Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-05 / 183. szám
1978. AUGUSZTUS 5., SZOMBAT Rajzoltak, fényképeztek Sikerült a honismereti tábor Befejeződött a közelmúltban Aszódon az első Pest megyei honismereti tábor. A tíznapos, továbbképzést adó táboron huszonnégyen vettek részt Asztalos István, a helyi Petőfi Múzeum igazgatójának vezetésével. Az érdeklődők a gödöllői Török Ignác gimnázium és óvónőképző szakközép iskola, az aszódi gimnázium diákjai, valamint a Gal- gahévíz, Iklad, Verseg és Do- mony általános iskolát végzett tanulói voltak. A tábor közvetlen célja az volt, hogy a fiatalok megismerkedjenek a Galga völgyével, valamint honismereti, helytörténeti gyűjtést folytassanak. Az ifjú kutatók három csoportban dolgoztak. Az első társaság kérdőívekkel járta a környéket. Feladatuk volt a helynevek gyűjtése. Munkájuk egyik legérdekesebb részének bizonyult, amikor Ifelad, Domony és Aszód külterületén lovas kocsival járták a dűlőket. Idős emberektől érdeklődtek, hogy mi volt a terület népi neve, találtak-e ott valaha, valamilyen régészeti leletet, s fűződik-e monda a környékhez? A népi gazdálkodás, az életmód, a régi használati tárgyak és munkaeszközök után kutatott a második csoport. Szinte szó szerint vehető, hogy benéztek minden pincébe, padlásra, csűrbe. Alaposan megismerték és feldolgozták a környék népviseletét, népszokásait a harmadik csoport tagjai. Házról házra jártak és a látottakat nemcsak feljegyzésekben rögzítették, hanem rajzolcat is készítettek. Mindhárom csoportot fotós kísérte el, így a látottakat képekben is dokumentálni tudják. Az első honismereti tábor megszervezéséhez anyagi segítséget a gödöllői járás köz- művelődési bizottsága, a népfront megyei bizottsága és a nagyközségi tanács adott. Aszódon tervezik, hogy az idei tapasztalatokat felhasználva minden évben megrendezik a fiatalok honismereti táborát. Ko. E. KÖLTÖZÖTT A LEVÉLTÁR Új lakók a szerzetesi cellákban Tervrajzok fölé hajolva két fiatalemberrel tárgyal dr. Lakatos Ernő, a Pest megyei Levéltár igazgatója. Mondatfoszlányokat kapok el: ide három méteres állvány is elfér ... a térközzel számolni kell... kicentizzük ... A váci fióklevéltár berendezéseiről tárgyalnak. — A régi ferences kolostorban ideális helyet kaptunk — magyarázza dr. Lakatos Ernő. — Kisebb renoválás után a szerzetesi cellák remek ku- tatászobák lesznek. A régi ebédlőből lesz az előadó-, a konferencia- és kiállítóterem. Az évszázados, vastag födémek* könnyen bírják a levelekkel teli állványok tetemes súlyát A nemzet emlékezete — Mit takar pontosan a levéltár kifejezés? — Jogi. történeti, vagy más értékük alapján megőrzésre érdemes iratok, azok rendszerezésére szolgáló helyiséget illetve az őrzésükkel, feldolgozásukkal megbízott intézményt. Mindez együtt a levéltár. — Elég száraz meghatározás. — Színesebb a valóság. Az Unesco felhívása arra szólítja fel például a volt gyarmattartó államokat, hogy szolgáltassák vissza eredeti tulajdonosaiknak, a fejlődő országoknak az onnan származó könyveket, dokumentumokat, műkincseket. Szó szerint idézem: „mert mindezek együttvéve lehetővé teszik, hogy a nemzetek visszanyerjék emlékezetüket.” Iratkilométerek Hazánkban két központi levéltár van. A Magyar Országos Levéltár; itt az 1944-ig keltezett országos jelentőségű dokumefitÜYrbrtnkat rendszerezik. Az "Üj Magyar Központi Levéltárban a későbbi anyagokat. A megyei levéltáraknak az a dolga, hogy a saját területükön kelt jogi, közigazgatási, gazdasági, kulturális dokumentumokat gyűjtsék. Mi, most a megyénkből, 1200 helyről kapjuk az iratokat. — Miiyeneket? — Pontos. sok munkával kidolgozott rendszer alapján dől el, mi és mikor kerül levéltárba. Egy-egy szerv iratainak csak mintegy öt százaléka tartozik ezek közé. Mégis. például egy-egy termelőszövetkezet nyolcvan féle dokumentumot küid. Ha az 1950-től — a levéltárakra vonatkozó rendelet kibocsátásától — számítva egymás mellé teánénk a rendszerezett írásos anyagokat, akkor a sor Kistarcsától Gödöllőnél mész- szebb érne. Megközelítően tizenkét kilométert tenne ki. A levéltárban minden irat egyformán érdekes. A többszáz- és néhány évesek egyformán. A legősibb emlék egy 1229-ből származó királyi adományozó levél, amely az immár városiasodó Érd községre vonatkozik. A korszerű irattár segítheti a gazdasági életet is. Jó példa erre: az Óbuda Tsz kéri, hogy ismét tartsanak irattáros képző tanfolyamot, amelyre megközelítően harminc embert küldenének. Dollármillió — Az irattári anyagok nélkülözhetetlenek a települések múltját kutató helytörténeti köröknek. A kutatók állandó vendégei a levéltárnak — mondta dr. Lakatos Ernő —, bár szigorú szabályok kötik, hogy ki mit kutathat. Leggyakrabban személyi dokumentumokért fordulnak hozzánk. Munkaviszony igazolásra, szakképzettség bizonyítására, s egyebekre vonatkozó iratokat kérnek. Érdekesek a családtörténeti kutatások is. Az emberek saját múltjukon keresztül kerülnek kapcsolatba a történelemmel. Az utóbbi időben erre a legszebb példa Szabó Magdáé: a Régimódi történet családtablója, hatalmas, hiteles kprrajzzá nemesedik. — Különös esetek? — Akadnak. Nemrég megkeresett egy ügyvéd Amerikából. Elmondta, hogy örökösödési ügyben jár itt. Annak kell utána néznie, hogy ügyfele az örökhagyó, és az örökösök valóban Pest megyei születé- sűek-e? Az ilyen esetekre szigorú nemzetközi szabályok vannak. Készséggel álltunk az ügyvéd rendelkezésére. Két óra alatt sikerült megtalálnunk a kérdéses anyakönyvi kivonkatokat. Így a magyar állam csaknem millió dollárnyi valutával, az örökösök pedig ennek megfelelő értékű forinttal gyarapodtak. Andai György Befejeződött a spanyoltandrok nemzetközi kongresszusa MAGYAR ALELNÖKÖT VÁLASZTOTTAK A Spanyoltanárok Európai Szövetsége először rendezte szocialista országban — hazánkban — kongresszusát és közgyűlését. A budapesti kongresszusra nemcsak európai szakemberek érkeztek, többen jöttek az Egyesült Államokból, Kanadából és Mexikóból is. A spanyol világnyelv: több mint 300 millióan beszélik. Magyarországon ma már tízezer kötetes könyvtár s gazdag folyóirat-gyűjtemény segíti a spanyoltanulást. Ennek köszönhető, hogy megkezdték a magyar irodalom spanyolra fordítását. így juthatott el spanyol nyelvterületre József Attila, Radnóti, Petőfi költészete. Külföldön is sikert aratott a fiatal magyar kutatógárda, egyebek között a Mario Vargas Losáról, Gabriel Garcia Marquezről, Simon Bolivárról, Julio Cortazárról írt monográfiákkal A most befejeződött budapesti kongresszuson a szövetség egyik alelnö- kévé Horányi Mátyás egyetemi tanárt választották. Realitás és képzettársítá VAJDA LAJOS JUBILEUMÁRA ■J IN MEMÓRIÁM BAKACS TIBOR Egy életrajz ürügyén „1977. június 27-én hívtam a munkahelyén. Az eredetileg június 29-re, szerda 10 órára megbeszélt találkozót javasoltam kitolni másfél órával. Ráállt, de hangja egy nagyon fáradt, nagyon megtört emberé volt... A megbeszélt szerdán, néhány órával a találkozó előtt élesen és türelmetlenül zúgott fel a zöld színű kapcsoiásos telefon. A titkárnője jelentkezett és azonnal a legvégsőt tudatta velem. Nem, nem tud jönni, ma hajnalban meghalt. Tegnap kari tanácsülés az egyetemen, utána fővárosi tanácsülés, majd délután a Nagyvárad téren összeesik és hajnalban az Orvostovábbképző kardiológiáján. .. Utolsó utasítása: könyve gépelt kéziratát másnap át kell adni a kiadónak.”; Oly korban éltem én... Ezt a könyvet adja az olvasó kezébe most a Kossuth és a Zrínyi könyvkiadók közös kiadásában Egy életrajz ürügyén ... címmel, amiről a szerkesztőnek a fent idézett sorait olvashattuk. A könyv élén egy idézet áll Radnóti Miklóstól, a háború utolsó évében mártírhalált halt költőtől: „Embe* vigyáz*, ügyein meg jól világod: ... és mindig tndd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen.” Ez a mottó nyilvánvalóan azt a vezérgondolatot fejezi ki, amely Bakács Tibor életét is irányította. S Radnótiban rokon gondolkodású és részben rokon élményű költőt ismert. Ezért is idéz tőle, nemcsak a fentebbi sorokat emelve ki, hanem az „Oly korban éltem én e földön” kezdetű strófákat is. Valóban, kortársak voltak, s azonos oldalról, azonos szellemi nézőpontból élték át a kort, a fasizmust. ű Szemben az árral Bakács Tibor két nagyobb részre osztott életírásának első fele a Szemben az árral címet viseli. Ez az ár. amivel szemben állt — s Radnótihoz hasonlóan erezett — a fasizmus világa volt. Bakács fiatalon lett kommunista. Egyetemistaként kapcsolatba került a szintén egyetemista — jogász — Ságvári Endrével. Az ő révén kapcsolódott be a Haladó Diákok Pártjába és jelöltként indult a diák-önkormányzati választáson. Egy szép napon Ságvári közölte vele, hogy felvették a Kommunista Pártba. Különböző területeken folytatott pártmunkát az egyetem után orvosként is. Majd 1938-ban feleségével együtt elhagyta az országot és Párizsba ment. majd onnan a Spanyol Köztársaság védelmére sietett. Részt vett a polgárháborúban, majd az antifasiszta harcosok jórészéhez hasonlóan franciaországi „fogadó táborba” került. Amikor a hitleri Németország megtámadta Franciaországot a táborokban őrzött antifasisztákból menetzászlóaljakat szerveztek a németek ellen. Katonaorvosként élte át ezeket a harcokat Bakács Tibor, majd a német megszállás után sikerült Belgiumba jutnia, ahonnan — ottani elvtársak tanácsára — a magyar követség útján hazatelepedett. Orvosként próbált megélni, de nemsokára behívták katonának egy munkaszolgálatos alakulathoz. Végigszenvedte a háborút, néhányszor a véletlen mentette meg a kivégzéstől. s Budapest felszabadulásával szabadult fel. Együtt az árral A kötet másik fele az Együtt az árral címet viseli, így fejezi ki egyén és társadalom, ember és kor összhangját. A felszabadulástól a fordulat évéig zavartalan volt ez az összhang. Azután egy időre beárnyékolta a személyi kultusz időszaka, a konstruált perek légköre, amelyek a spanyol szabadságharc több részvevőjét érintették súlyosan. Bakács Tibort szakmai területen érték támadások, de végül is elismerték. A János Kórház igazgató főorvosa lett. Élete ezután sem maradt fordulatok nélkül. Egy esztendőt töltött Koreában, az ottani • magyar kórházi csoportot vezette. Az ellenforradalom ismét itthon, a János Kórház élén találta. Bátran kifejezésre juttatta szembenállását az ellenforradalmi zűrzavarral és annak főkolomposaival. A következő évben az Országos Köz- egészségügvi Intézet főigazgatója lett. Élete végéig ennek az intézetnek az élén állt. Életírásából egy kommunista értelmiségi fordulatokban bővelkedő, de elvhű életútjáról kapunk őszinte, kifejező képet. N. F. Hetven éve — 1908 augusztus 6-an — született Vajda Bajos, a modern magyar piktura tragikus sorsú, mindössze 33 évet élt mestere. Rövidke, ah? egy évtizedes, küzdelmekkel és szenvedésekkel terhes alkotópályája során a két világháború közötti magyar művészet egyik legidőtállóbb, mondandójában és problematikájában egyetemes jelentőségű életművét teremtette meg. A Zalaegerszegről elszármazott, s gyermek- és ifjúkorát Belgrádban, majd Szentendrén töltő Vajda korán érő tehetség, törékeny szervezete mintha ösztönözte volna, hogy gyorsan mondja el, amit akar. Érdeklődése már főiskolásként, 1927—29-ben azok közé a progresszív fiatalok közé vonta, akik a hazai művészet tradicionális, ábrázoló jellegű törekvéseivel szemben a dolgok mélyebb értelmét kereső és felmutató, intellektuálisabb európai irányzatokra figyeltek. Így került kapcsolatba a húszas évek végén „Kassák Munka-körével majd iftbzik ki Párizsba, ahol az orosz-szovjet filmművészet hatására a szociális célzatú témák, illetve a fotómontázson alapuló szimultán képépítés irányába tájékozódik. 1930—34 között született alkotásai a realitás és a képzettársítás együttes erejével adnak hírt a forrongó világról, az emberi nem XX. századi hányatta tásairóL A modern ember problémáit, világképének átalakulását reprezentálni óhajtó szándéka fordítja hazatérve a népművészet felé, amelynek kollektív szellemére és tiszta erkölcs-ságére támaszkodva nemcsak a kor szentimentaliz- musba, illetve erőszakba torkolló polgári mitológiáival fordul szembe, de egy új, a hazai hagyományokból kinövő, egyetemes igényű piktúra alapjait veti meg. Egyik, feleségéhez, címzett levelében írja, hogy ugyanazt akarja a festészet területén, „amit Bartók és Kodály a zenében már megcsináltak.” Barátjával, Korniss Dezsővel Szentendrén és a szomszédos Szigetmonostoron gyűjtött magyar, szerb és zsidó motívumok sajátos, szürrea- lisztikus egybeszerkesztésével, majd a régi, pravoszláv ikonok modem képi átírásával 1935—37-ben olyan szintetikus, a tér és az idő elvont értelmét megvalósító stílust alakít ki, amelyben a hétköznapi lét alaphelyzetei egy elképzelt, humánus életforma szimbólumává nemesednek. Ez az életforma a maga ethoszt és szellemet sugárzó atmoszférájával, áttekinthető, tiszta rendjével éles ellentétben áll az egyre zavarosabbá váló külvilággal, s a művész abbeli reményét testesíti meg, hogy a ráció erejével mód van a kaotikus valóság átvilágítására, a barbárság megfékezésére. Fifménye, s vele együtt egész erre épített gondolatiművészi rendszere 1938-ban, a háború kitörésével összeomlik: zsidó származása miatt szemé- {Vás-JSazsábO» is fenyegetett Vajda rádöbben, hogy a megbolydult világ már nem ábrázolható többé a tiszta harmónia eszközeivel. Ekkor — mintegy fenséget és öröklétet sugalló, a teljes ember képét formázó ikonportréi dialektikus ellentéteként — megjelennek vásznain az ösztönvilág szörnyei: általuk véli figyelmeztetni kortársait a lelkiis- maret és az éberség feladásának következményeire, a rájuk váró tragédiákra. Ezt a maszk- periódusnak nevezett időszakot élete utolsó, már munkatáborral és tüdőbajjal keserített éveiben egy még nyomasztóbb, alkotóerejének végső megfeszítésével készült fekete képsor követi, amelyen a non-fi- guratív formákba ágyazott pesszimista víziókat József Attila keserű panaszdalaihoz hasonlóan már csak külsődleges tényezők: a hallatlan műgonddal kimunkált forma, a vonalak célzatos rendje ellensúlyozzák. S ez a rend nem hagy kétséget afelől, hogy Vajda, bár a saját és nemzedéke életét megpecsételtnek látja, bízik a tágabb emberi közösség jövőjében. Kétségbeesett sikoltása ezért lehet egyben tiltakozás is: elutasítása a gonosznak, s tanúságtevés a humánum igazságai mellett. Karakterének befelé forduló zártsága, emberi elszigeteltsége, a korai halála miatt (1941. szeptember 7-én hunyt el a budakeszi tüdőszanatóriumban) Vajda, illetve a vajdai életmű nem lett, nem lehetett aktuális művészeti hatóerő a negyvenes években. Művészetét életében kevesen ismerték és becsüllek, néhány barát, kolléga tanítvány — a Szentendréi festők kicsiny közössége állt mindösz- sze mellette. Kitörési kísérletei érdektelenségbe fúltak. így esett meg, hogy ■ akárcsak Csontváryt, művészetünk másik magányosát, őt is csak az utókor állította méltó helyére. Ma már bizonyos — s erről győz meg az évforduló kapcsán a Nemzeti Galériában rendezett, minden eddiginél teljesebb emlékkiállítása is — hogy személyében azt a magyar festőt tisztelhetjük, aki a kelet-európai népi tradíció művészi metamorfózisával, s a korkérdések éles és tiszta megfogalmazásával bekapcsolta piktúránkat a modern művészet nagy áramkörébe. Tasnádi Attila Arcok báránnyal ■ Kollázs önarcképpel
