Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-16 / 166. szám

nr.r.irf ms. JÚLIUS 16., VASÄRNAP A Tanácsköztársaság évfordulójára MUNKÁSMOZGALMI MÚZEUM NYÍLIK BUDAKESZIN | Jövőre történelmünk = egyik kiemelkedő időszaká- I ra, a Magyar Tanácsköztár- ! saságra emlékezünk. Szer- | te az országban elkészül­je nek már a 60. évfordulóra, = természetesen Pest megyé- \ ben is. Az emlékezéssorozat i | egyik igen jelentős mozza- 1 nótaként állandó munkás- I mozgalmi kiállítás nyílik | meg Budakeszin. A bcmu- I taió a Nagy Októberi szo- I cialista Forradalom eszméi- ! nek megvalósítói Pest me- I gyében címet viseli mac'd. | Létrejöttét a megyei párt- = bizottság kezdeményezte és | irányítja, a szervező mun. ! kát a megyei Múzeumi I igazgatóság vállalta. A kiállítás célja sokrétű. Bemutatja a Pest megyei kö­tődésű magyar hadifoglyok szerepét az októberi forrada­lomban. Az omszki, tomszki hadifogolytábor magyarjairól szóló dokumentumokhoz, fo­tókhoz a magyar internaciona­lista szervezetek oroszorsaági tevékenységét bizonyító .anya­gok csatlakoznak. Láthatunk majd fogolytábori újságokat, köztük testvérmegyénk, Omszk akkor megjelenő Vörös Új­ságját, hadifoglyok kártyáit, naptárait, emléktárgyait. A Párttörténeti Intézet, a Hadtörténeti Levéltár és a Pest megyei Levéltár a maj­dani múzeum rendelkezésére bocsátotta többek között az Argalás Pál, Bandur Imre, Fazekas Pál, Grimm Ferenc, Kökény István, Mihalovits Pál Pest megyei származású internacionalista harcosokkal kapcsolatos dokumentumokat. Mihalovits Pál például a hí­res Aranyvonat kísérője volt, Zalka Máté parancsnoksága alatt szolgált. Megyénkből igen sokan har­coltak az oroszországi polgár- háborúban vagy a nemzetközi munkásmozgalom különböző harcterein, Spanyolországban, Szlovákiában, Jugoszláviában, Franciaországban, de sokukat ma már nem lehet azonosí­tani. A kiállításon láthatjuk majd az 1918-as polgári demokrati­kus forradalom és a Tanács- köztársaság Pest megyei ese­ményeiről szóló anyagokat. Dokumentumokat is megtekint­hetünk a Nemzeti Tanács munkájáról, a köztársaság ki­kiáltásáról, a földigénylésről, a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja megyei szervezetei­nek megalakulásáról, az ideig­lenes direktóriumok létrejöt­téről, az Oroszországból for­radalmi tapasztalatokkal ha­zatértek szerepéről, az első szabad május elsejéről, a Ma­gyar Vörös Hadseregről. Pla­kátok, képek, térképek, tár­gyak szemléltetik az eseménye­ket. Helyet kapnak a 133 napot követő ellenforradalom meg­torló akcióival kapcsolatos anyagok is a kiállításon. Az 1919-től 1945-ig terjedő idő­ből olyan eseményeket követ­hetünk nyomon, mint például a kitörési kísérlet a váci fegy- j házból, a Tanácsköztársaság kikiáltásának első évfordulója. Olyan forradalmárokat ismer­hetünk meg, mint Szvitek Pál, a tápiósági MÉMOSZ el­nöke, Sidó Árpád, a Magyar- országi Szocialista Munkás­párt (1925) alapító tagja. A felszabadulás, a földosz­tás, az államosítás ma már tör­ténelmi ereklyéi mellett meg­találhatjuk majd a megyénk mai életét bemutató anyago­kat is. Vác, Cegléd, Nagykő­rös, Szentendre és a többi város, község 34 éves fejlődé­se, az iparosítás, a szocialista mezőgazdaság létrejötte mél­tán egészíti ki, teszi teljessé a bemutatót. Az anyaggyűjtés javában tart. A szervezők ezúton is ké­rik megyénk lakóit, a veterá­nokat, a pártszervezetek: se­gítsék a gyűjtemény teljessé tételét. Ha bármilyen, a fen­tiekkel kapcsolatos dokumen­tum, fénykép, térkép, újság, igazolvány, tárgy van birto­kukban az eltelt 60 esztendő munkásmozgalmáról, keressék meg vele a megyei pártbizott­ság archívumát vagy a helyi pártbizottságokat. A. Gy. ÉRD, OLVASÓTÁBOR Ismerkedés a művészettel, egymással Az érdi olvasótáborra Kri- sár Miklós, a Hazafias Nép­front megyei bizottságának munkatársa hívta fel a figyel­memet. Ott valami nagyon fontos dolgot csinálnak, érde­mes rájuk nézni, mondta. A meleg nyári délutánon az érdi könyvtár udvarán 12 és 14 év közötti lányok és fiúk Kuporognak a fűbén, s egy szemüveges fiataCembert hall­gatnak. Az újonnan érkezők­nek furcsa párbeszéd üti meg a fülét. — Paródia? Mirodia? Hol találjuk meg ennek a szónak a jelentését? — Az idegen szavak szótá­rában — válaszolják többen. — A műfajoknál, az encik­lopédiában — mondja az egyik fiú. S már keresik is az idegen szavak szótárában a szó jelen­tését Ekírás és Asszurbanipál — A játéKOS beszélgetés közben — valamiből kiindu­lunk és szabad asszociációval haladunk tovább — az elő­bukkanó ismeretlen kifejezé­seket sohasem én magyarázom meg — mondja Kelényi István költő, a foglalkozás vezetője. Azt sem én mondom meg, hogy melyik kézikönyvet kell használni. Így gyakoroljuK a lexikon- és a szótárhasznála­tot A délelőtti előadáson az írásbeliség kialakulásáról volt szó. Öröm volt erről beszél­nem, látva a huszonöt fiatal érdeklődő tekintetét, ahogy a képírásról, az ékírásról vagy akár Asszurbanipál ninivei könyvtáráról szóló történetet hallgatták. — Ez már a második tur­nus. Az előző olvasótábor előkészítésében is részt vett. Mit nyújtanak itt a fiatalok­nak? — Az olvasótábort progra­mot Voeronics Lászlónéval, a helyi könyvtár vezetőjével ál­lítottuk össze. Sajnos ő meg­betegedett, s most nem vehet részt munkánkban. A könyv­tárat Miklósi Csabáné és Ur­ban Judit képviseli. A prog­ram összeállításakor arra tö­rekedtünk. hogy minél több figyelemfelkeltő' előadást hall­gassanak a gyerekek. Meghív­tuk Papp Mártó költőt. aki,az írás mesterségéről beszél. Rigó Béla. a Móra Ferenc Könyv­kiadó szerkesztője azt meséli el, mi történik egv-e<rv kéz­irattal. s hogyan kéazül a könyv. Sorki Dala Andor gra­fikusművész a festészetről és a képzőművészeti eljárásokról tart előadást. Megismertetjük a résztvevőKet verstani alap­műveletekkel, amit közös kan- csalrim-gyártás kísér. Zenét hallgatunk, irodalmi műveket beszélünk meg, általában já­tékos formában. " A regényhős szerepében Amíg Kelényi Istvánnal a programról beszélgetünk, Grób Mariann, az egyik kis csoport vezetője egy Kassák-noveliát olvasott fel a gyerekeknek. Őket egyébként nemcsak Ke­mény Ildikónak vagy Gyimesi Gabriellának hívják, hanem egy későbbi beszélgetéshez — melyen az irodalmi hősökről és példaképekről lesz szó — valamelyik kedvelt regényhős nevét vették fel. Varga Gyula, aki ősszel nyolcadikos lesz, már harmad­szorra van itt. — Példaképet a Kőszívű ember fiaiból választottam, az egyik Baradlay-fiú leszek, még nem döntöttem el, hogy me­lyik. Olyan leszek, aki jó és bátor — mondja. A hetedikes Jóka Ildi Dobó Katicát választotta példaké­pük — Ki más lehetne, ha nem ő, aki nő létére várat védett, erős és bátor volt — mondja. Közben megérkezett Keíe Judit iparművész, a ma dél­utáni foglalkozás előadója. Tarsolyában érdekes játékot hozott. A társaságot két cso­portra osztja. Az egyik társa­ság feladata, hogy elkészítse saját maga maszkját, azaz, hogy mi szeretne lenni. A má­sik csoporté, hogy kisorsolt társának álarcát készítse el úgy, ahogy a másikat látja. Szemüveges kislány töpreng, nem tudja eldönteni, mi le­gyen. Aztán nevetve kiált fel, doki leszek! És Salánki Ág­nes hozzáfog a doktorálarc el­készítéséhez. Eldöntik, kiből mi lesz. S megkezdődik az ál­arcok készítése. Izgatottan rajzolnak, feste­nek, s közben hangos tanácso­kat adnak egymásnak. Időn­ként követet küldenek a máj sík asztalhoz, hogy hírül hoz­za. mi történik ott Kemény Ildikó csokornyakkendős nyu­szit készít magáról. Buzogány Csilla egy nevető szájú és sze­mű lemezkatalógust. — Én így látom Jóna Ildit — mondia a kislány, akinek eevébként az ismert ifjúsági regényhős, Mogyoró a példa­Általában nagy sikere van ennek a játéknak — ma­gyarázza Kele Judit, akit nehéz követni, mert egyik asztaltól a másikig megy, segít az álar­cok készítésében. — A japán iskolában egy általános tanítá­si formából alakítottam ki, több ‘éves tapasztalat alapján. Több szempontból hasznosnak tartom, egyrészt manuális ré­sze kézügyességfejlesztő, más­részt önismeretre és egymás figyelésére nevel, így kimond­ják, elkészítik a gyerekek az olyan maszkokat, amilyennek magukat látják. S az álarc mögött, könnyebben mozognak, játszanak. Zajos az udvar, lázas és iz­gatott a készülődés. Pedig már közeledik az idő, amikor haza kell menniük, ugyanis ez nem bentlakásos tábor, a foglalko­zások reggel 8-tól délután 5-ig tartanak. S hiába lesz lassan öt óra, nem siet haza senki. Kelényi Istvántól, aki öröm­mel nézegeti a gyerekeket, kérdezem — mennyire hisz annak hatásában, ami itt tör­ténik? Már megérte — Ha a résztvevők közül nem is mindenkinek tudunk maradandót nyújtani, ami hozzájárul személyisége fejlő­déséhez, már megérte. Aki itt van, nem kell ösztökélni, hogy olvasson, hiszen a jobb ta­nulókból verbuválódott a tár­saság. Ám az ízlésük fejlesz­tésében serkentenünk kell őket. Abban, hogy olvasmá­nyaik tartalmas, emberfor­máló, emberséget erősítő mű­vek legyenek. Ha ezt sikerül elősegítenünk, nem dolgoz­tunk hiába. Koffán Éva Szentendre hármas jubileumán A művészetek városa, Szentendre az idén — mint már megemlékez­tünk róla — hármas ju­bileumot ünnepel. Most félévszázados a szent­endrei festészet, két év­tizedes a nyári rendez­vénysorozat és egy év­tizede született a Teát­rum. A Szentendrei Nyár tiszteletére a városban alkotó szobrászművész. Ligeti Erika, emlék­plakettet készített. Ezzel tüntette ki a városi ta­nács és a Szentendre Barátainak Köre azokat, akik hosszabb ideje, többségükben a Teát­rum létrehozásában ki. emelkedőén munkálkod­tak a nyári játékok si­keréért. A képünkön bemuta­tott plakettet kapta: ADAM OTTO, a Madách Színház igazgatója, a Teátrum vezetője, BALOGH LÁSZLÓ festőmű­vész, BAR IN KAI OSZKARNE, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának titkára, BASILXDES ZOLTÁN szín­művész, a Madách Színház tagja, BÉKÉS ANDRAS, a Magyar Állami Operaház rendezője, BÉKÉS ISTVÁN író, a Teát­rum első darabjainak szerzője, színpadi átdolgozója, DR. CSICSAY IVAN, a Pest megyei tanács elnökhelyettese, DEIM PÁL festőművész, GALAMB JOZSEFNÉ, a Nép­színház szervezője, a Teát­rumnak alapításától gazdasági szervezője, HOLLO VALTER, a Teát­rum jegyirodájának vezetője, KIRILLA FERENC, a Pest megyei Kishajózási Vállalat igazgatója, Szentendre volt ta­nácselnöke, A PEST MEGYEI HÍRLAP szerkesztőségi kollektívája, RAJNAI SÁNDOR, díszlet- tervező, a Teátrum éveken át szcenikai vezetője, RÓNA LÁSZLÓ, a Vlgszín- ház nyug. gazdasági igazgatója, a Teátrum korábbi gazdasági vezetője, SZÁNTÓ IMRE grafikusmű­vész, SZÉKELY LAJOS, a Pénz­ügyminisztérium osztályveze­tője, a városi tanács művelődé­si csoportjának volt vezetője, TÓTH ISTVANNE, a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár gazdasági igazgatója, ZSAMBEKI GABOR a Nem­zeti Színház vezető rendezője, a Teátrum korábbi Játékainak rendezője, A plakettet — mint jelentettük — a kitünte­tettek a Szentendre Ba­rátainak Köre ünnepé­lyes ülésén vették át Müller Lászlótól, a Haza­fias Népfront városi bi­zottságának alelnökétől. ÚJ ÓVODA, TANTERMEK Kevesebb a bukás) több a továbbtanuló A több mint 1800 óvodás­korú szentendrei gyermek kö­zül jelenleg 785 járhat óvodá­ba. A város 45 óvónőjének feladatát nehezíti a túlzsúfolt­ság. A helykihasználás 131 százalékos, ennek ellenére az óvónők szép eredményeket értek el a kisgyermekek neve­lésében. Jelenleg százhét felvételre előjegyzett gyermeket tart nyílván a művelődésügyi osz­tály és felvételükre a Felsza­badulás lakótelepen idén nyá­ron átadásra kerülő 100 sze­mélyes óvodában lesz lehető­ség. A városban évről évre nő a tanulócsoportok száma is. Az idei tanévben 1756 gyerek jár majd iskolába, százhuszonhá­rommal több, mint tavaly. A létszámnövekedéssel a tanács próbál lépést tartani, de még mindig kevés a tanterem Szentendrén. 1977-ben három tantermet adtak át, a Bajcsy- Zsilinszky úton, ugyanakkor szanálni kellett a Római sánc úton lévő négy tantermet. Így a kisegítő iskola tanulócsoport­jai visszakerültek az Alkot­mány úti iskolába. A követke­ző tanévben ízbégen javul a helyzet, a gyerekek birtokba vehetik a volt KiSbán-féle házban kialakított két tanter­met. A gondok főként a belvárosi iskolában súlyosak. Még a leggazdaságosabb teremki­használás mellett is nehéz el­helyezni kettős váltásban a tanuló és napközis csoporto­kat. Az úttörő és szakköri fog­lalkozásokra szinte nem is marad terem. A helyhiány enyhül majd: az 1979_es tan­évre elkészül a Felszabadulás lakótelepi 16 tantermes iskola, a Rákóczi úti iskola pedig 8 tanteremmel és egy tornate­remmel bővül. S az oktatás egyéb feltételei? A város 96 pedagógusának munkáját dicséri az osztályt ismétlők számának fokozatos csökkenése. Az 1973/74-es tan­évben 25 tanulónak, tavaly pe­dig már csak ötnek kellett osztályt ismételnie. A korre­petálásoknak és a középisko­lákra előkészítő tanfolyamok­nak köszönhető, hogy a nyol­cadikosok közül az utóbbi két évben mindössze négyen nem tanultak tovább. A nagy több­ség középiskolákban és szak­munkás tanuló intézetben folytatja tanulmányait, sike­resen. Az oktatási intézmények munkáját a helybeli üzemek társadalmi munkával segítik. Tavaly például 11 iskolában! illetve óvodában 21 vállalat, üzem, tsz, szövetkezet segített javítani az oktatás feltételeit, az összesen 300 ezer forint ér­tékű társadalmi munkájával. A szülői munkaközösség tagjai és a tanulók társadalmi mun­kája százötvenezer forintot ért. U. Gy. TV-FIGYELŐ képe. Szelíden, mint a szél. Ki­mondatlanul bár, de Váci Mi­hálynak, a szelíd-erősen futó szélről szóló versét idézte A tanító című dokumentumfilm. Nemcsak azért, mert a költőt Szabolcs indította sugárzón fel­ívelő pacsirtaútjára (s e fil­met is Szabolcsban vették fel az alkotók), hanem hivalkodás nélküli, lényegre törő megfor­málásáéért. Ezekért az eré­nyekért még azt az ici-pici el­fogultságot is megbocsáthatjuk Gyenes Károly szerkesztőnek és Veres István rendezőnek, ami itt-ott beszüremkedett né­hány filmkockára. A dokumen­tumfilm főhőse nehéz sorból, többszörösen hátrányos hely­zetből indult el és lett tanító­vá. Ahogy maga mondta: rész­ben pedagógusösztönzésre, rész­ben pedig a maga akaratából, erőfeszítései révén. Ügy ment a főiskolára, hogy „megpróbál­ja azt, ami nem sokaknak ada­tott meg”. Megszólaltak a filmben a szülők, a feleség, a kollégák, láttuk a geyrekeket az órán — és a táncpróbán, mert érzéke lévén hozzá, táncolni is tanít­ja neveltjeit az isten háta mö­götti falu ifjú pedagógusa. Nemcsak a tánc szeretetétől indíttatva, hanem azért is, hogy sikerélményt adjon azok­nak, akik az iskola szigorú kö­vetelményeit nehezebben telje­sítik — olykor nem is képesek teljesíteni —, de másban fölve­szik a versenyt a társaikkal. Jó lenne öt, tíz, tizenöt év múlva újra látni ezt a tanítót. S olyannak látni akkor is, mint aki nem veszített a hitéből, akaratából, szelíd, mindennapi forradalmasságábóL Kaleidoszkópok. Volt mit nézniük csütörtökön is, pénte­ken is a közgazdasági-gazda­ságpolitikai kérdések iránt érdeklődőknek. A határidők betartásának vagy elcsúszásá­nak okaival, körülményeivel foglalkozó Ipari kaleidoszkópot eléggé nehezen lehetett követ­ni; szerencsésebb volt nála a pécsi pincelabirintus veszélyei­ről, a helyreállítás keservei­ről szóló Illetékes: a film? cí­mű adás, a Kockázat-sorozat Versenyben a világpiacon cí­mű adása pedig kifejezetten jól sikerült. Elsősorban talán azért, mert az érdekes témáról felkészült riporter szólaltatott meg jó szakembereket, akik közérthetően és szellemesen elemezték — magyarázták a legbonyolultabb kérdéseket is. Kaleidoszkóp-szerűen szí­nes és változatos volt a Delta és a Kisfilmek a nagyvilágból című összeállítás. Daniss Győző

Next

/
Thumbnails
Contents