi ös­szejövetel igen élénk volt, a szokásosnál jóval többnek volt véleménye, mindenkinek volt mondanivalója. A bagiak gyűltek egybe. Mindenkinek mindenese, Némedi Sándor, vereségük ellenére Is dicsérte a játékvezetőt. A VaLkó—Dány találkozó játékvezetőjéről is elismerően nyilatkoztak az érdekelt intézők. Nagy József magas színvonalúan látta el feladatát. Érdekességként je­gyeztük fel, hogy a HMSE— Szada találkozón az előbbiek 12:0-ás vezetésénél az elleniéi egyik játékosa reklamált, ezért kiállították. A két osz­tályban összesen tíz mérkő­zést játszottak, és hatvanhat gól született. Amíg a nagyteremben és a kellemes estén kinn a szabad­ban beszélgettek a sportem­berek, a belső helyiségekben a fegyelmi bizottság foglalko­zott a múlt hét eseményeivel. A Bag—Pécel mérkőzésen történtek — inzultálták a partjelzőt — következménye: a bagi csapat pályaválasztó jogát 1978. október 17-ig fel­függesztik, addig csak a köz­ségtől 10 kilométernyi tá­volságban játszhatnak.. Mind a hazai, mind az idegenbeni mérkőzéseikre hat alkalom­mal szövetségi ellenőrt kell fogadniuk. Nagy Sándor ed­ző működését is felfüggesz­tették, s mint társadalmi ed­ző sem dolgozhat 1979. szep­tember elsejéig. A határozat ellen az edző fellebbezhet. A legutóbbi fordulóban kiál­lított játékosok büntetése: Rab Zoltán (Zsámbok) dorgá­lás, Bréda György (Mogyoród) szigorú dorgálás, Radics Sándor (Valkó) egy mérkő­zéstől való eltiltás. Tasak Já­nos (Isaszeg), Mikk László és Tóth Róbert (Bag), Illés Vendel (Szada) játékjogát a fegyelmi bizottság előtt való megjelenésükig felfüg­gesztették. A forduló rövid krónikája: Veresegyház—Galgahévíz 6:2 (3:0). Vezette: Maszlag. A sportszerű, jó iramú mérkőzésen a 6 gól ellenére a hévizi kapus jó teljesítményt nyújtott. Feladata magaslatán állt a játékvezető is. Zsámbok—Mogyoród 5:0 (4:0) Vezette: Tóth T. Színvonalas első félidő után a zsámbokiak csökken­tették az iramot. A mérkőzés befejezése előtt néhány perc­cel mindkét csapatból egy já­tékost kiállítattak. Túra—Bag 4:1 (1Í0) Vezette: Palotai. A jó iramú mérkőzésen á bagiak védelme nem reme­kelt. Több játékoson mutat­koztak a fáradtság jelei, az előző napi lagzi utóhatásai. Pécel—Isaszeg 2:1 (2:1) Vezette: Molnár. Az isaszeg iek, noha vesztet­tek, jól játszottak, sportszerű küzdelmet vívtak a szomszéd község csapatával. Molnár jól bíráskodott. IIMSE—Szada 13:0 (7:0) Vezette: Lovász. Az első három percben a szadaiak két öngólt vétettek, utána a hazaiak tetszés sze­rint érték el góljaikat. Valkó—Dány 2:4 (1:2) Vezette: Nagy J. Nagy iramú mérkőzés, ki­tűnő játékvezetés, Rafael két góllal segítette győzelemre csapatát. Aszód—Hévízgyörk 5:3 (1:1) Vezette: László. A nyári szünetben az aszó­diak felújították pályájukat, a szomszédvárral vívott talál­kozójukra ünnepi hangulatban került sor. Jó játékvezetés, nagy iram, sportszerűség jel­lemezte az összecsapást. Ez történt a II. osztályban: Gödöllő II—Kerepestarcsa 5:1 (2:1) Vezette: Máté. Kemény, küzdelmes mér­kőzés, a gödöllőiek a második félidőben kerekedtek felül. Nagytarcsa—Domonv 1:0 (0:0) V ezette: Keglovich. A sportszerű mérkőzésen nagy keservesen aratott győ­zelmet a Nagytarcsa. Keglo­vich jól helytállt. Kartal II—örbottyán 11:0 (5:0) Vezette: Darnyik. A jól játszó kartaliak ilyen arányban is megérdemelten jutottak a két ponthoz. Cs. J. coráztak maguktól is, meri fáztak. A rakodók már ménéi közben húzták magukra s nagykabátot, vagy kerítették nyakuk köré a bundát, nyom­ták beljebb a kicsmát; a má­sik pokróccal bebugyolálták £ térdüket, lábukat. Az egyik hajtott, a másik harapott va­lamit, a következő fordulónál cseréltek. A veremnél ott állt a tulaj­donos vagy a megbízott embe­re, és megvizsgálta, hogy ren­desen megtámasztották-e a szekeret, nincs-e híja a jég­nek. Az ajtóban csúszdára kel­lett lehányni a rakományt, három-négy pallón siklott le a jég a gödörbe, lent egy-két kilós darabokra zúzta és eldo­bálta négy-hat ember. A lá­buk zsákba volt bugyolálva. Amikor lepakolt a két ember, és visszafordultak az útra, a tulajdonos adott a gazdának egy lebélyegzet blokkot. Eze­ket megőrizték, mert este vagy a verem megteltével erre kap­ták az elszámolást, az egész napi kapkodás, fagyoskodás pengőit. Ki járt jól Aki kevesebbet rakott föl, s ez szemet is szúrt, azt figyel­meztette a tulajdonos, s meg­esett, hogy már egy-két fuvar után elszámolt vele. Ez azon­ban ritkán esett meg, kár lett volna kockáztatni pár tábla jég miatt a jó alkalmat, hi­szen — főleg télen — igencsak lehetett válogatni a fuvarosok­ban. Aki viszont az idén be­vált, az jövőre is számítha­tott erre a keresetre. Időn­ként pohárka borral is megkí­nálták őket. Igazán jól a verem tulajdo­nosai jártak, akiktől nyáron jó pénzért megvették a kocs- márosok, hentesek, tehetősebb háziasszonyok a ritka jeget. Bár a jéggel üzletelők a saját hasznukat nézték, mégis hoz­zájárultak Gödöllő fejlődésé­hez. Dr. Kovács András nál a nagy teher szétnyomta volna az oldalakat. Egy kétlo- vas szekérre fölment 12—15 mázsa jég, 12 mázsa alatt már azt mondta volna a verem gazdája, hogy „Kend ma már többet ne térjen!”. ' A négy tábla közét telihányták dara­bokkal. Ha félig megtelt, újabb négy táblát billentettek be, hogy púpozva lehessen meg­rakni a kocsit. Az egyik még dobálta a szikrázó jeget a rakás tetején, a másik már előrement, levette a lovak fe­jéről a zabost, és a lőcsre akasztotta; megigazította a zablát, helyére húzta a nyak­lót, rudailót, türelmetlenebb lónál még a hámon is akadt igazítanivaló. Ezután a hasló­nál a hámról leoldotta az ist­rángot, s a kisefára hurkolta, majd a lovak hátán gőzölgő pokrócokat, nagykabátot vagy öregbundát szedte le. A másik is végzett már ekkorra a rako­dással, előrejött, s eligazítot­ták az ülésen az egyik pok­rócot. A jégre nem lehetett ülni, ezért más ülőalkalmatos­ságot szerkesztettek még ott­hon: Az első súber elé fölkö­töttek az első lőcskarikára egy kissaroglyát, erre zsákban szalmát vetettek. A kocsis emberek lába a ferhécen ló­gott; ha kemény volt a tél, s fázott a lábuk, a ferhécen le­hetett doborogni, dobogni, hogy meg ne fagyjon a lábuk, lábujjuk. Megtelt a verem Ha igen kijegesedett az or­szágúira fölvezető csapás, ak­kor csak a jó úton ülhettek föl. Pihent lovak, főleg reggel alig kívántak biztatást, legyin­tést az ustorral, mentek, ko­György úton haladtak, azután a temető és a szilhátak mel­lett; a Parcellák és a vasúti töltés előtt kanyarodtak le a befagyott vízhez. Ügy fordul­tak, főleg az ügyesebbje, hogy a szekér háttal legyen a tó­nak, a rúddal meg az ország­úira vivő föl járónak, s közvet­lenül a kocsi mellett legyen a jégsor vége. Így egykettőre megpakolhattak. Ügy ment gyorsan a rakodás, ha két em­ber végezte. A fiatalabbak meztelen kézzel szórták a je­get, mert így könnyebb, biz­tosabb fogás esett. A zsákból varrt kétujjas azonnal átvize- sedett: vízhatlan kesztyűjük nem volt. A vastagabb táblák ráadásul el is hagyták magu­kat, és kesztyűben előbb ki­csúsztak a marokból. Persze a későbbi reumás panaszoknak, eldeformálódott ujjaknak, fá­jásoknak egyik előidézőjét alighanem itt leljük meg. de ki gondolt akkor erre, meg kellett élni, s a keresetnek ára volt. Fázott a lábuk Amint tehát a szekér oda­kanyarodott a parthoz huzi­gált jégtáblák mellé, megáll­tak, a két ember leszállt a ko­csiról, levették a külső vagy belső istrángot — ki, hogyan szokta meg, s mennyire bízott a lovában. Majd a szekér két oldalába ' beemeltek két-két tábla jeget úgy, hogy először a kocsi oldalához csúsztatták a nagy táblákat, majd köröm­re kapván az alját, beillesztet­ték. Megközölték a szekeret középütt átfogó derékkötő láncon egy-egy táblával; a láncra azért volt szükség, mert a szegődésnél-fordulás­A gödöllői gazdák jó része nem malmozta végig a telet, hanem igyekezett hol itt, hol ott munkát találni, hogy pó­toljon valamit a nyári piaco­záshoz. A jégvágást és -hor­dást jó lehetőségnek tartották, mert szépen fizetett, csak azt sajnálták, hogy rövid ideig tart: öt-hat nap alatt megtel­nek a jégvermek... A keresetnek ára volt Fogadott emberek vágták a jeget a tavakon, a fuvarosok csak kocsira rakták és szállí­tották a vermekbe. A vágók már hajnalban kint voltak az Ürréti tón is. A töltés felől álltak neki. Először kicsáká­nyoztak egy léket, és ezt tágí­tották. Három-öt méteres da­rabokat szakítottak le a jégtü­körből — ha vastag volt, ki­sebbet —, az orrát fölsegítet­ték az élő jégre valamennyien (veszélyes volt!), s amikor már fölkerült, két-három em­ber is el tudta csúsztatni, ki a gyöpre. Ha kemény volt a tél, s a jég meghízott 20—25 centi- méteresre, kint kettészakítot­ták a táblákat. Négy-hat táb­lát lapjával egymásra raktak, a többit kantra állították. Egy­két nap alatt 20—30 méteres sort is kiállítottak, ekkor jö­hettek a fuvarosok ... Ök is a hajnali derengéssel indultak, a kora reggel már ott találta a feketéllő szekereket a tónál. Ritkán, ha sok hó esett, többen a szánkóba akasztották be a lovakat. Az Ürréti tóhoz a mostani Dózsa • Részlet a gödöllői krónika- írók 1977. évi pályázatán törté­nelmi-néprajzi témakörben el­ső díjat nyert pályaműből. Eleink életéből Jeget hordtak télen a gazdák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents