Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-06 / 210. szám
1978. SZEPTEMBER 6., SZERDA Még a postás sem tudja... Elsősorban nevelni szeretnénk Szabálysértési bizottság Szigetszentmártonban Szigetszentmárton nem nagy község, lakói név szerint ismerik egymást. A szabályok- nak^és a jó erkölcs felett őrködő közszellemnek köszönhető, hogy senkinek nem kell lesütnie a szemét, ha ismerős jön szembe. Zárt borítékban Azért akadnak itt is szabálysértők, akiknek ilyen vagy olyan vaj van a fejükön. Ügyeiket a tanács nagy tapintattal kezeli. Ha sok volna a szabálysértő, a tanácsnak fontolóra kellene vennie, ne hozza-e nyilvánosságra néhányuk nevét. Akkor ajánlatos lenne elvetni ezt a tapintatot, marosak a megelőzés érdekében is. Erre azonban eddig nem volt szükség, a tanács egyetlen esetben sem folyamodott ehhez a megoldáshoz. A tapintat már azzal kezdődik, hogy a tárgyalásra szóló idézést zárt borítékban küldik ki a vétkes lakására, a postás sem tudja, mit visz. Másfél évvel ezelőtt, 1977. április elsején egy közigazgatási egységbe vonták Sziget- szentmártont, Szigetcsépet és Szigetújfalut. Ugyanakkor megalakult a tizenöt tagú szabálysértési bizottság is, tagjai tanácstagok és más köz- tiszteletben álló személyek. A bizottság elnöke Giczi András- né. a szigetszeintmártani közös tanács igazgatási csoportvezetője. Kevesebb lopás — Milyen ügyek tárgyalása esetén hívják össze a bizottságot? — Társadalmi és magántulajdon ellen elkövetett lopás, a vásárlók megkárosítása és a tankötelezettség elmulasztása esetében — mondja a bizottság elnöke — valamint akkor, ha az elkövető fiatalkorú. Más esetekben csak olyan alkalommal, ha a tényállás tisztázásához szükség van a bizottság közreműködésére. Vagyis, olyankor ül össze a bizottság, amikor a tárgyalandó szabálysértés a közösségre és az egyénre nézve is különösen káros. Hogy egy községben mit számítanak a súlyosabb ügyek közé, az sokat elárul a közösség magatartásáról. Szigetszentmártonban például figyelemre méltó, hogy a tankötelezettség elmulasztása is igen súlyosan esik a latba. Itt ugyanis a gyerekek csak nagyon ritkán maradnak ki, vagy maradoznak el az iskolából, s a szülők is, a hatóság is az átlagosnál jobban ügyel arra, hogy ez a jelenség teljesen megszűnjön. — Lehet-e már következtetéseket levonni a bizottság másfél éves tevékenységéből ? — Számokat összehasonlítani még korai, mert a tavalyi első negyedévben a tanácsok külön-külön tartották nyilván a szabálysértéseket. De a bizottsági tárgyalás visszatartó ereje nyilvánvaló. Aki egyszer ideállt ennyi ismerős és köz- tiszteletben álló ember elé, az meggondolja a lépéseit. Az idén például nem volt annyi lopás, mint tavaly. — Milyen szabálysértések fordultak elő az első félévben? — Egy mezőrendészeti. egy köztisztasági, egy gépjármű menetokmánnyal elkövetett és hat tulajdon elleni szabálysértés volt, ketten engedély nélkül horgásztak, egy kontárt jelentettek fel, egy esetben fordult elő honvédségi jelentkezési kötelezettség elmulasztása, egyszer pedig hivatalos személyt sértettek meg. Nem voltam rászorulva Hogy a szabálysértők menynyire irtóznak a nyilvánosságtól, azt az is mutatja, hogy a bolti tolvajok Itt is és másutt Is tartózkodnak a helybéli üzletektől. Akit a községben érnek lopáson, arra ujjal mutogatnak, s az esetet nagyon nehezen felejtik el. így „csak” a bizottság tudja, kivel állnak szemben. — Mit lopnak a szigetszent- mártoníák? — Italt, kávét, cipőt, pulóvert, felvágottat, konzervet, tűzifát. Egy visszaeső van, egy alkoholista, munkakerülő férfi. Két alkalommal is a maximális bírságot vetettük ki rá. Egész dossziéja van nálunk, azaz most már az ügyészségen. A bolti tolvajok között több a férfi. Italt lopnak. — Mivel védekeznek? — Az2al, hogy megtévedtek. Itallopásnál ezt nem vesz- szük figyelembe. Egy esetben hihető volt a tévedés: egy kismama három gyerekkel ment a boltba vásárolni... — És a horgászok? A bírság többe kerül, mint az engedély! — Többe. Ilyen esetekben felhívjuk a figyelmüket arra, hogy hol és hogyan váltható engedély. Igaz, akit feljelentenek, az fél évig nem kaphat, de ez a joghátrány később megszűnik. — Volt-e kirívó lopási ügy? — Egy eset mindannyiunkat megdöbbentett. Egy fiatal nő két pár gyerekcipőt lopott a Corvinban. A döbbenetes nem is ez volt, hanem az asszony gondolkodásmódja. Hozzátette ugyanis, hogy „nem voltam rászorulva”. Tehát nem azt szégyellte jobban, hogy lopott, hanem azt tartotta volna le- aiacsonyítónak, ha erre rá lett volna utalva. A bizottság egyébként igyekszik bizalomteli, megnyugtató légkört teremteni a tárgyalásokon. Azért is, mert elsősorban nevelni szeretnénk, a büntetés, a bírság másodlagos. H. E. A CSOBANKA ÚJ MOTORT KAP Horányban épül a Göd párja Még tavaly készült el, s állt forgalomba a dunakeszi rév- átkelésnél a 150 lóerős Göd kompvontató hajó. Ennek pár- ját-készítik most a Pest megyéi Kishajózási és Javító Vállalat korányi javítóüzemében. A hajóépítők vállalták, hogy az év végére kitűzött határidő előtt, még novemberben lehetővé teszik a vízrebocsá- tást. Most kész a hajó vázszerkezete, a motorszerelők dolgoznak rajta, s az asztalosok, akiket rövidesen a kárpitosok váltanak fel. Az új hajó, amely még nem kapott nevet, több mint kétmillió forintba kerül, s elkészülte után valószínűleg a szobi révátkelésen szállítja majd az utasokat. Az eddig régi Csepel-motorral hajtott Csóványos kishajót is szerelik: új, csehszlovák gyártmányú, 90 lóerős Avia motort kap, s kisebb átalakításokat végeznek rajta. A munkát csak a nyár közepén kezdték, s a próbautat szeptember utolsó, vagy október első napjaira tervezik. Ha beválik az DÍJTALAN HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS? Igen, a lakására visszük a Szabad Föld KÜLÖNKIADVÁNYÁT. A A rendkívül érdekes tartalmú, gazdagon illusztrált magazint KÉRJE A POSTÁS KÉZBESÍTŐJÉTŐL! új motor, hasonlóval szerelik majd fel az összes, motorcserére szoruló dunai kishajót. Dunabogdányban így döntött a lakosság Milliós társadalmimunka-felajánlás — Nincs semmi különös esemény nálunk, csendben dolgozunk — szabadkozik Varga József, a dunabogdányi tanács elnöke — végezzük szokott, hétköznapi munkánkat. Azután, ahogy tovább beszélgetünk, lassan kiderül, mi minden fér az elnök szerint hétköznapi munka fogalmába. Túl a tanács szakirányítási, közigazgatási munkáin, itt. Dunabogdányban 1— nyilván szerénységből — annak mondják például azt is, hogy sikerült megoldani a napközi ellátást. Csak ott tudják, mennyire nem mindennapi, nem könnyű feladat ez, ahol hasonló problémák lassan örökössé váltak. — Iskolánk napközije régi, elavult épület. Már elkészítettük, 160 ezer forintért az új, korszerű otthon terveit. Talán a következő ötéves tervben felépül. Addig is nagy gondot vett le vádunkról a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat. Az új tanévtől a leányfalui Kagyló étteremből 240 adag ételt szállítanak naponta községünk .100 óvodásának és 140 napközisének. Az új napköziben jóval több gyerek kaphat majd helyet és nyilván ezért, saját érdekében döntött úgy a falu lakossága, hogy az építkezést akár egymillió forint értékű társadalmi munkával is segítik. — Társadalmi összefogásban eddig sem volt hiány. Most legutóbb például az Úttörő Tsz és a kőbánya szocialista brigádjai az általános iskola átalakítása utáni tereprendezést segítették, kerítést készítettek, rendet csináltak. KISZ-eseink a művelődési ház új pinceklubjának építésén dolgoztak, hamarosan birtokukba is veszik, most már a bútorokat vásároljuk. Így nagyobb hely jut a kertbarátok, kisállattenyésztők szakköreinek, a nőklubnak, a gyes-en lévő kismamák összejöveteleinek a TIT-előadásoknak. — Az új klubot is felkereshetik majd NDK-beli testvérmegyénk, Suhl küldöttei, akiket szeptember 18-ra várunk. Fotókiállításon mutatjuk be nekik Dunabogdányt, és résztvesznek azon a gyűlésen, melyén községünk küldötteit választjuk meg a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének hamarosan sorrakerülő kongresz- szusára. A. Gy. Szövés I yukkárty a vezér léssel Lyukkártyavezérléssel irányítják a szövést a Lenfonó- é* Szövőipari Vállalat budakalászi gyárának nemrég elkészült új üzemében. Jelenleg a szovjet SZTB típusú gépek próbaüzemelése folyik. Abroszokat és függönyöket készítenek hazai piacra. BABA MIHÁLY: „A ajcíncléhoSzló holclo g ócíga F azekasék már másodszor hívnak meg szeptemberi családi ünnepségükre. Névnapokat, születésnapokat tartanak egyszerre a nagy családban. Feleségem nagyon szereti a hangulatos, vidám, egymást ünneplő társaságot. Én is. Kísérletezhetek, hogy mennyit bírok dadogás, csuklás nélkül inni. Mert itt enni lehet — de inni kell, inni muszáj. Az est fénypontja az ajándékok kiosztása. Ilyenkor a galambősz, elegánsan öltözött nagypapa feláll és a kezébe adogatott ajándékokat — kisebb, nagyobb csomagokat, borítékolt — átadja az ünnepeiteknek. Fel-felhangzik a kiáltás: mi ez, nagypapi? Majd megtudod, csippent az öreg titokzatosan. Mert mindenki tudta, hogy mi van a csomagban, mennyi van a borítékban, csak ő, az ajándékosztó nem, amint ezt később megtudtam. Félre ültem, hogy ne zavarjam a családot a valóban meghitt hangulatban, hiszen éppen egymásnak mutogatták, hogy mit kaptak a nagypapitól, papitól. És akkor mellém telepedett nagypaipi. — Sírni szeretnék, vagy dühöngeni — súgta. Döbbentem néztem verítékben úszó lilásvörös arcát. — De hiszen ez a legszebb pillanat.., — Nekik. De nekem? — legyintett. Egy pillanatra elsodorták a nagypa- pit. hogy cuppanós csókokkal megköszönjék neki a gazdag ajándékot. Amikor visszaült mellém, remegett a keze. — Ez volt az utolsó, hogy ezt a pojáca szerepet eljátszottam a családi békesség kedvéért. Én soha életemben semmiféle ajándékot nem adhattam a gyermekeimnek, a menyemnek, a vömnek, az unokáimnak! Elnézően mosolyogtam, hiszen tavaly is, most is tanúja voltam a szép szertartásnak. — Nem hiszi, ugye? Nem, csodálkozom, mert ez valóban alig hihető. Adjon egy cigarettát — mondta váratlanul Rágyújtott és tüntetőén körülnézett Arcán a boldog elégedettség sugara ragyogott. Kettőt sem szippantott, amikor mellette termett a sógornője és huncutkodva megfenyegette: — Ej, ej, mit művelsz, sógi, árt az egészségednek. — Nem jobban, mint neked a tortaszeletek — mondta az öreg és maga mögé rejtette a cigarettát, hogy a sógornő el ne vegye. — Csípős kedvedben vagy, öreg — sziszegte a sógornő továbbsodródva. — Ilyet se mondtam az elmúlt húsz év alatt, azért esett le az álla — csodálkozott önmagán is az öreg. — Tudja, öcsém, a boldogság csak akkor boldogság, ha nem kizárólagos. Ha mindenki a maga módján boldog. Nézze, én nem panaszikodiiatom, hogy pokol lett volna az életem. Szerettem, ha jókedvnek, vidámak köröttem az emberek. Mindegy, hogy a gyermekem, a rokonom, vagy idegen. De én most olyan vagyok, mint egy hatalmától megfosztott, de mítoszt teremtett diktátor. Elegánsan kell öltöznöm, meg keli jelennem az ünnepségeken, ki kell osztanom az isten tudja miért adott kitüntetéseket, jutalmakat. Mint most is. Láthatta. Fogalmam sincs, hogy kinek mit, mennyit adtam. Ez a feleségem, meg a rokonságának kizárólagos ügye. Csodálkozik? — Lehetetlenség — szökött ki számon a kétkedés. — Pedig így van. Esztendőkkel ezelőtt egyszer már fellázadtam, de akkor letorkoltak: a te dolgod, hogy kiosszad az ajándékokat, mint a család feje. Én is akarok adni valamit! Te adod, mondták, mindent te adsz. Légy boldog, hogy levesszük a válladról a a gondot. Milyen gondot? Az öröm, a boldogság forrásának a gondját? Ami nem is gond. Mindig úgy képzeltem: kószálok az utcán, meglátok a kirakatban egy szép játékot, könyvet, albumot, vagy mást, megveszem valamelyik gyermekemnek, unokámnak. Milyen Öröm lenne látni, hogy tetszik neki. De nem tehetem — sírt fel az öreg. — Nem tehetem, mert nekem nincs pénzem. Elszedik tőlem, hogy el ne herdáljam. Adnak egy duplára, de arról, hogy borravaló is van, megfeledkeznek. Néha kedvem lenne meginni egy üveg sört, kőbányai világost, vagy egy deci bort.. Lehetetlenség. Miből? Tegnapelőtt kaptál egy húszast, már elherdáltad?! Mint a testvéreid, a naplopók. Ez a válasz. Még jó, hogy néha a vejem ad egy húszast, egy ötvenest, a családi békesség kedvéért, meg azért, hogy a neki adott ajándék olyan gazdag, hogy ő is meglepődik. Egyszer, három évvel ezelőtt itthon el- diosekedtem, hogy a hivatalból, ahol mint nyugdíjas még dolgozgattam, a központba taxival mentem. Na, volt mit hallgatnom tékozló természetemről. Hiába mondtam én, hogy holnap visz- szafizetik a hivatalban! És néha lebukok, csúnyán lebukok.., amit nem tudnak nekem megbocsátani... —; Lebukik, kedves bátyám? — Aha. Mint a múltkor is. Ott vagyunk a fiaméknái, s látom, milyen szép magnójuk van. Örülök néki, hogy gyarapszanak. A baj az, hogy ezt meg is mondtam. Akkor azt mondja a menyem: de nagypap!, hisz ezt tőled kaptuk! Gombócot éreztem a torkomban. Azt hittem, megfulladok. Most azt hiszik, szenilis kezdek lenni, nem emlékszem mindenre. De ez nem igaz, öcsém, ez nem igaz, csak én nem tudom, mit ajándékozok... Az aszatalra koppantott, féltem, hogy magára vonja az „őrmester” figyelmét. — Nyugodjon meg, kedves bátyám. Olyan szép, nagy családja van... _ — és ezért áldozatot kell hozni — nevetett. — Ismerem a szöveget. Csakhogy miért fosztanak meg engem az áldozathozatal kedvéért még a boldogságtól is? A szánalmat kiolvasta tekintetemből. — Nézze, öcsém, nem csodálkozom, hogy maga sem ért meg. De egyre figyelmeztetem. Én sem értettem meg a bénákat, a rokkantakat. Ám egyszer, a Nemzeti előtt, akikor még állt az épület, ült egy katonaruhás, amputált lábú alak egy kis játékszekéren. A lábatlan, szótlan koldus nyakában egy tábla volt: KÉPZELJE MAGÁT AZ ÉN HELYEMBE! Emlékszem, döbbenten álltam előtte. A kosara tele volt aprópénzzel. Döbbenetes felhívás: képzelje magát az én helyembe! Ezt mondhatom én is magának, öcsém, most, amikor talán a kelleténél is többet beszéltem. És köszönöm a cigarettát. Valami kis régi ízét megéreztem az életemnek. Na, mulasson jól. Mint ők — mutatott a társaságra. Felállt és eltotyogott. Vitte az ajándékosztó boldogságát, mert már mosolygott, arca sugárzott, megcsiklandozta felesége nyakát, sógornője fülébe súgdosott. Visszazökkent szerepébe. A rendező-őrmester is boldog volt, mert önfeledten kacagott! (lőttem meg hirtelen felrémlett egy t tábla a háborús esztendőkből: képzelje magát az én helyembe! Képtelen voltam elképzelni. Kitántorogtam a fürdőszobába. E
