Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-27 / 202. szám
1978. AUGUSZTUS 27., VASÁRNAP Szépül a Szabadság-szobor A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat szakemberei megkezdték a Gellért-hegyi Szabadság Emlékmű helyreállítását és restaurálását. Minden késedelem veszteség Gyorsított beruházások Ráckevén A ráckevei járási hivatal ismét arra kényszerült, hogy más szervekkel együtt beavatkozzék a beruházások meggyorsítása érdekében, nem először fordul elő ugyanis, hogy a tervezett kommunális, egészségügyi és szociális fejlesztések megvalósítása döcögve halad. A hivatal folyamatosan szerzi az információkat a beruházások állásáról, s ha valamely építkezés veszélyben van, közbelépnek. Idő, pénz, kapacitás — Az első félév végén tájékozódtunk, hogyan haladnak a tervezett beruházások — mondja Hídvégi Ferenc, a járási hivatal pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályának vezetője. — Behívtuk az érintett községek tanácselnökeit, hogy elmondják, mi akadályozza a •munkájukat. — Az építőkapacitás mindeNem kell cégér Pomázon A lovak hétfőn pihennek Csendes, kihalt ezen a napon az Óbuda Termelőszövetkezet pamázi lovasiskolája. A jelek szerint minden rendes ügyfél tudja, hogy hétfőn pihennek a lovak, erőt gyűjtenek a kedd reggeli rohamra. Az iskola vezetőjét keresem. Az istálló felé irányítanak. A meglepetés kölcsöni/3. Két elképesztően fiatal embert találok. Mindketten lovaglónadrágban. egyikük Tállay György, az iskola megbízott vezetője, másikuk Schiffer Sándor, a helyettese. Végigmérjük egymást. Nem várt vendég vagyok, az arcukról olvasom: mit keres itt egy nő szünnapon, ráadásul szoknyában! Nem úri sport Mert ide nem szoknyában jönnek a vendégek. — Hogy lehet beiratkozni? — Lovasiskola az intézmény neve, de nem kell beiratkozni, itt nincsenek kurzusok. — Hanem? — Aki idejön, lóra ülhet, ha van ló. — Nincs mindig? — Az a szezontól és a napi forgalomtól függ. — Mikor van szezon? — ősszel és tavasszal jönnek a legtöbben, de általában is inkább szép időben. Ilyenkor minden lovunk foglalt. De egész évben van forgalom, nem panaszkodhatunk. — Külföldiek is jelentkeznek? — Kevesen. Százból kettőhárom a külföldi. Nehéz lenne meghatározni, hogy kik is járnak ide. Mindazok, akik szeretnek lovagolni. Egyénileg és csoportosan jelentkeznek, például KISZ-szervezetek is. — Költséges szórakozás a lovaglás? — Minél gyakorlottabb lovas, valaki, annál kevésbé. A kezdőkkel többet kell foglalkozni, ők számunkra is több munkát jelentenek — mondja Tállay György, majd hozzáteszi : — Az emberek azt szokták kérdezni, hogy úri sportnak tartjuk-e a lovaglást ... — És erre mit felelnek? — Nem az. Ma már nincs úri sport. Fordítva a nyerget — Mondjuk, hogy kedd van. nadrágoan jöttem, és lovagolni szeretnék. Mit kellene tennem? — Először is megkérdeznénk, ült-e már lovon, hol és menynyit lovagolt. — És ha még nem lovagoltam? — Akkor futószáron kezdene. _ ?» — Az azt jelenti, hogy a tanuló lóra ül és az oktató száországos hírű edző. Ha iskoláról van szó, a fiatal vezetők szerint az NSZK van irigylésre méltó helyzetben; egy-egy nagyobb városban öt fedett és vagy húsz szabadtéri lovarda is működik. A pomáziak is szeretnének egy fedettet, fellendítené a forgalmat rossz időben. Egy szempontból viszont ők vannak monopolhelyzetben más magyar lovasiskolákhoz képest: a főváros itt van a közelben. Csibész, az intelligens De térjünk vissza a lovakhoz. Mennyi van? — Kilencven, Személyi állomány: a három vezető, tíz lóápoló és nyaranta egy-két diák. — Mennyit ér a legértékesebb lovuk? — Nahát, ezen gondolkozni kell... A lovat többféle szempontból lehet minősíteni. Van eszmei, leltári és piaci értéke — mondja Schiffer Sándor. — Magának melyik a legértékesebb? — Van egy, amit én lovagolok. Nagyon jónak tartom, pedig talán eladhatatlan. Félcsí- pejű — ez olyan, mint az embernél a csípőficam. De ez nem zavarja a mozgásban, jó ugróló, kiváló képességekkel. Napimádó a neve. — Van a lovaknak egyéniségük? — Már hogyne lenne! Itt van például Csibész..* Visszamegyünk az istállóba, a lovak közé, ahol a két vezető igyekszik a tanulatlan látogatót kiművelni. Sajnos, csekély eredménnyel. Mondják, hogy ez nem barna ló, hanem pej, az ott meggypej ... és még ki tudja, mi minden. De én Csibészt csak sárgának nézem. Mondják, hogy tizenegy éves kanca. A legerősebb egyéniség a mezőnyben. — Nagyon intelligens — mutatják. —- Valódi stréber. Mindent megtesz, hogy az akadályt átugorja, és ha a lovas í hibázik, ő mégis hibátlanul ugrik. Válogat az emberek között, nem visel el mindenkit. Ha valakit nem szeret, elég, ha meghallja a hangját, már rúg. Vagy itt van például Irma. Nem barátkozó természet, de ha megszeret valakit, azt világosan kifejezésre juttatja. Máskülönben — ha a vendégek közül valaki megkedvel egy lovat, igyekszünk a kérését teljesíteni. — Apropó! Mennyibe kerül az iskola fenntartása? — Nem sok a nyereség, de nem vagyunk veszteségesek. Egyre több az új vendég. — Tehát az iskolának nem kell cégér? — Nem nagyon. Ügy látszik, anélkül is megvagyunk. H. E. nütt szűkös, de a szerződések teljesítéséhez ragaszkodunk. Ha nincs, aki közbelépjen, koordináljon a beruházók és a kivitelezők között, segítsen meggyorsítani a munkát, akkor év végére a járás nem tudja, teljesíteni a beruházási színvonalat. Ezzel időt, pénzt és kivitelezői kapacitást veszíthetünk el. — Melyik községben nem halad a munka? — Dunaharasztin tíz célcsoportos lakásnak kell felépülnie. A kivitelező a Pest megyei 3. számú Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat. Mielőtt összehívtuk volna az érdekelteket, még csak négy épület alapozása készült el. Olyan jelzést kaptunk, hogy ilyen körülmények között nem számíthatunk az idei műszaki átadásra. A lakásokra szánt idei fedezet kétmillió forint, ennek a pénznek még az idén el kell hagynia az OTP-t. Es az iskola? — Kiket hívtak a megbeszélésre? — öt tanácselnököt, négy kivitelező vállalatot és a Pest megyei Beruházási Vállalat képviselőjét és a járási hivatal több vezetője is itt volt. Részt vett a dunaharaszti lakásokat építő vállalat igazgatója is. — Miben állapodtak meg? — Megígérték, hogy év végéig tető alá kerül a tíz lakás, a kétmillió forintos részszámlát idejében benyújtják. A másik lemaradt beruházás a dunaharaszti nyolctantermes általános iskola. A megbeszélés előtt még csak az alapozást fejezték be, pedig már a falaknak is állniuk kellett volna. — Mit ígértek az építők? — Hogy szeptember 30-ig átadják a tantermi részt, év végéig pedig a tornaterem is elkészül. Az iskola parkosítása és más kisebb munkák a jövő évre húzódnak át Az idén felhasználják Taksonyban nágytantermes általános iskola építését határozták el. Kivitelezőt csak az idén sikerült szerezni, az ÉGSZÖV vállalta a munkát. A megbeszélés előtt még az sem tisztázódott, hogy az idén mit ■tudnák elvégezni. — Az iskola építésére a két év alatt ötmillió forint áll rendelkezésre. Az értekezleten elhangzott, hogy az idén kétmillió forint értékű munkát elvégez az ÉGSZÖV. Halásztelken az idén kezdődött el a hatvanszemályes bölcsőde építése. Időközben cserélődött a generálkivitelező, a Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat átadta a munkát a Duna Mgtsz-nek. — Vállalták, hogy az Idén felhasználják a költségelőirányzat időarányos részét, a négymillió forintot. A munkát viszont csak 1980-ban tudják befejezni. — Egyéb elkésett munka? — A szigetszentmiklósi új lakótelep építésének időbeni megkezdése a közművesítéstől függ. A PVCSV vállalta a beruházást. Azt az ígéretet kapták, hogy a lakótelep közművesítésére előirányzott összeget az év végéig felhasználják. H. Konzervbe, gyógyszerbe, exportra Az első minősített ánizsfajta Nem túl nagy esemény a mezőgazdaságban, ahol évente 60—80 új növényfajtát minősít az illetékes bizottság, hogy a hazánkban termesztett növények közé felkerült az ánizs is; mégis fontos, hiszen a következő években ez a fűszer- és illóolajos növény újabb exportcikk lehet, amelynek Ani- si fructus, Anisi oleum a szakmai neve. hörincz Gyuláné, a Gyógynövénykutató Intézet budakalászi állomásának munkatársa 1982-ben látott hozzá a nagy termőképességű ánizsfajta kinemesítéséhez. A Szovjetunióból származó Aleksze- jevszkij fajtából egyedi kiválasztással szaporította fel ezt az ánizsfélét, amelynek te- nyészideje két-három nappal hosszabb, mint a jelenleg kapható, de semmiféle minősítő „bizonyítvánnyal” nem rendelkező, így a kultúrnövények között amolyan keresetlen jövevénynek számító ánizsfaj- táé. A 130—140 napos tenyészidejű ánizs kétéves kísérleti próba után kapott „zöld utat” a gyógynövénytermesztésben. Valamennyi tulajdonsága jobb; illóolajtartalma egyértelműen értékesebb és nagyobb, továbbá magtermése is kedvezőbb, mint a korábban használt növényeké. Hazánkban jelenleg 100—; 150 hektáron termesztenek ánizst, amelyet elsősorban a konzerv- és a gyógyszeripar használ fel. de a Herbaria Vállalat teakeverékeiben i* megtalálhatunk. A hazai fogyasztáson kívül évente 100 mázsa ánizst ex-, portálunk. J. F. Jegyzet Egy ú| munkahely ára gazdasági ágak fejlesztésére van szükség, amelyek jelentős létszámtöbbletet igényelnek; hogy csak egy példát említsünk: ilyen a szolgáltató- ipar. Fejlesztésének nem szabhat határt az, hogy a munka- erőforrások beszűkültek. Vagyis: ha mai körüüményeink közepette egy-egy különösen fontos ágazatot fejlesztenünk kell, akkor másutt meg kell találni a munkaerőt felszabadító fejlesztések módszereit. Másképpen fogalmazva: az ágazati struktúra átalakításának egyes elemei nagy segítséget adhatnak ahhoz, hogy a munkaerő-kereslet mérséklődjék; az iparon belüli beruházáspolitika, a műszaki • fejlesztésekre való törekvés minden módon való elősegítése azzal jár, hogy a nagy létszámot — és a nagy létszámtartalékokat — lekötő ágazatok csökkenthessék a munkaerő iránti igényeiket, ily módon teremtve meg más, létszám igényes ágazatok erőteljes fejlesztésének lehetőségeit. E 's még valamit: hazánkban — érthető módon — sérthetetlen elv a teljes foglalkoztatottság fenntartása. Ám a teljes foglalkoztatottság fenntartására irányuló törekvések nem azonosíthatók a jelenlegi feszült helyzet konzerválásával, esetleg a feszültségek további növelésével. Sokkal inkább kellene törekedni a teljes foglalkoztatottság olyan formájának megvalósítására., amely a munkahelyek és a dolgozók számának egyensúlya alapján jönne létre. Ennek megvalósítása olyan szituációt hozna létre. amelyben verseny lenne a dolgozók között a jobb munkahelyekért. E feltétel megteremtése jelentené azt az automatizmust, amely megfelelő biztonsággal szabályozhatná a szükséges fejlesztések módját, s ezzel együtt a munkaerő elosztását és újraelosztását. Vértes Csaba H ogy mibe kerül egy új munkahely létesítése, erre voltaiképpen roppant egyszerű a válasz; el kell végezni bizonyos számításokat, s kiderül, hogy ennél és ennél a beruházásnál — új gyár, vagy üzemrész építésénél — ennyibe és ennyibe kerül, vagy került az a bizonyos munkahely. A beruházási gyakorlatban — feltehetően — végeznek is efféle számításokat... Hogy milyen áron lehet és szabad egy új munkahelyet létesíteni, erre megintcsak könnyű a válasz; egy már meglevő munkahely megszüntetése árán, vagy legalábbis annak tudomásulvételével, hogy minden új gyár, minden új termelőrészleg a már meglevők munkaerőgondjait súlyosbítja. Nem lehet másként! Közhely, hogy munkaerő- hiány van. A közgazdászok és demográfusok ezzel kapcsolatos megállapításai nem túlságosan biztatóak. A férfiak foglalkoztatásában elértük a demográfiailag lehetséges maximumot, a nők foglalkoztatásában pedig azt a lehetséges felső határt, amelyet már nem léphetünk át annak veszélye nélkül, hogy másféle társadalmi gondjaink ne súlyosbodnának. Röviden: a jelenlegi ötéves tervidőszakban legfeljebb 50—60 ezer főnyi növekedés lehetséges a munkaerőmérlegben, s a távlati előrejelzések sem biztatnak semmi jóval. A következő 15 évben 100—120 ezer új munkavállalóval számolhatunk, ez pedig jószerével arra is kevés, hogy a munkából kiöregedetteket pótoljuk, arról nem is beszélve, hogy az új munkahelyeket megfelelő létszámmal lássuk el. (Egyik példa a Dunaújvárosban épült hullámvertikum; üzembe lépése nem kis munkaerő-vesztesé- get okozott a város egyéb üzemeiben.) Némi logikai ugrással az iménti tényekből arra a következtetésre is juthatunk, hogy a célszerű beruházási tevékenység ma már nemcsak pénzkérdés. Nem az a baj, hogy kevés a pénz, sokkal inkább az, hogy a beruházási tevékenységnél figyelmen kívül hagynak egy sor olyan meghatározó tényezőt, amelyek végül is összegeződnek és gyakran kérdésessé teszik az egész* beruházás célszerűségét, gazdaságosságát, illetve csak nehezen kivédhető feszültségeket okoznak a gazdálkodás egyéb területein. A munkaügyi szakemberek régi gondja, hogy egy-egy beruházás elhatározásánál nem kérdezik meg őket, vagy ha — érák az idevágó rendelkezések miatt — igen, akkor véleményüket nem veszik figyelembe. A jó másfél évtizede föUángolt vidéki ipartelepítés talán egészen másként alakult volna, ha a telepítendő gyárakért, üzemekért versengő kisvárosok és községek nem feledkeztek volna meg arról a roppant egyszerű tényről, hogy a nagy harcok árán megszerzett „ipar” épületek és gépek mellett „iparosokat”, embereket, munkaerőt is követel. Igaz; az ipartelepítés, ma már, ebből a szempontból is megfontoltabban történik, ám nem mondható el ugyanez az egész beruházási gyakorlatra. S ahol szakítottak az eddigi rossz gyakorlattal, s megpróbálják az új létesítmények telepítésénél reálisan számba venni a rendelkezésre álló munkaerőt, még ott is fenyeget annak veszélye, hogy figyelmen kívül hagyják az új létesítményeknél törvényszerűen gyakoribb és nagyobb mérvű munkaerőmozgást. Ezzel bizony jobban kellene számolni, mint a már kialakult tradíciókkal és munkásgárdával rendelkező munkahelyeden (ahol — mellesleg — szintén nem alacsony a mun- taerő-mozgás mutatószáma. ..). Igenám, de gyakran olvas- ii, hallani, hogy olyan nép1 ron vezeti. A kezdőt olyan lóra t tesszük, amelyik garantáltan c szépen el fog vele közlekedni. 1 — Meddig kezdő a kezdő? i — Aki öt-hat alkalommal 1 félóráig futószárazik, az már utána nyugodt lovakon egyedül is elboldogul. Akkor kö- L vetkezik a sétalovaglás, aztán . a tereplovaglás. A nagy tere- - pen lovaglás a legnehezebb, . ahhoz kell a legtöbb tudás. Az / osztálylovaglás már lovardára ban történik. — És ha a kezdő azt fül- . lenti, hogy ő már tud? t — Nem lehet bennünket be[ csapni. Az új vendég alig tesz i egy^két-mozdulatot, már iud- . i juk„kivel állunk szemben, De a beszédből; a megjelenésből is sok mindenre lehet következtetni. — Hányán jönnek naponta? — Ügy ötven-hatvanan. Hétvégeken több mint százan. 1 Olyankor telt ház van. — Vannak törzsvendégek? — Bőven. Vannak, akik öthat éve rendszeresen járnak, itt töltik a szabad idejük nagy részét és a hétvégeket. — Lehet a lovaglás szenvedély? — Nem, csak hasznos és élvezetes. Szenvedély a lóversenyzés lehet. — Történnek humoros esetek? — Megtörténik, hogy a vendég fordítva nyergeli meg a lovat. Ez főleg akkor vicces, ha előzőleg azt mondta, hogy ő már tud. Ennél már csak az a humorosabb, ha valaki hoz- zányergeli a lóhoz a váiasztó- rudat. Monopolhelyzet Kimegyünk az istállóból, leülünk a lovaspálya előtti teraszra, oda, ahová a turista- csoportokat ültetik egy-egy látogatás alkalmával. Most se vendég, se turista. Csak egy fiatalember jön elő az istállóból. A laikus' jobb, ha meg se mukkan, ö csak azt látja, hogy egy fehér ló üget a homokban. Pedig dehogy fehér ez a ló! Egy versenyző lovagolja kedvenc szürkéjét! Ugyanis: — Nem csak az a cél, hogy vendégeket tanítsunk — mondják —, hanem hogy mint a tsz sportklubjának egyik szakosztálya eredményesen szerepeljünk a versenyeken. Hét éve versenyzőnk, hat éve vettünk részt először hivatalos versenyen. Mind a ketten versenylovasok vagyunk. Területi és országos fordulón is sikerült egy-egy versenyszámot megnyernénk. Megtudom még, hogy szeptembertől új edző dolgozik a szakosztályban, és egyben mindkét fiúnak a főnöke lesz az iskolában. Szabados Gyulának hívják, sokat várnak tőle,
