Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-02 / 154. szám

1978. JCLIUS 2., VASÄRNAP Az ellenőrzés elsősorban eszköz Tapasztalatcsere a tanácsi munka vizsgálatáról Vitaindító értekezlet. Ezzel az új fogalommal a hatósági kollégium tagjainak és a járá­si hivatali elnökök tapaszta­latcseréjén ismerkedtünk meg a napokban a váci járási hi­vatalban. Miért nevezték az értekezletet vitaindítónak? Valójában a felügyeleti vizs­gálatok módszerbeli tisztázá­sának kívánták szentelni az együtt töltött néhány órát, ez nagyrészt sikerült is, de mert napjainkban új utakat keres­nek a tanácsi munka minden területén, olyan sok kérdés vetődött fel, annyiféle tapasz­talat halmozódott fel és került Itt terítékre, hogy a tanácsko­zás résztvevői úgy ítélték meg, hogy a megbeszélést - egy má­sik alkalommal folytatni kell. Bírálat és elismerés A vitaalapot Krima János­nak, a váci járási hivatal el­nökének beszámolója szolgál­tatta. Nem mindenki előtt is­meretes: a megyei tanácsok járási hivatalai töbféle felü­gyeleti vizsgálat alkalmazásá­val teljesítik azt a kötelessé­güket, hogy őrködjenek a köz­ségi tanácsi munka törvényes­ségén és szabályszerűségén. Az úgynevezett komplex vizsgálatok alkalmával az egész tanácsi tevékenységet átfogóan ellenőrzik, míg az ágazati vizsgálat a szakigaz­gatási szerv egy résztevékeny­ségére irányul. A törvényes- sági vizsgálat célja nevében foglaltatik, a cél- és témavizs­gálatoknál egy-egy jogszabály alkalmazásának módját, illet­ve egy-egy részfeladat ellátá­sát ellenőrzik. A vizsgálatok sohasem raj- taütésszerűek; az átfogó ellen­őrzések szerepelnek a járási hivatal éves munkatervében, s a hivatalok gondoskodnak az általuk kitűzött időpont betar­tásáról Az ágazati és a téma- vizsgálatok a hivatal egyes osztályainak a murukatervében szerepelnek. Minthogy a községi taná­csok ismerik ezeket a munka- terveket, fel is tudnak készül­ni a vizsgálatra. Már magának a vizsgálatnak, mint módszer­nek a ténye is arra ösztönzi a tanácstagokat, hogy a törvé­nyek, illetve az előírások szel­lemében járjanak el, de nincs olyan ember, akinek a mun­kája nélkülözni tudná az el­lenőrzést, s ami ezzel egyet jelent: a bírálatot és az el­ismerést. És a korszerű ellenőrzési munkában éppen ezen van a hangsúly: a bírálattal és el­ismeréssel egyaránt segíteni kell az ellenőrzött személy vagy szerv munkáját. Oldódjon a feszültség Ez a segítőkészség már ab­ban is megnyilvánul, hogy a vizsgálat nem derült égből ér­kező villámcsapásként éri a tanácsokat, de ez ma már olyan természetes, hogy szóra sem érdemes. A segítségnyúj­tás ott folytatódik, hogy beje­lentik az ellenőrzés célját és időtartamát, ügyelve arra, hogy a vizsgálat minél rövi- debb legyen, s hogy ne fordul­janak elő párhuzamos ellen­őrzések. Ez sem újság, mint ahogy már az is bevett szokás­sá válik lassan, hogy a vizs­gálat megkezdése előtt a járási hivatal munkatársai megkér­dezik a helyi párt- ,és nép­frontvezetőknek, valamint a gazdasági vezetőknek a taná­csi munkáról alkotott vélemé­nyét. Hogy ebben a vélemény- nyilvánításban nagy felelősség rejlik, azt már egyre több, a vizsgálatba ilyen módon be­vont községi vezető ismeri fel. A jövőben nagyobb szerepet szánnak a vizsgálatok során a 'anácsi bizottságoknak is, amelyek közül nem egynek még ezután kell felnőnie eh­hez a feladathoz. A vizsgálati program össze- állitásánál a járási hivatal szakembereinek ismerniük kell az adott tanács munkáját és az előző vizsgálat megálla­pításait. Enélkül nem is tud­nának eredményre jutni. Az az ember, akinek a mun­káját vizsgálják, rendszerint ideges. Vagy legalábbis feszült idegállapotban van. Eddig azt hihettük, hogy ez természetes, pedig nem az. Hogy az ellen­őrzöttek idegfeszültsége felol­dódjon, illetve később már ki se alakuljon, azért a vizsgálók a megfelelő légkör kialakítá­sával is sokat tehetnek, és ép­pen ez a cél, ez is egyik té­nyezője a tanácsi munka kor­szerűsítésének. Egyszerűnek látszik, és ha majd szokássá válik, egyszerű is lesz: a vizsgálatot úgy kell lefolytatni, hogy fő célja a se­gítés, a munka jobbításának szándéka legyen. Ez a feladat politikai és szakmai érettséget kíván, de kell hozzá józan ész és emberség is. Ha azt mond­juk, hogy a jó ellenőrzés mű­vészet, akkor ezek az alkotó­elemei. Ez a gyakorlatban azt jelen­ti, hogy ismerni kell a helyi sajátosságokat, felfedezni a hibákat és a munka elismerés­re méltó mozzanatait, s a ket­tő egybevetésével mérlegelni: mi kerüljön a jegyzőkönyvbe. Nem ellenfelek Mi kerüljön a jegyzőkönyv­be? Abba a jegyzőkönyvbe, amely nem közömbös egyetlen tanácsi vezető számára sem. A tanácsok túlterheltek, az ön­állósággal most tanulnak élni. Ismerünk olyan vb-titkárt, aki úgy érezte: amúgy sincs siker­élményem és most még itt a vizsgálat is — és pályát vál­toztatott. Mint már említettük — s ezt nem árt hangsúlyozni: döntő szavuk lehet a vizsgálat végkimenetelében a helyi, nem tanácsi szervek vezetőinek, akiknek a véleményére a já­rási hivatalok egyre nagyobb mértékben kívánnak támasz­kodni, még akkor is, ha a vizsgálat megállapításaiért a járási hivatalok vezetői vállal­ják a felelősséget. A járási hi­vatalok és a tanácsi appará­tusok természetszerűleg nem ellenfélként, állnak egymással. szemben a vizsgálat során, s ezt mi sem. igazolja jobban, mint az, hogy nem lehet jó a járási hivatal munkája, ha a községi apparátusé nem jó. Ha mégis olyan képet kap­nak a vizsgálat után, amely­ben túl sok a negatívum, mérlegelnek, helyrehozhatók-e még a hibák, vagy le kell von­ni a végső következtetéseket. A váci járásban erre mind­össze egyszer volt példa. Nem súlyos bűnöket találtak ugyan, de mindenesetre bűnügyre utaló jeleket. Minthogy a ve­zetőnek feddhetetlennek kell lennie, leváltották az egész ap­parátust, s gondoskodtak ar­ról, hogy rövid idő alatt teljes értékű tanácsi szerv jöjjön létre helyette. Az esetet csak’ a teljesség kedvéért említettük, szeren­csére ritka. Ha pedig az elis­merő szavak mellé hibajegy­zéket is kell csatolni, az ellen­őrök tanácsot adnak az ellen­őrzőiteknek, hogyan kerülhe­tik el a jövőben a hasonló hi­bákat. Áz ellenőrző szervek nem is olyan régen még úgy gondolták, akkor mondható sikeresnek munkájuk, ha mi­nél hoszabb hibalistát sikerül összeállítaniuk. Ma már nem vallhatnak ilyen nézeteket, s ez nem jelenti azt, hogy elné­zőbbeknek kell lenniük. Önvizsgálat — felismerés- A vizsgálati jegyzőkönyv elkészítésével azonban még nem zárul le az ellenőrző, azaz a tanácsi tevékenységet segítő munka. Még mielőtt a vizsgálat jellegének megfelelő testület elé kerül a jelentés, a helyi tanács elnöke élhet ész­revételezési jogával, ez esetleg módosíthat a vizsgálat megál­lapításain is, anélkül, hogy az ellenőrző szervnek báwnivel is meg kellene alkudnia. Néhány helyen már bevezet­tek egy új módszert, amely azon a felismerésen alapszik, hogy minden ember ismeri a saját munkája értékét, ismeri a saját gyengéit és hibáit, vagy legalábbis ez ma már el­várható a tanácsi tisztségvise­lőktől. • Helyenként már alkal­mazzák ennek a módszernek egy finomított változatát: az ellenőrzés megkezdésekor fel­kérik az ellenőrzötteket, ké­szítsenek önértékelést, és ezt összevetik a vizsgálat megál­lapításaival. Akkor igazán si­keres a vizsgálat, ha a kettő lényegében megegyezik. Lé­lektani előnyeit felesleges is ecsetelni, annyit azonban ér­demes megjegyezni: a két fél által egyidőben felismert hiba máris megszűntnek tekinthető. Visszatérve a hibajegyzék­hez: az ellenőrök időt adngk a hibás munkamódszerek ki­javítására. Ez rendszerint egy év, ekkor ugyanis utóvizsgálat formájában visszatérnek a vizsgálat korábbi megállapítá­saira. Nem bizalmatlanságból teszik. Lehet, hogy bizonyos idő után erre már nem is lesz szükség, már csak azért sem, mert az ellenőrzés nem cél, hanem eszköz. Ebből a felismerésből egy másik következik: a vizsgálat megállapításait célszerű is­mertetni nemcsak az érintett tanácsi apparátussal és az il­letékes, nem tanácsi községi vezetőkkel, hanem más taná­csokkal is, hogy azok is okul­janak. Hasznos dolog felsorol­ni a gyakori hibapontokat, ez majdnem fölér egy ellenőrzés­sel, noha a vizsgálatról még nem mondhatnák le a járási hivatalok.' Néha vonaton A komplex ellenőrzésnél ér-, tékelik a tanácsoknak a nem tanácsi szervekkel és a lakos­sággal tartott kapcsolata mi­nőségét is. A nem tanácsi szer­veket könnyen megkérdezhe­tik, de hogyan kérdezzék meg a lakosságot? Vannak ehhez is támpontok. Sok minden kiolvasható a fa­lugyűlések , jegyzőkönyveiből, de még több magukból a gyű­lésekből. Tehát célszerű eze­ken jelen lenni. A vizsgálato­kat végzők az ellenőrzések kö­zött amúgy is sokszor megfor­dulnak a kozségekfcen, részi vesznek a tanács a tanács- és vb-üléseken, a tanácstagok felszólalásai sok mindenről vallanak. Miért fontos az állampolgá­rok véleményét ismerni? Mert a tanácsok értük vannak. Ép­pen őket ne kérdeznék meg? Egyikük sem veszi rósz néven, ha megszólítják az utcán, vagy felkeresik otthonaikban. Lesznek persze, akik azt mondják: rossz a tárnics, mert nem csinálja meg a járdát, és olyanok is lesznek, akik így nyilatkoznak: az elvtársak el­mennek, mi pedig itt mara­dunk. S még egy jó módszert ajánlottak az ellenőrzőknek: utazzanak néha vonaton .. . Sok kérdés vetődött fél ezen a vitaindító értekezleten, de a lényeget tekintve teljes az egyetértés. A nyitott kérdések tisztázása a részletek tisztázá­sát, a jó munkamódszerek szé­les körű elterjesztését is je­lenti majd egyben. Hatos Erzsébet Cukor és pálinka Rejtekpincék mesterei Társadalmi feszültségeket okoznak „A regi szcszfőzés nem azonos a mostanival... A zugfőzés tudatos pénzszerzési lehetőséggé lépett elő; produktuma nem háztartási szükségletet kielégítő termék elsősorban, hanem eladásra szánt áru.” (Zám Tibor: Szeszmesterek) Tavaly augusztus 20-án Nagykáta határában egy leült végű személygépkocsit állítot­tak meg a rendőrök. Az autó­ból hamarosan tizenegy 20 li­teres és két 10 literes, pálinká­val telt marmonkanna került elő, valamint egy rezzenéste­len arcú, tökéletesen nyugodt gépkocsivezető. A szállít­mány útilapuja, a pálinka szeszfőzdéi származását bizo­nyító igazolvány háborítatlan­ságot ígért a sofőrnek, a jár­őrök azonban az okmány el­lenére lefoglalták a két és fél hektó italt. Néhány hét múlva pedig a tulajdonos, Böjti Sán­dor, aki köztudottan a legva­gyonosabb emberek közé tar­tozik Nagy ká tán, szeszügyért ismét bíróság elé került. A származási igazolvány szerinti gyümölcspálinka ugyanis a valóságban cukorból és élesz­tőből pancsolt hamisítvány volt — igazolva a rendőrök gyanúját. Per ellentmondásokkal Nagykáta törvényházában — ahol egy évtizeddel korábban borvizezésért már felelősségre vonták Böjtit — járásszerte példát statuáló, s a jómódú vádlottra is visszatartó erejű büntetést kívánt kiszabni a büntetőtanács. Az ital elkob­zásán kívül 6 hónapi felfüg­gesztett szabadságvesztésre, valamint 25 ezer forint pénz- büntetésre ítélték a 61 éves férfit. Ez az ítélet pálinkape­rekben a legsúlyosabbak közé tartozik a megyében. Csakhogy az ügy ezzel még nem ért vé­get, sőt mondhatni, kifejezet­ten. szokatlan -fordulatot vettr a fellebbezési ; tárgyaláson az ügyész az ítélet enyhítését in­dítványozta.' Az eset ezért már önmagában is figyeimet érdemelne, hiszen a liberáli- sabbnak vélt bírói kar dönté­sét ritkán sokallja a vádható­ság. De a Bőjti-ügy érdekes for­dulatai még mindig nem fe­jeződlek be, ugyanis a másod­fokú bíróság vaskosan fölül­bírálva a korábbi ítéletet: a felfüggesztett szabadságvesz­tést eltörölte s a pénzbüntetést is 10 ezer forintra mérsékelte. A pernek e döntéssel most már valóban (jogerősen) vége, de az illegális szeszszakma körüli ellentmondások — ame­lyeknek a Böjti-ügy csak egyetlen illusztrációja — a végső határozattal váltak csak igazán érzékelhetőkké. A me­gyei bíróságtól néhány utcá- nyira ugyanis, egy másik me­gyei főhatóságon, merőben el­térően ítélik meg a szesz- iieyek társadalmi veszélyessé­gét és jóval szigorúbb bünteté­seket szabnak ki. Volt rá pre­cedens, hogy ez a szervezet, nevezetesen a Vám- és Pénz­ügyőrség mindössze öt liter pálinkáért és egy pároló be­rendezésért ugyanúgy 10 ezer forint büntetést rótt ki, mint a bíróság a Böjti-ügy 238,5 li­teréért ... A rejtélyesnek tűnő ket­tősség okainak felderítéséig azonban kitérőt kell tenni. Jogtalan jövedelmek Az utóbbi évek italáremelé­sei óriási piaci lehetőséget te­remtettek a feketézőéinek. Min­denhol a megyében, de külö­nösen a pálinkafőzők Mekká­jának elkeresztelt Kiskőrös fe­lé közeledve — Nagykáta, Ceg­léd, Daóas környéken — egyre szaporodnak a bögrecsáraák. Nemrégiben egy bírósági tár­gyaláson az egyik észak-alföldi falu kocsmárosa elmondta, hogy községükben mindössze egyetlen állami italbolt, vi­szont öt zugkimérés működik. Az illegális szeszipar annyira megerősödött, hogy a profit nagysága már a zugfőzdés— zugárus munkamegosztást is lehetővé teszi. A jelenség megítélése nem egyszerű. A „szomjas” polgár a bögrecsárdák elleni hango­kat hallva nyilván úgy véle­kedik, hogy rosszallják, mert olcsón iszik s nem az állami kocsmákban növeli az állami bevételt. Ugyanakkor egyre többen azt sérelmezik, hogy a piacra nagyban ternjelő zug- főzdásek jogtalanul mammutjö- vedelemre tesznek szert azok- I hoz képest, akik csak tisztessé- gesen dolgoznak. A Böjti-ügy ítéletében Is alighanem erre utalva szerepel az a kitétel, hogy a vádlott a legvagyono­sabb emberek közé tartozik Nagykátán. Az illegális pálin­kafőzés ugyanis valóban bu­sás hasznot jelent — s mini­mális munkát. Zám Tibor a Szeszmesterek című szociográ­fiájában kimutatja, hogy egy mértéktartó zugfőzdés egy év alatt összesen 2—3 heti mun­kával megkeresheti azt az ösz- szeget, amennyiért egy jól kvalifikált szakmunkás egész esztendőn át dolgozik. Ezért hát az érthető nyugtalanság a feketézők környezetében, s ezért született meg Zám Tibor kitűnő munkája, amely az il­legális szeszszakma holdudva­rát bemutatva a zugioar okoz­ta társadalmi feszültségeket láttatja meg az olvasóval. Zugfőzdés praktikák A S zészm est e re k ben emlí­tett 2—3 hetet dolgozó zugfőz­dés azonban csak amolyan Egy nagyvállalat egyik gyáregységének tisztviselője munkahelyén újítási javasla­tot nyújtott be, amelyre ki- sérleti szerződést kötöttek ve-* le. Később az illető arra hivat­kozva, hogy előterjesztését meg­valósították, de mm honorál­ták, újítási díj fizetéséért munkaadója ellen pert indí­tott. A járásbíróság megállapí­totta: az újítási javaslatnak megfelelő megoldási a válla­lat más gyáregységeiben már korábban is alkalmaztak. A viszonylagos újdonságot vál­lalati szinten kell vizsgálni, ezért a megoldás, amelyre a tisztviselő igényét alapítja, nem új, tehát díjazás sem jár érte. Fellebbezésre a megyei bí­róság a vállalatot eszmei újí­tási díj megfizetésére kötelez­te. Kimondta: a viszonylagos újdonságot nem az egész vál­lalat tevékenysége alapján kell vizsgálni, hanem csupán an­nak a gyáregységnek a vonat­kozásában, ahol az újítási ja­vaslatot benyújtották. Ezért a tisztviselőt díjazás illeti meg. Törvényessági óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a megyei bíróság ítéle­tét hatályon kívül helyezte és a járásbíróságnak a keresetet elutasító döntését helyben hagyta. A határozat indokolása sze­rint a viszonylagos újdonság kérdését a megyei biróság té­vesen vizsgálta. Általában vál­lalati szinten kell meghatá­rozni és csuk akkor lehet gyáregységi szintre korlátozni, ha arról a vállalat újítási sza­bályzata nem rendelkezik. Eb­ben az esetben azonban a sza­bályzat értelmében erre csak fizikai dolgozóknál és ezer fo­rintot meg nem haladó értékű újításnál van lehetőség. A tisztviselő viszont nem fizikai, hanem adminisztratív dolgo­zó. tehát mind az általa köve­telt, mind a megyei bíróság ál­tal megítélt összeg ezt a kikö­tött értékhatárt meghaladja. Törvényt sértett tehát a me­gyei bíróság, amikor a viszony­lagos újdonságot nem az egész vállalat, hanem csak a gyár­egység vonatkozásában vizs­gálta. A járásbíróság helyes ítélettel utasította el a kerese­tet. A továbbiakban a Legfel­sőbb Bíróság még rámutatott arra, hogy a tisztviselő újítási javaslata valamilyen termé­szeti törvényszerűség felis­merésében áll. Ennek alkalma­zása azonban az újítás hasz­nosságának megállapításához önmagában nem elegendő, ah­hoz műszaki megoldásra is szükség van. Tehát a tisztvise­lőt újítási díj ezért sem illeti meg. eszmei feketéző, aki szolidan dolgozik, s alkalmanként csu­pán egy hektó pálinkát főz ki. Sokan azonban jóval nagyobb tételben forgalmaznak — Böjti is 238 literrel bukott le —, s a hatóság nem ritkán három hektónál is több pálin­kát koboz el egyetlen személy­től. A pénzügyőr-körökben hír­hedt Kákán (ahol a község pincesorának razziáit straté­giai gondossággal szervezik meg a zöld egyenruhások), csupán az egyik házból 381 li­ter törkölypálinka került elő, s két komplett főzőkészülék, továbbá nyolc és fél mázsa — nylonzsákban tárolt — cukor. A feketézők egyre ravaszab­bak és egyre mohóbbak, több faluban már éjszaka szolgálja ki őket cukorral a boltos s a készterméket is nemcsak a bögrecsárdák veszik át tőlük, hanem a nyilvános italboltok is — persze titokban. Az üz­let tehát igazán virágzik, s a pénz meg a kifinomult feketé­ző fifika a kockázat további csökkentésére újabb fortélyos megoldásokat agyai ki. Nem­régiben egy vadonatúj emele­tes házban bukkantak titkos pálinkafőző pincére a pénz­ügyőrök, egy másik kertben Dedig a tyúkól hátsó álfala mögött helyezték el a lepárló készüléket a háziak. S miközben a fekete szesz­ipar konjunktúrái — Pest megyében is egyre több álla- mi-szövetkezefl pálinkafőzdét zárnak be, kihasználatlanság miatt. Ez pedig ismét, azt bi­zonyítja, hogy a nagy haszon lehetőségét megszimatoló il­legális szeszszakma olyan je­lentős összegektől fosztja meg az államkasszát, amelyeket közcélokra lehetne fordítani. S a gazdasági kárt még csak növeli a pálinkafőző vidék ha­talmas cukoréhsége, hiszen a kilónként válójában 60 forint­ba kerülő közéle’mezési cikket a feketézők is 14.20-ért veszik, s ezzel — akaratunk ellenére — jogtalan dotációt kapnak. A feketézők jövője E háttéradatok ismerete mi­nimálisan szükséges ahhoz, hogy a bíróságok és a sza­bálysértési Hatóságként műkö­dő pénzügyőrségek különböző büntetési gyakorlata értelmez­hetővé váljék. A pénzügyőr­ségek, amelyek napról napra érzékelik az • illegális szesz­szakma parazita mivoltát, jó­val szigorúbban ítélkeznek, mint a törvényházak, bár a Böjti-ügy szerint egyes helyi bíróságok már érzik a pálin­kásperek valódi súlyát. Az igazságszolgáltatás összességé­ben azonban még nem érzé­keli a régi és a mostani zugfő­zés lényegbeli különbségét, másneműségét: úgy szankcio­nálja a mostani bűncselek­ményt is, mintha még mindig a régi volna — írja Zám Tibor. (Érdekes lenne összevetni, hogy a hasonló jellegű ügyes­kedéseket — sikkasztás, csa­lás — mennyivel szigorúbban torolják meg a bírák.) A pénz­ügyőrök 5 ezer forint veszé­lyeztetett szeszadóért 6 ezer forint, bírságot is kiszabnak, míg a bíróságon 32 ezer forint­nyi adót kell veszélyeztetni egy ugyanilyen büntetéshez. S ez nem csupán egy különleges példa, a pénzügyőri és bírósá­gi akták összevetése a leg­gyakrabban ilyen eltéréseket mutat. Mindez talán azt sugallja, hogy összhangba kell hozni az ítélkezési gyakorlatot. Ez alighanem valóban indokolt, de az illegális szeszfőzdék tündöklése csak komplex in­tézkedésekkel s elsősorban a piaci viszonyok megváltozta­tásával homályosítható el. Mert amíg a pálinka ekkora üzletet ígér, a szigorúbb ítél­kezés esetleg fékezheti, de semmiképpen sem számolhat­ja fel az illegális szeszipart. Babus Endre I Újítások, találmányok A viszonylagos újdonság kérdése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents