Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-24 / 226. szám

Ember — gép késien áll Csatasorban a kukoricakombéfnok — Savanyú még a szőlő Egyetemisták a Pest megyei földeken XXII. ÉVFOLYAM, 226. SZÄM ÁEBA 1 FORINT 1978. SZEPTEMBER 24., VASÁRNAP Viszonyszám J átéknak tűnhet, de per­sze nem az, mert so­kát mond egy-egy te­lepülés ipari foglalkozta­tottjainak összetételéről az átlagos havi kereset. Pest megyében a hét város kö­zül a legmagasabb összegű kereset a százhalombattai munkásoké, havi átlaga 3300 forint fölött van. A második az ilyenfajta rang­sorolásban Gödöllő. Aki némi jártasságot, dörzsölt­ségét szerzett a bérezés vi­szonyaiban, rögtön tudja: ebben a két városban nin­csenek könnyűipari üze­mek, azért listavezetők. Ha ugyanis működnének ott ilyen gyárak, rögtön odaveszne a másoknál magasabb havi átlag, mint keserűen megjegyezték ezt Vácott, ők az ipar mosto­hagyerekei, mármint a vá­ros könnyűipari üzemei, mivel a többi termelő­helyhez képest átlagkere­setük 300—500 forinttal ki­sebb. Aláhúzzuk: átlagok­ról van szó! A konkrét munkás azon­ban a bért is konkrétan veti össze, s ha azt látja, hogy bár ő öntő — a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat váci gyárában —, mégsem keres annyit, mint másutt egy műszerész, mi­vel más és más tárcához, s ezzel bérszinthez tartoz­nak, akkor nem megy el öntőnek. S való: nem megy eL Az öntőmunkások hiá­nya évek óta fokozódik a gyárban, tanulók pedig miért is jelentkeznének? Van persze egy országos szakmai bértáblázat, ami­ben papíron tökéletesen ott állnak az igazságos bérará­nyok és bérösszegek, elke­rülendő, hogy valakik, ugyanabban a szakmában, csak éppen más és más tárca felügyelete alatt, meghökkentően eltérő havi bérre tehessenek szert. Ami a baj: az érintettek meg­ítélése szerint körülbelül a nyolcvanas évek közepére lehet addig eljutni, hogy következetesen és mara­déktalanul érvényesüljenek a táblázatban foglaltak. S addig? A kérdés korántsem szónoki, mert nincs rá megnyugtató felelet. Hiszen nehéz megérteni, miért fontosabb a népgazdaság­nak — persze nem fonto­sabb, csak éppen a makacs bérhagyományok ezt mu­tatják — az a villamos­műszerész, aki tiszta, vilá­gos műhelyben egy mérő- pad mellett dolgozik, mint az az öntőmunkás, aki korszerű automata gépek részegységeit készíti — meglehetősen kezdetleges körülmények között — KGST kooperációban?! F el kell figyelnünk arra a lényeges jellemzőre, hogy a megye ipará­ban a munkások ágazaton­kénti bére nagyobb mérték­ben különbözik egymástól, mint a többi foglalkozta­totté. Ez utóbbiak kereset­különbsége átlagosan fele akkora csak, mint a mun­kásoké, azaz náluk mintha jobban érvényesülne az igazságosság, mint a fizikai foglalkozásúaknál, holott tény, a teljesítményköve­telmények sokkal ritkáb­bak. Természetesen vannak indokolható tényezők a kü­lönféle eltérések létrejöt­tében, hiszen ahol maga­sabb a szakmunkások ará­nya, ott az átlagbér, s vele a havi átlagkereset is na­gyobb. Az ilyen és hasonló, jogos eltérések figyelembe­vételével is azt kell mon­danunk — mintegy össze­gezve a sokféle adatot —, hogy ma már aligha tart­ható fenn, magyarázható meg az a rés, mely a me­gye iparában a két fő terü­letet, az ún. nehéz- és könnyűipart elválasztja. A rés forintban kifejezve: havi négyszáz. Évi négy­ezernyolcszáz. Ami már összeg! Esetleg akkora összeg, hogy magyarázza, miért ép­pen a könnyűipart sújtja a legjobban az ún. munka­erőhiány. Nem egyedül ez magyarázza, de szerepe' nyomatékos. Amit bizonyít, hogy a megyének azokon a településein, ahol kisebb a választék a munkahelyek között, a könnyűipari ter­melőhelyek kevésbé küzde­nek létszámgondokkal, mint ott, ahol annyiból áll a döntés, hogy az illető át­megy az utca túloldalán levő üzembe. Esetleg egy műszakba a kettő vagy a három helyett, esetleg az állómunka helyett ülve vé­gezhetőt kapva, s koránt­sem esetleg több bérért. G ondolatmenetünkkel nincs szándékunkban éket verni egyik meg másik iparcsoport, iparág közé, amúgy is megtette ezt már régen az élet. Pusztán azon töprengünk, hogy a különféle s egyre élesebben szembekerülő vi­szonyszámok valóban tük­rei-e a népgazdasági kü­lönbségeknek, a munka tár­sadalmi hatékonyságában meglevő eltéréseknek? Vagy inkább arról van szó, hogy annak idején, az iparosítás kezdeti szakaszá­ban kialakult egy bérszer­kezet, s bár azóta sokat fordult a világ erre meg arra — így a könnyűipari üzemek technikai felsze­reltségében, technológiájá­ban —, a bér mechaniku­san gyarapodott, mindig a kiinduló alaphoz, s nem a végbement változásokhoz igazodva? Mással ugyanis aligha tudjuk magyarázni például azt a tényt, hogy a megyében a textilruhá­zati ipari munkás — a bé­re ezt fejezi ki — sokkal kevésbé fontos a népgaz­daságnak. mint a fémtö­megcikk-iparban dolgozó. Holott, ha a létrehozott ér­téket nézzük, akkor... de inkább ne nézzük, mert még furcsább dolgokra bukkannánk. Olyasmire, hogy a bérek némely terü­leten akkor is nőnek, ami­kor a termelés helyben to­pog, csak azért, mert e te­rületek valamikor megsze­rezték azt a címkét ma­guknak, hogy ők népgazda- ságilag fontosak... Tavaly első ízben halad­ta meg a könnyűipari ága­zatban levő üzemek dolgo­zóinak százalékos bérnöve­kedési mértéke a nehéz­iparként számon tartotta­két. Ami azzal biztat: ha hosszú várakozási idő el­teltével is, talán megkez­dődött a fölzárkózás, hiszen évtizedek óta ez az első eset arra, hogy az arány így alakuljon. Nehogy fél­reértés essék: nem egyen- lősdiről beszélünk, nem ar­ról, hogy valamennyi nép- gazdasági területen átlago­san egyforma összeg kerül­jön a borítékba. A viszony­számok hosszú távon Is fönnmaradnak, de akkor lesznek elfogadhatók, ha hatékonysági viszonyokat fejeznek ki, ha a bérek nem az ágazatot tükrözik, hanem a teljesítményt. Mészáros Ottó Határidő előtt három hónappal Állattenyésztési program a budai járásban A budai járásban három évvel ezelőtt még tizenegy termelőszövetkezetben gaz­dálkodtak, napjainkban vi­szont — az egyesülések után — ez a szám hatra csökkent. Ezekben a gazdaságokban az V. ötéves terv során arra tö­rekednek, hogy az alaptevé­kenységen belül mindenek­előtt az állattenyésztés fejlő­dése legyen jelentős . A solymári Pilisvölgye Ma­gyar-Bolgár Barátság Tsz szarvasmarha-szakosítótelepét a tervidőszak elején kezdték el építeni Pilisvörösvárott, s az elmúlt napokban már meg- ‘ volt a műszaki átadás. A te­lepen 320 szarvasmarhát tud­nak elhelyezni, s megépítése több mint 25 millió forintba kerül. A tervidőszak végére ötszáz térőhelyesre bővítik. A termelőszövetkezet ürö­mi telepén elkészült — hu­szonegymillió forintos beru­házással — a száz ' férőhelyes baromfinevelő-telep is. A ter­melőszövetkezet építőbrigádja az eredeti határidő előtt három hónappal befejezte a munkát Várhatóan 1980-ra készül el a pátyi Zsómbéki Meden­ce Tsz tízezer férőhelyes kí­sérleti sertéstelepe, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium műszaki-fej­lesztési hozzájárulásával. A tervek készülnek, s a helyét is kijelölték. Az elkövetkezen­dő időszakban felépülő ser­téstelep teljes mértékben meg­felel a kor követelményeinek: a keletkező hígtrágyát négy­száz hektáron öntözésre használják. A tervidőszak végére elkészülő új beruházás jelentősen javít­ja majd a tsz jövedelmezőségi mutatóit. F. G. Az abony Ságvári Endre Tsz 400 hektáron termeszt cukorrépát. A hónap elején kezdődött meg a be­takarítás, eddig mintegy 365 vagonnal szállítottak el feldolgozásra. Koppány György felvétele A becslések szerint Pest megyében most 3 millió 800 ezer mázsa morzsolt kukori­cának megfelelő termésre van kilátás. S bár az ősz sokféle feladatot zsúfolt egybe, mégis a tengeri gyors betakarítása a legjelentősebb. Sajnos a szemek a hide­gebbre fordult időjárás miatt igen lassan érnek. A mezőt járó szakember vagy laikus egyképpen, még többnyire zöldszárú, levelű állományt lát a táblákon!. A statisztikai adatokat vizs­gálva egyébként kedvező ké­pet mutat az őszi készülő­dés. A tömegtakarmányként ter­mesztett silókukoricának ed­dig 60 százalékát vágták le, a cukorrépának egyötödét szedték ki a földből a gé­pek. Ahogy azt a szakemberek elmondták, a répa betakarítá­sára kedvezőtlenül hat a kiszá­radt, nehezen fellazítható talaj, így ennél, de más munkáknál is a törések miatt a szokottnál több alkatrészre van szük­ség. Gyors intézkedések vár­hatók a napraforgó-tárolás gondjainak enyhítése érdeké­ben. A pénteki mezőgazdasági operatív bizottsági ülésen is elhangzott, de köztudott, hogy még mindig van hántatlan tar­ló Pest megyében. A jelenség elgondolkodtató, és aligha ma­gyarázható időhiánnyal. A türelemnek most inkább szőlőskertekben van helye. A fürtök cukortartalma ugyan­is jelenleg meglehetősen ala­csony. Hibát követnénk el, ha Vezeték Százhalombattára korán szüretelnénk, mert a borkészítéshez sok cukrot kel­lene felhasználni. Pedig ha kivárjuk, s az idő is kedvez, a természet maga édesíti meg a szemeket. A zöldségfélék közül betaka­rításra vár a paradicsom . 60 százaléka, a zöldpaprika fele, a télikáposzta, az őszi kar­fiol, kelkáposzta, és a gyö­kérfélék. A jelenleg becsült termést az előrejelzett korai fagyok miatt csak vendégmun­kások segítségével lehet veszteség nélkül betakarítani. A megye területén jelenleg 630 katona, 740 egyetemi és főiskolai hallgató segít a gyümölcs- és zöldségszedésben. A vállalatok és intézmények dolgozói pedig körülbelül 70 ezer órát dolgoznak a ha-r tárban. V. B. Magyar-osztrák kormányfői tárgyalások Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke szombaton megbeszélést folytatott idő­szerű, a két ország kapcsola­tait érintő és nemzetközi kér­désekről dr. Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár­ral, aki nem hivatalos látoga- son tartózkodik hazánkban. A megbeszélésen részt vett Marjai József miniszterelnök- helyettes, Nagy János külügy­miniszter-helyettes, Török Ist­ván külkereskedelmi minisz­terhelyettes, valamint dr. Jo­hann Denglet budapesti oszt­rák nagykövet és dr. Otto Gatscha, a kancellári hivatal csoportfőnöke. Az osztrák szövetségi kan­cellár és felesége a hét vé­gére — Lázár György és fele­sége társaságában — Hajdú- Bihar megyébe látogatott A vendégeket Debrecenben a megye és a- város vezetői fo­gadták. Ma Bruno Krejsky és kísé­rete a Hortobágyot tekinti meg, a délutáni órákban ne* dig visszautazik Budapestre. Szabad szombaton — társadalmi munkában Az összefogás eredményeként decemberre végeznek a kistarcsai kórház építői Rövidesen elkészül az Adria kőolaj távvezeték csurgói szivattyúállomása.- A Siófoki Kőolajtávvezeték Építő Vállalat dolgozói szeptember 30-ra befejezik az Országhatártól számí­tott első nyomásfokozó egységen a gépészeti szerelési mun­kálatokat. A százhalombattai szakaszon is tartják a határ­időket. , Bajkor József felvétele A borongás, esős szombat reggel ellenére 8 órától dél­után 4 óráig csaknem kétszáz társadalmi munkás szorgosko­dott az épülő kistarcsai kór­ház területén — társadalmi munkában. Feleslegessé vált felvonulási épületeket, keríté­seket bontottak, kábelárkokat temettek, parkosítottak, taka­rítottak. A társadalmi munkát a Pest megyei Beruházási Vállalat pártalapszerveze- te kezdeményezte. A megyei tanács pártbizottsá­ga is támogatta a kezdemé­nyezést. Felhívásukra a párt- bizottság tizenhat alapszerve­zetéből, a tanács szakigazga­tási szerveitől, osztályairól, a megyei polgári védelmi pa­rancsnokságról összesen száz- hetvennyolcan jöttek el, a többségük számára szokatlan fizikai munkára. Voltak azért közöttük az építkezésnek-bontásnak szak­emberei, sőt nagymesterei is. A PV kilenc személyes bri­gádja például fél óra alatt szétbontott egy akkora fahá­zat, ami hozzá nem értőknek fél napig is eltartott volna. Nem messze tőlük a tanács egészségügyi osztályának dol­gozói kábelcsatornát temet­tek be. Fülöp Tibor gazdasági csoportvezető a tizenegy sze­mélyes alkalmi munkacsapat vezetője elmondta, hogy az osztály minden férfitagja részt vesz a társadalmi mun­kában. Természetesen nők is je­lentkeztek, ők azonban majd november­ben. az addigra elkészülő úgy­nevezett hotelszárny takarítá­sában segédkeznek. Most, amikor építési szak­emberekre, szakmunkásokra és munkagépekre is szükség volt, eljött a generál kivitele­ző Pest megyei Állami Építő­ipari Vállalat több gépkezelő­je. ott volt a főépítésvezető, az építésvezető és hat műve­zető, valamint a Pest megyei Beruházási Vállalat műszaka ellenőr gárdája. A kistarcsai kórház építésé­nek befejezését az idén de­cemberre tervezik. A mintegy 600 milliós ki­emelt beruházás nagy része már teliesen elkészült, s tu­lajdonképpen csak a hotel­szárny belső munkálatai vannak hátra. Hazánkban ilyen gyorsan (1975-ben kezdték!) ilyen nagy kórházat még nem épí­tettek fel. S hogy ez sikerül­het, az elsősorban a társadal­mi összefogásnak köszönhető. Sz. P. Abdel Madjid Aouchiche algériai lakás- és építésügyi miniszter — aki hazánkban a két ország építőipara kö­zötti együttműködésről tár­gyalt — szombaton elutazott Budapestről. Keserű Jánosnc könnyűipa­ri miniszter vezetésével teg­nap delegáció utazott Alma- Atába, a magyar gazdasági és műszaki napok megnyitására. Dr. Josef Streit, az NDK legfőbb ügyésze — aki dele­gáció élén tartózkodott ha­zánkban — tegnap elutazott á magyar fővárosból. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK!

Next

/
Thumbnails
Contents