Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-15 / 191. szám

xMőap 1978. AUGUSZTUS 15., KEDD Erőgyűjtés a tanévre Már alig' három hét van csak hátra a tanév kezdetéig, ezert különösen fontos a kérdés: a diákok kellően kipihenve kez< dik-e majd munkájukat, a ta­nulási? a pedagógusok véle- anénye szerint neiyes, ha a diákok a nyári vakáció egy ré­szét hasznos munkával töltik, vigyázni kell azonban arra, hogy az ne tartson közvetle­nül a tanév kezdetéig. Nagyon fontos, hogy jusson kellő idő a pihenésre, a gyerekek érdek­lődésének megfelelő szórako­zásra. A pihenés természete­sen nem semmittevést jelent, s erre az orvosok is felhívják a szülők figyelmét; ha csopor­tokba verődve, naphosszat csa­tangolnak a gyerekek az utcá­kon, ha egyik moziból a má­sikba mennék, akkor aligha fognak felfrissülni, megerősöd­ni. A vakációban — kétségtelen — lazítani kell az iskolai fe­gyelmen, a szigorú kötöttsé­geken» de valamilyen időbeosz­tásra, egyfajta napirendre ilyenkor is szükség van. He­lyes, ha a gyerekek nem szok­nak hozzá a reggeli lustálko­dáshoz, hanem nyáron is korán kelnek. A vakáció alkalmat kí­nál arra, hogy nyugodt körül­mények között fogyasszák el a tartalmas reggelit, az ebédet, a vacsorát. Az utolsó vakác.iős hetek na­pirendjében feltétlenül kapjon helyet a szabad levegőn végzett mozgás, a sport, de maradjon idő a szellemi játékokra, az olvasásra, a barkácsolásra, és a tévénézésre, a mozira is. Az utóbb! évek tanasztalatai szerint a vakáció második fe­lében viszonylag kevesebb gye­rek keresi fel a napközi tá­borokat, mint az első hetek­ben. Az esetek többségében en­nek az az oka. hagy a szülők ekkor veszik ki a szabóságu­kat, és együtt töltik azt gyer­mekükkel. MAGYARNOTA EST, UTCABÁL Kulturális napok Cegléden Ma délelőtt Cegléden, a Károlyi Mihály lakótelepen 10 órától a Kossuth Művelődési Központ képzőművész és dí­szítőművész szakkörének ki­állítása látható, amelyet Lűr István, a művelődési központ igazgatója nyit meg. A kézi­munkázok a bemutatón szak­tanácsot is kaphatnak. A Dó­zsa könyvesbolt könyvárudá­jában ezen a napon a legfris­sebb kiadványok széles válasz­tékát kínálják a gyűjtőknek, az olvasást kedvelőknek. Es­tére három piogram is ígér­kezik. A város központjában, a Szabadság téren 18 órakor kezdődik a magyarnóta est, neves énekesek felléptével, majd 19 órakor utcabál lesz. A Károlyi lakótelep alkalmi kisszínpadán fél hattól a tata­bányai Bányász Színpad elő­adásában A meglopott tolvaj című népi komédia kerül szín­re. ÜNNEPI KÖZGYŰLÉS Jubileumi fotókiállítás Visegrádon HÚSZÉVES A DUNAKANYAR FOTÓKLUB A Dunakanyar Fotóklub, megalakulásának 20. évfordu­lója alkalmából vasárnap dél­előtt, ünnepi közgyűlést tar­tott a váci Madách Imre mű­velődési központban. A köz­gyűlésen Kocsis Iván, a klub vezetője számolt be az elmúlt két évtized eredményeiről, s vázolta az elkövetkezendő évek feladatait. Ezután az emeleti galériában jubileumi kiállítást nyitottak. Itt dr. Vég­vári Lajos művészettörténész mondott beszédet, melyben a klubban alkotó művészeknek és amatőröknek a magyar fo- tóművészetben betöltött jelen­tős szerepét hangsúlyozta. A jubileumi kiállítás, me­lyen közel száz kép látható, augusztus 26-ig tekinthető meg. Hol — hogyan tanul a diák? A tervidőszak végére hatszázötven új tanterem TV-FIGYELŐ Évre év, és csak nem akarnak szűnni a panaszok, hogy hiába termett meg az az üvegbe, dobozba való paradicsom, s paprika, csak hosszas várakozás után veszik át az efféle — amúgy szerződésben megrendelt — árut a konzervgyárak. Rom­lik a termés, csökken a ha­szon, s ezzel együtt a ter­melési kedv is, amelynek föL- piszkálására, bizony nem ke­vés energiát fordítottak az ár­ra illetékesek. Mit lehet, s kell e konzervgondok konzer­válása ellen tenni? — erre a kérdésre kereste a választ a tv Hét című műsorának va­sárnap esti adása, s hol má­sutt, tudakolózhattak volna, mint itt, Pest megyében, ahol tartósító üzem is van. no, meg bőséges mennyiségű tartósíta- nivaló. Ceglédre, a Magyar—Szov­jet Barátság Tsz-be látogattak el a tv-sek, s ott a közös gaz­daság elnöke, Skultéthy József ismertette a maguk receptjét, amely — úgy tűnik, — egya­ránt kedvező mind a termelő­nek, mind pedig a termés át­vevőinek. Ok — mondta az elnök — a folyamatos tájé­koztatásra tértek át, s nem­csak akkor mondják meg, hogy miből mennyi termett, amikor már szállításra kész a zöldségféle, hanem előbb is szólnak: így a konzervgyáriak is tudják mihez tartani ma­gukat. Követésre méltó gya­korlatukhoz híven máris jelez­ték, hogy 30—40 vagonnal több zöldségfélére számítanak a mostani idényben — e nem várt többlethez lehet keresni a szükséges anyagot, munka­erőt. Minden bizonnyal ez a ceg­lédi példa is hozzájárul ah­hoz, a folyamathoz, amely a konzervgondok konzerváló­dását előbb az erjedés állapo­tába juttatja, majd — a fel­dolgozó ágazat egyik vezetőjé­nek jelképes megjegyzése sze­rint — átlendíti a kikristá­lyosodás felé, amely jövőbeli helyzetben már annyit, s úgy vesznek át a tartósítok, ameny nyit, s amikor megtermelnek a gazdaságok. Erre a bizako­dásra csak azt bólinthatjuk rá: úgy legyen! A Hét. Egyébiránt a Hét — új gazdái kezében szemmel- láthatóan átalakul. A nagy, reprezentatív külföldi anya­gok helyét inkább a hazai képsorok veszik át, s ezek for­máját is igyekeznek fölfrissí­teni. Ilyen újításként vetítették le dr. Tóth Judit szerkesztő, és Szegváry Katalin riporter tv-glossza sorozatát, amelynek témája a kipusztíthatatlanxiak tetsző bürokrácia volt. Élénk- tárt példáik valóban elké- pesztőek, s a néző bizony hosszan tűnődhetett afelett: miképpen lehet egy óvodai nyilvántartást, vagy egv önki- szolgáló postai pénzfeladást, ily tökéllyel túlbonyolítani — hogy az egyéb ínyencségeket ne is említsük ... Egyszóval, tetszett ez a kis kép- és hang­csokor a sorozat megyö- koresedésében őszintén bízunk. Borsos Miklós. Riporteri kérdezősködés helyett egy fél­órás monológban magamagá­nak felelgetett Borsos Miklós, a kiváló szobrászművész a vasárnap késő este közvetített portréfilmjében. így aztán tényleg arról szólt, amit a leginkább fontosnak tart: a mintázó mesterség tiszteletét, az újrakezdés örömeit emle­gette, no, meg azt, hogy — még ha főiskolai tanárságába is került — hű maradt élvei­hez. Míg a tiszta és szép szava­kat hallgattuk, a jellegzetes szobrászfejről el-elkalandozott a kamera, és sorra elénk hoz­ta a mester régebbi s újabb alkotásait Mintegy korszakol­va ismerhettük meg e mennyi­ségét és értékét tekintve egya­ránt jelentős életművét, amelyben előbb az elvont formák jelentkeztek, majd a mély beleérző képességre valló portréremekek, ezt követően pedig a nagyméretű, egy-egy jelképet megörökítő köztéri munkák. A művek — szeren­csére minden operatőri bra­vúroskodástól mentesen fény­képezett — látványával együtt igen tartalmas műsorrá kere­kedett ez az önarckép: fölte- hetőleg azoknak is tetszett, akiknek érdeklődési körén egyelőre még kívülrekedt a szobrászat. Akácz László Az építési előírások szerint egy osztályterem, egy tanuló­szoba, egy előadóterem 40 ta­nuló részére építhető... Az alapterülete legalább 52 négy­zetméter. Pest megyében sokféle tan­terem van. Rosszul világított, alig-alig szellőztethető, vas­kályhával fűtött szükségtante­rem, s a legkorszerűbb audio­vizuális eszközökkel felsze­relt szaktanterem egyaránt. Ez utóbbiból sajnos még csak mutatóban. Még zsúfoltan A megye oktatásügyének legnagyobb gondja a tanterem- hiány. Rohamosan nő a lakos­ság, s az iskolások száma is egyre gyarapszik: 1972-ben 89 700 kisdiák ült a padokban, az elmúlt tanévben csaknem 10 ezerrel több. Ha az előze­tes számítások pontosnak bizo­nyulnak, négy év múlva eléri a 128 ezret az általános iskolá­sok létszáma a megyében. Mik a következmények? Aki az osztálytermekbe lép, maga is láthatja: nagy a zsú­foltság. S aki jobban ismeri az iskolák életét, tudja: a tanu­lók 52 százaléka ma még vál­tott műszakban tanul. Kilenc- százegy tantermünkben két- műszakos volt tavaly az okta­tás. De akadt három iskola — Érden, Dunakeszin, Halásztel­ken — ahol a termekben egy nap három tanulócsoport vál­totta egymást. Aligha használ ez az állapot a pedagógus, a kisdiák munkájának. A hiány­parancsolta kedvezőtlen tény, hogy napjainkban 362 szűkös, lakásokból, vagy más célra használt épületekből kialakí­tott szükségtanteremben ok­tatnak, s ez sem tartozik a ne­velést serkentő körülmények közé. Senki számára sem ismeret­lenek a fogalmak: nyelvi la­boratórium, matematikai, bio­lógiai, kémiai szaktanterem, Tornaterem. Ma sajnos még csak iskoláink egynegyedére- harmadára vonatkozó fogal­mak ezek. Mit teszünk azért, hogy változzanak az általános iskolai oktatás körülményei, hogy növekedjen a tantermek száma? — Rengeteget — válaszolja Szerémi Zoltán, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztálya gazdasági csoportjának vezető­je. — Hat esztendeje 2498 volt megyénk általános iskolai tan­termeinek száma. Ez év végéig 2886 lesz. A gyarapodás nem tűnik túlzottan nagynak, s ért­hető az oka: sok, régi, elavult iskola és szükségtanterem szűnt meg. Hiába épült az elmúlt öt évben 755 új tanterem, a ré­gebbieket helyettesíti a zömük, s a gyarapodás csak 388 terem. Nyugodt lelkiismerettel állít­hatom: többet teszünk a tan­teremgond megszüntetéséért, mint terveztük. Csak egy pél­dát: a mostani 5 éves tervidő­szakban 477 termet szerettünk volna felépíteni. Eddig csak­nem 300 készült el, s a tervcik­lus végéig összesen 650 tanter­met adunk át. — Hogy ez miként lehetsé­ges? 1972 óta 410 millió forin­tot fordítottunk tanterem- és iskolaépítésre. Mindezt csak a tanács fejlesztési alapjából. Szinte számbavehetetlen meny- nyiségű társadalmi munkával segítettek a megye intézmé­nyei, üiemei, szövetkezetei, a szocialista brigádok, s a la­kók, szülők. Jelentős fejlődés — Most sem tétlenkedünk. Az esztendő végéig 158 tante­rem épül fel Pest megyében, 44-gyel több a tervezettnél. Pédául Szigethalmon, Nagy­kőrösön, L etkésen, Felsőpa­konyon, Kákán. Váchartyánban 4—4, Gödöllőn. Érden, Mag­lódon 6—6, Csemőn. Pilisen, Tápióbicskén és Solymáron 5— 5 osztályterem. Nyolctermes iskola fogadja majd a gyere­keket Szigetszentmiklóson, Gö­dön, Püspökhatvanban, 16 ter­mes iskola készül Százhalom­battán és Vácott, s a legna­gyobb új iskolánk Dunakeszin épül, 18 tanteremmel. S. bár ezek csak az idén épülő — és korszerű! — tan­termek, akad még más emlí­tésre méltó eredmény is: az új iskolák mindenütt tornaterem­mel, könyvtárral együtt ’’ké­szülnek. Azért' fontos, ez, mert Fejezetek Európa művészetéből ÜJ KÖNYVEK A CORVINA KIADÓNÁL ÜGY TŰNIK, a magyar művelődéstörténeti kiadvá­nyok mellé felsorakoznak a középkori Európát bemutató kötetek is. Örömmel köszönt­hetjük kiadóink hozzáállását és lendületes tevékenységét: most a lengyel kultúra meg­ismertetésére került sor — mindenekelőtt a Corvina jó­voltából. Aki visszamenőleg (ha csak egy-két esztendőre is) áttekin­ti a megjelent könyvek jegy­zékét, rögvest észreveheti, hogy a krakkói Wawel gyűj­teményeit, majd a krakkói múzeumokat bemutató album után ezúttal a harmadik len­gyel művelődéstörténeti össze­állítást veheti a kezébe, A re­neszánsz Lengyelországban cí­mű kötetet Kétségtelen, a könyvek közreadása nem a véletlen játéka. Jól tudjuk, az idegenforgalom fellendülésé­vel egyre többen jutnak el lengyel földre. S ha ez így van, akkor a látogatás gyako­riságához ne csak a pihenés, a tájak szépsége, és uram bo- csá’ egy-egy termék, árucikk beszerzése jelentsen vonzó­erőt — vélik a kiadó szakem­berei, hanem azok a műkin­csek, történelmi és építészeti emlékek is, amelyek oly egye­dülállóan fejezik ki és tárják a látogatók elé a lengyel nem­zet kultúráját, hagyományait. AZ ÚJONNAN MEGJE­LENT kötet a XV. és XVI. százaidba kalauzolja el az ol­vasót, azzal a reménnyel, hogy egyszer módot és lehe­tőséget talál arra, hogy sze­mélyesen is megtekintse Szilé­ziától a tengermellékig a helyi ízekkel áthatott új stílust. He­lena és Stefan Kozakiewicz válogatása utal a magyar kap­csolatokra is, számunkra sem közömbös tehát, hogy kora­beli művészetünknek milyen kisugárzása és hatása volt Európában. A bőségesen il­lusztrált könyv felhívja a fi­gyelmet a kor művészetének valamennyi műfajára, de ter­mészetesen az építészet játsz- sza a vezető szerepet. Krakkó, Kazimierz Dolny, Poznan, Go- luchów, Uchanie, Olesnica, Nysa és a többi település épü­letei, műemlékegyüttesei nem­csak új érdekességet jelentő látnivalókra hívják fel a fi­gyelmünket, hanem egyben történelemszemléletünket is gazdagítják. HÁROM KIADÓ, a varsói Arkady, a berlini Henschel- verlag, a budapesti Corvina közös gondozásában megjelenő A művészet világa elnevezésű sorozat kötetei egy-egy nem­zetközi hírű festő munkássá­gával ismertetik meg az ér­deklődőket. A rokokó nagy francia mestere, Watteau mű­vészetét Dorette Eckhardt elemzi. Hála a Goncourt fivé­rek tizenkilencedik századi megyénkben a 275 iskola közül mindössze 72-ben van tornate­rem. s csak 75-ben könyvtár- szoba. Sok tanterem épül tehát — mégsem elegendő. A kis­diákok létszámának gyors gya­rapodása miatt a következő években, ha nem is nő a zsú­foltság — sajnos nem is csök­ken. Gazdagodó eszköztár Ez év őszétől életbe lép az új tanterv. Korszerűbbé válik' a nevelés, az oktatás folyama­ta, ehhez persze a körülmé­nyeknek is alkalmazkodniuk kell. A modem osztálytermek­ből egyre több, az elavultakból egyre kevesebb színhelye ma már a tanulásnak. S a szük­ségtantermekben, ahol fával fűtenek, s csak hat villanyégő, halvány fénye világít, sem le­het ma már csak egy tábla, kréta, s néhány papírra raj­zolt ábra segítségével taníta­ni. A tanulók fizikai, kémiai, biológiai kísérleteihez szüksé­ges eszközök, a szemléltető diaképek, térképek, ábrák, a matematika oktatásához hasz­nálatos modellek, táblai rajz­eszközök egyetlen iskolánkból sem hiányoznak. Mint ahogy magnetofonok, lemezjátszók, televíziók, rádiók, írásvetítők is vannak már sokhelyütt. — Az iskolák felszerelésének javítása, teljesebbé tétele öt esztendeje kezdődött egy fel­méréssel — magyarázta a cso­portvezető. — Az igények is­meretében az Oktatási Minisz­térium és a Pest megyei Ta­nács évente több mint 10 mil­lió forintot fordított a szemlél­tető és oktatási eszközökre, a szertárak gyarapítására. A ta­valyi esztendőben először ar­ról is gondoskodtunk, hogy az iskolák megkapják a szekré­nyeket, tárlókat, amelyekben elhelyezhetik a tanítás segéd­eszközeit ' J V. G. P. kutató szenvedélyéinek, nap­jainkban már nem kell újból felfedeznünk azt a költőisé- get, amely az 5 képeiből árad. Elegendő összerakni a felvi­lágosodást megelőző évtizedek mozaikjait, s láthatjuk, a ter­mészettel harmóniában élő Watteau mennyire megelőzte korát. Legtalálóbban Edmond és Jules de Goncourt jelle­mezte a gáláns franciát: A XVIII. század nagy poétája Watteau... A festő képzelete ideális világot teremtett igé- zetes látomásaiból, és kora fölé emelkedve olyan shakes- peare-i birodalmat, szerelmes­ragyogó hazát, gáláns paradi­csomot emelt, amilyeneket a polüphilliszek építenek az álom felhője fölé, a költő: lel­kes ínyenc gyönyörűségére. Az angol Gainsborough pik- tűrája kevésbé ismert nálunk. Kelényi György érdeme, hogy a XVIII. század kiemelkedő portré- és tájfestőjéről elem­ző munka jelent meg. A köny- nyed, vörösesbarna tónusok, a rózsaszínes, szürke égboltok festőjének hatása meghatáro­zó lett a szigetország művé­szetének későbbi korszakában. NEKÜNK IS ÉRDEMES át­tanulmányoznunk karakter- ábrázolásának sokrétűségét, s ezzel is közelebb kerülhetünk az akkori angol emberek ér- zelémvilágának a megértésé­hez. M. Zs. A 7 és 8 egymásután kö­vetkezik a számsorban, éppen úgy, ahogy a hetvennyolcat számjeggyel jegyezzük le, 78. E szabálytalan gondolatsor nem szokványos egy festőmű­vész-köszöntőben, de szent­igaz, hogy Ónodi Béla, a szentendrei festő hetvennyolc éves. Századunkkal egyidős e kék szemű, ezüst hajú férfi, aki fickós lelkesedéssel alkot nap mint nap, optimista de­rűt, látványt szivárványozö képeket. Az Alkotmány utcai emeletes műemlékházában, az egykori Szofrics-házban él Szentendrén feleségével, Mar­git asszonnyal és egy szakajtó- nyi macskával. Itt vendéges­kedett e kapuboltozatos sok­szobás házban a hagyomány szerint egykoron Szentendrén jártában Mária Terézia, itt a püspöktemplom szomszédsá­gában, a kiváltságokkal bizto­sított hűségű gazdag szerb családnál. Százévek történelmét átélt szobák, küszöbök és ablakok — ma művészettörténeti ese­mények színhelye. Ónodi Béla vendégeinek — műbarátok és művészek — látogatásai nap­lóba jegyezve bizonyára érde­kes olvasmányok lehetnének. A művész is részese volt az ötven év előtti eseménynek — hiszen tíánovszky Miklóssal csupán csak ketten élnek a Szentendrei Művésztelep ala­pítóiból. Fél száz esztendeje Szentendrén fest, alkot és él télen-nyáron Ónodi Béla. Gyermekkorom sorsdöntő látványemléke az ő képei vol­tak és az első műterem is az övé, ahol vendégeskedtem a hatalmas platánfák ölén meg­bújt pavilonban, hová Szőke Lajos színész, szeretett nagy. apám kézen fogva vezetett. Nagyapakorú srácként írom e sorokat, hogy megyénk kis vi­lágába hírül mondjam Ónodi Béla fest, alkot Európában jártában-keltében is, tavaly Törökországban, az idén Svájcban járt. Itthon a ha- rangzúgásos templom tövében a hódfarkas cserepes antik házban, otthonában fest. Ké­peiben az élet szépségét, a látvány csodáját, a doromboló csend intimitását festi leg­többször, ám portrék és más kompozíciók sora is kikerül ecsetje alól. Jelentős művész, szorgalmas mester, ízig-vérig festő, a színtől, a látványtól tántoríthatatlanul festő-szójá­tékkal így is mondhatnám, fest ö. Opálos színei, ezerszínű szürkék, hangfogott színrezdü­lései — mindig az érthetőség mesgyéjén megálló — színké­pek. Minden színsora, skálája harmonikusan hangolt. Lát­ványélményét fegyelmezett, de sohasem akadémikus kimért­séggel jeleníti képpé. Külföl­dön talán jobban becsülik műveit ma még mint itthon, ez nem az ő hibája, hiszen műterme, háza nyitva áll az érdeklődők előtt. Neve sze­rény, egyszerű, címmentesen díjazatlanul csupán csak Óno­di Béla, igaz, hogy a legna­gyobb díjaknál több a tehetsé­ge, tudása és szorgalma. Jó egészséget kíván és sok- sok képet, kedvet, boldogsá­got, további életutadra, hi­szem és remélem, hogy jó egészségben köszönthetlek most, a 78. születésnapodon, s majd mikor e két számjegx felcserélődik, a 87,-en isme köszönthetlek. Szánthó Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents