Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-15 / 191. szám
1978. AUGTJSZTTTS 15., KEDD Koordinált takarmánygyártás Iparági tanács alakúit Az állattenyésztés korszerű takarmányának, az úgynevezett keverékeknek gyártását és forgalmazását ezentúl központi szerv koordinálja: tegnap a Gabonatröszt székházában megalakult a Takarmánykeverő Üzemek Iparági Tanácsa. A nazai állattenyésztés széleskörűen alkalmazza ezeket a „takarmánykoktélokat”. Idén, a terv szerint 5,8 millió tonnát gyártanak a Gabonatröszt, az állami gazdaságok, valamint a termelőszövetkezetek keverőüzemei. Az üzemek teljesítménye azonban ennél lényegesen több, meghaladja az évenkénti hétmillió tonnát, vagyis kihasználástik nem minden szempontból megfeleld Az iparági tanács az üzemek munkáját a többi között azzal koordinálja, hogy igyekszik egységessé tenni a keveréktakarmány recepturáját, mert jelenleg mintegy 600— 700-féle létezik, s nincs szükség ennyire. A kistermelők évente már egymillió tonna keveréket használnak feL Csak pislogott a lámpa Megújul az elektromos hálóza t Dömsödön it Dömsödön 1928-ban gyulladt ki először a villany. A tassi turbina akkor még elegendő energiát tudott szolgáltatni a falunak, de az igények azóta sokszorosára növekedtek. Bár azóta ezt a települést is bekapcsolták az országos villa- mosenergia-rendszerbe, a helyi hálózat — melynek egy része még mindig a századelőről való —, már nem tudta ellátni feladatát. Az utóbbi években így nagyon sok lakásban csak pislogott a lámpa, kráko- gott a rádió és a televízió. Ezért volt szükség a nagyközség közép- és kisfeszültségű hálózatának rekonstrukciójára. Vállalkozó — távolról Az 5 millió forint értékű munkával a Tiszántúli Áram- szolgáltató Vállalat karcagi üzemegységének két brigádját bízták meg. Miért pont őket? Ezért, mert a Budapesti Elektromos Művek, a hálózat gazdája, közelebb nem talált vállalkozót. A Törekvés és Rákóczi szocialista brigád tagjai számára nem ismeretlen a Budapest környéki munka, hiszen ars elmúlt években Űjhartyán- ban és Péteriben is megoldottak hasonló feladatokat. Hogyan élnek távol a családtól, lakóhelytől a TITÁSZ szerelői, hol tart a rekonstrukció, Szabó József az új 29 kilowattos hálózatot szereli A motorkerékpártól a kamionig Országos közlekedésbiztonsági vetélkedő Több mint 6000 nézője volt a III. országos közlekedésbiztonsági vetélkedő vasárnap, Budapesten a Felvonulási téren megrendezett döntőjének, melyen az ország legjobb motorosai, személy- és tehergépkocsi-vezetői — szám szerint 125-en — mérték össze tudásukat. A döntőben csak azok indulhattak, akik a négy-négy megyét átfogó területi döntők, vagy a vállalati vetélkedők győzteseiként jutottak tovább. Az Autó-Motor című lap, az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács, a KISZ KB és a SZOT által immár harmadszor meghirdetett verseny elődöntőinek rekordszámú, több mint 110 ezer résztvevője volt. A vasárnapi döntő a délelőtti órákban felvonulással kezdődött: a résztvevők járművei a motorkerékpároktól a kamionokig hosszú sorban vonultak fel, hogy a Rákóczi út—Lenin körút—Népköztársaság útja vonalán végighajtva megérkezzenek a verseny színhelyére, a Városligethez. Itt a külön erre az alkalomra felépített pályán és tesztlapok segítségével döntötték el, hogy ki a legjobb gépjárművezető. A döntő szigorú követelményeit mutatja, hogy a hat kategóriában a tavalyi győztesek közül csupán egy versenyzőnek — a motorkerékpárosok kategóriájában rajthoz állt Páldi Edének, a dombóvári Áfor-kirendeltség dolgozójának — sikerült ismét megszereznie a legjobb címet. A magán személygépkocsik vezetői közül Szűcs Mihály, a ki? teherautók vezetői közül Vitmon László, a nagy teherautók vezetői közül Elekes István bizonyult a legjobbnak, míg a hiyatásos személygépkocsi-vezetők kategóriájának győztese Várkonyi Csaba lett, az autóbuszvezetők versenyét pedig Tóth Zoltán, a BKV gépkocsivezetője nyerte, aki a fővárosi 5-ös autóbuszjárat vonalán dolgozik. A DSPÚ Ssoígáiiaió Kosos Wáfflaíaf Törökbálint, Pf. 48. AZONNALI BELÉPÉSSEL ALKALMAZ: általános asztalost, viz-gáz- és központifűtés-szerelőt, villanyszerelőt, festő-mázolót, targoncaszerelőket, akkumulátorjavitókat, továbbá a fenti szakmákhoz betanított segédmunkásokat, vasúti pályamunkásokat, takaritókat, kazánüzembe érettségizett laboránst. Továbbá: pénzügyi előadót (kezdőt is) szakközépiskolai végzettséggel, könyvelőket szakérettségivel, gép- és gyorsírni tudó adminisztrátort, épületgépészt beruházási és kivitelezési gyakorlattal, legalább középfokú végzettséggel. JELENTKEZÉS: személyesen vagy Írásban, a fenti címen. Telefonon is adunk tájékoztatást: a 852—333-os vagy a 868—855-ös számon. Bérezés: a kollektiv szerződés szerint A Budapest XI., Kosztolányi térről 6.50 árakor közvetlen vállalati autóbuszjárat erről érdeklődtünk. Elsőként Ambruska Péter tanácselnököt kértük a tájékoztatásra. — Milyen az együttműködés a tanács és a szerelők között? — A TITÁSZ-brigádok és Balogh József művezető munkájáról csak elismeréssel lehet szólni. Soha sem ácsorognak, nem húzzák az időt. A művezető naponta tájékoztat róla, hogyan haladnak, mikor és hol lesz áramszünet. így a nagyközség lakóit, a helyi üzemeket időben tudjuk értesíteni. Talán ez a magyarázat rá, hogy szinte mindenki megértéssel fogadja a nehézségeket. Annak is jó a visszhangja, hogy a villanyszerelők munkaidő után is segítőkészek, gyakran dolgoznak együtt a község társadalmi munkásaival. Fürdő a Zsufa-malomban A karcagi üzemigazgatóság és a helyi tanács már a munka megkezdése előtt mindent megtett azért, hogy kulturális körülményeket teremtsen a dolgozóknak. Mindkét brigádszálláson van rádió és televízió az üzemi étkeztetést pedig az ÁFÉSZ-étteremben oldják meg. Aki szeret magának főzni, az a brigádszállásokon elhelyezett gáztűzhelyt is igénybe veheti. Tisztálkodásra pedig a volt Zsufa-malom épületében elhelyezett hideg-meleg vizes zuhanyozó áll rendelkezésükre, a Dózsa Tsz jóvoltából. Majlinger Ferenc brigádvezető szerelő már a harmadik nyarat tölti Pest megyei munkán. Tavalyelőtt Péteriben, tavaly pedig Ujhartyánban dolgozott. — Jólesik, hogy az üzem- igazgatóság és a nagyközségi tanács kulturált körülményeket teremtett számunkra. Persze ez sem pótolhatja a családot. De, ha vállaltuk ezt a munkát, akkor igyekszünk feladatunkat kifogástalanul megoldani. Az indokot elfogadják Az áramszünetnek senki sem örül. Akkor sem, ha üzemzavar miatt következik be, akkor sem, ha azt a tervszerű munka indokolja. De a kényelmetlenségek is könnyebben elvi- selhetők, ha az emberekkel a munka célját az áramszolgáltató vállalat és a tanács tudatja. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy Dömsödön ezt példamutatóan oldották meg. Csányi Sándor Megfigyelt platánsor Port fog, zajt csökkent, oxigént termel A budapesti kertészek ezekben a napokban is figyelik a Népköztársaság útján megfiatalított platánok fejlődését. Az erős visszametszés eredményesnek bizonyult: a fák többsége él, s amelyik még gyengélkedik, azt injekciózzák. Speciális folyadékot fecskendeznek a gyökérzethez, mert tudják, hogy ha csak egy fa is kidől a sorból, új csemete telepítésével korántsem pótolják az elpusztult platánt. Környezet- védelmi értékük ugyanig nagyon jelentős. Megfigyelték, hogy egy 80 éves fa a talajból naponta 900—1300 liter vizet vesz magához, amelyet azután el is párologtat. Egy 50—100 méter hosszú zöldsáv kánikulában 3—5 Celsius-fokkal hűti le a környék levegőjét. Egy átlagos méretű fa évente körülbelül 100 kilogramm port fog fel. A növényzet a gázokat is megköti. Mérésekkel igazolták, hogy a kocsik kipufogóiból és az üzemekből távozó légnemű anyagok kéntartalmának 50 százalékát a növényzet veszi fel. A fák, a cserjék és a bokrok nagy mennyiségű oxigént is termelnek. Ha egy város területének felét erdővel telepítik, az az asszimilációs folyamatban az egész város lakosságának oxigénszükségletét megtermeli. A zajcsökkentésben ugyancsak jelentős szerepet játszanak a ligetek: egy 10 méter széles, fákkal, cserjékkel sűrűn beültetett zöldsáv 10—20 decibel zajt nyel el. A budapesti utak mentén, a parkokban és a lakótelepeken csaknem 520 ezer sorfa díszlik. Számukat évente mintegy 800 —1000-rel növelik. De hiába a telepítés, a pótlás — hívják fel a figyelmet a kertészek — ha a fiatal facsemetéket vandál kezek kitépik, az idősebb fákat szándékosan megsértik. Esztendőről-esztendőre több a lombjától, a koronájától fosztott fa, a megszaggatott cserje és bokor. Az utóbbi időben évente több mint ezer park- és sorfa, 9000 cserje, 450—500 fenyő és örökzöld szenved sérülést, és a növényeken ejtett sebek sokszor gyógyíthatatlanok. A főváros tüdejét annál inkább óvni kellene, mert ha csak egy darabkája is elsorvad, akkor már nem fogja fel évente azt a 130 000 tonna port, mint jelenleg — a pernye és az egyéb szennyeződés a városlakók tüdejébe vándorol. A víz egyre növekvő ára Az állami támogatás mérsékli a költségeket Már-már közhelyszámba menő kijelentés (ráadásul némi túlzást is tartalmaz), hogy a természet legdrágább, egyszersmind veszélyesen fogyó kincsei közé tartozik a viz. Tény: a fokozódó urbanizáció, a gyors iparosítás és a mezőgazdaság kemizálásának hatására mind szennyezettebbek a fo- lyók-tavak, egyre több káros vegyi anyag jut a talaj mélyrétegeibe: de a vízkészlet rohamos fogytáról, az emberiséget fenyegető krónikus vízhiányról túlzás beszélni. Mindamellett a vízszennyezés veszélyére nem árt felfigyelni, s nemcsak ama néhány fertőzés miatt, amely településeink egynémelyikében az elmúlt hetekben keltett riadalmat — az ásott kutak vize volt nitráttól fertőzött —, hanem a víznyerés és tisztítás növekvő költségei miatt Is. A fejlettség fokmérője A vezetékes vízellátás és a csatornázás mértéke mindig is fokmérője volt egy-egy ország infrastrukturális fejlettségének. Hazánk e téren sem tartozott — s az érdemleges előrelépés ellenére ' sem tartozik a világ élvonalába. Nem is kell távolra tekintenünk; még 1970-ben is csupán 1,1 millió lakás volt bekapcsolva a vízvezeték-hálózatba. A közcsatorna-hálózatba még ennél is kevesebb: 811 ezer. r EGESZ EVBEN GYŰJTSE A MÁRKA KUPAKOT! OTVEN „MARKA" KUPAKÉRT EGY-EGY SOS1EGYET ADUNK, HA 1978. DECEMBER 31-IG ELJUTTATJA VAGY ELHOZZA A BEGYÜJTÖHELYRE. Cím: 1061 Budapest, Hegedű u. 9. Az átvétel időrendje: hétfőn, szerdán és pénteken 13-tól 16 óráig. Bármilyen Márka üdítő italos kupakkal szerencséje lehet. Sorsolás: 1979. január 13-án. Főnyeremény: egy Zsiguli személygépkocsi, és további értékes nyeremények. öt évvel később már annyiban változott a szám, hogy hozzávetőleg másfél millió lakásban volt vízvezeték, egymillióban pedig csatorna (ám eme otthonok fele a városban van.) Mindez nem a lakások, hanem a lakók oldaláról közelítve: 1975-ben a lakosság 65 százaléka volt vezetékes vízzel, 34 százaléka pedig közműves csatornával ellátva. S immár a jövőbe tekintve — maradva e témakörnél —, 1980-ban a lakosság 73, 1985-ben 85, 1990 ben 90, az ezredforduló táján pedig 94—96 százaléka élvezheti a vezetékes ivóvíz előnyeit (Zárójelben említjük: soros feladat — s ily módon válik kedvezőbbé ak országos statisztika — a megyénkénti különbözőségek felszámolása. Ma a két véglet: Szabolcs-Szaimár — ahol a lakosság 28 [1970-ben még mindössze 13!] százaléka —, illetve Komárom megye — ahol a lakosság 73 százaléka jut vezetékes ivóvízhez. Ám a hetedik ötéves tervidőszak- végére — 1990-ben — már jószerével nem lesz különbség: a szabolcs-szatmári százalékszám 85-re, a komáromi pedig 87-re módosul. S várhatóan felzárkózik a többi, e téren elmaradott megye; így Nógrád és Zala megye is.) Aligha kíván bővebb bi- zonygatást: a közműhálózat fejlesztése, új víznyerő helyek létesítése tetemes forint-mil- liárdokat követel. Csupán az ötödik ötéves terv idszakában 34 milliárd forintot fordít a népgazdaság a vízzel és a csatornázással kapcsolatos beruházásokra (az összeg 90 százalékával a megyei tanácsok — illetve a tanácsok —, 10 százalékával az Országos Vízügyi Hivatal beruházói rendelkeznek.) Ezt olvasva-hallva óhatatlan felötlik: mennyibe kerülhet egy liter víz? Menynyibe a népgazdaságnak — és mennyibe a fogyasztónak? Mind mélyebbre fúrnak Mindjárt hozzátehetjük: a népgazdaságnak ,és a társulati alapon községi vízműveket létesítőknek évről-évre többe, S nem csupán azért, mert emelkedtek az építőipari, továbbá a beruházáskor begyűrűző árak is, hanem azért is, mert fogytán a könnyen kinyerhető vízmennyiség. A föld mind mélyebb rétegeibe kell lefúrni, egyre nagyobb szivattyúkra van szükség, s minél mélyebbről jön a víz, annál több ásványi sót, savat, mangánt, vasat, gázt s egyéb kiszűrésre váró anyagot tartalmaz. De ma már nemcsak a mélybe kell fúrni, hanem gyakorta a községek határain kívülről, több, kilométer hosszú távvezetékeken, nagy nyomású szivattyúház közbeiktatásával kénytelenek vizet nyerni. Így aztán érthető, hogy amíg a hatvanas évek második felében családonként átlagosan háromezer forint volt egy-egy család hozzájárulása, ma az összeg hozzávetőleg tízezer forint. A legkisebb falusi vízmű is naponta 1000—2000 köbméter vizet ad, s 50—60 millió forintba kerül. Egy három tagú család — amennyiben komfortos lakásban lakik — naponta átlagosan egy köbméter vizet fogyaszt (ám itt is nagy a szóródás: Budapesten hozzávetőleg háromszor annyit, mint a községekben.) S hogy mennyibe kerül egy köbméter ivóvíz, önköltségi áron? Országos átlagban 3 forint 63 fillérbe... de ahány vízmű, annyiféle önköltség. A legolcsóbb 2 forint 50 fillér, a legdrágább — kirívó példa, a Mátrából — 80 forint. Méltánytalan lenne persze, ha valaki a más településeken lakókhoz viszonyítva hasonló árkülönbséggel volna sújtva. Ezért az állam jelentős fogyasztói árkiegészítést ad, s így a lakosság hat árkategóriában, 80 fillértől 3 forintig fizet a víz köbméteréért. Mit ígér a jövő ? Magyarország nemcsak az infrastrukturális ellátottság, hanem a visszaszerzési lehetőségek szempontjából is közepes helyzetben van. A felszíni vizek 95 százaléka külföldről folyik át hozzánk, s a vízgyűjtő területek iparosítási fokától függően, szennyezetten érkezik. (Legszennyezettebb a Sajó, időszakosan rendkívül szennyezettek a Körösök is.) Mit ígér hát a jövő? Az ötödik ötéves terv időszakában országszerte 60 nagy vízcsatorna beruházáson dolgoznak (köztük a Keleti Csúcsvízmű, a hasznosi tározó, a rákhegyi vízműrendszer, a sajóládi, a iázbérci, az észak-mátrai, az észak-nógrádi, a Dunakanyarban a Duna jobb parti, az ercsi-dunaújvárosi, az ercsi-velencei tavi és a fonyód-kapos- vári vízmű). A holnapután pedig? Hazánkban a számítások szerint 2000-ig lehet a mai módszerekkel vizet nyerni. Elég a vízkészlet, még ha helyenként gond is a felszínre- hozása. Az ezredforduló után viszont előadódhat, hogy az üzemek — az élelmiszeripart és a gyógyszeripart kivéve — nem juthatnak a mainál több vízhez. Így arra kényszerülnek majd, hogy megfelelő tisztítással akár tízszer is felhasználhatják a rendelkezésükre álló vizet. Földes Tamás
