Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-16 / 219. szám

Időközi választás Jelölogyűlés: kedden A Pest megyei Tanács vég­rehajtó bizottsága október 8- ára tűzte ki az időközi vá­lasztásokat. Gödöllőn a 49-es sorszámú kerületben választa­nak új tanácstagot. A körzet­be a Déryné utca 1—7, a Für­dő utca 1—21, 2—14, az Isa- szegi út 1—9. 2—18. a Lég­szesz utca 1—13, 2—16 és a Mikola Árpád tér 1—22 kö­zötti házak lakói tartoznak. A választókerület jelölőgyű- iését szeptember 19-én, kedden este hat órakor tartják a Lég­szesz utcai iskolában. A vá­lasztási elnökség határozata szerint a körzet módosított névjegyzékét szeptember 21-e és 23_a között teszik köz­szemlére a városi tanács tit­kárságán. A választási elnökség kéri azokat, akik a 49-es körzetben a fenti időpontig nem kaptak értesítést a névjegyzékbe tör­tént felvételről és választójogo­sultak, keressék fel a városi tanács vb-titkárát, illetve a titkárság vezetőjét, A szava­zóhelyiség is a Legszasz ut­cai iskolában lesz. Hatezer óra társadalmi munka Jövőre nyári napközis tábor A pusztuló túrái kastély­park megmentésére tavasz- szal indított akciót a község nőbizottsága karöltve a nép­front helyi bizottságával. Az első napon mindössze tizen- iketten fogtak munkához, de aztán, ahogy híre ment, mind többen jöttek el a hétvége­ken. Irtották a gazt, tisztítot­ták a fák, bokrok alját az is­kolai konyha dolgozói, az er­dészek, a postások, a tanácsi dolgozók, a pedagógusok, a tekercselőüzem asszonyai, lá­nyai és az úttörők. A munka még nem fejező­dött be. Eredetileg úgy ter­vezték, hogy a parkmentést a jövő év elején fejezik be és ekkor, április 4-e előtt érté­kelik a társadalmi munkát. A sok-sok társadalmi munkás aktivitása azonban lehetővé tette, hogy már az idén no­vember 7-ére befejezzék a parik rendbe tételét. Eddig körülbelül nyolcszá- zan mintegy hatezer társadal­mi munkaórát teljesítettek. A dzsungel fejszámolása után szalonnasütő helyeket jelöl­tek ki és építettek, a kivágott fákból padokat ácsoltak. Jö­vőre játszótereket és nyári napközis tábort szeretnének kialakítani és tervbe vették a szabadtéri színpad környé­kének rendezését is. A park további gondozását valószí­nűleg szocialista brigádok vállalják majd. Pécel Megcsonkított hársfák A PEST MEGYEI HÍRL V. ÉVFOLYAM, 219. SZÁM 1978. SZEPTEMBER 16., SZOMBAT Őszi mezőgazdasági körkép Szerződés nélkül is átveszik Bő termés burgonyából és cukorrépából A nyáron csapadékbőségre, most az ősz elején csapadék- hiányra panaszkodnak a me­zőgazdászok. A kevés eső az egyik nagy kampánymunkát, az őszi vetések talajeiőkészíté- sét akadályozza. A szántással nincs baj, hiszen ahogy No­rdic László, a járási hivatal kereskedelmi és élelmiszer­gazdasági osztályának vezetője elmondta, a járás termelőszö­vetkezeteinek nagy teljesítmé­nyű gépei még a sziklában is elmennének. Annát nagyobb gond viszont az elmunkálás: a nedvesség azért kellene, hogy az őszi gabonák mag­ágyát kellően előkészíthessék. A vetést hamarosan meg keli kezdeni, két hét múlva indul­nak a vetőgépek. Tavaszig tárolják A talajelőkészítésen kívül is sok a teendő az őszi ha­tárban. A másik kampány- munka a burgonya és a zöld­ség betakarítása. Ami a hoza­mokat illeti, a paprika és a paradicsom kivételével nem panaszkodhatnak. E két nö­vény sínylette meg leginkább a nyári hűvös időt; a paprika­töveken kevés és fejletlen a termés, s ez az árakon is meglátszik. Miként pénztár­cánkon tapasztalhatjuk majd azt is, hogy krumpliból vi­szont a tervezettnél több ter­mett. A járás három nagy burgonyatermelő gazdasága, a Rákosvölgye, a kerepesi Szi- lasmenti és a galgamácsai Összefogás termelőszövetkezet összesen 200 vagonra kötött szerződést a Zöldérttel, s még ugyanennyire szerettek volna utólag. Erre nem volt mód, de a Zöldért szerződés nélkül is köteles átvenni a felajánlott árut. A felvásárlási ár termé­szetesen alacsonyabb lesz, mint a szerződéses s a többle­tet a szövetkezeteknek keli tá­rolniuk tavaszig. Valószínű, hogy ugyanez lesz a gyökér­zöldség és a sárgarépa sorsa is, ezekből is több terem. Késik az eres Szedik már a cukorrépát is. A vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezetből például naponta húsz vagonnal szál­lítanak el. A cukorrépa is jól fizet az idén. A mezőgazdá­szok féltek, hogy a napfény­hiány és a sok csapadék miatt alacsony lesz a répa cukor­foka, de kiderült, hogy félel­mük alaptalan volt; a mérték megfelelő; 14—15 százalék. A vontatók és a tehergépkocsik a hatvani és a selypi cukor­gyárba viszik a répát, s eddig az átvétel 6em akadozott, így a termelők elégedettek. Mintegy 250—250 hektáron termesztett cukorrépát a vác­szentlászlói Zöldmező és a kartali Petőfi, kisebb terüle­ten a dányi Magvető és az ik- ladi Galgaparti termelőszövet­kezet. A boronáláshoz eső, a ku­koricának viszont enyhe idő kell. A szövetkezetek kukori­catábláin jól fejlődik a nö­vény, bő termés ígérkezik, de az érés két-három hetet -is késik. Ezért kell tartani a ko­rai fagyoktól. Hiánycikk A másik gondról már nem az időjárás tehet. Ez pedig a műtrágya hiánya. A szövet­kezetekben megkedvelték a Péten gyártott komplex mű­trágyát, amely egyszerre tar­talmazza a foszfor, a kálium és a nitrogén hatóanyagokat. Előnye, hogy egy menetben szétteríthetik a földeken és egyszerűbb kezelni is. Sajnos a szállítások akadoznak, leg­utóbb például Ikladról jelen­tették, hogy kisöpörték a raktárát, egy szem sem ma­radt, az újabb adag viszont nem érkezik. G. Z. Városi kispályás bajnokság Éber megfigyelők Jó hangulatú volt a városi kispályás labdarúgó-bajnok­ságban szereplő csapatok in­tézőinek legutóbbi szövetségi összejövetele. Sok mindenről szó esett, többek között arról, amit éber megfigyelők vettek észre. Nevezetesen arra jöt­tek rá, hogy akadnak labda­rúgók, akik a járási bajnok­ságban és a kispályákon is játszanak. A lefülelt játéko­sok ügyében az intéző bizott­ság dönt majd. A legutóbbi forduló ered­ményei : I. osztály: Szabadság tér— ÁFÉSZ 2—7, IV. kér. FC— dsn munkát elvégez. Pedig az egészséges munkamegosz­tás a családon belül fontos nevelési eszköz. A gyerekek igénylik a következetességet, a megértést, a szeretetet. Egyik este ijedten futottak hozzám, hogy kis társuk ül az ágyon és zokog. Kiderült, hogy az elkeseredés oka mindössze az volt, hiányzott a lefekvés előtti anyai puszi. Megígér­tem, hogy esténként én he- lyettesitam majd a mamát. Esténként aztán sorra jár­hattam a házakat, mert pu­szi nélkül senki sem akart el­aludni. Főként a kisebbeknél fordul elő, hogy a táborozás első napjaiban sokat gondol­nak a mamára. Ilyenkor né­hány megértő szó sokat se­gíthet. Külföldi út? Családja jól tudja már, hogy minden nyáron leg­alább tíz napot, ha nem töb­bet, a táborban tölt. Egyszer, egyetlen egyszer megpróbál­ta, hogy néhány órát a gye­rekek nélkül pihenjen a tó­parton. de nem sikerült. El­lenállhatatlan erővel vonzot­ta a jókedvű lárma, a gye­rekzsivaj. Sok igazság rejlik kollégái tréfás mondásában, hogy nincsen tábor Jutka nélkül. — Sokszor mondogatom, hogy nem fogok megöreged­ni, mert nem engedik a gye­rekek. S mi lesz jövőre? Még nem tudom. Külföldi utat ter­vezek, de, ha hívnak...? Gáspár Mária Barátság 0—6, Erdőgazdaság —ATE GM. 4^-4, MÉMMl— Gépgyár 3—2, TV. Mikro— Veresegyház 4—6, Alsópark— Vízmű 3—4. II. osztály: Városgazdálko­dás—Pedagógus 3—7, Ganz— Vegyesipari Szövetkezet 1—6, Járási Hivatal—HTÜ 0—3, Ganz—Szb—MÉMMl , 2—5 Elektromos—KKMV 1—3, Szi- lasmenti Tsz—Vadgazdaság 4—5. A bajnokság állása: I. OSZTÁLY: kérek a táborélet minden ese­ményéből is. Voltam táborve­zető és helyettes is. Érdekei­nek a foglalkozások, a forgó­színpadok, a táborok mozgal­mi munkája. Egyébként azt vallom, nincsenek rossz gye­rekek, csak türelmetlen fel­nőttek. A gyerekeknek csodá­latos a humoruk, s roppan­tul élvezik, ha ugyanilyen magatartással közelednek hozzájuk a felnőttek. Fogkefe, szappan Közismert, hogy Baraczka Judit a legnehezebb pillana­tokban is talál lehetőséget a nevelésre, a játékra, a feszült­ség feloldására. Nem szeret­nek a gyerekek mosdani? Sebaj, meghirdette a lábko- szossági versenyt, s parancs­ba adta, hogy a fogkrémet, a szappant mindenki érintetle­nül vigye haza a táborozás végén. Talán mondani se kell, lett erre olyan mosakodás, hogy csak na! — Az a gyerekek legna­gyobb baja, hogy nem önállóak — panaszkodik. Egy kis ta­karítástól még a lányok is fáznak. Pedig csak hasznukra válik, ha minden helyzetben feltalálják magukat. Sok szü­lő úgy van vele, csak tanul­jon a gyerek, ő majd min­1. ÁFÉSZ 4 4 — — 15: 6 8 2. Veresegyh. 4 3 1 — 16: 9 7 3. Eiciőgazd. 4 1 3 — 14:10 5 4. Vízmű 4 2 1 1 13:11 5 5. ATE Gm. 4 2 1 1 11:10 5 6. Barátság 4 2 — 2 16:10 4 7. Szabads. tér 4 2 — 2 11:16 4 8. Tv. Mikro 4 1 1 2 18:12 3 9. Gépgyár 4 1 1 2 11:12 3 10. Alsópark 4 1 — 3 7:10 2 11. MGI 4 1 — 3 5:21 2 12. IV. kér. FC 4------­II . OSZTÁLY: 4 5:15 — 1. MÉMMl 4 4 — — 22: 9 8 2. Ganz SZB 4 3 — 1 13: 6 6 3. HTÜ 3 3 — — 8: 1 6 4. Szüasmenti 4 3 — 1 15: 9 6 5. 6. István köz Ve^yesip. 3 2 — 1 8: 3 4 Szöv. 3 2 — 1 11: 3 4 7. KKMV 4 1 1 2 5: 8 3 8. Vadgazd. 4 1 1 2 9:15 3 9. Járás! Hív. 4 1 1 2 7:13 3 10. Pedagógus 3 1 — 2 10:13 2 11. C'inz 4 1 — 3 6:13 2 12. Fíekíromos 4 — 1 3 7:15 1 13. Városgazd. 4 4 6 :!9 Cs. J. Felkészülés Háromnapos felkészítő tá­borba utaztak pénteken reg­gel a KISZ járási atapszerve- zeteinek gazdasági, kultúr- és prooagandafelel6?ei. A bala- tonlellei városi-járási úttörő­táborban szakavatott előadók ismertetik az idei mozgalmi feladatokat, s a felkészülé­sen kívül jut idő szórakozásra és sportolásra is. Beiüiiitató decemberben A túrái úttörők Galga-ex- pedíciójának tagjai az idei nyáron Ácsa—Újlakon ver­ték fel sátraikat. Innen indul­tak naponta a környék négy községébe kutatni. Gazdag anyagukat decemberben mu­tatják be a község művelődé­si házában. Szombati jegyzet Tét Miért kergetik a labdát? Hogg a Kapauu rúgju/c, je- leije.i, üoojUK. MegnuKKen- m vonta azt atluaui, nem ezen! Vatoszínaieg. bár­hogy meresszük szemünKet, a uorgo.yo útja a halooan véget ér. Még ha a mérkő­zés tova oo zujtiK, akKor is, hiszen a goi után vala­mennyi szünet következik, majd aj szakasz kezdődik. VessuK pillantásunkat a labdát hajszoló emberekre. Úgy talán más végered­ményre juiunK. Persze csuk ankor, ha nem csupán nézünk, hanem gondolko­zunk is. Első látásra való­ban úgy fest, a rohanó, ziháló, izzadó, rúgó, dobó, cselező férfiak és nők egyet­len célja a gól, a minél több gól. De mi történik közben velük? Mozognak. Szervezetük minden porci- kája, izmaik minden nya­lábja a szokásosnál több erőt fejt ki, agysejtjeiket is alaposan meg tornáztatják, hiszen egy-egy mérkőzésen százszor kell tizedmásod- perc alatt dönteni, paran­csot adni a végtagoknak, az egész testnek a cselek­vésre. Eközben, szinte észrevét­lenül euzodiK a test, nő a szervezet eUeaállókepessé- ge, nagyobb lesz a munka­bírása, ugyanakkor boldo­gító a tuaat, hogy uralko- liunk a labdán, ezen a kü­lönben tehetetlen tárgyon, Kedvünk és akaratunK sze­rint pattan, gurul, száll, pö­rög, változtatja irányát, pi­hen meg az altalunn kivá­lasztott helyen és helyzet­ben. Eddig eljutva már vilá­gos, sem a labda, sem a Kapu, sem a gól nem cél. A cél mi vagyunk. Azért találtuk fel az említett eszközöket, hogy velük és általuk kiéljük egyfajta hajlamainkat, játékszenve­délyünket, felüdüljünk, fel­frissüljünk, jólesöen elfá­radjunk. Mindez nem úgy történt, hogy valamelyik okos' ember leült, kezdett gondolkozni, majd szép sorjában megtervezte a kü­lönböző játékfajtákat és -szabályokat, aprólékosan figyelembe véve az emberi szervezet szükségleteit. A folyamat sokkal-sokkal el­lentmondásosabb, véletle­nek és tudatos elemek szét- választhatatlanul kevered­nek benne. Ugyanígy a játék, a sport eljajuiasuoan. Tudva tevő .egjeisooo szinten, ahogy mondani szokus, minőségi lOKon a laoda kergetésének -iokadik célja a test edzé­se. Illetve: felcserélődött a sorrend, nem azért kergetik a labdat, hogy edződjenek, hanem azért fejlesztik a testnek azt a nehány ké­pességet, hogy minél gyor­sabban űzhessék a laodát. A testedzés, amennyiben még használható ez a kife­jezés, egyoldalú. Kevesek egyoldalúan ed­zettek, sokan egyáltalán nem. Közben megváltozik a munka jellege, mind keve­sebb fizikai erőkifejtés, fo­kozatosan több idegi, szel­lemi. S ekkor működésbe lépnek az ember önvédel­mi reflexei. Durván leegy­szerűsítve és lerövidítve a folyamatot, eljutunk az ed­zett ifjúságért mozgalom­hoz, a tömegsport jelentő­ségének felismeréséhez és propagálásához. A legutóbbi néhány év­ben Gödöllőn és a járás községeiben is egyre szá­mosabban keresik fel a sportpályákat, hogy a lab­da kergetése közben fölös kilóiktól megszabaduljanak, vagy elejét vegyék a zsír lerakodásának. Megszüle­tett a kispályás bajnokság. Formailag meglepően ha­sonlít a hivatásosra, talán ezért tévesztik össze néhá­nyon amazzal. S ezért hall­hatunk munkahelyi idő- kedvezményről, zöldasztal­nál elkövetett manipuláció­ról az eredménnyel és a gólaránnyal. Szem elől té­vesztve, nem a gól a tét. A tét az egészség, a ruganyos­ság, a jó közérzet. Kör Pál I amely ma is a község dísze, az ott lakók ápolják, hozzá­értő szakemberek nyesege­tik, gyógyítják a vihar okoz­ta sebeket. A napokban azonban eze­ket a fákat is utolérte szo­morú sorsuk. A község vas­úton túli részén épülő tele­fonvezeték szerelése közben a gyönyörű hársfákat dur­ván megcsonkolták. Mindenki tudja, hogy a te­lefon egy óvodában vagy más intézményben nélkülözhetet­len eszköz. Megeshet, hogy a vezeték telepítése miatt né­hány fát ki kell vágni. Ezen a részen azonban, legalább­is a kívülálló szemével, úgy tűnik, másképp is lehetett volna. A légvezetéket épít­hették volna a járda felett a kábeleket pedig ott, ahol a póznákat felállították. Persze lehet, hogy tévedünk. De, ha elkerülhetetlen volt, szaksze­rűen kellett volna a hársak ágait levágni. A. I. 1^ isiskolás koromban ta- vaszutón tanítóim kivit­tek az akkori gödöllői rezer­vátumba, ahol megcsodálhat­tam a hatalmas tölgyeket és fenyőket, ismerkedtünk a nö­vény- és állatvilággal. Ezzel és így is belénk plántálták a természet szeretetét. Tudva­levő, a fa fejlődése évtizedes folyamat, éppen ezért foko­zott védelemre szorul. A ter­mészet óvása különösen fon­tos feladat ma, amikor az ipari civilizáció fejlődése kö­vetkeztében mind több káro­sító anyaggal szennyezik. Járásunk falvaiban is éven­te több ezer facsemetét ül­tetnek, társadalmi munká­ban, sajnos, akadnak azon­ban, akik a zsenge husángo­kat letördelik, kitépik. Még súlyosabb vétek, ha fasoro­kat tesznek tönkre. Emlék­szem, mintegy 15 éve milyen harcot kellett vívnunk egy péceli fél évszázados hársfa­sor megmentéséért. Szeren­csére sikerült a Petőfi utcá­ban 15—20 fát megkímélni, Két évtized úttörők között Ellenállhatatlanul vonzó gyerekzsivaj romantikát. Ha kellett, ott volt a táborverésen, min­den munkában segített, csak­hogy rend legyen mikorra a gyerekek megérkeznek. — Ma sokkal jobb körül­mények között táborozhatnak a gyerekek. A balatonlellei- ben hid£g-meleg zuhany van, megoldódott a szeméttárolás s. Az egészségügyi követel­mények nagyok, s ezek be­tartását a KÖJÁL szakembe­rei rendszeresen ellenőrzik. — Hány gyerekre vigyá­zott az elmúlt évek alatt? — Nem is tudnám össze­számolni. Az egykori táboro­zok ma már apukák, anyu­kák, lassacskán az ő gyere­keik jönnek a táborokba. Mindegyikükre jól emlék­szem, ha összefutunk, el-el- beszélgetünk egy-egy emlé­kezetes csínytevésükről. So­kat változnak az évek alatt, de alapkarakterük megma­rad. A sok-sok fényképből már egy jókora album is ki- kerekedr.e. — Nehéz a gyerekekre ügyelni a táborban? — Szerencsére a 20 év alatt nem történt soha komolyabb baj. Egy-egy kisebb horzso­lás előfordult, de az itthon is megesik játék közben. Nem­csak az egészségügyi teen­dőket látom el, hanem részt Nehéz szavakba önteni azt a szeretetet, ragaszkodást és hozzáértést, amellyel a gye­rekekkel töltött napokról, he­tekről beszél.. Pillanatok alatt élmények sokaságát zúdítja rám, egyik történet követi a másikat. Már érzem, felesle­ges az okot kutató kérdés, miért tölt immár húsz esz­tendeje minden nyáron hete­ket Baraczka Judit, a gyer­mekszakrendelő asszisztense, a városi-járási úttörőtábor­ban, a gyerekek egészségét védve. — 1959-ben Balatonszaba- di—Sóstón voltam először tá­borban — emlékezik. Diákko­romban ifivezetőként dolgoz­tam és későbbi munkám is a gyerekekhez kötött. Az iskola­egészségüggyel foglalkoztam, a vöröskeresztes tanfolyamo­kon, rajfoglalkozásokon jól összebarátkoztunk. Amikor a péceli úttörők hívtak tábo­rukba, nem sokat töprengtem. Ezután már automatikusan ment minden. Csörgedező patak Nem kis nosztalgiával em­legeti azokat a régi időket, amikor még igazán tábor volt a tábor Sátor, szalmazsák, a mosdóként szolgáló csörge­dező patak jelentette az igazi

Next

/
Thumbnails
Contents