Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-26 / 201. szám
1978. AUGUSZTUS 36., SZOMBAT Próbaizem és tereprendezés WfciZ'biM Befejeződött az Egyesült Izzó üvegesőgyárának építése Vácott, a napokban elkezdődött a próbaüzem, Képünkön: rendezik az új gyár környékét. Halmágyi Péter felvétele Országos öolözési verseny Vasárnap eredményhirdetés Tizenhat vízügyi és tizenöt mezőgazdasági üzem ifjú öntözési szakemberei mérik össze elméleti és gyakorlati tudásukat ma és holnap a Hajdú- szováton megrendezett országos öntözési versenyen. Tegnap került ser az ünnepélyes megnyitóra. Ma a benevezett kilencvenhárom fiatal elméleti tudnivalókból vizsgázik. Ezután kerül sor 'a gyakorlati bizonyításra a haj- dúszováti Lenin Termelőszövetkezet öntözéses modellgaz- daságában. A legjobbak a vasárnapi eredményhirdetéskor teszik át a díjakat. ] Bezárnak az építőtáborok Ezerháromszázán mentek tízezren jöttek Velence/ jutalomüdülés a legjobbaknak / A kezdet ma már történelmet idéz: huszonegy évvel ezelőtt, 1957 nyarán a Hanság lecsapolására indultak útnak a KISZ első építőtáborozói. Azóta fokozatosan növekedett a nyári önkéntesek serege: ma már ugyanúgy nélkülözhetetlenek a mezőgazdaságban, mint az iparban, hiszen nemcsak gyümölcsöt szednek, hanem lakásokat, utat, csatornát építenek. S bár ezekben a napokban még javában dolgoznak az ötödik turnusban a fiatalok — ma, augusztus 26-án zárják kapuikat az építőtáborok —, annyi már bizonyos; az ifjak felelősséggel vették ki részüket ez alkalommal is az ország gyarapításából Érdiől Hantházig Az idén csaknem negyven- nyolcezer ifjúkommunista dolgozott nyári szünidejének egy részét feláldozva a mezőgazdaságban és az iparban. A legfrissebb gyorsmérleg szerint annyi máris megállapítható: az elfő három turnusban a harmincezer fiatal munkájának értéke meghaladta a 19 millió forintot. Ehhez a szép eredményhez természetesen hozzájárultak a Pest megyeiek is: öt turnusban csaknem ezer lány és háromszáz fiú vállalkozott a népgazdaság szempontjából fontos tennivalók elvégzésére. Június 19-én indult útnak az első csoport. A lányok Lakitelken — a Kecskeméti Szikrai Állami Gazdaság helyi kerületében — a Bagi Ilona ifjúsági építőtáborban gyümölcsöt szedtek, csakúgy, mint azok, akik a Kiskunhalasi Állami Gazdaság kígyóspusztai telepére utaztak. A fiúk a Békéscsaba szomszédságában fekvő Békésre indultak útnak, ahol az ifjúsági tábor létrehozásában segédkeztek. Mindhárom helyszínen elismerően, nyilatkoztak a fiatalok tenniakarásáról. A teljes képhez hozzá tartozik: Pest megyei szakmukás- tanulók az idén első alkalommal vettek részt szakmai építőtáborban. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál — a központi telepen kívül az érdi lakótelep, valamint az MGM diósdi gyárának rekonstrukciójánál — ezer fiatalt foglalkoztattak. Egy távolabbi helyszínen, Leninváros- ban, a KISZ-védnökséggel épülő Tiszai Kőolajfinomító építkezésénél szintén letették névjegyüket a szakmunkástanulók: a vendéglátók elismerőleg nyilatkoztak a pilisvö- rösvári és a nagykőrösi fiatalok szorgalmáról. A KISZ Pest megyei Bizottságának hantházi építőtáborában összesen százötvenen szorgoskodtak: a korábban megszüntetett vasútvonalon a síneket bontották, s felhasználják a börzsönyi úttörövasút átépítéséhez. Ez a tábor egyébként már az elmúlt bét végén bezárta kapuit. A sínbontás viszont az elkövetkezendő hónapokban is — természetesen társadalmi munkában — tovább folytatódik. Gyümölcs és befon Körképünk korántsem lenne teljes, ha nem írnánk le: ezen a nyáron hatvanegy központi építőtábor várta a fiatalokat, ezek közül tizenhárom Pest megyében. A Betonútépítő Vállalat veresegyházi építőtáborának harmadik turnusában például kétszáz fiú dicséretes módon felszerelt több mint négyezer méter szalag- kor^átot, elkészített ezerháromszáz négyzeméter padkát, s kétezernyolcszáz négyzet- méternyi mederfelületet burkoltak betonlapokkal. Nem vallottak szégyent Biatorbá- gyon a Ságvári Endre vasútépítő önkéntes munkavállalói sem. Jól dolgoztak a lányok a mezőgazdaságban: Cegléden a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben és az Állami Tangazdaságban, a lciskunlacházi Petőfi Termelő- szövetkezetben egyaránt. A dicséret hangján szóltak a gyümölcsszedőkről Budakeszin, a Kertészeti Egyetem Tangazdaságának telepén, Törökbálinton, a Kertészeti Kutató Intézet kerületében, a Gyümölcs- és Dísznövénykutató Intézet Érd Elvira-pusztai telepén, s a dánszentmiklósi Micsurin Termelőszövetkezetben is. A számadatok szerint Pest megyébe az ország minden részéből csaknem tízezer önkéntes munkavállaló érkezett. Amikor építőtáborozó fiatalok között jártunk az elmúlt hetekben, örömmel tapasztaltuk: minden helyszínen különös gonddal szervezték meg munka utáni szabad idejük helyes eltöltését. A brigádvezetőkből alakult tábortanácsok fáradhatatlanul újabb és újabb ötleteket adtak a tartalmas szórakozáshoz. Nagy sikerük volt a központi kulturális programoknak is. Sportolásra .szintén megvolt a. lehetőség. A fiatalok a koszttal is elégedettek lehettek, hiszen többnyire ugyanazt a menüt fogyasztották el, amit az üzemi dolgozók, tsz-tagok. Jelvény és oklevél Ma hazautazik az építőtáborokból az idei utolsó turnus is. A jó munkáért pedig elismerés jár a résztvevőknek: a brigádok közötti versenyek legjobbjai a velencei Express táborban üdülhetnek: közöttük Pest megyeieket is találhatunk. A legeredményesebben dolgozók kiváló brigád jelvényt és oklevelet kapnak, s azok, akik immár ötödik esztendeje építőtáboroznak, átvehetik a KISZ KB emlékplakettjét. F. G. Üzemi demokrácia (1.) Szabályok, kivételek, törekvések Tele a padlás olyasfajta igazságokkal, hogy a munkahely légköre elválaszthatatlan a demokratizmus érvényesítésének lehetőségeitől; a jó döntéseket kollektív módon készítik elő; nem a demokratizmus fórumainak gyarapítása a cél, hanem azok tartalmas működésének megszervezése s így tovább. Ezek a megállapítások valóban igazságok, ám gyakorlati tapasztalataink arra figyelmeztetnek, nincs veszélyesebb dolog, mint a sémákra hagyatkozás. Az üzemi demokrácia ugyanis akkor él, létezik igazán, ha hűen tükrözi a csakis az adott helyen föllelhető jellemzőket és viszonyokat, ha képes arra, hogy a szervezet, s a szervezet feladatainak változásával párhuzamosan maga is folytonosan módosuljon. Elmaradt a válasz Kérdőívekkel, beszélgetésekkel tudakozódott szociológus és pszichológus a Lenfonó és Szövőipari Vállalat dolgozóinál arról, miként látják az üzemi demokráciát. A kérdések egyike azt kívánta tisztázni, a válaszadó miért véli fontosnak, hasznosnak az üzemi demokráciát? Az esetek túlnyomó részében nem volt felelet! S amikor volt, akkor is —egyébként helytálló — általánosságokból formálódott. Meglepő-e ez a tapasztalat? Aligha gondolhatja bárki is komolyan, hogy egy intézményrendszer rövid idő alatt átalakítható, mert ugyan formailag igen, de tartalmilag ez képtelenség. Az igazgatótanácsban vagy a más hasonló rendeltetésű testületben a Csepel Autógyárban, a Mechanikai Művekben, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál, a Cement- és Mészműveknél ott vannak a munkások küldöttei is, ám hosszú idő kellett ah- hoz,- s nem csekély igyekezet, hogy érdemileg legyenek részesei a munkának. Értsék mindazt, amiről a tanácskozáson szó esik, olyan nézőpontokkal járuljanak egy-egy előterjesztés megvitatásához, amilyeneket csakis ők alakíthatnak ki, a termelés közvetlen ismerete alapján. Ha a munkások legjobbjainak idő kell ahhoz, hogy begyakorolják jogaik gyakorlását — s a fogalmazás korántsem játék a szavakkal, hanem a tényleges folyamat érzékeltetése —, akkor miért lenne meglepő, miért adna elmarasztaló véleményekre okot, hogy a foglalkoztatottak átlagos csoportja már ugyan él a demokratizmus lehetőségeivel, de annak hasznosságát még nem sorolja tételesen és szabatosan. Kutatási eredmények és mindennapi tapasztalatok nyomán egyre világosabbá válik ugyanis, hogy a rossz munkahelyi légkörnek, a demokrácia hiányának, a kezdeményezőkészség megbénulásának oka leggyakrabban nem személyekhez. hanem a szervezethez kötődik. A vállalati szervezet legfőbb elemei napjainkban még mindig magukon viselik az ún. exlenzív fejlődési szakasz jegyeit, s éppen ezért nem, vagy csak részben tudnak megfelelni az intenzív szakasz követelményeinek. Ez sorozatos összeütközésekhez vezet — a helyes szándékok gyakorlatban! átültetésére nem képes a szervezet —, s azt a benyomást kelti, hogy baj van a légkörrel, az ott dolgozók munkájukhoz való viszonyulásával, a vezetés szemléletével Nem éles ellentmondások, csupán apró konfliktushelyzetek figyelmeztették például — s nagy dolog, hogy észrevették ezt a figyelmeztetést — a Forte Fotokémiai Ipart a célok és a szervezeti lehetőségek eltéréseire. A lényeges mozzanatokra irányított elemző munka azután föltárta, hogy a vállalati szervezet méretei és teendői úgy növekedtek, hogy közben a működés'keretei nem tágultak, azaz a változó feladatokat változatlan belső mechanizmus kísérte. Látszatra semmi köze nem volt a demokratizmushoz a vizsgálatot követő szervezeti intézkedéseknek, valójában azonban ez lett a forrása annak, hogy rövid idő alatt az addig csak tisztességgel létező különféle fórumok élni kezdtek, betöltötték szerepüket, friss véráramként járták* át a gyár közösségét az e fórumokon elhangzottak. Ez az átalakulás — aminek lényeges eleme volt például a különböző részlegek önállóságának nagyfokú növelése — minden szónál jobban bizonyította a kollektíva előtt, hogy a cég politikai és gazdasági vezetése valóban igényli a demokrácia mindennapos jelenlétét, s nem a forma kedvéért, hanem éppisn annak tartalmi hasznáért. Változó célok Van egy makacs tévhit: meg keíl teremteni az üzemi demokráciát, s ha sínen van, attól kezdve semmi gond többet azzal. Sokan vélekednek így. elfeledve, hogy a társadalmi cél^ik-íeladatok változása a szervezeti célokat-feladatokat szintén módosítja, s ezzel mássá lesz a demokratizmus létezésének közege, környezete is. Mind a társadalom, mind annak adott szervezete — esetünkben tehát a gyár, a vállalat — a korábbi távlati célokból folyamatosan közelieket formál, a közeliekből pedig napiakat. Éppfen ezért a célok utánpótlása — újabb távlati pontok meghatározása elérendőként — állandó feladata egy-egy közösségnek. Ennek gyakorlata meglehetősen szélsőséges példákat kínál, hiszen a Nagykőrösi Konzervgyárban rendszeres tevékenység a mindenkori öt esztendőre terjedő célprogram kimunkálása, függetlenül a középtávú tervidőszakok naptári beosztásától — s ebben meghatározó szerepe van az üzemi demokrácia fórumainak —, ugyanakkor a tanácsi vállalatok némelyike még abban sem biztos, fél esztendő múlva mit szeretne csinálni. Korántsem azon múlik a vállalati fejlesztésben követett út jó iránya vagy téves vonalvezetése, hogy egy-egy személy szubjektív meggyőződése mit diktál. Sokkal inkább meghatározza az utak célját, irányát az. hogy a vállalati szervezet vezetési modellje centralizált, decentralizált-e, avagy a kettő közötti átmenet. A vezetési modell milyensége a vezetési stílus milyenségét is meghatározza: centralizáltság esetén a demokratizmus , is „centralizált”: működnek az előírt fórumok, megtárgyalják a kötelezően megszabott napirendeket, de valójában mindenki tudja, a dolgok nem itt dőlnek el, tehát a szavaknak nem sok az értelme, s hatása még kevesebb. Sajnálatosan gyakori példáit láthatjuk ennek a módszernek a megye iparában a gyáregységeknél, s nem véletlen, hanem törvényszerű, hogy ezeken a helyeken a demokratizmus szintje jóval alacsonyabb, mint a többi termelőhelyen. Kézenfekvőnek látszik, tényleges eredményeket a decentralizált vezetési modell kínál, ebben viszont annak veszélye rejlik, hogy a fölkészületlen szervezet tévesen értelmezi és alkalmazza a demokratikus fórumokon, valamint a közvetlen beleszólás formáiban kialakított álláspontokat, nem leli meg azt a központi cselekvési szálat, .amelyre fölfűzhető mindenfajta részcselekvés, részcél Erre is egy példát. A megye egyik gépipari üzemében enyhén fogalmazva is kudarcot vallott az a kísérlet, hogy mindenfajta bér- és bérjellegű forint szétosztását rábízzák a munkahelyi kisközösségekre. Az elv világos:: azok döntsenek, akik a legjobban ismerik a döntéshez szükséges tényeket, adják meg — titkos szavazás volt a módszer — a béremelést annak a brigádban, aki arra érdemes, ugyanezt tegyék a prémiumokkal, az év közbeni jutalmakkal. Az elv helyes, a gyakörlatbhn azonban megbukott, s nem ezért, mert — mint vélik a rosszmájúak — mindenki a maga nevét írta a cédulára, hanem azért, mert a brigádok nem tudtak viszonyítani, hiányoztak ismereteik arról, a gyár más részjegeiben a hasonló feladatok teljesítői milyen javadalmazást élveznek stb. Visszautasították tehát a lehetőséget, s maradt minden úgy, ahogyan addig volt. Ami fából vaskarika Talán nem fölösleges ezzel kapcsolatban — vagy még igazabban : ennek ürügyén — azt hangsúlyozni, hogy a demokratizmus fejlesztése nem a jogok „megadásán” múlik, hanem a jogok érvényesíthetőségén, ez érvényesítés feltétel- rendszerén. A megadása a jogoknak nem több adminisztratív aktusnál; rendelet kell hozzá, . vezérigazgatói utasítás, szakszervezeti tanácsi állásfoglalás, s így tovább. Ettől azonban még nem lesznek éiőek, gyakorolhatóak és gyakoroltak ezek a jogok. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a decentralizált vezetési modell fokozatosan kialakítja azokat a környezeti elemeket, melyek — a példaként említett esetben- az információs rendszert — képesek folyamatosan közvetíteni hatásokat és ellenhatásokat. Ráadásul nem egyszerűen közvetítenek, hanem megszűrnek, értékelnek, rangsorolnak eközben, azaz nemcsak tényeket csoportosítanak, hanem összefüggéseket is fölkutatnak és megmutatnak. Egyszerűbben szólva, s a világosabb fogalmazás fejében túl egysíkúan gondolkozva: a gazdasági szervezettől az üzemi demokrácia szervezete nem választható el, nem független attól. Olyannyira nem, hogy amilyen a cég — s teljesen mindegy, hogy gyár, vállalat, intézmény — szervezetének fejlettségi foka, olyan a munkahelyi, az üzemi demokrácia színvonala is. Fából vaskarika az olyasmi, hogy adott munkahelyen a szervezet elavultsága, nehézkessége miatt ugyan akadozik a rendeltetésszerű tevékenység, de a demokrácia az tökéletesen működik, ott minden rendben van. Ez már csak azért is képtelenség, mert az üzemi, munkahelyi demokrácia nem a levegőben függő valami, ami önmagáért van. Létezését a tulajdonosi jogok érvényesíthetősége diktálja, célját pedig az adja, hogy e tulajdonosi jogok gyakorlása tegye tökéletesebbé a szervezet munkáját, azaz növelje — a társadalmi céloknak megfelelően — eredményeit, t Mészáros Ottó (A cikk befejező részét lapunk holnapi számában közöljük.) Ülést tartott a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság Súlyos gazdasági bírsággal sújtották a 3. számú megyei ÉSZKV-t letve regeneráltatta az oltóport. Erre azonban alapító okirata nem adott lehetőséget. A Legfelsőbb Bíróság másodfokon az ipari szövetkezetei kétmillió 840 ezer forint, a Komárom megyei vállalatot egymillió 705 ezer forint, a ta- bajdi tsz-t 850 ezer forint gazdasági bírságra ítélte. Ugyancsak gazdasági bírság kiszabását kezdeményezte a KNEB elnöke a Pest megyei 3. számú Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat, illetve a Reanál Finomvegyszergyár ellen, mert a Pest megyei ÉSZKV vállalkozási szerződésében burkoltan, tiltott módon munkaerőt engedett át évek óta a Reanálnak, és ezzel jogtalanul jelentős anyagi előnyökhöz jutott, a Reanál vállalat és a népgazdaság pedig károsodott. A Legfelsőbb Bíróság másodfokon hozott ítéletével a 3. számú ÉSZKV-t kétmillió 740 ezer forint, a Reanál vállalatot egymillió 250 ezer forint bírságra ítélte. őrzés továbbfejlesztéséről, egyes módszertani és szervezeti kérdésekről szóló tájékoztatást is. A KNEB elnöke beszámolt a bizottságnak a népi ellenőrzési bizottságokhoz a második negyedévben érkezett bejelentések és panaszok intézéséről, továbbá két, a KNEB által kezdeményezett gazdasági birsági ügy lezárásáról. Eszerint a KNEB elnöke gazdasági bírság kiszabását kezdeményezte a Tűzoltó Készülékek Ipari Szövetkezete ellen, mert a javításra átvett poroltó készülékekből származó oltóport részben regenerálva, részben anélkül újra felhasználta. Ennek költsége lényegesen alacsonyabb volt, mint a javítási árban kalkulált új oltópor ára, s ezzel jelentős anyagi előnyhöz jutottak. A szövetkezet a Komárom megyei Kályhacsempe Gyártó és Építő Vállalattal, valamint a tabajdi Aranykalász Termelőszövetkezettel gyárttatta, ilA tankötelezettségre vonatkozó rendelkezések végrehajtását vizsgálták a népi ellenőrök. Összefoglaló jelentésüket Barna Bajos, a Fóti Gyermek- város igazgatója, a KNEB munkabizottságának vezetője terjesztette elő. A népi ellenőrök kilenc megyében, kétszáz általános iskolában, 60 szakmunkásképző intézetben és szakközépiskolában, továbbá 34 vállalatnál és az illetékes szakigazgatási szerveknél elemezték a tankötelezettség végrehajtását. Több mint 300 tanulóról esettanulmányt készítettek. Részletesen feltárták a fiatalok környezetében kedvezőtlenül ható körülményeket. A jelentés tárgyalásán részt vett Hanga Mária oktatási miniszterhelyettes és Medve László, egészségügyi miniszter- helyettes. A bizottság a jelentést, a javaslatokat elfogadta. Ezeket a KNEB elnöke a Minisztertanács elé terjeszti. A KNEB meghallgatta és tudómásul vette a népi ellen-