Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-21 / 170. szám

/ PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXII. ÉVFOLYAM, 170. SZÁM AHA 80 I'Sí.LEI! 1978. JŰLIUS 21., PÉNTEK Áhitozás H árom hivatalos levelet mutat a városi tanács illetékese, mindhárom­ban ugyanaz a panasz, az illendőbb formát, az észre­vételezést öltve. A panasz tárgya, már megint nem juthatott hozzá a gyár az általa igényelt szakmunká­sokhoz a most végzett ifjak közül, a helyszín pedig Vác, bár lehetne éppenség­gel a megye bármelyik ipa­rosodott települése, ezekben a hetekben mindenütt egy­forma a jajszó, már me­gint ... Igen, már megint, mint évek óta mindig, s ezért csodálatos naivitás a változatlan áhitozás a mun­kaerő után, holott vala­mennyi illetékes tudja: reá­lis remények nincsenek. Évek óta nem változott lényegesen a Vácott foglal­koztatott ipari dolgozók száma, eközben azonban je­lentősen módosult a terme­lőhelyeken a technikai, technológiai környezet, s fejlődik napjainkban is. Olyan eszközöket állítanak munkába, amik termelé­kenysége — így például az Egyesült Izzó fényforrás- gyárának új üvegolvasztója és feldolgozó sora, o Ma­gyar Hajó- és Darugyár te­lepén a konténerszerelő és -festő szalag — a korábbi szint hat-tízszeresét éri el. Ezek a gépek, berendezések azonban — éppen teljesít­ményüknél, azaz szerkesz­tésüknél fogva — sokkal bonyolultabbak, mint vol­tak elődeik, nagyobb hoz­záértés szükségeltelik mű­ködtetésükhöz, javításukhoz és karbantartásukhoz, s bo­nyolultabb az a technológia is, aminek alapján a termék elkészül. Ha mindezeket fi­gyelembe vesszük, akkor korántsem hat meglepően az a tény, hogy a városban állandósult a szakmunkás­hiány, sokkal feszítőbb, mint általában a munka­erőhiány, s már-már aka­dályává válik a műszaki fejlesztésnek, a technológiai rekonstrukciónak, a megte­remtett árukibocsátási fel­tételek maradéktalan hasz­nosításának. A megye ipari települései közül ez a mind élesebben megmutatkozó el­lentmondás legjobban a vá­ci üzemeket sújtja, ám másutt sem sokkal egysze­rűbb a helyzet. A munka­erő kvalifikációja — aho­gyan ezt sízakszerűen meg­fogalmazzák — elmarad az általános technológiai szín­vonal mögött, s ugyanak­kor a munkaerő képzettség szerinti összetétele nem ta­lálkozik a termelés támasz­totta igényekkel. K övetkezetes,1 de keser­ves erőfeszítéseket tesz a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat arra, hogy egyrészt saját szakmunkástanulóiból, más­részt a felnőtt, dolgozók szakmunkásvizsgára előké­szítő tanfolyamainak hall­gatóiból utánpótlást teremt­sen elő, de ennek ellenére legfőbb gondjuk ugyanaz, mint ami a váciaké: fej­lesztési terveiket újra meg újra megakasztja a kellően képzett emberek hiánya. Azaz nemcsak az iparban, hanem az építőiparban szintén szorít a cipő, s tágít­va a kört, emiatt szenved­nek a kereskedelemben is. Amint azt például o Nyu­gat-Pest megyei Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat igazgatója megfogalmazta, egy szakképzett eladó há­rom szakképzetlennel fölér, ám ha az utánpótlást nézik, akkor akad egy — szakkép­zetlen ... ' Általános gondról kell te­hát beszélnünk, csak az a furcsa ebben, hogy amíg az egyik oldalon ilyen ész­revételek sorakoznak, a másikon ezzel homlokegye­nest ellenkezőek a tények, hiszen soha nem tanultak annyian szakmát hazánk­ban, mint a legutóbbi más­fél évtizedben! A megye szakmunkásképző intézetei­nek hálózata, ha nem is látványosan, de lassú mér­tékben javíthatta az oktatás feltételeit, némileg korsze­rűbbek lettek a tanműhe­lyek, s mint azt az üzemi tapasztalatok igazolják, a most végzett szakmunkás- tanulók ismeretszintje — vizsgálatot folytattak ennek fölmérésére — jóval meg­haladja a tíz évvel ezelőtt munkába állókét. Sok min­den történt tehát a változás érdekében, s úgy rémlik mégis, a helyzet egyre rosz- szabb, egyre kevésbé képes az oktatás megfelelő szám­ban szakképzett munka­erőt a termelőágazatok rendelkezésére bocsátani. L átszólagos az ellent­mondás, valójában egészen másról van szó. Arról, hogy a képzés fejlesztése és a termelés át­alakítása más és más tem­póban ment és megy végbe, s emiatt a tényleges szük­ségletek kielégítése is áhíto- zássá válik, ami egyre sú­lyosabb akadálya a korsze­rű ipari állóeszközök meg­felelő működtetésének. Vi­lágosan és szókimohdóan megfogalmazza ezt az MSZMP Központi Bizottsá­ga 1977. október 20-i ülé­sének határozata — a ter­melési szerkezet és külgaz­dasági politikánk fejleszté­sének hosszú távú irányel­veiről —, amikor kimond­ja: „Csak olyan célok és feladatok . meghatározására kerülhet sor, amelyek mun­kaerőigénye — mennyiségi­leg és minőségileg — ki­elégíthető. Figyelembe kell venni a munkát keresők szakmai, foglalkozási szer­kezetét és a munkaerő te­rületi megoszlását is. Meg kell akadályozni, hogy át­meneti, helyi munkaerő-fe­lesleg lekötése érdekében tartós kapacitások létesül­jenek. A termelési szerke­zet fejlesztése magasabb általános műveltségű, az új szakmai feladatokat, az új technika alkalmazását gyor­san elsajátítani képes mun­kaerőt igényel. Oktatási és képzési rendszerünk a je­lenleginél hatékonyabban segítse elő a dolgozók szak­mai, foglalkozási, mobilitási képességének növekedését, a gyorsan változó munka­helyi struktúra igényeihez történő igazodását. A mun­ka melletti intézményes to­vábbképzést és átképzést az oktatási, képzési folyamat szerves részévé kell tenni és ennek keretében megolda­ni a konkrét munkahelyi követelményekhez igazodó képzést.” Hosszabban idéztük a ha­tározatot, éppen azért, hogy érzékelhetővé váljék: a megoldás nem egy irány­ban kínálkozik, a mai gon­dokat holnapra nem sike­rül enyhíteni, s még ke­vésbé sikerülhet eltüntetni. A folyamatosság azonban föltételezi, hogy a panaszok — legyünk engedékenyek: az észrevételek — ismétlő­dő fogalmazgatása helyett minden érintett azt kutassa, ő mit tehet a változás ér­dekében, mivel járulhat hozzá a megoldáshoz. Ilyen levelek azonban a taná­csokhoz nem érkeznek. Mészáros Ottó Kádár János fogadta René Urbanyt Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtök délelőtt fogadta Re- né Urbanyt, a Luxemburgi Kommunista Párt elnökét, aki üdülésre érkezett hazánkba. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón véleménycserét folytattak a nemzetközi élet fejleményeiről, a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom helyzetéről és a két testvérpárt együttműködésé­nek kérdéseiről. Nemcsak az üdülőszezonban, jó ideje már. az év többi hó- napjáDan is, egyre nagyobb lorgalmi akadályt okozo.t az elavult, keskeny tahitótialui Kis-Duna híd. Fontos útvonal, hiszen ez köti össze a 11. sz. országos főutat a Dunával körülzárt Szentendrei-sziget községeivel. A váci rávnez igyekvők is csak erre juthat­tak át a jobb partról. Az 1916—17-ben helyreállí­tott híd sorsát, — elődjét még a háborúban lebombázták — 1972-ben pecsételték meg. Ügy döntöttek, új híd kell. Az ere­deti terveknek megfelelően 1976. tavaszán láttak neki az előkészületi munkáknak és a használatba vétel idejét 1973. júliusában jéiölték meg. Ter­mészetesen a forgalom zavar­talan lebonyolításáról is gon­doskodniuk kellett a szakem­bereknek. Mintegy húsz mé­terrel húzták el a régi hidat pilléreiről és a hídfőkről, s he­lyezték acélcsövekből épített ideiglenes támaszokra. Az új hídhoz a felújított meglevő alapokat használták fel, tete­mesen csökkentve ezzel az építkezés költségeit. A két forgalmi sávú és jár­dákkal ellátott híd teljes hosz- sza hétszáz méter. Kétszáz mé­Séta a hídon. Barinkat Oszkáraőt és Kiss Dezsőt a generálkivitelező Hídépítő Vállalat főmérnöke, Oroszlán László kíséri térén ível át a folyó fölött. A száznégymillió forintos köz­lekedési létesítmény külön A Pest megyei Zöldért célja: Kifoqástalan áruellátás Bár a zöldség-gyümölcs szezonnak ugyancsak az ele­jén tartunk, a Pest megyei Zöldérínél máir elkezdték a jövő évre szóló szerződések előkészítését. Egy ilyen labi­lis ágazatban lehet egy évvel előbb reális szerződéseket köt­ni? — kérdeztük Horváth Mi- hálytól, a vállalat igazgatójá­tól. — Szerződések nélkül nem tudná rule biztonságosan dol­gozni. A Zöldért célja, hogy felségterületén megteremtse a szükséglet (a kérésiét) és a kínálat összhangját. Tavaly például káposzta- és gyökér­félékből feleslegünk volt, s ezárt az idén kevesebbre szerződtünk. Lényegesen több árut kötöttünk le viszont paprikából és görögdinnyé­ből. — A zöldség- és gyümölcs­termesztésnél, s felvásárlás­nál, majd az értékesítésnél azonban az időjárás kiszá­míthatatlan diktátorként köz­beszólhat — mondja az igaz­gató. — Most például több paprikát és paradicsomot le­hetne eladni. Ehhez csökken­teni kellene az árakat, ami­nek egyik feltétele azonban a nagyobb mennyiség. De az időjárás ellenünk dolgozott, s a késői fagyok még a fóliás zöldséget is visszavetették. Je­lenleg az árak magasabbak a tavalyinál. — A szerződésekben a fel- vásárlási áraluit nem rögzí­tik? — A zöldség, a gyümölcs és az újburgonya szabadáras cikk. Néhány alapvető ter­méknek állami védőára van, a nagyobb hányad pedig ga­rantált áras. Ez azt jelenti, hogy bármilyen nagy meny- nyiséget termelnek, a felvá­sárlási ár nem mehet lejjebb a szerződésben garántált döm- ping árnál. A garantált ár egyébként az önköltséget és a minimális hasznot tartalmaz­za. Garantált áras többek kö­zött a paprika, a paradicsom és a zöldbab. Az őszi burgo- -nyának, a téli almának és a vóiúshagymanak viszont ál­lami ára van, amit a termés mennyiségének és minőségé­nek ismeretében állapítanak meg. — Ha viszont nagy a ke­reslet, akkor a piacon emel­kednek az árak ... Ilyen eset­ben a Zöldért mennyit fizet a termelőknek? — Mi is emeljük a felvásár­lási árakat, vagyis a garantált áraknál többet adunk. A vállalat mintegy tizenöt százalékos rátartással kilenc­ezer vagon, termék idei fel­vásárlására kötött szerződést. — Saját boltjainkban, ame­lyekből több mint száz van a megyében, az áru tíz-tizenkét százalékát adjuk el. Har­mincöt százalékát az áfészek- nek, a közülieteknek és az ál­lami kereskedelemnek, s öt- ven-ötvenöt százalékait pedig a fővárosi Zöldértnek, s más megyei társvállalatoknak, to­vábbá a külkereskedelemnek és a feldolgozóiparnak adjuk el. ­— Kockáztat-e a Zöldért? — A jó kereskedő a fo­gyasztó kifogástalan ellátásá­ra, a tisztes haszonra és cse­kély kockázatra törekszik. Kockázat nélküli piac azon­ban nincs. Amire szerződtünk, azt át kell vennünk, és nem biztos, hogy megfelelő áron el tudjuk adni. A felvásárlás és továbbadás ütemezésénél is van kockázat. A partnereink például velünk hetvenkét órá­val előbb közüli, hogy miből mennyit kérnek. Ügy mond­juk, hogy lehívják-az árut. Mi pedig a termelőkkel negyven- nyolc órával előbb állapodunk meg a szállítás ütemében. Eddig minden rendben is van, de aztán jön egy vihar, vagy egyszerűen esni kezd az eső, s „megáll az élet”. A zöldsé­get nem szedik fel, mi nem tudunk felvásárolni, s nincs mit eladnunk. — A kiskerttulajdonosok és a háztájiban gazdálkodók termékeit megveszne a Zöl­dért? — Ahol telepünk van, ott igen. És azokban a boltokban, ahol szükség van a fris-s árura. Az ilyen jellegű felvá­sárlás azonban elsősorban az áfészek feladata. Mi azt sze­retnénk elérni, s ezt tanács­adással és egyéb módon se­gítjük, hogy a kiskerttulajdo­nosok és a háztáji termelők az áfészek, a szakszövetkeze­tek, valamint a termelőszö­vetkezetek szervezésében, szervezett keretek között te­vékenykedj enek. Szenté Pál érdekességgel is bír. Hazánk­ban első ízben itt hegesztet­ték a helyszínen a hídszerke­zeteket. A híd pályalemezét pedig szintén a helyszínen elő­regyártott vasbeton pályatáb­lákból állították össze. Nem mindennap kerül sor olyan ünnepi eseményre egy községben, mint a hídavatás. Érthető hát. ha több százan voltak rá kíváncsiak, a köz­ség apraja-nagyja, turisták és nyaralók tucatjai. Részt vett az avatási ünepségen Barinlcai Oszkárné, az MSZMP Pest megyei bizottságának titkára. Császár Ferenc, a Pest megyei Tanács elnökhelyettesén kívül a szentendrei járás és az érintett községek több állami és politikai vezetője. A nemzetiszín szalagot Kiss Dezső, közlekedési és posta­ügyi miniszterhelyettes vág­ta át. A legifjabb magyar hí­don megindult a forgalom. D, Gy. &ESZ csúcs Heves viták Folytatódott a Szudán! fő­városban az AESZ 15. csúcsér­tekezlete. Khartúmban nagy visszhangot váltott ki mind a küldöttségek, mind a nemzet­közi sajtó köreiben az előző napi két utolsó felszólalás. Egy-egy haladó afrikai ország vezetőjének beszéde megfi­gyelők szerint a választóvíz szerepét tölthetik be ezen a csúcsértekezleten. (Kommentárunk a 2. oldalon) Őrük az új búzát Megkezdték az új búza őrlését a ceglédi malomban. Három­száz vagonnyi gabonát vásárolnak fel a közeli napokban, melyet 50 százalékos arányban kevernek majd a régi búzá­ba. Az első szállítmány július 13-án a jászkarajenői Árpád Tsz-ből érkezett. A szerződések alapján legjelentősebb szállítójuk a ceglédberceli Egyetértés Tsz. Bozsán Péter felvétele Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte I. Baudouin királyt, Bel­gium nemzeti ünnepe alkal­mából. Havasi Ferenc, a KB titkára köszöntötte Sugár Lajost, a párt- és a munkásmozgalom régi harcosát, a vasasszakszer­vezet központi vezetőségének tagját 70. születésnapja alkal­mából az MSZMP Központi Bizottsága nevében. Jelen volt Jakab Sándor, a Központi Bi­zottság osztályvezetője és Her- czeg károly, a vasasszakszer­vezet főtitkára. Púja Frigyes, külügyminisz­ter táviratban üdvözölte Gior­dano Bruno Reffit, San Marino Köztársaság új külügyi állam­titkárát. Tadcusz Pietrzak, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete és felesége Len­gyelország újjászületésének 34. évfordulója, nemzeti ünnepe alkalmából csütörtökön foga­dást adott a rezidenciáján. A fogadáson részt vett Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese. Havasi Ferenc, a Központi Bi­zottság titkára, Trautmann Re­zső, az Elnöki Tanács helyet­tes vezetője, Bíró József, kül­kereskedelmi, Polinszky Ká­roly oktatási miniszter, Roska István külügyminiszter-helyet­tes. k i Teljes hossza hétszáz méter V. Hídavatás Tahlfétfaiim

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents