Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-26 / 227. szám
^kM'jÜOP 1978. SZEPTEMBER 26., KEDD KELL A JÓ KÖNYV? Szükség és megértés „Kell a jó könyv, s megértjük szavát.” A tábla ott csüng a fejünk fölött, de ha valaki n»m venné észre, zsürielnök és zsűritag egyként Majakovszkijt citálja. Innen a pályázat elnevezése is — érré jött össze a megye 36 (24 szakszervezeti, 12 tanácsi könyvtárának) csapata vasárnap Szentendrén a művelődési központban —: Kell a jó könyv 77. Kell-e? Megértjük-e? Cél és eszköz Ä csapatok, úgy számra, sokan vannak. Találomra néhány: kórházbeliek Ceglédről, gyógyszerészek Érdről, óvónő- vendéglátós-kutató Tápiósze- léről, tanácsiak megint Ceglédről, munkáshármas ugyanonnan... Ami föltűnő: kevés a diák (egyetlen tanulócsapat Monorról), kevés a munkás, és tanárembert is csak egyet találni, földrajzost. Bűnbakkeresés helyett — tehát hogy miért nem mozgósított jobban a két alapintézmény, az iskola és a munkahely — vegyük a jó példát. Egyedül Ceglédről hét csapat indult, az SZMT könyvtárosa: Czinege Jánosné. — Kilenc csapatot terveztünk, kettő nem jött el... — így is a legtöbben vannak. Hogyan tudták megmozgatni az embereket? — Egy ilyen megmozdulás sikere a szervezésen múlik, és nekünk Cegléden nagyszerű könyvtárosaink vannak. Elég volt fölhívni a figyelmüket a pályázatra, a többi az ő dolguk volt: szervezték | a csapatokat, segítették felké| szülésüket. Nem az első eset, hogy megtaláljuk a módját, hogyan adjunk könyvet a dolgozók kezébe. — Mi lehet egy olvasópályázat igazi eredménye? — Egy-egy kampányakciótól nem szabad sokat várni. A legfőbb eredmény az, ha olyanokat rá tudunk venni az olvasásra, akik egyébként nem fognának kezükbe könyvet. Ez persze csak az első lépés, s az igazi siker az, ha megjön a második is. Krisár Miklós, a megyei népfrontbizottságból is őket említi: „Egy zsűritag nem lehet elfogult, de én titokban nekik szurkolok. Náluk ért célt úgy az olvasómozgalom, ahogy azt kigondolói eltervezhették.” A ceglédi csapat — jól is van ez így — nem nyer. Elmaradt válaszok Nem győz a tápiószelei hármas sem. Ügy esnek ki rögtön a selejtezőn, hogy még a széket sem melegíthették meg. Az én csalódásom is ez, nekik szurkoltam. Csalódottak ők is, nem az eredmény miatt — Egyszerűen szeretünk olvasni — mondja Pauk Jánosné óvónő —, Tápiószele unalmas életet él, még ha kihasználunk minden kulturális megmozdulást, ha átmegyünk a szomszéd községekbe is, akkor is marad jócskán időnk olvasgatni. Ezért Is vállaltuk ezt a pályázatot: koncentrálta olvasmányainkat, és főleg, hogy elvezetett a szovjet iroKIÁLLÍTÁSOK A NEMZETI GALÉRIÁBAN Budakeszin érlelődött életmű OLCSAI KISS ZOLTÁN ÉS ENDRE BÉLA TÁRLATA = A Magyar Nemzeti Galériá- 5 ban Endre Béla életműve ok- = tó bér i-ig, Olcsai Kiss Zoltán = szobrai október 8-ig tekinthe- = tők meg. Az Alföld illetékesei ' Hatások váilaszúltján mindig magára hallgatott. Bölcs mérséklettél összegezte a lehetőségeket, Endre Béla az eszközt mindig eszköznek tekintette, sohasem célnak. Egyik, másik művén Koszta, olykor Rudnay, máskor Tornyai iránt érzett tiszteletét, rokonságát fedezhetjük fel, mindenhol az Alföldet Ez a csönd és dráma, szelíd méltóság tárulkozik fel művészetében. Med- gyessy Ferenc Lemondani tudó filozófiáját hangsúlyozza, Móricz Zsigmond Endre Bélával kapcsolatban említi Hódmezővásárhely kedvességét, Tornyait nagy szerénységű művésznek nevezi. Mindhárom megállapítás igaz, karakterének egy-egy megközelítése. Ártéri füzeseiből, mártélyi rámpájából, Napsütéses tanyáiból emberi melegség tárulkozik fel, de parasztházainak belseje olykor telített drámával is. Különösen a Bölcső mellett című festménye tartalmazza Munkácsy, Móricz és Ady mélységét az elrontott életekről, ahol o bölcső; halál, s mindezt a mérhetetlen társadalmi nyomor okozta az 1920-as években. Endre Béla maradéktalanul tükrözi műveiben a kort A béke eszméje Olcsai Kiss Zoltán sokszor volt halálveszélyben az első világháborúban és a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követő polgárháborúban, de mint hű internacionalista küzdötte végig az eszme katonájaként. Közben, s ez külön teljesítmény, megőrizte jó kedélyét műveiben és életvitelében. Mostani, újabb kiállításán a régi szobrokhoz új festmények sorolódnak, melyeket már Budakeszin alkotott. Számba vehetjük színházról, zenéről mintázott remek kisplasztikáit a Mártíremlékmű rajzvázlatait és Ligeti Károlyról festett portréját, Ligeti Károly emlékét omszki testvérmegyénkben is kegyelettel őrzik, s adódik, hogy Olcsai művét a Szentendrén órzött omszki képzőművészeti anyaghoz csatoljuk; oda tartozik, ott lelné meg a kép emberekhez szóló otthonát Olcsai Kiss Zoltán szobrászi életműve újabban festményekkel gyarapodott, ezeket is bemutatja a Nemzeti Galéria Műhely tárlata. Az 1977-ben készült sorozata a leszerelés és a világbéke eszméjét érinti érzékeny vonalvezetéssel. Losonci Miklós dalom olyan alkotásaihoz, amelyeket egyébként talán eszünkbe sem jutott volna kézbe venni. S ahhoz képest, amilyen jó kedvvel, lendülettel készültünk, annyira elkeserítő volt a verseny... — Mondja csak.. — En azt hiszem, hogy egy könyv nem azonos a szereplők nevével, korával, naplószerű cselekvéseivel Itt erre voltak kíváncsiak, s a résztvevők óbból, hogy megértettek-e valamit is a mondanivalóból, nem árulhattak el semmit. Hát ami a kérdéseket illeti, igaza van az óvónőnek. Jószerivel egyet sem olvastam az 5 (azaz: öt) pályázati műből, így aztán ismeretlenként örülhettem volna a felfedezésnek. Csakhogy: élmények helyett megtudhattam, hogy Jefim Pjanih kolhozelnök azért nem tudott aludni, mert, idézem a választ, „szilánk volt a fenekében”. (Miért? Ki tette oda?... Ezt siem áruttlták el.) Arra a kérdésre meg egyenesen nem kaptam választ (pedig egy olvasmányban egy ilyen kérdés döntő), hogy ki küldte Szjomkát a járásba a templom ügyében... Kell a jó könyv? Megértjük szavát? A következő lépés A versenyt — pályázatot, játékot, vetélkedőt... — egyébként az érdi gyógyszerészcsapat nyerte. Szimpatikus, igyekvő társaság: dr. Fe- renczi Péterné, Orosz Zita és Nagy Örs Lászlóné igazán megérdemli, hogy leírjuk nevét. — Nem akartunk mi győzni — mondja Nagy Örs Lászlómé —, de most nagyon örülünk. Készülünk tovább: a területi döntőn szeretnénk jól képviselni a megyét. — A vetélkedő egyszer véget ér. És az olvasás? — Nézze, mi a vetélkedő előtt is olvastunk, és utána sem hagyjuk abba. Arra volt jó ez a pályázat, hogy fölhívta figyelmünket a szovjet irodalomra. S ha többet nem kaptam volna, mint hogy elolvastam Suskin novelláit, már akkor is megérte. „Kell a jó könyv, s megértjük szavát." Higgyük, hogy ez a pályázat felismerteti a könyv szükségét. S azt is, hogy a következő lépés a megértés lesz. Major Árvácska TV-FIGYELŐ Filmdömping. Nem panaszkodhattak a hét végén, a celluloidszalag szerelmesei: két nap alatt öt nagyjátékfilmet láthattak (nem számítva a Bors-sorozat ezúttal is bumfordin hangulatos darabját). Külon-külön egyiket sem lehet elmarasztalni — sőt, kifejezetten tetszett a habköny- nyű francia—olasz vígjáték, Az ördögöt a farkánál és az 1825. évi pétervári dekabrista felkelés korát, az akkori társadalom egy forradalmas rétegének életét bemutató, s az előbbihez hasonlóan parádés szereposztású szovjet film, a Felragyog tiszta, szép fényű csillag. És mégsem lehet nem idézni a különben közhely számba menő mondást: jóból is megárt a sok. Mert a konzerv, bármennyire ízletes is, mégiscsak konzerv, és hosszú időn át nem pótolhatja a frissen főtt ételt Élő adás — márpedig a televízió főttjének is a frisseség adja meg a savát-borsát — csak elvétve akadt a hét végén. Szigetmonostor. Lírád hangulatú, oldott formájú művet akartak készíteni az Augusztusi vasárnap alkotói (rendező-operatőr: Mátray Mihály, riporter: Vértessy Sándor) a Szentendrei-sziget fél évszázaddal ezelőtt alapított erdei telepéről... legalábbis ezt sugallták a képsorok. Nagy témába fogtak: a munkás- mozgalom egyik kedvelt találkozóhelyének múltjából kiindulva villantottak fel mai fényeket. Próbálkozásuk nem sikerült igazán. A történelemből keveset adtak — pedig milyen jó lehetőséget kínált a nemrég megnyitott helytörténeti múzeum! A jelent meg tétován vallatták: a riporter gyakran bizonytalankodott, a kamera sem mozdult mindig célratörően. Mindez halványította az alkotók nyilvánvaló szándékát, nem derült ki, vagy legalábbis nem derült ki eléggé meggyőzően, hogy miért is szeretik úgy a telepet nemcsak az őslakók, hanem az utódok is, hogy ,mi tartja össze a békés mában a hajdani harcban ko- vácsolódott közösségeket, hogy „miként maradt a dal nagyapákról unokákra". De ha már így történt, vajon miért kellett a filmre ilyen sokáig várni — így még a frissesség varázsától is megfosztották a műsorrend összeállítói... A Hét. Kolek Vera stábja ezúttal is derekas munkát végzett. Erőt próbáló sajtótájékoztatón hallhattuk meggyőzően érvelni, vitatkozni Fidel Castrót, alapos és meggyőző beszámolót láttunk az olasz testvérpárt lapjának genovai fesztiváljáról, szellemesek voltak a mindennapi bosszúságainkat fricskázó glosszák, pontosak és érdekesek a Planetáriumot bemutató képsorok, a szó legpontosabb értelmében szenzációnak számított az alkoholizmusról szóló sorozat első darabja, és tetszett a szőkébb pátriánk egyik közös gazdaságát bemutató pár perc is. Ez utóbbi főként azért, mert szemléletesen, kemény adatokkal elevenítette föl a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet útját a nehéz indulástól odáig, hogy elnyerte a Központi Bizottság jubileumi zászlaját. S eközben nem maradt meg az impozáns terméseredményeknél, az állattenyésztés fejlődésének lényeinél, hanem arról is szólt, hogy — az említettekkel szoros összefüggésben — az elmúlt évtizedben emelkedett a magasabb szakmai végzettségűek száma és javultak az ott dolgozók munkakörülményei is. A tényszerűség ezúttal nem okozott szürkeséget, Daniss Győző Október 1. Zenei világnap Az Unesco Nemzetközi Zenei Tanácsának határozata alapján idén immár negyedik alkalommal ünnepli október 1-én a zeneszerető népek közössége a zenei világnapot. Az ünnepségek központi gondolata o zeneművészet népeket, országokat összekötő ereje.’ A zenei világnap előestéjén, a korunk zenéje fesztivál megnyitó hangversenyén Fe- rencsik János főzeneigazgató méltatja a muzsikának életünket szebbé-nemesebbé tevő hatalmát Másnap délelőtt, a nemzetközi orgonaverseny díjnyerteseinek koncertjén Farkasinszky Lajos, a fővárosi tanács elnökhelyettese mond világnapi köszöntőt A Magyar Zeneművészek Szövetsége és a Kórusok Országos Tanácsa hét hangversenyt rendez október 1-én az országban, A rádió a nap folyamán több műsorban is foglalkozik a zeneművészet nemzetközi ünnepével: a kulturális magazinban A zene szava címmel Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettessel készített interjút sugároz, s bemutatja Ránki Dezső új hanglemezfelvételét, Ének, édes hatalom című összeállításában pedig a társművészetek jeles hazai képviselőit szólaltatja meg. A televízió a Várszínházból a Liszt Ferenc Kamarazenekar és a rádiókórus hangversenyét közvetíti a ze-r ne világnapján. Iskolaavató előtt Az utolsó simításoknál tartanak az építők Üllőn a 16 tantermes iskolánál. A Monori Építőipari Szövetkezet dolgozói most szerelik a fűtést és parkosítják az udvart. Polyvás Albert felvétele A Madách Kamaraszínház szombati évadnyitó " premierjén látott két egyfelvonásos, Gyárfás Miklós új darabjai, afféle duplafenekű játékok. Vagy stílszerűbben szólva: duplacsövű, mint az a puska, amely a második játékban kap izgalmas funkciót. A színházi zsargont köznapibbra fordítva: arról van szó, hogy az elsődleges cselekmény mögött valami más, valami mélyebb mondanivaló húzódik meg. Nem a parabolák megszokott módján, hanem közvetlenebbül Vagy legalábbis másként. így az is élvezi az előadást, aki csak a felszínre, a puszta történésre figyel, de még többet kap, aki megleli a rejtettebb, a második ládafeneket, illetve drámai réteget is. A duplacsövű hasonlattal nem élek ahhoz, hogy a kettős célbatalálást érzékeltessem, mivel a játékbeli ominózus puskáról közben kiderül: csak egyetlen golyó van benne. Hasonlatomat tehát félreérthetné az olvasó, hogy netán csak e könnyen adódó lehetőséget — a ziccert — nem akartam kihasználatlanul hagyni, így mondva egyben burkolt kritikát Ám inkább a lényegre térve, hadd lássuk magukat az egyfelvonásosokat Utójáték Euripidészhez Bűnügyi nyomozás alcímet, illetve megjelölést visel ez a játék, amely — mondanom sem kell — nem krimi. Igaz ugyan, hogy gyilkosságszámba menő halál is esik benne. A drámaíró Euripidész halála, akiről azt jegyezték föl a krónikák, hogy kutyák szaggatták széjjel, vagy — mivel nőgyűlölő volt az öreg, aki a tragédiáiban sem kímélte az asszonyokat — a földühödt nők verték agyon. Szerzőnk darabjában az előbbi változatot fogadja el, azazhogy éppen nem fogadja el hanem azt igyekszik kideríteni: kinek állhatott érdekében eltenni láb alól az írót, majd a kutyamesét költeni hozzá. Nos, erről szól az egyfelvonásos, ezt nyomozza az utód, Euripidész mai utóda, a ma írója, aki mintegy narrátorként kíséri végigaz elképzelt lehetőségeket. Illusztrált gondolatfüzér tehát ez a játék, melyben a nyomozás inkább történelmi, mint bűnügyi, de méginkább az emberi jellemek, indulatok1 mibenlétének és megnyilvánulásainak nyomozata. Nem mondhatni Euripidész iránt elfogulatlannak a szerzőt. Nem vethetjük azonban a szemére, hogy mellette áll, amikor körülötte öntelt uralkodót, áskálódó, sikertelen drámaszerzőt vagy éppen nagyon- is sikeres, de szolgalelkű írótársat, okos. vagy buta, de mindenképpen meg nem értő asszonyokat ÉVADNYITÓ A MADACII KAMARABAN Két egyfelvonásos játék Gyárfás Miklós új darabjai kell látnia. Valójában ezek voltak hát — külön-kü- lön vagy összességükben — megölői a „színpad filozófusának”. Nem a szó fizikai értelmében, a két kezükkel, hanem mindazzal, ami kételyekbe, önkínzó vergődésbe sodorta, s végül a halálba a megfáradt gondolkozót. Mondjuk így: kora nem értette meg? Túlságosan egyszerű lenne az athéni közvéleményt, s az önkéntes száműzetés színhelyét, a makedóniai Pellát okolni. Alighanem mi sem áll távolabb Gyárfás szándékaitól. Hozzuk csak két- ezer-néhányszáz évnél közelebb a drámai cselekmény gondolati magját! S talán egyáltalán ne is fűzzük korokhoz... A címszerepben, Euripidészként kitűnő alakításai sorát gazdagítja Körmendi János a rezignált, megfáradt, de szemeiben kutató, friss szellemet sugárzó író alakjában. Finom rezdülései, gondolatainak, érzelmeinek apró jelzései, kivetítései felejthetetlenek. (Az a könnyed, belátó fintora, halvány mosolya, amellyel szinte bocsánatkérő udvariassággal nyugtázza, hogy megértette: halnia kell — magas rendű művészi remeklés.) A szerző kívánta jellemeket hűséggel szolgálta Juhász Jácint (Arkhaleosz király), Csűrös Karola és Győri Franciska (a két feleség), Márton András (Arisztophanész, amelyet fölváltva játszik Székhelyi Józseffel). Ezúttal is sok egyéni színnel ruházta föl szerepét (Polüphémosz) Némethy Ferenc igen kulturált játéka. Az Utódként Dunai Tamás szép szövegmondással vezette a „nyomozást”. Vadászat az erdészházban Akár egy kabaré színpadon is megállná a helyét ez az egyfelvonásos, amelyet a szerző (vagy a színház?) burleszknek titulált, így jelezve a szokottnál harsányabb bohózatot. Merthiszen a cselekmény valóban kabarészerű: egy férfi (ez esetben ideg- gyógyász) 14 évi hűséges házasság után egy erdészházban találkozik fiatal, mindenre kész színésznő ismerősével. Ámde közben eltűnik az erdész duplacsövű puskája, s így rettegés telepszik a találka színhelyére, gondolván: a bosszúálló feleség vitte el azt. S ami utána történik, az sem kevésbé mulatságos, és fordulatoknak sincsen híjával. Mondom: akár kabarészínpadon is megállná a helyét ez a cselekmény... Csakhogy mindezt igényes szerző írta, aki nem elégszik meg ilyen egyszerű mulattatással. Ügy mulattat, könnyedén és elegánsan, hogy közben valós jellemeket rajzol, de méginkább társadalmi bírálatot. Túlságosan komolykodónak hangzana, ha azt írnám: a kispolgár lélektanát, magatartását vizsgálja, elemzi egy adott szituációban, amikor — hogy úgy mondjuk — nem babra megy a játék. Merthiszen a darab egy pontján valóban reális életveszélyről van szó. Ilyenkor az emberek ritkán alakoskodnak, ilyenkor a valódi énjük bújik elő. Ilyenkor derül ki, hogy mit vállaltak, vállalnak életük folyamán, s mérlegre kerül sokminden — érzelem, egyenesség, bátorság, önfeláldozás —, melyeket Gyárfás mind sorra meg is céloz. Akárcsak darabja harmadik hőse, aki a duplacsövűvel megcélozza az alkalmi párocskát S mégiscsak leírom, amire a bevezetőben utaltam: Gyárfás nem süti el azt a bizonyos második csövet, nem ereszti ki a második golyót. Dehiszen nincs is második golyó, elvégre — burleszket játszanak. S így még jó is, hogy a szerző nem kezd valamiféle moralizálásba, ami nem lenne helyénvaló. Hagyja, hogy miután jól kinevetgélte magát a néző, hadd gondolkodjék ő maga. Nem a házasságról, hűségről, oly sok drámai játék tragikus vagy bohózati tárgyáról, hanem valami többről. Arról, hogy mennyit és mit tudunk vállalni önmagunkból. önfeledt mókázással, sok apró ötlettel, színnel játszotta a szerelmespárt Sztankay István és Piros Ildikó, a rejtélyes harmadikat (a Drapp) pedig Paudits Béla személyesítette meg. Pergő, nagyon friss és a rejtett lehetőségeket is jól kihasználó rendezés Lengyel György munkája. Ö mindkét darab színre állítója. Makai Péternek, a játék lényegére összpontosító díszletei között. Lőkös Zoltán
