Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-15 / 165. szám

Még tart a borsószezon Szombati jegyzet Belülről Ezer hektár árpával végeztek A hét végén nekifognak a búzának A túrái Galgamenti Rákóczi Termelőszövetkezetben még javában tart a borsószezon. A munka azonban könnyebbé vált, járásunkban elsőként a túrái szövetkezet vásárolt borsó­adagolókat, amelyek a pótkocsikon érkező termést a lejtő- gépbe továbbítják. Képünkön: Tusor János rendre vágja a borsót. Egy adagoló két gépet lát el. Bene Mihály felvételei HÁZIIPARI SZÖVETKEZET Új szabászati rendszer BIZTONSÁGOSABB LESZ A MUNKA Melegváltásos szabászati rendszerre térnek át a gödöllői Háziipari Szövetkezetben. Az új módszernek a lényege, hogy az egymást váltó műszakok folytatják a megkezdett, vagy még be nem fejezett munkát. Eddig az úgynevezett tiszta asztal elvét követték, vagyis a 8 óra letelte után ha kész volt, ha nem valamely anyag kisza­bása, a munkaasztalt letaka­rították, s a váltás teljesen új anyaggal kezdett. Az áttérés előkészületei már folynak, augusztusra várják azokat a kézi szabászgépeket, amelyek a korábbiaknál terme­lékenyebbek. A gazdaságosabb munkához nélkülözhetetlen hosszabb szabászasztalokat is rendeltek. A technikai feltételek meg­teremtésén kívül az említett mellett további szervezeti vál­tozásokra kerül sor. A decent­ralizáltságot megszüntetik, nem lesz külön textil- és kötősza­bászat. Az átépített és bővített teremben kisebb lesz a bal­eseti veszély, hiszen a tágasabb helyiségben fokozottabban ér­vényesíthetik a munxavédelmi szempontokat. Az átépítést, át­szervezést a harmadik negyed évben fejezik be. V. ÉVFOLYAM, 165. SZÁM 1978. jtLIUS 15., SZOMBAT Felkészült aratók Nem volt szerencséjük ed­dig az aratóknak. Jól felké­szültek, s most türelmetlenül várnak, jöjjön már a jó idő. Ez pedig szerencse dolga, hi­szen a kombájnok állapota, a raktárak előkészítése a szövet­kezetek dolgozóin múlott, de kin múlik az időjárás? Mez- riczki László, a járási hivatal kereskedelmi és élelmiszer­gazdasági osztályának helyet­tes vezetője is erről panaszko­dott, amikor az aratás járásbe­li híreiről érdeklődtünk. — Jó termés ígérkezik, csak éppen azt nem tudjuk mikor kerül a magtárakba, a mal­mokba. A járásban összesen több mint tizenkét és fél ezer hektáron termesztünk ka­lászosokat. A gabona mindenütt meg­dőlt és nagyon nedves. Hiába áll készenlétben a száz kom­bájn, hiába végezhettünk vol­na az aratással két hét alatt, a csapadékos, szeszélyes időjárás közbeszólt. Reméljük, hogy az elkövetkező hetekben több lesz a napsütés és veszteség nél­kül betakaríthatjuk a ter­mést. Erre még mindig lehet re­ménye a gazdaságoknak. Hi­szen, amint Mezriczki László elmondta, a nagy teljesítmé­nyű kombájnok még mostoha körülmények között is jelentő­sebb szemveszteség nélkül arathatnak. A szövetkezetekben minden alkalmas időt kihasználnak: a mintegy tíznapos érési kése­delem után azonnal' hozzákezd­tek az őszi árpa aratásához. A másfél ezer hektárnyi vetésből péntekig már ezer hektárral végeztek. A magot egyből szárítóra vi­szik, hiszen a 18—25 százalék­nyi nedvességtartalom fúl nagy, szárítás nélkül bemelegedne a felhalmozott árpa. Így most nem a kombájnok, hanem a szárítóeszközök gyorsasága szab határt a napi teljesít­ménynek. Szerencsére a járás­ban megfelelő a szárítókapaci­tás, s persze a kombájnok sem haladhatnak teljes sebességgel, a ledőlt és nedves növényt csak lassabban vághatják. Ha nem lesz csapadék, a hét végén a búza aratásához is hozzáfognak, ebből 9 és fél ezer hektár terem. Rozsból 671, triticaléból 87, tavaszi ár­pából 735, zabból pedig 104 hektár az aratnivaló. Be kell takarítani a 395 hektárnyi magborsót is. A konzervgyárakba szállítják a zöldborsót, amelynek több mint felét, mintegy ezerkét­száz hektárnyit már leszedtek. A termésátlag jó, egy-egy hek­tárról átlagosan 30 mázsa bor­sószemet nyertek, de később az adat még változhat. Nehézsé- í get okoz, hogy a borsó is ké­sőbb érett, betakarítása elhú­zódik. G. Z. Kisállattenyésztés Gyorsan hízó nyú!hlbrid A gödöllői Kisállattenyészté­si Kutató Intézet dolgozói azért munkálkodnak, hogy a tenyésztőknek gazdaságosan nevelhető tenyészállatokat ad­janak. Ilyen például a Fehér Gyöngy nyúlhibrid, amit a nagyüzemekben és a háztáji­ban egyaránt gazdaságosan ne­velhetnek. A hízónyulak 12 hetes korukra 2 és fél kiló sú­lyúak, s egy kilónyá súlygya­rapodáshoz mindössze 3—3,4 kilogramm takarmányt hasz­nálnak fel. Az állatok hizlalá­sához az intézetben összeállí­tott takarmány nem tartalmaz importfehérjéket, s ezért ol­csóbb. SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT KÉZILABDA Az utolsó forduló eredményei Nyári szünet van a járási kézilabda-bajnokságban. Az utolsó fordulóban négy mér­kőzést játszottak. Eredmé­nyek: Erdőkertes A—Pécel 22—18, Hévízgyörk—Veresegy­ház 8—39, Erdőkertes B.—Tú­ra 24—34. A Kartal—Galgahé­Sportszerető család Olimpiai csúcstartó Balgamácsán Még az úttörő-olimpia me­gyei döntőjén történt, hogy Galgamácsa nevének hallatán az egyik néző lekicsinylőén kiáltott fel: — Nahát, milyen helyek vannak?! A legcsattanósabb választ aztán Tatán, az úttörő-olimpiá döntőin, 2300 gyerek nagy sporttalálkozóján adták meg a galgamácsai lányok. A négy­tusa, küzdelmeiben a II. kor­csoportban mindössze tíz ponttal lemaradva ezüstérmet szerzett a Könczöl Emőke, Szuhárszky Katalin, Varga Anikó, és Szántovszky Ágnes összetételű csapat. Könczöl Emőke pedig 318 ponttal, új olimpiai csúccsal egyéni össze­tett bajnok lett. A négytusa versenyszámai közül három­ban nem talált legyőzőre: a távolugrás, a kislabdadobás, és a 60 méteres síkfutás ered­ményhirdetésekor állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára. ★ Emőke, a most tizenkét esz­tendős bajnoknő második osz­tályos kora óta komoly edzé­sekkel készül az úttörő-olim­piára és a különböző sportver­senyekre. Természetesen leg­szívesebben a legújabb él­ményről, a Tatán töltött na­pokról beszél: — Nagyon jól érezzük magunkat a városban, nemcsak versenyeztünk, ha­nem megnéztük a város neve­zetességeit, üzemlátogatáson is voltunk. Emléktárgyakat is kaptunk, s a megnyitó felejt­hetetlen élmény volt. A leg­szívesebben mégis arra emlék­szem, amikor a dobogó leg­felső fokán állhattam. Tá­volugrásban 5 méter 15 cen­tit értem el, s a futás is jól ment. Nagyon izgultunk és talán ezért nem volt szeren­csénk a csapatversenyben, bár a második hely is jó eredmény. Csak a kívülállónak meg­lepő, a galgamácsai lányok, s köztük is Emőke teljesítménye. Édesapja és edzője, Könczöl József már korán felismerte a kislánya képességeit. Édes­anyja így emlékszik vissza az első próbálkozásokra: — Ötéves korában kapta az első tornaruhát, tornacipőt, de már korábban is megleptük egy- egy sportfelszereléssel. Élete első versenyére úgy jutott el, hogy nem volt teljes az iskola csapata, s őt vittük el. Ugyan­csak meglepődtünk, amikor aranyéremmel tért haza. Na­gyon szerencsésnek tartom, hogy több sportághoz is van érzéke, ez talán nem véletlen, hiszen a család élete a sport jegyében zajlik. Fivéreim is a sportnak éltek fiatal ko­rukban. többször főiskolai baj­nokságot nyertek úszásban, volt hát kitől örökölni a sport- szevetetek Emőke nemcsak a sportban nyújt kiváló teljesítményt, ed­dig minden évben kitűnő volt a bizonyítványa is. Oklevelek tanúsítják, hogy a vers- és pró­zamondásban is jeleskedik. Különösen Petőfi, Arany és Weöres Sándor verseit mond­ja szívesen. Életcéljai elérésé­hez szüksége is van erre a szorgalomra, hiszen gyermek- orvosnak készül. A négytusa csapat jó telje­sítménye Könczöl Józsefnek, az iskola testnevelő tanárának munkáját dicséri. Tizenhat esztendeje került az iskolába, s azóta fáradhatatlanul mun­kálkodik azon, hogy a galga­mácsai gyerekek megszeres­sék a mozgást, a testedzést. Ennek eredménye, hogy az el­múlt évben a különböző ver­senyeken 72 aranyérmet nyer­tek az iskola tanulói a leg­különfélébb sportágakban. Sakk-, asztalitenisz-, tollaslab­da-, kosárlabda-, kézilabda­csapat várja az iskola tehet­séges gyerekeit, de sokan ked­velik a sportok királynőjének nevezett atlétikát is. A járási versenyeken alig akad ellenfelük a galgamácsai gyerekeknek, s eredményeik hallatán csodáról beszélnek. Pedig a titok nyitja csupán az, hogy az iskola, a tanács minden támogatást megad a színvonalas sportélethez. Az Ikladi Ipari Műszergyár Vá­ci Mihály KlSZ-alapszerveze­te is gyakran megajándé­kozza őket felszereléssel, ök írták ki a Jó tanuló, jó spor­toló versenyt is, amelyet az idén Könczöl Emőke nyert meg. Jutalma ötnapos cseh­szlovákiai kirándulás volt. ★ Példamutató lelkesedéssel folyik a sportélet a galgamá­csai általános iskolában. Gon­dot legfeljebb az okoz, hogy az iskolából kikerülő sport- szerető gyerekek a középis­kolában legtöbbször nem foly­tatják a rendszeres sporto­lást. Elsősorban azért, mert ebben a korban már az egye­sületi versenyzést tartják, fontosnak, kevés látványos, színvonalas bajnokságot ren­deznek a középiskoláknak. Gáspár Mária víz B. találkozó 20—10-es kar- tali vezetésnél félbeszakadt, mert a galgahévíziek túl ke­ménynek tartották az ellenfél harcmodorát és levonultak a pályáról. A kézilabda-szövet­ség fegyelmi bizottsága termé­szetesen nem fogadta el a til­takozás e szokatlan formáját, s a mérkőzés két pontját a pá­lyán elért eredménnyel a Kar­tal javára ítélték. A galgahé- vízi csapattól egy pontot bün­tetésként levontak, s az együt­tes vezetőjét, Damyik Antalt t978. szeptember 31-ig minden sporttevékenységtől eltiltották. Ugyancsak megbüntették Laj­tos Istvánt, a csapat játékosát, aki sportszerűtlen magatartá­sa miatt két soronkövetkező bajnoki mérkőzésen nem játsz­hat. A férfiak az elmaradt mér­kőzéseket később vívják. A férfiak bajnokságának állása 1. Túra 10 8 2. Galgahévíz A 9 8 3. Gyömrő 9 7 4. Veresegyház 10 6 5. Kartal 10 6 6. Erdőkertes B 10 5 7. Ácsa 9 4 8. Erdőkertes A 9 4 9. Galgah. i}* 10 3 10. Pécel* 9 1 11. Hévízgyörk* 10 — * = 1 büntetőpont — 2 294-184 16 — 1 256-151 16 — 2 264-Í49 14 — 4 201-151 12 — 4 204-181 12 — 5 249-238 10 1 4 136-176 9 — 5 171-177 8 1 6 203-224 6 — 8 156-268 1 — 10 96-331 — levonva. Árammérőgyár A tervek teljesítéséért Brigádok vállalása Az Árammérőgyár szocialis­ta brigádjai munkaverseny- vállalásaikkal segítik a tervek teljesítését, s több kollektíva villáit terven felüli munkát is. A présöntő műhely brigádjai például 10 ezer kapcsolóórát és ugyanennyi fogyasztásmé­rőt gyártanak, a sajtoló mű­helyben pedig a rekonstrukció gyorsításán fáradoznak a bri­gádok. Nemcsak hallomásból, nézelődésből tudom, hogy milyen az aratás. Magam is ültem a kombájn kor. mánykerekénél, szárítottam olajtüzelésű masinán a vi­zes gabonaszemeket. Igaz, csak segédvezető voltam, igaz, csak asszisztáltam a szárítógép mellett, mégis azt hiszem, hogy belülről, s ezért jobban ismerem a csodát; a kalászban nőve. kedett szemek útját az em­ber éléskamrájáig. Jobbat mondtam, nem alaposabbat. Mert aki eleget olvas róla, talán több szakkifejezést ismer, nem vetekednek ve­le a kombájnok, rendfel­szedők, szállítójárművek teljesítményéről, a búza-, az árpa- vagy a rozsfajták jellemzőiről. De ezer szak­értő szónál többet jelent, ha visszagoncloioK a régi nyarakra, az esőáztatta szenvedésekkel telikre, a napsütéses tenyérdörzsölé­sekre. Nem vágok fel vele; hogy nézne ki, ha minden­ki aratott volna már. Ha­sonlóval nem dicsekedhetek én sem például a vasöntés vagy a bútorcsinálás terén, s nálam többet, hihetőbbel beszélhet az aratásról, aki ma is ott ül a kombájnon az eget lesve, a ringó táb­lában gépét igazgatva. ,S mégis másként cseng fülem­ben a szó, ha aratásról hallok. Büszkén gondolok a párolgó melegre, a szűnni nem akaró viszketésre, amit e. motollák körtáncából kiszabaduló, az izzadt bőr­be kapaszkodó kalászocs• kák okoznak, mosdás előtt, s még utána is. Az esti ágyringatózásra, amit a hullámzó gabona egészna­pos látványa présel az em. bér agyába, mint tengeré­szébe az óceáné. Az ürítő torkából előtörő magzuha- tagra, a szalmaillatra, a motorzúgásra. Mosolyogva olvasom a pátoszteli beszámolókat; önfeláldozásról, odaadásról, hősies erőfeszítésekről szól­nak. Ilyen lett volna? Nem emlékszem. Szó se róla, reggel, ahogy felszállt a harmat, indultak a gépek, s amíg csak száraz volt a növények töve, nem állt meg egy sem. Ha csak el nem romlott. Mert esős nyáron sok volt gépnek, s embernek megbirkózni a rostok közé furakodoti nedvességgel, nedves kor szak járta.- kötegnyi búza szorult fordulóról forduló­ra a cséplődobba. Azt ve­dig csak kézi erővel, ha. talmas vasrudakkal lehe­tett kiszabadítani a fogság ból. Hősies lett volna? Legfeljebb mint minden más munka, ha elég nehéz, és szívvel-lélekkel csinál­ják. A különbség talán any nyi, hogy ezt nem lehet szív és lélek nélkül ten­ni. Vagy legalábbis úgy nagyon nehéz. Most megint aratnak. Űj, hatalmas gépek falják táblákat, gyorsabban vé­geznek, hisz erősebbek, jobb a szervezés mindenütt, járásunkban is, alaposabb a felkészülés. Nem kérdeztem, nehéz lenne az összehason. lítás, de azt hiszem, hogy ott fönn a gépeken, ma is ugyanúgy éreznek. Tudják, hogy a fogaskerekek, a szí­jak és a láncok előírás $ze rint hajtják a kerekeket, tudják, hogy vem lehet na gyobb baj. De érzik azt. ami a pátosz szülője; A csodálatot, a belefeledke zést. Aki nem aratott, ke vésbé értheti. Bár, ki tud­ja? Nem. kell ahhoz a ga­bonaföldre menni, hogy a nagybetűs kenyérről értei műnk helyett évezred gyűjtötte érzéseink irá. nyítsák gondolatainkat Magyarázat van? Igen méghozzá tudományos, mégis, mintha az ember kíváncsi se lenne rá. kenyér, az aratás olyan mint a föld, a víz, a leve gő. Van, s hogy van, na gyón jó. Nem telik bele sok idő és elcsitul a zaj. A kombájnok helyébe csendesebb járású traktorok jönnek, statiszti kák és kenyérgyárak ügye lesz az aratás. Ám. akik leteszik a nagy munkát, nemcsak mázsákkal és fo rintokkal lesznek gazda gabbak. Gáti Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents