Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-24 / 199. szám

1978. AUGUSZTUS 24., CSÜTÖRTÖK m o a a íA barackmag- faragó ■— Mire jó a sárgabarack­mag? — Hát például faragni... Krajtsovics László, a fóti Sikátor-puszta lakója 27 éves. Csak tíz éve hobbija a sárga- barackmag-faragás. — Hogyan jutott eszébe? — kérdezem. — Már gyermekkoromban is kedvenc időtöltésem volt a fa­faragás és rajzolás. Tanárnőm gyakran mondogatta: belőled egyszer még népművész lesz, Laci. Talán, mondanom sem kell, hogy az évek alatt to­vábbfejlesztettem tudásomat. A megfelelő magot sok ezerből válogattam ki. A kész termé­ket pedig lakkozom, s így tar­tós marad. — Ezek szerint különbség van mag és mag között? —* Igen. Mérete, szimmetriá­ja, formája fontos tényező. Még a szerszámok készítése is gondos munkát igényel. Szikék, acélkések segítenek ebben. Beszélgetésünk közben is farag. Fel sem néz: — Voltak kiállításaim is, a MÁV Landler Járműjavító Üzemben és Miskolcon. Sokan szívesen megvásárolták volna a munkáimat, de nem adok el, csupán ajándékozni szok­tam. '— Gondolom, türelmet igény­lő a munka? — Valóban. Általában egy- egy darabot 10—20 óra alatt készítek el, s értéke 200—300 forint. Az asztalomon egy do­bozban láthatod a műveimet: állatfigurákat, címereket, nö­vényeket, mítoszi alakokat... Nagy Péter Budapest A Börzsöny gyöngye A Börzsöny nyúlványai Is a megye területén húzódnak. Szeretnék néhány szót írni a festői községről, Nagybör­zsönyről, ahol képzőművész C2» ^ barátaim jóvoltából — akik közösen vettek házat ebben a szép kis faluban — több kel­lemes hétvégét tölthettem. A mai Nagybörzsöny helyét valamikor sűrű erdőség borí­totta. Az öregek között ma is élő szájhagyomány szerint ez az erdőség az Árpád-házi kirá­lyok kedvenc vadászterülete volt. Ma, amerre a szem el­Bútorvásár Százhalomba ttán AZ ELADÓ SZEMSZÖGÉBŐL Százával épülnek lakások, de bútorüzlet nincs a közel­ben. A helyi vásárlással meg­takaríthatjuk a tehertaxi költségét. A kiállítás és vásár helye az általános iskola. Itt volt- az elmúlt évben, való­színűleg itt lesz jövőre is. Tíz nap alatt rengeteg bútor el­kelt. A készlet: két gyermek­garnitúra, öt-hat szekrénysor, három ülőgarnitúra. Vegyünk hozzá száz darab szőnyeget, függönyt és kész. A VEVŐ SZEMSZÖGÉBŐL Felutazom Pestre, megkere­sem a megfelelő bútort — egy nap. Vissza Százhalombattára, elintézem az OTP-t, utazás Pestre — még két nap. Teher­taxi, rakodó, az annyi mint: rengeteg idő és pénz. VENDÉGKÖNYV A százhalombattai bútorki­állítás nagyon szép, a kiszol­gálás udvarias. Különösen a szőnyegek tetszenek. „Egyre jobban elterjed a faltól falig érő, a teljes aljzatot beborító padlószőnyeg. Nem kell rá to­vábbi szőnyeg” — írja Bálint Ágnes a szép lakás című ta­nulmányában. Az utóbbi hat évben épült lakások szinte mindegyikét színes padlósző­nyeg borítja. Kár, hogy kicsi a választék, hiányoznak az elemes bútorok. Takács Péter Százhalombatta A művelődési házban a Lakáskultúra és az Ezer­mester összes idei példá­nyai mellett a bútorkata­lógusok, színes ismertetők, diafilmek mutatják be a legújabb lakberendezési ötleteket, terveket, s a már legyártott bútorokat. Kiállítják az épülő lakások alaprajzait, melyekhez iga­zodva az új lakástulajdono­sok berendezhetik ottho­nukat. Műsorokat is szer­veztek. Meghívták a tele­vízió A második 12 óra cí­mű adásának vezetőjét, adjon tanácsokat, válaszol­jon az érdeklődők kérdései­re. Filmsorozatot is vetítet­tek: Gyermekszoba. Tárolás a lakásban. A művelődési ház fotoszakköre fénykép­sorozatot készít jól beren­dezett lakásokról, vitát, ki­állítást terveznek szakértők meghívásával. Sajnos, a házgyárak és a bútorgyárak között egyelő­re nem túl eredményes a kapcsolat. A százhalombat­tai művelődési ház próbálja megteremteni ezt a hiány­zó láncszemet, ötleteket, sőt kész terveket ad a kö­zönségnek ahhoz, hogv ott­honosan és esztétikusán rendezhessék be lakásukat. Egyszer lesz Százhalombat­tán is önálló bútorház. hi­szen a város lakossága gya­rapodik. Amíg azonban a 20—22 kilométerre levő fő­városba utaznak vásáro’ni. az ilven negítséyadás, amit a rmr'e’ődési házban szer­veztek. minden százhalom­battai lakosnak sokat jelent. lát, sárga és zöld csíkok fut­nak fölfelé a hegyoldalon, a szántóföldek mind északabb­ra és keletebbre szorítják a pompás erdőket A termelő- szövetkezet gabona-, cukorré­pa, málna és ribizketáblái is a mai ember dolgosságáról ta­núskodnak. Amikor az utas Ipolytölgyes és Ganádpuszta felől a Bör­zsönynek kapaszkodik, és a fennsíkra ér, csodálatos lát­ványban van része: hegyek koszorújában, a völgy mélyén kicsiny falu húzódik meg. Az utas ekkor még talán nem is gondolja, hogy a falu évszá­zadok kincseinek nyomát őr­zi, és az öregek tipikus né­met-szász nyelvjárást beszél­nek. Gyönyörű román, gótikus, barokk, klasszicista stílusban épült, szépen rendbehozott templomokban, újonnan létre­hozott bányászattörténeti gyűjteményben és a falu lakói által régen használt — most egy falumúzeum számára ösz- szegyűjtött — sok-sok értékes használati eszközben, tárgy­ban gyönyörködhet az ideláto­gató. A patak mentén két, jelenleg használaton kívüli vízimalom is várja az érdek­lődőket. Aki pedig a falu jelenét Is meg akarja ismerni, az sem csalódik. A közelmúltban épült korszerű bekötő úton, a szépen kiépített és parkosított főtéren, az alig tíz éve épült általános iskolán, a két éve használatba vett napközi ott­honos óvodán, az egy éve mű­ködő öregek napközi otthonán, az ifjúsági pinceklubon kívül más látnivalót is talál. A Bör­zsöny-patak, majd a Hosszú­völgye patak mentén, akár kisvasúttal, akár gyalog, az erdős, hegyes vidéken csodá­latos természeti szépségekben lesz része. Stumpf Benedek András Békásmegyer Tréfás automata Naponta járok Vecsésről Budapestre, mivel a főváros­ban dolgozom. Nhány napja a kánikulában erősen megszom­jaztam, s a Nyugati pályaud­var egyik automatájához men­tem, hogy gyorsan lehajtsak a vonat indulása előtt egy po­hár jégbehűtött málnaször­pöt Szerencsére volt nálam két darab kétforintos — nem hittem, hogy ezt a szerencsét utólag pechnek fogom minő­síteni. Bedobtam az automatá­ba a pénzdarabot. A jól is­mert búgás után vastag su­gárban elindult a vérvörös málnaszörp, de közvetlenül az automatába. A gép elfelejtett poharat adni. Már csak kísér­letképpen is bedobtam a má­sodik kétforintost, s hasonló­képpen jártam. Az automata újból megtréfált. Ebben a pil­lanatban jutott eszembe, hogy fél évvel ezelőtt megtörtént velem ugyanez ugyanezzel az automatával. A gép tehát las­san hat hónapja viccelődik az utasokkal. Wadema Mátyás V ecs és Miért nincs Krúdy utca ? Budakeszi szépen fejlődő község. Szinte naponta új há­zak nőnek ki a földből. Fél­évente új utcák nyílnak, ame­lyek nevet kapnak. Korábban közvélemény-kutatás előzte meg egy-egy utca elnevezését. Jó lenne — legalábbis szerin­tem —, ha az utcanevet egy nagyobb közösség döntené el. A községnek vannak hagyo­mányai, nagyon sok kiemelke­dő művész szerette Budakeszit. Ezért lenne jó, ha Krúdy Gyu­la is kapna egy utcát. Az író gyakran járt Budakeszire. Szerette a község embereit, gyakran barangolt a környék­beli erdőkben. Nagyon sok gondolata itt érlelődött mű­alkotássá, számos írása itt született. Illő lenne, ha Dési Huber István festőművészről is utcát neveznének el. képein sokszor jelenik meg Budake­szi. Itt hunyt el 1944-ben. Padányi Lajos Budakeszi Albertirsai furcsaságok Apróságokról szeretnék ír­ni, amelyeknek hiányát fur­csának tartom. Nagyközsé­günk, Albertirsa baromfitáp­ellátása hiányos és vontatott. A kiskertesek közül ma már nagyon sokan foglalkoznak baromfitenyésztéssel. Termé­szetes, hogy a fő célunk: mi­nél rövidebb idó alatt hasz­nosítani a tojást és a húst. Pillanatnyilag például nevelő­táp van, viszont tojótáp kel­lene. Ez viszont egyáltalán nem kapható. Igaz, házilag is lehet készíteni, ha megfelelő premix áll rendelkezésünkre. A gazdaboltunkban van ugyan tojópremix, de az üzletvezető figyelmeztetett bennünket, hogy nagyon régóta áll rak­táron, nincs rajta a gyártási ideje, így nem szavatolja a jó minőséget. A csomagban talál­ható használati utasítás csak annyit árul el: A termeléstől számított négy hónapig érvé­nyes. Sajnos, egyéb termé­keknél is gyakori, hogy ha­sonló módon közük a szava­tossági időt, keltezés nélkül, így nem tudjuk, hogy melyik naptól számítsuk a feltünte­tett biztonsági időtartamot. Még szerencsénk, hogy ilyen becsületes üzletvezetőnk van. A lejárt határidejű premix komoly kárt okozhat az állo­mányban. A terméket a Phi- laxia vállalat állította elő. Sipőcz Ferencné Albertirsa Bonyo dal mák a gépkocsiadó körűi „1978. május 3-án gépkocsi­tulajdonosok lettünk. Az abo»- nyi nagyközségi tanácshoz az első félévi adót nem küldtük be, mert vártuk az értesítést arról, hogy hány forintot kell fizetni? Július elején tudtuk meg, hogy az önadóztatás mi­att nem küldenek értesítést, a csekkért be kell mennünk az adócsoporthoz. Ott közölték, hogy csak júniusra kell fizet­nünk az adót, de mivel elkés­tünk vele, így 120 forint bün­tetést is kiszabnak ránk. A 240 forintot július 15-én — a kapott tájékoztatásnak meg- felelően — be is fizettük. Augusztus 11-én azonban egy felszólítást kézbesített a j posta, amely szerint az első > félévi gépkocsiadót még nem ) rendeztük, így a mellékelt) csekken fizessünk be augusz-) tus 30-ig 120 forintot. Az adó- > csoport vezetője érdeklődé-' semre azt válaszolta, hogy az első félévi csekkeket június > 30-ig könyvelik. A fentiek szerint, ha nem megyünk személyesen az adó befizetésére szolgáló csekkért, hanem megvárjuk a felszólító levelet, nem kellett volna a 120 forint büntetést fizetnünk?...” — kérdezi a szerkesztőségünkhöz küldött levelében Varga Gyuláné, Abony, Dózsa György út 3. szám alatt lakó olvasónk. Szerencsés baleset Ijesztő látvány tárult elém a napokban a szobám ablaká­ból. Százhalombattán történt. Az Ifjúság utcán, a ruhásüz­let előtt állt egy pótkocsi, tele üvegekkel. A Március 15. ut­cán két felnőtt beszélgetett, « alig egy karnyújtásnyira tőlük két-három éves gyerek ült egy gyerekkocsiban. A pótkocsi hirtelen megindult, és a lej­tős úton lefelé robogott. Hiá­ba futott a sofőr és a kocsi­kísérő a pótkocsi után, a jár. mű lekanyarodott a sarokra. Az egyik felnőtt nagy lélek­jelenléttel, az utolsó pillanat­ban rántotta el a gyerekkocsit a robogó jármű útjából, amely ; a közeli park fáinak ütközött. Csak a véletlenen múlt, hogy az emberi felelőtlenség nem okozott tragédiát. Négyes! József Százhalombatta A beteg ember jogán Hiába kilincseit az orvosnál Válaszol az illetékes A Pest megyei Hírlap augusztus 3-i számában meg­jelent Eltűnt egy vonatpár című cikkre szeretnék vála­szolni. A szóban forgó útsza­kaszon vizsgálatot tartottunk, s azt tapasztaltuk, hogy az utasok száma esőjeként. Ezt a kedvező autóbuszjáratok, a megszaporodott magán közle­kedési eszközök, az utasáram- lati irányvátozást a decentra­lizált munkahelyeik okozták. Így indokolatlanná vált a kér­déses vonatpár közlekedteté­se. A 14 óra 16 perckor induló szerelvény már több éve — tehát a Nyugati pályaudvar átépítésének megkezdése előtt — Rákosrendezőről indult A vonat Budapest Nyugati pá­lyaudvarnál történő indítása csúcsidőben lehetetlen. A probléma megoldódik, ha fel­épül az észak—déli metró. A vonatpár megszüntetésé­vel, illetve a rákosrendezői indulással kapcsolatban ed­dig egyéb panasz nem érke­zett Fülöp Lajos osztályvezető Magyar Államvasutak Igazgatósága, Budapest „Tisztelt Szerkesztőség! Szabadságomat Szigetszent- miklóson, a hétvégi házamban töltöttem. A pihenés örömét azonban megzavarta, hogy — feltehetően valami mérges ál­lat csípéséből eredően — láb­fejem megdagadt, egy agresz- szív gyulladásos folyamat kez­dődött az ezzel együttjáró fáj­dalmakkal. Esetem nem rendkívüli, csak nekem okozott gondot és fáj­dalmat, tehát nem is tartozna másokra, a közvéleményre. Ami azonban ezt követően történt, úgy érzem, más meg­ítélést kíván. Ugyanis — szá­momra magától értetődően — orvoshoz fordultam segítsé­gért, augusztus 7-én este ne­gyed hatkor felkerestem a községi rendelő 1. számú ren­delőhelyiségében a körzeti or­vost. örültem, hogy senki nem várt előttem kezelésre, azt gondoltam, így én sem jelen­tek többletmunkát. Köszöntem és előadtam a panaszomat, még azt is hozzátettem, hogy nem vagyok községi lakos, de ha már így jártam, kérem, segítsen rajtam.” Megdöbbenésemre a doktor urat panaszom a legkevésbé érdekelte, viszont kioktatott saját felfogása szerinti állam- polgári jogaimra, mondván: „Tudom-e, hogy engem ingye­nes orvosi kezelés kizárólag a lakóhelyemen illet meg.” Válaszként megpróbáltam hangsúlyozni, hogy értse meg a helyzetemet, fáj a lábam ... Azonban mondanivalóm végét meg sem várva tette fel a kö­vetkező kérdést: „Jártam-e már ügyvédnél?” Nem értet­tem, miként állhat összefüg­gésben az ügyvédi ténykedés fájós lábammal. A doktor úr azonban segí­tett: közölte, hogy „ha már jártam ügyvédnél, tudnom kell, hogy egy egyszerű ta­nácsadás is legkevesebb 50 fo­rintba kerül.” Nos, miután megértettem, úgy éreztem, hogy nem is hi­vatalos orvosi rendelőbe jöt­tem, hanem valami múlt szá­zadi kalmár leszármazottja társaságába kerültem. Így ki­fordultam az ajtón és a fájda­lomtól gyöngyöző homlokkal elindultam Budapestre, ahol a doktor úr szerint engem meg­illet az ingyenes orvosi ellátás. A budapesti körzeti orvos kedvesen, hivatástudattal fo­gadott és a szükséges vizsgála­tot követően ellátott gyógy­szerrel (Tetrán B-t rendelt) és orvosi jótanácsokkal. Mindez meggyőződésem sze­rint nem azért történt így, mert Budapest más közigazga­tási terület vagy mert ott más emberi, orvosetikai normák érvényesülnek. Most, amikor leírom e soro­kat, lábam már szépen gyó­gyul. Ajánlom a szigetszentmikló- si doktor úrnak, hogy legyen szíves gondolja át, mire tett esküt orvossá avatásakor, mit tanult a szocializmus lényegé­ről, hiszen ebből vizsgát is kellett» tennie. Így tudnia kell, hogy a szocializmus ember­centrikus társadalom, és e rendszerben minden az embe­rért történik. Továbbá javas­lom, hogy — ha eddig nem tette volna —, olvassa el Al­bert Schweitzer világhírű tu­dós orvos életéről szóló mű­vet. Végül megjegyzem, hogy a doktor úr nevét nem kímélet­ből nem írtam le, hanem azért mert nem mutatkozott be. Illetve név nékül mégis bemutatkozott: éppen ez adta kezembe a tollat. Kovács István Budapest ★ Megkerestük a levél íróját, s vele együtt indultunk Sziget- szentmiklósra. A levélben sze­replő orvos, dr. Ádám Lajos, aki másfél esztendeje dolgozik a településen. Felkerestük és megmutattuk neki a levelet. Ezt válaszolta: — Amióta Szigetszentmikló- son rendelek, semmilyen fe­gyelmi ügyem nem volt, a be­tegektől sohasem kértem pénzt, de ha kaptam elfogad­tam. A többi orvos is ezt te­szi. — Igen, járt itt Kovács István, és azt tanácsoltam ne­ki, hogy menjen a körzeti or­vosához. A területi elv érvé­nyes az egészségügyben, s mi­vel ő nem volt akut beteg, nem állt fenn életveszély vagy sürgős szükség esete, az ille­tékes orvoshoz küldtem. Az is egy szempontom volt, hogy még elérhette a pesti rende­lést, mert, ha például Siófo­kon üdül, ez komplikáltabb. — Más esetleg nem*is for­dult volna orvoshoz egy csí­pés okozta gyulladással. Ha öt­ezer embert ér rovarcsípés itt a Duna-parton. akkor mind az ötezret én vagyok köteles el­látni?! Minden betegnek jár minden orvos? Ezek szerint akkor rám is tízmillió beteg jutna, ennyien laknak Ma­gyarországon. — Egyébként az orvos sincs mindig megfelelően hangolva, ő is ember, s amikor az ötödik olyan beteget látja el, aki nem hozzá tartozik, elküldheti. Be­csúsznak ilyen gikszerek. Nem ő volt az egyetlen beteg, akit elküldtem... ★ Következő utunk dr. Vé­kony Bélához, a ráckevei já­rási szakorvosi rendelőintézet igazgatóhelyetteséhez, felül­vizsgáló orvosához vezetett: — Ha a betegnek valóban vörös és gyulladt volt a lába, és megduzzadt, akkor sürgős ellátást igényelt — mondotta. — Az egészségügyi törvény 46. paragrafusában így hangzik az első bekezdés: „Sürgős szükség fennállása esetében az orvos köteles az orvosi ellátásra ná­la jelentkező beteget fogadni, vagy hívása esetében nála ha­ladéktalanul megjelenni, őt az adott lehetőségeknek megfele­lően a szükséges orvosi ellá­tásban részesíteni...” ★ Nem tudjuk, hogy a sziget- szentmiklósi orvos miként ítélhette meg Kovács István betegségét, annak súlyosságát, hiszen meg sem vizsgálta őt. Nehéz lehet egy beteg lábról cipőn, zoknin át diagnózist felállítani... Nem tudjuk továbbá azt sem, hogy milyen alapon he­lyezi az egészségügyi ellátás területi elvét a beteg érdeke elé. Nem tudjuk, kért-e pénzt a betegtől vagy sem. Ez azon­ban a lényegen nem változ­tat. Mert egyet tudunk: ha bárhol hazánkban orvosra szo­rulunk, a legközelebbi rende­lőt keressük. Többnyire segít­séget kapunk, gyógyszert, ellá­tást. Dr. Ádám Lajos pedig nem fogadott egy segítségre szoruló beteget. Vasvári G. Pál

Next

/
Thumbnails
Contents