Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-14 / 164. szám

Elsőként a megyében Honismereti tábor Iszön Úttörő szerepet vállaltak Az aszódi Petőfi gimnázium kollégiumába egymás után ér­keztek a fiatalok, a hatvani Bajza József gimnázium, a gö­döllői Török Ignác Gimná­zium és Óvónői Szakközépis­kola, a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépisko­la, a helybeli gimnázium diák­jai, valamint Galgahévíz, Ver­sag, Iklad, Domony általános iskoláinak most végzett tanulói közül azok, akik a községi krór nikák írásában jeleskedtek, közreműködtek lakóhelyükön a honismereti tevékenységben. Három csoportban Az érkezőket Asztalos Ist­ván, az aszódi Petőfi Múzeum igazgatója és Dinnyés László művelődésiiház-igazgatója fo­gadta. Az érkezések közötti szünetekben beszélgettünk Asztalos Istvánnal. — Pest megyében elsőként az aszódi múzeum rendez hon­ismereti táborozást — magya­rázta a múzeumigazgató. — Hogy éppen mi vagyunk en­nek a tábornak a szervezői, rendezői, annak több oka van. Az első, hogy a művelődési ház támogatásával, a múzeum­ban igen eredményesen dolgo­zik a helytörténeti szakkör, amelynek munkájában több középiskolás vesz részt, akik­nek aktivitását, lelkesedését nem lehet eléggé dicsérnünk. A tábor szervezésének gondo­latát az ő magatartásuk és ügyszeretetük adta. A másik, hogy a táborozás feltételeit Aszódon meg tudtuk teremte­ni. A kollégium környezete igen alkalmas a csendes, el­mélyült munkára. A nagyköz­séghez tartozó Domony és Ik- lad néprajzi, gazdálkodási, tör­téneti hagyományai a gyűjtés­hez, a kutatáshoz, az újjal való ismerkedéshez nyújtanak jó lehetőséget. — Egy ilyen táborozás sok pénzbe kerül... — A tábor költségeit társa­dalmi erőforrásból fedezzük. A járási művelődési bizottság, a Hazafias Népfront Pest me­gyei elnöksége, az aszódi nagyközségi közművelődési bi­zottság s a tanács is hozzájá­rult a költségekhez. A község vezetőinek érdeklődését egye­bek kört bizonyítja, hogy az ünnepélyes megnyitón is meg­jelentek. — Hogyan él, dolgozik a lel­kes sereg a táborban? — Munkájukat három cso­portban végzik. A helynév- gyűjtők kérdőíves módszert al­kalmaznak. A rendszert Szabó András és Kövér Katalin dol­gozta ki, a munkát is ők irá­nyítják. A népi gondolkodás­éi életmód iránt érdeklődők csoportját Kocsis Gyula, a ceglédi múzeum igazgatója vezeti. A népviselettel ismer­kedők népes együttesét Noválc Lászióné, a szadai iskola igaz­gatója patronálja. Szakmai segítség — A három kutatóközösség munkáját és felfedezéseit a Polónyi Péter helytörténeti gyűjtemény vezető által irányí­tott, négytagú fotós csoport do­kumentálja, mely a községben fellelhető népi építészeti emlé­keket is fényképezi. — A rendszerezést, a kuta­tások elmélyítését előadások segítik. Horváth Lajos levél­táros az irattári kutatások, Polónyi Péter a könyvtári ku­tatások módszerével ismerteti meg a fiatalokat. A táborozok az aszódi múzeum anyagával, a galgamácsai és a vérségi gyűjteménnyel is megismer­kednek. Vankóné Dudás Juli és Mártonná Homoki Erzsébet vállalta, hogy faluját szemé­lyesen bemutatja a látogatók­nak. Hasznos módszerek — A tábor megszervezésé­vel és lebonyolításával nehéz munkát vállaltunk — jegyzi meg befejezésül Asztalos Ist­ván. — Nincs előttünk kitapo­sott út, bizonyos mértékig az úttörők sorsa jutott nekünk. Reméljük, hogy az együtt töl­tött idő, a közös munka segít bennünket, hogy célunkat el­érjük, máshol is felhasználha­tó tapasztalatokra is szert te­gyünk, s a jövőre, Pest megyé­ben másutt szervezendő, ha­sonló jellegű táboroknak hasz­nos, alkalmazható módszert ajánlhassunk­F. M. A gödöllői Szabadság téren a tervek szerint haladnak a gázvezeték fektetésével és szerelésével. A régi lakótelep há­zaiba már a csöveket vezetik a Fővárosi Cserépkályhaépítc és Gázszerelő Vállalat brigádjai. Képünkön: Kertész Ferenc és Göröcs József csőhajlítás közben. Winkler Csaba felvétele Tiszapalkonyától Moszkváig Novemberre egymillió kilométer Ha az általános iskola alsó osztályaiban megkérdeznénk a gyerekeket: mi leszel, ha nagy leszel, sokan választanák a gépkocsivezetést. Divatos szakma ez manapság, leg­alábbis a gyermekek között. S hogy vélekedik foglalkozá­sáról egy valódi gépkocsiveze­tő? Matus Ferenc 1951-ben szer­zett hivatásos gépjárművezetői engedélyt. A kötelező kérdés­re, ha újra kezdené, ugyan­ezt választaná-e, igennel fe­lel, de amint rámutatok a szo­ba sarkában játszó unokájára, tiltakozik: — Ha szavam lesz, amikor a gyerek pályát vá­laszt, nem engedem, hogy a nagyapját kövesse. A fiamat sem engedtem a volán mellé. Az apja példája Nézem Matus Ferenc vé­kony, már-már törékeny ter­metét, barázdált arcát, fárad­tan is határozott tekintetét, hallgatom történetét: — Én az apám példájára választottam ezt a foglalko­zást Az öregem 1931-ben vizsgázott, s ez akkoriban óriá­si dolog volt a faluban, hiszen az emberek többsége még autót sem látott Ha egy ügynök, vagy a túrái báró végigsöpört szögletes kocsijával a falut át­szelő makadám úton, volt nagy csodálkozás. Akadt, aki ke­resztet vetett és a világ végét jósolta. Hát ilyen időben lett az apám sofőr, aztán harminc­két évig vezetett baleset nél­kül. Mondjam azt, hogy könnyű volt neki? Hol volt még akkor a mostani zsúfolt­ság, a dugó? Mert ma ez éli meg a gépkocsivezetőt, ez okozza a magas vérnyomást, a gyomoridegességet. Amikor el­határoztam, hogy gépkocsive­zető leszek, még minden egé­szen másként volt. Matus Ferenc néhány kocsit elnyűtt már. Az első autója egy öreg Rába volt, aztán egy kanadai W Ford-ra ültették. 1953-ban Csepel 350-est ka­pott, aztán jött a 700-as és a 710-es Csepel. Tíz évvel ez­előtt kapott első Tátrájával több mint 370 ezer kilométert tett meg, most megint Tátrája van, s ezzel is ment már 170 ezer kilométert. — ötszázezer kilométer után kaptam a bronzérmet, a hétszázötvenezerért az ezüstöt. Háromszor lettem kiváló dol­gozó, van pégy igazgatói di­cséretem. Ötször nyertem meg a telepen az esztétikai­műszaki szemlét, 1977. máju­sában arany pecsétgyűrűt húz­tak az ujjamra, s az idén, no­vember 7-re, ha semmi sem jön közbe, meg lesz az egy- milliomodik kilométerem s megkapom az aranyérmet. Ez minden gépkocsivezető legna­gyobb vágya, de utána sem hagyom abba. Mindig hajnalban Beszélgetésünket az unoka zavarja meg, felkapaszkodik a nagyapa ölébe s hízelegve kéri: — Olyan autót hozzál, ami szirénázik! Matus Ferenc arca felragyog, s máris elfe­lejti, hogy az előbb tiltakozott. — Hozok fiam, hozok. Lehet, hogy ilyen engedékeny lesz tizenöt év múlva is, a pálya- választásnál? — Harminckét éve minden reggel fél háromkor kelek. Az első vonattal járok Héviz- györkről Pestre s még egyetlen egyszer sem késtem el. Minden reggel átvizsgálom a kocsimat. Olyan az autó, mint az. asszony. Szereti a simogatást, a törődést, s az értő, érző ragaszkodást hű­séggel viszonozza. Mi még az úton nem akadtunk el. Este, amikor beállók a helyemre, el­végzem a szükséges tisztoga­tást s csak utána indulok ha­za. Így aztán kilenc, tíz óra előtt nem kerülök ágyba. Ajánlották párszor, hogy köl­tözzem Pestre, törzsgárdatag lévén, kapok lakást. Dehát le­het-e Hévízgyörköt itthagyni? Még üdülni sem voltam soha, a szabadságomat is részletek­ben veszem ki, ahogy a kis szőlőm megkívánja. Az idén meg épít a fiam és a lányom, arra megy a pihenő. Persze azért láittam már a Balatont, meg-megálltam a partján, megmártóztam a vízében, de hogy két hetet tétlen töltsék, azt nem nekem találták ki. — Jártamban-kelitemben láttam az egész országot. Há­rom éven át minden nap Bu­dapestről Kazincbarcikára fu­varoztam, jártam Tiszapalko- nyára, Diósgyőrbe, Székesfe­V. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1978. JÚLIUS 14., PÉNTEK Ahogy az idő engedi Ember és gép próbatétele Ahogy az idő engedi — visz- sza-visszatérő kijelentés egy­két hete a mezőgazdasági üze­mekben, a szövetkezetben. Mindenütt készenlétben álltak s állnak az emberek és a gé­pek, s amint az idő valóban engedi, azonnal elkezdik vagy .folytatják az aratást. A sok csapadék kövérre hizlalta a szemeket, magasra növesztette a gabonát, de a viharok meg­döntötték, s a korábbi évekhez viszonyítva később érnek a kalászok. Az utóbbi még nem lenne baj, de ha beérett is az aratnivaló, a makacs záporok, zivatarok csak ritkán engedik a földekre a kombájnokat. S ha az időjárás továbbra sem kedvez, akkor lesz csak igazán szükség az előrelátásra, a szer­vezettségre. Rengeteg tennivaló Beszámoltunk már arról, hogy a tangazdaságban mit várnak ettől a nyártól, mek­kora területen vetettek árpát, búzát, borsót, s milyen hoza­mokat remélnek. A gazdaság igazgatója, dr. Puskás Attila és termelési igazgatóhelyette­se, Szabó György, érdeklődé­sünkre részletesen beszámol­tak az aratási előkészületekről is. Szavaikból kiderült, hogy mielőtt a kombájnok elindul­nának, rengeteg tennivalója akad mindenkinek a felkészü­lésben. Először számba vették a teendőket: hány hektáron, mennyi gabonát, borsót kell learatniuk. A gépek számának és teljesítményének ismereté­ben kiszámították, hogy me­lyik munkára mennyi időt fordítanak majd, hány napig hérvárra, Paksra, Pécsre és so­rolhatnám tovább. Aztán jöt­tek a külföldi utak, voltam Csehszlovákiában, Lengyelor­szágban, az NDK-ban, a Szov­jetunióban. A ZIL-gyárban Legutóbbi útjáról beszél a legszívesebben, tavaly decem­ber 27-én indult Moszkvába s január 4-én érkezett meg, 38 fokos hidegben. — a ZIL-gyár építkezése volt az úticélom, sokat küsz­ködtem viharral, hófúvással, de amikor befutottam, akkora ovációval fogadtak, hogy min­den fáradtságom elszállt. Volt ölelés, baráti szó, forró tea bőven s végre jó meleg szál­lás is. Aludtam én Kijev leg­jobb szállodájának 17. emele­tén, külön lakosztályban is, de az igazi csak az volt, ami­kor honfitársaim körében pi­henhettem ki a hosszú út fá­radalmait. Így volt ez Husz- ton, Orenburgban, Bogorod- csányban is. Matus Ferenc mégsem a külföldi utakért szereti szak­máját. Szerette azelőtt is, s hogy miért, arról így beszél: — Elkezdődik egy építkezés valahol a város szélén, ahol nincsenek kiépített utak, ten­gelyig ér a sár. De az anyagot vinni kell. Sárban, hóban, je­ges földeken, hogy ne legyen semmi fennakadás a munká­ban. Aztán a gépkocsivezető !s látja, hogy emelkednek a fa­lak, épülnex az utak. S ha maga nem is áll ott az állvá­nyokon. mégis úgy érzi, a ke­ze munkája az új létesítmény. Ezért érdemes — ha kell — karácsonykor, május elsején is dolgozni. Ennyi az egész. Tercsik Mihály tarthat az aratás, milyen ütemben folyik a szállítás, mi­kor kezdhetik a szalmabetaka­rítást, a tarlóhántást, a vegy­szerezést. Hogy fennakadás nélkül, a terveknek megfele­lően dolgozhassanak, fel kel­lett készíteni az embereket és a gépeket. A tangazdaságban összesen ezeregyszázötvenen dolgoznak. Az aratás idejére azonban több munkáskézre van szük­ség, mint egyébként. Ezért — a régi gyakorlatnak megfele­lően — jó előre gondoskodnak a munkaerőről. Nógrádból sza­badságon levő bányászokat hívnak, akik nem először jön­nek a gazdaságba, s tudják, hogy mi lesz a dolguk. Szer­ződtetésükkel jól jár minden­ki; a nehéz fizikai munkát ugyanis jelentős fizetéssel ho­norálja a gazdaság. A nyári gyakorlatra érkező egyetemis­ták is hasznos segítséget nyúj­tanak; könnyebb munkára, mint amilyen például a víz­hordás, iskolásokat hívnak. Kombájnvezetők érkeznek az ikladi Ipari Műszergyárból, a salgótarjáni Volántól. S ha együtt áll a gárda, rajtuk már nem múlik a dolog Kampányterv Az aratás előtt a részletes kampányterv szerint egy bi­zottság ellenőrizte a felkészü­lést, amelynek tagja volt a termelési igazgató, a növény- termesztési, a gépesítési, az igazgatási és ellenőrzési osz­tályvezető, az üzemi munka- védelmi és tűzrendészetl, vala­mint a szakszervezeti munka- védelmi előadó, a kerületek műszaki vezetői és a párt-, a szakszervezeti és a KlSZ-szer- vek képviselői. A felsorolásból is kitűnik, hogy a vizsgálat alapos volt, s nemcsak a gépek műszaki, tűzbiztonsági és munkavédelmi ellenőrzésére terjedt ki. Megszemlélték a terménytárolók takarítását, fertőtlenítését, az anyagmozga­tó és szállítógépeket, átvizs­gálták a terménytárolási és a forgalmazási terveket, össze ■ gezték, hogy mennyi zsákra, ponyvára lesz szükség Az aratók ellátásáról nem illik sokat beszélni, hiszen mi sem természetesebb, minthogy a lehetőségekhez mérten min­dent megkapjanak, ami csak munkájuk zavartalanságához szükséges. Hogy mennyi szer­vezésre, utánjárásra van szük­ség mindehhez, azt jól szem­lélteti a tangazdaság felké­szülése. Hiszen a kedvezmé­nyek nem maguktól terem­tődnek, csak az összehangolt intézkedések adhatnak kellő biztonságot. Milyen szociális juttatások­ról van szó? Valamennyit fel­sorolni hosszadalmas lenne, mindenképpen említést érde­mel azonban, hogy a nehéz fi­zikai munkát végzők étkezési normáját 30 százalékkal fel­emelik az aratáskor. Az ebé­det házhoz, azaz kombájnhoz I viszik, s az sem mindegy, hogy mikor. A főzés után két órán belül el kell fogyasztani az ételt, hiszen a melegben romlékonyabb. S hogy itt se jöhessen közbe semmi, átvizs­gálták az, üzemi konyhák be­rendezéseit is. Ha nyújtott műszakban dolgoznak az ara­tók, estebéd jár nekik, dél­után 4 és 5 óra között egytál­ételt vagy hideg élelmet kap­nak. j Öltöző kocsik Ellenőrizték a gazdaságban a munkásszállók, a fürdők fel­szerelését, a munkásokat szál­lító járműveket. Mivel a tíz busz sem elég ahhoz, hogy a földekre vigye a dolgozókat, tehergépkocsikat, vontatókat is munkába állítanak. Az utóbbiakat különös gonddal készítették elő, ügyelve a biz­tonsági berendezésekre. A földek mentén szociális kocsi­kat állítanak fel, hogy a.jnun- kások ezekben öltözhessenek, vetkőzhessenek, s ha vihar jön, legyen hová félrehúzódniuk. Az előkészületek betetőzése­ként kerületenként termelési tanácskozásokat tartottak, Gö­döllőn júniusban, Nagygombo­son és Kartalon július éltjén, A tanácskozáson valamennyi dolgozóval ismertették a fel­adatokat, a bérezés és a jutta­tások rendjét. A kerüle'ek ve­zetői részletesein beszámoltak a munkásellátás megszervezé­séről, majd elméleti és gya­korlati tűz- és munkavédelmi oktatást tartottak. Megismer­hették a dolgozók az aratás menetrendjét, a szervezeti fel­építést, s jó előre azt is, hogy ki melyik kombájnt, tehergép­kocsit vagy traktort vezeti majd, kinek hol kell állnia, ha elkezdődik a munka. S elkezdődött, aratják már az őszi árpát és a borsót. S ha az idő engedi, s a próbaaratás sikerrel jár, hozzálátnak a bú- tóhoz is. A munka látványos része következik, de eközben sem feledkeznek meg az elő­készítés időszakáról, az akkor megfogalmazott terveket most kell valóra váltani, s a végre­hajtást folyamatosan ellen­őrizni. G. Z. > . . -------­Előzés Az autósiskolában az utolsó órák is elérkeztek. Mindenki izgatottabb lett, mert kihirdették a KRESZ- vizsga napját. Elmondták, hogy a Budapestről érkező, még az oktatók által sem ismert vizsgabiztos, milyen előírások szerint tartja meg a tesztvizsgát. Végül azt is kihirdették, hogy ott az oktatók már csak asz- szisztálnak, segíteni nem tudnak. — Egyszer akartam egy hölgyön segíteni — mond­ta az egyik oktató. — A hölgyet két olyan férfi kö­zé ültettem, akikről úgy gondoltam, segíteni tudnak rajta, ha vizsgadrukkja miatt elakad a tesztláp ki­töltésében. Ámde számítá­somat keresztülhúzta, hogy az időközben megérkezett vizsgabiztos a férfiakat el­ültette a hölgy mellől. A legnagyobb megdöbbené­semre, az eredményhirde­tésnél az derült ki, hogy a hölgy nem bukott meg, vi­szont mindkét férfit pót­vizsgára utalták. Mi ebből a tanulság? Ha iól felké­szültek a vizsgára, tőlem vagy bárkitől fölösleges se­gítséget kérni, mert előre mi sem tudhatjuk, ki kit előz meg ... K. Z. P. t I i ( Gázvezeték a Szabadság téren

Next

/
Thumbnails
Contents