Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-29 / 203. szám
Természetesen, önfeledten Sikerrel szerepelnek a zs&nboki gyermdtnéptáncasok Megérdemlik a segítséget Többször is végignéztem a zsámboki gyermek népi együttes műsorát. S minden esetben tudtak újat adni, olyat, amit más gyermekegyüttestől nem láthatunk a színpadon. Táncuk, énekük, játékosságuk nélkülöz minden mesterkéttséget. önmagukat adják olyan természetességgel mintha a réten, vagy az utcán alkalmilag verődtek volna össze, a falusi vasárnapok hangulatát tennék önfeledten vidámmá, önmaguk és a szülők számára. Mi sikereik titka? Mi az oka a táncaikban rejlő szépségnek, dalaik tisztaságának? Önmagukat adják Vezetőjük Széphalmi Pálné, tanítónő, akiről kiderült, hogy nyolc évig táncolt az Építők Szakszervezetének Vadrózsák együttesében, aztán, hat évig Somogybán, s közben elvégezte a hároméves gyermektánc- vezetői tanfolyamok Most a felsőfokú néptánc oktatói tanfolyam látogatója. A kérdésre ő adja meg a választ: — 1975- ben szerveztük az együttest. A toborzásban segítettek kollégáim is. Minden gyerekkel külön elbeszélgettünk, aztán a szülőknek is elmondtuk elképzeléseinket. ők hamar szövetségeseim lettek, hiszen a zsámbo- kiak szeretik a táncot, a mó- kázást, a vidámságot. Már a 30-as években volt a községnek a Gyöngyösbokréta kereteiben működő tánccsoportja. A mai népi együttesnek is csaknem hatvan tagja van. Ilyen előzmények után nem volt nehéz munkánk. Az első csoport még 1975-ben megalakult. Tagjai csupán lányok voltak. — Az első esztendő eredményei senkit sem kápráztattak el, s talán maga a vezető sem volt elégedett — vetem közbe. Széphalminé igazat ad: — Nem a legjobb irányban indultunk el. Olyan tánckoreográfiát tanítottam meg a gyerekeknek, amelynek semmi köze nem volt Zsámbcúhoz. Tudtam, hogy a községnek van gazdag gyermek népijáték anyaga, de ki ismeri ezeket? Már belepte őket a feledés homálya. Magnót szereztem, s járni kezdtem a házakat, mindenütt szívesen fogadtak, a szülők, nagyszülők sokat segítettek. Volt olyan is, hogy késő éjjel zörgették meg az ablakot. Nem volt semmi baj, csupán az illető eszébe jutott egy nóta, s azt kérte, kottázzam le, mert fél, hogy reggelre elfelejti. Ilyen légkörben persze öröm a munka. A népművészetnek és a népdalnak ebben a faluban Lapu Istvánné, a falumúzeum vezetője és Győré Béláné adott rangot. Az ő munkájuk eredménye, hogy a község becsüli hagyományait. Az összegyűjtött hatalmas anyagból alakítottuk ki műsorunkat. Talán ez az oka annak, hogy a gyerekek könnyedén és gyorsan tanulják meg a táncokat, s önmagukat adják. Talán ezért is kaptunk 1976-tól minden évben aranyérmet. Helyes úton — A járás községeinek gyerekcsoportjaiban ál talában hiányoznak a fiúk. Feltűnt ez az úttörő kulturális szemle idei túrái gyermek népi játék és néptánc bemutatóján is. Zsám- bokon sikerült ezen változtatni... — Egyre több olyan játékot, találtunk, amelyben nem nélkülözhetjük a fiúkat. Hiszen a valóságban is együtt töltötték idejüket a libapásztorkodással, a citerában, később a fonóházban. S kiderült, a fiúk is szeretnek 'táncolni, a színpadon szerepelni. Az évek alatt rangot teremtettünk munkánknak, ezt igazolja, hogy az iskola kétszáz tanulója közül ötvenöt a tánccsoport tagja. A fiúk szereplése sikereinket fokozta. Nagy részük van abban, hogy meghívtak bennünket az országos fesztiválra és Kecskemétre, a hagyományőrző gyermek népi együttesek országos találkozójára. Az ismert zenei szakemberek mindkét helyen megállapították — jó úton járunk. Hagyományok 7 — Az ötvenöt gyerek irányítása sok energiát kíván, s az anyagi igények sem alacsonyak! — A szülők ebben is segítenek. A gyerekeknek saját ruhájuk van, s ez komoly áldozat, mert nem olcsó mulatság a zsámboki ünneplőruhák varratosa, ráncoltatása. A fiúk csizmáit minden alkalommal kölcsönzőiből hozzuk. A zenekart a jászfényszarui művelődési ház adja, cserében fellépünk rendezvényeiken. Már elkészítettük a következő év költségvetését, legkevesebb 43 ezer forintra lenne szükségünk. Ötvenöt gyerek kulturált szórakozása, a zsámboki hagyományok megőrzésének ügye kívánja, hogy azon a megbeszélésen, ahol a támogatásról döntenek, minél többen igennel szavazzanak. Fercsik Mihály V. ÉVFOLYAM. 203. SZÁM 9] | L4 fii >/i' 1978. AUGUSZTUS 29., KEDD Ne legyenek kőtömbök! Falusi lakóházépítés hibákkal Az építészet kőbe dermedt muzsika — tartja a mondás, s igazságával kár lenne vitatkozni. Legfeljebb azt sajnálhatjuk, hogy egyre több disz- szonáns, oda nem illő hang keveredik a települések „szimfóniájába”. Különösein érezhető ez falun, ahol sok célszerűtlen, esztétikailag is bántó családi ház épül — kő-, tégla- és betonkolosszusok kis ablakokkal, a benne élők kényelmét cseppet sem szolgáló lehetetlen elrendezéssel —, s veszélyeztetik a falu arculatának harmóniáját. Hivalkodó — Ez a tendencia egy ellentmondás szükségszerű következménye — mondja To- mory László egyetemi tanár, az ATE építészeti tanszékének vezetője, akivel e kérdésekről beszélgettünk. — Óriási az az életformában bekövetkező változás, amelyet a falvak lakossága napjainkban átél. Anyagi lehetőségeik növekedése sajnos nincs arányban az ízlés változásával. Épületeikben utánozzák a nem mindig páldaadó városi stílust, kísértenek a pallérszemlélet korlátái. Gyakran találkozhatunk olyan esetekkel, ahol elsősorban az határozza meg a családi ház tervezését, hogy minél nagyobb, minél hivalko- dóbb legyen. Az építtetők sok- 'sor érvelnek azzal, hogy pénzükért olyan házat építenek maguknak, amilyet akarnak, ez azonban csak részben igaz. Közismert, hogy egy-egy családi ház felépítése roppant energiákat, összegeket igényel, gyakran egy egész élet munkájának megtestesítője. Nem mindegy tehát, hogy mire költjük, s hogyan a százezreket, a töméntelen mennyiségű építőanyagot. Végső soron egy- egy új lakóház nemcsak a bennük élő emberek, hanem az egész közösség gyarapodását jelenti. Minta utca — Sajnos, nemcsak falun épülnek a tartalom és a forma egységének követelményétől eltérő házak — fejtegeti Tomory László. Jócskán akad még tennivalónk, hogy megtanítsuk az embereket a szépre, a szép felismerésére és megalkotására. Ez a tény természetesen felveti az építők, a tervezők felelősségét is. — Az sem célravezető, ha csak azért épül egy ház akkorára, amekkora, hogy a legnagyobb legyen a faluban. Talán kevesen tudják azt is, hogy a legszebb szín a hagyományos fehér, s az agyondíszített, hivalkodó falfelületek meggátolják, hogy az épület harmonikusan illeszkedjen környezetébe. Itt kell megemlítenem, hogy a mezőgazdasági üzemi telep és a táj kapcsolatáról is végeztünk felméréseket, erről az Egyesült Államokban megrendezésre kerülő konferencián be is számolunk. — A gödöllői járásban az utóbbi időben számos törekvést találhatunk arra vonatkozóan, hogy ezen a helyzeten változtassanak. Ez év tavaszán indult útjára az a vándorkiállítás, amely a magánlakásépítés helyzetét mutatja be, s egyben jó tanácsokat is ad az építtetőknek. A hagyományos falusi építészet megőrzésre méltó elemeit egy közelmúltban megnyílt kiállítás teszi közkinccsé. Veresegyházon mintautca építésével kívánnak kellő hatást gyakorolni a lakásépítésre. Vannak országos próbálkozások is ez ügyben. — A kész tervek 'adaptálása nem mindig szerencsés — mondja Tomory László. Nehéz megtalálni az egyes családok életmódjához legjobban alakítható változatokat. Mert itt is hat az ellentmondás. Míg a lakótelepek egyik végében ott áll a minden igényt kielégítő pompás családi ház, addig a másik végében tovább él a nagyon hasznos háztáji tevékenységet szolgáló gazdasági udvar. Sok tennivaló — Az életmód változása egy másik veszélyt is magában rejt. Nevezetesen azt, hogy a több százezer forint értékű falusi családi házak a városok szívóhatása következtében néhány évtized múlva elnéptelenednek, pontosabban kihasználatlanok lesznek. Érdemes lenne tehát jobban megfontolni az építkezéseket, s a cél szerűség és az esztétikai követelmények összhangjának jegyében felépíteni az új falusi otthonokat. — Sok tennivalónk van még a szemlélet formálásában, elsősorban a fiatalok körében számíthatunk eredményre. Gáspár Mária Az ikladi takarékszövetkezetben Új szolgáltatások Még csupán augusztus végét írjuk, máris jó eredményt könyvelhetnek el a Túrái Takarékszövetkezet ikladi kirendeltségében. — Erre az esztendőre a kamatozó betétek 1 millió 140 ezer forintos gyarapodását terveztük, s ebből január elseje óta már 900 ezer forintot helyeztek el nálunk ügyfeleink — tájékoztatott Diós Csabáné megbízott kirendeltségvezető. — Minden bizony- nyail további emelkedést érünk el októberben, amikor világtakarékossági hónap lesz, s az akkor betett minden ötezer forint után — a Túrát Takarékszövetkezet valamennyi kirendeltségét beleértve — sorsjegyeket adunk az elhelyezőknek, amelyre az» tán értékes tárgynyereményeket sorsolunk ki. — Ikladon új szolgáltatásokat is bevezettünk a közelmúltban. Lehetőséget kaptunk a totó-lottónyeremények helybeli kifizetésére. A kisebb összegeiket azonnal kifizetjük, az esetleges négyes, ötös találatok szelvényeit is elfogadjuk, aat azonban pár nappal később tudjuk kifizetni — taldta meg a tájékoztatást Poglaviczki Sámuelné, a kirendeltség pénztárosa. Másik új szolgáltatásuk, hogy lakás, személygépkocsi casco, élet- és- egyéb biztosítási ügyek nálunk is intézhetők már. Szépirodalmi és szakmai könyveket ugyancs-ak árusítanak a kirendeltségen, hiszen könyvüzlet nincs a községben. Mint az aszódi szövetkezeti könyvesbolt bizományosai, havonta háromezer forint értékben adnak el könyveket. Sőt, néhány hét óta részletekben is kiegyenlíthetik a vásárlók az itt vett regények, verseskötetek, lexikonok árát Kaposi Z. Fái Alighanem éppen egy Gödöllőre szóló levelet írt, amikor az ajtót rányitottuk. Ja- kabos Ödön, a világjáró székely fiatalember, aki 1974-ben megismételte Körösi Csorna Sándornak egykori, Csomakő- röstűl az indiai Darzsilingig vezető vándorútját, amely bő félesztendős menetelésről egyebek között itt, Gödöllőn is többször szólott. Ezért hát az a Pest megyébe címzett — h ügylétéről hírt adó?, terveit ecsetelő? — papiros ott a kéz- divásárhalyi íróasztalon ... Kézdivásárheiyen, mégpedig a Háromszék ősi városának főtere szomszédságában álló szülőház íródeszkáján, ahol töltőtollak, golyós — ott úgy mondják: pasztás — irőnok meg még sokféle más betűvető szerszámok hevernek szanaszét, hogy a napjaik javarészt írással meg levélírással töltő gazdájuk kezeügyében legyenek. A világjáró — akinek legutóbbi, Gödöllőt is úfcbaejtő, múlt év végi látogatásáról ezeken a hasábokon is beszámoltunk — ugyanis afféle egyszemélyes intézményként részben a néhány esztendővel ezelőtti nagy kaland kinyomtatására szánt fejezeteit másol- gatja, részben pedig azokkal társalog, akik élőszóban már hallották, s meghallgatván megszerették őt. Jakabos Ödön ugyanis — ott látni csak igazán a Vásárhelyről Bereck felé vivő út, a Bem utca földszintes házában — a maga különös lényével egyetemben ritka mód szere- tetre, figyelemre, egyszóval erős odafigyelésre méltó valaki. Tágas szobájának falait térképek borítják; e térképeken . vörös vonalak húzódnak a végigjárt utak mentén; és fényképek tömege, ahol kiszö- gazésükre egy kis hely akadt. Az egyik fotóról fehér turbá- nos, szigorú tekintetű hindu úr néz a látogatóra, míg a másikon maga kuporog — ha jól látni, valami rizses ételt morzsolgatva — egy fogatlanul mosolygó, szegényes lepedőkbe csavart falusi paraszt tái'saságában ... Arcok itt, arcok ott; összehúzott szemöldökök, barátságosan megnyílt szájak, s mint meséli, neki mindegyik felvétel modelljéhez valami nagyon kedves emléke fűződik. Ki — mint ez a mellette guggoló fogatlan — megvendégelte, ki meg szállást vagy szálláscímet adott neki. S míg a lemezjátszóról valami túldíszítetten kacskarin- gós indiai zene tölti meg a szobát, előbb e falratűzdelt portrék gazdáiról beszél, majd azokról, akik ugyan nem láthatók ott, de akiknek legalább ugyanolyan hálás: csehszlovákiai, magyarországi — köztük a gödöllői —, jugoszláviai, bulgáriai barátainak amiért időnként meghívják és meghallgatják őt. Az a bizonyos, múlt év végi út, amelyről természetesen csak a magyarországi szakasz végéig adhattunk számot? Hát az tőlünk délre is remekül folytatódott! Kézről kézre adták a bácskai meghívói is; alig győzte az előadásokat. S ugyanígy a bolgár fővárosban, Szófiában, ahova —■ hogy, hogy nem — szintén eljutott a híre. Onnan, immár vagy féltucatnyi, javarészt könyvekkel telt bőröndje társaságában indult haza,. s ahogyan tervezte — megírtuk azt itt is — éppen karácsony este tért meg feleségéhez és két gyermekéhez Sepsiszentgyörgyre. Oda, mert a világjáró szűkebb családja — mivelhogy Jakabosné a helybeli napilap, a Megyei Tükör nyelvi lektora — Kovászna megye székhelyén él. Szent- györgyről buszozott ki aztán a maga régi tanyájára, a rnei- firkált .térképek, a szigorú tekintetű és fogatlanul mosolygó arcmások közé, a tollfélék- kel teli öreg íróasztalhoz, hogy mind a több határon átvezető útjáról, mind pedig a szerencsés hazaérkezéséről régebbi és frissen szerzett ismerőseinek hírt adjon. Azóta is mennek, mennek — s persze naponta tucatjával érkeznek is — a levelek, no meg olykor egy-egy levélíró személyesen is betoppan, megkérdeni: mikor lesz végre már könyv abból a szépen dagadó kéziratcsomóból. Hát erre Jakabos Ödön csak a vállát vonogatja, mert ideje ugyan bőven van a fogalmazáshoz — elhatalmasodott asztmája miatt munkahelyétől végképp elköszönt, s most mint rokkant nyugdíjas él —, de egy ilyen nem mindennapi vállalkozásról szeretne valami igazán jó beszámolót csinálni. Ehhez pedig nem egy-két hónap, s még csak nem is egy-két év kell. De azért kit—kit megnyugtat: lesz útinapló, lesz sok-sok képpel díszített emlékidéző kötet. Minket is ezzel az ígérettel bocsát utunkra, no meg azzal, hogy amint tud, megint átrándul magyarországi ismerőseit, barátait meglátogatni. De addig is, kinek egy szervusz, kinek egy kezétcsókolom azokon a folyvást borítékba kerülő levélpapírokon. Hát így él otthon a maga filmrevalóan érdekes térképek, képek — s hogy ne feledjük: az előadásaira invitáló plakatok — borította szobájában, tollak és érkező, távozó üzenetek között. Ha nincsen úton — utazik akkor is: a betűk segítik őt helyről helyre járni... Akácz László Csere: Madarász (1), Szepsy (2), Csaja II. Vendégvezetéssel Indult a a mérkőzés. 2—0 után egyenlített a GSC, majd 6—4-re elhúzott. Felváltva estek a gólok, s az első harminc pere kétgólos budakalászi vezetéssel ért véget. A második félidőben összeroppant a hazad gárda és az igen jó képességű vendégcsapat, amely olykor túli keményen játszott, bizton s.an szerezte meg a győzelmet, Jó: Terjánszki, Szatmári, Cserven. Mitru Mihály Kirándulás a sport jegyében Oajgamáüsaiak hétvégéié A Galgamácsai SE öregfiúk csapatának tagjai közös kiránduláson Veitek részt a hét végén a község KlSZ-szerve- zelének tagjaival. A kispályás labdarúgó-mérkőzéseken, a tollaslabda- és fejelőversenyeken a résztvevők és a nézők egyaránt jól szórakoztak. Az Edzett ifjúságért mozgalom keretében játszott barátságos labdarúgó-mérkőzést egymással a Galgamácsai Tsz SE felnőtt és ifjúsági csapata. lé mérkőzések az ©Is© fordítóban Lejátszották az első mérkőzéseket a Galgamácsai Tsz SE tömegsport bizottsága által szervezett kispályás labdarúgó-bajnokság őszi fordulójában. Eredmények: Vácegresi Haladás SE—Állami Gazdaság MEDOSZ 2—2. Az első félidőben sportszerű, küzdelmes találkozót láthatott a közönség. A másodikban a szurkolók bekiabálásaikkal zavarták a játékot. Váckisújfalu község—Kiskút SC 5—0. A tartalékos Kiskút SC nem volt egyenrangú ellenfele a hazai pályán jól szereplő Váckis- új falunak. SE öregfiúk—Tsz Gépész 3—2. Küzdelmes, jó mérkőzést láthatott a szép számú szurkolóiábor. SC—TAPED MN Vémpel 3—0. A TAPED MN. nem tudott kiállni a mérkőzésre, így annak két pontját 3—ü-ás gólaránnyal az ellenfélnek adták. A Tsz MEDOSZ—Összefogás SE mérkőzést későbbi időpontra halasztották ed. A tabellát, a tavaszi szezon Mérkőzéseit is beleszámítva, továbbra is az Állami Gazdaság MEDOSZ csapata vezeti 15 ponttal. Őket követi az SE Öregfiúk együttese 14, és az Összefogás SE csapata 12 ponttal. i J- világjáró — otthon KÉZILABDA Győzelem a bafsiakaspíráns ellen A Gödöllői SC kézilabda- csapata szombaton hazai pályán a bajnokaspiránst, a megyei bajnokság harmadik helyezettjét, a Budakalász csa- . patát fogadta. A szép számú nézősereg jó mérkőzéseiket, egy hazai és egy vendéggyőzelmet láthatott. GSC—Budakalász 20—15 (11-S). GSC: Balogh — Paulovics, BarczeCi (6), Szabó (3), Szliíka (8), Bade (1), Epres. Csere: Tó Uh, Koza, Horváth (2), Sas- vári. Az első nyolc percben nem esetit gól, majd a vendégek szerezték meg a vezetést. Gyors góllal válaszolt a GSC. s ezután átvette a vezetést és a mérkőzés irányítását is. A 20. percben már 7—2 volt az eredmény. A vendégek az első félidőben szerzett hat góljukból ötöt hátméteresből értek el. A második játékrészben is a gödöllőiek irányítottak és kitűnően védekeztek. A népeV budakalászi szurkoló- tábor biztatása sem segített a vendégcsapaton, a hazaiak megérdemelten győztek. Jók: Szlifka (a mezőny legjobbja), Balogh, Szabó. GSC ifi—Budakalász ifi 15—19 (8—10). GSC: Bankó — Pintér, Csaja I. (2), 'Cserven (2), Szatmári (6), Balogh (2), Terjánszki.
