Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-24 / 226. szám

Kőmívcsmcsterck - építőmunkások Váci példák egy hetvenöt eves szakszervezet munkájáról A kőmívesek kezdték. 1876-ban tartották első gyűlésüket, arae. lyen tiltakoztak a hosszú munkaidő és a rossz bánásmód ellen. Szakszervezetük 1877-ben alakult. Később több szakma is egyesült. A MÉMOSZ, a Magyar Épí­tőmunkások Országos Szövetsége 1903-ban jött létre. Első szerve­zőik, a legendáshírű népvezér Bokányi Dezső kőfaragó, és Garbai Sándor kőmívesek voltak. Sztrájkok, bérharcok, küzdelem a tő­kés rend ellen, a haladásért, békéért, a munkásmozgalom történe­tének gyönyörű fejezeteit írták a szervezett építőmunkások. Az EFEDOSZ, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete — mint ahogy a nevéből is kitűnik — ma egy tel­jes iparág mozgalmi, érdekvédelmi tevékenységét fogja át, s egy­re gyarapodó taglétszáma hamarosan meghaladja a félmilliót. Az idén ünnepük szakszervezetük fennállásának 75 éves évforduló­ját. Ez alkalomból kerestünk föl Vácott építő, fa, és építőanyag­ipari vállalatokat. Három íchcr füst A Dunai Cement- és Mészműve- ket ma másként nevezik hivatalo­san, de a köztudatban úgy él, ahogy először elnevezték. Képek, emlékek sora villan elő a nagy építkezés idejéből Egyes epi­zódok, mintha ma történtek . volna, mások elmosódtak, majd újra fel­élénkülnek. Ha két olyan ember ősz. szetaalálkozik, valahol az országban, aki részt vett a DCM építkezésén, leül egy pohár ital mellé és felidé­zi az emlékeket: a télen szitáló esőt, sarat, a nyáron szélkavarta porten­gert, azt a nagyon hideg telet 1963- ban, amikor pufajkában szerelték a gépeket. A hőskorszak volt a nagy életiskola, s mindegyikük azt mond­ja, örül, hogy kijárta. Az élmény, a személyiségformáló nagy kohó meg­határozó emlékeket hagyott. Tizenöt esztendő A hatalmas gyártelep udvarán bolyongva alig találkozunk ember­rel. A három műszakos nagyüzem létszáma kereken számítva , nem több, mint, ezer ember. A sxakszei:-* vezet szervezettsége 96 százalékos, tudjuk meg Szilágyi Lajostól, a szakszervezeti bizottság titkárától. Az üzemben a taglétszám, a tagdíjmo­rál mindenkor fokmérője volt a po­litikai munka színvonalának, a dol­gozók politikai érettségének. A DCM 1963-ban, a kezdet kezde­tén 201 415 tonna, 1964-ben már 556 ezer tonna cementet adott az építő­iparnak. A földrengés sújtotta Skop- jébe a váci gyár is küldött cemen­tet. Az idei tervek szerint 1,65 mil­lió tonna cementet, 133 ezer tonna meszet, az ország cementipara szá­mára 47 millió darab cementes zsá­kot kell termelnie. A DCM fennállása óta 616 lakást építtetett, s ezzel több mint 2700 dolgozóját juttatta lakáshoz. Az el­ső deákvári emeletes városrész a DCM házaiból alakult ki. Munkássá válás Mik az érdekvédelmi feladatok ma, amikor a munkás egyszerre tu­lajdonos és munkavállaló is? Mifé­le ellentmondások keletkeznek az ilyen helyzetben? Nehéz ezt megfo­galmazni. A tények alapján azon­ban lehet ítélni. Szilágyi Lajos 1967 óta titkára a szakszervezeti bizottságnak. Népgaz­dasági érdekből áthelyezett szakem­berekből, a gyár korábbi építőinek egy részéből, a környékbeli falvak parasztságából alakult ki a gyár munkás gárdája. — Az első időkben mindössze 67 százalékos volt a szervezettség — emlékezik az szb-titkár. — Az em­berek folyamatosan ismerték fel a szakszervezet jelentőségét. Az ele­jén csak egy-két szocialista brigád volt, ma már 53 van. Közismert a DCM patronáló szerepe is, a szocia­lista kollektívák közreműködése a közérdekű társadalmi munkákban is. — Az érdekvédelmi munkát, főleg a munkakörülmények javítása, töb­bek között a porártalom csökkenté­se jellemzi. — folytatja Szilágyi La­jos. — Elkezdődött és két-három év múlva a porártalom olyan mérték­ben csökken, hogy a lerakodást sza­bad szemmel nem is láthatjuk. Szociálpolitikai intézkedéseik kö­zé tartozik, hogy évente több mint egymillió forint támogatást utal ki a gyárvezetőség munkáslakások építé­sére. Évente 300—350 szakszervezeti beutalót osztanak ki és szerveznek külföldi csereüdültetéseket is. — A szakszervezeti bizottság évi segélykerete 160 ezer forint, ami­ből az üzemegységek műhelybizott­ságai saját döntéseik szerint gazdál­kodnak. A gyári autóbusz minden hétvégén elindul valamerre a ki­ránduló szocialista brigádokkal. Négy helyen működik könyvtárunk. Ságvári Klub néven hoztuk létre a deákvári kulturális és sportbázi­sunkat, amelyet folyamatosan fej­lesztünk — sorolta Szilágyi Lajos, majd még hozzáteszi: — Kinőtte magát a lakótelep. Időszerű lenne a kommunális léte­sítmények bővítése, például a sze­méttárolás korszerű megoldása, mert ez már egészségügyileg is veszélyes. A szakszervezeti bizalmiak meg­növekedett hatásköre a szakszerve­zeti mozgalom szerepét, befolyását erősíti, az üzemi demokrácia fej­lesztését szolgálja. A DCM-ben 8 mühelybizottsági alapszervezet mű­ködik, 66 szakszervezeti bizalmi, 43 vszt-tág és 13 szb-tag ápolja a het­venöt éves múltra visszatekintő szak- szervezet hagyományait Az első tanfolyamról Sorsuk a. történelem. Életútjuk a felszabadulás utáni magyar mun­kásosztály útját jelképezi, még konk­rétabban a DCM munkásgárdájának kialakulását. Nelpl Magdolna műszakvezető. Szendehelyről jár be dolgozni. A negyvenes években a Kőzetfeltáró Vállalatnál dolgozott, az építkezés előkészítésén, de akkor leállították a mun/cát. — Utána 1962-ig kőművesek mel­lett segédkeztem a váci tatarozó vállalatnál — emlékezik —, akkor szervezték a DCM-ben a gépkezelői tanfolyamot, ötvennégy nő iratko­zott be az elsőre. Tanáraink, a mai vezetők, akkor fiatal mérnökök vol­tak. — A csomagolóüzemben kapcsoló­szekrény-kezelőként kezdtem a mun­kát. A német szerelő tanítgatott. Benyomott egy gombot, aztán ott­hagyott, én meg utána szaladtam: legalább mondd meg, hogy mit in­dítottál el — kérleltem. „Ha tud­nám, nem hagytalak volna ott” — válaszolta. Nekik is új volt itt min­den. Egy év kellett a tökéletes üze­melés kialakításához. Addig renge­teget lapátoltunk, sok port nyel­tünk. Tapasztalat híján örültünk, ha mentek a gépeink és napi 120—130 tonna cementet rakhattunk be a va­gonokba. Ma már 600 tonnát is meg­rakjuk. Aki 1969-ben, abban a ne­héz esztendőben is maradt, az ez­után sem megy el. Belőlük alakult ki a törzsgárda. Negyvennégy ember dolgozik a csomagolóban. Nelpl Magdolna köz­ben egyéves vezetői továbbképző tanfolyamot végzett, azóta műszak­vezetői beosztásban dolgozik. Tagja az MSZMP városi bizottságának és a szakszervezeti bizottságnak. Tíz évig volt műhelybizottsági titkár az üzemrészben. — Kezdetben agitálni kellett az üdülésre, ma meg már alig győzzük az igényeket kielégíteni — említi, rátérve a szakszervezeti munka fel­adataira. — Amikor felismertük, mi mindent tudunk elérni a mozgalom erejével, szép eredményeink szü­lettek. A _ zsákgyártás kezdetekor például mindenki azt hitte, ez köny- nyű munka. Így is fizették. Amikor azonban a nagy teljesítményű, nyu­gatnémet gépek ontani kezdték a zsákokat, kiderült a tévedés. Ezért a zsákgyáriak fizetését 11 százalék­kal kellett emelni. Az ilyen ellent­mondások feloldását segíti a szak- szervezet. Gyökeret eresztett Juhász János lakatos. Ságváron született. Szüleit korán elvesztette, a család felbomlott. Front, hadifog­ság, az élet újrakezdése a háború után, mindaz, ami ennek a generá­ciónak kijutott a történelemből. 58 éves. A háború után Siófokon kezdett dolgozni a halászatnál. Itt alapí­tott családot is. Később innen járt el a Gépszerelő Vállalat vidéki nagy szereléseire és csak hetenként egy­szer találkozott a családdal. A gép­szerelőkkel érkezett Vácra. A DCM lakást ajánlott, hát letelepedett a család. Gyerekeik már itt kötöttek há­zasságot, az új rokoni szálak Vá­cott szövődtek és terebélyesednek tovább. A felesége, a lánya és a ve- je is a DCM dolgozói. Erre mond­ják, hogy az ember gyökeret ereszt. Közéleti funkcióinak listája: tag­ja a vállalati szakszervezeti tanács­nak, a szakszervezeti bizottságnak, a gyár partizánbizottságának. Az szb delegálta a munkahelyi döntőbi­zottságba is. Tíz esztendeje szocia­lista brigádvézetö. Az elmúlt húsz év alatt mindig volt pártfeladata. — Halmozódnak a funkciók —ál­lapítja meg. — Időnként szelektálni kellene, de, ha úgy adódik, a nyug-' díjig már csinálom, aráit''néttvl tu­dók, biztos kezekbe átadni. — Sok függ attól, hogy ki‘ a ve­zető. Bíznak-e benne, no, meg, hogy össze van-e szokva a kollektíva, ér­tik-e egymást. Az ellentmondások feloldása attól is függ. milyen lég­körben jelentkezik és hogyan köze­lítenek hozzá — állapítja meg a szak- szervezet érdekvédelmi munkájá­ról. Csöndes, megfontolt ember. El­Ncmcsak foglalkozás - életforma menőben kikísért a Rigó utcai la­kás kapuja elé. Odalátszik a csupasz hegyoldal. Szürke porfelhő lengett a bányafal előtt. Juhász János ezt biztosan másként látja, mint az időnként errefelé utazó, sajnálkozó turisták. . A valódi kérdések Porubszky Dessöné lisztbeállító. Nem vidékről érkezett. Vácott kis­lányként kezdte a munkát, mint fel­szolgáló, az építkezés konyháján. Két-háromezer emberre főztek na­ponta. Esténként a kultúrbarakkban a színjátszókkal szerepet próbált, benne élt az építkezés ifjúsági moz­galmában, társadalmi életében. A DCM-ről készült Három fehér füst című dokumentumíilmben lát­ni az első váci KISZ-esküvőt, amit neki, meg Porubszky Dezsőnek, a Pestről érkezett autódarusnak ren­deztek. Egy másik képkockán Tomi, a kisfiú tipeg az új lakás erkélyén. A gyermekből azóta tizenhat éves szakmunkástanuló lett. Porubszkyné is könnyűgépkezelő­ként kezdte a DCM-nél. Először a kőbányából érkező csillék fogadóál­lomásán, aztán a keverősilónál. Most is ott dolgozik, mint lisztbeállító, három műszakban. Irányítja a nyersanyagkeverési folyamatokat, meg a hozzá beosztott gépkezelő­ket. Munkaköréhez érettségi kellett, így hát levelező tagozaton elvégez­te a közgazdasági szakközépisko­lát. Először a gyári, majd a vállalati vszt-be választották be, majd 1970- ben az Építő-, Fa- és Építőanyagipa- ri Dolgozók Szakszervezete Közpon­ti Vezetőségiébe, amelynek azóta is tagja. Tevékenykedik a szakszerve­zet megyei nőbizottságában is. Sza­bad idejében járja az alapszerveze­teket, a központi vezetőségi ülése­ken legtöbbször a dolgozó nők érde­kében szólal fel. — Létszárr&oérdések, . nyersanyag*, ellátás, a kemencék állaga, a hűlt. lámzó cementigény és a szállítási zavarok — ilyen tényezők befolyá­solják a dolgozók közérzetét, kere­setét, hangulatát. Ezek a valódi érdekvédelmi kérdések, amikkel fog­lalkozni kell — vélekedik. Szombat este 8 óra volt, amikor befejq^tük a beszélgetést. Fél órát még pihenni akart, hogy azután ké­szüljön az éjszakás műszakba. A Cementipari Országos Vállalat központját a hatvanas években he­lyezték ki Vácra, a DCM szomszéd­ságába. Hét cementgyár, két mész- üzem, a nyergesújfalui eternitgyár és a Miskolci Cementipari Gépjaví­tó Vállalat tartozik irányításuk alá. A központban 186 ember dolgozik, az iparágban csaknem 10 ezer. Az idei terv szerint 4,75 millió tonna cementet gyártanak és 560 ezer ton­na égetett meszet állítanak elő az ország cement- és mészművei. A központi dolgozók szakszerve­zeti alapszervezetének nincs függet­lenített vezetője. Ezt a tisztséget Be- dekovits Lajos munkaügyi osztály­vezető-helyettes viseli. A deákvári lakótelep 3000 kötetes szakszerveze­ti könyvtárának is ő a vezetője a Ságvári Endre Klubkönyvtárban. Feljöttek a pincéből Az egyik lakóház alagsori mosó- konyhájában rendezte be az első könyvtári helyiséget, egyben Deák­vár első közművelődési intézményét. Ehhez mérten sokat fejlődött a la­kótelep. — Az szb-titkárnak figyelnie kell az életkörülmények alakulását — mondja. — Az ABC-áruház sokkal több embert kénytelen kiszolgálni, mint amennyi a kapacitása. Meglát­juk, mekkora terhet vesz majd le ebből a most épülő új áruház. A DCM segítségével épült a deákvári piac is. Mert azzal épült. Am a szo­cialista szektor befolyása itt nem ér­vényesül. A deákvári piac csaknem 20 százalékkal drágább, mint a bel­városi — foglalja össze azokat a gondokat, amelyeket gyakran szó­vá tesz és változást szeretne elérni. A vállalat központjában minden­ki tagja a szakszervezetnek. tőipari Vállalat dolgozói gyakran mondják ezt büszkén. Értelmüket, tehetségüket, kezük munkáját di­cséri a kórház fehér épülete, a mű­velődési központ, a Földvári téri lakótelep, a Komócsin kollégium, a Géza király téri szakközépiskola, Dunakeszin a Pesti út mentén épült magasházak. Vácott az elmúlt 10 évben 1500 lakást építettek, de az ő feladatuk most a fiatal városban 3000 lakás megépítése. Jelenleg 170-en dolgoznak a váci főmérnökséghez tartozó városi épít­kezéseken. Az idén 32 millió forint értékű munkát kell elvégezniük, 134 lakást kell átadniuk Vácott. Az építőiparban dolgozni nem­csak foglalkozás, hanem életforma is. Ami felépül, át kell adni, aztán tovább kell menni, ismét kezdeni elölről. A dolgozók többsége csak hét végén utazik haza a családhoz, a távoli megyékbe. A nyári Hőség­ben. sáros, esős őszi napokon, téli fagyok idején kint, a szabadban épülő, ablaktalan, huzatos épületek­ben mindig helyt kell állniuk. Vácott kezdetben volt a C-telepl barakktábor munkásszállása. Korsze­rűtlen volt, a hűvös, téli éjszaká­kon átnedvesedtek a vékony panel­falak. A .cemen;ipar munkásszállá­sán ma már központi fűtéses, 2—3 személyes komfortos szobákban, szál­lodai körülmények között élnek a szállás lakói. A munkások elhelye­zésére ez lehetne a példa, de még neon minden munkásszállás ilyen. És még sokan mások Csak vaskos kötetbe férne bele, ha minden építőről írnánk. A váci Kisrét dűlőben több százan dolgoz­nak a Szentendrei Betonele mgyártó Vállalat telepén. A Nógrád megyei Építőipari Vállalat is dolgozik a vá­rosban. Legutóbbi munkájuk a szép, új deákvári általános iskola. A Pest megyei 6. sz. Szövetkezeti Építőipari Vállalat dolgozói éppolyán vérbeli építőmunkások mint a töb­biek, de őket gazdasági partnereik miatt a Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezetéhez sorolták. Így ke­rült a Városgazdálkodási Vállalat a Helyiipari Dolgozók Szakszerve­zetéhez, mert a mozgalomban ma már nem annyira a szakmai, mint inkább az iparági szervezkedés ala­kult ki. A technika .fejlődésé, az, 6 iparág téfehnpiógiájának változássá, a szak^- ■ ittál összetétel, ,íb üzemi dernokrar cia'' folyamatos fejlődése az építő­iparban is megváltoztatja az embe­rek műveltségét, gondolkodását, élet­módját-. Egyre kevesebben mondják o vállalat és egyre többen így: a mi vállalatunk. Erősödik a tulajdonosi szemlélet, fejlődik a közösségi ma­gatartás Vácott is. Ez az elmúlt év­tizedek mérlege. Az összefogás erejével harcolni, védekezni a tőkés kizsákmányolás ellen — ez volt a szakszervezeti mozgalom feladata a kapitalizmus­ban. A tulajdonosi és munkavállalói minőség során keletkező ellentmon­dások feloldása, a bürokrácia jelen­ségeivel szembeni fellépés, a szocia­lista közösségek összekovácsolása, részvétel a politikai és gazdasági döntésekben — ez napjaink törté­nelemformáló feladata a szakszer­vezeti mozgalom eszközeivel. A munka kevésbé látványos, de az eredmények, amit a munkásmoz­galom a felszabadulás óta elérhe­tett, együtt a társadalom gazdasági és politikai szervezeteivel, sokszo­rosa mindannak, amit történelmünk óta elérhettünk. KOVÁCS ISTVÁN Otthonteremtők Jogos büszkeség Vácot mi tettük emeletes város­sá! — A Pest megyei Állami Épí­—vTííh Nagy Előd tusrajza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents