Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-20 / 196. szám

átrcrn Tf kSIimw 1978. AUGUSZTUS 20., VASÁRNAP ALKOTMÁNYUNKAT ÜNNEPELJÜK Elismerés társadalmi munkásoknak (Folytatás a 3. oldalról) Tegnap délután bensőséges hangulatú ünnepségen köszön­tötték alkotmányunk ünnepét a nagykőrösiek. A Volán 21. számú Vállalat műszaki tele­pének kultúrtermében talál­koztak az ipari és mezőgaz­dasági üzemek, valamint az intézmények képviselői. A vendégeket a házigazda üzem nevében Túri György igaz­gató köszöntötte. Részt vett az ünnepségen Molnár István, az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának osztályvezető-he­lyettese, Káló József, az MSZMP városi bizottságának titkára, Mocsár Kálmánná, a Volán 21-es számú Vállalat igazgatója, Pintérné dr. Tor­ma Mária a városi tanács vb­titkára és Vígh Jánosné, a Szocialista Munka Hőse, a konzervgyár szocialista bri­gádvezetője. Ünnepi beszédet Horváth Lehel, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke mondott Megemlékezett al­kotmányunk születésének kö­rülményeiről és méltatta az alaptörvény nyújtotta lehe­tőségeket, kötelezettségeket Ezután kitüntetéseket adtak át a város élenjáró társadal­mi munkásainak. Az ünnepség befejezéseként Tóth Balázsné, az Arany János Tsz szocialista brigádvezetője átadta az idei aratás eredmé­nyét, az új kenyeret Banka Józsefnek, a Volán 21. szocia­lista brigádvezetőjének. F. P. Könyvtár épült, bővült Modern, jól felszerelt nagy­községi könyvtár várja tegnap óta a budaörsi olvasókat. A könyvtárat mintegy hárommil­lió forintos ráfordítással bő­vítették és felújították. Ehhez nagy segítséget adott a Pest megyei Vendéglátóipari Vál­lalat azzal, hogy a korábban az épületben működő Fény bisztró helyiségeit a művelő­dési intézmény rendelkezésére bocsátotta. Az érdeklődőket így a korábbi 120 helyett 360 négyzetméter alapterületű, kölcsönző- és olvasóteremből álló könyvtár várja. . A tegnap, szombaton dél­előtt rendezett avatóünnepsé­gen megjelent dr. Pollmann Ferenc, a budai járási hivatal elnökhelyettese és Bánáti Gé- záné, tanár, országgyűlési képviselő, valamint Békés György, a megyei könyvtár igazgatója. A nagyközségi tanács költ­ségvetési üzeme által bővített, korszerűsített könyvtárat Sári Gábor üzemvezető adta át. A társadalmi összefogással és a nagyközség közművelődési alapjából korszerűsített he­lyiségeket a nagyközség lakói nevében Naszvadi János ta­nácselnök vette át. ★ Sokat fejlődött az utóbbi években a Cegléd közeli Cse- mő. Az alkotmány ünnepére ismét gazdagodott: tegnap átadták rendeltetésének a községi könyvtárat, amely a tanácsház épületének felújí­tásakor, a kibővített szárny­részben kapott helyet. Elké­szítése nem szerepelt a falu ötéves tervében. Mivel Cse- mőnek nincs művelődési há­za, így a könyvtár több funk­ciót fog ellátni: kölcsönző- és olvasótermi szolgálata mellett helyet ad az ifjúsági klubnak és számos szakkörnek. A fo­tósok számára laboratóriumot is berendeztek. Sz. E.—E. K. Jubiláló szövetkezetek, új óvoda Abonyban Alkotmányunk ünnepét és az első helyi termelőszövetke­zet megalakulásának 30. év­fordulóját együtt ünnepelték Abonyban. Ebből az alkalom­ból szombaton délután mun­kás-paraszt találkozót tartot­tak a Mechanikai Művek gyáregységénél, melyen részt vett Fekete Antal, a ceglédi járási pártbizottság titkára. A járási ünnepség szónoka Győ­ré Sándor, országgyűlési kép­viselő, az Elnöki Tanács tag­ja, az abonyi Ságvári Endre Termelőszövetkezet elnöke volt. Beszédében az alkot­mány jelentőségének mélta­tása után szólt a helyi terme­lőszövetkezeti mozgalom fejlő­déséről. Az abonyi gazdaságok közös vagyona megközelíti a 3 millió forintot. A beszéd végén az idei bú­zából sütött kenyeret a nagy­község mezőgazdasági dolgo­zói nevében Mihály József, a Ságvári Endre Tsz tagja ad­ta ál Ondrejovics Jenőnek, a Mechanikai Művek gazdasá­gi igazgatójának. Ezután em­léklapokat adtak át a terme­lőszövetkezet alapító tagjai­nak, majd a községfejlesztés­ben élenjáróknak kitüntető jelvényeket nyújtottak át Ugyancsak tegnap a Köztár­saság utca 17. szám alatt új, 50 személyes óvodát avattak, amely a Mechanikai Művek támogatásával és szocialista brigádjai társadalmi munkájá­val épült. Gy. F. Népfrontaktivisták kitüntetése Augusztus 20-a alkalmából. a Hazafias Népfront Országos Elnöksége a Hazafias Népfront kitüntető jelvényét adomá­nyozta a népfrontmozgalom­ban kiemelkedő munkát végző aktivistáknak. A HNF Orszá­gos Tanácsa Belgrad rakparti székházában szombaton Sar­lós István, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára 36 társa­dalmi munkásnak nyújtotta át a kitüntetést, köztük Boro- vits Gézáné termelőszövetke­zeti brigádvezetőnek, a kosdi HNF-bizottság elnökének. A négynyelvű hegyifalu Pornáz, egy család éleiének tükrében Pomázon, a Kossuth utca 17. számú családi ház konyhá­jában szöszke csöppség tipeg- topog, kezében játékvödör és egy kis sárga lapát. Hirtelen a nagyapához fordul és csen­gő hangon megszólal: — Máj ka? Gde majka? Megkapja a választ sürgető kérdésére, s már indul is az ajtó felé. A szerb nyelvű pár­beszédet a nagyapa magyar­ra fordítja: Dusánka a nagy­mamáját kereste. Meg is ta­lálta a tornácon, most vala­mire rá akarja venni, hang­hordozásából érezzük, hogy kér, magyaráz. Mi nem ért­jük. Annál jobban tudja báty­ja, a négyéves Drágán. A kis­fiú már óvodás, szerbül is, magyarul is beszél. Könnye­dén fordítja a szót, egyszer így, másszor úgy, attól füg­gően, kihez szól. Pásztorok unokája A nagyapa, akinél most ven­dégeskednek az unokák, Cso­bán Ignác. Ősei valamikor 1690 táján telepedtek meg Pomázon, amikor a szerb la­kosság emelte házait a mai község magvában. Csobán ma­gyarul azt jelenti, pásztor. Ez is arra utal, hogy házigaz­dánk előde, mint általában a Pomázra települt hajdani szerb telkesgazdák, elsősor­ban állattenyésztéssel foglal­koztak. — Én az Cbuda Tsz tagja vagyok. Hatvanhat eszten­dőmmel, erősen a nyugdíj fe­lé, hiába, fölöttem is eljár1 az idő. Itt születtem. Itt lakott ükapám, nagyapám, apám. A családi hagyományokból tu­dom, hogy mindegyik ősöm ebben a községben élte le az életét. A fiam Dunabogdány- ba került, ő magyar lányt vett feleségül. A lányoméit ebben az utcában laknak, kö­zel hozzánk. A fiamék sincse­nek a világ végén, így gyak­ran együtt a család. Négy unokánk van. Amikor én vol­tam kicsi, megtelt az iskola gyerekekkel. Ma már nem volna értelme fenntartani az önálló szerb iskolát. De ta­nulhatnak az unokák anya­nyelvükön az általános isko­lában, van szerb nyelvű ok­tatás. — Hogy mi lesz belőlük, ha megnőnek? Van a családban követendő példa: Csobán Ig­nác fia agronómus, lánya ta­nár. Ha a gyerekek tanulni akarnak, nyitva előttük az út a szakmunkásképzőbe, a kö­zépiskolába, az egyetemre, kedvük szerint. Azonos és egyenlő A Csobán családban a nem­zetiségi, anyanyelvi hagyomá­nyok megőrzésére, ápolására, továbbfejlesztésére is akadt bőven követendő példa. A .nagyapa a szerb klub elnöke, a csaknem nyolcvan eszten­deje működő szerb dalárda vezetője lassan negyven éve. Veje, Szimity Milos a szerb klub titkára. Értékes tevé­kenységéért most, alkotmá­nyunk ünnepe alkalmából ka­pott magas elismerést Mának, holnapnak Két évvel ez­előtt kezdődött a dunavarsányi Petőfi Termelő- szövetkezetben az ország leg­nagyobb nyúl- farmjának épí­tése. Bár a be­ruházás még nem fejeződött be, máris 14 ezer tapsifüles él egyszerre a ketrecekben. A gyors és szak­szerű munka nyomán a ter­melőszövetke­zet évente 70— 80 vagon nyu- lat exportálhat. Pomázon az összlakosság tíz százaléka nemzetiségi. A mintegy négyszáz szerben kí­vül körülbelül ötszáz német ajkú, s több mint háromszáz szlovák anyanyelvű állampol­gár él egyetértésben a magya­rokkal, azonos kötelességek­kel, egyenlő jogok birtoká­ban. Ugyanúgy, ahogy orszá­gunkban valamennyi nemze­tiség. Ez a község csak annyi­ban különbözik talán az átla­gostól, hogy — Boross István tanácselnök szavai szerint — a nemzetiségiek néha egy fok­kal hamarabb megérzik lakó­helyük gondjait, s mozdulnak is rögtön, hogy tegyenek va­lamit. Ez egyfajta helyi sajá­tosságból ered. — A nemzetiségiek alkot­ják tulajdonképpen az. ősla­kosságot. Ahogy már szó volt róla, a szerbek a XVII. szá­zad végén települtek erre a helyre, az 1720-as években a németek, a szlovákok a XVIII. század második felé­ben. A nemzetiségi lakosság jelentős része lényegében a török hódoltság után telepe­dett meg itt, a kezdetektől fogva hazájának érezte a föl­det, melyre otthonát építette. Ez az érzés a késői — mai — generációkban éppen úgy él. S ha az idősebbeket hall­gatjuk, egyre nyilvánvalóbb, hogy napjainkban még inkább él ez az érzés a nemzetiségi lakosságban. Mert mondják, voltak nehéz idők. Amikor többen rájuk kiabálták, te ez vagy, te az vagy, nem ma­gyar, hallgass a neved. Most úgy fogalmaznak az öregek: a népi demokráciában ezt már nem hallottuk. Az emlékek mélyén Pomázon az is hagyomány, hogy a közös haza nyelvén, a magyaron kívül értik és be­szélik a nemzetiségiek a szerb, német és szlovák nyel­vet is. A fiatal korosztály már nem annyira, pedig, nap­jainkban nyerne igazi értei:- met a mondás: ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz. A tanácsnál mindenesetre dolgoznak olyan ügyintézők, akik a község lakóinak ügyes­bajos dolgait német, szerb vagy szlovák nyelven eliga­zítják. Pomáz az első olyan nemzetiségi lakosságú közsé­gek közé tartozik az ország­ban, amelyekben már 1948- ban megjelentek az utcákon, tereken, közintézményeken a több nyelvű feliratok. S ha azt mondjuk, hogy ugyan­olyan élet- és munkakörül­mények között élnek a nem­zetiségiek, mint a magyar la­kosság, nem mondtunk sokat. Hát mi más módon élhetné­nek? Ismét az idősebbekkel folytatott beszélgetésekre hi­vatkozhatunk, Szerintük a mai húszévesek nemzedéké­ben már föl sem vetődik tu­datosan, hogy azok az egyen­lő jogok, melyek őket illetik a közös hazában, a magyar alkotmányban rögzített meg­másíthatatlan tények. A kö­zépkorúak szüleik elbeszélé­seiből tudják, nem volt így mindig. De ők sem érezhet­ték sohasem az ellentétek vil­lámlásait, azok apáik emlé­keiben mélyre ásva, a feledés ködébe vesztek. Már nem téma Pest megyében mintegy hatvanezer olyan ember él, aki nem magyarul mondta ki az első szót élete hajnalán. A pomázi példa talán azért ér­dekes, mert míg a megye más nemzetiségi községeiben eset­leg csak német vagy szlovák vagy délszláv anyanyelvűek élnek, itt békességben megfér egymás mellett — vállvetve a magyarsággal — csaknem há­rom évszázada a négynyelvű népesség. A tanácstagok kö­zött, a népfrontbizottságban, politikai és tömegszervezetek­ben, az üzemek, intézmények vezetésében számarányuknak megfelelően vesznek részt va­lamennyi nemzetiség képvise­lői. Ez alkotmányunk adta jo­guk. Ám az, hogy közéleti sze­replésük, társadalmi tevé­kenységük nem a statisztikát erősíti, hanem valóságos, ak­tív cselekvés, már valami más. A pomázi piacon jártam. Kis csoportokban, ketten-hár- roan beszélgettek az emberek. Miről? Családról, munkáról, de legfőképpen közös dolgaik­ról. — Ki, milyen nemzetiségű? — kérdeztem. Csak néztek rám, aztán megmondták, de az is kide­rült rögvest, hogy nincs je­lentősége, ki német, ki szerb, ki szlovák, ki magyar. — Ez már nem téma — mondják a tanácsnál is —, csak az, hol kell járdát csi­nálni, kinek kell új lakás, me­lyik gyerek érte el az óvodás­kort, hová helyezzük el. Más a különbség — Teljesen beolvadtak? Különbség nincs a ' más és más anyanyelvűek között? — Bizonyos értelemben nincs különbség — válaszol a tanácselnök —, de teljes be­olvadásról nem beszélhetünk. Nem is szeretnénk, ha így lenne. A cél közös, az akarat is. Ám a hagyományok élnek. És akarjuk is, közösen, hogy tovább éljenek. Az iskolai anyanyelvi oktatáson kívül itt a könyvtár, szerb, szlovák német folyóiratokkal, iroda­lommal. Most készítjük elő a nemzetiségi tájház létrehozá­sát. Ha azt mondom, közsé­günkben minden tekintetben érvényesülnek államunk nem­zetiségi politikájának elvei, mindent megmondtam. S eb­ben nemcsak a mi törekvé­seink foglaltatnak, nagy részt vállaltak maguk a nemzetisé­giek is. Évtizedek óta együtt vagyunk országépítő, társada­lomformáló munkánkban. És mire a most kéteszten- dős szöszke Dusánka felnő, mindez egyértelműen termé­szetes lesz gondolatvilágában. Hozzá már az árnya sem ér el annak, hogy nagyapja szá­mára nem. mindig így volt. Bálint Ibolya Szocialista brigád Kétszeres forgalom Csaknem megkétszerező­dött a szobi Áfész verőcema­rosi ABC-áruházának forgal­ma: az idei első félévben 23 millió forint értékű áruval adtak el többet, mint az el­múlt év azonos időszakában. Ma már havonta hétmillió forintos forgalmat bonyo­lítanak le. Mi a magyarázata ennek a kiváló eredménynek? Az ABC-áruházban 1975 óta új kollektíva dolgozik, tavaly elnyerték az aranyjelvényes szocialista brigád fokozatot, s egyúttal a vállalat kiváló bri­gádja címet is. A kollektíva vezetője, Édelmann György magyarázata kézenfekvő: — Jól és sokat kell dol­gozni — mondja. — Ennyi az egész. A huszonnégy tagú kol­lektíva minden tagja ezt az elvet vallja. Még tíz éve sincs annak, hogy megnyílt ez az áruház, máris szűkösnek bizonyul a forgalomhoz képest. Különö­sen nyáron, még inkább a hétvégi napokon három-négy­ezer vevő is megfordul itt naponta; a kirándulók és nyaralók ellátásának is ez az üzlet a központja. A vevők elismeréséért azon­ban nagyon meg kell dolgoz­niuk, ennek eredménye a bő árukészlet és a széles válasz­ték. Az üzlet kollektívája nem kíméli az erejét, szinte az egész országot bejárják azért, hogy a vevők semmit ne ke­ressenek náluk hiába. A szocialista brigád szerve­zőkészségének az eredménye az is, hogy bevezették a zöld­ség- és gyümölcsárusítást A készletet a helybeli termelők­től felvásárolt áruval egészí­tik ki. A verőcemarosi ABC kollektívája, amely hivatásá­nak tekinti választott szakmá­ját, azt vallja, hogy nincs lehetetlen, s ennek köszönhe­tő, hogy nincs náluk áruhiány sem. Raktárbázis beesésen SZERVEZETTEBB A MUNKA A MAVAD-TELEPEN A MAVAD vecsési telepén Kovács Károly telepvezetőtől és helyettesétől, Konorát Gábor­tól afelől érdeklődtünk; mi­lyen intézkedésekkel, techno­lógiai változtatásokkal sikerült az idei jó eredményeket elér­ni. Az első intézkedési terv — Ebben az évben először készítettünk úgynevezett tele­pi intézkedési tervet, melyben rögzítettük azokat a szervezé­si, technológiai, export-higié­niai, belső raktározás-korsze­rűsítési és feldolgozási célokat, melyek gazdaságosabbá te­szik kollektívánk munkáját. Szükség volt erre azért is, m ;rt a létszámhiány már-már ag­gasztó méreteket ölt, amit csak gépesítéssel tudunk ellen­súlyozni, másrészt a nemzet­közi vadexport-higiéniai elő­írásoknak, csak korsze/űbb technológiával tehetünk aíaget. mondotta a telepvezető. Helyettesétől megtudtuk, hogy az új szervezeti, szs.ve- zési elképzeléseknek megfele­lően a telep brigádjai és egységei szakosodtak. Ennek nyomán kialakult a részlegek vezetésében egy olyan egysé­ges szemlélet, amely alapja volt az első félévi sikeres munkának. Az egységek cyütt- működése, egymás munkájá­nak segítése, az összefogás fo­lyamatos volt. Az eredmények elérésében jelentős szerepet játszott a MAVAD-telep tech­nológiájának korszerűsítése is. Kiállított trófeák — Hűtőtárolónk technikai­lag megfelelt az igényeknek, de a belső árukezelési technoló­gia elmaradt az igényektől. Eb­ben sikerült az első félévben az intézkedési tervben megha­tározottak szerint előbbre lép­ni. Az új tárolási koncepció alapján különválasztottuk a kis és nagyvadak mélyhűtött tá­rolását, szakosítottuk a kar.to- nozott, szállításra előkészített áruk rakterületét. Rendszere­zettebb, áttekinthetőbb lett maga a raktár- és az árukész­let is, így a nehéz fizikai mun­kát igénylő rakodást tovább tudtuk gépesíteni — tájékoz­tat a telepvezető-helyettes. — Tervezünk más korszerű­sítést is. A nagyvadak feldol­gozására kiadott exporthigié­niai előírásoknak megfelelően folyamatosan sor kerül a fel-: dolgozóegység klimatizálására. Az új berendezéssel a legna­gyobb kánikulában is kevéssel plusz 10 fok alatt tudják tarta­ni a hőmérsékletet, így csök­ken a fertőzés veszélye. Átala­kítják a vadfeldolgozó csarno­kot is, ami ennek eredménye­ként könnyebben takarítható, fertőtleníthető lesz. Űj zárt autómosó létesült a telepen, új helyre került az értékes agancskészlet is. A tá­gasabb csarnokban kiállításon tekinthetik meg az üzletkötők a trófeákat. A tmk-raktárban jobb lett az alkatrésztárolás, ami azért is fontos, mert a ve­csési telepen működő tmk-rész- leg a MAVAD országos hálóza­tának bázisa lett. Folyamatosan szállítanak Az exportszállítások is fo­lyamatosak. Hetente indulnak a kamionok a nagyvadaikKal, de most elsősorban az aprócik­kek, a rák, a béka és a pió;a szezonja van. Az esős időnek köszönhetően rákból, békából, piócából kielégítő mennyiséget tudnak a francia, olasz és NSZK-megrendeloknek szállí­tani. Biztosított tehát az ex­portterv teljesítésének lehető­sége is. Orosz Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents