Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-06 / 210. szám

Öfszáznyolcvan kilométer Kerékpárral - Prágába EIménybeszámoló Kern encén Irány Prága! Ezzel a címmel hirdette meg a KISZ megyei bizottsága az első VIT színhelyére, a cseh­szlovák fővárosba a kerékpár- túrát Vác, a járás és Dunake­szi fiataljainak. A résztvevő csapot összeállítása nem volt könnyű, mert a csaknem 600 kilométeres út miatt, többen meggondolták magukat. Augusztus 10-én tizenhat lel­kes KISZ-tagot búcsúztatott a K eleid-pályaudvaron Katona István, a dunakeszi pártbizott­ság titkára. * Az indulásra másnap, korán reggel került sor Almásfüzitö- felsőröl. A KISZ-bizottságok jelenlevő képviselői elköszö- néskor már megelőlegezték a bizalmat, s valamennyi fiatal­nak átadták a Pedál-medál ér­demrend arany fokozatát. Mel­lékelve oklevelet is kaptunk, amelyet a pedálfőnök és a fő­pumpáló látott el kézjegyével. — Viszontlátásra! Irány Prága! — búcsúztunk mi is, és teljes gőzzel nekivágtunk az útnak, egyelőre Komárom felé. Kora reggel érkeztünk a ha­tárállomásra, s már messziről hallottuk az ujjongó kiáltáso­kat: — Igen, ezek a fiatalok a bi­ciklisek! Pedig, ha tuditák volna, hogy a résztvevők többsége életében először vállalkozott ilyen hosz- szú túrára ... — Csupa erő, csupa izom, reggel, este tejet iszom — hir­deti a reklám, hát Hurbanovó- ban, erőgyűjtés címén, min­denki megivott egy liter itejet. A legközelebbi ötp>erces meg­álló Nyitván volt: fotó a tele­pülés határát jelző tábla alatt, fölött, mellett, aztán indulás tovább. — Nincs megállás! — biztat­tuk egymást —, ráérünk ebé­delni is, hiszen vár minket a seredi kemping! A lelkesedésből, rajtunk kí­vül álló okok miatt, nem so­káig tartott: Sered előtt, éhség­től hajtva rohantunk meg né­hány átszeli szilvafát. Az este sündisznótüsikék és alig harsogó gitárzene űzi alud­ni a túrázókat. De előbb va­csora. A tábori szakácsnő is­merteti a kötelező étrendet, felolvasva a kínálatot. Reggeli vagdalthús, májkrém, ebéd ra­kottkáposzta, vacsora konzerv- hurka. S hogy itthon is fo­gyasszunk majd komzervet, az összeállítás naponként válto­zik, valahogy így : reggelire ra­kottkáposzta, ebédre hurka és vagdalit'hús, vacsorára máj­krém. Aztán: reggelire hurka, ebédre... ♦ Másnap búcsú Seredtől, az új cél: Straznice. A kerékpár nyerge továbbra is kemény, s egyre keményebb, habár mele­gítők tömege kerül rá kispár­naként. Akaraterő azonban van! A répaföldön elfogyasztott ebéd után ismét nekivágunk. A magyar rendszámú autók uta­sai egyre többen integetnek fe­lénk, a kamionosok hangos kürtjelaéssel köszöntenek min­ket — Már csak 400 kilométerre van Prága, siessetek hát! Szép város, megéri a fáradságot! — kiált le az egyik teherkocsi vo­lánja mögül egy srác. A túra harmadik napján, a Straznice-tól alig 87 kilométer­re levő Brno felé indultunk. — Tekerj jobban! — szólt valaki a sorban. A válasz nem is késett: — Tekerek, tekerek, de a nyereg még nem puhult sem­mit! Útközben gyönyörű tájakat látunk, s egyre.meredekebbek az emelkedők. És sehol egy oázis! Tejboltot nem találunk, hát a sörösüvegeket emelget­jük szorgalmasan. Az emelke­dők láttán egyikünk önként jelentkezik fotósnak. — Menjetek csak — biztatja társait —, én lemaradok, néze­getem a tájat, emberekkel is­merkedem, fényképezgetek és a domb tetején majd beszámo­lok a látottakról, hallottak­ról ... A Brno határát jelző tábla közelében rövid pihenőt tar­tunk. Van, aki az árokparton MMSMMMtMMf Prágáig már csak 32 kilométer! heverészik, mások mákot csi­pegetnek, néhányan pedig egy nagy diófa árnyékában szuny- nyadnak keveset. Aztán jön a kombájn, aratni szeretne, hát vége az alvás­nak. Mii még maradunk ugyan, mert az előfutár Zsiguli — el­tévedt! * Másnap rövid városnézés kö­vetkezik Brnóban, egy kis fürdés (a vízből kijőve, jégcsa- fK>k lógnak rajtunk), majd au­gusztus 15-én tovább indulunk: friss erővel pattanunk a Túra Csepelek nyergébe. Az emelkedők egyre maga­sabbak és hosszabbak. Van, aki élelmes, és cirkuszos autóval érkezük a legközelebbii domb­ra. Délután egy órakor lesz az ebód. A csaphat siet, mert hajt mindenkit az evés utáni vágy. Akadnak túlbuzgók is: az egyik kanyarban egy bicikli magára marad, s utas nélkül kanyarog tovább. Hajtója, há­rom gurulóátfordulás után, a közeli rózsatáblán dolgozókat látogatja meg, s néhány tüskét kap emlékbe. Augusztus 16-a az utolsó nap, amikor még kerekezni kell. Prágáig már csak 128 ki lométer az út. Az ötszázadik kilométer után előkerül a pezsgősüveg. Fotózás minden mennyiségben, aztán megyünk tovább. A megbeszélés szerint, a Prága határát jelző táblánál találkozunk az ebédet is szál­lító Zsigulival. Mi már ott va­gyunk, de a kocsi sehol. Dél­után 4 árakor már korog a gyomrunk, öt órakor p>edig a Zsiguli keresésére indulunk. Végre hatkor előkerül. Már ép- p>en ennénk, de újabb baj, he­lyesebben — felhőszakadás zú­dul a nyakunkba. Végre itt a város! A biciklik a parkolóba kerülnek, mi meg a szállóban ünnepeljük sike­rünket. ♦ Hazafelé már vonaton érkez­tünk. Beszélgetéseink fő té­mája, természetesen, az 580 ki­lométer története volt, amelyet megosiztunk másokkal is, hi­szen szeptember 16-án, Ke­mencén tartunk élménybeszá­molót. S a távoli községbe is — kerékpárral érkezünk majd! A prágai túra résztvevői Üzemi lapjaink írják HÍRADÁS. Megjelent a Híradástechnikai Anyagok Gyára közművelődési bizott­ságának tájékoztatója. A ve­zércikket Sápi Imre, a Le­nin Termelőszövetkezet el­nöke írta, a munkásosztály és a dolgozó; parasztság szi­lárd szövetségéről. Borszé­kiné Kulcsár Teréz termelési osztályvezető elemzi az első féléves tervteljesítést. A HAGY pártbizottságának cikke hang­súlyozza, hogy idei cselekvési programjukban a gazdaságpo­litikai feladatok középpontjába a hatékonyságot, a termelé­kenységet és a minőség javu­lását állították. Köszöntik a közelmúltban kitüntetett dol­gozókat. Fedor Károly üzem- gazdasági osztályvezető az 1978. évi bér- és jövedelempolitikát elemzi. Fényképről is megis­merjük a Komarov brigádot. Folytatják az üzem történeté­nek leírását, s bemutatják az ősszel náluk vendégszereplő Vox Humana Kórust. DRMV VÁLLALATI HÍR­ADÓ. A vezércikk arróll szól: a vízművállalat valamennyi dolgozója örömmel vette tudo­másul a hírt, hogy sok éves munkálkodásuk elismerése­ként, elnyerték a Kiváló válla­lat címet Emlékeztet arra, hogy 1978 jubileumi év: a jog­előd Váci Vízmű megalakulá­sának 50., a Dunakanyar Víz­művek megalapításának 15. év­fordulója. Elemzi az előző évek műszaki fejlesztését, a munka­verseny és a brigádmozgalmat. Wosznek Rezső belső ellenőr­zési csoportvezető a belső el­lenőrzés jelentőségéről Ír. Megismerjük az 1985-ig ter­vezett öntözésfejlesztési elgon­dolásokat. László Árpád előadó az újítómozgalomról. Gyimesi Béla főtechnológus a váci víz minőségéről tájékoztat. Kiss Ernő főmérnök ismerteti az V. ötéves terv jelentősebb beru­házásait. Bemutatkozik a Fáy András szocialista brigád. Vi­zes humor színesíti a kis lap új számát. A KOSDI LENIN MGTSZ HÍRADÓJA. Jogok és köte­lességek címmel, az első cikk elemzi alkotmányunk leg­fontosabb szakaszait. Pápay György főágazatvezető is­merteti azt a szervezett felkészülést, amely elősegí­tette 1265 hektár őszi bú­za, tavaszi árpa és mustár erő­gépekkel való betakarítását. Nagy Lajos háztáji főágazat­vezető a kertbarátkörök és a nyúltenyésztő szakcsoport pél­damutató munkáját dicséri. Fiataloknak ír — fiatalokról Dudás György ifjúságpolitikai tanácsadó. Jakus Lajos színes tanulmánya Vác híres szőlő- művelését ismerteti,. Mátyás király idejétől, napjainkig. P. R. ■ a H * í# tar L.ÜfcÜ ^ XXII. ÉVFOLYAM, 210. SZÁM 1978. SZEPTEMBER 6., SZERDA Fóti kezdeményezés Elmentek minden nyugdíjashoz Felmérték az idős emberek helyzetét Fóton egyáltalán nem érez­te fárasztónak a kérdőívek ki­töltését annak az 1 ezer 900 nyugdíjasnak a többsége, aki a nagyközségben él. A tanács, a pártbizottság és a szakmaközi bizottság közö­sen határozta el, hogy felmé­ri a nyugdíjasok helyzetét. Tanácstagqk, vöröskeresztes aktivisták, párttagok, szak- szervezeti tagok lelkes kis csoportjai utcáról utcára jár­va végezték a feladatot. A legtöbb helyen szívesen vála­szoltak a kérdésekre, hiszen megértették, megérezték a segítőkész szándékot. Szociális foglalkoztató — Már időszerű volt a nyugdíjasok szociális helyze­tének felmérése, mert a ta­nácsnak csak hiányos infor­mációi voltak — mondja Má­té Jánosné, a szakmaközi bi­zottság titkára. — Találkoz­tunk sok olyan idős ember­rel, aki segélyre szorul, de vagy nincs tisztában a lehe­tőséggel, vagy eddig nem mert kérni. A kérdőívek kitöltése után pontos képet kapunk ar­ról is, hogy kinek milyen az érdeklődési köre, ki szeretne közösségben tevékenykedni? Nemrég tárgyalta a nagy­községi pártbizottság a szak­maközi bizottság munkáját. A testület határozatot hozott egyebek között egy szociális foglalkoztató létesítéséről is. — Már akadt is vállalkozó — kapcsolódik beszélgetésünk­be Farkas György, a fóti pártbizottság titkára. — A Papírfeldolgozóipari Szövet­kezet bejelentette, hogy kor­látozott számban ugyan, de tud foglalkoztatni nyugdíjaso­kat. Megoldják a külön autó­busszal való szállításukat is. A kétoldalas kérdőív 16. kérdése így hangzott: „Mi­lyen javaslata van a nyug­díjas csoport életével, prog­ramjával kapcsolatban?” Ha nem is mindenütt, de több he­lyen igen értékes gondolato­kat fogalmaztak meg a felke­resett idős emberek. — Közös kirándulásokra, ismerkedési összejövetelekre lenne szükség — írták többen is. Volt, aki azt javasolta, hogy csoportos séta közben keres­sék fed a nyugdíjasok ottho­nát. Megválaszolt kérdőívek — Nagyon sok érdekes öt­letet kaptunk, melyeket igyekszünk megszívlelni — folytatja Máté Jánosné. — Tervezzük, hogy a művelődé­si házban állandó klubot ho­zunk létre az idős emberek­nek. Novemberben megren­dezzük az öregek napját. A további programokat már szeretnénk a nyugdíjasokkal együtt megtervezni. — A területünkön három pártalapszervezetben tevé­kenykednek nyugdíjasok — veszi át a szót Farkas György. — Őket is mozgósítottuk a felmérés segítésére. Különösen gyorsan és pontosan dolgozott a kisalagi pártalapszervezet titkára, Rajkó Lajos, aki 82 éves ember létére, töretlen aktivitással, frisseséggei és lendülettel szervezi a mun­kát Eddig a kérdőívek csaknem 80 százaléka érkezett már vissza. Az előzetes értékelések szerint megállapítható, hogy a nyugdíjasok nagyrészének élete rendezett. Ami hiány­zik, az a közösség, a folyama­tos törődés. Kelin Lászlóné, aki a 48-as ifjúság utcában végezte el a felmérést, tapasztalatait így összegezte: — Tizenhat esztendővel ez­előtt költöztünk Fótra, egy évre, de végül itt ragadtunk. [ Magam is nyugdíjas vagyok, | Ismertük egymást, az utca* j beliekkel, köszöntünk is egy* másnak, de most, amikor a kérdőíveket töltöttük ki, jöt* tem rá, hogy mennyi mindent nem tudunk egymásról. Már a második napon önkéntes segítő is akadt az idősek kö­zött. Akiket felkerestem, cso­dálkoztak. Azt mondták* ugyan a rádióban, a televízió­ban, az újságokban hallották, látták, olvasták, hogy törőd­nek a nyugdíjasokkal, de hogy ez ilyen egyszerűen valóság lehet, nem hitték. Közös programok Virág Tivadarné nyugdíjai védőnő szintén részt vett a felmérésben: — A legnagyobb passzivi­tást a Tanács és az Ibolya utcában tapasztaltuk. Nem adjuk fel. Úgy gondoljuk, hogy sokan, akik most nem hisznek a sikerben, az első közös programok láttán eljön­nek közénk. Csak példát kell mutatni. ★ A fóti kezdeményezés bizo­nyára nem egyedülálló. De a szervezőket dicséri, hogy fel­ismerték: nem nagy dolgokra van szükség ahhoz, hogy ' a nyugdíjasok élete megszépül­jön a nagyközségben, csak egyszerűen be kell kopogtatni valamennyi idős emberhez. Furucz Zoltán VALASZ CIKKÜNKRE Tám László kapta meg a serleget Augusztus 24-én jelent meg a „Diaporáma biennálé után Pécsre, került a trófea” című cikk, amelyben a szerző azt ír­Favoritként érkezett a Du­na partjára a Kecskeméti SC gárdája, hiszen az előző for­dulókban pontot sem vesztett, sőt még gólt sem kapott. A mérkőzés azután bebizonyítot­ta, az NB II-ben továbbra sincsenek biztosra vehető mérkőzések. A találkozó jó részében tíz emberrel küzdő váciak nemcsak megállították az esélyesebbnek látszó együt­tes kezdeti rohamait, hanem két szép akció révén, már az első félidőben bebiztosították győzelmüket. A sikernek azonban most sem örülhetünk maradéktala­nul. A KAPUS — Lyukas a védelem! — sóhajtott fel már az első per­cekben jó néhány hazai szur­koló. S valóban, a váciak hátsó alakzata félórán keresztül hi­bát hibára halmozott. Még a rutinos Varga is zavarba jött olykor, két hazaadása nyomán, csak Hegedűs kapus bravúrjai mentették meg a Híradást a góltól. S hogy végül is érin­tetlen maradt a váci háló, az egyértelműen a kiváló telje­sítményt nyújtó kapuvédőnek köszönhető. No, és Prikidánovicsnak. A a vasárnapi mérkőzésen: rend­re lesre próbálták állítani a váci csatárokat. Nos, az el­képzelés ezen a délutánon nem vált be. A két gyors támadó, Acs és Deáic ugyanis sorozat­ban futotta le a vendégvédő­iket, s ha adódó helyzeteik mindegyikét értékesítik, na­gyobb arányú is lehetett volna a hazai győzelem. A két szélső azonban az esetek többségé­ben hibázott. Különösen a me­zőnyben ellenállhatatlanul cselező Ács könnyelműsködött el sok gólszerzési alkalmat. Az elszalasztott lehetőségek ezút­tal nem bosszulták meg magu­kat, de a további fordulókban értékes pontokba kerülhet a 16-oson belüli határozatlanság. A KÉT EDZŐ VÉLEMÉNYE Verebes József: — Két látványos gólt rúg­tak a hazaiak, miközben mi meddő támadásokat vezettünk, s egy 11-es.t is kihagytunk. A mezőnyfölény önmagában ke­veset ér. Jeszenszky László: — Az eddig veretlen KSC legyőzését, különösen tíz em­berrel, bravúrnak tartom, örü­lök, hogy második hazai mér­kőzésünkön is győzelemmel kedveskedtünk szurkolóink­nál:. A jövő héten a SZEOL-t fogadjuk, remélem, nem sza­kad meg a biztató sorozat. Hegyi Iván ja, hogy dr. Gerendás Mihályi né vette át a dr. Gerendás Mi­hály Vándorserleget, „Baran­golás a Mikrokozmoszban” cí­mű munkájáért, holott a serle­get én ajánlottam fel, a pla­kettel együtt, s én adtam át Kocsis Ivánnak, a Dunakanyar Fotóklub elnökének, a fesztivál megnyitása alkalmával. E vándorserleget azért ala­pítottam, hogy a magyar fotó­sok közül a legjobb sorozat ké­szítőjét jutalmazzák meg vele. Az első alkalommal, most Vácott, Tám László kapta meg a diaporáma műfajban elért eredményéért és a műfajjal kapcsolatos pedagógiai tevé­kenységéért, A serleget bizottság ítéli oda. Dr. Gerendás Mihályné Budapest Nem kell eágár? A négy nagy ablakon füg­göny. A bejárat fölött egyetlei szó: KŐKAPU. A bennfente­sek tudják, hogy a város egyil legrégebbi, patinás éttermére van szó, amelynek jó hire egy- kor messze földről ide vonzottt a turistákat. A rövid megjelölésen kivü sem kirakati étlap, sem étele­ket, italokat ajánló rajz vag% szöveg nem utal arra, hogy m; az épület jellege. A függönyök szépek, de napközben eltakar­ják a bent ülőket, tehát még az étkezők sem jelentenek vonzerőt a vendégfogadóba va­ló betérésre. A szólásmondás szerint, a jó bornak nem. kell cégér. Szerin­tünk, a jó vendéglőnek kell. P. Pályaszéli jegyzet Győzelem - túlfűtött légkörben kecskeméti balhátvéd ugyanis, 2-0-ás állásnál, a felső lécre lőtt egy 11-est. íme, a bizony­ság: a jó kapusnak szeren­cséje is van! KIÁLLÍTÁS A Dunakeszi VSE elleni ha­zai mérkőzésen Misnyovszkyt, most Répásit küldte idő előtt az öltözőbe a játékvezető. Az egyébként is sérülésektől ti­zedelt váci együttesnek aligha használnak a sorozatos fegyel­mezetlenségek, Jeszenszky ed­zőnek lassan összeállítási gondjai lesznek: kit állítson a kezdő tizenegybe? Hozzá kell tennünk, a gya­kori kiállítások egyik fő oka a váci pályán uralkodó túlfűtött légkör. A_ közönség már a ta­lálkozók kezdetén kikezdi az ellenfelet és a játékvezetőt. A sértegetés a kecskemétieket is felpaprikázta, a szidalmazások pedig, láthatóan, a hazaiak ellen hangolták a bírót. Más kérdés, hogy a váci já­tékosoknak a durvaságokra nem újabb durvaságokkal kel­lene felelniük. Dehát ilyen lég­körben, elismerjük, nagyon nehéz higgadtnak maradniuk. HELYZETKIHASZNÁLÁS A kecskemétiek nagyon is veszélyes taktikát választottak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents