Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-20 / 169. szám

1978. JŰLITJS 20., CSÜTÖRTÖK 7 \Jtmay Budajenő emlékei Pest megyében nagyon sok értékes, műemlékekben és nép­rajzi kincsekben gazdag város és község található. Most nem­csak ilyen közismert építészeti remekekben és régiségekben gazdag helységekre gondolunk, mint Szentendre, Zsámbék, Vác, hanem egészen kis — szinte névtelen településekre —, amelyek mellett a rutinos turista, a régiségek kedvelője is elmegy. Olvasónk levelében egy ilyen kicsi, de nagyon szép községre, Budajenőre szeretné fölhívni az érdeklődők figyelmét. Vasárnap van. Az első busz- szal érkeztem a faluba. Em­berrel még nem találkoztam, de a természet már ébredezik. Utam a temető mellett egy dombra visz, ahol most is áll az öreg templom. Az ősi tele­pesek neveit őrzik a régi sír­kövek, sírkeresztek. Maga az öreg templom a régi századok­ból származó értékes, gótikus remekmű. Erős alapra épült, vastag falazattal, a négy égtáj felé kiképzett tám. és lábpil­lérekkel. 1703-ban szász telepesek köl­töztek ide. Látástól vakulásig irtották az erdőt, hogy na­gyobb, otthonosabb legyen a falu. Régi iratok őrzik a felvi­rágzást követő nagy csapás, az 1739-es pestisjárvány emlékét. Szinte minden második ember a járvány áldozatául esett. A régi telepesek mellé újak köl­töztek, elhatározásuk közös volt a régiekkel: összefogni és Válaszol az illetékes Június 29-i számunkban je­lent meg riport a budakeszi lakótelepiek panaszairól a Pos­tabontásban. A levélírók arról panaszkodtak, hogy a Széche­nyi út helyreállítását vállala­tunk, a Tigáz még nem végezte el. Sajnos, a gázvezeték építési munkái is elhúzódtak az im­portanyag-ellátás késedelme miatt. A munkálatokat végül tavaly októberben fejeztük be. A Széchenyi út burkolata régi, nagy kockakőből készült, s az idén alvállalkozónknál, az Üt­és Vasútépítő Vállalatnál már nem dolgozott olyan szakem­ber, aki ezt az útburkolást el tudná végezni. Idén áprilisban sikerült elintézni, hogy a fel­bontott útszakaszt betonburko­lattal és aszfaltszőnyeggel tud­juk beborítani. Sajnos az Üt­és Vasútépítő Vállalat az ere­deti, május 2-i kezdés helyett csak június 15-én fogott hozzá a munkálatokhoz, amelyek várhatóan csak augusztus vé­gére fejeződnek be. Természetesen, azokon a te­rületeken, ahol korábban sem volt útburkolat, a Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vál­lalat nem épít utat, hiszen erre nem is kötelezhető. A budake­szi útprobléma megoldása az említetten kívül már nem a mi hatáskörünkbe tartozik. Czike Gábor igazgató építeni. Rendezett házak, ut­cák és a pincesor jelzik az it­teniek szorgos munkáját. A községházán a falu térképén látható dűlőelnevezések (Alt- gebirg, Remanential, Bergä­cker), a családnevek (Jeck, Reizner, Taffemer) érdekes kutatási lehetőségekkel ke­csegtetik a helytörténészt Az utókornak jó szolgálatot tett a község krónikása: Regös Fe­renc, aki ezeket az értékes és nagybecsű adatokat rögzítette. Padányi Lajos Budakeszi Vasasünnep Cegléden Bár nem vagyok vasutas, de velem együtt nagyon sokan látogatnak el nem szakmabe­liek is minden évben a ceglé­di vasutasok ünnepére. A MÁV az az üzem, melyben 130 év óta bevezették a 24 órás szol­gálatot télen-nyáron ünnep és hétköznapokon szállítják a millió tonnányi árut és az uta­sokat a világ egyik sarkából a másikba. Nehéz és nem ve­szélytelen a munkájuk. Nem ok nélkül rendezik meg im_ Sikeres olvasótábor Veresegyházon I ..... A veresegyházi cvasótábor diákjai a helyi strandon használták ki a jó időt Az információszerzés leg­fontosabb eszköze napjaink­ban. s a technika rohamos fej­lődése ellenére a jövőben is az olvasás lesz. A rádió, a televízió, a mozi fontos kom­munikációs eszköz, de az el­mélyült komoly tudáshoz szük­séges elméletek és adatok nagy részét a könyvekből szerezhet­jük meg. Napjaink pedagógiá­jának egyik legfontosabb fel­adata az ifjúság olvasóvá ne­velése. Ezt szolgálta már ta­valy Balatonlellén a gödöllői járási és városi úttörőelnökség olvasótábora. A tavalyi sike­rek arra buzdították az úttö­rőelnökségek táborozási szak- bizottságait, hogy az idén ki­bővült profillal szervezzenek meg Veresegyházon a tavalyi­hoz hasonló programot 100 úttörő számára. A pajtások az idén az irodalmi foglalkozások mellett népművészeti múltunk és jelenünk kiemelkedő alko­tásaiból is kapnak ízek'tőt. A tábor programjában olvashat­tuk vezetőinek legfőbb célki­tűzéseit: az iskolában tanult anyagon kívül általános mű­veltséggel kapcsolatos ismere­teket is nyújtottak a tábor résztvevőinek. Nem a gyerekek lexikális tudásanyagát akarták elsősorban bővíteni, hanem a könyv, a folklór szeretetére. népi hagyományaink tisztele­tére. A veresegyházi II. Rákóczi Ferenc Üttörőtábor adott Jtt. hont ebben az évben az olva­sás és a népművészet iránt ér­deklődő pajtásoknak. A tábor már 28 év óta a vasutasnapot, amely országszerte, de váro­sunkban is joggal érdemel nagy figyelmet, hiszen a MÁV általában mindannyiunk meg­elégedésére végzi feladatát. A Vasutas Sportcsarnok im­pozáns épülete kívüil-belül fel­díszítve várta a MÁV dolgo­zóit és az érdeklődőket. Az ünnepség megkezdése' előtt az NDK-beli Schwennből érke­zett. s egy hete hazánkban tartózkodó fúvószenekar szol­gáltatta a zenét. Nagy Sándor, a pontosságáról közismert ál­lomásfőnök pont két árakor kezdte meg ünnepi beszédét. Előadásában tömören, de min­den részletre kiterjedően, a problémákat sem titkolva be­szélt a vasutasok hivatásáról, feladatairól. Mondandójának hatását fokozta, hogy szaba­don, jegyzetek nélkül közvet­lenül a hallgatósághoz intézte szavait. Majd kitüntetéseket, okleveleket, Kiváló dolgozó jelvényt kaptak a kiemelkedő munkát végző vasúti dolgozók. A jelenlévő számos nyugdí­jast virágcsokorral köszöntöt­ték. Utána az NDK-beli ven­dégzenekar adott nagy sikerű műsort, Koncz Tibor Cegléd Hasznos kiadvány A ceglédi városi tanács és a Hazafias Népfront helyi szervezetének gondozásában hasznos, ügyes-bajos dolgok­ban jól eligazító 25 oldalas kiadványt kaphattak meg a tanácstagok a népfront akti­vistái, melynek segítségével fontos rendelkezésekkel, köz­életi problémákkal ismerked­hetnek meg. A ceglédi Tanács­tagi Híradó első száma 750 példányban jelent meg, s ezen­túl félévente segíti majd az aktivisták közéleti tevékeny­ségét, s az olvasók tájékozódá­sát. Ebben a számban Kőhalmi Dezső ismerteti a társadalmi rpunkában kitűnt, Cegléd vá­rosáért emlékplakettel jutal­mazott dolgozók névsorát, s beszél azokról az eredmények­ről, amelyet Cegléd város fej­lődéséért, kulturális és sport­életének fellendüléséért végez­tek. Vinke Mihályné a tanács­tagi beszámolókban elhangzott javaslatok sorsáról ír elmé- lyülten, elemző stílusban. Tá­las Jánosné, a tanácstagok közéleti tevékenységéről, Pász­tor István a tanács és a sport- hivatal akcióinak jó hatásá­ról tájékoztat. Szabó Alfréd az óvodai lehetőségekről, Sá­rik Jánosné az új állattartási rendeletekről ad felvilágosí­tást. Benczik Tivadar az utca és lakóbizottságok Széchényi János a népi ellenőrzés, dr. Kovács Erzsébet a birtokvé­delem tapasztalatairól ad szá­mot. Az új kiadvány szerin­tem kiválóan aLkalmas arra, hogy a lakosság szélesebb ré­tegeit tájékoztassa olyan kér­désekről, amelyekről eddig csak beszámolók alkalmával hallhattak. Maczelka Tibor Cegléd A jó kereskedő példája A kereskedelemben nemcsak az élelmiszer, a ruházat és iparcikkellátás fontos. Na­gyon sok kiskeresetű nyugdí­jas embert érint a téli tüzelő­anyag beszerzés problémája. A kedvezményes szén, fa. olaj lehetővé t'észi. hogy egész té­len barátságos, meleg, fűtött szobában élhessék át a telet a nyugdíjasok is. A szentend­rei izbégi városrészen néhány éve létesítettek egy kis tüze­lőolaj-telepet, amelynek veze­tője, s kiszolgálója egy sze­mélyben Patkós Béla. Nyurga, mozgékony ember, nem hit­tem volna róla. hogy már 66 éves. Kis telepének környékén rózsák nyílnak, s mindig fris­sen nyírott a föld alatti tar­tályok fölé telepített pázsit. Nem csoda, hiszen a telepve­zető soha nem pihen, amikor nem jönnek vevők, s van egy-két üres negyedórája, mindig kis birodalmának csi­nosításával foglalkozik, nem­csak maga, mások örömére is. Kérdésemre elmondta hogy tulajdonképpen nem is olyan régóta kereskedő, de nagyon régóta vonzódik ehhez a pá­lyához. Családjában szinte mindenki kereskedő, a fele­sége is. Ö erdészeti munkás­ként kezdte pályafutását, csak két évtizede Tüzép-eladó. — Ügy érzem, nagyon érde­mes nyugdíjasként is tovább dolgoznom. Én ugyanis ilyen örökmozgó fajta vagyok. Mi­kor nyugdíjba kerültem, elé­gedetlen voltam, nem talál­tam otthon a helyemet. Mivel egészséges vagyok, rájöttem, hogy pontosan a jó közérzetem megőrzése miatt kell tovább dolgoznom. Meg, hát a nyug­díj mellé jól jön a kis kiegé­szítő kereset. S ha akarnék sem tudnék tétlenkedni. A város túlsó végéről. a Pannónia telepről jár munka, helyére télen, nyáron kis mo­pedjén, hogy szolgálatát lelki- ismeretesen ellássa. A nyári időszak nehéz, tulajdonképpen nehezebb, mint a téli. Június 12. és június 30. között 160 ezer liter kedvezményes tüze­lőolajat adott el. Többet is le­hetett volna, hiszen jöttek az utal vány osok, de hát állandóan akadozott a szállítás, a tar­tálykocsira várni kellett. Mindenkit ismer, mindenki­hez van egy kedves szava, ezért is járnak ide szívesen a vevők. Jó példát mutat szak­májában az idős kereskedő. Nem mondom, előzékenyek a benzinkutasok a 11-es főútnál is, de azt hiszem fokozná a népszerűségüket, ha megcsi­náltatnák a hónapok óta rossz levegőkompresszort, ha má­sért nem vevőik iránti figyel­mességből. Laukó Zoltán Szentendre Bale se tveszé/yes buszmegálló Magam is tapasztaltam, de Budaörs lakói közül már sokan felhívták a figyelmemet arra, hogy a nagyközség központjá­ban, a Kállai Éva utcai busz- megállóhely közvetlen közelé­ben két olyan hely is van, ahol nagyon könnyen történ­hetnek komoly balesetek. A forgalmas közút mellett min­den átmenet nélkül tátong egy nagy mélyedés, a másik olda­lon pedig több nagyobb darab kiálló kockakő mered az ég felé. Nagyon kell vigyázni — különösen esős időben —, hogy az árok közelében el ne csúsz- szon, a kődarabokban pedig el ne essen az ember. A napokban is a következő esetnek voltam szemtanúja. A gyógyszertárból egy kismama lépett ki. Észrevette, hogy kö­zeledik a 40-es autóbusz, mi­vel el szerette volna érni a járművet, futni kezdett, és a kőkockákon majdnem elbot- lott, csak a véletlenen múlott, hogy nem következett be na­gyobb baleset. A másik dolog apróságnak tűnik. De mégis úgy érzem, szóvá kell tenni. Az autóbusz- megálló mellett két, otromba fából és pléből készült hirde­tőtábla éktelenkedik. A kez­detleges táblákról a hirdeté­sek gyakran lecsúsznak, nem­esek a buszmegálló közvetlen környékét csúfítják el, hanem a község képét is. Arról nem is beszélve, hogy mintegy 30—40 centiméterre kiáll—a földből egy csődarab is, amely sötétben baleset okozója lehet Lénárt József Budaörs Szerkesztői v üzenetek K. T., Cegléd: örömmel olvastuk színes tudósítását. Reméljük, más­kor is értesít bennünket, ha ha­sonló, érdekes élményekben ré­szesül. T. P., Budakeszi: Panaszát az illetékesekhez továbbítottuk. programja hasonlított az úttö­rőtáborok napirendjéhez. Reg­gel fél hétkor megszólalt az ébresztő, a reggeli tisztálkodás és étkezés után itt is zászló- felvonáshoz sorakoztak föl a rajok. Ebéd után lehetőség nyílt a fürdésre, a játékra és a vidámságra. A tábor kapuját ügyeletesek őrizték, akik a jelszó ismerete nélkül nehezen engedték bé még a békés szán­dékú idegeneket is. A tábor élete mozgalmas volt. Meg­látogatták a gyerekeket az Ifjú Népművészek Stúdiójának tagjai, hogy egy kis ízelítőt adjanak művészetükből a paj­tásoknak, s megtanítsák őket a gondolat művészi kifejezé­sének legegyszerűbb módjára. Volt náluk Vitay Ildikó, meg­ismertette őket a vers és a zene művészi kapcsolatával. A Kincskereső, a Pajtás, az őrs­vezető című gyermeklap "új­ságírói és szerkesztői a gye­rekeknek lapjuk szerkesztésé­ről tartottak előadást. Nagy műsoros VIT-estre várták a pajtások a Los Pachungos együttest, meghívták Levente Pétert, a Kaláka együttessel. A tábori táncházon a Mákvi­rág együttes húzta a talpalá- valót. Egy alkalommal Buda­pestre kirándultak a Széche­nyi Könyvtárba, és a Népraj­zi Múzeumba. Természetesen, nem maradt el a tábori olim­pia sem, és valamennyi pajtás megtanult úszni az Edzett if­júságért mozgalom keretében, a táborozás ideje alatt. Takács Pál Túra Egyelőre három rossz közül Megáll a vonat Pusztaszentistvánon? Két levelet kaptunk. Mind­kettőt Borbás József puszta- szentistváni olvasónktóL Az első meg is jelent több mint egy hónapja, június 8-án, a Postabontás rovatban, Napon­ta három kilométer címmel. Idézzük: „Azoknak a nevé­ben, fordulok kérelemmel a MÁV Igazgatóságához, akik Pusztaszentistvánból járnak be dolgozni Budapestre Az a vonat, amely a Keleti pá­lyaudvarról este 6 óra 25 perckor indul, az új menet­rend szerint Pusztaszentist- vánban nem áll meg. Közsé­günkből nagyon sokan utaznak ezen a vonaton. Akiknek munkaideje délután 5-kor fejeződik be, nem nagyon tudják elérni az _ 5 óra 41 perckor induló személyvona­tot. A 6.25-ös személyvonat Mendén áll meg, ami azt je­lenti, hogy a pusztaszentisvá- niaknak 3 kilométert kell gya­logolniuk. Szeretnénk, , ha munkaidő után ezt a fárasz­tó, s viszonylag hosszú sétát megtakaríthatnánk.” Hol késik a válasz Most újabb levél érkezett: — Meg szeretném ismételni panaszomat — írja Borbás József, aki beszámol arról is, hogy több mint ezer ingázó­nak kell napi két-három ki­lométert gyalogolnia a csak Mendén megálló vonattól la­kóhelyéig. S még hozzáteszi: „ök a korábbi vonatot csak úgy érhetik el, ha még mun­kaidőben elindulnak az állo­másra. Ügy érzem, jogos az, ha legalább valamilyen vá­laszt, vagy magyarázatot vá­rok a pusztaszentistváni uta­sok nevében.” Az újságíró forgatja kezé­ben a két levelet, hümmög és elgondolkodik. Például azon, hogy az egy hónapja megje­lent panaszra miért nem vá­laszolt érdemben a MÁV... Meg azon, hogy miként lehet­séges sok-sok embert kitenni a kirándulásnak is beillő gya­logúinak, miután elvégezték napi munkájukat... Azután azon, hogy vajon jó vért szül-e, ha a munkások mun­kaidejük utolsó félóráját „le­csippentik”, mert el kell ér­niük a haza induló vonatot... Az Is eszébe ötlik: vajon kiért van a menetrend?... Így hát- válasz nélküli kér­déseire maga keres feleletet. Megtalálja az illetékest, Su- rányi Jenőt, a MÁV Budapesti Igazgatósága személyszállítá­si-menetrendi csoportnak ve­zetőjét. Aki is így kezdi a vá­laszé: — Erről a problémáról most szereztem cjpk tudomást... (Az újságíró csodálkozik, mert tudja, hogy a budapesti vas­úti igazgatóságon is foglalkoz­tatnak egy olyan szakembert, akinek feladata a megyei la­pok cikkeinek — természete­sen az olvasók levelei sem kivételek — figyelemmel kísé­rése.) Három héten belül A csoportvezető így folytat­ja: — Jogos az olvasó igénye, s már az első levélre választ kellett volna kapnia. Aligha eshet szó azonban ezer vagy még több pusztaszentistváni- ról, mert ha ez az adat pon­tos lenne, akkor Pusztaszent- istvánra különvonatot kellene indítania a MÁV-nak. Tudni­illik a levélben említett 18.25- ös személyvonaton szinte nem is fér el több ember... — A menetrendről annyit, hogy ez a vonat tavaly sem állt meg Pusztaszentistvánon, s az ez évi, május 28-án vál­tozott menetrend szerint sem áll meg. Érthető, hogy senki sem hagyhatja abba a mun­kát, hogy elérje a 17 óra 41 perckor induló személyvona­tot. Mint ahogy az is, hogy senki sem . vár szívesen este fél nyolcig, hogy a 19 óra 32 perckor induló személlyel utazzon haza. Ez csak este 20 óra 16 perckor ér Puszta - szentistvánra... — Azért az igazsághoz tar­tozik, hogy a menetrendet minden alkalommal — még tervezet formájában — el­küldjük a megyei tanácsok­nak, s azok a járási hivata­loknak, így tehát a végleges menetrendbe beleszólhatnak az utasok is. A nagyabb vál­lalatok nemkülönben... — A következő napokban megvizsgáljuk a pusztaszent- istvániak panaszát, s ha jo­gosnak bizonyul, módosítjuk a menetrendet, ahogy eddig is minden esetben hasonlóan in­tézkedtünk. (Volt persze példa arra is, hogy két-három le­szálló nyolcvan ismerősével íratta alá a ‘kérvényt. Bí­zunk benne, hogy most nem ilyesmiről van szó, s ha való­ban sok esténként a puszta­szentistváni leszálló, meg fog állná ott is a vonat.) Az egy­perces állási idő nem okoz zavart a vonatok közlekedésé­ben. Két, legfeljebb három hetet vesz igénybe az ügy ki­vizsgálása, s az eredményről a Pest megyei Hírlap hasáb­jain értesítjük az olvasókat, az utazóközönséget ★ Addig? Nem vigasztalhat­juk semmi jóval kedves levél­írónkat. Három rossz közül választhat: vagy korábban jön el munkahelyéről, vagy gyalo­gol három kilométert naponta, vagy este nyolc óra után ér­kezik haza... Vasvári G. Pál i »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents