Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-22 / 224. szám

1978. SZEPTEMBER 22., PÉNTEK Befogadják őket, ha dolgoznak Dömsödön még többet akarnak Ambruska Péter, a dömsö- di községi tanács elnöke a kezembe adja azt a beszámo­lót, amelyet a községi párt­végrehajtóbizottság számára készített. Átfutom a rövid írást, amelyben jól szabott mondatok sorakoznak arról, hogy mit tettek eddig a köz­ségi cigányságért és mit kell még tenniük, vagyis mi az, amit maguk nagyon fontos­nak tartanak. A beszámoló mértéktartó hangnemben íródott, tárgyila­gos, hivatalos okirat Ahogy kellett, fejből jött, nem szív­ből született, ha a kettő nem is mond ellent egymásnak, és ha a kettő között nincs is ér­tékbeli különbség. Mégis meg kell, hogy jegyezze ezt magá­nak az ember, legalábbis ak­kor, ha ismeri a közügyekben robbanóan szenvedélyes döm- södi tanácselnököt Cigányok a szomszédaim — Milyenek a helybéli ci­gányok? — kérdezem Amb­rusba Pétert — Milyenek? Háromszáz- ijffegyvenen vannak. Körülbe­lül kétszázan muzsikus. di­nasztiák leszármazottai, jó körülmények között élnek, rendesen dolgoznak, velük nincs semmi baj. De a több mint száz többi cigány között bőven akadnak olyanok, akik­nél alig tudunk elérni vala­mit. Rejtély, hogy némelyikük miből él. Az évek során nem lesznek kevesebben azok sem, akik lakást várnak tőlünk. Jönnék a rokonok, beköltöz­nek a nyolctagú családihoz a putriba... — Ez nem egészen egyezik a megyei elképzelésekkel! Meg kell ezt engedni? — Én is úgy gondoltam, hogy nem lehet hagyni, de úgy látszik, tévedtem. Kis hí­ján fegyelmit kaptam amiatt, hogy a Tarnazsadányból jöt­tékét nem engedtem betele­pedni a putriba. Azzal érvel­tem, hogy összedől a ház, és akkor két-három-négy csa­ládnak kell lakást adni. Amint látja, így szaporodnak nálunk a lakásra várók, de ők maguk nem sokat tesznek azért, hogy a lakást ki is ér­demeljék. — Mivel lehet kiérdemelni? — Munkába kell érte állni. Csak ennyit kérünk. Munka pedig van bőven. Tavaly tíz házat akartunk építeni, de csak hat embert találtunk, aki képes — és hajlandó — volt vállalni a kölcsönt. Igaz, én nem is nagyon ragaszkodom az építkezéshez. Jobban sze­retném, ha a faluban eladó házakat vennének meg, hogy ne legyenek olyan szorosan egymás mellett. — Hogy fogadják az utcák­ban a cigány szomszédságot? — Nem mondhatnám, hogy mindenki rajong értük, de ha dolgoznak, befogadják őket­Ha nem, akkor attól félnek, hogy majd lopnak. — Meg lehet őket érteni? — Akár meg lehet, akár nem, nem szabad őket meg­érteni. Tudja, nekem huszon­négy éve cigányok a szomszé­daim ... Csak a szépet? Ambruska Péter szavait, hanghordozását nem lehet pa­píron visszaadni. Minél to­vább beszél a cigányokról, annál inkább meggyőződé­sem, hogy szereti őket. De ez nem is pontos így. Arról van szó, hogy szereti az embere­ket. Pedig annyi baja van ve­lük, mint égen a csillag. Be­szélne is a cigányokról, meg nem is. Pedig érdekelne, mi zajlik néha a tanácselnöki szoba falai között. El is mondja, de kiköti: maradjon köztünk. Miért? — Nem politikus dolog ilyesmiről beszélni. Amiket mesélek, azok nem újságba való történetek. Nem adok igazat a tanács­elnöknek, és azt remélem, nem gondolja komolyan, hogy újságba csak a jólfésült, kilú­gozott történetek illenek. Nem adok igazat neki abban, hogy a cigányokról csak a szépet, csak a jót szabad megírni. Végtére is egyenjogúak és egyenrangúak a nem cigá­nyokkal ... Ezért megegye­zünk, hogy bekerülhet az új­ságba egy-két se nem nagyon „fehér”, se nem nagyon „fe­kete” történet íme: — Tegnap két óra hosszat győzködtem egy fiatal cigány­embert. Néki megvan a hadi­terve arra nézve, hogy én ho­gyan adok majd nekik lakást de ő nem hajlandó többre, mint a kulcs átvételére. Beje­lentette azt is, hogy már ki­nézte a bútort, de az OTP nem akar rá kölcsönt adni. Mennyibe kerül az a bútor? — kérdeztem tőle. — Har­mincezerbe — mondja. Elme­séltem neki, hogy én ötven­négyben használt 'bútort vet­tem és még ma is abban az ágyban alszom. — Miért kell neki olyan drága? Egyáltalán mennyi pénze van? Erre azt mondja, egy vasa sincs. Hát akkor? — mondom. Fölhábo­rodott. — Miért? — kérdezte. — Nekünk a szocializmusban nem lehet új bútorunk?! A másik „nem szép” törté­net? — Az egyik cigánynak tíz­tagú a családja. Saját beval­lása szerint tizenegyezer fo­rint a havi bevételük. De ez nem elég, nem tudnak spórol­ni. Miért? Hogyan élnek? Faggattam. Ügy, hogy ebből kilencezret megesznek. Utána számoltam. Hogy lehet az? — kérdeztem a férfit. Elmond­tam én mit eszek. Napi 150 forintból ki kell jönniük. Er­re azt mondja: — Mit képzel? Kakaót reggelire?’ Az semmi! A VOLÁN 1. sz. Vállalat B. C. L kategóriás jogosítvány megszerzésére kiképez gépjárművezetőket Munkahelyek Budapesten és Pest megyében. A vállalat a tanfolyam idejére munkabért fizet és fedezi a tanfolyam költségeit A_ tanfolyamon való részvétel feltételei: büntetlen előélet, 8 általános iskolai végzettség, betöltött 18. életév. Jelentkezés: munkanapokon 8 és 15 éra között az alábbi címeken a személyzeti vezetőnél: Budapest XIV.. pillangó u. 22. Budapest XIV.. Mogyoródi u. 32. Budapest III.. Zay u. 34 Budapest IX., Táblás u. 36—38. Budapest XIII., Hegedűs Oy. u. 45. Budapest XV., Bogáncs u. 1—3. Cegléd. Külső Körösi út 12035. hrsz. Gödöllö Dózsa Gvörev u. 65, Felvilágosítás kérhető továbbá a következő címeken: Budafok. Kővirág sor 15—17. Budaörs. Rákóczi út 40. Százhalombatta. Erőmű u. 3. Érd. Diósdi út 3. Pilisvőrösvár. Fő u. 39. Szentendre, Dózsa György út 8. Kiskunlacháza. Rákóczi u. 20. Dabas, Vasút sor Nagykörös. Szurdok dűlő 3. Nagvkáta. Jászberényi út 1. Monor. Petőfi u 1. Abony. János u. 2. Vác. Deákvári fasor Aszód. Pesti út 25­öt tojásból rántottét, tyúk­pörköltet! ö nem hajlandó koplalni. Mondtam neki, én nyulat tartok, hogy ne kell­jen annyi húst venni. Méhe- ket tartok, hogy kevesebb cu­kor fogyjon. Azt mondja er­re, ő ugyan nem szúrkáltatná agyon magát egy kis mézért... — Nem lenne jobb néhány jól dolgozó cigányember se­gítségét kérni? Ök mégiscsak könnyebben szót értenének a többiekkel. Nem lehet elviselni — Dehát pontosan ezt csi­náljuk! Két cigányösszekö­tőnk is van. Csakhogy óik is félnek attól a pár embertől, akik korhelyek, akik nem akarnak dolgozni. Kolompár Lajos például tagja a koordi­nációs bizottságnak. Nem ije­dős gyerek, de ritkán mer idejönni. Ha mégis bejön, a szemébe vágják, hogy áruló. Ezért nem is szívesen csinál­ja. A muzsikus dinasztia tag­jai lenézik, utálják a vándor­cigányokat, a vándorcigányok meg azokat, akik föl akarnak tömi. Azzal ijesztgetik őket: púpos leszel, ha dolgozol. — Segítenek nekik munkát keresni? — Nagyon Soknak segítet­tünk. A téesz máris nem na­gyon bízik ■& mi patronált­jainkban, mert fegyelmezet­lenek. A múltkor például be­jött egy asszony, hogy dolgoz­na az iparban, megpróbálta, nem veszik fed. Mondom ne­ki, holnap jöhet, elhelyezem, hozza mindjárt a gyerekét is az óvodába. Az asszonyt az­óta se láttam ... Óvodába, napközibe soron kívül felve­szik a cigánygyerekeket. Egy­szer egy anya részegen ment a gyerekéért. Ki akarták tenni a szűrét gyerekestül. Nem en­gedtem. — Gyakran jár a telepen? — Ha nagy baj van, akkor én megyék a pártbizottság munkatársaival. S ha Iátok például egy kis gyereket, aki gyönyörű, és tágranyüt szem­mel, meztelenül ül a hóban... hát ezt nem, lehet elviselni. Legalább az új nemzedéket meg kell menteni. Elmentem több helyre megnézni, mások hogy csinálják. Én lennék csak ilyen tehetetlen?! Sok helyen ennyit se haladtak. De ez nem vigasztal. Én töb­bet alkarok... Hatos Erzsébet Kisbútorok a házgyári lakásokba Már eladta egész jövő évi termelését a veszprémi Bala­ton Bútorgyár, amelynek kí­nálatát egyöntetű elismeréssel fogadta a hazai és a külföldi kereskedelem. Az elmúlt he­tekben több újdonság sorozat­gyártását is megkezdték a gyárban. Rövidesen az üzle­tekbe kerülnek a házgyári lakásokba szánt szögletes és kerek formájú összecsukható étkezőasztalok, a falra szerel­hető, lehajtható étkező pul­tok, s az ezekhez színben és formában illő székek, ülőkék. A házgyári lakások számára gyártják az elemekből össze­rakható előszobafalakat is. Ezek a bútorok tetszőleges nagyságban variálhatók. Szel­lemes megoldású az emelhe­tő asztal is, amely egyetlen mozdulattal étkező, vagy do­hányzó asztallá alakítható. Nagykátáról - messzeföidre Az Orenburg! gázvezeték és a moszkvai olimpia jelző- berendezéseihez készülnek alkatrészek a nagykáíai Telefon­gyár modern gépekkel berendezett új üzemcsarnokában. Bozsán Péter felvétele Új városban - régi emlékek Százhalombatta történelmi múltját kutatják Kétezer évvel ezelőtt a Ró­mai Birodalom határán Aquin­cum felé vezető út kövei so­rakoztak ott, ahol ma a száz­halombattai határban susog­nak a fák. Ezen a területen korábban is, már a késő bronzkorban, kara vaskorban jelentős települések álltak. E településeknek, s lakói­nak emlékét őrzik a halomsí­rok, amelyekről a város ne­ve egyik felét kapta, s ame­lyekből még a múlt század közepén is száznál jóval töb­bet számoltak össze. S az em­léket őrzi az a gazdag lelet­anyag is, amelyről legtöbbet az ásatásokat végző régészek mondhatnának, de amelyeket jól ismer Ferenczi Illés, a vá­rosi tanács elnökhelyettese, a százhalombattai helytörténeti, honismereti mozgalom szerve­zője, irányítója is. ____ Nyo lc év óta — A Barátság Művelődési Házban 1971-ben alakítottuk meg a városi honismereti szakkört — mondja. — Létre­hozását szinte parancsolóan sürgette a város gazdag tör­téneti múltja. A terület ugyanis a római kor után sem néptelenedett el; találtak itt avar sírokat, letelepedték a honfoglaló magyarok — a nagy építkezése^ során sok, ezt bizonyító lelet került elő. Baráti kör Budakalászon Tavaly júliustól a budaka­lászi nagyközség művelődési háza ad otthont az ország-vi­lágjárók baráti körének, me­lyet Hammer Györgyné, a Lenfonó és Szövőipari Válla­lat nyugdíjasa vezet. A kör ma már 67 tagot számlál, s a lelkes négytagú bizalmi csoport munkája foly­tán egyre többen és többen lesznek, akik e hasznos moz­galomba bekapcsolódnak. Az eltelt másfél évben kö­zösen ellátogattak Kalocsára, a Szelidi tóhoz, a Petőfi Mú­zeumba, a paprikamalomhoz. Megtekintették Sopront, a Stomó-házat, a Lővéreket. Gyönyörködtek Lillafüred és Miskolc-Tapolca nevezetessé­geiben s már tervezik követ­kező útjukat is Eger—Szilvás­váradra, ahol többek között megnézik a Szalajka völgyet is. BURGONYATERMELŐK ! Már most gondoskodjanak az 1979. évi termesztéshez szükséges fémzárolt vetőgumóról Kiváló termőképességű primőr-, nyári és őszi érésű NDK-ból származó, valamint lengyel, holland és magyar burgonyafajták fémzárolt vetőgumóját szállítjuk. A koraiaknál nagy választékot kínálunk a magyar háziasszonyok által kedvelt fehér húsú (Alka, Krokus, Draga), igen jó főzési tulajdonságokkal rendelkező fajtákból. Egyéni termelők az áfészeken keresztül,- állami intézmények, mezőgazdasági termelőszövetkezetek közvetlenül — A MONORI VETŐMAG KÖZPONTNÁL RENDELHETIK MEG A SZÜKSÉGES MENNYISÉGŰ VETÖGUMÓT. A nagy termésátlagok csak államilag ellenőrzött, fémzárolt vetőgumó használatával érhetők et. mwm A szakkör nyolc évi műkö­dése alatt kialakult a mintegy huszonöt tagú törzsgárda, s tizenöt-húsz általános iskolás­sal létrejött az ifjúsági cso­port is. A felnőttek a nyári időszakot kivéve kéthetenként találkoznak. Június-augusztus hónapban viszont közös kirán­dulásokat, helytörténeti sétá­kat rendeznek. A tagok tájé­kozottságát, felkészültségét se­gítik a szisztematikusan meg­rendezett néprajzi, régészeti szakelőadások. Főleg olyan előadókat hívnak meg, akik gyakorlati feltárásokat vé­geztek, végeznek a város ha­tárában. Járt már a szakkör­ben Topái Judit, Tettamanti Sarolta, Szentendréről, dr. Ko­vács Tibor, a bronzkori telep szakértője, dr. Thomasz Edit a Nemzeti Múzeumból. De ho­gyan kamatoznak az ismere­tek? — Nincs egyéni célú gyűj­tés — szögezi le nagyon nyo­matékosan Ferenczi Illés. — A tárgyi emlékek vagy az Írá­sos dokumentumok a szakitör birtokába kerülnek, a közös munkát szolgálják. Természe­tesen minden területnek van felelőse, aki ha szántás al­kalmával, akár máskor lelete­ket észlel, jelzi ezt. Ha szük­séges, régész szakembert hí­vunk; így tárták fel az avar sírokat is. Fontos feladatunk az is, hogy az idegeneket tá­vol tartsuk az illegális gyűj­téstől. Közös feltárások A csoport közös feltáráso­kat is végez, ősszel is tervez­nek ilyet a római tábor terü­letén. 1942—43-ban ugyanis a Fejér megyei Múzeum szak­embere egy szép feliratos, ala­kos sírkövet is feltárt, de mi­vel nem volt pénz az elszál­lításra, visszatemettette. Az ásatásban részt vevő munká­sok emlékeznek a helyszínre, s a szakkör tagjai most a Pest megyei Múzeumok Igazgató­sága engedélyével kiemelik a sírkövet. Eddig a városi tanács el­nökhelyettesi szobájában be­szélgettünk, most az új lakó­telep felé indulunk. Az egyik ház alagsorában rendezték be a szakkör főhadiszállását, itt helyezték el a gyűjteményt is — azokat a tárgyakat, ame­lyek neon kerültek múzeu­mok kiállításaira. Mert pél­dául a hatvannégy darabból álló bronzkincs darabjait vagy a római út feliratos mér­földköveit már most be kel­lett mutatni nagyobb közön­ségnek. A százhalombattai vá­rosi múzeum néhány év múl­va alakul majd meg — addig az itt levő anyagot egy-egy időszaki kiállításon láthatják az érdeklődők. Téglák és urnák Azt a bélyeges téglát is lát­hatják például, amely közli, hogy az időszámításunk előtti második évszázadban az Észak-Afrikából idehelyezett Cohors Maurórum állomáso­zott az egykori Matricában: itt vannak azok az urnák, amelyek a római temetőből kerültek elő, és a többi em­lék, köztük a népi használati eszközök — de ezek már olyan korszakra emlékeztet­nek, amely Ferenczi Illés „szakterülete”, ő ugyanis a város három utolsó évszázadá­nak történelmével, az írásos dokumentumok feldolgozásá­val foglalkozik. Melyek e tör­ténelmi kor legérdekesebb jel­lemzői? — A terület a török idők­ben elnéptelenedett — ma­gyarázza a honismereti szak­kör elnöke. — A XVII. század végén szerbek települtek le itt — a nemzetiségi kultúrát őrzők száma sajnos mára 100 —120 emberre csökkent. Ek­kor a korábbi két község he­lyett az óvárosi részen egy jött létre, Batta néven. Ha­lászok és mezőgazdasági mun­kások élteik itt, nem alakult ki gazdag paraszti réteg. A közösség viszonylag elzárt •volt, a nagy történelmi ese­mények forgatagát alig érez­hették itt. Az országút is csak a határ egy részét érin­tette, a vasút a községtől négy kilométerre épült. A század- fordulón az akkor létesült téglagyárban jött létre csekély létszámú munkásréteg. Akko­riban azonban sokkal inkább a halászdinasztiák, mint az iparba eljárók határozták meg a lakosság rétegeződését. A község életében a fel- szabadulás hozott nagy fordu­latot, majd az 1960-ban kez­dődő ipartelepítés, a várossá alakulás. Erről Ferenczi Illés még bővebben beszélhetne, hi­szen 1970-ben a megyei hon­ismereti pályázaton második díjat nyert a város 1945—1970. közötti történetével foglalko­zó dolgozatával. Most a múlt század végi, század eleji do­kumentumok feldolgozásán fáradozik, hogy két-három éven belül a teljes várostör­ténetet tegye az asztalra. Munkája nem egyszerű, mert a levéltári anyagok nagy részét Székesfehérvárott őr­zik, de rendszeresen be kell néznie az országos és a Pest megyei levéltárba, a Széché­nyi könyvtárba, a helyi gö­rögkeleti és az érdi római ka­tolikus plébánia irattárába is. A közeljövőben az esztergomi prímási levéltárba látogat, újabb értékes adalékok re­ményében. Nem hobbi, hivatás Hinné-e ezek után valaki, hogy a tanácselnök-helyettes nem született százhalombat­tai? Pedig nem az. Zsámbék- ról került ide a városépítés kezdetén; azt mondja, a helytörténeti munkát hobbi­ból végzi szabad idejében, szabadsága alatt. A hobbi ki­fejezés helyett találóbb a hi­vatás szót használni. Hiszen a fog’alkozás a múlttal éopen egy új, dinamikusan fejlődő város lakóit segítheti igazán a közösségi gondolkodás, a tör­ténelmi értékekre alapozott szocialista történelemszemlé­let kialakításában. Szabó Ernő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents