Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-12 / 189. szám

Első a furái gazdaság Befejeződöd az aratás Hozzáfogtak a talajelőkészítéshez Befejeződött az aratás a já­rás szövetkezeteiben. A júliusi csapadékos időjárás ugyan késleltette a munkát, de az utolsó két hétben szinte meg­állás nélkül dolgozhattak az emberek, a gépek. Novák László, a járási hi­vatal kereskedelmi és élelmi­szergazdasági osztályának ve­zetője érdeklődésünkre el­mondta, hogy a járásban ösz- szesen 12 és fél. ezer hektár gabonát kellett learatni, amelynek túlnyomó része, több mint 9 és fél ezer hek­tár, búza volt. A kezdeti ne­hézségek ellenére a búza hek­táronkénti termésátlaga 20 százalékkal nőtt a tavalyihoz képest, s ez azt jelenti, hogy a közös gazdaságok a takar­mánybúzát is beleszámítva, 700 vagonnal több termést ta­karítottak be, mint egy évvel ezelőtt. Örvendetes, hogy különö­sen az eddig gyöngébb eredményű gazdaságok léptek eiőre: a korábban 29—25 mázsás átlaggal szerénykedő kerepesi Szi- lasmentiben például az idén 43 mázsa búzát arat­tak hektáronként. Tavaly az aratás befejezté­vel kiválókról, s gyengébbek­ről beszéltünk, az idén senkit sem kell elmarasztalni, vala­mennyi gazdaságban jól dol­goztak. Az élen a túrái Gal- gamenti Rákóczi termelőszö­vetkezet áll: 51 mázsás hoza­mukkal a járás mezőgazdasá­gának eddigi legnagyobb ter­mését érték el. Utánuk a vác- szentlászlói Zöldmező terme­lőszövetkezet következik, 46 mázsa búzát arattak hektá­ronként. Minek köszönhető a jó ered­mény? Novák László elmond­ta, hogy az aratást megnehe­zítő, s a zöldségeknek kedve­zőtlen csapadékos időjárás nagyban hozzájárult a gabo­nák kifogástalan növekedésé­hez. Ahhoz azonban, hogy az időjárás segíthessen, tervsze­rű és szakmailag kifogástalan munkára volt szükség. Tavaly kellő időben fejezték be min­denütt a talajmunkákat, az őszi és a tavaszi vetésekkel sem volt baj. A sok eső könnyen vezethetett volna tragédiához, a lisztharmat és a többi gombás fertőzés ve­szélye ilyenkor a legnagyobb. A növényvédelmi szakembe­rek azonban résen voltak, így sehol sem keletkezett kár. A korábbi évekhez képest valamelyest javult a helyzet a gabona átvételében, a raktá­rozásban, de e tekintetben korántsem lehetünk elégedet­tek. Kevés a tárolóhely, s ezért a szövetkezetek kénysze­rű raktározással bajlódnak. Az alkalmatlan fészerek­ből, pajtákból minél előbb el kell szállítani a ter­mést, nehogy utólag ke­letkezzen veszteség. A gabona aratása ugyan be­fejeződött, de munka továbbra is akad bőven a gazdaságok­ban. A gabonaterület ötven százalékáról már a szalmát is betakarították, folyik az alap- műtrágyázás, s hozzákezdtek a talajelőkészítéshez is. Vé­geztek szövetkezetekben a má­sodvetésekkel is, 480 hektáron került újra földbe a mag, eb­ből 70 hektárnyi a zöldség. G. Z. Kisállattenyésztő Intézet Öfcsébb naposcsibe Sikeresen kísérleteznek a gödöllői Kisállattenyésztő Kutató Intézetben a broiler csirkék anyai vonalainak tör- pésítésével. A kutatók a ki­sebb testű állatokkal elérték, hogy tíz hónap alatt 170—175 tojást tojjanak, s ehhez a na­gyobb testű állatoknál keve­sebb takarmányt fogyassza­nak. Így a naposcsibék előál­lítási költsége mintegy 25 szá­zalékkal csökkent. V. ÉVFOLYAM, 189. SZÁM 1978. AUGUSZTUS 12., SZOMBAT Gaígavidéke Afész Gazdag program a vándorzászSóért Beszámoló a havannai ViT-ről A napokban tartott értekez­letet a Galgavidéke Aíész közművelődési bizottsága. Az értekezleten megjelentek az októberben sorra • kerülő közművelődési hónap rendez­vényeit, eseményeit beszélték meg. Nem titok — A MÉSZÖV és a KPVDSZ Pest megyei bizottsága a terü­letén dolgozó Aiészek bevoná­sával évek óta megrendezi Pest megye uen o köz művelő­dési hónapot. A Gaigavidéke Áfész kétszer, 1973-ban és 1977-ben — elnyerte a ván­dorzászlót, amit annak az Áfész-nek a jutalmazására alapítottak, amelyik a legszín­vonalasabb rendezvényeket szervezi, a legnagyobb töme­geket mozgatja és nemcsak dolgozóit, hanem a szövetkezet tagságát is bevonja a rendez­vények látogatói közé. Nem titkolt elképzelésünk, hogy az idén is szeretnénk megszerez­ni a vándorzászlót, mert har­madszori elnyerése azt je­lentené, hogy végleg a bir­tokunkban marad, — mondot­ta Száraz Erzsébet, az Áfész közművelődési bizottságának tagja. Hogy ez, így ; legyen, már most megkezdték az előkészü­leteket és kidolgozták az ok­tóberi közművelődési hónap rendezvénytervezetét. Az ala­pos felkészülés érdekében több község népművelőjét is meghívták a megbeszélésre. Az ünnepélyes megnyitót október 2-án tartják. Ezen a napon nyitják meg a Gaigavi­déke Áfész népművészeti kiál­lítását is. A szövetkezet női dolgozói közül igen sokan ké­zimunkáznak, de vannak olya­nok is, akik faragnak, feste­nek. Munkájukat bemutatják. Ugyanezen a .napon Polónyi Péter, a gödöllői helytörténeti gyűjtemény vezetője diaképek segítségével néprajzi sétára hívja az érdeklődőket a Gal- ga völgyébe. Október 9-én Horváth Teri művésznőt lát­ják vendégül. Nem elsősorban az előadóművészre, a színész­nőre kíváncsiak, hanem a si­keres íróra, akinek Sárigyöp című műve a közelmúlt egyik- legnagyobb könyvsikere volt. A Kommunisták Magyaror­szági Pártja megalakulásának 60. évfordulóját a szocialista brigádok történelmi, politikai vetélkedőjével ünnepük és kö­szöntik. A vetélkedőkhöz a résztvevők, illetve a beneve­zett brigádok javasolt iro­dalmat kapnak, s emellett közösen ellátogatnak a Párt- történeti Intézetbe, s a Mun­kásmozgalmi Múzeumba is. A Galgavidéke Áfész terü­letén dolgozó népi együttesek, pávakörök, amelyek mind igen jelentős . anyagi támogatást kapnak a szövetkezettől, gá­laműsort adnak a szövetkeze­ti dolgozók és tagok tiszteleté­re. Á tervek szerint a műsor­ban felién a bagi Muharay Elemér népi együttes, a hévíz- györki asszonykórus, a tárai és a zsámboki népi együttes. A műsor az együttesel! és a szö­vetkezeti dolgozók közös bál­jával fejeződik be. Találkozót szerveznek a járás területén élő és dolgozó néoművészek- kel, Vankóné Dudás Julival, s Mártonná Homok Erzsébettel. Végh Antal íróval is beszél* gethetnek olvasói. Érdekesség fiataloknak A fiataloknak külön érde­kességet is ígér a program. Vendégük lesz Pólyák Ferenc fafaragó népművész, aki tagja volt a XI. Világifjúsági Talál­kozó kulturális delegációjá­nak, így nemcsak művészeté­vel ismerteti meg a fiatalokat, hanem beszámol kubai élmé­nyeiről, a találkozó esemé­nyeiről is. A. zárórendezvényre október 31-én kerül sor. A szövetkeze­ti mozgalom veteránjai, az el­ső ügyvezetők, igazgatósági tágok, társadalmi munkások, akik a szövetkezeti mozgalom alapjait lerakták, akik háti­zsákban hordták össze a szö­vetkezetek induló árukészle* tét, találkoznak a szövetkezet mai vezetőiveL Hasznos, emlé­kező és emlékeztető esemény* nek ígérkezik ez az összejö­vetel is. Fercsik Mihály SPORT —SPORT —SPORT —SPORT — SPORT Robog az autóbusz hazafelé. Mögöttünk ezerhaíszáz kilo­méter. Dal csendül fel fárad­hatatlanul ... Az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Gépészeti Szak­középiskola Országjáró Diákok Körének tagjai énekelnek, s mesélik élményeiket. A turisz­tikai kör 1972 óta működik — Klauszmann Ferencné és Tor- dai László tanárok vezetésével. Amióta Tordai László Túrán dolgozik, Klauszmanné egye­dül szervezi a túrákat, kirán­dulásokat. Kezdetben alig hú­szán vágtak neki az országnak, a múlt évben a 156 főre duz­zadt kör már a 33. hazai túra mellett valóban világjáróvá vált: jártak Lengyelországban, Csehszlovákiában, s most Er­délyből robog velük hazafelé az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda különbusza. Az öt nap alatt megismer­kedtek a három nagyváros — Nagyvárad, Kolozsvár, Maros- vásárhely — mellett a szová- tai sós gyógyfürdővel, a jelleg­zetes székely népi építészet emlékeivel. Kalotaszegen a csodálatos hímzést, Korondon pedig a szí­nes tálakat, korsókat nem csak megcsodálták, hanem meg is vásárolták, sokuk otthonát dí­szíti majd egy-egy eredeti da­rab. A legfárasztóbb, de egy­ben a legfeledhetetlenebb nap a harmadik volt, amikor a Gyergyói havasokon át a Gyil­kos-tóhoz és a Békés-szoroshoz utazott a csoport. A szerpenti­nek, a szakadékok és a hatal­mas sziklafalak csak bennün­ket ijesztgettek — Friedl Ist­ván gépkocsivezető sok-sok út tapasztalatával vezette a piros Ikarust. Szántó Sándor idegen- vezető romániai kollégájával pedig a látnivalók magyaráza­tán kívül megismertetett ben­nünket az ott élők mondásai­val, szokásaival is. Az aszódi diákok legnagyobb élménye talán mégis az volt, amikor Segesvár mellett virá­got helyeztek el Petőfi Sándor emlékoszlopánál. Jönnek az emlékek! Bizto­san sokat mesélnék majd a ki­rándulók otthon és az iskolá­ban is. Már nincs messze Aszód, amikor Klauszmann Ferencnétől a tervekről érdek­lődöm. — A hazai kirándulásokkal, sportolással és a tájakhoz fű­ződő emlékek megismertetésé­vel a hazaszeretetre nevelünk. Szeretnénk minél több aszódi diákkal megismertetni hazánk szép és értékes vidékeit. Kül­földre is tervezünk utat. Ha a hatvani Express kirendeltség továbbra is segít, akkor a télen Zakopanéban, tavasszal Becs­ben, a jövő nyáron pedig két hétig az Adriai-tenger partján pihenünk és tanulunk. Szarvas László — A községek népművelői­nek segítségét kettős céllal igényeltük. Elsősorban szak­mai támogatást kérünk tőlük, másodsorban pedig azt, hogy segítsenek a rendezvényekre közönséget toborozni és gon­doskodjanak megfelelő, kultú­rált környezetről. Az Áfész és a területén dolgozó művelődés; házak közötti együttműkö­dési szerződést is élővé tesz- szük. ha sikerül októberben együtt dolgozni — jegyzi meg Bolhás Mihály, szintén bizott­sági tag. Bő választék A megbeszélés után a je'en- lévők megvitatták az októberi programokat. Milyen rendezvények lesz­nek? Július elejétől üzemel az új Dusberg direktfonó gép, me­lyen kitűnő minőségű szőnyegfonalat készítenek a Hazai Fé- susfonó- és Szövőgyár kistarcsai gyárában. Naponta 309—359 kilogramm fonal kerül le a gépről. A képen: Szőcs Lászlóné kezeli a berendezést. Barcza Zsolt felvétele Egyetemisták sikere E l S 8? “■ HFJ iR í'b b3 led a godolSoi ateta A dobókörök felett kezdett el újra renyieni a gödöllői egyetemi atlétika már-már hulló csillaga. A tavaszi nyi­tóversenyen Csiszár Ferenc tett ígéretet ötvenhét méteres dobásával a jövőnek. A mo­solygós, szőke diszkobolosz sportágában a főiskolás baj­nokság egyetlen favoritja, ő volt az első, aki sejtette, hogy atlétáink az idén beie-beleir- nak a magyar sport dicsőség­krónikáiba. Kácsor István története még az Olimpiai csarnokban kez­dődött. A sasszemű szakértők nagy eredményt jósoltak ne­ki, a szabadtéri versenyekre. A halk szavú fiatalember a Varjú utáni nemzedék ötcsil­lagos tehetsége: a főiskolás Utánpótlás csúccsal örvendez­tette meg a helyi szurkolókat. És ha egy üzlet megindul, nem állíthatja meg semmi! A Dózsa-pályán az ő nyakába akasztották az utánpótlás baj­noki aranyérmet. A szeszélyes nyárban eayik szemünk síri a másik meg ne­vet. Míg az időjárás makran­cos kedve akadálya a mező­gazdaságnak, addig a sportpá­lyákon dús kalásszá’ jött el fiaink számára a nyár. Tamás Gábor, egykori világ­ét?/ sportágunkban, a kala­pácsvetésben belépőjegyet szerzett a hetver.rne’,".rések szűkkörű és rendkívül elő­kelő táborába. A nemzetközi eredmény már évek óta ott rejtőzik a fiú váliaiban de a hetven méteres álomhatárt csak júniusban sikerült át­törnie. Minden helyi sportba­rát őszinte örömmel üdvözölte a nagy tettet. Három atléta, három edző: Kirchoffer Józsefivé Csiszár Ferencet készíti fel a magyar bajnokságra, Kácsor Istvánt Vancsik Gyula, egykori tanára és Tamás Gábort Nagy Zsig- mond tanszékvezető. Üj szelek fújják a gödöllői futóatlétika évek óta tétlenül lengedező vitorláit. Egy éve jött az egyetemre Sztipics László tanár, s a már kissé féloldalassá váló csapatot si­került egy év alatt egyenesbe hoznia. Tanítványai Fritz Já­nos és főleg Dobos Péter újra viszalopíak valamit a Gresd által megalapozott futótekin­télyükből, aminek már csak romjait szemlélhettük éveken át. Az utánpótlás bajnokságon Dobos negyedik helyet szer­zett, idegölő körülmények kö­zött. Ezek a körülmények ütöt­ték el Gyubák Józsefet, ge- relyhajítónkat, egy hetven mé­ter fölötti eredménytől. Bosszantó, hogy a B-kategóriás versenyre , nem nevezlek csa­patunkat, ígv nem va1ószínű, hogy a prágai EB-n láthatunk gödöllői szereplőt. De a hát­térben már felsejlenek a moszkvai olimpia körvonalai és több versenyzőnk álmait is kísérik. Sch Űrszonda Küfcnszásn Szeptember elsején külön- számot jelentet meg a túrái Üttörő Űrszonda szerkesztősé­ge, amelyben, a nyári táboro­zásokról, a szünidő eseményei­ről számolnak be a lap ifjú olvasóinak. Szombati jegyzet Bánat és öröm, aggoda­lom és megnyugvás: sok­sok ember keuelyállapota változott így az elmúlt hó­napban, túszén a nagy nyári múmia, az aratás, a kezdeti nehézségek miatt a szokounál is inkább köz­ügy leit. Hiszen nemcsak .a mezőgazdaságban dolgozók tekingetlek növekvő aggo­dalommal a mindig újra befglhősülő égre: mikor fo­gadja már végre kegyeibe az időjárás a Kenyér niun* kásáit. Járásunkban sem volt ez másként-. A becslések nagyszerű terméseredmé­nyeket ígértek, a szaksze­rű munka, a tavaszi csapa-1, dékos időjárás gazdag ara­tás reményét éoreséiette a közös gazdaságok háza tá­ján. Ezért is volt a nagy> izgalom: a lelkiismeretes munka, az őszi és tavaszi gondos előkészületek ered­ménye; a kalászokban bő­ven hízó mag semmivé le­het. Félő volt, hogy a na­ponkénti esők, a viharos szél teljesen tönkreteszik a gabonát. A magasra nőtt növények a földre dőltek, s a nagy nehezen levágott kalászokból kikerülő sze­mekben sem volt köszönet. A kijavított, indulásra kész kombájnok a gépszínekben vesztegeltek, s ha néha-né­ha nekiláttak a munkának, teljesítményük messze el­maradt a lehetőségektől. Most megnyugodva ol­vashatjuk a hírt: a járás­ban befejezték az aratást. Két héttel ezelőtt még az optimisták sem remélték ezt a sikert, s ma örömmel ál­lapíthatjuk meg, hogy vá­rakozáson felül teljesült az óhaj. A termés kiváló, s végül az intenzitásra sem panaszkodhatunk. Az idén tizenkét nappal később kezdtek hozzá a búza ara­tásához, mint tavaly, s csak hat nappal fejezték be később. A másik hat nap tiszta nyereség. S nemcsak a bő termés szerezhet örömet. A ve­szélyhelyzet, a veszteségtől való félelem, a nehéz közös munka- szülte felelősségér­zet is követendő példákat szült. A szakemberek a dőlt gabonák láttán kisebb ‘ ho­zamokat jósoltak, mert at­tól tartottak, hogy nagy lesz a szemveszteség. Szá­mításaikba szerencsére hi­ba csúszott, mert megfeled­keztek egy tényezőről, a kombájnosok fegyelmezett­ségéről, lelkiismeretességé­ről. Most mindenki így vé­lekedikmestermunka volt. A kalászemelőkkel ellátott masinák parancsnokai nem estek pánikba, nem is siet­tették a döntést: ha kellett, lassabban, ha kellett egy irányban haladtak, de ahogy a szakmában mond­ják — nem szépen, de kife­jezően: — sikerült vonal­ban aratni. összefogásból is jelesre vizsgázott mindenki. Az utolsó napokban már csak négy szövetkezetben volt Iában álló gabona. Elsőnek a dányi Magvetőben vé­geztek, s onnét rögtön in­dultak a kombájnok Gal- gamácsára. A vácszent- lászlói Zöldmező gépei Ik- ladra siettek, a kerepesi Szilasmenti aratói a kartali petöfiseknek segítettek, a Hákosvölgye mogyoródi üzemegységében a Tangaz­daság gödöllői kombájnjai­val találkozhattunk. Addig agy gép sem állt meg a já­rásban, amíg mindenhon- nét jelentették: elkészül­tünk. Meglehet, ha az elején is simán megy minden, nem kapnak ennyi dicséretet az aratók. pedig akkor is megérdemelték volna. Mint ahogy a nagyobb fizetést sem irigyli tőlük senki. A minap hallottam egy szö­vetkezeti embertől: én csak ott rUtam mellettük, de az is elég volt. így is három­szor égett le a hátam. Hogy szól a mondás? Minden jó, ha a vége jó. A kenyér ünnepe előtt gyak­ran hallhatjuk majd ezt a bölcsességet. Gáti Zoltán Romániai emlékek Világjáró aszódi fiatalok Kész tervek jövőre Kitűnő minőségű szövegtanai

Next

/
Thumbnails
Contents