Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-27 / 175. szám
4 'K/unap 1978. JULIUS 27., CSÜTÖRTÖK } HETSZAZNEGYVENEGYBŐL - HARMAN Hogyan vizsgázott az iskola? A jó bizonyítvááyért nemcsak a tanulóknak kell fáradozniuk, szorgoskodniuk. A tanév végeztével a pedagógusok is számot adtak munkájuk eredményéről. Megyeszerte be számolót' készítettek az igazgatók a múlt tanévben végzett oktató-nevelő munkáról. Budakalászon nemkülönben. Szűkös körülmények Budakalász iskolája nincs jobb helyzetben a megye többi általános iskolájánál. A hétszáznegyvenegy tanuló két műszakban — az alsó és felső tagozat egymást váltva — tanul. A központi iskolában tizenegy, a Martinovics úton négy tanteremben. A napközis épület egy harmadik helyen, a Felszabadulás úton található. Huszonhét tanulócsoportban és egy kisegítő osztályban végzik a munkát a nevelők, hat a napközis és három a tanulószobái csoportok száma. Igaz, épül már az új iskola, nyolc tantermes lesz, jövőre átadják, s bevezethetik majd a kabinet-rendszert is, de addig: szűkösek a körülmények ... A pedagógusok munkáját itt is nehezítették a helyettesítések: bár a tanév elején még nem hiányzott egyetlen tanító, tanár sem, a második félévtől szülési szabadság, áthelyezés miatt három nevelői is helyettesíteni kellett. Ráadásul az iskola oktatói vállalták, hogy a község egyik óvodai csoportjában is helyettesítenek. Hiába nőtt a bútorok, szakmai felszerelések, segédeszközök száma (ez utóbbiakra 139 ezer forintot fordítottak, s az iskolai könyvtár állományának gyarapítására 42 és fél ezret) ha tárolási gondokkal küszködnek: eeyetlen szertárban zsúfolják össze mindazt, ami a három szak- tanterem — a fizikai, kémiai és. biológiai — szekrényeiben nem fér eL Az év végi számvetésben mégis ez áll: a személyi és tárgyi feltételek hiányosságai ellenére a testület a maga elé tűzött feladatok nagy részét eredményesen oldotta meg, fejlődött az iskola tanulói, nevelői és szülő közössége... Három egész hat tized. Kerekítve: jó. Ez az iskola tanulóinak átlagos tanulmányi eredménye az év végén. A 741 diák közül csupán hárman (második osztályosok) buktak osztályismétlésre, s heten tehetnek javító vizsgát. A nyolcadik osztályt idén hetvenötén végezték el, s csupán egy akadt közöttük, aki nem folytatja tanulmányait középfokon. Elismerésre méltó ered-1 mény. Minek köszönhető mindez? Aki csak saját tanulmányaiból, vagy hallomásból ismeri az iskola életét, az is tudja, mekkora többletmunkát jelent a nevelőnek a korrepetálás. s a tanórai oktatásba épített „folyamatos korrekció”. Egyéni törődést, testre- vagy inkább személyi adottságokra, ismeretekre szabott feladatokat adni az elmaradóknak. Külön figyelmet fordítani rájuk. Családi környezetben S még egy fontos dolog a tanítási időszakot követő 11 napos pótlófoglalkozásokon nyújtott segítség. Itt sikerült 56 tanuló közül 43-nak behoznia az évközi lemaradást, s megszereznie a hiányzó tudást. Ök tehát magasabb osztályban folytathatják tanulmányaikat. Az oktatás-nevelés szempontjai. ha nem is újak, de korszerüsödőek: egyre nagyobb hangsúlyt kap a mindenoldalú személyiségfejlesztés, a nevelés, a biflázást helyettesítő problémamegoldó gondolkodás. az önművelésre késztető indítékok kialakítása, s az iskolán kívül ismeretszerzés. Így például az iskola szakköreiben, ahoi a népi tánctól a matematikáig, a modellkészítéstől az orosz nyelvig, a tűzoltástól a testnevelésig szinte mindent gyakorolhattak a gyerekek. Az úttörőcsapat. s az iskola nevelői testületé közös célnak tekintette a fiatalok testedzését. A sport- versenyek, az akaraterőt, teherbírást fejlesztő kirándulások, játékok mind hozzájárultak. hogy az iskola kisdiákjai közül több mint 40-en érjenek el első és második helyezést a járási, megyei sport- versenyeken. Sok tanuló járt társaival együtt moziba, múzeumba, l színházba, s százan voltak rendszeres opera- és hangversenylátogatók. Mások az iskola művészeti csoportjaiban keresgélték majdani hivatásuk, vagy hobbijuk irányait, s bizonyára jó néhányan nem hiába ... A sokszínű iskolai életet itt is áthato|£a a felkészülés az új tanterére, a nevelőiskoia megteremtésére. Nevelőtestületi értekezleteken, továbbképzéseken, politikai oktatás keretében hallhattak a pedagógusok új feladataikról, s megvalósításuk módszereiről. Gyakorlati tapasztalatokat cserélhettek a szakmai munkaközösségek tagjai, bemutató tanításokon, ismerhették meg egymás munkáját. Így például a matematikai munkaközösség tevékenysége, nyomán, egységesebbé vált az iskolában a matematikai ismeretnyújtás. s szélesebb körben terjedtek a korszerű módszerek. Az eredmény? Többen zárták sikerrel a tanévet matematikából, mint a korábbi években. Akaraterő, teherbírás A gyerekeket persze nemcsak tanáraik, nevelik. Talán legnagyobb hatással a család van rájuk. Kölcsönös kezdeményezésre javult az iskola és a családok kapcsolata. Fokozódik az érdeklődés az iskola iránt. A fogadóórákon, szülői értekezleteken, őszintébben, s alaposabban ismertetik egymással véleményüket a hivatásos nevelők és a gyerekek szülei. Többször látogatták a tanítók, tanárok tanítványaikat otthon, családi környezetükben. ★ Nevelőiskola Bizony elmúltak azok az idők. amikor elegendő volt így vélekedni: az iskola arra való, hogy ott a tanár ismeretekkel töltse meg a gyerek fejét. Valóban minden emberpalántának el kell sajátítania ma is a korszerű alapműveltséget, de ezen túl olyan képességeket, jártasságokat is meg kell szereznie, amelyek nélkül a ma társadalmában már nem boldogulhat. Nagyobb a tanítók, a tanárok, s a szülők feladata, felelőssége ez ügyben. És nemcsak Budakalászon. Az ifjúsági mozgalom történetéről Ilatrészes sorozat a tv-ben Az ifjúsági mozgalom történetét bemutató, hat részből álló sorozat készítését kezdték meg a televízió ifjúsági osztályának munkatársai. Az első két rész a századforduló ríioz- galmát, a 3. és 4. rész a századfordulótól 1945-ig terjedő, a befejező két rész az 1945 utáni időszakot öleli fel. A munkában történészek, könyvtárosok közreműködésével archívfotókat, film- és levéltári anyagokat, kordokumentumokat használnak fel. Átfogó képet adnak a KISZ- ről, az ifjúsági szövetség keretében kialakult, széles tömegeket megmozgató munkaakciókról, kulturális megmozdulásokról, sporttevékenységről. A teljes sorozat elkészítése előreláthatólag háromévi munkát igényei Az első két rész a tervek szerint már idén elkészül és a jövő év elején a közönség elé is kerül. Orosházi vendégklub A pomázi művelődési házban a napokban a pomázi kertbarátok klubjának orosházi testvérklubját látták vendégül. Műsoros esten, tapasztalatcseréken vettek részt a vendégek. V. G. P. Restaurátorok Szentendrén A II. nemzetközi restaurátor szeminárium résztvevői a minap megtekintettek a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumot. Az Erdei Telep Dokumentumkötet a fél évszázados jubileumra Ünnepélyesen köszöntik Szigetmonostoron az Erdei Telep tagjai vasárnap a munkásmozgalom nagy múltú találkozóhelyének fél évszázados fennállását — amint már jeleztük lapunkban. Az Erdei Telep 50 éves jubileumára ízléses kiállítású kötetet jelentetett meg a KPVDSZ Vörös Meteor Természetbarát Egyesület szigetmonostori Erdei Telepének vezetősége és munkásmozgalmi bizottsága. A kötetet a Szerzők, szerkesztők, tanácsadók, a visszaemlékezésekkel és dokumentumokkal, fényképekkel segítők csakúgy társadalmi munkában készítettek, mint a DÍVSZ budapesti nyomdájának dolgozói. Ezzel egyúttal pártunk megalakulásának 60. évfordulóját is köszöntik. Az Erdei Telep megalakulását, fel- szabadulás előtti történetét ismerteti az első rész. Réti László leírja az 1920-as évek végének történelmi körülményeit, s felrajzolja, hogy a Magyar- országi Szocialista Munkáspárt 1928- as betiltása után, miként fordult a párt a munkás kulturális- és sportmozgalom felé. Ott kereste és lelte meg a dolgozók tömegeiért folytatott harc lehetőségét, útját, tömegbázisát. Ma már sokan nem étnek a könyv szereplői közük Martos Flóra, Ságvári Endre, Vándor Sándor, Braun Éva, Patdky István, Kreutz Róbert. De a telepen készült fényképek megőrizték arcvonásaikat, s az emlékezők szavai róluk is szólnak. Stromfeld Aurél 1927-ig volt a Magántisztviselők Országos Szövetsége természetbarát osztályának elnöke. Ö néz a fényképezőgép lencséjébe egy fél évszázados fotón. Ugyanez a szervezet 200 pengőért öt évre vette bérbe azt az erdődarabkát, amely kezdetben csak néhány hevenyészett sátornak, később egész telepnek lett otthona. S a munkásmozgalomnak, az illegalitásban tevékenykedő, a Horthy-rendőrség elől bújkáló kommunistáknak, a röplapszó- rótonak, segítőinek. tgy vált itt közösségivé az élet, s a pénzbeli szegénységet pótolta a tettek, élmények, érzelmek gazdagsága. Olvashatunk róla, hogyan bújtatták egymást a razziázó kakastollasok elől, hogy pfú- jolták a Dunán német lobogó alatt haladó hajókat, hogyan gyűjtöttek minden alkalmat felhasználva a Vörös Segélynek. A lebukásokról/ s a vidám pillanatokról egyaránt szó esik a lapokon, melyek regélnek. Erdő sűrűjében tartott politikai vitákról, szemináriumokról, amelyeken egy új, igazabb világ épült a résztvevők tudatában, miközben a való világ gazdasági válsággal küzdött, miközben a fasizálódó Ma- gyarprszág új világháborúra készült, miközben a munkásra mundért öltöttek, hogy a Don-kanyarba indítsák. A második rész — Róder László írása — napjainkról, a közelmúltról és a jelenről szól. Már 1946-ban elkezdték a helyreállítást, sokan — mint a. régi időkben — ott töltötték szabadságukat Mások azonban — elvtársak, barátok, rokonok — nem jöhettek: börtönökben, büntetőszázadokban, deportálásban vesztették életüket. Aztán ismét benépesült a telep, amely a pihenni vágyók otthona lett. 1947-től vasúti kedvezményt kaptak a telepre igyekvő természetbarátok, s a komp is járt már. A régi házak romjaiból újak épültek, a szétlőtt deszkákkal foltozgatták a félig, ép falakat... 1952. február 25-e nevezetes dátum. A Pest megyei Tanács ekkor vette köztulajdonba a telepet, s adta bérbe a KPVDSZ Vörös Meteor Természetbarát Egyesületének. Sokat gazdagodott itt az élet. Megszépültek a házak, a közös pihenésre, szórakozásra épületeket húztak. Föl- cseperedett az egykori ifjúmunkások gyermekeinek nemzedéke. De a múltra nemcsak a munkásmozgalmi emlékmű, a három éve avatott múzeum emlékeztet: a közös tábortüzek, az együttes társadalmi munka, a jelmezes karnevál, a Vándor-kórus fellépései is. A telepen ma sincs kerítés a házak körül ... S erről a szellemről tanúskodnak a kötet zárószavai: „Legyünk úgy természetbarátok, tegyük olyan közösséggé telepünket, hogy ne merüljenek feledésbe munkásmozgalmi hagyományaink, hogy a túrák és a pihenés egyben a művelődés, az élmény szépségével, öntudatunk, szocialista elkötelezettségünk erősítésével is gazdagítsa életünket.” Vasvári G. Pál HETI FILMJEGYZET A Keselyű három napja Faye Dunaway, Cliff Robertson és Robert Redford, A Keselyű három napja című amerikai film. főszereplői Amióta kipattant a Water- pate-botrány, divattá vált könyvet írni, filmet csinálni az amerikai titkosszolgálatok tevékenységéről. A fogyasztói társadalomban ez a különben hátborzongatóan zavaros és sötét témakör is fogyasztási cikké vált, mintany- nyi más egyéb. Egyszerű törvényszerűség ez: ha vannak botrányok (márpedig vannak), akkor ez foglalkoztatja az embereket. Ha pedig foglalkoztatja, ezt az igényt, ezt a kíváncsiságot ki kell elégíteni. A közönség „harap” ezekre a dolgokra, könyv, film kitűnően eladható. Aktualitás, kulisszatitkok, ideg- borzolás, egy kis politika, egy kis szex, egy kis verekedés, egy kis lövöldözés — ezekből az alkatrészekből könnyen összeszerelhető az új típusfilm, a politikai krimi. S ha ügyes rendező készíti, és bedob néhány jeles, ismert filmszínészt is, akkor szórakoztató, izgalmas, úgynevezett „jó mozi” jön létre. Ezek a filmek sorban eljutnak hozzánk is. Az utóbbi hetekben már-már folytatásosként nézhetjük őket a mozikban. Nemrég láttuk azt-A* dominó elv című művet, mely arról szólt, miképp manipulál egy titokzatos szervezet egy börtönből rejtélyes útom-módon kiszabadított mesterlövész fegyerucet valami pontosabban meg nem jelölt tendenciájú politikai gyilkosság végrehajtása érdekében. Sejtelmes, félelemmel teli, kafikai légkörű film volt, mely kissé elnyújtottan bár, de azért nagy erővel adta elő ezt a témát. Most pedig itt a következő „folytatás”: Sydney Pollack rendező A Keselyű három napja című filmje. Ez még titokzatosabb, még rejtelmesebb, még jobban tele van a félelem, a fenyegetettség, az életveszély érzetével, s még több benne az utalás az USA különböző titkos- szolgálatainak — itt elsősorban a CIÄ-nek — sötét és zavaros dolgaira. Persze, különbségek is vannak. Itt nem egy íegyenc a főhős, hanem egy kissé habó- kos filosz, aki véletlenül épp egy CIA-intézetben dolgozik (fedőneve: Irodalomtörténeti Intézet). Turner — ez hősünk polgári neve — a szervezetben a Keselyű fedőnévre hallgat, de éppúgy nem ismeri a szervezet felsőbb beosztású embereit, mint A dominó elv hőse. Körülményei viszont úgy hozzák, hogy neki is valamiféle egyszemélyes háborút kell viselnie önnön bőre megmentése érdekében. S míg A dominó elv utolsó képsorán a hősre sze- geződő távcsöves puska célkeresztje lassan megállapodott, Tucker fején, és az így kimerevített képre úszott rá a Vége felirat, nem hagyva kétséget a tényleges végről, addig itt Turner (a Keselyű) úgy búcsúzik tőlünk, hogy érezzük: hiába juttatta el hajmeresztő történetét a sajtóhoz, egyáltalán nem biztos, hogy le is közlik. Szóval idestova már kialakult dramaturgiai sémákról is beszélhetünk ezeknek, a filmeknek a kapcsán. A hatáselemek más kalandfümtípu- sokból — western, krimi — isimertek, legfeljebb á keverés más itt. Épp ezért óva inteném a nézőt, hogy többre tartsa ezeket p filmeket, mint amik; aktuális témájú kalandfilmeknél nem sokltal többek, legfeljebb annyi a plusz bennük, hogy általában tisztességes emberek készítik őket, s ezért hazugságon nem nagyon kaphatók rajta. Viszont kétségkívül sikerfilmeknek készülnek, ezért kritikai élük a látszat ellenére is eléggé tompított. Lehet, hogy a nyugati világban ennyi bírálat, ennyi leleplezés is nagy dolognak számít — mi itt sok újdonságot nem kapunk e filmekből. A nagykövetek arab dégmunkások, akik történetesen Párizsban dolgoznak. Reményekkel telve érkeztek a francia fővárosba, aztán mihamar ki kellett ábrán- dulniuk. Kiszolgáltatottság, kizsákmányolás, faji gyűlölet, megkülönböztetettség vár rájuk; konfliktusok sora, melyekkel környezetük napról napra tudtukra adja, hogy nem tekintik őket a franciákkal egyenrangúaknak, s hogy egyáltalán nem óhajtják a jelenlétüket. . A képlet ismerős, nem egy I film foglalkozott már ezzel ] a témával (pár hete láthattuk I éppen az A félelem megeszi a lelket című NSZK-filmet pontosan hasonló problémákról). ] A most bemutatott francia —tunéziai—líbiai film (rende- i zője Naceur Ktari) mintegy belülről ábrázolja a vendég- munkások helyzetét, érdekes dramaturgia segítségével. A filmnek van ugyan néhány központi figurája, de cselekménye nem annyira a folyamatos eseményelmondásra épül, mint inkább a mozaikokra, apróbb történetekre, melyekből azért lassan összeáll egy jellegzetes kép. így szélesebb horizontú lesz a film, de egyúttal terjengősebb, lassabb, körülményesebb is. A módszer talán jobban megfelel az észak-afrikai arab országok filmnézői által elvártaknak, mint az európai néző által megszokottaknak. Mint híradás egy meglehetősen ismeretlen világból, a film feltétlenül érdekes és jelentékeny. Nagykövetek ven* XXI. olimpiai játékok, 1976. Érdekes módszerű ez a kanadai dokumentumfilm: egy- egy sportágat vagy egy-egy sportolót követ végig a nagy küzdelmek során, s így néhány ragyogóan elcsípett drámai mozzanatot tud bemutatni. A súlyemelők, a tornászok vagy a tizpróbázók nagyobb teret is kapnak, s a magyar öttusacsapatról is roppant érdekes és tanulságos képsorok láthatók. Egyszerűen megcsinált, lélekzetel- állító trükkök nélküli, rokonszenves film. Takács István / 4 l i
