Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-06 / 210. szám

1978. SZEPTEMBER 6., SZERDA <J(xA am Heti jogi tanácsok 0 Köteles-e az eltartó a gon­dozásra saját háztartásában? Az eltartási szerződések teljesítése körül sok gond volt mindig. A legtöbb vitára az adott okot, hogy az eltartott — aki rendszerint idős, bete­ges volt már — nem volt meg­elégedve az étkezés minőségé­vel, de sok gond volt az el­tartó magatartásával is. Néha az eltartottak magatartása sem volt elfogadható. A koro­sodással sokszor együttjár a nagyobb türelmetlenség, ki­sebb dolgok felnagyítása, in­dokolatlan sértődés, és mind­ezekből származó veszekedés. A közös háztartásban az eltar­tás sokszor úgy elmérgesítette az együtt lakók életét, hogy durvaság durvaságot követett, és rendszerint az eltartási szerződés felbontására került sor. Ezek sem hoztak azonban megoldást, mert az idős eltar­tottak a rájuk fordított költ­séget visszatéríteni rendsze­rint nem tudták, az eltartók pedig más lakás hiányában kénytelenek voltak tovább egy fedél alatt lakni a volt eltar­tottal. Ebből aztán még továb­bi súrlódások keletkeztek. Ezekből a megfontolásokból is változtattak az eltartás szabá­lyain; a módosított Polgári Törvénykönyv mellőzi a közös háztartást, mint a tartási szer­ződés egyik feltételét. A tartá­si szerződés célja maradékta­lanul elérhető akkor is, ha az eltartott nem él közös háztar­tásban az eltartóval. Így azok az olvasóink, akik ezzel kap­csolatban tettek fel kérdése­ket, nyugodtak lehetnek, ha nem kötötték ki, hogy az el­tartó fél a saját háztartásában vállalja az eltartást. Emiatt ma már az államigazgatási szerv nem tagadhatja meg a szerződés jóváhagyását. • Milyen változások vannak a módosított Polgári Törvény­könyvben a házastársi ha­szonélvezetet illetően? A házastársi haszonélvezeti jog vonatkozásában is több vi­tás ügy akadt a korábbi idők­ben. Nyilván most is lesz még bőven, azonban a módosított törvény nagy előrehaladás a korábbi rendelkezésekhez ké­pest. Amikor a Polgári Törvény- könyv a házastárs öröklésének egyik formájaként korábban is fenntartotta a haszonélve­zeti jogot, azt lényegében azért tette, mert abban az időben a föld volt a legjelen­tősebb — és egyben leggyako­ribb — tárgya a hagyatéknak, amelynek haszonélvezete gyak­ran kizárólagos megélhetési alapja volt a magára maradt házastársnak. Ma már általá­ban a hagyaték tárgyai az úgynevezett tartós használati tárgyak, takarékbetét, a la­kás, illetve háztulajdon. A haszonélvezet ma már alapvetően más tartalmú, mint korábban. Alapelv, hogy fenn kell tartani a házastársi ha­szonélvezetet, a hátrányos sza­bályai szűnjenek meg, és a haszonélvezet legyen megvált­ható. Az új szabályozás lényege az, hogy a házastárs és az örökösök általában kérhetik a haszonélvezet megváltását. A házastárs által lakott lakáson, az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakon fenn­álló haszonélvezet megváltását azonban egyikük sem kérheti. Természetesen a haszonélvezet megváltása csak a haszonélve­ző jogainak és méltányos ér­dekeinek figyelembevételével történhet. A haszonélvezet megváltását minden esetben a közjegyzőnél kell kérni, mégpedig a hagyaték átadá­sáig, hagyatéki eljárás hiányá­ban pedig az öröklés megnyíl­tától számított egy éven belüL A haszonélvezet megváltása természetben vagy pénzben történhet. A házastársat olyan rész illeti meg a vagyonból, amelyet mint az örökhagyó gyermeke törvényes örökös­ként a leszármazókkal együtt örökölne. Egyenes ági öröklés esetén a házastársat az egye­nes ági vagyon egyharmada illeti meg. • Milyen napokat kell fi­gyelembe venni a tsz-tagok munkanapjaként? Egy tsz-tag olvasónk a ház­táji zöldségtermelés idejét sze­retné munkanapnak elszámol­tatni, másik pedig a háztáji sertés tartására fordított na­pokat. Kérdezik: lehet-e eze­ket munkanapként elszámol­ni? Igen, ezek a napok munka­napnak számítanak. Munka­napnak 10 órás időtartam szá­mít. Munkanapnak számít — a heti pihenőnapok kivételével az a nap is, amelyen a tsz-tag betegségi segélyben részesül, mint P. Z. olvasónk esetében. Ugyancsak munkanapnak szá­mít az a nap is — a teljesség kedvéért közöljük —, amelyen a szövetkezeti tag baleseti táppénzben részesül, kórházi ápolás alatt áll, szülési sza­badságon van, gyermekgondo­zási segélyt kap, illetve gyer­mek gondozása, ápolása miatt, a munka végzése alól felmen­tést kap, katonai szolgálatot teljesít, népi ülnöki feladato­kat lát el, a szövetkezet hoz­zájárulásával közép- vagy fel­sőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, vagy egész napos tanfolyamon vesz részt. Ugyancsak munkanap­nak számít az engedélyezett tanulmányi szabadság ideje, azok a napok, amelyekre munkavégzés nélkül a szövet­kezettől díjazásban részesült, vagy egyéb jogcímen is bizto­sított volt, feltéve, ha ezeket a napokat a családi pótlék meg­állapításához szükséges idő számításánál figyelembe ve­szik. • Kötelezhető-e a munkál- tató, hogy a dolgozó áthelye­zéséhez hozzájáruljon? Több olvasónk fordult hoz­zánk olyan kéréssel, hogy bi- zonytalanok a tekintetben, kö­teles-e a vállalat hozzájárul­ni áthelyezésükhöz vagy nem. Röviden szólva az a vála­szunk, hogy a vállalatot ilyen kötelezettség nem terhelt A vállalatnak ugyanis jogában van mérlegelni, hogy áthelye­zi-e a dolgozót. Ha úgy látja, hogy a vállalati érdekkel el­lentétben áll a dolgozó áthe­lyezése, például nem kap egy­könnyen arra a munkára szak­embert, akkor jogosan tagad­hatja meg az áthelyezéshez való hozzájárulását. Termé­szetes dolog, hogy nem enge­dik el a dolgozót az említett esetben, mert ebből termelés- kiesés származhat. Ha nincs közös megegyezés a dolgozó áthelyezését illetően, akkor csak felmondással szüntetheti meg a dolgozó a munkaviszo­nyát. Az áthelyezés megtaga­dása miatt nem lehet munka­ügyi döntőbizottsághoz fordul­ni. Dr. M. J. Jár-e nyugdíj másodállás és mellékfoglalkozás után? A munkajogi szabályaink szerint a dolgozó második, vagy további munkaviszonyt is létesíthet. Ha a dolgozó munkaideje az egyes munka- viszonyokban azonos időtar­tamra esik, a második mun­kaviszony másodállás. Ha a munkaidők nem esnek azonos időtartamra, a második és to­vábbi munkaviszony: mellék- foglalkozás. A fő- és mellék- foglalkozásra vonatkozó sza­bályok alkalmazásánál azt a munkaviszonyt kell főfoglal­kozásnak tekinteni, amelyből a legnagyobb összegű munka­bér származik. Ha a munka­bér mindkét állásban azonos, azt a munkaviszonyt kell fő- foglalkozásnak tekinteni, amelyik nagyobb elfoglalt­sággal jár. Ha megkülönböz­tetés ezen az alapon nem le­hetséges, mert a munkaidő hossza is mindkét munkavi­szonyban egyenlő, úgy főfog­lalkozásnak azt kell tekinteni, amelyik előbb kezdődött. A társadalombiztosítás sza­bályai szerint, ha a dolgozó egyidejűleg több munkavi­szonyban áll, nyugdíját főfog­lalkozásban (első állásban) kapott munkabér alapján kell megállapítani. A másodállás­ból származó keresetet az öregségi nyugdíj megállapítá­sánál nem lehet figyelembe venni. Mellékfoglalkozás esetén már kissé bonyolultabb a sza­bályozás. Ha a főfoglalkozás és a mellékfoglalkozás szerin­ti munkakörökben irányadó törvényes munkaidő azonos, a mellékfoglalkozásban elért keresetiből annyi időre eső ke­resetet lehet figyelembe ven­ni, amennyi a főfoglalkozás szerinti tényleges munkaidőt a munkakörre megállapított tör­vényes munkaidőre kiegészíti. Az ismertetett szabályok bemutatására nézzünk egy példát: a dolgozó olyan fő- foglalkozásban állt munkavi­szonyban, ahol az előírt tel­jes heti munkaidő 48 óra. A dolgozó azonban csak heti 36 órán át végzendő munkára vállalt kötelezettséget, mert volt egy olyan mellék- foglalkozása, ahol további heti 24 órát dolgozott. Ebben az esetben a nyugdíj megállapí­tásánál figyelembe veszik el- ső’egesen a főfoglalkozásból származó jövedelmet, s ezt követően a mellékfoglalkozás­ból származó jövedelemnek a felét, vagyis az első állásban pedig 12 óra alatt elért mun­kabért. A főfoglalkozásban eltöltött 36 óra a mellékfog­lalkozásban eltöltött 12 órával egészül ki ugyanis a teljes heti munkaidőre, azaz 48 órá­ra. i . I Gy. Gy. A Legfelsőbb Bíróság döntése Sokáig állott kórházi kezelés alatt egy gyári munkás, míg végül azzal bocsátották el, hogy csökkent munkaképessé­gű, akinek könnyebb, kímélő életmódra van szüksége. Ami­kor a zárójelentést a körzeti orvosnak megmutatta, az az abban szereplő diagnózis he­lyességét kétségbe vonta. Ezek után a munkás a kórház, va­lamint a szakvéleményt aláírt orvosok ellen pert indított, amelyben kérte a bíróságot: kötelezze őket, hogy diagnózi­sukat, amelyben gyengeelmé- jiinek nyilvánították, változtas­sák meg, mert ezzel őt szemé­lyi és emberi jogában megsér­tették. A járásibíróság a kere­setet, mint nyilvánvalóan alap­talan követelést, tárgyalás ki­tűzése nélkül elutasította. Ezt azzal indokolta, hogy a záró­jelentésben a beteg gyengeel­méjűségéről nincsen szó. Egyébként is az esetleg téves orvosi diagnózis nem tekinthe­tő a személyhez fűződő jogok megsértésének. A jogerős vég­zés ellen törvénysértés és meg­alapozatlanság címén emelt törvényességi óvás a Legfel­sőbb Bíróság héttagú Elnöksé­gi Tanácsa előtt dőlt el, amely megállapította: a döntés tör­vénysértő. A határozat indokolása sze­rint, valamely keresetlevelet' csak akkor lehet idézés kibo­csátása nélkül elutasítani, ha alaptalansága valóban nyil­vánvaló. Ennek vizsgálatánál nagy körültekintésre van szük­ség, mert a keresetindítás min­denkit megillető jogát az al­kotmány biztosítja. Amennyi­ben a kereseti kérelem jog­alapja felől bármilyen kétség merül fel, a keresetlevél — az igény nyilvánvaló alaptalan­sága címén — nem utasítható el. A személyhez fűződő jogo­kat, amelyek a törvény védel­me alatt állanak, mindenki kö­teles tiszteletben tartani. E jo­gok a jó hírnév védelmére is kiterjednek. A jó hírnév sérel­mét jelenti, ha valaki más sze­mélyre vonatkozó sértő, valót­lan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tün­tet fel. — Akit személyéhez fűződő jogában megsértettek — egye­bek közöitt — ennek megtör­téntének bírósági megállapítá­sál kérheti — hangzik tovább a határozat. Nem tekinthető ki zártnak, hogy bizonyos körül­mények között egy nyilvánva­lóan helytelen orvosi diagnó­zisnak is van személyiségi jo­got sértő hatása, különösen, ha az orvosi vélemény — függet­lenül attól, hogy a betegséget a a szokásos latin elnevezéssel jelölik meg — alaptalanul olyan betegséget állapít meg, ami alkalmas arra, hogy az érintett személlyel szemben a társadalmi értékítéletet hátrá­nyosan befolyásolja, s ezzel a társadalmi életben való részvé­telt számottevően nehezítse. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül az a fontos ér­dek sem, hogy az orvosok és az egészségügyi intézmények olyan diagnózist állapíthassa­nak meg, amelyre a rendelke­zésükre álló adatok (kórelőz­mények) alapján — legjobb or­vosi lelkiismeretük szerint — orvostudomány eredmé­az Tíz nap rendeletéiből A költségvetési szervezetek 1979. évi költségvetésének el­készítéséről a Pénzügyi Köz­löny 15. számában, és a Taná­csok Közlönye 36. számában jelent meg a pénzügyminiszter 13/1978. (P. K. 15.) PM. számú utasítása. Az óvónőképző szakközépis­kola óratervének, tantervei­nek, valamint egyéb doku­mentumainak jóváhagyásáról és bevezetéséről a 131/1978. OM. számú utasítás rendelke­zik. (Művelődésügyi Közlöny 16. száma.) Az 1978. évi ifjúsági parla­mentekről a 133/1978. (M. K. 16.) OM. számú utasítást a Mű­velődésügyi Közlöny augusz­tus 23-i számából ismerhetik meg az érdekeltek. A tervgazdasági és beruhá­zási munkakörben foglalkoz­tatott dolgozók képesítéséről adott ki a közlekedés- és pos­taügyi miniszter rendeletet, 6/1978. (VIII. 23.) KPM. szám alatt, amely a Magyar Köz­löny 55. számában jelent meg. Az OTP-nek vételre felaján­lott személyi tulajdonban levő lakások vásárlásának és újra­értékesítésének pénzügyi fel­tételeiről a 18/1978. (VIII. 23.) PM. számú rendelet rendelke­zik ugyanitt. Az idegen nyelvtudás Igazo­lására rendszeresített állami nyelvvizsgáról a 9/1978. (VIII. 25.) OM. számú rendelet ren­delkezik. (Magyar Közlöny 56. száma.) A szesz jövedéki ellenőrzé­séről és adóztatásáról szintén a Magyar Közlöny 56. számá­ban jelent meg a 19/1978. PM rendelet. Gyermekeink védelmében Veszély és megelőzés A gyermek születésétől a felnőtté válásig tartó folya­mat bonyolult, s a nevelésnek rendkívül fontos feladata, hogy elősegítse a társadalmi beilleszkedést, a közösségi kö­vetelmények elsajátítását. Megszívlelendő a nagy sváj­ci pedagógus, Pestalozzi ta­nácsa: a gyermeket születése pillanatától nevelni kell. Ugyanis tudvalevő, hogy a sze­mélyiség 3 éves korban kezd végérvényesen kialakulni és a környezet hatása alapvető for­máló tényező a gyermek fejlő­désében. A kritikus pubertás­korban a negatív hatások fo­kozottan érvényesülnek. A ká­ros magatartásmód és a rossz példa általában minden káros környezeti hatás, ha tartós, kedvezőtlen cselekvés-mecha­nizmust alakít ki és rögzít. Mindezek gyakran a gyer­mek- és fiatalkori bűnözéshez vezetnek. Rendezett környezet A rendezett szülői környe­zet, továbbá az óvodai, majd az iskolai és munkahelyi kö­zösségek meghatározó hatást gyakorolnak a gyerekek sze­mélyiségének kibontakozásá­ra. De mindenekelőtt a csa­lád, mint közösség a legfonto­sabb a folyamatban. Tehát elsősorban a család felelős azért, hogy milyen felnőtt lesz a gyerekből. Azért kell ezekről szólni, mert a veszélyeztetettség okai között leggyakoribb éppen a szülők rendezetlen családi éle­te. Ismert, hogy a családi kö­telék lazulásával kedvezőbbek a feltételek az úgynevezett ve­szélyeztett környezet kialaku­lására. De magas a szülők al­koholizmusa miatt veszélyez­tett gyermekek száma is. Elég csupán arra utalni, hogy az alkoholizmus a válási okok között a második helyen áll, s az esetek mintegy 50 száza­lékában az alkohol indokol­ja a gyerekek állami gondo­zásba vételét. A gyámhatósá­goknál és oktatási intézmé­nyeknél nyilvántartásba vett veszélyeztett gyermekek 35 százaléka a szülők alkoholiz­musa miatt került rossz körül­mények közé. Szomorú példa az ócsai N. Ferenc és feleségének esete. A szülők keresetük jelentős ré­szét szeszes italra költötték. A fiuk hazaadott fizetését is el­itták, ezért a gyerek külön vállalt alkalmi munkát, hogy ruhát tudjon venni magának. Az apa a bíróságom bevallot­ta: „Valóban italoztam, s a feleségem is.” Emiatt vették két gyermeküket állami gon­dozásba. Vélemény a szülőkről Megfigyelhető, hogy a ve­szélyeztetett gyerekek egy ré­szének személyiségfejlődésé­ben — a folyamatos károsító tényezők hatására — súlyos zavarok keletkeznek, és érzel­mileg megközelíthetetlenné, nehezen nevelhetővé válnak. Az egyik állami gondozásban élő kislányt — szülei elváltak — évek múlva meglátogatta az anyja. A gyermek indulatosan kérdezte tőle: „Minek jöttél ide, engem eldobtál, én már nem tartozom hozzzád!” Egy tizenkét éves kisfiú így véleke- j dett az anyjáról: „A legrosz- I szabb emlékem az, amikor ! megtudtam, hogy anya meg­csalta apát. Hallottam, hogy suttogott a férfinak, mikor ve. szel el feleségül? Szeretem anyámat, de mióta ez megtör­tént, nem tudok ránézni.” Tíz­éves kislány mondta el: „Ne­kem az nagyon fáj, hogy anyu a bácsit választotta és nem engem. Beteg voltam utána, de aztán lemondtam anyámról. Most már nem kell.” Egy ti­zenhárom éves kisfiú így véle­kedett az anyjáról: „Anyu ha­zugságra nevelt, és meg akart fojtani, amikor megmondtam apunak, hogy mással járt.” Támasz nélkül További tapasztalat, hogy az ilyen gyermek személyisé­ge rendszerint labilis, életve­zetése megbízhatatlan, visel­kedése szélsőséges. Az anti­szociális (közösségellenes) ma­gatartása egyes esetekben bű­nözéshez vezet. Erre utal, a szülők mértéktelen alkoho­lizmusa következtében álla­mi gondozásba került fiatal­korú L. Antal sorsa, aki ne­velőszülőknél és különböző nevelőotthonokban élt. A zül­lött családi légkörből ki­emelt, nehezen nevelhető fiú beilleszkedéséről eddig nem sok jót lehet elmondani. A munkahelyén nem talált ma­gára, pár nap után igazolatla­nul hiányzott és csavargóit. A bíróság lopás miatt javító in­tézeti nevelését rendelte el. Később ismét bűncselekmé­nyeket követett el. A rendezetlen családi viszo­nyok között felnőtté vált fia­talok — ha a körülményeik kedvezően nem változnak —, támasz nélkül maradnak, a bizonytalan életkörülmények miatt sokat szenvednek, ke­gyetlen gyermeki sorsuk egy életre kitörölhetetlen marad emlékezetükbőL Egy fiatalko­rú bűnöző így emlékezett visz- sza gyermekéveire: „Senkim nem volt, aki engem irányí­tott volna, magamra voltam hagyatva, így tanulni sem tud­tam kellően és az általános in- telligenciám nem fejlődött kellő irányban. Van egy olyan érzésem, hogy megfelelő irá­nyítással a jövőben meg tudok változni és több bűncselek­ményt nem követek el." K. S. szigethalmi lakos — akit lopás miatt állítottak bí­róság elé — kihallgatásakor így vélekedett az egykori szülői házról: „Szüleim nagyon rossz családi életet éltek, emiatt ke­rültem állami gondozásba.” Ami nem pótolható Az állam mindent elkövet a gondozottak boldogulása ér­dekében; az adott lehetőségen belül messzemenően igyek­szik gondoskodni róluk, szüle­ik helyett igyekszik embert ne­velni belőlük. Nincs azonban az a korszerűen felszerelt ál­lami gyermekintézmény, amely pótolni tudná a családot. Sen­ki számára nem lehet közöm­bös, hogy milyen felnőtté vá­lik az ifjabb generáció. Ezért elsőrendű fontosságú a meg­előzés, a veszélyeztetett kis­korúak gyors felkutatása, életkörülményeik szemmel tar­tása. A veszélyeztetettség leküz­désében részt kell vállalnia az egész társadalomnak. Eb­ben az állami és társadalmi szervek, az egész lakosság, minden szülő és felnőtt segít­sége szükséges. Fontos szerepe van az is­kolai nevelő testületeknek: elemezhetik a gyermekek sze­mélyiségét befolyásoló ténye­zőket, megismerheti^ a szülők és tanulók gondjait, töreked­hetnek a gyermeket ért hatás kiküszöbölésére. Dr. Orell Ferenc János nyeire figyelemmel, következ­tetni lehet. — Azok az adatok, amelyek a járásbíróság rendelkezésére álltak, nem voltak elegendők a kereseti igény alaposságának, vagy alaptalanságának meg­nyugtató eldöntéséhez. Ehhez bizonyítási eljárás lefolytatásá­ra lett volna szükség, még ab­ban a kérdésben is, hogy a zá­ró-nyilatkozatban szereplő di­agnózis tényleg elmebetegsé­get jelent-e. Tisztázni kell, hogy az orvosi szakvélemény valóban nyilvánvalóan téves volt-e, továbbá, hogy az mennyire és milyen módon vált ismertté. A szóban forgó zárójelentést ugyanis a beteg maga vette át. Mindezekre fi­gyelemmel, a járásbíróság helytelenül járt el, amikor a keresetlevelet nyilvánvaló alaptalanság címén idézés ki­bocsátása nélkül elutasította. Ezért a jogerős végzés tör­vénysértő. Végül az Elnökségi Tanács megjegyezte: nincs törvényes akadálya annak, hogy a mun­kás újabb keresetet indítson, amelyben az Elnökségi Ta­nács álláspontjának szem előtt tartásával kell dönteni. A személyiségi jog védelme

Next

/
Thumbnails
Contents