Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-27 / 202. szám

A P E ST M E G YE I HÍRLAP K Ü L O N K I A DA'S A b ’ XX. ÉVFOLYAM, 203. SZÁM 1978. AUGUSZTUS 27., VASÁRNAP Nyolcmillió forint termelési érték Szép kiadványok műhelyében A KISZ-alapszervezet már megalakult A Budapesti Könyvkötő Szövetkezet monori részlege 1974-ben alakult meg. Akkori­ban igen mostoha körülmé­nyek között, mindössze 11 em­berrel kezdődött meg a mun­ka. A szövetkezet történetében 1977. augusztusában követke­zett be fordulat: átadták az új épületszárnyat, s a munkafel­tételek ugrásszerűen megja­vultak. Hámori László részlegveze­tő elmondotta, a negyven­ötösre duzzadt létszámmal, a nagyobb teljesítményű gépek beállításával lehetőség nyílott az igényesebb munkák elvég­zésére. Ma már bélyegalbu­mok, jegyzettömbök, irattar­tók, naptárak, dísztáviratok és egyéb termékek dicsérik a főleg lányokból és asszonyok­ból álló gárda igyekezetét. Nagy gondot fordítanak arra, hogy a minőségi kö­vetelményeknek is maxi­málisan megfeleljenek. Ennek köszönhetik egyebek között, hogy állandó partne­reik között ott találhatjuk a PlÉRT-et, a Képcsarnok Vál­lalatot és a Képzőművészeti Alapot is. Egyik legnagyobb sikerük, hogy Rácz Endre fo­tóművész idei könyvhéten megjelent albuma és Lesznai Anna költőnő képeskönyve az ő közreműködésükkel nyerte el végső formáját. Ott jártunk­kor éppen a Filaxia Kiadó gondozásában, hatezres pél­dányszámban, rövidesen meg­jelenő Állatorvosi zsebköny­vet fűzték, kötötték a részleg dolgozói. 1 Erre az évre nyolcmillió fo­rint termelési érték előállítá­sát tervezik, de a részlegből kikerülő termékek értékesíté­se után, a szövetkezet buda­pesti központjában a 8 millió többszöröse jelentkezik ha­szonként. A munka menetét több té­nyező is befolyásolja. Ezek között említhetjük meg a gyakori betegségekből adódó munkaerőhiányt is, de a leg­nagyobb gondot a raktározási problémák okozzák. A csekély alapterületű raktárba képtelenség be­zsúfolni az alapanyagokat és a kész árut, ezért a gé­pek mellett tornyosulnak a papírhegyek és zavarják a munka folyamatosságát. Már elkezdték ugyan az új, 72 négyzetméteres raktár épí­tését, kétséges azonban, hogy a tervezett határidőre elké­szül-e. Az épület előregyártott elemeinek csak egy része ér­kezett meg Debrecenből, ezért az építkezés kivitelezője, a Monori Nagyközségi Tanács Költségvetési Üzeme nem tud­ja folytatni a munkát. A szociális helyiségek körül sincs minden rendben. A részleg 42 női dolgozójának május óta nincs lehetősége arra, hogy a műszak befejez­tével a zuhanyozót használja. A Monori Építők Ipari Szövet­kezete ezúttal hanyag volt. A hiányos szigetelés az egész épület állapotát veszélyezteti. Május óta már kétszer fog­tak hozzá az újraszigete­léshez, feltörték az aljzat­betont, de a garanciális munkát mindeddig nem fejezték be. A férfimosdóban is hasonló a helyzet, de azt egyelőre még lehet használni. Bár a gondokat bizonyára nem feledteti, örömmel szá­molunk be róla, hogy néhány héttel ezelőtt megalakult a KISZ-szervezet. Igaz, egyelőre még csak hat tagot számlál. Lassan megérlelődnek a fel­tételek a brigádmozgalom ki­bontakozásához is. Munkahelyük környezetének szépítése, a parkosítás, az egészségház átadása előtt vég­zett társadalmi munkájuk szin­tén azt bizonyítja, hogy tar­talmas közösségi élet kezd ki­alakulni. Kövess László Nemzetiségi hagyományok Valóra váltott, régi ígéret Szlovák jellegű presszó Maglódon A monori járás történelmi öröksége, hogy területén szin­te nincs olyan község, mely­ben ne élnének hajdan betele­pített nemzetiségiek leszár­mazottai. Többségük ma is jól beszéli apáik — német vagy szlovák — nyelvét, s a fia­talok is a hagyományok ápolói közé tartoznak. A települések vezetői igyekeznek az állam által nyújtott támogatást jól kihasználni, sőt, ha módjuk van rá, bővítik is a lehetősé­geket. így gazdagodhatott például érdekes színfolttal Maglód ke­reskedelmi hálózata. Régi ígé­retét váltotta valóra az Alsó- Tápiómenti Áj ész az augusz­A mai és a holnapi kulturális program MOZIK Gomba: Éjszaka a betyáro­ké. H.: Kilenc hónap. Gyöm- rő: Klein úr és Két félidő a pokolban. H.: A sólymok veze­tője. Maglód, h.: Néma dosz- szié. Mende: Kihajolni veszé­lyes! H.: A nyolcadik X. Mo­ron, délutáni előadáson: A nyugalmazott ezredes. Este: A kétfenekű dob. H., délután: A rézhegyek királynője. Este: A Keselyű három napja. Mono- ri-erdő: Kitörés. H.: Utolsó szolgálat. Nyáregyháza, dél­utáni előadáson: Marci az Antarktiszon. Este: Zsarutör­ténet. H.: Senkinél. Pilis: Os­ceola és Pokolrév. H.: Bűvös kör. Sülysáp, délutáni előadá­son: Bundás Maci kalandjai. Este: Ki látott engem? H.: Felragyog tiszta, szép fényű csillag, I—II. tíri: Túl a félel­men. H.: Végső leszámolás. Üllő: Bűvös kör. H.: A folyó vonala. Vecsés, délutáni elő­adáson: Galiba az állatkert­ben. Este: Száguldás, gyilkos­ságokkal. Matiné: Bolondos vakáció. H., délután: A fekete gyémántok, I—II. Este: 2X2 néha 5. MŰVELŐDÉSI HÁZAK Ecseren, 19-től: a fotószak­kör összejövetele (a könyvtár­ban). Mendén, hétfőn, 19-től: a felnőtt pávakör és a népi tánc­csoport próbája. Péteriben, 16-tól 21-ig: a nyugdíjasklub foglalkozása. Pilisen, 18-tól 22-ig: ifjúsági klubfoglalkozás, 19- től 21-ig: a galambászkör összejövetele, hétfőn, 18-tól 20- ig: a filmklub foglalkozása. Üllőn, 18-tól 22-ig: a kertba­rátkor összejövetele. Vasadon, 18-tól 20-ig: a citerazenekar próbája. Vecsésen, hétfőn, 18-tól: a bélyegszakkör foglal­kozása, 19-től 21-ig: esztrádze- nekari próba. tus 20-án átadott, szlovák jel­legű presszó kialakításával. A rendkívül szép s a Szlovák Kultúra segítségével, ízlésesen díszített, berendezett vendég­látóhelyen, természetesen, a személyzet is jól beszél szlo­vákul. Kiss István, az áfész elnöke elmondta, hogy a presszó nemzetiségi jellege az áruválasztékban is tükröződik majd: elsősorban szlovák sö­röket, röviditalokat és sütemé­nyeket árusítanak. Az új vendéglátóhely létre­hozása csaknem félmillió fo­rintjába került az Alsó-Tápió- menti Áfésznek. Ügy gondol­juk, lényegesen többet kama­tozik majd, ha nem is anya­giakban, feltéve, hogy nem­csak az étkezési és italozási szokások, hanem a kulturális hagyományok, például szlovák nyelvű író—olvasó találkozók rendezésére is felhasználják. V. ÁTADÁS ELŐTT Kát terem — FORFA-elemekből Gyomron, mint a járás né­hány többi községében is, gondot jelent az általános is­kolák zsúfoltsága, a tanterem- hiány. Az utóbbi években gyorsan emelkedett az Erzsé- bet-telep lélekszáma, egyre több gyermek került az óvo­dákból a 3. számú ' iskolába, ahol négy tanterem állt két­százhetven tanuló rendelkezé­sére az elmúlt tanévben, kénytelenek voltak tehát bevezetni a kétműszakos, délelőtti-délutáni tanítást. A néhány nap múlva kez­dődő új tanévben viszont már be kellett volna vezetni a három műszakot, ezért vált szükségessé a régi iskola bő­vítése. Hogy gyorsan elkészül­jenek a szükséges hat tante­remmel, a jól bevált FORFA- elemekkel fogott hozzá a TÓVAL az új tantermek épí­téséhez. A maglódiakhoz hason­lóan, rekordidő alatt ké­szül el a hat új tanterem, felavatására szeptember 2-án kerül sor. Megszűnik a gond, ismét egy műszakban tanítanak majd az immáron 10 tanter­mes iskolában. Ezekben a na­pokban teljes erővel igyekez­nek befejezni a tantermek építését. A szülők társadalmi munkát vállaltak, segítenek a takarításban, az udvar szépí­tésében. G. Egy csöndes éjszaka Közbiztonsági ellenőrzés a járásban Este nyolc óra. A Monori Járási Rendőrkapitányság egyik szobájában rendőrök, önkéntesek, munkásőrök, ifjú­gárdisták, társadalmi segítők gyülekeznek. A közbiztonsági ellenőrzés megbeszélése követ­kezik. Bizonytalan kerékpáros Néhány percig tart csak az eligazítás, aztán az akció résztvevői gépkocsikba ülnek, s elindulnak a járás közsé­geibe. Mi, Matiz Iván had­naggyal, a bűnügyi alosztály vezetőjével, Burján Gyulával, a közlekedési csoport törzsőr­mesterével és Kerekes Árpád önkéntes rendőrrel ülünk az URH-s kocsiba. Monorról Pé­teri felé robogunk. Gyér a forgalom, csak elvétve jön szembe velünk egy-egy autó. Péteriben már bezárt a két italbolt, a járdán néhányan még csoportba verődve be­szélgetnek, aztán elindulnak hazafelé. Gyömrőn, a Halászkert Ét­teremben viszonylag kevés a vendég. A régi zenekar kelle­mes muzsikájára, néhányan táncolnak. Csendes, nyugodt az este. Visszafelé tartunk, Monorra. Egy kerékpáros — kivilágí- tatlanul — úgy hajtja a pe­dált, mintha az szalajtaná. Pedig csupán egy kicsit töb­bet ivott a gazdája a kelleté­nél. Péteribe megy. Ezúttal szerencséje van, mert meg­ússza figyelmeztetéssel. Garázda férj Visszaérkezünk a főtérre. A járási rendőrkapitányság fo­lyosójára K. G.-né és lánya szaladnak be. Sírnak mind a ketten. — Képzeljék el, a férjem ismét ittasan jött haza, vesze­kedett velünk, összetörte a lakásban levő bútorok, beren­dezések egy részét Meg is fenyegetett bennünket, sőt a lányomat meg is ütötte egy lécdarabbal — mondja K. G.- né. — Rettegésben tartja a csa­ládot. Mivel nyugdíjas, egész nap otthon tartózkodik. Még ha otthon lenne... Kocsmá­ba be, kocsmából ki, ez a na­pi programja. Mire a munká­ból hazajövök, alaposan be­rúg, és mindig kötözködik. Néhány hónapja már szinte elviselhetetlen az életünk. Kérem, segítsenek! — hangzik az asszony esengő kérése. A rendőrautóba száll az akció néhány résztvevője és K.-ék lakására hajt. Fél óra múlva előállítják a garázdálkodó K. G.-t. Az asszony és lánya elindulhat­nak hazafelé. Ez az éjszaká­juk most már biztosan nyu- godtabb lesz. Matiz Iván: — A bejelentés alapján, őrizetbe vesszük K. G.-t. Utá­na garázdaság bűntette miatt eljárást indítanak ellene. Ha­marosan bíróság elé áll s felel tettéért Záróra A 4-es számú fő közlekedé­si úton Pilis felé robogunk. Már bezért az Autócsárda és a Rétescsárda is. Pilisen a Gól Étteremben zártkörű ren­dezvényt tartanak az Arany­kalász Tsz dolgozóinak. Most csendes a környék, bezzeg máskor... Ismét Gyömrőre tartunk. Már zárórát kiabálnak a fel­szolgálók a Halászkertben. Egy nő annyira ittas, hogy az asztal alá bukik... Többen támolyogva hagyják el a he­lyiséget. Lassan vége az ellenőrzés­nek. — Csendes éjszakánk volt — mondja Matiz Iván búcsú­zóul. Gér József Bajban barát a közösség Orvosi ügyelet Gombán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva, ta­nácsháza), Gyömrőn és Péte­riben: központi ügyelet (Gyömrő, Steinmetz kapitány u. 12., telefon: 28.), Monoron, Monori-erdőn, Csévharaszton és Vasadon: dr. Rados Mária (Monor, régi egészságház, vé­dőnői szoba, Kossuth Lajos u. 97., telefon: 429.), Mendén: dr. Farkas Anna, Maglódon és Ecseren: dr. Pápes Tibor (Maglód), Pilisen és Nyáregy­házán: központi ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon és Úriban: dr. Sass János (Úri), Üllőn: dr. Leyrer Lóránt, Ve­csésen: dr. Fekete Károly tart ügyeletet. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Halmy-telepi. Ügyeletes állatorvos: dr. Bugár József, Vecsés, MAVAD-telep, Sallai u. Beteg állatok bejelentése a járás területén: vasárnap reg­gel 8-tól 16 óráig (13-tól 15-ig ebédidő) Monoron, a főtéri gyógyszertárban, egyéb idő­pontban az ügyeletes állator­vos címén. A PEVDI gyömrői gyáregy­ségében 1976-ban a tech­nológiai utasítások helytelen alkalmazása következtében Gondos István betanított munkás üzemi balesetet szen­vedett, s égési sérüléseibe be­lehalt. özvegy Gondos István­ná háztartásbeli, a Petőfi te­lepen, a község szélén álló roskadozó szoba-konyhós há­zában magára maradt hathó­napos kislányával és nyolcéves kisfiávaL talannak látszott, az akkor 31 A család helyzete kilátásta­lannak látszott, az akkor 31 éves, szakképzettség nélküli asszonynak két kiskorú gyer­mek felneveléséről kellett gondoskodnia. A közösség azonban melléjük állt. Két esztendő telt el azóta, s az özvegy hamarosan új ottho­nába költözik gyermekeivel. r Uj ház épül — felajánlásból Bozsér Géza, a gyáregység vezetője így emlékezik visz- sza: — Miindannyiunkat meg­rendített a tragikus baleset híre. Elhatároztuk, hogy segí­tünk az elhagyott környéken, rossz lakásviszonyok között élő családon. Miképp született meg a gondolat, hogy új há­zat építsünk számukra? Már nem tudnám elmondani, de nem is ez a fontos. Tény: szo­cialista brigádjaink egymást követve tették meg felajánlá­saikat, hogy a család ember­hez mgltö körülmények között élhessen. Először is munkalehetőséget szereztünk az özvegy számá­ra. Már több mint egy éve laboratóriumunkban dolgozik, s megbecsült tagjává vált a kollektívának. Átmenetileg Gyömrőn saját költségünkön egy albérletet is rendelkezé­sükre bocsátottunk. A régi ház árából, a biztosítótól ka-, pott összegből és a vállalat nyújtotta övenezer forintos kamatmentes kölcsönből ösz- szejött a házravaló. Felkeresték a tanácsot, s kérték, ha lehet, olyan telket parcellázzanak, ami közel esik az üzemhez. A kérésnek eleget tettek, s hamarosan társadalmi munkában elké­szült a két szoba összkomfor­tos ház terve. Lelkiismeretes munkával Áprilisban aztán a Barátság szocialista brigád a többi csa­pattal karöltve hozzálátott az alapozáshoz. A szükséges anyagokat az üzem egy régi épületének lebontásából nyer­ték, s teherautókkal ki is szál­lították a helyszínre. A válla­lat építőipari csoportja húzta fe a falakat és hozta tető alá az épületet. Már a szak­ipari munkák nagy részével is elkészültek, néhány hét múlva beköltözhetnek a házba boldog lakói. — Nagy szeretettel fogad­tak az üzemben — mondta özvegy Gondos Istvánná. — Kollégáim közel állnak hoz­zám, gondjaimat megosztom velük. Jó a kapcsolatom má­sokkal is, mindenfelől gondos­kodás árad felém, gyermekei­met is el tudtam helyezni a bölcsődébe és a napközibe. — Tetszik-e az épülő ház? Köszönet — Nem is mertem volna gondolni, hogy ekkora segít­séget kapok. Nagyon köszönök mindent, amit értem tettek. A feláldozott hétvégeket, a lelki- ismeretes munkát. Mert ezek az emberek nem úgy dolgoz­nak, hogy na, ezt most gyorsan összedobjuk és letudtuk a gondot, hanem mindig kita­lálnak valami újat, amivel csinosítják a házat. K. L. Vasárnapi jegyzet Az idős monori kőmű­ves mester, T. László 10 éves. Reggel hatkor kel, bevásárol a feleségének egész napra, rendet tesz a ház körül, s legkésőbb hét­re már a munkahe­lyén van. Nyugdíja nem sok, hát ipart váltott, me­lyet gyakorolnia nem is ne­héz: szakmája a legkere­settebb a nagyközségben, ezer kézzel is nehezen tudna eleget tenni minden építkező hívásának, kéré­sének. Két hétig voltam tanúja, hogyan dolgozik, mit jelent neki a munka. Délben, a rekkenő hőség­ben egyórás szünetet tar­tott, aztán folytatta este hétig, fél nyolcig. Ha kel­lett, keverte a vasládában a maltert, rostálta a sódert, felkapaszkodott a tetőre, hogy a cserepeken keresz­tülfektetett pallón egyen­súlyozva, bevakolhassa a fal keskeny kiszögellését is. -ay Ismerem, tudom, nem a pénzért töri magát. Jó a nyugdíjhoz a kiegészítés, persze, de ha csak a pénz­ről lenne szó, már abba­hagyta volna. — Láttam már olyan hetvenévest — mondta egy szusszanásnyi pihenőben, homlokát törölgetve, csata­kos ingét meglazítva —, aki belerokkant a semmit­tevésbe. Mint Z., itt a kö­zelben. Ha az ember nem csinál semmit, megbolon­dul. Dolgozni kell. Mond­ták már nekem is, minek hajtom magam, ott a ker­tem, akad abban is elég tennivaló. Akad hát! De a szőlőtőkéim között nem ta­lál egy szál parajt, s ha már a ház körül nincs ten­nivaló, mit csináljak? Dol­gozni jó. És folytatta. Fél nyolc­kor már a derekát alig tudta kiegyenesíteni, de si- mítózta o betonszegélyt. — Jól van az már, nem az Országház elé lesz! — mondták neki. Csak a fe­jét csóválta. A vasutasok monori szakszervezetének csoport­titkára nyolcvanéves. — Nem szabad megállni. Karosszékben meghal az ember — mondta egyszer, s szervez, jár, segít fárad­hatatlanul. Minden hónap­ban hozza a vasutas dolgo­zók lapját, érdekli őt volt munkahelye, s minden az­zal kapcsolatos dolog, tájé­kozódjék az oly sokakat érintő közlekedési gondok­ról, bajokról, újdonságokról más is, gondolja. E lap augusztusi számá­ban olvastam: a Nyugati pályaudvaron elképesztő a munkaerőhiány. A régiek tartják a frontot, azok nem hagyják ott a pályaőri, pénztárosi, váltókezelői, ko­csirendezői munkát, akik­nek apjuk is élete végéig vasutas maradt, s akik 45—50 éve csinálják, amit tenniük kell. Akadnak kö­zöttük, olvastam, akiknek egész hónapban egyetlen pihenőnapjuk sincs. Még­sem hibázhatnak, lazíthat­nak: életek és hatalmas pénzösszegek sorsa múlik rajtuk. S mindezt lehet-e a túlórával járó különpénz- zel, a vastagabb borítékkal honorálni. Ellenpélda is van. De nem közöttük, a munkához gye­rekfejjel kényszerített het- ven-nyolcvan évesek kö­zött. Mert a munkát nem­csak megszokták. Megsze­rették! Életükké vált, nap­jaiknak értelmet és szép­séget adó elemmé. Mint ahogy annak is kell lennie. Lassan vége a vakáció­nak. Az idős kőműves már tisztára mosta szerszámait, amikor kiáltás harsant az utcán, a ricsajozó gyerekse­reg felé: — Gyere, kisfiam, segíts arrébb emelni a deszkákat! — Már megint én, min­dig én! — duzzogott a srác, és maradt. — Indulás, mert egyedül nem tudom mind a két vé­gét megfogni! Falra hányt borsó a fi­gyelmeztetés, a kérés. Kényszeríteni lehetne, de nem érdemes. Szoktatni, magyarázni, tanítani kell. Mert dolgozni jó. Élb, szép példák bizonyítják. Koblencz Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents