Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-15 / 218. szám
t 1978. SZEPTEMBER 15., PÉNTEK Pest megyében is Több öröm, kevesebb gond Kongresszusra készülnek a nemzetiségiek A magyarországi nemzetiségek demokratikus szövetségei — a délszlávoké, a németeké, románoké, szlovákoké — az idén ősszel néhány hét múlva rendezik meg kongresszusaikat A tanácskozásokon szó esik majd a nemzetiségi munka, oktatás, nevelés, művelődés eddigi eredményeiről, gondjairól, megfogalmazzák a következő időszak legfontosabb tennivalóit A kongresszusokat az ország nemzetiségek lakta megyéiben, így Pest megyében is küldöttválasztó gyűlések előzik meg. ; Pest megyében délszláv, német és szlovák nemzetiség éL A k üld ö tt vál ásztó gyűlések szeptember elején megkezdődtek, s a hónap végéig fejeződnek be. Ahogyan a kongresszus országos viszonylatban, a küldöttválasztó gyűlések helyi jellegei értékelik a nemzetiség helyét, szerepét, hagyományőrző munkáját, művelődését. A gyűléseknek alapvető céljuk, hogy kijelöljék azokat akik novemberben a kongresszusokon képviselik az egyes települések nemzetiségi lakóit De a helyi tanácskozások ennél a célnál többet is vállalnak: a választás alkalmából nem egy helyen falugyűlésre, a község munkájának egészét értékelő eszmecserére kerül sor. Bemutatkoznak a helyi, vagy a társközségekben dolgozó művészeti csoportok is. Az elmúlt napokban olyan településekre látogattunk, ahol éppen a küldöttválasztó gyűlések előkészületei folynak. Három község közösen Maglódon hétfőn este lesz a községben és a Péterin, vaiftmint Ecseren élő szlovák nemzetiség küldöttválasztó gyűlése. A három település vezetői közösen dolgozták ki a programot is. A megbeszélésen részt vették a tanács, a helyi párt és KlSZ-szerve- zet, a művelődési ház, a Röpülj, páva-kör képviselői. A A gyűlés kétnyelvű lesz, majd — szolvák és magyar, — hiszen a maglóéi szlovák nemzetiség tagjai közül viszonylag kevesen írják s beszélik tökéletesen az anyanyelvet. Eredmények, dokumentumok Pomázon Boros István tanácselnöknél és Balogh Sán- dornénál, a helyi népfrontszervezet titkáránál érdeklődtünk a délszláv küldöttválasztó gyűlés előkészületeiről, valamint az elmúlt négy évben végzett munkáról. Megnyugtató érzés hallani, amit az iskolai anyanyelvi oktatásról és az óvodai foglalkozásokról elmondanak. Az órarend szerinti tananyag hatását fokozzák a sajátos irodalomórák, s az, hogy az óvodások is hozzájutnak az életkoruknak megfelelő könyvekhez. Ami a felnőttek hagyományőrző munkáját, a nemzetiségi együtteseket illeti: országszerte ismerik a Vujicsics együttest, amelynek több po- mázi tagja van; de meg kell említeni a községben az elmúlt években megalakult tamburazenekart is. Hosszú ideje eredményesen működik a szerb klub, melyben anya- nyelven tartanak előadásokat, kiállításokat rendeznek. Pomázon a jövő hét végén rendezik meg a helybeli, valamint a Csobánkán, Budaka- lászon és Szentendrén élő délszláv nemzetiség küldöttválasztó gyűlését Az eseményre kétnyelvű meghívókkal hívják az érintetteket, akik a művelődési hágban dokumentációs kiállítást is láthatnak. A kiállítás — amely a község egészének előrehaladását, bentié á nemzetiségi kultúra fej-i íőáéséí mutatja be — úgy érezzük, szép eredményekről számol be. Nem hiányoznak az eredmények Tökölön sem, ahol a hétezer főnyi lakosság mintegy 60 százaléka szerb-horvát anyanyelvű. Az iskolai anyanyelvű oktatáson kívül itt a Duna-parti úttörőtábor nyári foglalkozásai nyújtanak lehetőséget az anyanyelvi művelődésre. Az iskolások, óvodások szervezett keretek között jutnak hozá a szerb-horvát irodalom értékeihez. A művelődési házban nemzetiségi tánccsoport, énekkar és zenekar működik. A hor- vát férfikórus nemrégiben Baján szerepelt sikeresen, majd Mohácsról hozott dicséretet. Színvonalas a tököli táncegyüttes is. Így jöhetett létre testvérikapcsolat a .belgrádi Sremcicay népi együttes- sei. Alakul a kapcsolat a hagyományok eszéki gondozóival is. A vasárnapi küldöttválasztó gyűlésen tehát szép eredményekről beszélhetnek a résztvevők, de arról is, hogy bár az együttesek segítséget kapnak a délszláv szövetségtől, az anyagi feltételeken tovább kell javítani. A falugyűléssel egybekötött választást műsor zárja. Munkában, közéletben Taksony több mint ötezer lakosának zöme német nemzetiségű — mondja Nyeste István tanácselnök. — Természetes hát, hogy az óvodában s az iskolában is anyanyelvi oktatás folyik. Ha a négytantermes iskolabővítés befejeződik, lehetőség nyílik nyelvi laboratórium létrehozására is. Az iskolai oktatást is segíti, hogy a községi könyvtár január 1-től főhivatású könyvtárossal működik. így a mintegy 300 német nyelvű könyv, az előadások, kihelyezett irodalomórák, vagy a tavalyi nemzetiségi könyvkiállításihoz hasonló bemutatók még inkább szolgálhatják az olvasásra — az anyanyelven olvasásra — nevelést. Országos szinten is elismert női kórus működik Taksonyban, rendszeres fellépései után nem ismeretlen már a helyi tánccsoport sem. Nemcsak ismert, hanem népszerű is: egyre többen jelentkeznek a tagok közé. A májusi járási, nemzetiségi bemutatón az óvodások is megmutatták, hogy nemcsak tanulják, hanem szeretik is a német nyelvű dalokat A taksonyiák szeptember végén a dunaharasztiakkal együtt gyűlésen választanak kongresszusi küldöttet. Ami pedig a jelölőgyűlésre való felkészülést, a négy év alatt végzett munkát illeti, a négy községben szerzett tapasztalatok szerint a küldöttek egyre több örvendetes jelenségről, egyre sokrétűbb együttműködésről — munkában és a közéletben — s kevesebb gondról számolhatnak be majd a novemberi kongresszusokon. Szabó Ernő Nincsen aranybánya Meghatározó a szolgáltatásokban Böngésszük a listát, de hát bármennyire tüzetesen tesszük is, semmiféle nagy változás nyomára nem jutunk; hol a negyvenhez közelebb, hol az ötvenhez igyekezve, eközött mozgott a hetvenes években a kisiparosok száma Tápiógyör- gyén. Csöndes község ez, a látványos ugrások itt ismeretlenek nagyobb dolgokban is, nemhogy a kisiparban. Igen- ám, de míg a hatvanas években úgy ahogy elegendőnek látszott az, amit a település iparosai szolgáltatásként kínáltak, mostanában már akad gond elég. Hiszen közben nagy tempóban megnőtt a lakosság tulajdonában levő, javítást, karbantartást igénylő eszközök — híradástechnikai cikkek, gépkocsik, stb. — száma, a foglalkoztatás szerkezetében végbement változások új szükségleteket teremtettek. S ha most néggyel több a kisiparos, mint volt 1970-ben, akkor ezzel azt is kimondtuk, az ellátottsági színvonal alig növekedhetett, sőt, némely tekintetben romlott. A tipikus helyzet Rosszindulattal sem mondhatnánk pedig, hogy a község tanácsa nem szorgalmazza, segíti a fejlődést. Csakhogy az agitáció szembetalálkozik a valósággal, akik például a munka melletti iparűzésre váltottak ki jogosítványt, jórészt vissza is adták azt néhány hónap múlva, mert úgy látták, gondjaikkal nincs arányban a haszon. Gondjaikkal: az eszközök beszerzésével, az anyagok, alkatrészek reménytelen hajszolásával Szolnoktól Budapesten át Ceglédig, Kecskemétig. S a megrendelő nem méltányolja az ilyesfajta nehézségeket, főként akkor nem, ha a munkáját most kezdett iparossal áll szóba; Tipikus helyzettel találkoztunk a iiagykátai járás említett községében, olyannyira jellemzővel, hogy szinte ugyanezt mondhatjuk el a megye egészére. Mert a megyében ugyanígy ingadozott a hetvenes években a kisiparosok létszáma — éveken át folyamatosan csökkent, azután némileg emelkedett, de úgy, hogy a létszámbővülés ellenére az elvégzendő munka mennyisége apadt, mivel a létszámot elsősorban a nyugdíjasok, a munka mellett tevékenykedők gyarapították —, s mind élesebben mutatkoztak meg a szakmai összetétel fehér foltjai. Ma tucatjával vannak olyan települések, a megyében, ahol férfiaknak, nőknek a legnagyobb gondja a frizura megigazgatása; nincs fodrász, csak a szomszéd községben, vagy ott sem. Világos útmutatás Ha most valaki azt a kérdést szögezi nekünk, miért fájlaljuk a maszek gondját, baját, akkor egyetlen, de szinte minden más kérdésre is választ adó ténnyel felelünk: a megyében az ún. fogyasztáRaktárbázis Gödöllőn Konténerek a rámpán Nyolcszázmillió forint értékű gyógyszer és gyógyászati kötszer tárolásáról kell gondoskodnia évente a Gyógyáru Értékesítő Vállalatnak. A különösen gondos kezelést igénylő áruk legfőbb raktárbázisa Gödöllőn van, ahol csaknem négy hektárnyi területen, több szakaszban készülnek a korszerű raktárak. Az első hatemeletes, tizenkétezer négyzetméter alap- területű gyógyszerraktár csaknem tíz évvel ezelőtt létesült —, ehhez csatlakozik most egy újabb, 1700 négyzetméter területű korszerű épület, amelynek műszaki átadása a napokban fejeződött be, s a közeljövőben fel is töltik polcait. Az új csarnok kötszerek tárolására szolgál. Az itt dolgozók munkáját nagyban megkönnyíti, hogy a legkorszerűbb raktározási gépekkel, felszerelésekkel látták el, s így mód nyílik rá, hogy az állványokra hét méter magasan is elhelyezhessék az árut. A korszerűbb raktározási lehetőségek kihasználását szolgálja, hogy a régi és a most átadott épület közötti területen négyszáz négyzet- méter területű raktározó rámpa van, — amelyen konténeres árutárolásra nyílik lehetőség. A gödöllői gyógyszer raktárbázis egyébként a közeljövőben tovább bővül, mert a vállalat a Pilisi Parkerdőgazdaságtól csaknem három holdnyi erdőgazdálkodásra kedvezőtlen területet vásárolt. Ezen egy újabb, 11 ezer négyzetméter alapterületű, raktár építését kezdik meg jövőre. K. Z. si szolgáltatások kétharmadát a kisipar végzi el! Szerepe tehát meghatározó a szolgáltatások mennyiségében és színvonalában, márpedig a szolgáltatások egyre inkább társadalompolitikai kérdésként vétetik észre magukat. Lapozzuk csak fel a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1978. április 19—20-i ülésének — a XI. kongresszus óta végzett munkáról és a párt feladatairól szóló — határozatát, ahol ezt olvashatjuk: „Az életszínvonal emelésének egyre fontosabb eleme a szolgáltatások fejlesztése. A szolgáltatások az élet- körülmények javulásával a fogyasztás egészénél gyorsabban növekvő, égető társadalmi igénnyé váltak... A lakosság ellátásának, javítása érdekében fejleszteni kell az állami, a szövetkezeti, a kisipari szolgáltatói tevékenységet. Támogatni kell a dolgozók munkaidő után vállalt, mellékfoglalkozásként végzett szolgáltatói tevékenységét, valamint a nyugdíjasok bevonását a munkába. Az illetékes szervek fordítsanak nagyobb figyelmet a fontos társadalmi problémát jelentő szolgáltatásokra. Javítsák a szövetkezetek anyagi érdekeltségét, a kisiparosok munka- és adózási feltételeit, dolgozzák ki a szolgáltatások feljesztését segítő intézkedéseket és távlati terveket.” Sokféle vaskalap Azért idéztük hosszabban a vezető párttestület elogadta dokumentumot, hogy félreértelmezések nélkül láthassuk a tennivalókat. Ma ugyanis még rengeteg a félreértés és -értelmezés, a fölös vita, az okvetetlenkedés. Vácott, a városi tanács illetékesei mondták el: némely termelő- vállalatnál konokul megtagadják a hozzájárulást dolgozójuk munka melletti iparűzéséhez. Az érv: ne építgesse az illető a maszek szocializmusát, hanem dolgozzon csak a gyárban, különben is, hogyan vállal így túlórát, társadalmi tisztséget?! Érv? Az ilyesfajta szemellenzősség megköt egy embert s kitol a szó szoros értelmében százakkal, olyanokkal, akik rengeteg órát vesztegetnek el — szabadságból, munkahelyi engedéllyel szerzett távollétből — az akadozó szolgáltatások miatt. Vajon tényleg így kellene óvni, védeni, pátyolgatni a közös érdekeket, ilyen vas- kalapossággal? Arról nem szólva: a munka melletti iparűzésre engedélyt kérők tekintélyes része amúgy is dolgozik, kontárként... Sokféle módosítással ugyan, de alapvetően az éppen most húsz esztendős rendelkezés — az 1958. évi IX. törvényerejű rendelet — szabályozta 1977- ig a kisipar működését. Egy olyan rendelkezés, mely az akkori helyzetnek, állapotoknak jól megfelelt — sőt, rendkívüli bőséggel hozott új szempontokat a korábbi szemlélethez képest —, de azóta két évtized telt el! Két olyan évtized, mely teljességgel átalakította a lakosság életkörülményeit, akkor szinte elképzelhetetlen fejlődést eredményezett az életszínvonalban. Mindezeknek a hatását a szolgáltatásokra, s még inkább a szolgáltatásokkal szembeni igényekre, különösebben nem szükséges részletezni, valamennyien napról napra a saját bőrünkön érezzük azokat. Ezekből a tapasztalatokból táplálkozva alkották meg tavaly az új törvényerejű rendeletet, s ebben végre tükröződnek mindazok a változások, amelyek a hatvanas és hetvenes években végbementek ezen a mind fontosabbá váló területen. Apad az utánpótlás Az új rendelkezés fölhalmozódott kérdések sokaságára adta meg a feleletet — például az árutermelés és a szolgáltatás éles szétválasztásával — de kétségtelen, maradtak még mindig rendezésre váró ügyek. Cegléden szerzett, egyetlen tapasztalatra hivatkozva: ma is rendezetlen a segítő családtagok helyzete, adózási, munkajogi, társadalombiztosítási szempontból. Hiba lenne le- gyinteni, mondván, nem kell félteni a maszekokat. A város kisiparosainak több mint tíz Százaléka jóval túl van a nyugdíjkorhatáron, s munkáját csak úgy képes ellátni, hogy a családtagok segítenek. Folytatva a városban gyűjtött tények sorolását: az összes kisiparos harminc százaléka, vagy nyugdíjasként váltotta ki az ipart, vagy főállásának megtartása mellett tevékenykedik. Kézenfekvő: töredékét végzik annak, mint az iparűzéssel teljes munkaidőben foglalkozók. S ami még inkább elgondolkoztató, az a holnap. A városban a tíz esztendővel ezelőttihez képest 20,3 százalékra csökkent a kisiparosoknál tanuló fiatalok száma! S nem azért, mert a tanács nem adja meg az adó- kedvezményt — sőt örömmel, teszi —, nem azért mert a mesterek ódzkodnak az utánpótlás nevelésétől, hanem azért, mert nincs jelentkező. Sikerült alaposan lejáratni a kisipar rangját, szerepét, csoda-e, ha nem tülekednek a fiatalok, ha nem látnak életpályát benne? Másfelé pillantva: Érden kisipari szolgáltatóházat építenek — újdonság ez, országosan is most teszik az első lépéseket —, ami örvendetes. Csakhogy az érintettekben, s nem kevésbé a tanácsi emberekben ott bujkál az aggodalom, vajon mindenkor, évek- múltán is benépesül-e kellően ez a szolgáltatóház, magyarán és nyersen, lesznek-e kisiparosok? Az ország legnagyobb községében ugyanis — minden erőfeszítés ellenére — alig bővül a kisiparosok csoportja, száz lakosra jutó számuk ma éppen csak magasabb, mint volt az évtized elején, munkájuk viszont — az igények oldaláról nézve —• az akkori háromszorosnál is több lenne. Lenne, s e szócska súlyának érzékeltetésére egyetlen példát: családi ház építését az érdi építőmesterek a legjobb esetben is 1982-re vállalják... Az új rendelet Országosan azzal számoltak, hogy az ötödik ötéves tervben a magánkisipar szolgáltatói képessége 15—20 százalékkal növekszik, amihez — egyebek között — a kisiparosok táborának 30—35 ezer fős bővülése is elengedhetetlen. A megyében — arányosan — még ennél is dinamikusabb fejlesztést jelöltek meg célként: egyik elképzelést sem igazolta az idő. A sokak által — ismeretlenül — aranybányának vélt kisipari munka korántsem csábítja úgy a vállalkozókat, mint azt a szükségletek megkívánnák; Cegléden a kisiparosoknak még egy százaléka sem adózik évi százezer forint jövedelem után, táboruk fele viszont éppen csak eléri az ipari foglalkoztatottak keresetét. A tavaly elfogadott törvényerejű rendelet könnyítések sorának előírásával bizonyítja, hogy a társadalom nagy fontosságot tulajdonít a tisztességei iparűzésnek, s minden jó eszközzel támogatja azt. A törvényerejű rendeletben rögzítették azonban csak akkor érik el kívánatos hatásukat, ha mindenütt ismerik az új jogszabályozást, — s ezt ma még nem mondhatjuk el —, s főként akkor, ha a megismert lehetőségeket alkalmazzák is a gyakorlatban. Ami nemcsak, s elsősorban nem a tanácsoktól követel másféle munkastílust, és módszert, hanem az ügyben érintett valamennyi hivataltól és gazdálkodó szervtől. Országosan a lakossági szolgáltatások 44.6 százalékát látta el a kisipar tavaly. A megyében 70.6 százalékát. A két adat összevetése világos feleletet ad arra, a tennivalók miért kapnak más hangsúlyt a megyében, mint általánosságban. Mészáros Ottó tiek és nagyon értik a szakmát. Kérdéseik kemények, de néha nagyon buták. Marchais azonban fölkészült a vitára. Enyhe mapeille-i akcentussal, érthető lassúsággal ejt minden szót. Szinte idegesítő a türelme, elnéző mosoly- lyal inti rendre a közbeszólókat. „Uraim, uraim! Figyelmet kérek, én is végighallgattam önöket” — mondja tizedszer is. A fő kérdés a tavaszi párt- szakadás. Mindenki a baloldalban látná szívesen a bűnbakot; a kommunista párt reménytelen vita helyett könyvben irta le állásfoglalását. Ezt mutogatja már sokadszor Marchais, a nézők és az újságírók figyelmébe ajánlva. „Nem árultunk mi el senkit, bennünket árultak el.” Az utolsó tíz perc George Mar- chais-é. Hitvallása a francia kommunisták hitvallása. „Franciaországban egy hosz- szú párbeszéd kezdődött, s nekünk, kommunistáknak lesz türelmünk kivárni a párbeszéd végét.” Estére a szerkesztőségbe várnak. Jártam már ott délelőtt, de hát egy igazi szerkesztőségbe besötétedés előtt ne is induljon az ember. És hát a L’Huma igazi szerkesztőség. Vagyishát... Ha nem tudnám, hogy Párizsban vagyok, a boulvard Poisson- niére 6. szám alatt, a negyedik emeleten; a világ egyik, kommunista lapnak legnagyobb szerkesztőségében, akkor akár a Somogyi Béla utcában is lehetnék. Hosszú folyosóról apró szobák nyílnak; beljebb még szobák. Ismerős rendetlenség, olyan, amit rendbe tenni sem szabad, mert akkor végképp nem talál meg semmit az ember. Az ablakon át a párizsi tetőkre látni, csodálom, hogy nem a Corvinéra. Jó időből is vigasztalan látvány, hát mégha esik az eső. Most esik. A telexszqbában kopognak a gépek, a világ hírügynökségei verik ide híreiket. A szobákban elvétve ügyeletesek; külpolosok, sportosok, minden szerkesztőségek örök virrasztói. Az anyag már a nyomdában, odatartunk mi is. Mikor megtudják ott, hogy újságíró vagyok Magyarországról, egyikük egy agyonfir- kált-javított kéziratot tesz elém. „Mondja, maguknál is ilyenek az újságírók?” Én nemcsak a francia kollégák védelmére mondok igent. Előttem készül a L’Huma... A francia nyomdászok engem faggatnak a nyomdatitkokról; én tőlük várok válaszokat Azt találgatom, hogy a kiállításában egyszerűbb, tartalmában politikusabb L’Huma. hogyan veheti föl a versenyt a szenzációt kereső, érdekességet író, meghökkentő tördelésű más lapokkal. „Igyekszünk jobbat írni” — mondják az újságírók. A formára meg kitalálták a vasárnapi kiadást, a Di- manche L’Humá-t. Ott színes képek, harsány-tördelé- sű címek közé csempészik a politikát. A Café de Gymnase-ban. fejezzük be a napot. Két hét múltáií itt végzem be én is a párizsi látogatást. Kortyolok a sikamlós vörösből; elnézem a város éle. tét, a Rex fényeit; hallgatom a L’Huma nyomdájának idehalló zúgását. Búcsúzóul, elmenőben kezet nyújtok a pincérnek. Megtehetem. Ismerjük már egymást. Major Árvácska
