Pest Megyi Hírlap, 1978. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-01 / 206. szám
°mdap 1978. SZEPTEMBER 1., PÉNTEK Koszigin-Khaddam tárgyalás Folytatódnak a harcok a nicaraguai Matagalpában Intő figyelmeztetés A szovjet—szíriai kapcsolatokról és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó időszerű kérdésekről, köztük a közel- keleti rendezésről volt szó Alekszej Koszigin és Abdel Halim’ Khaddam csütörtöki moszkvai megbeszélésén. A tárgyszerű, baráti légkörű találkozón mindkét fél megelégedését fejezte ki a Szovjetunió és Szíria közötti kapcsolatokat illetően. Rámutattak, hogy a szüntelenül fejlődő szovjet—szíriai . baráti együttműködés megfelel mindkét ország népei érdekeinek, és az igazságos és tartós közel-keleti béke megteremtését szolgálja. A Szovjetunió és Szíria, elvetve a részleges különmeg- állapodások útját, a jövőben Korlátozott értékű megállapodás jött létre szerdán az ENSZ libanoni ideiglenes erői és a dél-libanoni területeket ellenőrzésük alatt tartó jobboldali keresztény fegyveresek között. A megállapodásban — amely izraeli közvetítéssel jött létre —, a jobboldali fegyveresek parancsnoksága hozzájárult ahhoz, hogy az ENSZ-ka- tonák teljes mozgásszabadságot élvezzenek a dél-libanoni keresztények ellenőrizte körülzárt körzetek területén és összesen 9 újabb megfigyelő- állást foglaljanak el. A „kéksisakosok” ugyanakkor csak ríiegfigyelőként és fegyvertelenül mozoghatnak a most átengedett térségben. Az izraeli határ övezete továbbra is keresztény jobboldali erők teljes ellenőrzése alatt maradt. ★ A jobboldali milíciák csütörtök reggel tüzet nyitottak a Dél-Libanomban állomásozó ENSZ-erők norvég katonáira — adták hírül a délutáni Leszerelési értekezlet Véget ért a nyári ülésszak Genf ben Genfben befejeződött a 30 ország képviselői részvételével folyó leszerelési értekezlet nyolchetes nyári ülésszaka. A tanácskozást januárig elnapolták. A UPI amerikai hírügynökség értesülése szerint elképzelhető, hogy Franciaország, és Kína, amely eddig soha nem vett részt az értekezleten, januártól kezdve képviselteti magát. Az ENSZ közgyűlésének tavasszal megtartott rendkívüli leszerelési ülésszakán a részvevők határozatot fogadtak el, hogy a genfi értekezleten résztvevő államok számát 40-re emelik. Franciaország jelezte, hogy részt vesz a kibővített fórumon, Kína azonban még nem jelezte csatlakozási szándékát. Csak röviden... LOSONCZI PÁL, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fedezte ki jókívánságait Muam- nar Al-Kadhafi ezredes líbiai dlamfőnek, Líbia nemzeti ünnepe, a szeptember 1-i forra- lalom 9. évfordulója alkal- nábóL A Líbiai Legfelsőbb Népi Bizottság meghívására — Polinszky Károly oktatási miniszter vezetésével — csütörtökön magyar kormányküldöttség utazott Tripoliba, az évforduló ünnepségeire. WASHINGTONBAN nyilvánosságra hozták az amerikai kongresszusi küldöttség vietnami látogatásának eredményeiről szóló jelentést. A je- 'entés szerzői a külügyminisztériumnak azt javasolják, hogy vegye fontolóra az amerikai— vietnami diplomáciai kapcsolatok rendezését célzó tárgyalások felújítását, az elnököt pedig arra sürgetik, hogy vizsgálja meg az amerikai—vietnami kereskedelemre elrendelt '■'dalomnak a diplomáciai elis- neréssel egyidejűleg történő toldását. is következetesen az izraeli agresszió következményeinek felszámolására, a közel-keleti probléma olyan alapvető, átfogó rendezésére törekszik, amely megfelel a térség minden. népe törvényes érdekeinek. Leonyid Brezsnyev visszatért Moszkvába Leonyid. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke csütörtökön visszatért a Krím-félszi- getről Moszkvába. A nicaraguai Matagalpát megszállva tartó több mint 500 diák szerdán a várost „szabad területnek” nyilvánította. A diákok könnyűfegyverekkel, házi készítésű bombákkal folytatták a védekezést a nemzeti gárda megújuló támadásai ellen. A nicaraguai polgárháborús eseménysorozat keddi csatájában legkevesebb 5 személy vesztette életét, s mintegy 200 sebesültet szállítottak a város kórházaiba. A lakosak nyílt támogatást nyújtanak a felkelést vezető diákoknak, ellátják őket élelemmel, vízzel és a szükséges felszerelésekkel. Somoza elnök szerdai nyilatkozatában cáfolta a Mata- galpa bombázásáról érkezett híreket. Ismételten hangoztatta, hogy 1981-ig Nicaragua elnöke kíván maradni és „latin- amerikai kommunista szervezeteket” vádolt azzal, hogy hatalmának megdöntésére törnek. durva provokációját és más Viefnam-eilenes tevékenységét. „A fenti hírekkel ellentétben a valóság az — mutat rá a vietnami hírügynökség nyilatkozata —, hogy amióta a kínai fél közzétette az un. „határellenőrzési megállapodást”, s megtiltotta a hoa lakosság Kínába való befogadását, Peking gyakorta küldött polgári ruhába öltözött katonákat és rendőröket a vietnami határtérségbe. így augusztus 25-én, a kínai fél által előidézett Cao Lang-i véres incidens után, fegyveres vietnami biztonsági szerveknek kellett helyreállítaniuk és biztosítaniuk a rendet Vietnam határtérségében” — hangsúlyozza végül a hanoi nyilatkozat. A vietnami pártlap, a Nhan Dau csütörtökön elemezte Kína újabb eszkalációs lépését, amely a nemrég átcsábított hoáknak a határ kínai oldalán történő tömörítésére irányul. „Álláspontunk — hangsúlyozza a kommentár — változatlan: igyekszünk meggyőzni a hoákat, nyugodtan maradjanak Vietnamban, ne hallgassanak a csábításra, ne sodorják önmagukat szerencsétlenségbe. Ugyanakkor mindazoknak, akik Kínába akarnak menni, minden segítséget, megadunk. Mindazok, akik egyszer már eltávoztak, nem kapnak engedélyt a visszatérésre.” INGERÜLT, szinte felháborodott hangon csattan fel mellettem valaki az autóbuszon: „Már megint háborús film!’’. Indulatából érezni: nem akar többet hallani a 33 évvel ezelőtt befejeződött világégésről. Pedig az ő számára aligha lehet más a háború, mint olvasmányélmény, néhány film. Másik kortársam harmincéves és boldog apa. Négyéves kisfia elethű, fahangon kereplő játék-géppisztollyal rémiszti a ház lakóit. A statisztikák szerint ma már mi, háború után születettek vagyunk többségben a világon. Vannak országok, ahol az átlagéletkor a harminc alatt van. A harminchárom évvel ezelőtt befejeződött, harminckilenc éve kezdődött háború számunkra, számukra egyértelműén történelem. Vagy talán mégsem? A háború utáni években születettek is csontjukban hordják a pusztító évek iszonyatát. Szülők, nagyszülők elbeszélései, a deportálások, hadifogság, front és az ostrom emlékei sokunk első emlékezetes meséi. De talán már valóban nem kellene annyit emlékezni, talán ideje már, hogy a háború valóban végleg történelemmé váljon? Aligha. Hiszen tény: az elmúlt harminchárom évben sem volt egyetlen olyan nap, amikor földünkön ne ropogtak volna a fegyverek, valahol mindig háborúztak, valamelyik kontinensen mindig gyilkolt az erőszak. Igaz, világháború, általános, mindent elpusztító fegyveres küzdelem nem robbant ki, s Európa, szintén „háborúmentes” maradt. A VESZÉLY azonban nem múlt éL A föld lakói számára soha nem volt ennyire világos, mint ma, a világháború kirobbanásának veszedelme. Az atomkorszak fegyverei elől nem lehet elbújni, nincsenek többé olyan „félreeső helyek”, amelyeket elkerül a pusztítás. A. hirosimai és na- gaszaki atombombák mai utódai sok ezerszeres pusztításra képesek, a nagy hatósugarú rakéták, bombázó repülőgépek rövid pillanatok alatt a föld legtávolibb sarkaiba is eljuttatják a halált. A hatalmas mennyiségű atomfegyver, a rakéták egyre korszerűbb változatai önmagukban hordják a háború kirobbanásának lehetőségét. Ez a veszély tudatosodott az emberiségben. Az elmúlt évtizedekben a Szovjetunió és a szocialista országok egymás után tették meg békejavaslatukat, leszerelési indítványaikat Az, hogy ezek nem lehettek eredményesek, nem rajtuk múlott. Az viszont igen, hogy erejükkel megakadályozták a háború legagresszívebb híveit a végzetes gomb megnyomásában. Több mint egy évtizede már, hogy a nyugati világ józanabb politikusai számára is világossá vált: a békés egymás mellett élésnek nincs alternatívája. A Szovjetunió aktív békepolitlkája, s ez a felismerés vezetett el ahhoz á folyamathoz, amelyet enyhülésnek nevezünk. Ma ez a folyamat került veszélybe. Jól látható: vannak olyan, igen jelentős erők az Egyesült Államokban, amelyek nem az államok és állampolgárok közötti sokoldalú, kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztését kívánják, hanem egy új hideg- vagy „langyos”- háborút akarnak. Erre mutat a fegyverkezési verseny fokozása a Nyugat országaiban, a szocialista országok elleni sajtókampány az „emberi jogok védelmének” ürügyén, s az a viszony, amely ezeket a köröket a „NATO 16. tagállamához”, Kínához fűzik. Ma ugyanis egyedül Peking vezetői azok, akik nyíltan az új háborút hirdetik. Szomszédom, aki kattogó géppisztolyt ad csemetéje kezébe, aligha akar belőle katonát nevelni — de biztos, hogy nem neveli a békére sem. S az ingerült utastárs, aki lezárja a tévét, ha abban háborús filmet mutatnak, elzárja magát a történelem mának szóló tanítása elől is. SZEPTEMBER 1. a legpusztítóbb világháború első napja volt 1939-ben. Azoknak, akik még fülükben hallják a szirénák sikoltását — niindmáig a rombolás, a halál napja. Azoknak, akik számára „csupán” történelem: legyen intő figyelmeztetés. Megállapodás Libanonban az ENSZ-csapatokmozgásáról órákban a helyszínen dolgozó sajtótudósítók. A Rasaja aí- Fukhairban állomásozó „kéksisakosok” viszonozták a tüzet, s a tűzpárbaj másfél óráig tartott Két polgári személyt megsebesítettek a jobboldali mlücisták golyód. Mongol álláspont A Moncame mongol hírügynökség jelentése szerint Sz. Dambadarzsa külügyminiszter-helyettes magához kérette Akijama Terudzsit, Japán mongóliai nagykövetét és nyilatkozatot tett előtte a nemrég megkötött japán—kínai „béke- és barátsági szerződéssel” kapcsolatban. „Az, hogy Japán megkötötte a »-béke- és barátsági szerződést«, amelynek hegemóniaellenes tételét kínai részről nyíltan a szerződés lényegének mondják és fennen hirdetik e tétel szovjetellenes célzatosságát, a Mongol Népköztársaság véleménye szerint azt mutatja, hogy Japán gyakorlatilag szemet hunyt a kínai vezetőknek Mongóliával és más békeszerető országokkal Palotai Gábor Útikönyvek a nagyvilágról Kamcsatkától a Kanári-szigetekig „Ha szereted a fiadat, küldd el utazni” — tartja egy japán közmondás. Ma már nálunk is egyre többen utazhatnak, némi takarékosság árán ellátogathatnak közeli, vagy távolabbi országokba, és közvetlenül is megismerkedhetnek más népek szokásaival, kultúrájával. S aki mégsem juthat el, az útleírásokból ismerheti meg a világot. Ezt a célt szolgálják a Kossuth Könyvkiadó által nemrégiben kiadott útikönyvek, amelyeket érdemes forgatni, mert ismeretlen távoli földrészeket, országokat, népeket hoznak közelebb az olvasóhoz. Vlagyivosztok—Kamcsatka— Sza halin A színvonalasan megint riportkönyv szerzője Bokor Pál, aki az MTI moszkvai tudósítójaként hosszú utat tett a Szovjetunió legkeletibb részein. Olyan helyekre is eljutott, ahol újságíró eddig alig járt. Az örök fagy birodalmáról, a vulkánok hazájáról, távoli városok lakóiról tudósít, személyes tapasztalatok alapján. Elkalauzolja az olvasót Vlagyivosztokba, ebbe a különleges státusú városba, amelynek különlegességét stratégiai fekvése magyarázza. A riporter avatottságával kalauzolja olvasóit az usszúri tajgába, a kínai határ mentén szolgálatot teljesítő szovjet határőrök közé, és megismertet a tigrisvadászok életével, a vadászati szokásokkal, a szép, de veszélyes foglalkozással. Ütjának második állomása Szaha- lin, a halászok földje. A sziget álig valamivel kisebb hazánknál, de a hozzá tartozó Kuril-szigötekkel együtt mindössze 650' ezer lakója van. Ez elsősorban azzal függ össze, hogy rendkívül mostohák a körülményiek. Az itt lakók mégis szeretik szülőföldjüket. Igen gazdag ez a vidék ásványkincsekben. Az itt bányászott olaj például a világon a legjobb minőségű, és van még egy sajátossága, hogy csak mínusz 70 fokon fagy meg. Szahalin után Habarovszk, a partizánok földje, majd Kamcsatka, a vulkánok hazája következik; a maga dáni aranyvölgy, a csukás jaran- gák, a század egyik legnagyszerűbb vulkánikitörésének leírása, amelynek a véletlen szerencse folytán a szerző is szemtanúja volt. S miközben a szovjet Távol-Kelet szebbnél szebb tájait, nagyszerű embereit megrajzolja, arról is képet kapunk, hogyan sűrűsödnek ezen a vidéken stratégiai, gazdasági és politikai erővonalak. Úton Algériában A könyvet Klaus Polkehn, NDK- beli újságíró írta, aki jó ismerője Algéria történelmének, kultúrájának és jelenének. A függetlenség kivívása óta többször járt ott, figyelemmel kísérte az agrárforradalmat, a földreform végrehajtását, a szövetkezetek működését, a nehézipar megteremtését ebben a hatalmas országban, amelynek túlnyomó részét a Szahara végtelen homoksivataga teszi ki. A hófödte Atlasz-hegység és a Földközi-tenger partja közt elterülő vidék lakói hosszú utat tettek meg. A -tenger partján, ahol egykor a rómaiak hadigályái horgonyoztak, ma olajkikötő épül, ahová a Szahara mélyéből érkezik az olaj. A kabil hegyi falvak lakóinak élete is könnyebb ma. A szerző megszólaltat többek között egy felelős politikai vezetőt, egy országos hírű színművészt, beszélget munkásokkal, birkapásztorokkal, leírja a híres dzselfai karnevált, s időnként felvillantja az ország jövőjét. Algírban, a fővárosban a zsibongó utca megőrizte keleties képét: siető emberek, a falak melletti árnyékban meghúzódó ráérők, tenyérnyi boltok, ahonnan kijön az árus, hogy bemehessen a vevő, s lefátyolozott nők. Ezekbe, a szűk sikátorokba annak idején még a legelszántabb idegenlégiósok sem merészkedtek be. Itt működött a felszabadítási front, innen indult el a legendás Ali la Pointe és sok más társa. Minderről Klaus Pol- kehn könnyedén tudósít, de nemcsak a legendákat keresi, hanem hű képet rajzol az országról, a népről, a társadalmi átalakulásiéi. A déli tengereken A Fidzsi-szigetek, Szamoa, a Ton- ga-szigetek, a Hawaii-szigetek és Tahiti népeit, életüket és szokásaikat mutatja be Alexander Lech God- lewski lengyel Óceánia-kutató. Könyve nem szokványos útleírás, inkább sok ismeretet adó, de egyúttal olvasmányos néprajzi tudósítás. A szerző több ízben járt Óceániában, s könyvében felvázolja a szigeteken uralkodó állapotok történelmi fejlődését, a régi idők hagyományait, valamint az európai kutatók által az utolsó kétszáz évben megfigyelt kulturális formákat. Rövid történelmi visszatekintés után a Polinéziában, a Fidzsi-szigete- ken, Szamoán és a Tongában bekövetkezett változásokat. Érdekes történeteket mond el például Kamehame- ha királyról és a titokzatos cápa- klanról. Külön fejezetben foglalkozik Óceánia szigietlakóinak nyelvi sajátosságaival, az úgynevezett nativista mozgalmakkal. Az olvasó talál néhány fejezeteit a maori szigetlakok hiteles történelmi mondáiból is. Az utolsó fejezet az óceániai népek kultúrájának néhány olyan összetevőjét ismerteti, mint a házasságkötés, a családi szokások, a babonák és hiedelmek, a táncok, a jáitékok és a mulatságok. Ily módon felmérhetjük, milyen hatalmasak is azok a különbségek, amelyek az európai világ civilizált embereinek fogalmai és Óceánia szigetlakóinak a régi és az újonnan szerzett elemeket összekapcsoló fogalmai között vannak. A szerző azokról is szól, akik a nyugati országokból menekülve itt keresik, Polinézia szigetein a boldogságot. A szerző vonzó, olvasmányos stílusban gazdag ismeretanyagot közöl az olvasóval. A könyvet lengyelből Nemere István fordította magyarra. Co!ombó:ól Rotterdamig a Hungárián Csillag István, a Magyar Nemzet riportere kalandos útra vállalkozott, amikor a Hungária motoroshajón végigkísérte a Sri Lanka Köztársaságból érkező nyersgumiszállítmány útját. Arról, hogy mennyi érdekes élményt, tapasztalatot nyújt egy ilyen tengeri út, és mennyi, sokszor nem is veszélytelen kalandot tartogat az utazónak, bőségesen meggyőzi olvasóiit a riportkönyv. Csillag remek csevegő, jó helyzet- felismerő. Van humora, hogy a váratlan eseményeken elnézően mosolyogjon, vagy szkeptikusan tudomásul vegye a történteket. Miközben könnyedén mesél kalandjairól, megismertet bennünket a távoli egzotikus országgal, a szigetország fővárosával, Colombóval, lakóinak életével. Megtudhatjuk a többi között azt is, hogy mennyire nehéz és felelősségteljes, és ugyanakkor milyen szép hivatás a tengerészeké, milyen a Kanári-szigetek fővárosa. Las Palmas karácsonykor, hogyan élnek, gondolkodnak a Dél-afrikai Köztársaságba szakadt magyarok. Az útikönyv nemcsak arra bizonyság, milyen jó távoli népeket, idegen országokat megismerni, messzi tájak szépségeiben gyönyörködni, hanem arról is szól. hogy a legjobb mégis a hosszú távoliét után hazaérkezni. Mind a négy könyvet sok érdekes kép és gazdag irodalmi jegyzék egészíti ki. Gáli Sándor Vietnam visszautasítja a kínai rágalmakat Az Üj Kína hírügynökség augusztus 26-án és 27-én jelentést tett közzé arról, hogy a vietnami fél „elfoglalta” a Kínához tartozó Bo Nien magaslatot és a fent említett kínai területen a térséget szögesdrótokkal vette körű). A VNA hírügynökséget felhatalmazták annak közlésére, hogy a szóbanforgó kínai hírek puszta koholmányok. A rágalmazással a kínai fél takarni próbálja augusztus 25-i szembeni nagyhatalmi, soviniszta cselekményei felett.” — hangsúlyozza a nyilatkozat. „Nem lehetünk biztosak abban — mutat rá a nyilatkozat —, hogy miután Japán most engedményt tett Kínának, belső és külső nyomásra nem tesz-e többet is. Mindebből az következik, hogy a japán—kínai »béke- és barátsági szerződés« megkötése olyan következményeket vonhat maga után, amelyek kedvezőtlenül befolyásolhatják a nemzetközi helyzetet és súlyos károkat okozhatnak a béke ügyéinek, Ázsia és az egész világ népei biztonságának és nemzeti függetlenségének, valamint a japán nép érdekeinek is” — hangoztatja végezetül a mongol nyilatkozat.
