Pest Megyi Hírlap, 1978. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-10 / 187. szám

1978. AUGUSZTUS 10., CSÜTÖRTÖK

"kMHop

Idegenforgalmi csúcsban

Vadkemping helyett

— Na. tűnjön el édesapám, amíg laza vagyok, jó?!

Felettébb barátságos válasz. A gyönyörű, rendezett leányfalui kempingnél pár sátor all a vízparton, mellettük külföldi rendszámú autók, köztük egy magyar. Ügy 100 kiló körüli tulajdonosától kérdeztem, miért nem bent ütöttek tanyát, ott mégis rendezettebbek a körülmények.

Nyomban intézkedtek

Az utasítás értelmében eltűnök. Nem messzire, Tóth Pálné, aki tíz éve a kemping vezetője, sokkal szívesebben fogad.

— Telt házunk van, nagy örömünkre.

— Akkor tehát a Duna-par- tiak azért vadkempingezők, mert itt nincs hely.

— Nem. Voltak, akik eleve odatelepedtek. Voltak, akik helyhiány miatt szorultak ki, de ahogy lett üres tér, szóltunk nekik, jöjjenek be.

— És?

— Eszünk ágában sincs naponta felverni a sátrat — válaszolták

— Ebben van valami...

— Lehet, de mi már első érdeklődésükkor javasoltak, n.enjenek pár kilométerrel odább, Szentendreié, ott bőven van hely.

— Szentendrén? Kemping- bőség?

— Nézze csak meg, a Duna étteremnél. Az országút és a Duna közötti hatalmas, fás, füves, szép réten színes sátorrengeteg. Kerítés biztosítja a nyugalmat, kapu, mellette kis fapavilon, Recepció felirattal.

— Hát ezt mikor teremtették elő? — esik le az állam.

— Július 29-én nyitottuk meg a pótkempinget — mondja Padányi Ágnes, a Duna- tours munkatársa. — Idén már eddig is jóval több külföldi érkezett hazánkba, mint tavaly egész évben. Amekkora öröm ez, annyi gondot is ad. Például elszaporodtak mindenütt a vadkempingek. Ezeket hatalmi szóval megszüntetni, anélkül, hogy lakóinak alternatívát javasolnánk, nem lehet. A szentendrei tanács ezt hamar belátta, és hivatalunk kezdeményezésére villámgyorsan intézkedett. Ez a terület tulajdonképpen a

város lakóinak pihenőparkja; van jókora W. C. épülete, szabadtéri zuhanyozók, közelben étterem, ABC, ideális hely.

A zsúfoltságból menekültek

— Olyannyira, hogy, ha jól tudom, itt is vadkemping volt.

— Amikor kialakítottuk a hivatalos kereteket, az első bejelentkezők éppen a már itt táborozok voltak. Örömmel tették.

— Örömmel fizettek?

— Nem a pár forint a lényeg. Rendszeresen ellenőrzi a tábort a tanács, a KÖJÁL, a rendőrség, ami megnyugtató. Még éjjeliőrünk is cirkál. A nyugati turistáknak bejelentési kötelezettségük van, itt ez is biztosított.

Holland rendszámú gépkocsira Dunatours-emblémát ragaszt:

— Belépő helyett, ne kelljen ki-bejáráskor mindig papírokat mutogatni.

Friedrich Hesse, a Harz- hegységből éppen most jelentkezik be;

— A balatoni zsúfoltságból menekültünk ide. Siófokon találkoztunk honfitársainkkal, ők ajánlották ezt a helyet. Mondták, csodálatos városka kedves kemping.

— Már hírünk van — nyugtázza elégedetten Schütz Györgyné, míg az apró formaságokat intézi. — Ez az igazi fizetségünk, örömünk azért, hogy napi 16 órát is dolgozunk. Ágnes a budapesti központtól van itt egyfoly tában a nyitás óta, én a Danubius szállóból települtem át.

Szerencsés választás

Teherautóról néhány kerti asztalt raknak le. odébb a kerítést festi valaki. Padányi Ágnes Szentendre-prospek- tust ad egy cseh házaspárnak.

— Mindenki segít. Az asz talokat a Danubiusból szívességfuvar hozta. A városgazdálkodás emberei festenek, azonnal javítják a hibákat, takarítanak, szállítják a szemetet. A recepció-táblát a vendégek szerelték fel. Azok, akik 4

Termel a kútsor, víz nincs

Meddig legyenek a lakók belátóak?

Enyhén szólva vegyes érzelmekkel olvastam augusztus 3-i lapszámukban az Üzembe lép a tököli kútsor című cikket. Ebben a cikkben Hajdú György, a Vízművek igazgatója a kielégítő vízhelyzetről nyilatkozik, valamint a tököli kútsor üzembe állításáról. A budaörsiek nem olyan derűlátóak, mint HajcUí György. Szinte hihetetlen, hogy ne tudnának az évről évre visz- szatérő budaörsi vízhiányról. Számtalan cikk és rádióriport született ez ügyben, s visszatérő refrénként hangzott el: legyünk türelmesek a gellérthegyi víztároló megépítéséig, továbbá, hogy a Sasad Tsz földjének locsolásához népgazdasági érdek fűződik. Bár az idei nyár nem volt éppen vízben szegény, mi annál inkább. Ügy látszik valahol megszokásból elzárnak egy csapot, akkor is ha kell, ha nem. Hiszen csupán Budaörs magasabban fekvő helyén lakó néhány száz családjáról van szó, akik anyagi erejüket megfeszítve felépítették állami támogatással, új házaikat, de a vízcsapból nem folyik a Víz. Jobb esetben a reggeli órákban. De aki dolgozik, az este lefekvés előtt lesheti, hogy mikor fürödhet meg? S még örülünk is, ha már este 10-kor folyik a csapból, lehet mosakodni, fürödni, mosni. Akinek pedig nincs bevezetve a lakásába. az hordhatja inaszakadtáig egész éjjel. Másnap aztná ki~ pihenten mehet dolgozni.

Kis igényűek vagyunk, már azzal is megelégednénk, ha közölné velünk a tisztelt Fővárosi Vízművek, hogy naponta ekkor és ekkor, két mégha, tározóit időpontban egy-egy órára lesz víz. Nem létezik, hogy a vízmű igazgatóiának ne volna tudomása a helyzetünkről. Ezért a nyilatkozata nem felel meg a valóságnak.

Tudomásunk szerint létezik ugyan vízügyi törvény, ennek alapján a Vízművek szol- gáitató vállalat, csakúgy, mint a Patyolat stb. Szerződésben arra vállalt kötelezettséget, hogy vizet szolgáltat. Ám sajnos, ezt csak nagyon ritkán, akkor is rapszodikusan teszi. Voltak boldog idők. amikor szombat-vasárnap egész nap volt víz, ma már ez is a múlté. Évek óta a nyári időszakban a reggeli, és délelőtti órákat kivéve nincs vizünk késő estig. Sőt sokszor, éjjel jön meg és hajnalban már nincs.

Higgyék el, nagyon sok elkeseredett ember van emiatt a környéken, de nem szeretek mások nevében írni, sem aláírást gyűjteni, holott nem vitás, a probléma élő, húsba vágó. Tudjuk, hogy a tanács keretei szűkösek, a cső átmérője is szűk, de technikailag meg lehetne oldani, hogy legalább időszakonként — nappal — munka után vízhez jussunk. Kisgyermekes családoknak különösen súlyos teher ez az egész ügy.

Dr. Lizák Tibor Budaörs

órát várakoztak a Római-parti kempingben a bejelentke zésre, és akiket a Budapest Tourist ideirányított... Köz megelégedésre.

Kántor Tamást, aki népes családjával Debrecenből érkezett, az ellátásról faggatom;

— Nagvon jó. Közvetlenül mellettünk van az olcsó Duna- étterem, kicsit odébb remek ABC. Talán ...

— Talán?

— Ha egy kis büfékocsi hűsítőt, sört, reggelit árulna itt, sok gyerekkel ez könnyebbség lenne.

A Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kereskedelmi Válla.a: közeli, hatalmas ABC-áruhá- zának vezetője Adamsz József:

— Kifejezetten örülünk a pótkempingnek. A környék átépítés alatt, feltúrva, ezt kicsit megérezte a tervünk is. A kempingezők állandó, nagy forgalmat jelentenek. A tej-, kenyér-, hússzállító partnereink igen rugalmasak, naponta akár többször is küldenek utánpótlást. Vasárnap is nyitva tartunk, sokat dolgozunk.

— Gondolom, ez anyagilag is kifizetődő.

— Téyed. Fix jutalékunk független a forgalomtól. Kereskedők vagyunk és szeretjük a szakmánkat.

A példa követendő

Szentendrének és a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatalnak, a Dundtounnak sem a meggazdagodás volt a célja, bár a pótkemping egy hét alatt 40 000 forintot hozott. Kultúrált körülményeket biztosítottak a pihenni, üdülni vágyóknak, egy szép város, szép parkjában, közel Budapesthez. A Dunakanyarban a pótkemping megnyitásával szinte eltűntek a vadkempingezők. Ahol még vannak, ott sem lehet többé a táborozik kifogása a hatóságok előtt: rincs hely a kemoingben. Szentendrén, a Duna-kemping várja őket.

Andai György

Több lesz a kajszi

Facsemeték a Sasadbél

Nő a kereslet a gyümölcsfacsemeték. kivált a csonthé jasok iránt. Az ellátásban fontos szerepet vállal a Sasad Tsz. Kemény Kornéltól, a törökbálinti telep vezetőjétől megtudjuk, hogy növelik a csonthéjasok arányát, az alma, körte rovására. A kajszi, őszibarack, szilva félékből mintegy 70 százalékkal kínálnak többet az idei őszön. A telepről egyébként évente mintegy 350 ezer gyümölcsoltvány kerül ki. Rózsatő és gyökeres-bogyós növény, piros és fekete ribizke és díszfa árusításával is foglalkoznak.

A törökbálinti telepen ez évben SO ezer alma, ugyanennyi őszibarack, 40 ezer körte és jelentős mennyiségű szilva, kajszi, meggy és cseresznyeoltvány lesz kapható. A tsz főként a Buda vidéki tájat, Pest, Fejér, Komárom megyét látja el facsemetével Elsősorban tsz-eknek vállalatoknak, szállítanak, de bőven .jut a házikertekbe is.

A munkaerőhiányon speciális gépek alkalmazásával enyhítenek. A sorok művelését a vegyszeres gyomirtást, permetezést, az alanyok ültetését, az oltványok kiszedését géppel végzik. A szemezéshez azonban továbbra is kézierőre van szükség. A 70 hektáros terület öntözését megoldották, a termesztés így biztonságosabb A Sasad faiskolájából kikerülő csemeték termőre fordulva «minden bizonnyal javítják majd a me«”e gyümölcsellátását.

Sz. D.

Eddig csak hobbi volt...

Kelendő portéka a húsgalamb

Az Óbuda Tsz ad fiókát, takarmányt

Szokatlan szállítmány érkezett a minap Klocz Sándorék szentendrei udvarába, a Szatmári utca 29-be. Nem nekik volt feltűnő, hanem a szomszédoknak. Kilyukasztott papírdobozban húsgalamb fiókákat hoztak.A héten vették át először az Öbuda Tsz állathíz- laló szakcsoportjának tagjaitól a hizlalt húsgalambot is. Az átvevőhelyen Erdödi Tibor budakalászi esztergályos adott le ‘először tizennégy galambot. A nyolchetes állatok összesen hét kilő 90 dekát nyomtak a mérlegen. Kilónként 95 forintot kapott értük.

— A közelben eddig nem volt átvevőhely, s a takarmány keverése is a mi oon- dunk volt — mondja Klocz Sándor. — Többször beszélgettünk erről az Öbuda Tsz állat- hizlaló szakcsoportjának elnökével, Szkórits Zsigmonddal. Ügy tudom, ő javasolta a tsz vezetőségének, hogy bővítsék ki ezzel a szakcsoport tevékenységi körét. Szerintem lesz sok érdeklődő, hiszen én is legalább öt-hat olyan galambászt ismerek, aki szívesen jön ide. Különösen akkor, ha megtudják, hogy a tsz a takarmányt is beszerzi, sőt házhoz is szállítja. Ha megkötjük a szerződést, én legalább száz pár húsgalambot szeretnék tartani. Itt értékesítem a szaporulatot. Megéri, mert nyolchetes korukra elérik a 60—75 de- kás súlyt. Eddig csak hobbi volt számomra a galamb, főként postagalambot tenyésztettem, ezután pénzt is hoz a konyhára.

Dávid Sándor szintén Bu- dakalászon lakik, a pilisszántói általános iskola tanára. Tíz galambot tesz a mérlegre.

— Én. huszonöt éve foglalkozom galambokkal. — mondta. — Korábban biológia szakkört vezettem, s igyekeztem a tanítványaimmal megszerettetni az állatokat. A galambtartás jó jövedelemkiesészítés. Korszerű, önetetős, önitatós galambházat alakítottam ki a szuterénben. Jelenleg tíz pár húsgalambom van, de szeretnék legalább ötven párat tartani. Ilyen segítség mellett megéri, hiszen a háztáji fejlesztésére az OTP kölcsönt ad.

— A szakcsoport augusztus 1-től átvételi szerződést kötött a Baromfiipari Országos Vállalattal — vette át a szót Klocz Sándor. — Népgazdasági érdek az export növelése. A húsgalamb most a legkelendőbb a nyugat-európai piacon. Ezt ismerte fel az Óbuda Tsz vezetősége, amely minden kedvezményt megad ahhoz, hogy minél előbb felfejlessze e háztáji ágazatot. Ez volt az első átvételi napunk, s ezentúl minden páros hét keddién délután 3-tól este 8-ig várjuk a tenyésztőket. Ha gyakrab- lesz rá szükség, az Igényekhez igazodunk. A takarmány jórészét saját terményéből adja a szövetkezet. A tán szállítására a Herceghalmi Kísérleti Gazdasággal kötöttünk szerződést. Ezenkívül állatorvosi felügyelettel és 1979-től szülőpárokkal is segítjük a tenyésztőket. A szakcsoport bárkit szívesen tagjai sorába fogad, aki hajlandó teljesíteni a szerződésben vállalt kötelezettségeit. Most még folyik a szervezés. Október 1-e és november 30-a között szeretnénk megkötni a jövő évi szerződéseket. A szakcsoport tervei között szerepel, hogy ’SSá-re

kétmillió forintra növeli

__&

hú

sgalamb értékesítésből szár mazó bevételét.

T. A. L.

szénén esé ti énül járt velem; persze, ha férjhez megy ahhoz a daliás férfihoz, aki ■ udvarolt neki, akkor most mindkétifő- jüknek jó sora lenne. Milyen daBás férfihoz? kérdeztem. Mondtak egy nevet. De hisz azt ismertem, egy alacsony, nyápic alak volt, a te egyik combod súlyosabb, mutattam a feleségemre, mint ő ruhástól volt. Kitört a vihar. Jó, az nem volt olyan daliás, de volt neki egy másik, meg egy harmadik daliás. Hová lettek? Miért nem vettek el? kérdeztem. Hemperegni lehet, hogy jó voltál, de aztán otthagytak, vagy elzavartak. Micsoda? Hiszen őt még ma is elvenné akármelyik, ha akarná. Ha nősek, akkor is elválnának miatta. Akkor legyen úgy, mondtam, és leittam magam a sárga földig, majd lefeküdtem. Hát így volt.

— Emiatt akar válni? — csodálkozott az ügyvéd.

— Nem. Másnap a feleségem becsomagolt, elutazott a lányommal, hogy ő majd megmutatja nekem, hogy őt elveszi az a deli férfi még akkor is, ha már nős. Ne bolondozz vénségedre, mondom. Felejtsük el az egészet. Soha! kiáltotta, és elment. Két hónapig felém se néztek, egyedül éltem Pesten. Nem írtak, nem válaszoltak a levelemre. Ekkor kicseréltettem a lakáson a zárat. Eltelt ismét egy hónap. Jött a lányom, hogy vegyem vissza az anyját. Nem engedtem be a lakásba. Féltem. Azt mondja, hogy az anyja miatt tönkre megy a házassága. A férje már célozgat az anyja múltjára. Nem érdekelt. Jött a feleségem. Elküdtem. Nem akarok utadba állni. Élj boldogan a deli embereddel. Hisztizett, hogy semmi sem igaz. De hogy higgyem ezt el. El kell válnunk. Nem haragszom rá: éljen csak boldogan a lányommal, aki pokollá tette az életünket. Hát ennyi történt ügyvéd úr. Mindent megfelezünk, de a lakásból nem mozdulok. O hagyott el! ö ment el! ö költözött el!

Ä fiatal ügyvéd zavartan hajtotta le a fejét. Csinos asszony szeretőjére gondolt, s hátán végigfutott a hideg borzongás arra a gondolatra, ha egyszer kénytelen lenne feleségül venni. Gyorsan jegyezgetett. A tényállást rögzítette.

— Az ügy egyszerű: hűtlen elhagyás — mondta. — A válásnak nem lesz akadálya. Garantálom.

tam, sőt as egyik maszek vízszerelőnél segédmunkás is voltam. Na, nem panaszkodtam én ezért soha. Most sem . azért mondom.

E

lnyomta a csikket és rögtön rágyújtott egy Románcra. A fiatal ügyvéd golyóstollával játszadozott. A válóokra várt.

— Persze Melindát nem vették fel az egyetemre. És ki volt az oka? Én! Mert ha fej lennél, támadt rám, akkor felvennének. A barátaid is olyan vegetálok, mint te vagy! Még a párttitkár sem a haverod! A feleségem sírt, engem nyugtatott, hogy Melinda azért ideges, mert nem lehet az, ami szeretne lenni, pedig ő többre akarja vinni, mint mi, hiszen okos, értelmes, tehetséges, szép és csinos. Így igaz, mondtam én, csakhogy lusta, áldozatot vállalni képtelen. Sült galambra vár. Emlékszel, amikor mi ... Bégen volt, ne emlegesd, tiltakozott a feleségem, Melinda sem szenati hallgatni.

— Ekkor kezdődött? — szólt közbe az ügyvéd.

— Mi?

— Az elhidegülés.

— Ja. Nem. Később, amikor Melinda váratlanul férjhez ment, és leköltözött Nagykátára. Kezdetben havonta feljött néhány napra. Ilyenkor pokol volt az életünk. A lányom vádaskodott, hogy elherdáltam a jövőjét, mert másnak vén korára kocsija van, villája, neve, rangja, nekem meg csak egy nyomorult kétszobás lakásom. A feleségem kontrázott: bizony, ha akartad volna, többre viszed. Más vén fejjel is tanult, mérnök lett, igazgató, te meg?... Szóval ő is vádolni kezdett. Melinda elutazása után egv hétig forró volt körülöttünk a levegő. De aztán éldegéltünk úgy, ahogy korábban. Az igazi baj akkor kezdődött, amikor a feleségem kezdett lejárni a lányomékhoz. Ha visszajött, már nemcsak forró volt köröttem a levegő, hanem pokollá vált az életem is. Miért bagózol, a fal is büdös; ha sört ittam: eliszod az eszed — támadt rám. Büdös lett a .cipőm, a papucsom, a zoknim, a lábam, a verítékem, idétlenül gagyogtam. és így tovább.

||jabb cigarettára gyújtott. Az ügy- U véd nem zavarta meg vallomását. — A névnapomon történt a legnagyobb baj. Melinda elkottyantotta, hogy a feleségein, mármint az anyja,

BÁBA MIHÁLY:

4Ud/aó

P álkovács fütyörészve rendezgette aktáit az íróasztalán. Amióta az ügyvédi munkaközösségben megépítették a boxokat, a kollégák nem kíváncsiskodnak, hogyan dolgozik, hogyan foglalkozik ügyfeleivel. Á délelőtti két tárgyalásra készült. Kicsi ügyek, de ügyek, gondolta. Szinte mindennapos már a bíróságon, s a nevét is kezdik megjegyezni.

Kopogtak. A tenyérnyi ajtó kinyílt, egy deres hajú, idősebb férfi lépett be. Pálkovács felállt, üdvözölte ügyfelét.

— Tessék, foglaljon helyet. Dohányzik?

— Köszönöm — mondta a férfi. — Talán egy kicsit sokat is. Románcot.

— Erős — nevetett a fiatal ügyvéd —, néha érdemes egy-egy könnyebbre is rágyújtani.

Kényelmesen elhelyezkedtek és néhány pillanatig szótlanul cigaret:'rtak. Pálkovács az idős férfi arcát füri ’te, megpróbálta kitalálni, hogy milyen r- ben kereste fel.

— Válás miatt jöttem — mondta \ - ratlanul a férfi.

— Válás miatt? — csodálkozott a_ ügyvéd, aztán kíváncsian előrehajolt. — ön akar válni?

— Én. Csodálkozik ugye, hogy ebben a korban. Na, de így hozta a sors — mondta a férfi, de rögtön legyintett is. — Sors? Ugyan kérem! A lányom az oka mindennek. Huszonnyolc éves voltam, amikor megnősültem, a feleségem egy cseppecskét fiatalabb. Mindketten a csokoládégyárban dolgoztunk. Nem „nagyszerelem” volt közöttünk, hanem egymás iránti megértés. Aztán megszületett Melinda. Nagyon szép tíz esztendőnk volt. Melinda volt a mindenünk. Elhalmoztuk mindennel, amit csak kívánt. És egyre nehezebben tudtuk teljesíteni kívánságát, mert egyre követelőzőbb lett. Előbb balettiskola, aztán a korcsolyázás, művészi torna, lovaglás — és egyre rosszabb eredmény a gimnáziumban. De azért közepesen leérettségizett. Akkor én már másodállást is vállal-