Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-22 / 171. szám
1978. JÜLIT7S 82., SZOMBAT „SünBalázsék szeptemberben ” LÁTOGATÁS A TÁPIÓSZELEI ÓVODÁBAN Tápiószele nagyközségben is évről évre emelkedik az óvodás korú gyerekek száma. A jelenlegi óvoda öt — egyenként 35 tagú, nagy létszámú — csoportot foglalkoztat — mondja Bödő Sánclomé vezető óvónő —, de én a 25—28 gyermekből álló csoportokat tartanám ideálisnak. A felvételnél figyelembe kell vennünk a családi körülményeket, főleg azokat a gyerekeket tudjuk elhelyezni, akiknek a szülei dolgoznak. Így ebben az évben 40 gyerek nem kerülhetett be. Az új óvodaépületet két éve kezdték építeni társadalmi összefogással. Főként a tsz és az Állami Pénzverő helyi üzeme segített. Benne hat csoportot szeretnének elhelyezni, kettő pedig a régi épületben mradna. Ugyanitt alakítják ki a szertárakat a játék- és sportfelszereléseknek. A terület elég nagy, szerencsésen jutottunk hozzá a telekhez. Azelőtt kastély volt itt, majd iskola, aztán lett óvoda. A régi házban most eléggé elavult a konyhai felszerelés, berendezés, az újban ez is egészen másképp lesz. Öt új kolléga Kisegítő személyzetben nincs hiány. Dajkának, konyhai dolgozónak sokan jelentkeznek a községből. Nyolc szakképzett óvónő van, illetve többen közülük most járnak iskolába Pestre és Kecskemétre, ősztől a kollektíva öt szakképzett óvónővel bővül. A csoportok tanterve, hetirendje már az iskolák tantervéhez kapcsolódik. Például azonkívül, hogy hogyan kell a ceruzával bánni, a gyerekek már mértani fogalmakkal is megismerkednek az óvodában. Minden csoportnak kötelezően bevezették a testnevelést, ezenkívül kötetlen foglalkozásként a környezetismeretet, az ének-zenét, az irodalmat. — Fontosnak tartom — folytatja Bödő Sándorné —, hogy a gyerekek már itt az óvodában hozzászokjanak az értékes irodalomhoz, hogy azt megszeressék. Nem könnyű dolog közelhozni a kisgyerekekhez azokat a verseket, amelyek nem kötődnek szorosan valamilyen ünnepséghez, eseményhez. Ügy vettem észre, hogy a Weöres Sándor-versek, mondókák tréfás játékossága áll talán legközelebb a gyermekeink világához. De vannak másfajta nehézségek is. Néha bizony a szülők elmaradott nézeteivel kell szembeszállni; „Jaj, mit szólnak a szomszédok, ha kétszer járja a nagycsoportot a gyerek?” Pedig inkäbb így legyen, mintsem az első osztályt ismételje meg! Nemcsak tantervben kapcsolódik az óvoda az iskolához, hanem jó viszonyban van a napközi otthonnal is, látogatással szoktatják nagycsoportosaikat az iskolásélethez. ...és a kertben Ha jó az idő, az óvodások a kertben szervezett foglalkozásokban vesznek részt. Van KRESZ-parkjuk, vannak kerékpárok, padok, vastaligák. Ezeknek karbantartását a helyi üzemek vállalták társadalmi munkában. Mindig gondoskodnak az óvónők valami változatosságról: ősszel söpörnek, tavasszal a veteményeskertben foglalatoskodnak a gyerekek. A saját termést el is fogyasztják. Ha rossz az idő, előkerülnek a diafilmek. A gyerekek egymás mellé kuporodva figyelik Borika néni, dr. Kiss Árpádné meséjét. A középsősök mondó- kákát mondanak Sün Balázsról, aki hetedmagával lakik egy kis házban, a hely. azonban szűknek bizonyult a hét testvér számára. Sün • Balázs elindul hát, hogy új házat építsen maguknak. Augusztus húszadikán átadják a hattantermes új óvodaépületet Tápiószelén. Szeptembertől hat új csoport kap otthont a központi fűtéses, modern, jól felszerelt épületben. Sün Balázsék új házba költöznek. Szepesi Dóra Emlékkiállítás nyílt Vácott Földváry Csaba máíveiből Föláfvá&y Csaba iparművész tavaly alig 35 évesen elhunyt. Az emlékére rendezett kiállítás tegnap délután nyílt meg a váci Madách Imre Művelődési Központban. A megnyitón, amelyen részt vett Tari Kálmán, a városi tanács elnökhelyettese is, Koczogh Ákos művészettörténész mondott beszédet. Méltatta a fiatal művész munkásságát és vázolta életpályáját. Földváry Csaba 1943-ban született Budapesten. Az Állami Pénzverőben szerzett szakmai képzettséget, 1963-ban pedig az Iparművészeti Főiskolán diplomát. A Pénzverőben töltött évek jó szakmai alapot adtak, a főiskolán el- töltötteké pedig a korszerű ízlés felé tágították látókörét. Bár életműve nem teljesedhetett ki: egyéni stílusának jegyei, világosan láthatók. Művészetében ötvözte a hagyományt a jelennel A talaj tálán kozmopolitizmussal szemben hagyományaink díszítő elemeinek vonalrendszerével és ritmusvilágával élt. Földváry Csaba sokoldalú művész volt. Jól bánt az ezüsttel, féldrágakővel. rézdomborításait. plasztikáit szervesen a közterekhez készítette, s falat díszítő bőrmunkái dekoratív szépségűek. Köztéri munkái közül kiemelkedik a váci tanács folyosóján lévő térrács, a zsámbéki tanítóképző főiskolai tagozat világító- testjei, a váci dísztribün domborműve. valamint az esztergomi Napsugaras Kapu kovácsoltvas zára. Földváry Csaba lakóhelyéül Vácot választotta. A város nemcsak a letelepedést jelentette, hanem életcélt Is: környezete és közössége formálását A kiállításon, mély augusztus 8-ig tekinthető meg a művelődési központ 40-es termében. Földváry Csaba mintegy félszáz munkáia látható. Lengyel műkincsek A sok évszázados magyar— lengyel történelmi kapcsolat ereklyéi tárulnak a látogatók elé az Iparművészeti Múzeumban pénteken megnyílt kiállításon: a Lengyel Nép- köztársaság nemzeti ünnepe, s a magyar—lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 30. évfordulója alkalmából mutatják be a magyar gyűjteményekben őrzött lengyel műkincseket. A kiállított több mint 100 műtárgy zöme iparművészeti alkotás. XV—XIX. századi lengyel és idegen mesterek műve — ötvös-, textil-, könyvkötészeti remekmű —, s Lengyelország területéről származott hazánkba ajándékozás, műgyűjtők, kereskedők révén. Közös érdek — hasznos eredmény FELNŐTTOKTATÁS A PESTVIDÉKI G ÉPGYÁRBAN Július a szellemi betakarítás időszaka is. A Pestvidéki Gépgyár neveztes arról, hogy ösztönzi és sokoldalúan támogatja dolgozóit a továbbtanulásban. Gazdasági vezetőinek csaknem nyolcvan százaléka saját nevelésű, jól felkészült szakember. — Mit tettek az elmúlt oktatási évben ennek az eredménynek a megtartásáért? — kérdezem Katkics Ottót, a személyzeti és szociális főosztály oktatási előadóját. Kedvező feltételek — A felnőttoktatás nagyon sokrétű feladat. Gyakorlatilag az általános iskola befejezésétől a szakmásító és üzemszervezési tanfolyamokon keresztül az egyetemek szakmérnöki képzéséig terjed. Dolgozóink taníttatásával kettős célt kívánunk elérni: részben a vállalat szellemi utánpótlását megalapozni, részben a közművelődési határozatnák megfelelően az egyén szakmai és általános műveltségét gyarapítani. Ehhez nagyszerű lehetőséget nyújt a KGM Szakoktatási és Továbbképző Intézete. Tavaly a technikusminősítő, idén a mesterszakmunkásvizsga volt az az újabb továbbképzési forma, mellyel dolgozóink egy-egy rétegének szakmai — és ezzel párhuzamosan anyagi — előrelépését segítettük. Akik mester-szakmunkásvizsgát tettek fizetésemelést kaptak, ugyanakkor kedvezőbb bérkategóriába kerültek. Hasonló kedvezménnyel járt a nyolc általános befejezése, illetve a betanított munkásaink részére indított szákmásító tanfolyam elvégzése. A kötelező kedvezményeken kívül a gyár sokféle módon segíti a továbbtanulókat. Ingyen kapnak például tankönyveket az általános iskolába jelentkezők. Eredményüktől függően megtérítik a szakmásító -tanfolyamok és a technikus- minősítők tandíjait is. Szitár Mária, az általános gyáregység ügyvitelszervezője ebben a tanévben fejezte be a Bánki Donát Gépipari és Műszaki Főiskola kihelyezett tagozatán a műszaki rendszerszervező szakot. Arról érdeklődöm, milyen kedvezményben részesült a főiskola elvégzése alatt? — Minden konzultációra és vizsgára Miskolcra kellett utaznom. Nagy segítség volt. hogy ezekre a napokra munkaidő- kedvezményt kaptam és nem kényszerültem tanulmányi szabadságom kivenni. Gyáregységvezetőm, Sebessi György javaslatára pedig utazási és szállásköltségeimet is megtérítette a vállalat. De említhetném még műszaki könyvtárunkat is, ahol minden szakirodalmat megtaláltam. — A sok segítség mellett ér- tere valami hátrány is? A MEGYEI MŰVELŐDÉSI KÖZPONTBAN Újdonságok a reneszánsz zenéből Sajnos, az idei nyár hangverseny- krónikáit mindig időjárásjelentéssel kell kezdeni. A héten Szentendrén rendezett Tinódi-koncert is a szeszélyes, esős hideg miatt a Barcsay-gyűjtemény kertjéből zárt helyre, a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár halijába szorult, s immár másodszor kapott lehetőséget az április végén avatott múzeum hangverseny célokra kialakított kertje, hogy akusztikájáról meggyőződhessünk. Így tehát a Barcsay-gyűjtemény nélkül, mégis a mester főműve, a Szentendrei mozaik élő jelenlétében élvezhettük a reneszánsz muzsikát. A mozaik csodálatos, fekete, bairna, arany kontrasztjai nemcsak illettek a zenéhez, hanem nagyszerű alaphangulatot teremtettek, és kiegészítették, teljessé tették a zenei élményt. A BM Tűzoltóság Tinódi Kamarazenekara nazánkban az egyetlen olyan hivatásos együttes, amely reneszánsz, és barokk dalokat korabeli hangszereken ad elő. Sajátos, a mai kor emberének ismeretlen formájú és nevű fúvósok: a pommer, ami az oboa akkori megfelelője, a dulcian, amely a fagott korai változata, a cink, a fatrombita, és a krumhorn, amelynek már nincs is mai megfelelője, a vonósok között pedig a viola da gambák hozzák vissza a kor hangulatát, hitetik el a nézővel a reneszánsz udvarok légikörét, játékos, mégis méltósággal teli zenei élményt adva. Elsőként Josquin és de Orto feldolgozásában egy XV. századi ismeretlen szerző chansonja, a „se je perdu mon ami...” hangzott el. Fátyolos szomorúságon, büszkeségen át jut el a megbocsátás felszabadult vidám öröméig a dal. Giovanni Gabrielli Három can- zona című művét a játékosság, ünnepélyesség, jókedv jellemzi. Ezek éreztetése már kevésbé jól sikerült, viszont a következő műsorszám, a Magyar táncok a XVI—XVII. századból előadása mindanyiunk számára élményt nyújtott. A magyaros erővel, mégis olasz hajlékonysággal és francia finomsággal teli mű magával ragadó előadásban szólalt meg az együttes hangszerein. Az utolsó rész, amely mai szerzők feldolgozásában is gyakran hallható, olyan fergeteges ütemben, férfias táncritmusban hangzott el, hogy a nézők önkénytelenül is tapsolni kezdtek. Az est második részében különleges csemegéhez jutottak a kamarazene kedvelői. A németalföldi kalandor zeneszerző, Daniel Speer zenés regényét I a török kori Budáról csak a szakiroda- lom tartotta eddig számon. A szerző hányatott élete során került a török kori Magyarországra, s az itt lejegyzett táncokból alakította ki darabját. Ebből a korból ez az egyetlen fennmaradt magyar zenei anyag. Egy német, könyvtárból szerezte meg a Tinódi együttes a kotta fotóját, így egyedüli birtokosai hazánkban ennek a műnek. A „Türkischer Eulenspiegel története a bolondról szól, aki lóvá teszi a törököket, sőt még a szultánt is becsapja, kigúnyodja. A versszakokat az akkori ismert és játszott táncszámok választják el egymástól, illetve kötik egységes csokorba. Magyar, lengyel, román, orosz táncok szerepelnek közöttük. Jékely Zoltán fordításában jól énekelhető, játszható, kedves, fordulatos mesét hallhattunk a három énekes: Fülöp Attila, Prevoz János, és Gulyás Dénes előadásában, kár, hogy nem egységes színvonalon. A nagy sikerű darabbal a közeljövőben a szélesebb közönség is megismerkedhet, mert a napokban készült el a tv felvétele a Tinódi kamarazenekarral. A karmester, Mosóczi Vilmos otthonosan mozgott ebben a zenei közegben, s különösen a Magyar táncok, valamint a Speer-darab tolmácsolásával szerzett emlékezetes perceket. A reneszánsz est végül is teljes sikert aratott, a terem megtelt hallgatókkal, akik a régi idők zenéjéből most valami újat kaptak. Hajós Anna — A tanulással és utazással töltött távoliét olykor meglátszott a prémiumon. Bereczki Károly esztergályost a forgácsolóüzem egyik marógépe mellett kerestük fel, hogy megkérdezzük, mit nyújtott részére a technikusminősítő vizsga? — Szélesebb szakmai látókör^ és még egy szakmát. Most már marógépen is önállóan dolgozom és jobban keresek, mint korábban az esztergán. Bár külön béremeléssel nem jutalmaztak, a tanulmányi eredményem arányában visz- szatárítették tandíjamat. Emellett lehetőségem van arra, hogy idővel fölkerüljek a gyártmányfejlesztési osztályra. Most azonban itt van nagyobb szükség rám. Alapos tájékoztatás A közművelődési határozatnak megfelelően a Pestvidéki Gépgyár pártbizottsága is sokat törődött a felnőttoktatással. Agitációs- és propaganda- bizottságának tagjai, köztük Kovács Tiborné, fölkerestek a nyolc általánost el nem végzett dolgozókat és elbeszélgettek velük. — Hogyan fogadták az érintettek a látogatásokat? — Általában szégyelltek és nem szívesen beszéltek arról, hogy nincs .meg az általános iskolájuk. Ezért csak nagy tapintattal lehetett eredményt elérni. A harminc év alattiak között kevés iskolázatlan dolgozónk van. Többségük inkább abból a korosztályból került ki, amelyik a háború alatt volt ti- zenkét-tizennégy éves, vagy a háború előtt kellett volna általánosba járnia. Mi mindenkit megkerestünk. Sokan megörültek. hogy a tanulás lehetőségéről tájékoztattuk őket. és ma már hálásak mindezért. Néhá- nyan szakmai tanfolyamra is járnak közülük. Mások, sajnos több fiatal is, elutasította a tanulásnak még a gondolatát is. I Strausz Gizella, huszonegy | éves takarítónő, kétgyermekes édesanya, idén fejezte be jó eredménnyel a hetedik-nyolcadik osztályt. Öt nem kellett nagyon biztatni a tanulásra. — En mindig szerettem tanulni. De nyolcán voltunk testvérek és aráikor legkisebb öcsém megszületett, anyánk olyan beteg lett, hogy rám maradt a család minden gondja. Hamar felnőtt lettem. Gyorsan férjhez mentem. Most meg már egyedül élek a két gyerekemmel. Nekem nagyon jó volt, hogy a halásztelki iskola idejött a gyárba, hogy ingyen kaptam a tankönyveket, egy kis szabadságot, meg sok- sok biztatást. Katkics Ottóval már beszéltem arról, hogy ősszel megpróbálnék egy szak- középiskolát. Remélem. ezután is megkapom azt a sok támogatást és sikerrel elvégzem. A felnőttoktatás jelentős áldozatot követel a vállalat vezetőitől és egész kollektívájától. Milyen eredményei vannak, amiért mégis érdemes csinálni? — kérdezem Závori Ernő személyzeti osztályvezetőt, Mi a legfontosabb? — A dolgozók tudásának növekedése, szakmai sokoldalúsága a legfontosabb eredmény. Ez hasznos nekik is, hasznos a vállalatnak is, mert hozzáértőbben, az egyre növekvő követelményeknek megfelelően tudják ellátni munkájukat. Ügy véljük, hogy a kedvezmények, amit tanulásukhoz nyújtunk, vonzza az embereket és a fluktuáció is alacsonyabb. A felnőttoktatás kedvező hatásának tekintjük, hogy évek óta saját nevelésű szakemberekkel tudjuk betölteni a megüresedett vezetői állásokat. Ha pedig szélesebb perspektívából nézzük ezt a kérdést, látnunk kell, hogy dolgozóink iskolázottsága elősegíti kulturális igényük növekedését, . életük tartalmi gazdagodását Is. / Zelei Atilla ~ KÉVÉS A RAKTAK Konténerben utazik a tankönyv Még javában tart a vakáció, a Könyvértékesítő Vállalatnál azonban most tetőzik a „tankönyvcsúcs”. Az ünnepi könyvhetet és a téli könyvvásárt is meghaladó próbatételéről Drucker Tibor, a Könyvértéikesítő Vállalat igazgatója nyilatkozott: — Az elmúlt évekhez viszonyítva kedvezőbb a helyzet, a kiadók és a nyomdák ugyanis összehangoltabb, tervszerűbb munkájának eredményeként a tankönyvek 95 százaléka, példányszámuk mintegy 90 százaléka már raktárainkban van. A nyomdák ígérete: a ma még hiányzó könyvek felét július 31-ig megkapjuk. Szeptember első napjaiban az általános iskolások, a szakmunkásképző intézetekben tanulók és a közép- iskolások is kézbe vehetik az iskolaév zökkenőmentes kezdéséhez nélkülözhetetlen tankönyveket. — Elgondolkodtató adat, hogy míg 1938-ban, Magyarországon összesen 2400 mű mintegy 9 millió példányban jelent meg — s ezeknek mintegy 25 százaléka ponyva volt —, addig az idén, csak tankönyvekből készül annyiféle, mint negyven éve. A tanulókhoz kerülő kötetek példányszáma pedig meghaladja az akkor teljes könyvkiadás háromszorosát; összesen 32 millió példány hagyja el a nyomdákat. Az új oktatási évre 14-féle reformtankönyvet juttatunk el a tanulókhoz 46 millió példányban, ebből kilenc kötet — mintegy 2,5 millió példányban — a kis elsősök iskolatáskájába kerül. Akik eddig kézbevették, egybehangzóan állítják, vetekszik a legszínvonalasabb mesekönyvekkel. — A tankönyvek több mint 85 százaléka, csaknem 25 millió példány, a Tankönyvkiadó gondozásában jelenik meg. Ezenkívül vállalatunk állandó kapcsolatban van az Akadémiai, a Közgazdasági, a Medicina, a Mezőgazdasági, a Műszaki és a Zenemű kiadóval, valamint a Kartográfiai Vállalattal, amelyek ugyancsak készítenek tankönyveket. — Raktárainkból naponta 35—40 konténerben, s négyöt pótkocsis teherautóval indítjuk útjára az ország szinte minden részébe a tankönyveket.' Az 5800 általános iskolát ellátó 142 áfész-üzletbe. az 1400 alsófokú iskolát kiszolgáló Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalat boltjába, s a fővárosi általános iskolákról gondoskodó 70 Állami Könyv- terjesztő Vállalat boltjába várják vállalatunktól a tankönyveket. Létszámgondjainkon kívül az is nehezíti munkánkat. hogy kevés a korszerű raktárunk. Mintegy 18 millió forint értékű tankönyv például csaknem ezer négyzetméteren a szabadban, ponyvával letakarva • várja a kiszállítást. S nemcsak mi küszködünk a raktározási gondokkal, hanem a fogadó kereskedelmi vállalatok is. Sok múlik az Iskolák segítő szándékán, a tankönyvellátásért érzett felelősségükön. Az üresen álló torna- és tantermek enyhíthetnének a bolti raktárhiányon. Néhány helyen az oktatási intézmények érthetetlenül elzárkóznak a segítségtől — vagy vezetői magas bérleti díjat kérnek a tárolásért. Szerencsére azonban nem ez: a jellemző. Bízunk abban. s ezért minden tőlünk telhetőt elkövetünk, hogy a tanévkezdés első napiaiban minden iskolás kézbe veheti a nélkülözhetetlen ismereteket hordozó köteteket. á I
