Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-29 / 203. szám

1978. AUGUSZTUS 29, KFt>D 5 Új jacquardszövöde Budakaíászon Budakalászon, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat budaka­lászi gyárában megkezdődött a termelés, az új, 40 millió fo­rintos beruházással épült, mintegy 1000 négyzetméteres üzemcsarnokban, ahol 16 nagy teljesítményű jacquard szövő­gépet helyeztek el. A berende­zéseket a Szovjetunióból és az NSZK-ból vásárolták. A vállalatnál továbbfejlesz­tik az eddigi SZTB szövőgép­állományt. A, közelmúltban a Nemzeti Bank által aláírt hi­tel lehetővé teszi, hogy újabb 69 darab szövőgépet vásároljon a vállalat, s ezeket a budaka­lászi és győri szövőüzemében állítsák munkába. Képünkön az újonnan elkészült budaka­lászi jacquardüzem egy rész­lete látható. Fiatalok ismerkednek Barátságvosiatok Háromezer magyar• fiatal kereste fel az év első felében a Szovjetunió legszebb tájait, városait /nyolc ifjúsági barát­ságvonattal. Az Express Ifjúság - gi és Diák Utazási Iroda évről évre több különvonatot indít munkás-, értelmiségi és jdiák- fiatalokkal; az idén például a tavalyinál kettővel többet. De­cember végéig további öt if­júsági barátságvonat kel útra mintegy 1800 fiatallal. Szeptember végén 360-an tölthetnek tíz napot Kijevben és Odesszában. Baranya me­gyeiek október 8—19 között Moszkva és Leningrád neve­zetességeivel, történelmi em­lékhelyeivel és életével ismer­kedhetnek. A Komszomol megalakulásának 60. évfordu­lóján, október 29-én újabb ba­rátságvonat indul Kijevbe. Utasai eljutnak Leningrádba is, és részt vehetnek a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 61'. évfordulójának ünnep- • ségeim. Kijev—Leningrád— Moszkva megismerése lesz a célja a Szabolcs, a Bács-Kis­kun megyei és a budapesti fia­talok egy csoportjának, amely november 14—25 között láto­gat el a Szovjetunióba. Moszk­vát és Leningrádot keresi fel december 5—13 között a ma­gyar fiatalok idei utolsó ba­rátságvonata. Fővárosunkba, s hazánk más részeire csaknem 4700 kom- szomolista, munkában és ta­nulásban élenjáró leány és fiú érkezik. Az év végéig 13 szovjet ifjúsági barátságvona­tot fogadnak. Lakásépítkezés Dunakeszin Átadás előtt a lakótelepi iskola Tizenkét tanterem várja a diákokat Hiába, múlik az idő: immár két esztendeje, hogy várossá nyilvánították- « .^íhtnakeszit. Az elmúlt napokban a 20 ez­res lélekszámú településen jártunk: a városi tanácson arra voltunk kíváncsiak, mi­lyen ügyes-bajos dolgaikkal keresik fel a helybeliek az in­tézményt? S vajon megfele­lő-e az ügyintézés tempója? Jancskár Sándor vb-titkár tájékoztatása szerint — s az iktatókönyvet lapozgatva — egyértelműen kiderült: évente tizenháromezer ügyirat sorsáról dönte­nek, s az esetek döntő többségében — amennyiben időközben nincs változás a leírt adatok­ban, körülményekben — nem lépik túl az intézkedés során a harminc napos határidőt. A vb-titkár hangsúlyozta: Duna­keszi várossá nyilvánításával, s az államigazgatás új szerve­zeti formájának kialakulásá­val azonban a továbbiakban hatékonyabbá kell tenni a ve­zetői ellenőrzést. Nem kellett hosszú ideig nyomozni az ügyfélfogadáso­kon leggyakrabban szóba ke­rülő téma iránt sem: az ér­dekeltek lakásügyben keresik fel több alkalommal is a ta­nácsot. A váci járásbeli vá­rosban 1976-ban költöztek be a lakótelepi otthonokba, s ta­valy százhatvannyolc lakást adtak át. Az idén már nyolc­vannégyet-- átadnak! még, s ha az építőik 'is úigy akarják, ak­kor valószínűleg ez év végéig benépesül egy tízemeletes háztömb százhuszonhat lakása. A földszintes épületek között modern toronyházak törnek a magasba. Jancskár Sándor el­mondása szerint ezer lakás­igénylőt tartanak nyilván Du­nakeszin. S mi a helyzet az óvodai és a bölcsődei helyekkel? Óvo­dába összesen négyszázötven apróságot tudnak felvenni: ennek ellenére helyhiány miatt azonban valamivel több. mint száz kérelmet, sajnos, így is el kellett utasítaniuk. Szükségmegoldásként a 2. számú iskolában négy tanter­met óvodai foglalkoztatóvá alakítottak át. A hiányzó osz­tályokat ez év végéig pótol­ják : valamennyit felépítik Forfa-elemekbőL A lakótele­pen egyébként jövő szeptemberre minden bizonnyal elkészül a száz­személyes óvoda, amelynek bölcsődei részében hatvan apróságra felügyelnek majd naponta. Persze mind­ehhez tudni kell: amíg 1972- ben mindössze kétszázhatvan gyerek született Dunakeszin, addig ez a szám három évvel később meghaladta a félezret. S persze a lakótelep építésc­Magyar—kubai könyvkiadói és könyvterjesztői együttmű­ködési egyezményt írtak alá tegnap a Kulturális Mi-űszté- riumban. A dokumentum, ame­lyet Gábor Viktor, a Kultu­rális Minisztérium Kiadói Fö- igazgat 'sázának vezetője és Rolando Rodriguez Garda, a Kubai Köztársaság kulturális miniszterhelyettese látott el kézjegyével, az 1978-tól 1930- ig terjedő időszakra határoz­za meg a fordításra kölcsönö­sen ajánlott magyar, illetve kubai művek listáját, vala­mint a könyvkiadással, könyv- művészettel és könyvtarjesz- téssel foglalkozó szakemberek és az ezzel kapcsolatos infor­mációk kölcsönös cseréjét. Megállapodtak abban, hogy tanulmányozzák a könyvki­adók közös fellépésének lehe­tőségeit a spanyol nyelvű könyvek piacán, és kölcsönö­sen törekednek arra, hogy mi­nél jobban megismertessék a szocialista országok és Latin- Amerika népeinek történetét, politikai, társadalmi, kultu­rális és gazdasági életének jellemzőit, ezen belül a ma­gyar és a kubai szakemberek művészeti, irodalmi és mű­szaki-tudományos munkássá­gának eredményeit. vei, a fiatal házasok beköltö­zésével nyilvánvalóan szorgal­masan érkeznek majd . a kis utódok... A városi tanács vb-titkára egyébként beszámolt arról is. hogy a lakótelepen október első hetében megnyitja ka­puit az új, tizenkét tantermes iskola. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat eredetileg ez év végére vállalta az in­tézmény átadását, azonban a tanács vezetőinek kérésére gyorsították az épület tető alá hozását: így ezelkben a napokban már a műszaki átadásra kerül sor. F. G. Tatárszentgyörgy gyarapodásáért Közösen terveznek, közösen végeznek Hosszan kanyarodik a be­tonút Tatárszentgyörgy felé. Az utat alacsony topolyafe­nyők, rozsdabarna, kopottzöld cserjék szegélyezik. Naponta vagy tíz vállalati autóbusz gördül át e tájon, jóval keve­sebb azonban a helyi járatok száma. A bejárók utazásának ügye a fővárosi, a kecskeméti üzemek gondja, aki meg itt helyben keresi a kenyérreva­lót, mivégre menne gyakorta Orlcénybe, Dabasra. Budapest­től hatvan kilométernyire, a külvilágtól mégis elzártan élik világukat a tatárszentgyör- gyiek. A faluban tizenkilenc tagú pártalapszervezet mű­ködik. A kommunisták felada­ta nem kisebb, mint, o hely­beliek mozgalmi életének irá­nyítása. Pályát épít a család — így igaz — szólal meg Krizsán Lászlóné tanácselnök, aki néhány hónappal ezelőtt még a községbeli pártalap­szervezet titkára volt. — Elég­gé kiesik az élet pezsgéséből Tatárszentgyörgy. Persze most jobb a helyzetünk, mint évek­kel ezelőtt. A faluban is nyílik munkalehetőség. Műkö­dik a községben kivarró-, sep­rűüzem, de az Örkényi Béke Termelőszövetkezci, is megfe­lelő munkalehetőséget biztosit. — Alapszervezetünk tagjai tisztában vannak vele, hogy a község politikai életének irá­nyítása jórészt tőlünk függ. Ám rögtön hozzá kell tennünk, hogy munkánkat a tatárszent- györgyiek minden tekintetben támogatják. Említsek példá­kat? Legutóbb járdát akar­tunk építeni. Kommunista ta­nácstagjaink végigjárták a fa­lubelieket, kérték segítsenek. Az egyik szombat reggeltől vasárnap délig társadalmi munkában pontosan 664 mé­ternyi járdát építettek a hely­beliek. Legalább 120 ember dolgozott ezen a két napon a faluért. Aki ismeri a többé-kevésbé zárt közösségek életét, tudja: nem kis dolog ez. A tatár- szentgyörgyiek jóravaló embe­rek — mondta a tanácselnök asszony. Vegyük például a községbeli Kocsis Ferenc esetét. A férfi a főváros­ban dolgozik buszsofőrként. A munkahelyén tagja a párt- szervezetnek. Részt vesz a legtöbb községi politikai ren­dezvényen. Legutóbb a tűzoltó- egyesület ülésén felajánlotta: családjával erdei sportpályát épít. Ez volt tavaly ősszel. Idén? Elkészült egy kézilabda­pálya az erdőben, farönkből faragott székek és asztalok gondoskodnak a pihenésről. Most a mellékhelyiségeket ala­kítja majd ki Kocsis Ferenc. Családi alapon, meggyőződés­ből. — A helybeli KISZ-fiatalok is több gikeres rendezvény­nyel rukkolták ki a közel­múltban — fűzi tovább a sza­vakat Krizsán Lászlóné. — A pártalapszervezetünkben Lakos Mihály kapta azt a feladatot, hogy patronálja őket. Lakos Mihály vadőr, tanyán lakik, mégis majdnem mindig ott van a KISZ-esek rendezvé­nyein. Téma: az iskola Szót érdemel Sztanó Fe­rencnek, a község volt tanács­elnökének pártmunkája is, aki a közelmúltban ment nyugdíjba. Éveken át propa­gandistaként tevékenykedett. Itt van Deák Flórián is. aki a község beli sportéletet szer­vezi nagy lelkesedéssel. Ezekről a dolgokról hason­lóan vélekedik Kiss Tiborné körzeti védőnő, aki csak né­hány hónapja tölti be a párt­titkár tisztjét az alapszerve­zetben. — Persze gondunk is van elég — mondja most. — Úgy­szólván valamennyi taggyűlé­sünk témáját alkotja, hogy bő­víteni kellene a községi isko­lát. Jelenleg 251 gyerek tanul az intézményben, két műszak­ban. Ügy tudtuk csak az ok­tatást megoldani, hogy egy- egy tantermet elválaszthatóvá tettünk. így azok alkalmasak kisebb és nagyobb csoportok befogadására is. — Gondot okoz az óvodások elhelyezése is — folytatja. — Az idei évben először kellett elutasítanunk tizenkét gyere­ket, helyszűke miatt. Bővíte­nünk kell a közeljövőben a művelődési házat is. Takarékos a tanács Feladatok tehát bőven akadnak Tatárszentgyörgyön. — Sokat töprengtünk azon, hogyan oldhatnánk meg eze­ket a problémákat — veszi át ismét a szót Krizsán Lászlóné. — A község arculatának for­málására, a fejlesztésekre idén mintegy 100 ezer forintot fordíthatunk. Elsősorban ezért takarékoskodunk, hogy maj­dan tornatermet, politechnikai helyiséget építhessünk az is­kolában. Ez utóbbi tervei már el is készültek. Szeretnénk együttműködési szerződést köt- ni bejáró dolgozóink üzemei­vel. — Hasonlóan feladatokat ad a falubeli cigánylakosság hely­zetének javítása. A falu szé­lén még áll a cigánytelep. Sze­retnénk, ha emléke sem ma­radna. További tervekről, célokról beszél még a tanácselnök asz- szony és a községi pártalap­szervezet újdonsült titkára. Társadalmi munkákról, újabb járdaépítésről, parkosításról — Tudja, mi nagyon egy­szerűen élünk — mondja még búcsúzóul Krizsán Lászlóné. — Itt nincsen olyan, hogy én a tanácselnök, te a párttitkár, ő az iskolaigazgató vagy a betanított munkás. Közösen igyekszünk megoldani felada­tainkat. Minden ötletért, ja­vaslatért hálásak vagyunk, s közösen dolgozunk megvaló­sításukért. Virág Ferenc Az új metrószakasz megnyitása után A Ferihegyi gyorsforgalmi útról az Üllői útra vezet a felüljáró A metró új vonalának épí­téséhez kapcsolódó három közúti felüljáró közül már a befejező szakaszához érkezett a Sibrik Miklós útinak és a Könyves Kálmán körút—Üllői út kereszteződésében levőnek az építése. A Kispest és Kőbánya ta­lálkozásánál az utolsó két híd­mező beemelése van hát­ra. A hidat előrelátható­lag az év vége előtt át­adják rendeltetésének. A 312 méter hosszú, 2x2 forgami sá­vos hid a XIX, kerületi Vö­rös Hadsereg útja—Kossuth tér és a X. kerületi Gyömröi út között könnyíti meg a for­galom lebonyolítását. Az új metrószakasz megnyi­tásával egyidőben tervezik a Ferihegyi gyorsforgalmi út és Üllői út találkozásánál épülő Határ úti közúti felüljáró át­adását- A gyorsforgalmi útról közvetlenül az Üllői útra ve­zet majd a forgalom. Alighanem éppen egy Gó'­döllőre szóló levelet írt, ami­kor az ajtót rányitottuk. Ja- kabos Ödön, a világjáró szé­kely fiatalember, aki 1974-ben megismételte Körösi Csorna Sándornak egykori, Csomakö- röstől az indiai Darzsilingig vezető vándorútját, amely bő félesztendős menetelésről egyebek között itt, Gödöllőn is többször szólott. Ezért hát az a Pest megyébe címzett — hogylétéről hírt adó?, terveit ecsetelő? — papiros ott a kéz. divásárhelyi íróasztalon ... Kézdivásárhelyen, mégpedig a Háromszék ősi városának főtere szomszédságában álló szülőház íródeszkáján, ahol töltőtollak, golyós — ott úgy mondják: pasztás — írónők meg még sokféle más betűve­tő szerszámok hevernek szana­szét, hogy a napjaik javarészt írással meg levélírással töltő gazdájuk kezeügyében legye­nek. A világjáró — akinek leg­utóbbi, Gödöllőt is útbaejtő, múlt év végi látogatásáról eze­ken a hasábokon is beszámol­tunk — ugyanis afféle egy­személyes intézményként rész­ben a néhány esztendővel ez­előtti nagy kaland kinyomta­tására szánt fejezeteit másoi- gatja. részben pedig azokkal társalog, akik élőszóban már hallották, s meghallgatván i megszerették őt. Jakabos Ödön ugyanis — ott látni csak igazán a Vásár­helyről Bereck felé vivő út, a Bem utca földszintes házában — a maga különös lényével egyetemben ritka mód szere­tette, figyelemre, egyszóval erős odafigyelésre méltó va­laki. Tágas szobájának falait térképek borítják; e térképe­ken vörös vonalak húzódnak a végigjárt utak mentén; és fényképek tömege, ahol kiszö- gezésükre egy kis hely akadt. Az egyik fotóról fehér turbá- nos, szigorú tekintetű hindu úr néz a látogatóra, mfg a másikon maga kuporog — ha jól látni, valami rizses ételt morzsolgatva — egy fogatla­nul mosolygó, szegényes lepe­dőkbe csavart falusi paraszt társaságában ... Arcok itt. ar­cok ott; összehúzott szemöldö­kök, barátságosan megnyílt szájak, s mint meséli, neki mindegyik felvétel modelljé­hez valami nagyon kedves em­léke fűződik. Ki — mint ez a mellette guggoló fogatlan — megvendégelte, ki meg szál­lást vagy szálláscímet adott neki. S míg a lemezjátszóról va­lami túldíszítetten kacskarin- gós indiai zene tölti meg a szobát, előbb e falratűzdelt po-;rék gazdáiról beszél, majd azokról, akik ugyan nem lát­hatók ott, de akiknek legalább ugyanolyan hálás; csehszlová­kiai, magyarországi — köztük a gödöllői —, jugoszláviai, bul­gáriai barátainak amiért időn­ként meghívják és meghall­gatják őt. Az a bizonyos, múlt év végi út, amelyről természetesen csak a magyarországi szakasz végéig adhattunk számot? Hát az tőlünk délre is remekül folytatódott! Kézről kézre ad­ták a bácskai meghívói is; alig győzte az előadásokat. S ugyanígy a bolgár fővárosban, Szófiában, ahova — hogy, hogy nem — szintén eljutott a híre. Onnan, immár vagy féltucatnyi, javarészt köny­vekkel telt bőröndje társasá­gában indult haza. s ahogyan tervezte — megírtuk azt itt is — éppen karácsony este tért meg feleségéhez és két gyermekéhez Sepsiszent­györgyre. Oda, mert a világ­járó szűkebb családja — mi- .velhogy Jakabosné a helybeli napilap, a Megyei Tükör nyel­vi lektora — Kovászna me­gye székhelyén él. Szent- györgyről buszozott ki aztán a maga régi tanyájára, a meg- firkált. térképek, a szigorú te­kintetű és fogatlanul mosoly­gó arcmások közé. a tollfélék- kel teli öreg íróasztalhoz, hogy mind a több határon át­vezető útjáról, mind pedig a szerencsés hazaérkezéséről ré­gebbi és frissen szerzett isme­rőseinek hírt adjon. Azóta is mennek, mennek — s persze naponta tucatjá­val érkeznek is — a levelek, no meg olykor egy-egy levél­író személyesen is betoppan, megkérdeni; mikor les? végre már könyv abból a szépen da­gadó kéziratcsomóból. Hát er­re Jakabos Ödön csak a vál­lát vonogatja, mert ideje ugyan bőven van a fogalmazáshoz — elhatalmasodott asztmája mi­att munkahelyétől végképp el­köszönt, s most mint rokkant nyugdíjas él —, de egy ilyen nem mindennapi vállalkozás­ról szeretne valami igazán jó beszámolót csinálni. Ehhez pedig nem egy-két hónap, s még csak nem is egy-két év kell. De azért kit—leit meg­nyugtat; les2 útinapló, lesz sok-sok képpel díszített em­lékidéző kötet. Minket is ezzel az ígéret­tel bocsát utunkra, no meg az­zal, hogy amint tud, megint átrándul magyarországi isme­rőseit. barátait meglátogatni. De addig is. kinek egy szer­vusz, kinek egy kezétcsóko’.om azokon a folyvást borítékba kerülő levélpapírokon. Hát így él otthon a maga filmrevalóan érdekes térképek, képek — s hogy ne feledjük: az előadásaira invitáló plaká­tok — borította szobájában, tollak és érkező, távozó üze­netek között Ha nincsen úton — utazik akkor is: a betűk segítik őt helyről helyre jár­ni ... Akácz László Hagy ar-kufsai könyvkiadói egyezmény Jl vilci^járó — otthon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents