Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-21 / 223. szám

V 1978. SZEPTEMBER 21., CSÜTÖRTÖK 10 K/l iriap 7 Nm AI S li—il fc=f Q. Hívjanak máskor is Ha valaki ma nézi a Be­ton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárának hatal­mas üvegcsarnokait, korsze­rű berendezéseit, bizonyára elismeréssel gondol azokra, akiknek munkája ezt elősegí- tette. Mind több gyári dolgo­zó ujjara rákerül a hűség aranygyűrűje és évről évre többször búcsúztatnak nyug­díj,ba vonuló munkatársakat. Az évenként megrendezett nyugdíjastalálkozón olyan emberek ülik körül az asztalt, akiknek Ifjúságát elrabolta a háború, majd romokból épí­tettek új országot. A szent­endrei gyár vezetői úgy érez­ték, hogy ez a szép, modem gyár tartozik volt dolgozói­nak, s az adósság törleszté­sére jó módszert választottak: megszervezték és támogatják « nyugdíjasok klubját. Alig fél éve volt a klub első összejövetele, s azóta sok minden történt Hangula­tos klubdélutánok — ahol a Béke szocialista brigád a kedves házigazda — színház-, múzeumlátogatások, kirándu­lások. Bejárták már a budai várat voltak a többi között Zsámbékon, Tatán, Vácrátó- ton. Szeptemberben három­napos kiránduláson pedig a Mecsek és Pécs város szépsé­geivel ismerkedtek meg és a BVM dunaújvárosi gyára or- fűi sporttelepének vendégsze­Megmarad a parkerdő részt korábban már mezőgaz­dasági területté nyilvánítot­ták. Akkori cikkünket azzal zár­tuk, hogy a ráckeveiek felleb­beztek a földhivatal határo­zata ellen, ahol az ügyet új­ravizsgálják és keresik a ki­elégítő megoldást. Néhány nappal ezelőtt értesítést kap­tunk Czerny Károlytól, az Aranykalász Termelőszövet­kezet főágazatvezetőjétől, melyben örömmel közli ve­lünk, hogy a beadott felleb­bezésre a Pest megyei Föld­hivatal visszavonta korábbi határozatát, így a ráckevei peregi parkerdőt nem kell ki­vágni. A Pest megyei Földhivatal vezetőjétől, dr. Kulcsár Já­nostól megtudtuk: mérlegel­ték azt, hogy az újonnan lé­tesített erdőterület szervesen illeszkedik a ráckevei Duna- ág rendezési programjába, fennmaradása tehát népgaz­dasági érdek. Számba vették az egyéb körülményéket is és úgy döntöttek, hogy megma­radhat a telepítés. A téesz elnökét azonban elmarasztal­ták: szabálysértési eljárást Indítottak ellene. Lapunk augusztus 9-i szá­mában Parkerdő bonyodalom több felvonásban címmel a ráckevei Aranykalász Terme­lőszövetkezet kezdeményezé­séről számolt be munkatár­sunk. A téesz ugyanis a földren­dezések során felszámolta a környék szeméttelepeit, szór­ványos erdőfoltjait és helyük­re gyümölcsöst, öntözött lege­lőt telepített. A virágosperegi területre pedig nemesfákat ültettek a község lakóinak és az idelátogató turistáknak az öröméra Elkövették azonban azt a hibát, hogy nem várták meg a Pest megyei Földhiva­tal engedélyét, hanem kedve­ző elbírálásra számítva hoz­zákezdtek a fásításhoz. A földhivatal válasza azonban elutasító volt, mert ezt a Egy tál meleg étel Az utóbbi napokban gyakran csengett szerkesztőségünk tele­fonja. Felháborodott és két­ségbeesett váci szülők kérték segítségünket, akiknek gyer­mekei a Radnóti utcai iskolá­ba járnak. A nemrégiben átadott mo­dern, lakótelepi iskolában ugyanis a tanév kezdete óta a napközis gyerekek — a ta­nulók többsége — nem kap ebédet. És nemcsak meleg ételhez nem jutottak a gyere­kek, hanem egyáltalán nem gondoskodnak ellátásukról, Olyan esetet is hallottunk, ami­kor az osztályfőnökök saját pénzükön vásároltak éhes diákjaiknak kiflit. A szülök többsége pedig néhány nap elteltével szabadságot vett ki, hogy délben meleg étellel vár­ja háza iskolás gyermekét. Mint megtudtuk, a konyhai berendezések már az átadáskor hibásak voltak. S ezeket a hi­bákat nem javították ki az is­kolaév kezdetéig; ebből adód­hat a mostani megengedhetet­len fennakadás is. Meg ab­ból — amint ezt is megtudtuk, — hogy a napközi konyhájá­hoz tervezési vagy szervezési hiba folytán — nem biztosítot­tak megfelelő számú személy* zetet. Legfrissebb értesülésünk szerint ezen a héten már ad­nak a gyerekeknek egy iftE meleg ételt. A konyha sze­mélyzetét pedig a legrövidebb időn belül kiegészítik — és ak­kor remélhetően zavartalan lesz az ellátás. — És ugyan­csak remélhetően — az /Illeté­kesek levonják az ügy tanul­ságait. Még akkor is, ha eb­ből nem csinálnak ügyet... B. rét étét élvezték. A hangulat végig kitűnő volt és min­denki várja a következő ki­rándulást. Már készül a jövő évi program is. És, hogy mennyire szük­ség volt erre a klubra, ezt ta­lán az egyik nyugdíjas szaval bizonyítják a legjobban: Ügy éltem le az életemet, hogy nem voltam sehol Mióta ez a klub van, annyi gyönyörűt láttam, amit addig el sem tudtam képzelni Arra kérem önöket, hívjanak máskor is. A Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárának kollektívája ^ Botrány a koncerten A múlt hét végén barátnőm meghívására Tápiószecsöre mentem, ahol búcsú volt. A művelődési házban este a Gemini együttes lépett fel A koncertet azonban nem so­káig élvezhettük, mivel a kö­zönség többsége egv órán be­lül leré&zegedett. A felforró­sodott hangulatban többen összeverekedtek, mások sörös­üveggel dobálták egymást, s egy-két szék is a fejek fölé emelkedett. Végül a dolog odáig fajult, hogy egy illumi- nált állapotban levő fiú a színpadról lerántotta a zon­gorát, majd az orgona követ­kezett. A zenekar ekkor azonnal félbeszakította a hangversenyt, s megpróbálta megmenteni a maradék hang­szereket. A művelődési ház vezetője, s a kis számú ren­dezőgárda azonban a tömeg­gel szemben kevésnek bizo­nyult. A telefon pedig éppen nem működött, s a környéken egyetlen rendőrt sem lehetett találni. Így még fél órán át tartott a küzdelem, mely cowboyfilmek kocsmajelene­tének is beillett volna. Mint barátnőm elmondta, nem ez volt az egyetlen ilyen eset a Damjanich művelődési házban. Halmos Szilvia Budapest Ko/omposok Elmesélem önöknek a kö­vetkező történetet, kíváncsi vagyok, hogy mit szólnak hozzá. Augusztus 28-án kellemes nyári időben két iskolás fiú horgászni indult. Szüleikkel természetesen megbeszélték, hogy este hét órára otthon lesznek. A szigetszentmikló- si révnél, amikor át akartak kelni, aprópénzzel fizettek, ezért a révész kijelentette, hogy vissza már nem hozza őket. A viteldíj egyébként személyenként egy forint. A gyerekek nem hitték el a fe­nyegetést, ám a révész be­tartotta szavát, így hosszú ke- rülőúton értek csak haza. Szüleik természetesen már nagyon aggódtak. Manapság, úgy tűnik, sen­ki sem szereti, ha aprópénz­zel fizetnek. De úgy érzem, hogy ez még nem bünteten­dő cselekmény. Illés Mih&lyné Taksony ★ A taksony—sztgetszentmiklö­si rév átkelőhelyén mostaná­ban nagy a forgalom, ugyanis lezár-ák a taksonyi hidat. Ezért sokan a kis révhajót veszik igénybe, amelyik reggel öt órától este kilencig jár. Ezt már Nagy Sándor révésztől tudtuk meg és azt is, hogy us- ponta több mint száz embcit szállítanak. Félórádként indít­ják a hajót egyik partról a másikra. Ha valaki azonban sürgősen akar átkelni és sietős az útja, a. part mellett elhe­lyezett kolomppal jelez. Nagy Sándor elmondta azt is, hogy szinte mindenki aprópénzzel fizet, és ő nem emlékszik olyan esetre, amikor ezt zokon vette volna. Arra azonban ha­tározottan emlékszik, hogy egyik nap két fiú azzal szó­rakozott, hogy időnként a ko­lomppal jelzett és ő mindany- nyiszor azt hitte, hogy utas van a túlsó partont. Szépen kérte a gyerekeket, ne játsz- szanak, mert megbünteti őket, ök azonban nem hagyták ab­ba a játékot, ezért átkiabált nekik, hogy büntetésből nem engedi őket felszállni a hajóra. Valószínűleg az említett két fiúról van szó, akik úgry tűnik, nem az aprópénz miatt értek későn haza. Köszönet a hatóságoknak Hosszú-hosszú idő után jár­tunk ismét itthon, az óhazá­ban. Nálunk Amerikában sok mindenfélét beszéltek. írtak az itteni viszonyokról. így — őszintén szólva kicsit aggoda­lommal készültünk a látoga­tásra. Nagy örömünkre szol­gált, hogy igaztalanok voltak a kósza hírek, s hazánk egyre szépül, gyarapszik. Ezúton is, külön szeretnénk kifejezni köszönetünket a magyar ha­tóságoknak azért az előzé­kenységért, kedvességért, me­lyet velünk szemben tanúsí­tottak, a határ átlépésének pillanatától, visszatérésünkig. Igazán úgy érezhettük, hogy Magyarországra haza jöttünk. Körmendi Ferenc, Clifton (USA) Hasznos látogatás Köztudott, Pomázon, hogy a tanácselnök néhány tanács­tag társaságában időnként felkeresi a község különböző területeit azért, hogy az ott lakókkal megbeszéljék a prob­lémáikat, és közösen keressék azokra a megoldást. Az elmúlt napokban is ez történt. A látogatásnak azon­ban különös jelentőséget ad az, hogy a község legelmara­dottabb területét, a cigány­telepet keresték fel a tanács vezetői: Decsi László, az MSZMP nagyközségi bizott­ságának titkára. Boros István tanácselnök, dr. Tárcsái Imre körzeti orvos és több tanács­tag. A látogatáson résztvevők később örömmel állapították meg, hogy az eltöltött idő bő­ségesen kamatozott Számos olyan kérés hangzott el, ame­lyen azonnal segíteni lehet, bár volt olyan is, amelynek megoldására csak később ke­rülhet sor. Danyi Ferenc pél­dául kedvezményes árú telket kért, hogy saját lakást épít­hessen. Gáspár Rudolf hét gyermekével nyitott kéményű lakásban lakik. Kérte a taná­csot, ha lőhet, segítsenek ezen. De sorolhatnám még a kéréseket, amelyben az utcai közvilágítás további javítását, a csapadékvíz elvezetését, la­kásépítéshez, felújításihoz kér­nek anyagot. A község veze­tői bizonyosan találnak majd megoldást, hiszen minden ké­rés jogos volt és teljesítésük sem lehetetlen. Ezzel a teleppel a község vezetői külön is törődnek. Bevezették például az Ivóvi­zet, megszervezték a rend­szeres szemétszállítást és fel­építették a szeméttárolót, megalakították a cigányklu­bot. Addig is, amíg a telepet véglegesen felszámolják, em­beri környezetet teremtenek.. A lakások többsége egyébként tiszta volt, bár látszik, hogy a lakók anyagi helyzete — leg­többször a sok gyerek miatt — igen nehéz. Pomázon egyébként ma kezdődik a tanácsülés, mely­nek legfontosabb témája a te­lepen tapasztalható fejlődés elemzése és a további segít­ség biztosítása. A község ve­zetői a tanácsülés vitájában a helyszínen tapasztaltakat eredményesen hasznosíthat­ják majd. Balogh Gyula Pomáz Megvette már a mai lapot? Több hete már, hogy Szi­getújfalun, betegségre való hivatkozással, lemondott az a postás, aki az újságot kézbe­síti és azóta nem sikerült he­lyét betölteni. Az emberek kénytelenek naponta elmen­ni a postára, hogy megvehes- sék kedvenc lapjaikat. Űj előfizetést pedig egyáltalán nem fogadnak el, azzal az in­dokkal, hogy aki munkába jár, az úton is megveheti az újságot. Az a kérésünk, hogy gon­doskodjon a posta kézbesítő­ről, mert az előfizetők száma szemlátomást csökken, de egyébként is szeretnénk, ha ugyanúgy, mint máshol, reg­gelente mi is megkapnánk az újságokat Asztalos Imre . Szigetújfalu Mint mír annyiszor hasonló ügyekben, most is Visnyei Istvánhoz, a Budapestvidéki Postaigazgatóság csoportveze­tőjéhez fordultunk olvasónk kérésével. Megtudtuk, hogy júniusban valóban felmondott az a postás, aki a lapokat kézbesítette. Próbáltak alkal­mi munkaerőt szerezni, így például diákok és nyugdíjasok álltak ideig-óráig munkába lapkihordóként. Természete­sen gyakran volt probléma. A mai naptól azonban úgy tűnik, megtalálták a főállású postást, aki remélhetőleg néhány na­pi ismerkedés után jól ellátja majd feladatát. Vihar a horgásztavon Válasz cikkünkre SZÁMLÁZTÁK Lapunk augusztus 10-1 szá­mában Fizetni szeretnék cí­mű írásában Urbán Sándor arról panaszkodott, hogy két év óta, mióta Tahin a házába bevezették az ivóvizet, még nem kérték tőle a vízdíj- számlát.* A Dunamenti Regionális Vízmű és Vígazdálkodási Vál­lalat igazgatójától, Márkus Istvántól kaptunk választ. Az üdülőterületeken levő fogyasztók vízmérőit az üdü- ési szezon befejeztével, éven­te egy alkalommal olvassuk le. ÍJrbán Sándor vízmérőjét vál- alatunk dolgozója múlt év >któber 3-án olvasta le. A víz- ííjszámlázás és díjbeszedés megbízásunk alapján a Fővá- ■osi SzámitástechniKai és Dij- jeszedő Vállalat feladata, üogy Urbán Sándor múlt évi /ízdíját az említett «vállalat niért nem számlázta, azt nem udták velünk közölni. A levélíró vízfogyasztását ígyébként 1978. augusztus L7-én a Díjbeszedő Vállalattal »ran kívül számiáztattuk. A fogyasztóval a várható számla összegét személyesen és írás­ban is közöltük. Az idén ese­dékes vízmérő leolvasása szeptember, illetve október hóban lesz. Az elmaradt In­tézkedésért a mulasztót' fele­lősségre vontam. LESZ CSATLAKOZÁS A Pest megyei Hírlap augusztus 17-i számában meg­jelent Az utazókhoz kellene igazodni című észrevételünkre a Volán 20. számú Vállalat forgalmi főosztályvezetője, dr. Pártay Tivadar válaszolt. Tóth A. Gáborné és utastár­sai észrevételét, illetve kérel­mét megvizsgáltuk és intéz­kedtünk, hogy 1978. szeptem­ber 4-től autóbuszjárataink a Hatvanból 7 óra 26 és 17 óra 52-kor érkező vonatokat be­várva induljanak. Így bizto­sítjuk az éjszakai műszakból és a kórházi látogatásból ha­zatérők utazását Felméréseink alapján mond­hatjuk, hogy munkaszüneti napokon a kifogásolt zsúfolt­ság csak egyes jártoknál for­dul elő, ezek mellé azonban több autóbuszt beállítani nem tudunk. Postabontás rovatunkba hét­ről hétre több tucat1 levél érke­zik. Olvasóink, rendszeres tu­dósítóink beszámolnak lakóhe­lyük örömeiről, gondjairól, megírják észrevételeiket, ja­vaslataikat Gyakran előfordul azonban, hogy telefonon for­dulnak hozzánk panaszaikkal, segítségünket kérve. Az elmúlt napokban is ez történt Dabas- ról kerestek bennünket, és a telefonáló azt kérte, nézzünk körül egy kicsit a helybeli ha­lastó környékén, mert vandál módon egyik napról a másikra tönkretették jó néhány hor­gász kedveit tanyahelyét, a sté­get. A telefonhívás után szer­kesztőségünk munkatársai is kíváncsian találgatták, ki le­het az, aki egy horgásztanya békés csendjét ily módon akarja felkavarni. Előkerül a halőr A horgásztavat Űjhartyán és Dabas között hatalmas szőlőül­tetvények övezik. A hűvös, sze­les időben csak egy horgászt találtunk a parton, kis idő múlva azonban a haíór is elő­került. A töltésen valóban rembólás nyomai látszottak, kissé beljebb a vízben azonban csinos stégek sorakoztak egy­más mellett. A horgász — név szerint Léger Gyula — készsé­gesen elmondta, hogy öt éve épített stégjét néhány nappal ezelőtt le kellett bontani, mert a „vizesek” így rendelkeztek. Ő szomszédaival együtt eleget tett a felszólításnak, akadt azonban olyan is, aki nem volt hajlandó szétszedni a horgász- helyét. Lauter György halőr — hivatalos rangja szerint táro­zó- és mederőr — beszélgeté­sünket hallgatva bajusza alatt csendesen megjegyzi: Lehet, hogy az a horgásztárs csak- szértisbŐl nem mozdult, bár kapott volna máshol is he­lyet. A vízparti magvas beszélge­tés benyomásaival érkeztem Jákry Lajoshoz, a dabasi hor­gászegyesület titkárához, akit éppen Tüdős Imre, az egyesü­let alelnökének társaságában találtam. Kettőjüktől tudtam meg az egyesület történetét, és egyidejűleg a választ is arra, amiről a sértett horgász pa­naszkodott. Ezt a mesterséges tavat nyolc évvel ezelőtt létesítette a hernádi Március 15. Tsz, és a dabasi Vízgazdálkodási Tár­sulat csaknem 21 hektáros te­rületen. A tó vizével öntözik és permetezik a környéken levő mintegy hatvan hektárnyi sző­lőt, és gyümölcsöst, sőt a ter­melőszövetkezet 230 hektáros zöldségültetvényét is. A tó egyébként összegyűjti a feles­leges belvizet is. Szaporodtak a stégek Adva volt tehát a lehetőség egy kiváló horgászhely megte­remtéséhez. A dabasi vízügye­sek és a termelőszövetkezet tá­mogatásával meg is alakult 1970-ben, a dabasi Vízügyi Horgászegyesület. Kezdetben csak a téesztagok és a vízügyi dolgozók voltak tagjai, rövid idő alatt azonban igen népsze­rű lett, és egyre többen keres­ték fel pihenésképpen a ná­dassal övezett hatalmas tavat. Természetesen mindenki igyekezett birtokba venni egy kis területet, gombamódra sza­porodtak a stégek. Amikor a parton már nem volt hely, bel­jebb vonultak a tó közepéig. — A termelőszövetkezet sok halat telepített — meséli Jákry Lajos — évente huszonöt-har­minc mázsa pontyot, amúrt, fehér és pettyes busát, csukát. De nemcsak a hernádiak, ha­nem a környéken levő többi üzemek és termelőszövetkeze­tek a legkülönbözőbb módon támogatják az egyesületet. Né­hány év alatt a horgászsport nálunk is népszerű lett. Ma már százhúsz felnőtt, és nyolc­van gyerek tagja van az egye­sületnek. Az országban levő több mint ötszáz horgászegyesület közül — a dabasi a negyedik helyen áll: az egy főre eső halfogás az országos húsz kilóval szemben negyven kiló. De térjünk vissza a panasz­ra. Ma már a tavon három­négyszáz méteres összefüggő stégrendszer áll. A budapesti Vízügyi Igazgatóság az idén tavasszal felülvizsgálatot tar­tott Dabason. Mivel a halászati törvény végrehajtási utasítása szerint völgyzáró gát, zsilip és más műtárgy mellett ötven méteren belül semmi nem lé­tesíthető, a felülvizsgálatkor írott jegyzőkönyvben kötelez­ték a téeszt és egyidejűleg a horgászegyesületet is, hogy a gát melletti stéget július 15-ig bontassák le. Elcsendesült a víz — Ha nem tesszük meg — mondja Tüdős Imre, megszün­tetik az egyesületet. Személye­sen beszéltünk tehát mindenki­vel, majd levélben is kértük azt a hét embert, akinek hor­gász tanyája közvetlenül a töl­tés mellett van, bontsák le azo­kat. Mi pedig a még meglevő tizenöt szabad helyből biztosí­tunk számukra újat, sőt min­denféle technikai felszerelést is adunk a lebontáshoz és az újraépítéshez. A szétszedett fa­anyagok őrzéséről pedig a hal­őr gondoskodik majd. A felszólítást mindenki tu­domásul vette. A kijelölt szom­bati napon megjelent tehát egy nyolctonnás daru, melynek segítségével néhány óra alatt felszedték a stégeket. A bon­tásban minden érdekelt "hor­gász részt vett, egy kivételével. így a daruval természetesen szétszedték az ő faházát is, melynek darabjai azóta is ott lebegnek a nád között v.. Eddig a történet. Beszélgető­társain, szinte egyszerre kér­dezték: — Most mondja meg, mit csinálhattunk volna? Igen, úgy tűnik, csak ezt csi­nálhatták. És ezután reméljük, hogy az eddig túlságosan is nagy hullámokat vert dabasi horgászvizek elcsendesülnék. Mert a horgászok szerint csen­des vízben kap igazán jól a hal... Bóday Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents