Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-02 / 180. szám

Amíg a tenger elkészül EGY NAP A ZEBEGÉNYI KÉPZŐMŰVÉSZEIT SZABADISKOLÁBAN Plakát és reklámgrafika Nagymaroson ß ß * KASITZKY ILONA GYUJTEMENYES KIÁLLÍTÁSA GODON Útban Zebegény felé a vo­naton idős ember ül le mel­lém. Elhelyezkedik, majd ter­mészetes közvetlenséggel kér­di: hová tartok? — Zebegény- be — mondom. — A festők­höz? — Oda, honnan tudja? — Gondoltam — mosolyogja meg a kérdést Sokan men­nek oda mostanában. A környékbeliek úgy hív­ják a Szőnyi István képző- művészeti szabadiskolát: a festők. Pedig nemcsak festők dolgoznak ott; összesen tíz osztályban folyik az oktatás. Vannak köztük grafikusok, kerámikusok, szobrászok. Elsősorban útra való Tombol a nyár. Aki csak tud, húzódik is az -árnyékba. A festőosztályt a domboldalon találom; húszévestől a nyug­díjas korig. Középen két mo­dell. Korga György festőművészt szólítják többféléi: segítségét kérik a készülő művekhez. — Az idén először tanítok a szabadiskolán. Amikor el­vállaltam, azon gondolkod­tam, mit lehet két vagy négy hét alatt megtanulni. Máir tu­dom, útravalót próbálunk adni, helyes irányvonalat. Persze ez sem könnyű, »hi­szen vannak, akik már évek óta festenek és vannak kez­dők is. Tehát meg kell talál­ni minden hallgatóhoz külön azt az egyéni korrektúrát, ami éppen illik rá. Csurgat Ferenc Ceglédről érkezett, .az ottani múzeum könyvtárosa. Már évek óta fest. — A legjobban az tetszik, hogy itt modell után lehet dolgozni. Hivatásomul szeret­ném választani a festészetet, másodszor jelentkeztem már a Képzőművészeti Főiskolára, most várom az eredményt. Először vagyok a szabadisko­lán, s nagyon jól érzem ma­gam, ha lehet, jövőre is éljö­vök. Korábban is tudtam, hogyteáik Zebegény, de hogy mi a jelentkezés útja, azt csak most hozta hírül egy barátom. Előnyben a törzstagok Hogy miért nincs nagyobb hírverése a szabad iskolán ak, azt már Dániel Kornél festő­művésztől kérdezem, az egy­kori alapítótagtól, aki a Sző­nyi István Emlékmúzeum vezetője és a szabadiskola szervezési igazgatója. — Nagy hírverést nem csaphatunk, mert így is visz- sza kell utasítanunk néhány érdeklődőt, akik a világ min­den tájáról jelentkeznek. Ál­talában májusban a régi hall­gatóknak kiküldjük a jelent­kezési lapokat. S azután a hír szájról szájra jár. Előnyt él­veznek azok, akik több éve járnak ide, valamint a rajz­tanárok. A résztvevők foglal­kozási skálája is nagyon szé­les:. fizikai munkások, hiva­talnokok, diákok és tanárok egyaránt akadnak közöttük. Azért nem veszünk föl sen­kit, ha nyaralásra akarja használni az időt. A hegyre vezető út mellett egy kis pádon idős asszony festeget. Ismerős az arca, a festőcsoportnál láttam. Ame­rikából érkezett, s minden második nyáron itt van. Dí­jat is ajánlott fel, melyet — a kurzusok végén — a leg­jobbnak ítélt festő kap meg. — Nekem már ki kell használnom az időt, 80 éves vagyok. Ezért hát ebédidőben is festek — mondja Singer Annamária — felnőttek a gyerekeim, unokáim. Most azt csinálom, amit már 60 évvel ezelőtt szerettem volna. Festhetek... Hogy miért nem jövök minden évben? Egysze­rű: nincs pénzem. Kint süte­ményeket sütök magyaros ízekkel és tojást festek ma­gyaros mintákkal. így kere­sem meg a pénzt két év; alatt. Fogja a festéket, mappát, in­dul a délutáni' foglalkozásra. Egy marék földből A nap még erősen tűz, de már könnyebb állni sugarait. A kerámiaosztályt a pajtában találom. Itt a fazekaskorong, égetőkemence. Tizenhatan dolgoznak, közöttük a vezető, Beke Györgyi keramikusmű­vész. — Egy évtizede hallgató­ként kezdtem, négy éve mint tanár járok a szabadiskolába. A mi célunk az alakítható, formálható anyag megisme­rése. Meglehetősen heterogén a résztvevők összetétele, van, aki úgy jött, hogy már ko- rongolni is tud, van, akinek most volt először agyag a ke­zében. Amit nagy örömmel mondhatok — ez egyébként az egész szabadiskplára jel­lemző — a közösségi munka kovácsolja össze a kis csopor­tokat. Az egyik munkapadnál Vé- ninger Margit. A kezében formálódó agyagot leánya és kisfia csodálja. — Gödön lakunk, a család Visegrádon nyaral és most meglátogattak. Nagy áldozat ez tőlük, hogy egy hónapig nélkülöznek, a pénzt sem volt könnyű előteremteni, öt évvel ezelőtt nyúltam először a koronghoz. Az a csodálatos, hogy egy marék földből, amin élünk, amin járunk, abból formálhatunk érzést, a termé­szetet újrateremtő kis vilá­got. Csillog a szeme, amikor az agyagról beszél. A fazekas­korongját adta el azért, hogy itt lehessen. Dániel üftfigél szava jut, eszembe: a szabadiskolában az oktatás és nevelés prog­ramja abból, indul ki, hogy minden emberben megvan az alkotás képessége és az alko­tás igénye. Ennek a lehető­ségnek és igénynek a kitelje­sedésén múlik, hogy ki meny­nyire tudja^fflégvalósítani ön­magát, s hogyan válik a tár­sadalomnak hasznos tagjává. A szabadiskolában eltöltött idő a művészet eszközeivel, a művészet segítségével minde­nekelőtt alkotó látásmódra és kontruktív magatartásra szoktat. Lassan eljön a vacsora ide­je, de nem siet senki. Az agyagot befejezetlenül ott­hagyni nem lehet. Szépen kell bánni vele, hogy enge­delmeskedjék megformálói­nak. A szálláshelyen a faházak melletti szabadtéri színpad­ról halk indiai zene szól. A nap még búcsúzóul megmu­tatja magát; mintha fürödni indulna a Dunába. A munka örömével Nyolc órakor filmvetítés kezdődik, a tekercseket Bo­kor Pál belső építész, a szabadiskola művészeti igaz­gatója készíti elő. — Negyedül éve tanítok itt, az idén választottak meg mű­vészeti igazgatónak. Különö­sen annak örülök, hogy itt, bár az éjszakába nyúlnak a foglalkozások, a viták és az előadások, mindenki türelme­sen, örömmel dolgozik. — A tér- és a formaosztályt vezetem, tizenkét növendé­kem van. Az ember és. kör­nyezetének kapcsolatát kutat­juk. Többek között arra sze­retnék utat mutatni, hogy ne csak a fogalmak alapján el­fogadott elvek szerint éljünk. Közben megérkezik Mizser Pál festőművész, a Vizuális és szintézis és analízis osztály vezetője. A váci festőművész is a szabadiskola alapítótagjai közé tartozik. — Hogy miért vállalom a tanítást egy' évtizede folya­matosan? Egyszerű a válasz. Alkotó közösségben alkotó tag vagyok én is. Hasonlóan a többi tanárhoz. Sok növendé­kemet felvették már a főisko­lára Pedágógiai célom, hogy személyiségeket neveljek. Saj­nos, az anyagi feltételek, te­hát a munkához szükséges eszközök, kellékek meglehető­sen szűkösek, ezek kissé meg­nehezítik munkánkat, tevé­kenységünket. — Július 9-én nyitott a sza­badiskola, rövidesen vége a második turnusnak is. Az idén összesen 265-en vesznek részt a kurzusokon. Agyaghullámok Lassan tíz óra lesz, a ve­títés még tart, a vásznon Chagall jól ismert figurái néznek vissza ránk. Lefelé a hegyről a keramikusműhely előtt visz el az út. A pajtá­ban világos van, páran dol­goznak még, mondják, sok­szor hajnalig is. Közöttük egy szelíd arcú, 18 éves lány. Az idén érettségizett, édesanyjá­nak különösen nehéz volt megspórolnia azt az 1200 fo­rintot, amiből a lánya itt tölt­het két hetet. Először fogott agyagot a kezébe, s tanára szerint nagyon ügyes. Most a tengert altarja agyagból meg­formálni. Délután már elké­szült a műve első része, azt munkálja tovább, s őrzi a gondolatot; amíg elkészül a tenger... Kaffan Éva = Kasitzky Hona, a Magyar | Népköztársaság érdemes mü- = vésze a gödi fészek napok ke- = reteken mutatkozik be csak- = nem száz festménnyel és gra- = fikával. Kiállítása augusztus 1 13-ig naponta 10 és 18 óra kii- = zött tekinthető meg Gödön, a | József Attila Művelődési Ház- : ban. i Kemény Éva és Sós László = — az alkalmazott grafikáikat E együtt készítő SO-KY Munká- E csy-díjas müvészházaspár — E tárlata augusztus 13-ig látható E a nagymarosi művelődési ház- 5 ban. Földvár.v Csaba ötvösmű- E vész emlékkiállítása a váci s művelődési központban tekinl- - hető meg, szintén augusztus = 13-ig. Az idő krónikása Kasitzky Ilona Budapesten született, a II. világháború idején tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának, életét elkötelezte a munkás- mozgalommal. Művészetében ezt a kort ábrázolta, a múlt keserűségét, és derűre módo­suló jelenünket. Ez a történel­mi változás a Kasitzky-művek színeiben, mozdulataiban egy- arát felfedezhető, hiszen ő az idő krónikásaként képsorozat­tal fejezte ki azt; honnan in­dultunk, hova érkeztünk. A . munkás alakja érdekelte, aki a peremvárosok szürkeségében élt, aki vállalta és megvalósí­totta történelmi küldetését. Minden műve kiáltás, festői expresszivitása tudatosan pla­kátszerű, mert publicisztikus hévvel akar hatni; azonnal és végérvényesen. Eszközeit a kor hangszerelte, innen a görcstől, félelemtől, erőszaktól meggyö­tört anyák, üldözöttek alakjai. Nem objektívek e formák, megnyúlnak a kíntól, s a nap­fény színe is megszürkül a Lé­gó nyomasztó riadtságában. Szerencsére elmúlt ez a ke­serves időszak, de Kasitzky Ilona emlékeztet a múltra, hogy végleg megmaradjon széttört odújában. Egész mű­vészete dráma; a küzdelem, a felemelkedés drámája. Raj­zain puskatus töri szét a tör- ivényt, emberek verődnek cso­portba a szoros szövetség jel­képeként. Mindent feljegyez múltból, jelenből, s a változást is. Megnyugodnak a formák, megszínesednek a tónusok; a valóságban, s Kasitzky művé­szetében is. Mégis, ma is első­sorban azokat a pólusokat ke­resi és ábrázolja, ahol még kí­sért a díszharmónia. Ezzel a szemlélettel és szolidaritással idézi Lumumba alakját és az Önnyilkosok-at. Magas színvo­nalú képi újságírás a művé­szete; a tömeghez szól. s min­den eseményről gyorshírt ad: ahogv a történelem eseményei követik egymást. Ez a kortab­ló az etműnt negyven évet ösz- szegezi; kültelki vanány, víz- hordó asszony, sztrájk- hajlék­talan a’pVát váltja fel a mi időnk, ahol fe1 dereng az űrre­pülők és a májusi felvonulók KONCERT AUTÓSOKNAK? Záróbatigverseny Vácrátóton Az idei vácrátóti hangver­senysorozat a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő Győri Filharmonikus Zenekar fellépésével'ért véget. Az utób­bi hetek szokása szerint, vil­lámlás, mennydörgés közepet­te kezdte meg műsorát a zene­kar. A programtól eltérően Mo­zart Kis éji zenéje helyett a D-dur divertimento (K. 136) volt a hangverseny nyitó szá­ma. Mozart 16 éves korában írta ezt a háromtételes művet. A szonáta formájú első tétel borús hangulata, majd a csen­des örömöt árasztó Andante szakaszait összekötő egyetlen dallamív most nem tudta a várt hangulatot megteremteni A fojtott levegőjű, viharelőtti feszültséget árasztó természet­ben szinte zavaró volt a ki­munkált, részleteiben tökéletes, mesterien ellenpontozott mű. A harmadik tétel kedvessé­ge, vidámsága kissé vlsszafo- gottabbra sikerült a megszo­kottnál. de így is a divertimen­to legélvezetesebb pillanatait szerezte. A D-dur fuvolaverseny, mint Mozart fuvolára írt műveinek túlnyomó többsége, 1778-ban keletkezett. Feltehetően nem eredeti kompozíció, hanem az elveszettnek hitt C-dúr oboa­verseny (1777) átirata. A gaz­dag holland műkedvelő, De Jean kérését teljesítette ily mó­don a szerző. A kor úgyneve­zett „társalkodó hangú” ver­senymű típusának megfelelő, de hangulatában már teljes értékű mozarti mű jellege és temati­kája a hetvenes évek közepe táján írt hegedűversenyeire emlékeztet. A háromtételes darab a német érzelmességgel átszőtt francia rokokó szelle­mében fogant. Az Allegro aper- to témája a kor ízlésének, köz­nyelvének megfelelő; a lassú tételre érzelmi telítettsége jellemző, míg a íárórész rondójának dallama a Szök- tetés a szerájból című Mozart-operából ismert. A fu­volaszólót a nagyon tehetséges, hangszerén virtuózán játszó Nagy Ira adta elő. A virtuozi­tás azonban olyan gyors tem­póval párosult, amely már az átélés, az érzelmek rovására ment. Lehet, hogy a fuvola és a zenekar párbeszéde harma­dikként bele-bele kapcsolódó, mennydörgés és villámlás siet­tette így a produkciót. Az utol­só tétel bravúros technikája és dallamossága azonban en­nek ellenére igazi mozarti le­vegőt árasztott. A műsor beíejző számához, Schubert V. szimfóniájához ér­kezve már megnyugodtak a ze­nészek és a közönség is, hogy talán eltelik az este eső nélkül. Az első tétel csodálatosan szólalt meg, egyetlen áradó ze­nei folyamként töltve be a te­ret. A fúvós'ok és a vonósok fe­lelgetései, a visszatérő főtéma arányossága, klasszikus fegyel­me megkapóan érvényesült. Az első pár taktus után kínos közjátékként, percekre kialudt a világítás, de ez — szeren­csére —, a zenekart nem za­varta meg. Pár perces sötétség után ismét felgyulladtak a lámpák, s elkezdődhetett a B- dur szimfónia második, a „kis- rondó” formát mintaszerűen követő, lassú tétele. Szimmet­rikus dallama, nyugodt ritmi­kája Mozartot juttatja eszünk­értelme, boldogsá­ga. Nem hallgatja el azonban Kasitz­ky Ilona a világ neuralgikus pont­jait, képben ösz- szegezi a chilei tragédiát, a Holt város riasztó lá­tomását. Még van veszély a világban, de növekszik a2 erő, mely száműzi. Ezt a folyamatot szolgálja pártos, elkötelezett és kö­vetkezetes meg­győződéssel Ka­sitzky Ilona mű­vészete is. A betűképek nyelvén Kemény Éva és Sós László évtize­dek óta együtt dol­goznak, minden művük közös al­kotás, s a szignó minden pla­kát j ukon, reklámgrafikáj ukon: • SO-KY. Budapesten élnek, Nagymaroson dolgoznak. ök tervezik a nagymarosi kiállí­tások plakátjait, mélyeknek ringó piros, kék, fehér hul­lámzása Zebegénytől Dunake­sziig tűnik szemünkbe. Alkotó együttműködésük tisztázott rajzi fantázián és mély mű­veltségen alapszik. Ehhez tár­sul politikai elkötelezettségük, mely azonnal észreveszi a vi­lág problematikus helyeit, s rajzos információt ad szá­munkra a kép sűrítésében. Af­rika ébred, emberarcú lesz az őserdő a valóságban, a SO-KY plakáton is, — a földrész tér­képe egyetlen méltóságteljes emberarc. Ez a plakát jól mu­tatja; az ötlet mindig az esz­méből épül, s maradéktalanul kifejezi azt. Az idők változását is. A SO-KY, plakát realizmu­sa felhasználja a valóság és a műfaj minden iy elemét gyors korszerűsítéssel, művészi mód­szerükben ez az állandó. A nagymarosi kiállításon a plakátokhoz a reklámgraíika több szép lapja társul; naptá­rak, propagandisztikus kiadvá­nyok. Különösen szépek a Mű­vészeti Alap és a Nemzeti Színház emlémái, egész vizuá­Kasitzky Hona: Egyedül lis program tárulkozik fel, a betű a kép szerepét vállalja. Iparművész-életmű Meunier és Maillol elmúlt negyvenéves, amikor első szobrát mintázta. Földváry Csaba 1943-től 1977-ig élt. Har­mincnégy éves korában távo­zott, de van életműve. Minden­kinek más a sorsa, Földváry Csaba a magáéra koncentrált, s megvalósította azt, amit te­hetsége és a rövid életidő en­gedélyezett. Restaurátor volt, iparművész lett. Vácott telepe­dett le, s több .ötvösmunkája díszíti a város köztereit, hiva­talok helyiségeit. A képző- és iparművészet mindenese volt. Plasztikák, érmek, tűzzománc­képek, térrácsok, bőrdíszmű­vek kerüllek ki keze alól olyan általánosan alkalmazott vizuális törvénnyel, mely a mű organikus rendjét tartot­ta elsődlegesnek.' Különösen kiemelkedik a Komócsin Zol­tánról mintázott érme és gem­mája, mely méltó emléket ál­lít a munkásmozgalom nagy alakjának. Földváry Csaba korán távozott, de tisztesség és mű maradt utána; nem éüt hiába. Losonci Miklós MÁGNÁS MISKA A REKORDER... Milyen magyar filmek érdeklik a nézőket? Kik a legnépszerűbb mágyar filmrendezők, melyikük hány filmet készített, melyek az el­múlt három évtized legsikere­be, aki az akkor tizenkilenc éves zeneszerző egyik példaké­pe volt. Sajnos ennek a tétel­nek a visszatérés részénél oly erővel kezdett zuhogni az eső, hogy a hangverseny abbama­radt. A Győri Filharmonikus Ze­nekar fellépése felejthetetlen lett volna, ha az idő nem za­varja meg. Egyes Mozart-rész- letek és a Schubert-mű elját­szott része így is emlékezetes marad. Az est karmesterének, Jan- csovics Antalnak ilyen körül­mények között inkább az együt­tes összefogásával _ kellett tö­rődnie. ★ És még valami utószóként a vácrátóti hangversenysorozat rendezéséről. A vasútállomás­tól több mint három kilomé­teres utat a hangversenyláto­gatóknak végig kellett gyalo­golniuk, méghozzá ugyancsak sietős tempóban, hogy némi késéssel odaérjenek, mert most már a busz sem jár. Nem túl­zás, hogy csak autós érdeklő­dőkre építsenek egy ilyen ze­nei programot? Ezzel ugyanis kizárnak mindenkit, akinek nincs kocsija, vagy képtelen ennyit gyalogolni. Igen. a ze­ne mindenkié — de ez itt nem több szólamnál. Hajós Anna sebb magyar filmjei? A kér­désekre a Filmtudományi In­tézet közelmúltban megjelent kiadványa ad feleletet. A kö­tet az 1948-tól 1976-ig végéig bemutatott magyar játékfil­mek adatait dolgozza fel. A vizsgált időszakban 433 magyar játékfilm került a kö­zönség elé. Ezeket a hazai mo­zikban több mint 520 millió néző teliintette meg. Közülüli az öt legnépszerűbb produkció a felszabadulást követő első tíz évben készült. Az abszolút rekordot Keleti Márton 1949- ben bemutatott Mágnás Miska című filmje tartja; 1976. vé­géig 48 000-nél több előadáson vetítették összesen több mint 95 millióan látták. Sorrendben — több mint hatmilliós néző­számmal — Kalmár László Gábor diák című operettfilmje, Bán Frigyes 1954-ben bemuta­tott kalandfilmje, a „Rákóczi hadnagya” valamint az Állami áruház és a Liliomfi követke­zik. Keleti Márton rendezésé­ben összesen 37 játékfilm ké­szült, húsz-húsz játékfilmmel a sorban őt Fábry Zoltán, Ré­vész György és Várkonyi Zol­tán követi. A társadalmi drámák kate­góriájában 151, vígjátékból és szatírából 93, zenés filmből pe­dig 13 készült a hazai filmstú­diókban. Az operettfilmekhez az el­múlt csaknem három évtized alatt összesen 23 millió, a ze­nés vígjátékokhoz, 26 millió jegy 'kelt el, a mai társadalmi drámák pedig 133 millió nézőt vonzottak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents