Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-06 / 157. szám

1978. JÜLIUS 6., CSÜTÖRTÖK av 7 Ceglédiek öröme A ceglédiek örömmel vették tudomásul, hogy elkészült a Rákóczi út: szélessége megfe­lelő, s vastag burkolata hosszú évtizedekig is elbírja majd a nagy forgalmat. Sima felületén biztonságos és zavartalan a közlekedés, s az esővíz sem áll meg az út közepén. S miért mondtam el mind­ezt? Azért, mert akadnak máris meggondolatlan motoro­sok, akik versenypályának te- kintiK az új utat, s túl gyor­san száguldoznak rajta. Kér­jük az illetékeseket, hogy se­bességkorlátozó táblákat te­gyenek ki az út mindkét vé­gén. A segédmotorosok és kerék­párosok örülnének, ha mód nyílna a Széchenyi út mellett végighaladó, s most gödrökkel tarkított kerékpárút rendbeho­zatalára is. Koncz Tibor Cegléd Az ÁFOR figyelmébe Az újságból értesültem ar­ról, hogy éjszaka és ünnepna­pokon a nyári menetrend sze­rint üzemelnek a benzinkutak. Ehhez kapcsolódva szeretném közreadni az alábbi esetet: a példa a kedvelt üdülőkörzet­ből, a Dunakanyar bal part­járól való. Gödön bezárt a benzinkút Emiatt'H'acra kénytelenek jár­ni az érdekeltek üzemanya­gért. Sajnos, azonban Vácott nem megjelelő az ellátás. Jó­magam például három egy­mást követő napon este jár­tam a város kútjánál, s gázola­jat, valamint normál benzint hiába kerestem. Ugyanígy akadozik a háztartási tüzelő­olaj-ellátás is. A dolog telje­sen nyilvánvaló: ha az ÁFOR- nál tudják, hogy a gödi töltő- állomás nincs nyitva, akkor sokkal nagyobb gondot kellene jordítaniuk a váci kútra. Nemcsak a helybeli lakosokról van szó: jogosan bosszankod­nak az üdülési szezon közepén az autós turisták is. Blunár Tibor Vác Gödrök a kompátkelőnél Olyan ügyben fordulok a szerkesztőséghez, amelyet ko­rábban már szóvá tettem. Két évvel ezelőtt azt kifogásoltam, hogy a. szigetújfalui kompát- kelőnél levő két kilométeres út nagyon rossz állapotban van. írásom nyomán annyi történt, hogy a nagy gödröket feltöltöttek kövekkel. Sajnos ennek már nyoma sem lát­szik ... Most ismét arra kérem az illetékeseket, hogy javítsák meg — lehetőleg maradandóan — a kérdéses útszakaszt. A százhalombattaiak és az ér­ésiek szívesen kirándulnak a ráckevei strandra, sokuknak telkük van a Ráckevei-Duna- ágban. A szigetújfalui átkelés­sel kikerülhetik a főváros nagy forgalmát. De az sem ál­lapot, hogy szinte minden hét végén kisebb-nagyobb kár ke­letkezzen a gépkocsiban. Az is gyakran előfordult már — kü­lönösen esős időben —, hogv Budaörsi mozaik Hosszú ideje tudósítója la­punknak a 72 esztendős buda­örsi Dénárt József. Nyugdíjas S agógúsként is aktívan ;t vesz a budai járásbeli yközség közletében, s nem múlik el olyan hét, hogy szer­kesztőségi postánkban ne ol­vashatnánk közérdekű tudósí­tásait, a budaörsi embereket érintő örömökről és gondokról. Ezúttal két írását közöljük. FELELŐTLEN RENDBONTÓK Hazánkban az új filmek gyártására évente sok millió forintot költenek. Közművelő­dési szempontból sem mellé­kes, hogy a filmszínházak ki. veszik-e részüket egy-egy te­lepülésen a lakosság nevelé­séből, oktatásából, Vajon Bu­daörsön, a Szabadság Film­színház betölti-e közművelő­dési szerepét, hivatását? A közelmúltban személyesen győződtem meg arról, hogy ezen a téren van még tenni­való nagyközségünkben. Nemrégiben az említett mo­ziban megnéztem a Móricz Zsigmond regénye alapján készült Árvácska című ma­gyar filmet. Az alkotás rend­kívül tetszett, de sajnos volt zavaró momentum is vetítés közben. Kezdeném azzal, hogy a filmszínházat már több mint egy évtizede Szőlősi Gyuláné vezeti szakértelemmel, a pénztárosi teendőket ár. Ba­logh Istvánná látja el ponto­san, míg a mozi fiatal, szak­képzett gépésze Friedrich Pé­ter. Sajnos a mozi személyze­tének időről-időre sok gon­dot okoznak azok az ifjak, akik az előadások ideje alatt szemetelnek, a modern beren­dezési tárgyakat rongálják, s fegyelmezetlen magatartásuk­kal, hangos beszédükkel meg­zavarják a nézőket. Ennek a megszüntetése érdekében — akár közös erővel — hathatós intézkedésekre van szükség. Annál is inkább sürgetjük mindezt, mert a nagyközség központjában, a Marx Károly utcában található filmszínhá­zat a Pest megyei Moziüzemi Vállalat az idén korszerűsítet­te. Igaz, az épület külső részé­nek tatarozása elmaradt, de elégedjünk meg azzal, hogy a belső felújítás nyomán meg­változtak a körülmények. Ügy hiszem, ezért is kelle­ne különösképpen felfigyelni a felelőtlen rendbontókra. GYALOGLÓ NYUGDÍJASOK Budaörsön, a Csiki-hegy al­jában, ahol a 81-es közút Tö­rökbálint felé kanyarodik, már negyedik éve megnyitotta kapuit a nyugdíjasok pihenő­kertje. A nagyközség vezetői, a gazdasági egységek, valamint a társadalmi szervezetek an­nak idején — az országban elsőként — azzal a céllal avat­ták fel a kertet, hogy az idős emberek az ezer négyszögöles területen egészséges, friss le­vegőn tölthessék szabad idejük egy részét. A széles körű helyi társadalmi összefogás ered­ményeként — s a fővárosiak segítségével — alig néhány hónap alatt elkészült a kerí­tés, felállították egy hétvégi faházat, ahol a kert művelésé­hez nélkülözhetetlen szerszá­mokat tárolják. Amikor a kert megnyitotta kapuit, a Budapesti Közleke­dési Vállalat a nyugdíjasok nagy örömére úgy helyezte el a 88-as autóbusz vonalának itteni megállóját, hogy az ér­dekelteknek nagyon keveset kellett gyalogolniuk. Sajnos, ezt a megállót időközben meg­szüntették. A kertbe igyekvő öregeknek most egy lejtős, göd­rös ösvényen csaknem fél kilo­méteres utat botorkálva kell megtenniük. Hazafelé menet pedig ugyancsak fél kilométert kell gyalogolniuk a balesetve­szélyes úttesten, hogy a leg­közelebbi buszmegállót el­érjék. A budaörsi nyugdíjaskert­ben hetenként szerdán, pén­teken és vasárnap foglalatos­kodnak az idős emberek. Ezért nagyon jó lenne, ha a BKV megvizsgálná kérésüket, s a 88-as autóbusz szerdán, pén­teken és vasárnap ismét meg- álllna a kertnél is. Reméljük, a kérés nem teljesíthetetlen. Lénárt József Budaörs a kirándulók közösen húztak ki egy-egy elsüllyedt autót a kátyúból. Aligha hiszem, hogy ne lenne mód kijavítására. Czekk Lászlóné Százhalombatta Vigyázat, légpuskások! Veszélyes légpuskával ját­szani. Különösen vigyázni kell arra, hogy ifjak kezébe ne kerülhessen. Az elmúlt napokban Gödöl­lőn a Thököly út 36. számú ház előtt négy fiatalember három légpuskával a szem­közti park irányába lövöldö­zött. Szerencsére a padokon nem üldögélt senki, így sérü­lés nem történt. Egy járókelő figyelmeztette az ifjakat, hogy hagyják abba a felelőt­len akciójukat. Az intő szó nem használt. Ekkor én is felléptem ellenük, de megbá­nás helyett külöböző megjegy­zésekkel illettek. Bízom abban, hogy a fele­lőtlen légpuskázók nem kerü­lik el a rendőrség figyelmét... Kelemen János Gödöllő Lesz hirlapárusitás A ráckevei bejáró dolgozók nevében kérek segítséget a szerkesztőségtől. A HÉV-vég- állomáson korábban volt hír­lapárusítás, de ezt az épületet időközben bezárták. Meglepe­téssel tapasztaltuk, hogy a fel­újítás befejezése után sincs hírlapárusítás. Érdeklődésünk­re bizonytalan., válaszokat kap­tunk. Sok ezer Ráckevéról bejáró dolgozó nevében szól a kéré­sem: legyen hírlapárusítás a HÉV-végállomáson is. Markovics György Ráckeve ★ Ráckevei olvasónk észrevételére a Budapest-vidéki Postaigazgató­ság hírlaposztályán kaptunk vá­laszt. Mint megtudtuk, korábban a HÉV-végállomáson levő Utasel­látó egységben lehetett napilapo­kat kapni. Miután itt megszűnt az árusítás, a posta illetékesei kü­lön pavilont szerettek volna meg­nyitni a HÉV-végállomáson. Ez a BKV területe, s erre a célra tőlük nem kapták meg az enge­délyt. Ilyen körülmények között pedig új helyszín kijelölését kér­ték a ráckevei nagyközségi tanács­tól — a település más forgalmas pontján, annál is inkább, mert a lakosság is szóvá tette már külön­böző fórumokon ezt a problémát. A kijelölés folyamatban van, s minden valószínűség szerint még az idén megnyílik Ráckeve egyik forgalmas pontján az új hírlap- árusító pavilon. Táborban, Tóalmáson Befejeződött a tanév, de a pedagógusok egy része még táborban van. Táborba készülök magam is, a tóalmási SZOT-gyermeküdü­lőbe. Nyolcadik éve itt töltök nyaranként egy-egy hónapot, a pedagógusgárda java része is sok éve rendszeresen visszajár ide. A kellemes környezet, a gondozott park, az ötvennégy holdas terület, s az eredeti szépségében megőrzött kastély egyaránt kellemes kikapcsoló­dást ígér. Említésre méltó az a kedves fogadtatás, ellátás, amelyben Csuber Jánosné üdűlővezető és munkatársai részesítik a gyerekeket Tur­nusonként négyszázötven diák pihen itt A gyerekek minden évben fájó szívvel búcsúznak Tóal­másról — s ebben nagy szere­pük van a gyermeküdülő lel­kiismeretes dolgozóinak. Átányi László Budapest Veresegyházról — budakeszi szemmel Nemrégiben a gödöllői já­rásbeli nagyközségben, Veres­egyházon jártam. Ügy érzem, amit ott tapasztaltam, feltét­lenül le kell írnom. Ez a te­lepülés ugyanis a tisztaság mintaképe. Látszik, hogy minden ház portája előtt gon­dosan takarítanak, s az itt élő emberek számára egyáltalán nem közömbös, milyen érzé­sekkel távozi tőlük az idegen. Az már látogatásom elején bebizonyosodott, hogy a veres- egyháziak szeretik falujukat, s tesznek is érte. Napjainkban bizony nem egy helyen tapasztalható — s nemcsak községekben, hanem A Postabontás június 8-i számában Kocsicska Jánosné kistarcsai olvasónk Illatos olaj című írásában a Pest megyei Zöldért 303-as számú boltjá­ban — a Szabadság út 67. az üzlet címe — tapasztalt ked­vezőtlen jelenségeket tette szóvá. Az észrevételre levél­ben válaszolt Fekete Dezső- né, a Pest megyei Zöldért ke­reskedelmi osztályának veze­tője. A vizsgálat megállapítása szerint olvasónk a kifogásolt árut a vásárlást követően szó­ban előadott kifogása alkal­mával nem mutatta be a bolt dolgozóinak, azt cserére nem hozta vissza. A .kereskedelmi osztályvezető “tájékoztatása szerint a boltvezető ismeri az ilyen esetekre vonatkozó ren­deletet Ennek értelmében a szemét, a hulladék az utcá­kon. Talán hasznos lenne, ha ebben az ügyben jó néhányan elmennének Veresegyházra, egy kis tapasztalatcserére ... Padányi Lajos Budakeszi Szerkesztői üzenetek K. L.-né, Budapest: Köszönjük rejtvényünkkel kapcsolatos szives észrevételeit. Fölhívtuk rá az Ille­tékes szerző figyelmét. Sz. Gy., Mende: Problémájával keresse lel körzeti orvosát. Minden bizonnyal pontos útbaigazítást ad. A. 1., Szigetújfalu: várjuk to­vábbi írásait. Mint azt. bizonyára On is látta, anyagait szívesen fel­használjuk. jogosan kifogásolt élelmiszert abban az esetben is kicserélik, vagy a vásárló igénye szerint annak értékét visszatérítik, ha a terméket a vevő máshol vette. A panasz közvetlen rendezésére azonban csak az áru bemutatásakor van lehe­tőség. Éppen ezért arra kér­jük a panaszost, hogy lejárt szavatosságú áruját a Pest megyei Zöldért bármelyik ke­reskedelmi egységében adja le és így mód nyílik a cserére, vagy az áru értékének visz- szafizetésére. A válaszból kiderült az is, hogy a boltokban megtalálha­tó a vásárlók könyve: az ide bejegyzett panaszokat rend­szeresen kivizsgálják és szükség szerint intézkednek is. Válasz cikkünkre Csere vagy visszafizetés Mákhajtea, vasalóval Újabb adalékok egy ősi mesterséghez Lapunk június 18-i számá­ban Görcsök ellen frászkarika címmel megjelent cikkünkben az ősi mesterségről, a kuruzs- lásról írtunk. A téma felkel­tette olvasóink érdeklődését, jó néhány levélbeli hozzászó­lás, észrevétel érkezett szer­kesztőségünkbe az elmúlt na­pokban. Sajnos, valamennyit nem tudjuk közölni, de az alábbi levélből azt is lemér­hetjük: hol tart ma az or­vostudomány. Recept a padlásról A hajdani pogány léleknek ma is sok emléke él az ős ma­gyar vidékeken. Innen 'van, hogy a vajákosok és kuruzs- lók évszázadokon át békésen megéltek egymással. Neveze­tes egyéniség volt Lendvai Im­re mester. A háza farában lévő orvosi rendelőjébe szertartásosan ve­zette be áldozatait, akiknek a lélegzetük is elállott kígyók, békák bőre lógott ott százával, száraz pókok a mestergeren­dáról, nagyszárnyú denevérek madzagon, ezek aztán forog­tak egy ideig balra, aztán jobb­ra, sejtelmes kísértetiesen. Töméntelen mennyiségű fü­vekkel, tégelyek büdös kenő­csökkel, üvegek, amelyekben békák, gyíkok félemlítették meg a beteget. Sokan fordul­tak hozzá sebkenőcsért. A re­cept két forintot kóstált és írásban így adatott ki (nem­rég találták meg Sarkad egyik régi háza padlásán): Vedd a disznó állának a zsír­ját, faolajat, timsót, viaszt, szurkot, bárányfaggyút egyenlő mértékben és a Boldogasszony mentáját, kígyóharapta füvet, cynédiát, egérfarkfüvet egyen­lő mértékben, s ezeket össze­vagdalván, rántsd meg az em­lített disznózsírban és gyönge ruhán általfacsarván rakd a sebre vastagon. Ha a húsa le­hullott is, és csak a csont s az inak maradtak, meggyógyul. ... Vékonyabb pénzű beteg is kaphatott receptet egy forin­tért: Végy három pénz ára timsót, cyspánt, büdöskövet egyenlő mértékben, viaszt és szurkot, egy kevés óhájjal összeelegyítvén főzd meg, azzal kössed és ha orbánc leszen is a sebben, használ sokaknak. A beteg persze megrémült a sok szükségestől, ezért könyörgött Lendvai mesternek, készítse el ő a kenőcsöt. Ezért megint három forint járt Az említett sarkadi ház pad­lásán talált iratokból Lendvai gyógyírmesternek nevezetes esetei közül kettőt jegyeztem fel. Emberhosszabbítás A Msnövésű Bernáth Lajos tanár úr szomorú agglegény­ségét végre vidám házasságra kívánta változtatni, de nem lehetett, mert az alkalmatos leányzó jóval magasabb volt nála. Egy alkonyati órán be­surrant Lendvai mesterhez Komádiból, mivelhogy a tanár úr ott tanított. Az öreg ku­ruzsló komolyan végighallgat­ta a bajt, aztán szó nélkül tü­zet gerjesztett a kemencében, mákhajteát tett a tűzre főzni, majd síri hangon így szólt a feszengő tanárhoz: — Tessék kérem pucérra le­vetkőzni ! — Minek az? — remegett a tanár. — Ne zavarjon az úr osto­ba kérdéseivel, ha csakugyan meg akar hosszabbodni! — szólt ellentmondást nem tűrő hangon a mester. A tanár úr szégyenkezve levetkőzött, Lendvai pedig su­bát terített a priccsre és rá­fektette, zsírféléket, kenőcsö­ket vett elő és ezzel tetőtől talpig bekente a rövidresza- bott tanár urat, jól meg is húzogatta a végtagjait. Ez­alatt a kemencében megfőtt a mákhajtea, s egy jó adaggal megitatta: — Most már nyújtózzék ki az úr és aludjék, mert erre aludni kell. Mire felköltöm, meg lesz hosszabbodva. A tanár úr szeme előtt el­vonult a gyönyörű menyasz- szony, meg a tanya, a száz hold föld örökség és álomba szen- derült az altató mákhaj ópiumkivónattól. Lendvai pe­dig ezalatt vasalót tüzesített, tűt, cérnát kotort elő, aztán dolgozgatott, majd felkeltette: — Felöltözhet az úr. Négy ujjnyival hosszabbítottam meg. Az egész műtét csupán tíz forint Bernáth Lajos tanár úr fi­zetett, sietve felkapkodván ruháit megállapította nagy hüledezve, hogy úgy a nad­rág szára, mint a kabát ujja bizony jó négy ujjnyival ke­vésbé takarja kövérke vég­tagjait. S nem is sejtette, hogy az egész műtét abból állott, hogy négy ujjnyival felvarrta Lendvai mester a nadrág szá­rát, a kabát ujját, s még le is vasalta. Soha nem tudta meg senki ennek a műtétnek a for­télyát, csak mi, odaruccanó krónikások ástuk ki eltűnt évek avarából, testi nagysá­gukkal elégedetlen embertár­saink okítására. A gyógyító tízes A másik történet szerint Varga Gergely atyánkfiának a szuszékjában élin állt a ban­kó, mégsem tartozott a bol­dog emberek közé. Fájt a gyomra. Lendvai mester ke­zelte évek óta, de hasztalan etetett meg vele két lapátnyi marhaganét is, mégsem hasz­nált. Egy újabb vizit alkal­mával Varga Gergely elbe­szélte, hogy talált a kiskapu­ban csordahajtáskor egy ro­pogós tízest. A kuruzsló Lendvaiban szikrát vetett a furfang és hirtelen rávágta.: — Hát csakugyan megtalál­tad? Nagy szerencséd, hallod. Ha meg nem tanálod, beval­lom néked, soha az élő élet­ben nem gyógyultál vóna meg. Mert azért, hogy ez így vót elrendölve. Most te nékem ide­adod azt a tízest, amit én tet­tem oda. De csakugyan azt a tízest add ám. Én ezt elvi­szem, megégetem hamunak, beléteszem féldeci törkölypá­linkába, aztán te meg iszol minden reggel egy félgyűszű- nyivel. Mikorra elfogy, meg­gyógyulsz ... £LÍ \S í.^ %* *■ ­—7 JI'i ■2 Jk Varga Gergely nem mert szembeszállni az isteni szel­lemmel megáldott mesterrel, hát átadja a tízest. — Na most, mivel ez a ti­zes az enyém, ezt nekem el kell égetni, hát mostan megté­ríted nekem ezt a tízest, mert nem kívánhatod, hogy az én pénzem vesszen oda a te egészségedért. A beteg Varga gyomrát szorongatva előkotort egy má­sik tízest is. Lendvai mester másnap vit­te az újságpapírhamut — pá­linkában, de már a kisajtóhoz érve jajveszékelést hallott. Hát bent öltöztetik már Varga Gergelyt, éjfélkor elvitte a Kormos Angyal. Lendvai így vigasztalta az özvegyet: — Ejnye hugám, de kár, hogy előbb nem jutott eszem­be ez az orvosság. Ma is élne szegény megboldogult. Ennél nincs jobb szer a világon. Tedd el lelkem magadnak. Tíz forint járna érte, de a halott em­lékéért neked ötért is oda­adom ... Dénes Géza \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents