Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-13 / 216. szám
\ im SZEPTEMBER 13., SZERDA xMtao Heti jogi tanácsok • A közérdekű bejelentők védelméről. Egyik olvasónk azzal keresett fel bennünket, hogy • a munkahelyén tapasztalt rendellenességek miatt, közérdekű bejelentést kíván tenni. Tart azonban attól, hogy ebből kellemetlensége lesz, ha felfedi nevét. Kérdezd: köteles-e nevét közölni, vagy nem, illetve a vizsgálat során az eljáró szervek közölhetik-e az ő engedélye nélkül a bejelentő nevét? Megértjük olvasónk aggályait, de azok alaptalanok. A közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról intézkedő 1977. évi I. törvény kimondja, hogy a közérdekű bejelentést (javaslatot) tevő személy kérheti, hogy az eljárás során ne fedjék fel személyét. Ennek a kérelemnek — ha a vizsgálat eredményessége mást nem kíván — eleget kell tenni. Lényegében tehát a bejelentő számára a jogszabály előzetes védelmet biztosít, vagyis csak akkor fedhető fel a bejelentő személye, ha a vizsgálat jelentős társadalmi érdeket érint, és enél- kül nem volna biztosítható a vizsgálat eredményessége. Ebben az esetben azonban előzetesen tájékoztatni kell a bejelentőt Milyen tényleges jogvédelem illeti meg? — kérdezi olvasónk. Azt már több esetben megírtuk, hogy semmiféle hátrány nem érheti, a bejelentőt A törvény 14. §-a kimondja, ha a bejelentőt (javaslattevőt) munkaviszonya, szövetkezeti vagy más tagsági viszonya körében, vagy egyébként hátrány éri amiatt, hogy a közérdekkel ellentétes tevékenységre (mulasztásra) hívta fel a figyelmet, a hátrányt okozó szerv köteles a törvényes állapotot azonnal helyreállítani. Gondoskodni kell arról is, hogy a hátrányt szenvedett személy megfelelő elégtételt kapjon és tűz ügyből eredő anyagi ká-, rát is megtérítsék. Szükség esetén erről a felettes (felügyeleti) szerv köteles gondoskodni. Ez utóbbi esetre természetesen akkor kerülhet sor, ha a munkáltató vonakodik a hátrányt szenvedett dolgozó részére megadni az elégtételt A bejelentőt azonban csak akkor illetheti meg e jogi védelem, ha hátrányos helyzete az általa tett bejelentéssel szoros összefüggésben áll. Vagyis azért szenvedett joghátrányt, mert bejelentést tett. Egy másik olvasónk akkor tett bejelentést, amikor fegyelmi úton elbocsátották. Ezután mutatott rá olyan vállalati hibákra, amelyeket maga is elkövetett. Mi a helyzet ilyen esetben, megilleti-e a jogvédelem ezt a dolgozót? Ha a bejélentő maga is részese volt a bejelentésben említett szabálytalanságoknak, ennek élvezte hasznait is, és csak amikor már félt a következményektől, akkor állt el azok folytatásától, ebben az esetben a bejelentése nem mentesítheti a fegyelmi büntetés alól. Természetesen csak az elkövetett cselekménnyel arányban álló fegyelmi büntetéssel sújthatják a bejelentőt. Ha az állapítható meg, hogy egyébként a hibáztatható bejelentőt azért, mert bejelentést tett. súlyosabb büntetéssel sújtották, őt arányos jogvédelemben kell részesíteni. Azt a kérdést is felvetette olvasónk, hogy mi történik akkor, ha az érintett vezető vonakodik a hátrányt szer;ve- dett bejelentő jogvédelmének biztosításától, illetve nem hajlandó a törvényes ' állapotot visszaállítani. A hivatkozott törvény ezen is segít. E szerint az illetékes miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke, továbbá a tanácsi felügyelet, valamint a megyei tanács elnöke, felfüggesztheti állásából azt, aki a törvényes állapot helyreállítására irányuló kötelességének nem tesz eleget. A bejelentés azonban nem lehet rosszhiszemű, és alaptalan. A bejelentőt ugyanis csak akkor illeti meg védelem, ha igaz tényeket tárt fel, és jóhiszeműen járt el. Még ha a vizsgálat a bejelentésben foglalt tényeket nem is igazolta teljes egészében. Mert ha az eljárás során az nyer megállapítást, hogy a bejelentő rosszhiszeműen járt el, akkor az alaptalanul meggyanúsított személyek jogvédelme lép előtérbe. Ilyen esetben a sértett személy kérelmére fel kell fedni a bejelentőt, a vállalat pedig köteles megfelelő fegyelmi vagy büntető eljárást kezdeményezni, illetve az eljárás megindításának lehetőségéről az érdekeltet tájékoztatni. Rágalmazás, becsületsértés esetén büntető eljárásnak csak a sértett magánindítványa (feljelentése) alapján van helye. • Hogyan számítják ki a korkedvezményre jogosító időt? Nemrég azzal foglalkoztunk, hogy ki jogosult korkedvezményre. G. F. taksonyi olvasónk — aki 20 évig meleghengerész (kohászati) munkán dolgozott — kérdezi, hogy őt a jelenlegi munkakörére tekintettel, megilleti-e a korkedvezmény. Megilleti,, mégpedig 4 évi korkedvezményre jogosult Arra a másik kérdésre, hogy hogyan számítják a korkedvezményre jogosító időt, N, G. olvasónknak a következőkben adjuk meg a választ: A korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött minden 365 nap egv-egy évnek számít, és a különböző ilyen munkakörökben eltöltött időket — tekintet nélkül a közöttük levő megszakítás tartamára J— egybeszámítják. Tíz év után férfi dolgozónak 2 évi korkedvezmény, tehát olvasónknak a 20 év után 4 évi korkedvezmény jár. Dr. M. J. Tíz nap rendeletéiből A szakmunkás képesítésű fizikai dolgozók felsőfokú tanulmányairól szóló 1065/1974. (XII. 31.) Mt.h.sz. határozat módosításáról az 1026/1978. (VIII. 29.) Mt.h. intézkedik. (Tanácsok Közlönye 38. szám.) Az OTP részére vételre felajánlott személyi tulajdonban levő lakások vásárlásának és újraértékesítésének pénzügyi feltételeiről a 18/1978. (VIII. 23.) PM. réndeletet találjuk ugyanitt. A földhivatalokat és állampolgárokat egyaránt érinti az a MÉM. rendelkezés, amely szintén a Tanácsok Közlönye 38. számában jelent meg. A rendelkezés száma 7/1978. MÉM. A gazdasági társulások munkaügyi kérdéseiről kiadott 12/1978. (IX. 5.) Mü.M. rendelkezést az érdekeltek a Magyar Közlöny szeptember 5- én megjelent 59. számából ismerhetik meg. Az ifjúságról szóló 1971. évi IV. törvény végrehajtásáról rendelkező 4 1973. (I. 27.) Bk.M. számú rendelet módosítását a 17/1978. (IX. 7.) Bk.M. rendelet rendelte el, amely a Magyar Közlöny 60. számában jelent meg. A háztartási alkalmazottak munkaviszonyáról és munka- feltételeiről kiadott 10/1978. Mü.M. rendelkezés a Munkaügyi Közlöny 10. számában jelent meg. A Legfelsőbb Bíróság döntései A betörő szórta a pénzt Egy vidéki általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet vegyesboltjának vezetője tíz éve állott alkalmazásban. A múlt évben az üzletbe betörtek. A tettest még aznap elfogták és 1300 forintot találtak nála. A szövetkezet nyomban leltározást rendelt el és a hiányt 8800 forintban állapították meg. Ebből levonták a betörőtől visz- szavett összeget és a boltvezetőt a különbözet megfizetésére kötelezték. Az intézkedés miatt az illető a munkaügyi bírósághoz fordult és a hiány megfizetése alóli mentesítését kérte. Arra hivatkozott: kérése ellenére, a betörő bűnügyének tárgyalásán, nem hallgattak ki egy házaspárt, aki látta, amikor az illető az erdőben nagy csomag pénzt számlált, majd amikor üldözték, a bankjegyeket elszórta, sőt, az üzletből elvitt rádiót is elhajította. A keresetet elutasító jogerős bírói ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és új eljárásra, valamint új határozat hozatalára kötelezte. A döntés indokolásában a következőket mondta ki: — Bűncselekmény elkövetése esetén, a leltárhiányért való felelősség elbírálásánál, a bíróság nem járhat el formálisan úgy, hogy amit a büntetőjogi felelősségrevonás- kor nem róttak az elkövető terhére, azt feltétlenül, minden vizsgálódás nélkül, leltárhiánynak minősíti. Ilyen ügyekben gondos körültekintéssel, az adott eset sajátos körülményeinek felderítésével kell eljárni Csak a bűncselekmény összes körülményeinek, valamint az azt megelőző és követő helyzetnek részletes tisztázása és mérlegelése után lehet megnyugtatóan megállapítani, vajon a bűncselekmény milyen mértékben tette ismertté a hiányt, s az milyen összegű. — Különös jelentősége van annak, mennyire sikerült felderíteni az elvitt áru mennyiségét, a pénz összegét, továbbá, hogy a büntetőeljárás során maradtak-e tisztázatlanul, felderítetlenül olyan tények, amelyek arra engednek következtetni, hogy a bűncselekmény folytán előállott hiány nagyobb értékre is tehető. Vizsgálni kell az anyagilag felelős dolgozó magatartását is, különösen azt, hogy korábban voltak-e hiányai és a bűncselekmény fölfedezése után milyen magatartást tanúsított — hangzik tovább a határozat — A boltvezető azt állította: a betörő az előző és az aznapi teljes bevételt eltulajdonította. Ennek bizonyítására tanúk kihallgatását kérte. Arra is hivatkozott, hogy a készpénz több volt, mint az az összeg, amit a betörőnél megtaláltak. Az általa kért tanúkat azonban nem hallgatták ki. Ilyen körülmények között a munkaügyi bíróság- nak részletesebb bizonyítási eljárást kellett volna lefolytatnia és annak eredménye alapján elbírálni, begy ezek az állítások helytállóak-e vagy sem. Oldalági rokonok öröklése Egy asszony végrendelet hátrahagyása nélkül hunyt el. A közjegyző előtt megtartott hagyatéki tárgyaláson a megözvegyült férjen kívül megjelent az elhunyt asszony két unokahúga is, és mint „nagyszülői ágon levő oldalrokonok” bejelentették: az a ház, amelyben a házaspár lakott, nem volt közös szerzeményük, hanem nagynénjük a szüleitől örökölte. Ezért a ház tulajdonjogára igényt tartottak, de a férj haszonélvezeti jogát elismerték. A közjegyző az unokahúgok kérésének megfelelően döntött, de a végzés ellen emelt törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a következőket mondta kit — Amennyiben szülői leszármazó nincs, a távolabbi, vagyis a nagyszülőktől leszármazó oldalági rokonok, öröklésre nem jogosultak. Tehát ebben az esetben az. elhunyt asszony két unokaihúgának igénye alaptalan. Jogszabályt sértett a közjegyző, amikor a hagyatékot nem a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek megfelelően adta át, ezért végzése törvénysértő. Visszaperelt ajándék Egy Pest megyei községben élő özvegyasszony fia ellen könnyű testi sértés vétsége címén a Pestvidéki Járásbíróságon feljelentést tett, amit később visszavont és így az eljárást megszüntették. Nem sokkal ezután fia és menye ellen pert indított, amelyben a feljelentésre és a házaspárral megromlott viszonyra való tekintettel, a korábban nekik ajándékozott ingatlan visszaadását kérte. A Pestvidéki Járásbíróság a házaspárt 37 ezer forint vételár megfizetésére kötelezte. Ezt az ítéletet a Pest megyei bíróság helyben hagyta. A jogerős ítélet ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt, amelynek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, mindkét döntést hatályon kívül helyezte és az ügyben új eljárást rendelt el. — Amennyiben a megajándékozott vagy a vele együttélő hozzátartozója az ajándékozó rovására súlyos jogsértést követ el, az, akitől juttatásiban részesültek, elsősorban az ajándékot, másodlagosan pedig annak értékét visszakövetelheti — hangzik a határozat — Anya és fia között a tettleges bántalmazás olyan •súlyos jogsértés, ami az ajándék visszakövetelésére kellő alapul szolgál. Amikor azonban az ajándék eredeti állapotában valamilyen okból ■már nem szolgáltatható viszsza, az, aki a természetben adott ajándék helyett annak értékét kapja, nem kerülhet hátrányos helyzetbe. A perben eljárt bíróságok az ingatlan értékének megállapításánál az ajándékozáskor! értéket vették figyelembe, anélkül, hogy a visszakövetelés- kor fennálló forgalmi értéket szakértővel megállapították volna. — Mindezekből megállapítható, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan — szögezte le a határozat — Ezért mindkét döntést hatályon kívül kellett helyezni A törvényességi óvás tárgyalásán azonban az özvegyasszony elmondta, hogy a községi tanács az ingatlan természetbeni megosztását jogerős határozatával engedélyezte. Ez a felek érdekeit tekintve is a legalkalmasabb megoldás lenne arra, hogy a további jogviták megelőzését és elkerülését biztosítsa. Ha ezt az államigazgatási hatóság valóban véglegesen engedélyezi és az özvegy az új eljárás során kereseti kérelmét ennek megfelelően terjeszti elő, a természetben vissza ' nem adható telekrésznek a mostani forgalmi értéke alapulvételével járó megváltási összegre tarthat igényt. Az asszony még azt is kijelentette: természetbeni megosztás elrendelése esetén haszonélvezeti jogának fenntartását sem kéri MAGYAR POSTA CÍMZÉS / • * KÉZI CÍMZÉS FELADÓ5íhUlÍEó 'T&qfcb 9 H«Dl-. %0\4- $JCÜU_OjUUs DPR ti* HHXAtA' Sta-r X-ET KÉZZEL AZ ELSŐ KERETBE KÜLFÖLDRE A PORTA TÁJÉKOZTATJA ÖNT:. Külföldre címezzén az ottani előírások szerint; ugyanúgy, mint eddig. Kérjük azonban: a címzés utolsó sorába írt X-szel figyelmeztesse gépünket, hogy ezzel a levéllel nincs dolga. Szíveskedjék a külföldre írt leveleire, a saját irányítószáma elé-úgy, mint eddig H betűt írni. Kérjük, címezzen e minták szerint! GÉPI CÍMZÉS Páter Mihály Szentes Tégla-U.9. H-6600 Dr. Horst Hamann DDR-1017 Berlin lebuser Str. 17. S III X-ET GÉPPEL AZ UTOLSÓ SORBA
