Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-03 / 181. szám
1978. AUGUSZTUS 3., CSÜTÖRTÖK a öt ö Felújított óvoda Július 24-én megnyitotta kapuit a bagi napköziotthonos óvoda. Azóta a felújított helyiségekben már játszadoznak a gyerekek. A munkában olyan szülők segítettek, akik egyúttal építési szakemberek is. Németh Ferenc, Kállai Kálmán, Lukács János, Karácsondi János, Balázsovics János, Kaputa Sándor vállalta a legtöbb társadalmi munkát. Balázs Klára vezetővel nyolc óvónő, öt dajka, négy konyhai alkalmazott, egy fűtő és egy takarító dolgozik a felújított óvodában. Egyetlen bánatuk van, hogy a 89 jelentkező közül csak 42 gyereket tudnak fölvenni. Iszlai Albert Bag Vandál pusztítók Sajnálátos jelenségekre szeretném felhívni mindazok figyelmét, akik a társadalmi tulajdonban lévő házakat, autóbuszokat, villamosokat, is legalább annyira sajátjuknak tartják, mint a magántulajdonban levő tárgyakat. Egyre több ember eljutott már az öntudatnak arra a fokára, hogy nemcsak örül, épülő, szépülő, városaink, közutaink. tereink gyarapodásának hanem tesz is azért, hogy ezeket megóvjuk. Sajnos vannak olyan emberek, akik nemcsak. hogy nem kímélik, hanem szándékosan rongálják is a közös vagyont. Gondolok itt a vonatok felhasított bőrüléseire, összefirkált falaira, bezúzott ablakaira, iíépten-nyomon láthatunk szétvert telefonfülkéket, megrongált telefonkészülékeket. út szélén álló, megcsonkítod fákat,, megtépett díszcserjéket, ösz- szetaposott virágokat. Ha kirándulunk, gyakran ér az a kellemetlen meglepetés, hogy a jól ismert menedékház, a pihenőpad romokban áll, osz- szeíörték. Az elénk táruló sok hasonló szomorú kép egyre szemtelenebb nyíltsággal, és formagazdagsággal, keseríti meg hétköznapjainkat és ünnepeinket. Két újra, meg újra megismétlődő különös eset váltotta ki belőlem ezeket az érzéseket és gondolatokat. A főváros XV. kerületének Kozák téri iskolájában tanítok. Többször szomorúan tapasztaltam, hogy iskolánk ablakait a nyári szünet végére, de olykor iskolaidőben is, vandál fiatalok légpuskával, kővel belövöldözték, tönkrezúzták. Többszöri jelentéseink ellenére a tettest — vagy a tetteseket — a mai napig sem sikerült elfogni. Nyilván markukba nevetve űzik tovább ízléstelen sportjukat. Augusztus eleje van, hamarosan itt az évnyitó, már előre látom a betört ablakokat és készítem magamat az ünnepi évnyitón bennem háborgó vegyes érzelmekre. A másik hasonló jelenséget Pest megye csodálatosan szép parkvárosában, Gödöllőn tapasztaltam. Egyik este az Ere>S zsébet park és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tangazdasága közötti útszakasz mellett körülbelül tíz megerősö-; dobén lévő díszfát törtek deA magunk háza táján őszintén szólva, nekem az sem tetszik, hogy mindenütt discó-programról beszélnek. Sokkal egyszerűbb és magyarosabb lenne, ha egyszerűen táncö&szejövetelt mondanánk. Jobban kellene vigyáznunk a magyar nyelv tisztaságára. Félkész, pongyola, vagy terjengős írásműveket ne adjunk ki a kezünkből. Kővári József Mende Két nyelvőr-olvasónk levelét közöljük. Kővári József — Mende krónikása — elsősorban a pongyolaságokra, a túl gyakran használt, elcsépelt, elkoptatott nyelvi fordulatokra hívja föl a figyelmet. Gruber Jolán a sokat vitatott idegen szavak használatáról mond el néhány gondolatot. Lehet, hogy levelezőink megállapításai között vannak vitathatók, de gondolatébresztő mindkét cikk. Szeretnénk, ha olvasóink közül minél többen hozzászólnának az érdekes témához. rákba alattomosan az isme- rétién tettesek. Az út korábban a park egyik legszebb sétánya volt. most siralmas látványt nyújtanak a szerte szét heverő, letört lombok. Ez a pusztítás minden jó- érzésű emberben kféáltja a jogos harag és a felháborodás érzését, de sajnos ez nem elég. sőt tisztában vagyok azzal is. hogy f?: háborodott írásom sem ér föl a tevékeny cselekvéssel. Azt hiszem, a jelenleginél jóval hatékonyabb ellenőrzéssel, szigorúbb büntetőszankciók alkalmazásával kellene végre lefogni az ehhez hasonló pusztító vandálok kezét. Tudom, a dolog nem ennyire egyszerű. Mégis úgy érzem, hogy társadalmunkban ma már többen vannak a szépnek, jónak örülni tudók, ezért a társadalmi összefogás elveheti a kedvüket az értelmetlen pusztításoktól. Az alattomos kártevők nagyon félnek a leleplezéstől, ezért rongálnak sötétben. Itt az ideje, hogy mi magunk is szétnézzünk virágoktól, fáktól díszített parkiainkban az épülő házak rengetegében, magányos járművek környékén. ha „leszáll az e^t és ki- gjólnak a csillagom'. Sík István Gödöllő Ke cskem é tiek Szentendrén Az elmúlt hetekben. Szentendrén jártunk a feleségemmel: azt hiszem, életreszóló, maradandó élményben volt részünk. A dolog úgy kezdődött, hogy a lapokból értesültünk a Szentendrei Nyár programsorozatáról így elhatároztuk: egyik hét végi szabadnapunkon magunk is felkeressük a Duna-parti várost, amelyet mindeddig sajnos még nem volt alkalmunk látni. Engedjék meg, hogy leírjam észrevételeimet, mert az már bizonyos: ha a nyáron már nem is, de ősszel minden bizonnyal visszatérünk e csodálatos településre. Először is, mint autóvezető szeretném megjegyezni: tetszett az új Belső körút. Rengeteg turista volt a városban, s első útjuk a múzeumokba vezetett, csakúgy, mint nekünk. Megtekintettük a skanzent is. A helybeliek készségesen és türelmesen igazítják útba az idegeneket. Látszott, hogy a város lakói is felkészültek az idegenforgalmi csúcsra. Még csak annyit: Kecskeméten élünk, feleségemmel mindketten dolgozunk, s nem sok időnk jut — bármennyire is szeretnénk — országjáró kirándulásokra. Szentendre azonban egyetlen nap alatt a szívünkhöz nőtt, s hazatérve ismerőseinknek is elmeséltük tapasztalatainkat. Felkai István Kecskemét Napközistábor Dunakeszin Immár 8 éve július elsejétől szeptember elsejéig nyári napközis táborban vigyáznak szakképzett pedagógusok a dunakeszi gyerekekre. A szülők nyugodtan mehetnek dolgozni, mert tudják, hogy a kicsik jó helyen vannak. Az idén is több, mint 100 gyerek pihen és játszik reggel 8-tól délután fél négyig a Duna- parti hangulatos táborban. Mindennap gazdag programjuk van. Idén az SZMT Központi Könyvtárából kaptak 200 könyvet, a pedagógusok így rossz idő esetén sem jönnek zavarba. Solymosi László Dunakeszi Eltűnt egy vonatpár A MÁV nyári menetrendje a veresegyháziaknak és a vácrá- tótiaknak a jelek szerint tartogatott néhány kellemetlen meglepetést. A legfontosabb: egy vonatpárt kiiktattak. Tudni kell, hogy az elmúlt évben is — miként évtizedeken át kisebb módosításokkal — így érkeztek reggel a vonatok Újpestre, sok bejáró dolgozóval: az első 4 óra 34 perckor indult Vácról, a második 4 óra 55 perckor Vácrá- tótról, a harmadik pedig 5 óra 10 perckor ugyancsak Vácról. Sajnos ez utóbbi szerelvény már ném közlekedik. Ezért az eddigi zsúfoltság még tovább fokozódott. Hazajutni sem könnyebb a fővárosból. A 14 óra 16 perckor Rákosrendezöröl induló vonat korábban évtizedeken át a Nyugatiból indult. A fővárosban két műszakban dolgozók ezt a szerelvényt a Nyugatiban még elérnék^ a nehezebben megközelíthető Ra- kosrendezön azonban már nem. A Nyugati pályaudvar átépítése kétségkívül megértést kíván az utasoktól. De talán mégis lehetne megoldás arra, hogy ez a szerelvény onnan induljon. Az utasok várják az illetékesek intézkedését. Fazekas Mátyás Veresegyház Vendégvárás A mendei búcsú augusztus első vasárnapján hagyományos népszokás. A mozgalmasság, a zsongó-zsibongó vásár főként a fiatalok fantáziáját mozgatja meg, de a nagyszülők is szívesen vesznek vásárfiát, mé- zeskaiácshuszárt, babát az Katonaeskü Szentendrén A napokban tettek katonai esküt az első időszakos, sorállományú honvédek, a katonai főiskolához tartozó laktanyában. A megjelent szülőket és a meghívott vendégeket Erhman József alezredes köszöntötte. Az eskütevők nevében Vincze András honvéd mondta el a szöveget. Kor- bely János alezredes ünnepi beszédében a katonai eskü jelentőségéről beszélt. Kérte a szülőket, hogy működjenek együtt a parancsnokokkal abban, hogy a fiatalok a társadalom elkötelezett, áldozatkész tagjává váljanak. Az eskütétel után díszebéden vettek részt a honvédek, majd kimaradásra, eltávozásra mentek. Géczi Sándor Szentendre unokáknak, no meg törökmézet, medvecukrot. Régi nyári ünnepség ez, a faluban nagy 'a jelentősége. Az országban szétszóródott rokonság ilyenkor összegyűlik, leginkább az öreg szülők hajléka helyén épült emeletes vagy többszintes házban. Ezek az épületek alig hasonlítanak a régi viskókhoz, korszerű, összkomfortos lakásokat rejtenek. Ilyenkor, a vigadozás közben előkerülnek a családi problémák is, de ezek már korántsem olyan súlyosak, mint régebben voltak. A mendeiek örömmel várják a látogatókat. Kővári József Mende Szerkesztői üzenetek S. B., Pomáz: Köszönjük sorait. A levelében leírt „rejtvény” megfejtése magában a szövegben olvasható, cikk kérdéses sora helyesen így hangzik: „Ez a tö- meg, a kanáltérfogat és az ásásl mélység szorzatának hányadosa”. Tehát az történt, hogy nyomdahiba következtében egyetlen vessző kimaradt a két szó közül, s így vált értelemzavaróvá a mon-1 dat. őszintén örülünk annak, hogy ilyen figyelmesen tanulmá-. nyozza lapunkat. Reméljük, a jövőben is ilyen hűséges olvasónk marad. A közmondás mindenkit arra kötelez, hogy nézzen körül a saját házatáján; hibákat követünk el a magyar nyelv ellen. Ha tüzetesen átnézzük leveleinket, írásainkat, rá kell jönnünk a hibákra. Beszélgetés közben, levélíráskor, gyűlések jegyzőkönyveiben körülményeskedve, feleslegesen használunk idegen szavakat. Néhány példával szeretnénk bizonyítani, hogy mennyire igazunk van. íme a példák: Részlet egy jegyzőkönyvből; „Az egyik brigádtag elvállalta a szakszervezeti szeminárium vezetését, amely szeminárium keretében eredményes munka folyik.” A jegyzőkönyv vezetőjének eszébe sem jutott, hogy esetleg azt is írhatná; ahol a tagok jól tanulnak. Terjengősség ,,... hogy az egyes irodahelyiségben dolgozó munl<atársak folyamatos munkája biztosítva legyen”. A biztosítani szót túl gyakran és feleslegesen használjuk. Biztosítani elsősorban a biztosító társaság szokott. E mondat helyett én az javasolnám, hogy az irodahelyiségekben a munkát ne zavarják. — Appercipiálod a tényt? — hallottam a minap az érdi Pelikán étteremben, ahol két fiatalember vitatkozott hevesen valami irodalmi problémán. Nem vitatom, hogy az adott szövegben helytálló volt-e ez az elég ritkán használatos idegen kifejezés. A hasonló szavakkal, körmönfont mondatokkal tarkított beszélgetés viszont elindított bennem egy gondolatsort arról, hogy mikor jogos az idegen szavak használata, s mikor tűnik modorosságnak, fontoskodó nagyképűségnek. Természetes, hogy tanulmányokban, tudományos cikkekben alkalmazunk olyan szak- kifejezéseket, amelyeknek megvan ugyan a magyar megfelelője, de felesleges magyarázó mellékmondatokat takaríthatunk meg a használatukkal Tudósításokban, riportokban, kifejezetten publicisztikai műfajú írásokban az idegen szavak már bántják a szemet. író—olvasó találkozókon gyakran hallottam Cine Mihály irodalomtörténész szavait. Minden előadása áttekinthető és érthető. Szinte egyetlen idegen szó nem hangzik el bennük. Mégis őt tartják az egyetemisták az egyik legjobb előadónak. Mindezeket csak azért mondtam el, hogy érzékeltessem: tudományos témakörben is értekezhetünk felesleges modorosság nélkül. Gruber Jolán Érd Ma még csak terv Gyógyfürdőt építenek Ráckevén Reumásoknak, mozgásszervi betegeknek Ráckeve szerencsés helyzetben van: 1160 méteres mélységből 42,6 Celsius fokos víz tört fel és a forrás percenként 650 liter vizet ad. Erre alapozták annak idején a négymedencés termál strandfürdőt. A járás és a község vezetői most újabb nagy tervet melengetnek: gyógyfürdőt szeretnének. Ugyanezt a vágyat dédelgetik sokan a környéken élő levelezőink közül. Érdekelt vállalatok — A gyógyfürdő létesítésének első gondolata a Pestvidéki Gépgyár vezetőitől származik — magyarázta Raf- fay Béla, a ráckevei járási hivatal elnöke. A gondolat valamennyiünknek tetszett. Hogy ki az a valamennyiünk? A járás egészségügyi, valamint a járás és a község vállalati, szövetkezeti és intézményi vezetői. Persze ide sorolhatjuk a lakosságot is. Az egészségügyi ellátást nagymértékben javítaná a gyógyfürdő. Jó vizet és szakszerű kezelést kapnának itt a reumatikus és mozgás- szervi betegek. — A munkahelyek mennyiben érdekeltek az elgondolás támogatásában ? — Reumások mindenütt vannak, de egyes munkahelyeken ez foglalkozási ártalom. Példának említhetem a Finomkerámia Műveket — helyben van az üdülőjük —: nedves agyaggal dolgoznak az emberek, így különösen sok a reumás megbetegedés. A Finom- kerámia Művek amúgy is szerette volna átvezetni a meleg vizet az üdülőbe. Ez műszakilag megoldható lenne, de sokba kerülne. Ha az erre szánt összeggel hozzájárulnának a gyógyfürdő építéséhez, valamennyien jobban járnánk. Éppígy érdekeltek a termelő- szövetkezetek, az Országos Papíripari Vállalat kiskunlachá- zai telephelye, ahol sokan dolgoznak léghuzatban. — Mennyi támogatást várnak a munkahelyektől? Tapasztalatszerzés — Ezt még magunk se tudjuk, ott még nem tartunk a tervezgetésben. De a vállalatok már foglalkoznak a gondolattal Az elmúlt hetek folyamán több helyen jártak tapasztalatszerző látogatáson tanácsi, egészségügyi és munkahelyi vezetők. — Minden érdekelt bennünket Nemcsak azt szerettük volna látni, hogy működik egy gyógyfürdő, milyen kezeléseket alkalmaznak, hanem a fürdők létrehozásának szervezeti formáival is meg akartunk ismerkedni és természetesen mintát kerestünk. Igaion, Dombóváron, Hévizén, Kaposvárott és Zalakaroson jártímk. Az igali fürdő kicsi, még viszonylag kialakulatlan, a gyógykezelés csak csíráiban van meg. A kaposvári fürdőben már komoly gyógyászati eljárásokat alkalmaznak. Dombóváron a fürdő szellemes építészeti megoldása tetszett, itt a városi lakosság pénze és társadalmi munkája' szépen gyümölcsözik. Zalakaroson elmondták, hogyan indultak, mit hogyan csináltak. Megragadta a figyelmünket, hogy annak idején alakult ott egy társadalmi intéző bizottság, amelynek a megyei tanács általános elnökhelyettese a vezetője. Mindent egybevetve: sokféle megoldást, sokféle berendezkedést láttunk, ezek segítenek abban, hogy ki tudjuk alakítani az elképzelésünket. Azt már elhatároztuk, hogy elkérjük a hévízi és a dombóvári terveket. — Hol helyeznék el a betegeket? — Nem bentlakásos gyógyfürdőre gondoltunk. A betegek részben otthonból járnának be, de több vállalatnak, intézménynek, szövetkezetnek van Duna-parti üdülője. A jelenlegi strand mellé tervezzük építeni a fürdőt, különböző hőfokú medencékkel, gyógykezelés céljából kádfürdőkkel, masszírozóhelyiséggel és elektroterá- piás részleget rendeznénk be. Hévízen láttunk egy olyan készüléket, amely húszon négyféle kezelést képes elvégezni. A megvalósulás? — Megállapodtunk a látogatások résztvevőivel, hogy kinek mi lesz a feladata. Szeretnénk tárgyalni az Egészségügyi Minisztérium főépítészével; mit ajánl, hogyan induljunk el. A társadalmi bizottság létrehozásának gondolatával is foglalkozunk, és ősszel meghívjuk az összes érdekelteket. Ott állítjuk majd össze: ki, mit tud hozzájárulásként adni, elhatározzuk, hogy mire adunk tervezői megbízást és melyik vállalat lesz a fővállalkozó. S ezután kezdődhet az igazi nagy munka. Hatos Erzsébet
