Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-07 / 158. szám

A kormány beszámolóját tárgyalja az országgyűlés

Lázár György expozéja — Németh Károly, dr. Szekér Gyula, Cservenka Ferentné felszólalása a vitában — Ma: törvényjavaslat az 1977. évi költségvetés végrehajtásáról

PEST

MEGYEI

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

üifFfT "

| . AZ MSZMP.PE!

IT MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A ME<

gyei Tanács lapja

XXII. ÉVFOLYAM,

158. SZÁM aha 80 FILLÉR

1978. JÜUUS 7., PÉNTEK 1

Csütörtökön délelőtt 11 órakor a Parlamentben megnyílt az országgyűlés nyári ülésszaka. Legfelsőbb állam- hatalmi testületünk tanácskozásán megjelent Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke,. Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenó, Hitszár István, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A tanácskozáson részt vettek a Központi Bizottság titkárai, valamint a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője.

Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Az első percek a megemlékezésé voltak: a legutóbbi ülésszak óta elhunyt Inokai János, az ország- gyűlés alelnöke, a Hazafias Népfront I. kerületi bizottságának elnöke, nyugalmazott vállalati igazgató.

Törvényhozói testületünk elhunyt alelnökének érdemeit az országgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg, s az ülés résztvevői egyperces néma felállással adóztak Inokai János emlékének.

Az országgyűlés ezt követően tudomásul vette az Elnöki Tanács jelentését a tavaszi ülésszak óta alkotott törvényerejű rendeletéiről. Pesta László, az országgyűlés jegyzője ismertette ézután a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának közös átiratát, amelynek az alapján az országgyűlés az Elnöki Tanács személyi ügyeiben döntött. Cseterkí Lajost — érdemeinek elismerése mellett — elnöki tanácsi titkári tisztségéből, Katona Imrét elnöki tanácsi tagsága alól felmentette, és Somogyi József képviselőnek az elnöki tanácsi tagságáról történt lemondását elfogadta. Az országgyűlés Katona Imrét a Népköztársaság Elnöki Tanácsa titkárává, Barcs Sándort, Méhes Lajost és Vida Miklóst a2 Elnöki Tanács tagjaivá megválasztotta.

A választás után legfőbb törvényhozói testületünk elfogadta az ülésszak tárgysorozatát:

0

A Minisztertanács beszámolója végzett munkájáról és további feladatairól; —

jók A Magyar Népköztársaság 1977. évi költségVetésé- nek végrehajtásáról szóló törvényjavaslat;

Interpellációk.

Az elfogadott napirendnek megfelelően, ezután Lázár György, a Minisztertanács elnöke tartotta meg expozéját.

A beszámolót követő vitában felszólalt Cservenka Ferancné (Pest megye, 4. vk.), az MSZMP KB tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára, Juratovits Aladár, (Csongrád megye, 7. vk.), a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemének vezetője, Salamon Húg óné (Komárom megye, 3. vk.), a Komárom megyei pártbizottság titkára.

Ebédszünet után tovább folytatódott a vita. Délután elsőként Németh Károly (Budapest, 10. vk.), az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szólalt fel, majd Géczi János (Nógrád megye, 6. vk.), a Nógrád megyei pártbizottság első titkára, Klaukó Mátyás (Békés megye, 9. vk.), a megyei tanács elnöke, Szabó István (Hajdú-Bihar megye, 13. vk.), a TOT elnöke, Rujsz Lászlóné (Vas megye, 1. vk.), a Sabaria Cipőgyár munkaügyi osztályvezetője.

A Minisztertanács elnökhelyettesének, dr. Szekér Gyulának hozzászólását követte Gorjanc Ignác (Szolnok megye, 15. vk.), a Jászberényi Hűtőgépgyár vezérigazgatója, Weiszböck Rezsöné (Győr-Sopron megye, 15. vk.), a Soproni Szőnyeggyár igazgatója, Pethő István (Veszprém megye, 5. vk), a MEZŐGÉP 8. számú gyáregysé. gének géplakatosa és Tollár József (Zala megye, 6. vk.), a Kanizsa Bútorgyár igazgatója.

Az országgyűlés ma folytatja munkáját.

(A továbbiakban Lázár György expozéját, valamint a felszólalások sorrendjében Cservenka Ferencné, Németh Károly és dr. Szekér Gyula hozzászólását ismertetjük.)

V!

Lázár Gy&rgy:

Népi-nemzeti egységbe tömörülve dolgozunk a közös célokért

— Alkotmányos kötelességünknek teszek eleget, amikor a törvényhozók és az ország nyilvánossága előtt beszámolok a kormány munkájáról — mondotta bevezetőben Lázár György. — Az alkalmat felhasználva, arról is szólni kívánok, hogyan ítéljük meg az ország társadalmi-gazdasági helyzetét, milyen feladatok megoldásához kérjük az országgyűlés, s egyben valameny- nyi honfitársunk támogatását.

— A számvetést nagymértékben megkönnyitette számunkra az MSZMP Központi Bizottságának ez év áprilisi határozata, amely összegezi a XI. kongreszus óta megtett út tapasztalatait, és irányt muta- tóan kijelöli a végrehajtás további feladatait.

— A kormány számít arra a segítségre, amit a beszámoló megvitatásával az országgyűléstől kapunk. Megnöveli munkánk biztonságát, ha a képviselő élv társak ellenőrzik, saját és választóik tapasztalataival szembesítik, teljesebbé teszi a helyzetről adott értékelést, és javaslataikkal, .gondolataikkal hozzájárulnak az előttünk álló feladatok megoldásához.

Az emberi jogok nálunk tényleges lehetőségek

Érkezés tizenegy 6ra előtt. Előtérben Bánáti Gézáné budaörsi tanárnő, Pest megye 21. választókörzetének országgyűlési képviselője

— A kormány tapasztalatai is megerősítik a Központi Bizottságnak azt a megállapítását, ami szerint társadalmi fejlődésünk minden fő területén megfelel a párt XI. kongresszusán jóváhagyott irányvonalnak, a kongresszus határozatai kiállták a . gyakorlat próbáját, ezért továbbra is a nép akaratát és érdekeit kifejező, jól bevált politikát kell folytatnunk.

— Mint hosszú idő óta, belpolitikai életünk most is kiegyensúlyozott, szilárd a munkáshatalom, népünk alkotó légkörben, eredményesen folytatja békés építőmunkáját. A szocializmus eszméi mindinkább áthatják a közgondolkodást, fejlődik és tartalmában egyre gazdagodik közéletünk éltető eleme, a szocialista demokrácia. A Magyar Népköz- társaságban — erről bárki meggyőződhet — alkotmányos rend és szocialista törvényesség van. Érvényre jutnak az állampolgárok jogai, ugyanakkor — ahogyan azt a közvélemény el is várja — állami szerveink a közérdek védelmiében határozottan fellépnek a törvénybe ütköző cselekedetekkel szemben. Betölti hivatását és a követelményeknek megfelelően, fejlődik honvédelmünk.

— Az elmúlt évekre visszagondolva, arról is elégedetten és jó érzéssel adhatunk számot, hogy békepolitikánk még inkább megnövelte hazánk nemzetközi tekintélyét.

Szavunknak hitele és súlya van a nemzetközi életben. A bensőséges és szüntelenül fejlődő szovjet—magyar barátság szép megnyilvánulásaként népünk méltó tisztelettel emlékezett meg az emberiség számára új távlatokat nyitó Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60, évfordulójáról. Erősítettük együttműködésünket a testvéri szocialista országokkal, és fejlesztettük kapcsolatainkat a más társadalmi berendezkedésű országokkal is.

— Történelmi utunkat járva, az elmúlt években is új elemekkel gazdagítottuk társadalmunk szocialista vonásait. Fejlődtek a szocialista tulajdonviszonyok. További garanciákkal erősítettük azt a régóta érvényes gyakorlatot, ami szerint hazánkban minden állampolgárnak egyenlőok a jogai. A munkához, a művelődéshez, az alkotáshoz, a közügyek gyakorlásához és ellenőrzéséhez — mindahhoz, ami az ember életének tartalmat ad — a jog nálunk nem távoli remény, hanem szocialista rendszerünk lényegéből faloadó tényleges lehetőség. Jogaival mindenki élhet, aki tiszteletben tartja törvényeinket. E jogok olyan mértékben szélesednek és válnak mind teljesebbé, amilyen mértékben előrehaladunk a fejlett szocialista társadalom építésének útján.

— Belső viszonyainkat értékelve, most még inkább, mint valaha, elmondhatjuk: népinemzeti egységbe tömörülve minden hazáját szerető honfitársunk — legyen idős, vagy fiatal, ateista, vagy vallásos meggyőződésű, munkás, vagy értelmiségi, szövetkezeti paraszt, alkalmazott, vagy kisiparos, magyar vagy nem magyar anyanyelvű — jó egyetértésben és baráti szövetségben dolgozik a közös célért. A felszabadult alkotó légkör alapja, legfőbb forrása pártunk nyílt — a keletkező ellentmondásokat és nehézségeket is feltáró — marxista—leninista politikája. Az, hogy népünk magáénak vallja, helyesli és tettekkel támogatja ezt a politikát. Ennek köszönhetjük, hogy a korábbinál jóval nehezebb gazdasági körülmények között — előre látott és nem várt nehézségekkel megküzdve — a magunk elé tűzött feladatok nagy részét teljesítettük. Miközben a világ tőkés országaiban tovább tart és milliókat sújt, a társadalmigazdasági válság, mint a többi szocialista országban, hazánkban is növekedtek a termelőerők, teljes a foglalkoztatottság, emelkedett az élet- színvonal, bővültek a tudomány és a kultúra anyagi alapjai, töretlenül folytatódott a fejlett szocialista társadalom építése.

Ezt követően a Minisztertanács elnöke arról beszélt, hogy amikor szocialista fejlődésünk eredményeiről szólunk és tisztelettel illetjük munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk odaadó munkáját, az igazságnak teszünk eleget. Ugyanakkor tudatában vagyunk, hogy még nagyon sok a javítanivaló, és a megoldatlan feladat. S mint

Folyamatos intézkedések az irányítás javítására

arról már négy egyszer nyíltan szóltunk, a gyorsan vál-, tozó világ olyan követelményeket állít elérik, amelyeknek csak akkor felehetünk meg, ha még nagyobb felelősséggel, igényesebben, szervezettebben, és fegyelmezettebben dolgozunk. Mély meggyőződésünk: népünk vállalja a nagyobb feladatokat és képes azok sikeres megoldására.

Mi, akik a kormányban dolgozunk, legfőbb és megtisztelő kötelességünknek azt tartjuk, hogy munkánkkal kedvező

feltételeket biztosítsunk társadalmi feladataink eredményes megoldásához.

%

— Amikor munkaprogramunkat 1975-ben előterjesztettem, bizalmat és támogatást kértem a kormány számára. Most jó érzéssel mondhatom, egyikben sem volt hiány. Munkánkhoz folyamatosan jelentős segítséget kaptunk az országgyűléstől és bizottságaitól. Mindvégig éreztük a párt vezető testületéinek és szervezeteinek, a Hazafias Népfrontnak, a KISZ- nek és más társadalmi szervezeteknek, a tudomány és a kultúra intézményeinek segítő szándékát. Az elmúlt években is szoros és gyümölcsöző volt az együttműködés a kormány és a SZOT, a minisztériumok és az ágazati szakszervezetek között. Olykor vitázva, de mindig megtaláltuk azt a megoldást, ami jói szolgálta közös célunkat, a szocialista építés előrevitelét.

Elismeréssel szólt továbbiakban a vállalatok, a szövetkezetek és az intézmények vezetőinek, dolgozó kollektíváinak a kormány döntéseinek végrehajtását elősegítő munkájáról, majd rámutatott; az országgyűlés ülésszakára készülve a Minisztertanács sokoldalú vitában saját irányító munkájának tapasztalatait is értékelte. Arra a következtetésre jutottunk — s talán nem tévesztettük el a mértéket —, hogy a kormány és szervei többségében elfogadható, színvonalon, jelentős feladatokat oldottak meg, az elért eredménnyel azonban magunk sem lehetünk megelégedve. Ebből kiindulva vizsgáltuk saját felelősségünket és határoztuk meg a további feladatainkat.

— Ügy gondolom, helytálló a megállapítás, hogy előreléptünk a Minisztertanács összehangoló és ellenőrző funkcióinak gyakorlásában, a társadalmi-gazdasági folyamatokban érvényre jutott és erősödött a főhatóságok, az állami központi szervek irányító szerepe. Javult — bár még ma sem teljesen kielégítő — a döntések előkészítése, a korábbinál szorosabb és tartalmasabb a minisztériumok kapcsolata a területi szervekkel és a vállalatokkal. A kormány előkészítette a népgazdasági terveket és gondoskodott azok végrehajtásának megszervezéséről. Napirendre tűztük és megoldottuk a jogalkotás legfontosabb időszerű feladatait. A követelmények azonban —

mint az élet minden területén — a kormány munkájával szemben is gyorsan növekednek, így és ebből a nézőpontból vizsgálva saját munkánkban is számos javita- nivalót látunk. Mindenekelőtt azon kell változtatni, ami sajnos nemegyszer előfordul, hogy hosszú idő telik el a helyzetfelismerés, a döntés és a cselekvés között, esetenként pedig lassú, vontatott a döntések végrehajtása is. Másrészt arra is van tapasztalat, hogy egyes intézkedéseink, jogszabályaink nem kellően végiggondoltak, ezért azokat utóbb módosítani kell. Gazdasági fejlődésünk tényeit elemezve arra a következtetésre jutottunk, hogy a központi irányítás még nem érvényesíti elég következetességgel a hatékony- sági követelményeket és a szükségesnél kevesebb befolyást gyakorol az egyensúlyi viszonyok alakulására.

— Nem nyugodhatunk bele, hogy a döntések egy része ma is magasabb fórumon születik, mint ahogy azt az ügy természete indokolja. Emiatt a központi irányítás olykor a felesleges beavatkozás formáját ölti, átvállalja a helyi vezetés felelősségét. Természetesen adódhat helyzet, amikor a kormánynak magához kell vonni a döntés jogát, össztársadalmi érdekből akkor is határozottan és gyorsan cselekednie kell, amikor a dolgok normális menétében egyébként központi beavatkozásra nem lenne szükség. Ilyenkor nincs helye a hosszas latolgatásnak, de a kivételből nem csinálhatunk szabályt.

— Nem lehetünk elégedettek azzal az állapottal sem, ami az igazgatás számos területét jellemzi. Az ügyintézés gyakran nehézkes, fölöslegesen sok a hatósági megkötés, túlzott az adminisztráció. Mindezek miatt elhatározott szándékunk, hogy további lépéseket teszünk a kormányzati munka javítására, és erre megfelelő programunk van. .Amint már utaltam rá, a Miniszter- tanácsnak érvényes határozatai vannak a döntési gyakorlat, az államigazgatási eljárások, az ellenőrzési rendszer javítására. Előkészületeket tettünk a központi, ezen belül az ágazati irányítás szerepének és feladatainak pontosabb szabályozására.

(Folytatás a 2. oldalon)

t

i