Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-06 / 184. szám

fur. c. irr an 1978. AUGUSZTUS 6., VASÁRNAP Iskolabővítés Kabinetrendszer Bndakalászan A budakalászi iskolákban a tanítást erősen befolyásolja a tantéremgond és a felszerelés sokféle hiánya. Az elmúlt év adatai szerint 741 tanulót 27 tanulócsoportban> és egy kise­gítő osztályban oktattak. A gondok enyhítésére az el­múlt időszakban négymillió forintért négy tanteremmel bővítették a Martinovics utcai iskolát. Emellett tavaly hoz­zákezdtek a központi iskola bővítéséhez; az új nyolc tan­terem 12 millió forint beru­házást igényel, amelyet a községi és a megyei fejlesz­tési keretből teremtenek elő. A községi tanács tervei sze­rint az új, egyemeletes épü­lettömbben kabinetrendszerű oktatásra is lehetőség nyílik. Az iskola, amelyet a követ­kező tanév előtt nyitnak meg, nem szünteti meg a váltott tanítást, de enyhíti a gondo­kat. Sz. E. A JÖVŐ TANÉV KEZDETÉTŐL Indául a fakultatív gimnázium A jövő tanév kezdetétől az első gimnazisták már új tan­terv szerint tanulhatnak. Az újdonság: a fakultatív rend­szerű oktatás, amely a tanu­lók nevelését helyezi az is­kolai és az iskolán kívüli munka középpontjába. Pályairányítás Ugyancsak módosul a szer­vezeti rend is. Az I. osztály­ban megkülönböztetett fi­gyelmet fordítanak a tanuló képességeinek és felkészült­ségének a felmérésére. A diá­kok a tanév elején felmérő dolgozatokat írnak. A II. osztályban minden ed­diginél nagyobb szerephez jut a pályairányítás. A gimná­zium történetében először sze­repel önálló óraként a „pá­lyairányítás” című tantárgy. A heti egy óra az önismeret fejlesztését és a különböző TV-FIG YELÓ Negyedik forduló. Szép do­log a bizalom, kell is, ha egészen ifjú forgatókönyvírók munká­ját egészen fiatal rendező vi­szi képernyőre, ugyancsak egészen ifjú színészek közre­működésével. Ha ilyesmire egyszer sor kerül — vélheti az előfizető —, valami na­gyon súlyos mondandó kerül­hetett papírra, és a leírtak megelevenítői kiemelkedő te­hetséggel kell, hogy rendel­kezzenek ... A műsorújság péntek esti programját olvasgatva ilyes­min töprenghettek a nézők, majd ugyancsak e sok fh., fh. — főiskolai hallgató, főiskolai hallgató — jelzéstől föllelke­sülve kezdhették nézni a Ne­gyedik forduló című tv-játé- ;kot. A mű a felvettek — nem vettek fel konfliktusát igye­kezett kibontani egy jól ösz- szeszokott ifjonti hatos belső feszültségeit, összetartó és szétfeszítő erejét vizsgálva. Az alaposan megnövesztett várakozás izgalma azonban sebesen lelohadt. Percre perc, s mást sem hallottunk, mint közhelyre közhelyet. Az­után — szintén az érdekte­lenség langyos unalmával — hosszadalmas jövés-menések, a privát élet eseményeinek képsorát vetítették elénk. A sok fölös szó és látvány — ellentétben a meghirdetett szándékkal — néhány ember magánügyét ismertette. Az egyetemesebb érvényű konf­liktus, amelyben a néző talál­hat magának némi személyes tűnődnivalót, az bizony hi­ányzott. Pest megyei hírek, a tv­híradókban, illetőleg a Min­denki közlekedik című műsor soros adásában három Pest megyei híradással találkoz­hattunk néhány napon belül. Mindhárom őszinte örömünk­re szolgált Elsőként — csütörtök este — a frissiben alakult megyei szolgáltató vállalat kapta meg jogos dicséretét azért a mun­káért, amelyet a váci járás 29 falvában végez. Mind nép­szerűbb a Patyolat feliratú autóbusz. Pénteken — szintén a napi hírek között — a váci fonó­gyár találmány értékű újítá­sáról, a zsugorfóliás csomago­lási technológiáról tudósított a tv. Győri Tibor, a gyár igazgatója, A már föntebb említett Mindenki közlekedik .. .-ben pedig a biciklisekről — ja­varészt a Pest megyei utakon karikázó biciklisekről — esett szó Akácz László pályák bemutatását szolgálja. A diákok részletesen megisme­rik a főbb pályák követelmé­nyeit, szépségeit, nehézségeit. Mindez azonban csupán a pályairány megválasztásához nyújt segítséget. A gimnáziumok I. és II. osztályában, azonos óraszám­ban, azonos ismereteket nyúj­tanak minden diáknak. A III. osztálytól lép életbe a fa­kultáció. A harmadikosok a heti kötelező óraszámukon belül érdeklődésüknek, ké­pességeiknek és felkészültsé­güknek megfelelően két vagy három tantárgyat választa­nak. Ezeket együttvéve heti hét, illetve kilenc órában ta­nul ják. Mit választasz? A választható tantárgyakat az iskolák lehetőségei szerint határozzák meg. Fakultatív tárgyként tanulhatják a diá­kok az óratervben szereplő szinte valamennyi tantárgyat: a magyar nyelv- és irodalmat, a történelmet, a matematikát, a biológiát, stb. Választhatnak speciális tantárgyakat is, pél­dául pszichológiát, logikát, ábrázoló geometriát, kiberne­tikát, gépírást, műszaki raj­zot, könyvtárosi ismereteket, stb. A gyakorlati jellegű pá­lyák iránt érdeklődők csak egy elméleti fakultatív tan­tárgyat választanak, viszont a gyakorlati jellegű tantárgyak kisebb csoportjával mélyeb­ben ismerkednek meg. A to­vábbtanulni szándékozók a három választható tantárgy között egy második idegen nyelvet is felvesznek stúdiu-1 maik közé. Nyolcéves kísérlet Az új tantérv kidolgozásár­nál a nyolc éve folyó kísérlet tapasztalatait vették alapúi. Az ország 15 gimnáziumában folyó kísérlet eredménye egy­értelműen kedvező. A tanu­lóknak az eddigi 14. éleyév helyett 16. éves korukban kfsll dönteniük arról, hogy milyen irányban tanulnak tovéhb, képességeiknek és felkészült­ségüknek mi felel meg a leg­jobban. A kísérleti iskolák érettségizettjei közül a koráb­binál 50 százalékkal több fe­lelt meg az egyetemi, főisko­lai felvételin. A BIBLIOBUSSZAL ERDEN IÁ csütörtök — Érd, Európa legnagyobb, lassan városiasodó községe mindig szolgál valami megle petéssel. Ki ritkán jár oda, an­nak leginkább azzal, hogy amikor azt hinné: kifelé tart a településből, kiderül, akkor kezdődik csak igazán. A 40 ezer lakosú nagyköz­ség központi könyvtára a Hi­vatalnok utcában van. Amiko: belépek, Pluhár Márta könyv­táros arcán csalódott megle­petés látszik. — Rosszkor jött — adja okát. — Ma a bibliobusz Tusculá- numba, a legkevésbé látoga tott helyre megy. Ráadásul nem is Harmat Bélával, vagy Kocsis Józsefnéval. hanem ve­lem. Helyettesítem őket. — Nem lesz sok látnivaló — magyarázza a buszhoz me­net. — Kedden kellett volna jönnie. Akkor Ófaluban vol tünk. Ott van a legtöbb olva­só. Délután két óra. Indulunk A sárga busz oldalán a fel­irat: Pest megyei mozgó­könyvtár, Érd. Az emberek megállnak. Nézik a mozgó bibliotékát. Pluhár Márta felnevet. Én is mindig ezt lesem. Fi­gyelnek minket. — mondja büszkén. Van oka rá. Magyar- országon mindössze hat biblio­busz van. Itt, a megyében ez az első. Május 27-én, a könyv­hét megyei megnyitó napján kapták. A Csepel Autógyár és a székesfehérvári Ikarus szo­cialista brigádjai készítették, társadalmi munkában. Aján­dékba adták. Ez az első moz­gókönyvtár az országban, ame­lyet a célnak megfelelően épí­tettek. Prototípusnak szánták. Nem MÁVAUT - bagoly Benczés Béla gyakorlott kézzel kormányoz. Ez különö­sen akkor derül ki, mikor megérkezvén Tusculánumba. parkolni akar. A nagy testű IK 226-ossal nehéz beállni a mellékutcai megállóba. Itt tábla hirdeti a mozgókönyvtar megállóját. Messziről hasonlít a buszmegállókhoz, de a MÁ­VAUT jelzés helyén Pallas Athéné — ha úgy tetszik: — Minerva — a bölcsesség isten­nőjének szent állata: a ba­goly. Mellette a felirat: Moz­gókönyvtár. Alatta a kölcsön­zési idő feltüntetését szolgáló tábla — üresen. Már leszakí­tották róla a cédulát. Szemüveges kislány már vár bennünket. Otthonosan mozog a buszon, A kölcsönzőasztal­írók, akik nem éltek LEHETSÉGES EZ? Ha valaki nem élt, hogyan írhatott könyvet? A könyvtörté- net azonban több ilyen esetet ismer. Nézzünk néhány példát! A múlt század végén több filológus ta­gadni kezdte Homérosz létezését. Sze­rintük az Iliász és az Odisszea népköl­temény, sok névtelen író közös munká­ja. A költőről, akinek születési helyéért egykor hét város versengett, semmi biz­tosat nem tudunk. Élete teljesen isme­retlen. Az évtizedekig tartó vitában ki­alakult vélemény szerint lehet, sőt va­lószínű, hogy a két eposz egyes részei népi eredetűek, azonban a szerkezet annyira művészi, hogy ezt csak egyet­len nagy költő alkothatta. Homérosz tehát feltételenül élt. Időszámításunk I. és II. századából 42 egyiptomi eredetű könyv maradt ránk görög fordításban, közülük 4 orvosi, 4 csillagászati és 32 filozófiai tartalmú. Szerzőjüknek Hermes Trismegisztont tartották, egy egyiptomi istent, akinek neve ebben a görögös formában szere­pelt. Ki írta a könyveket, ezt ma már lehetetlen megállapítani, Biztos csak az, hogy nem az egyiptomi isten művei. A XV. SZAZADBAN sok kiadásban jelent meg egy beszédgyűjtemény a kö­vetkező címmel: Sermones Meffreth alias Hortulus reginae, magyarul: Meff­reth beszédek vagy A királynő ker- tecskéje. (A középkorban szerettek a könyveknek hangzatos címeket adni, mint Rózsakért, Az üdvösség kocsija.) Ezeknek a prédikációknak névtelen szerzője kettős címet adott. A Meffreth keleti szó, jelentését, nem ismerjük, va­lószínűleg ezért lett belőle szerző. Min­den katalógus annak tartja, sőt egy ré­gi német lexikon többet is tudni vél róla, amikor Johannes Meffreth XIV. századi német szerzetesről beszél. Hozzá hasonlóan egy másik prédiká- cióskötet állítólagos szerzője sem élt, Paratus, akinek sokan még a kereszt­nevét is „tudják”: Paulus Paratus. A munka két részre oszlik, vasárnapokra és ünnepekre szóló szentbeszédekre és mindkét részt a paratus szóval kezdő­dik. Innen a gyűjtemény címe: Sermo­nes Parati. A paratus latin szó. felké­szültet, valamivel pl. bölcsességgel ren­delkezőt jelent. NEVEZETES irodalmi esemény tör­tént 1761-ben, James Macpherson an­gol fordításban verseskötetet jelentetett meg. Szerzője Ossian, az I—II. század­ban élt kelta költő, kelta bárd, aki öreg­korában, megvakulva költötte verseit. Pár év múlva ugyancsak Macpherson fordításában újabb, addig ismeretlen Ossian-művek kerültek ki a sajtó alól. A gyönyörű költemények az egész vi­lágirodalomra nagy hatást gyakoroltak. Róluk szól Arany János jól ismert ref­rénje: „Jer Ossian ködös, homályos éne­keddel!” A legtöbb európai nép sietett lefordítani. Nálunk az első fordítások Kazinczy nevéhez fűződnek. Akadt azonban egy tudós, aki már 1764-ben kételkedni kezdett az Ossian szerzősé­gében. Hosszú, szenvedélyes vita kelet­kezett. Macpherson az eredeti kelta (gael) nyelvű kéziratokat, amelyből „fordított”, nem tudta felmutatni, állí­tása szerint elvesztek. Azóta bebizonyo­sodott, hogy Ossian sohasem élt, Macp­herson felhasználta az ír nép ajkán a XVIII. században is élő költői, mondái elemeket, ezeket kiegészítette, össze­fűzte, átdolgozta és úgy fordította le. MAGYAR szellemi rokonát Thaly Kálmánnak hívták, ö egyes kuruc kor­ból származó verstöredékek felhaszná­lásával művészi, a Rákóczi-kor hangu­latát idéző balladákat költött. Annyira lelkesedett a kurucokért, hogy in­kább lemondott a szerzői dicsőségről, csakhogy minél több „eredeti” költe­ménnyel növelhesse a Rákóczi korabe­li irodalom fényét. 1913-ban Riedl Fri­gyes bravúros nyomozással bizonyítot­ta be, hogy ezeknek a balladáknak csak a tárgya, egy-egy sora, néhány kifeje­zése származik a XVIII. század elejé­ről, a többi Thaly munkája. 1850-ben egy kötet portugálból fordí­tott szonett jelent meg Angliában. Tár­gyuk; egy beteljesedett szerelem lírai hangon megírt története, a szerelmes asszony diadaléneke. Az irodalomtörté­nészek azonban kiderítették, hogy a szo­nettek állítólagos portugál szerzői so­hasem éltek, a költeményeket a „fordí­tó” írta, Elisabeth Barret-Browning. Abban a korban nem illett nőnek nyíl­tan írni szerelmi boldogságáról és ezért félt a költőnő, hogy a puritán Anglia ki­tagadja. A NYOMOZÁS azonban nem mindig vezet sikerre. Komlós Aladár irodalom- történész például évtizedek óta nyomoz­za egy magyarul az Olcsó Könyvtárban századunk elején megjelent állítólagos Anatole France novellának, A rózsafa bútornak a szerzőjét. Francia „eredeti­je” ismeretlen. Valóban Anatole Fran­ce tollából származik a szellemes, a nagy francia tehetségéhez mindenben méltó írás? Egyelőre nem lehet eldön­teni. Könnyen adhat okot tévedésre az az eset, amikor az író története hősét első személyben beszélteti, mert a kitalált személyt tarthatják szerzőnek. A múlt század elején sokan kételkedtek abban, hogy Kármán1 József valóban írója volt a Fanny hagyományainak. Azt hitték, hogy csak kiadója egy, a szerelmi bána­tába belehalt leány naplójának. VÉRTESY MIKLÓS nál leteszi a könyveket, az olvasójegyét, a polcokhoz megy, válogatni. — Most nem viszek semmit — mopdja Mihály Andrea, aki alig tízéves. — Nyaralni me­gyünk. Azért jöttem, hogy visszahozzam a könyveket. De azért szétnézek. Öt egy fia­talasszony követi. Kiválasztja az olvasnivalót, s rövidesen távozik. Illába dudál Három óra van. Üjabb lá­togatók nincsenek. Megkérem a vezetőt, dudáljon egy párat. Mosolyog, megteszi. — Akkor sem jönnek töb­ben — mondja, s igaza lett. Pedig van propagandája a bibliobusznak. Szórólapokat osztottak az iskolákban, az in­tézményekben. a házakban, rajtuk a kölcsönzési idővel és hellyel. Jelenleg négy állomá­sa van a busznak. Hétfőn Parkvárosba jár, ahol 38 be­iratkozott olvasó van. Kedden Öfaluba, itt 82 állandó látoga­tójuk van. Szerdán Újtelekre, ahol eddig 54-en irakoztak be. A csütörtöki nap Tusculá­numé. Az időpont mindenütt azonos. Délután 2-től 5-ig vár­ják az érdeklődőket. Kezdeti időszak ez. Az út­keresésé, a kísérletezésé. A 208 olvasó mégis kevés. Van időnk, beszélgetünk. Ötletek, elképzelések merülnek fel. Szombaton, a piaci napon a hangosbemondóban kellene hirdetni a buszt. Jó lenne e?y hangszóró, mely érkezéskor köszönti a környékbelieket. Ne álldogáljon titokban ez a jár­mű. Az elképzelések nem meg­valósíthatatlanok. Kihaltak az érdi utcák. Munkaidő van, az emberek többsége még dolgozik. Szem­közt az élelmiszerbolt, éppen tatarozzák. A boltvezető-he­lyettest kérdem: volt-e már a buszon? — Nincs nekünk arra időnk, kérem. Bár már beszélgettünk róla az asszonyokkal, hogy ér­demes lenne megnézni belül­ről is... A Érte megyünk Múlik az idő. Pluhár Márta sajnálkozva ismétli. Ófaluban sokkal többen vannak. Hirte­len újabb olvasók érkeznek. Diákok, Rozgonyi Zsuzsanna, és két testvér: Erika, Tímea. Tímea életében először itt lá­tott könyvtárt. A nyolcéves kislány nagy élvezettel járkál a polcok között, nézegeti a könyveket. A gyerekek ismer­kednek egymással. Közben felkötött kezű kisfiú lép fel a buszra. — Szakadékba estem egy iskolai kiránduláson — meséli az ötödik osztályos Mórás Zsolt — A Kőszívű ember fia­it szeretném elolvasni, azért jöttem — mondja. Lassan hazamennek a gye­rekek. A túloldalról egy fia­talasszony integet nekünk. — Szeretnék beiratkozni — kia­bálja de hiába hívjuk, nem akar átjönni. Érte megyünk. Szabódva mondja: — Most nincs pénzem. Meg nem is tu­dom. hogy hogyan kell itt beiratkozni. — Zavartan jön fel a buszra, három kisgyerek van vele. A nagyobbak azon­nal feltalálják magukat, me­sekönyvet keresgélnek. A ma­ma is elkezd böngészni. Négy óra. A túloldalon fér­fi locsolja a járdát — Feleségemmel és fiam­mal tagjai vagyunk a óiblio- busznak. — mondja Nógrádi György. — A szomszédok? Azt nem tudom. Talán nagyobb propaganda kellene, talán nem is tudnak róla. Gyönyörű ez a busz, nehe­zen lehetne más jelzőt találni rá. Kétezer kötetnyi könyv a polcokon, úgy, hogy kényel­mesen lehet nézelődni is. Gazdag a berendezés, bár — szó, ami szó — még gazdagabb volt. A megnyitón írásvetítő és diavetítő is fogadta az ér­deklődőket. Az egyik eltört, a másikat meg csak a megnyi­tásra kérték kölcsön, s utána visszavitték Szentendrére, a megyei művelődési központba. Fél öt van. Várunk. Üjabb látogató érkezik. Nagy Gabri­ella tanítónő. Másodszor van itt. Az iskolában hallott a mozgókönyvtárról. Miközben beszélgetünk, tizenkét év kö­rüli kisfiú érkezik. Harmadi­kos fiú jön, kiscicával. Ma­gának meséskönyvet keres, nagypapájának pedig kerté­szeti szakkönyvet. Trabant kanyarodik a moz­gókönyvtár elé. Férfi száll ki belőle karján kisgyerek. — Idejön — mondja a busz ve­zetője, volt már itt máskor is. Dömök András gyakori lá­togatója a mozgókönyvtárriak. — Praktikusnak tartom. Nem kell a központi könyv­tárig menni. Bár nekem van gépkocsim, valahogy mégis szívesebben jövök ide. Hogy miért? Talán az az oka. hogy újdonság ez a busz. Arról nem is beszélve, mennyire szép. Fiatalember- robban be. Vá­sározni szeretne. Elcsodálkozik, mikor megtudja, hogy azt itt nem lehet. Kölcsönözni nem akar. El is megy. öt óra múlt, mire elindu­lunk. Ma tizenkét olvasója volt a busznak. A szellem kincse Pluhár Márta szomorú. Ke­vesli az olvasókat. Czine Mi­hállyal vallja: a könyvtáros munkának az ad értelmet, hogy a szeltem kincseinek közvetítésével másokat is gaz­daggá tehet. Bízik benne, hogy ősszel többen lesznek... Visszafelé menet arról be­szélgetünk. hogy több könyv­táros kellene. E pillanatban négy üres hely van az érdi könyvtárban. Hiába dolgoznak munkaidőn túl, nem tudnak mindent megoldani. Csütörtök délután fél hat. A busz beáll a garázsba. Legkö­zelebb hétfőn délután indul el. Koffán Éva Cuccológia Ezzel a címmel jár építőtáborról építőtáborra az Állami Ifjúsági Bizottság szervezésében humoros, zenés divattörténeti előadássorozata. Csaknem százötvenszer mutatják be az ország mintegy hetven építőtáborában a nyáron. Köztük néhány Pest megyei községben és városban is, mint Budakeszin, Biatorbá- gyon, Cegléden és Veresegyházon. Halmágyi Péter (elvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents