Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-20 / 196. szám
ggfr 1978. AUGUSZTUS 20., VASÄRNAP---------------------------------------------------———_ Mo rmogások, kézfogások K edves, érdeklődő, okos fiatalok vendége voltam a tanév utolsó napjaiban, a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola diákjainak egy csoportjáé. A meghívás az újságírónak szólt, a téma kötetlen; beszélgessünk. Beszélgettünk. Először udvariasan, sőt, ők illedelme- sen, azután elfeledkezve a kor adta távolságról, olykor egymás szavába vágba, közbe kérdezve. Hosszú oldalakat lehetne megtölteni azon örvendezve, mi minden érdekli, foglalkoztatja ezeket a fiatalokat, ám magam a beszélgetés óta azon töprengek, mi nem érdekli őket, minek nem tulajdonítanak fontosságot, miféle ismereteik nincsenek olyasmikről, amit mi, negyven felettiek, makacsul magunkban őrzünk, élőnek vélve, lényegesnek vallva. Olcsó okosság lenne előrukkolni azzal, mi minden tűnik el — okkal vagy érdemtelenül, most ne vitassuk — gondolatvilágunk mély bugyraiban, ám nem elsődlegesebb, érdemlegesebb arra kutat-, ni a feleletet, miért tűnik el az, ami valamikor vagy nemrég még fontos volt, vagy annak látszott?! Természetesen erre sem nehéz megadni a feleletet, hiszen a társadalmi, gazdasági viszonyok, kapcsolatrendszerek változása törvényszerűen kihat arra is, miféle jelzők, kifejezések címkézik a társadalom egyes csoportjait és rétegeit. Igenám, de ezek a gyerekek ott Nagykőrösön, nem társadalom- lélektani, s még kevésbé filozófiai kategóriákban gondolkoznak, hanem mindennapi tapasztalataikat, otthon szerzett ismereteiket öltöztetik szavakba az egymás közötti érintkezésben. Eszükbe sem jut valakit bugrisnak nevezni pusztán azért, mert szülei termelőszövetkezeti parasztok, úri ficsúrnak titulálni az értelmiségi család fiát, bár meglehetős gyakorisággal aggatják egymásra a hülye, meg az ütő- dött, s a más hasonló kifejezéseket, ám ezek mindenkinek egyformán kijárnak. Napjainkban a tudomány az élő szervezet egyetlen sejtje alapján képes megállapítani nemcsak azt, milyen fajról, hanem azt is, milyen fajtáról van szó. Túlzott bátorság-e az a föltételezés, hogy némely dolgunkban a társadalom „fajáról és fajtájáról” is megkaphatunk minden lényeges ismeretet egyetlen aprócska sejt górcső alá helyezésével? Ezek a fiatalok egy új, a korábbitól alapvetően eltérő társadalmi magatartásmód csíráit hordják magukban, s nem azzal, hogy elfeled’ eznek a közös múlt olyasfajta maradványainak őrzésé, ről, mint a bandagazda — aki pedig nagy úr volt abban a világban, amikor a lét és a nemlét forog kockán az aratásban való részvétellel —, a boglyásföld, a gulya járás, a belső cseléd, a petrencerúd, hanem azzal hordják magukban ezeket a csírákat, hogy másfajta sorrendet állítanak fel, mint apáik, anyáik, egészen mást tartanak fontosnak, számonkérendőnek, mint az előttük botladozó nemzedékek. E z lehet nekünk furcsa, szokatlan, akár érthetetlen is, ám tény. Mert bár olykor már röstelljük, gyakran még mindig fölbukkan gondolatvilágunkban és mindennapjainkban a pénzhizlaló paraszt — és nem az a maroknyi paraszt, aki történetesen még létezhet ilyesfajta mentalitással, bár ret- rográd elemként a jelen mezőgazdaságában —, aki méregdrágán adja a piacon a zöldséget, aki palotát épít, akinek a bőre alatt is pénz van. S vele szemben ott áll — évtizedek, olykor korszakok előítéleteinek filmkockáit mutatva — a sematikus gondolkodásmód vásznán a munkás, aki egyre drágábban adja azt, amit a gyárak falai között megtermel, aki beleszól a falu dolgaiba, Gyermekeink ez előtt állnak értetlenül, nekik ez a furcsa, a szokatlan gs megszokhatatlan. . . .v, • . , " . ' A megye iparában és építőiparában több mint 1Í20 ezer ember keresi a kenyerét, a mezőgazdasági foglálkozásúak száma pedig va. lamivel meghaladja a 60 ezret. Semmi toliforgatói túlzás nincs abban, ha úgy véljük, ez 180 ezer féle „szövetségi politika”. Vagy ennél is több, hiszen a kereső otthon, a családban döntően befolyásolja a felfogásmódot, az ítélkezést, ha az ő munkahelyén szervezetlenül dolgoznak, akkor mindenütt nagy a szervezetlenség, ha az ő főnöke kibírhatatlan, akkor nem érti, ez a rendszer miért tűri mindenütt a basáskodó főnököket... A társadalmi tudat foka a nagy összegeződések sűrítője, s teljesen igaz az a tétel, hogy nálunk nincsenek alapvető érdekeiket tekintve szembenálló osztályok, rétegek, mert a közös cél egyforma értékű, súlyú. Azt azonban már csak sok mii. lió főt kifaggató, tehát végrehajthatatlan vizsgálat derítené ki, részleteiben, hol tart az átalakulásnak ez a folyamata, mert annyiféle, értékben, előjelben egyaránt annyira összetett színű valósággal kell szembenéznünk. Ha soroltuk korábban a mormogások némely kopott, de a sűrű | használattól kopott tipikus darabját, akkor — s nem az illem, hanem a valóság ösztökének engedve — azt is sorolnunk kell, mor- mogásaink miként váltakoznak kézfogásokkal, s nemcsak ilyen időben, ünnepkor, sőt legtöbbször észrevétlenül, köznapokon. Tavaly 329 millió forint értékű társadalmi munkát könyvelhettek el a me. gye települései — ez egy lakosra számítva 344 forint —, s ki vállalkozhatna arra, hogy ezt a pénzt halomba kezdi rakni, ennyi szolgált belőle munkásérdeket, ebből a mezőgazdasági foglalkozásúak gyarapodtak, ebből az értelmiségieknek volt haszna ... Csacska, oktalan, gyermekes osztási játék lenne ez? Igen, ezért föl sem merül senkiben. Ennél az összegnél, ennél az ügynél. Kézfogás volt, s már miért lenne fontos, kik adtak kezet egymásnak? Fontos a végeredmény, az, hogy valami megvan, ami máskülönben nem lenne. V ajon csak a társadalmi munkára, önkéntes, némileg csak azért is tett cselekedeteinkre érvényes, igaz ez a sorállás? Kézfogásaink terepe ma már az egész társadalom, az egész gazdaság. Még akkor is, ha ezeket a kézfogásokat olykor hivatalos határozatok diktálják, ám egyre gyakrabban ítélteti azokat fontosnak, elsődlegesnek, mi több, kellemesnek, kívántnak a józan fölismerés, belátás, megszokás. Igen, a megszokás. Annák beleolvadása a hétköznapi tevékenységbe, hogyha minden kötél szakad, akkor majd ők segítenek... S ez. az ők, a statisztika kategóriái szerint, hol munkásokat, parasztokat, fizikai meg szellemi foglalkozásúakat jelöl, a valóságban azonban olyan embereket, akik hajlan. dók tenni az egy üzem — egy iskola mozgalomban, a művelődési ház közös fenntartásáért, a termés biztonságos helyre juttatásáért, soron kívüli alkatrész-szállítmányok útnak indításáért. Mormogásaink és kézfogásaink nem kétféle folyamat termékei, nem a társadalmi valóság más és más szövetéből származó metszetek, hanem egyazon folyamat elemei, ugyanannak a valóságnak a metszetei, mondhatni ikrek, s azokból is az egypetéjűek közül valók. Hasonlít is egyik a másikra úgy, mint tojás a tojásra, hiszen aki ma mormogott éppen, az holnap lohol a megmorgottaknak kéz alá adni valamit, s a tegnapi kézfogás szívmelengető emlékét gyorsan elhessentheti a kedvezőtlen, de illékony benyomás. Pontosan azért vagyunk átmeneti jegyekkel teli társadalom tagjai, mert felfogás-, gondolkodásmódunk is átmeneti, nem mindenkor tudatunk, sőt leggyakrabban érzelmeink diktálják, kezünket nyújtjuk-e, avagy mormogunk. Konfliktusaink azonban múlandóak, s holnapra már-már nevetségesek, érthetetlenek, föl sem foghatjuk majd, miért háborogtunk miattuk akkora szenvedéllyel, érveket, okokat, tényeket félresöpörve. Föl sem foghatjuk, majd, ahogy a nagykőrösi gyerekek nem értik, már ma nem értik, miért fontos, hogy valaki, hol valaki, s miért nem az a természetes, milyen valaki ott, ahol valaki. Jó, hogy nem értik ezt sem, mást sem. A kézfogásokat kapják örökségül, s ezért természetesként azt, hogy a tenyér nem üt, hanem a másikba simul. Durkó Gábor tusrajza Faluvége Hegyen, völgyön — felfelé Érd városiasodé arca Nehéz lenne eldönteni: a főváros közelsége használ-e, vagy inkább árt Érdnek? A felszabadulás előtti parcellázási manőver nyilván Budapest közelsége miatt volt sikeres. Viszont az alapvető településfejlesztési szempontok figyelmen kívül hagyásával parcelláztak. Azóta a főváros és Érd egymásra utalt települések. Az emberek nagy része Pesten dolgozik, de itt él. S a mai Érd kedvezőtlen örökséget mondhat magáénak. Egy tpbb tízezer lakosú település, adottságait nehéz megváltoztatni; az érdiek nem egy alkalommal tették szóvá az egészségügyi, a kommunális és a kulturális ellátás hiányosságait. A gondolkodás változása Az utóbbi években viszont a ma negyvenezer lakosú Érd arca jelentős változásokat mutat. A község vezetői — dr Benussi Sylvió, a nagyközségi tanács elnöke és Piszák Imre, a pártbizottság titkára — szerint a fővárosi agglomerációs övezetben Érd saját vonzáskörzettel is rendelkezik: a főváros közelsége, a közlekedési feltételek, jó levegője, az építkezési lehetőség központi helyet biztosít számára. Egészségügyi, oktatási, művelődési, szolgáltatási szerepe a település határain kívül is érvényesül. ,— A nagyközség fejlődése a IV. ötéves terv időszakában gyorsult fel — mondják a község vezetői. Alapvető feladat volt az irányítás munkájának javítása. Ezzel összefüggésben 1974 óta lakóterületenként évén- te kétszer rendeznek lakossági fórumokat. A véleménycserék, a kétoldalú tájékoztatás erkölcsi hatása, a gondolkodásmód változása, az aktív közéletiség a fejlődés alapfeltételét jelentik. A változások ugyanakkor a tanácstörvény, a készülő általános rendezési terv és a pártbizottság állásfoglalása szellemében történnek. Munkára kész emberek Legfontosabb feladat a gyermek- intézmények fejlesztése. A tervek szerint ebben az ötéves tervben létesül Érden az első százhúsz személyes bölcsőde, itt tehát még nem beszélhetünk fejlesztésről. Az óvodáknál azonban igen: újakat építettek, a meglévőket korszerűsítették. A négy évvel ezelőtti 625 hellyel szemben ma nyolcszázzal rendelkeznek. Igaz viszont az is, hogy bár 1100 gyermeket vettek fel, még további ezret kellene ellátni. A nyolc érdi általános iskolában négyezernél több kisdiák tanul. Ebben az ötéves tervben 36,9 millió forintos költségvetéssel három iskolát bővítenék. Augusztus 20-ra, mára készült el, a 7. számú iskola hat új tanterme és korszerű központi fűtése. A parkvárosi 8. számú iskolában a jövő év szeptemberében tíz tantermet, az év végén modern tornatermet adnak át. Az 5. számú iskola bővítése áthúzódik a következő ötéves terv időszakára, így összesen 14 tantermet és egy tornatermet húzhatnak fel Érden. Az építkezések ideje alatt a megyei tanács egymillió forintos segítségével sikerült elkerülni a három műszakos tanítást.-c Egyébként — idézi egyik élményét dr. Benussi Sylvió — a lakosság hozzájárulása, társadalmi munkája segítségével ezt a tervet szeretnénk túlteljesíteni. A szülők egyik gyűlésén például felállt valaki: Tessék megmondani, mikor jöjjünk, mit csináljunk, és mi jövünk. Az iskoláknál maradva: a nagyközség középiskolája és szakmunkás- képző intézete megfelel a mai igényeknek. Az érdi tanács — az 1973- as pártbizottsági határozat szellemében — sokat tesz a pedagógusok helyzetének javulásáért is. Szolgálati lakással és kölcsönnel oldják meg a lakásgondokat, több mint húsz pedagóguslakást adtak át. Ugyancsak 1980-ig el szeretnék érni, hogy csak képesítéssel rendelkező nevelők tanítsanak. Az állam besegít Az utóbbi években az egészségügyi alapellátás színvonala is emelkedett: körzeti rendelőket újítottak fel és bővítettek. Hárommal nőtt az orvosok és a nővérek száma. Az általános orvosi ellátás megoldása azonban ma is nagy gondot jelentő feladat. Az eredmények ellenére — az országos helyzethez képest — elmaradtak Érden a szolgáltatások fejlesztésével is. Állami forrásokból bővítik az üzlethálózatot. Jelentős lépés lesz, ha felépül a tervezett 3000 négyzetméter alapterületű áruház. A hosszú távon gondolkodva, társadalmi összefogással számolják fel. Évente például 5—6 kilométerrel növelik a \üllanyhálózatot, ehhez jelentős segítséget ad az Elektromos Művek és a Nehézipari Minisztérium. Korszerűsitik a fő- és bekötő utak világítását. A település útjait — nagy részük még földút — városi igényekre gondolva fejlesztik: körúthálózatet hoznak létre, s gondoskodnak arról, hogy a közösségi intézmények jól megközelíthetők legyenek. Járdaprogram: a vezetők szerint itt gyümölcsözik leginkább a nagyközség fejlesztéséért végzett társadalmi munka: a lakosság összefogásával az elmúlt évben például öt kilométer hosszú járdát épített. A viszonzás: azok, akik a munkában részt vettek, nem fizetnek községfejlesztési hozzájárulást. Az érdi terület parcellázásakor nem vették figyelembe a domborzati viszonyokat. A ma itt élőknek ezért meg kell küzdeniük a belvízzel, a felszíni vízzel. Ezért fontos a levezető árkok rendszerének kialakítása, karbantartása. Otthonokká lett lakásterv A gyermekellátás, az egészségügy, a kommunális létesítmények fejlesztése mind-mind hozzájárul Érd arculatának változásához. A községi miliőből való kilépést, a városi jelleg kialakulását elsősorban mégis a modem lakótelep építése biztosítja. Ahogyan mondják; a lakótelep a tervszerű építkezés alapjait veti meg Érden. Az ötödik ötéves tervben ötszáz lakást adnak át, az első hetvenöt család három hónapja költözhetett új otthonába. Itt kell megemlítenünk: Érd különböző területein ötven nagycsaládost juttattak lakáshoz soron kívül. A lakótelepen tizenhat tantermes iskolát, óvodát, orvosi rendelőt, üzleteket is építenek. Az energiát, meleg vizet, földgázt központi tömbfűtőmű biztosítja. Itt már megoldották a felszíni és a szennyvíz elvezetését. * A lakótelepi közművek a környező és a csatlakozó települések hasonló ellátottságát is lehetővé teszik. A szennyvíztelep például napi kétezer köbméter szennyvizet képes fogadni. Gerincvezetéke kétezer méter hosszú — elvezetik három iskolához is. Egymásra figyelve Érd a megyei településfejlesztési tervben központi szerepet kapott. Tervszerű fejlesztéséhez nagy segítséget adnak a felsőbb szervek és az érdi lakosság. Gondolták közművelődésre is: az intézmények itt sem elszigetelten, hanem egymásra figyelve, munkájukat koordinálva dolgoznak. Bármilyen területfejlesztésről van szó: figyelembe veszik a készülő általános rendezési tervet (annak befjezéséig építési tilalmat rendeltek el), amely a jelenleg érvényben levő normatívák alapján, az elkövetkező évtizedekre kijelöli például a közösségi intézmények területeit. — A következő időszakban még nagyobb politikai jelentőséggel, a közösséget még jobban aktivizálva kell megoldanunk feladatainkat — mondják a búcsúzáskor a nagyközség vezetői. Tovább növekszik az előkészületi munka jelentősége. Már most foglalkoznunk kell a VI. ötéves terv feladataival. Az egész közösséget, minden szervet, intézményt alkalmassá kell tenni arra, hogy élni tudjon a lehetőségekkel. SZABÓ ERNŐ
