Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-13 / 163. szám

A PEST MEGYE. HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA V. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM 1978. JÚLIUS 13., CSÜTÖRTÖK Intézeti kád er munka Követelmény és díjazás összhangja Tanulás nélkül nincs előrelépés Csak bepillantani is izgal­mas valamely intézet sze­mélyzeti munkájába, amely sokrétűségével, bonyolultságá­val föltehetően a munkatár­sak, káderek sorsáért felelős vezetőknek álmatlan éjszaká­kat is okoz. Az elvek gyakor­lati érvényesítése mindig tar­togat buktatókat, hát még ha olyanokról van szó, amelyek a legközvetlenebbül kihatnak emberek munkájára, előmene­telére, közérzetére, továbbta­nulására. Vegyünk egy gyakorlati pél­dát. A tétel ekképpen hang­zik: törekedni kell, hogy a kutatásba az üzemekben dol­gozó rátermett szakemberek is kapcsolódjanak be. A gö­döllői székhelyű Mezőgazda- sági Gépkísérleti Intézet veze­tői elismerik az elv helyessé­gét, igyekeznek is éiVényre juttatni. Ám ha valakit ki­szemelnek az üzemben, nyom­ban több nehézségbe ütköz­nek. Mivel az üzem majdnem biztos, hogy nem Gödöllőn ta­lálható, a letelepítés vagy a bejárás az első. A másik: az üzemi szakember bére több­nyire nagyobb, mint amit az intézetben felajánlhatnak ne­ki. A következő szakma; jel­legű. A kutatókkal szemben általános követelmény a nyelvismeret és a tudományos fokozat, bizonyos koron túl mindkettőt nehéz megszerez­ni. Társulhatnak hozzá kisebb gondok. Egyik a sok közül: a kutatói munkakörök általá­ban meghatározott munkavi­szonyt jelentenek. Az üzemi biztonsághoz szokott szakem­ber némelyikében ez a tény bizonytalanságot kelthet. Bérezés, lakás A bérezés gondjai jelent­keznek azoknál a fiataloknál is, akik egyetemi tanulmá­nyaik után jelentkeznek az intézetben. Évente tíz-húsz ifjút vesznek fel, akiket pá­lyázattal választanak ki kü­lönböző felsőfokú intézmények végzősei közül. Túlnyomó többségük mezőgazdasági mérnök, akik iránt nagy a ke­reslet a termelőszövetkezetek­ben és az állami gazdaságok­ban is. Fölösleges hangoztat­ni, hogy az üzemek jobb anyagiakkal várják az ifjú szakembereket. Nemcsak a fizetés nagyobb, gyakran akár másfélszobás szolgálati lakás is dukál a kezdőnek. Válogatni az intézetnek nincs nagyon módja, hiszen a követelmények serpenyőjét nem tudja kiegyenlíteni azo­nos súlyú anyagiakkal. A ki­választásnál éppen ezért meg­esik, hogy az elsődleges szem­pontok, szakmai, politikai képzettség, hivatástudat, nyelvismeret szorulnak hát­térbe. Mindezek ellenére az inté­zet kutatógárdája stabil, noha a fluktuáció mértéke sem ki­csi. Az utánpótlás forrásaként saját munkaterületüket is szá­mításba veszik. Középfokú képzettségű dolgozóikból is rendszeresen küldenek tovább­képzésre. Gondot fordítanak a fizikaiakra is, akiknek lehe­tőséget teremtenek a közép­iskolában való továbbtanu­lásra. Szigorú feltételek Bizonygassuk-e, hogy eddig is a kádermunkáról ese.t szó — jóllehet csak beosztottakról. — Ahol a dolgozókkal szem­ben általában nagy követel­ményeket támasztanak, nem csoda, hogy a vezetők kivá­lasztásának kritériumai is szigorúak. S aki irányító poszton van, annak is sza­kadatlanul tovább kell ké­peznie magát. Szakmailag és politikailag egyaránt. Az in­tézetben erre is van részletes terv. Egy érdekes jelenségről a Gépkísérleti Intézet tapaszta­latai nyomán is érdemes szót ejteni. Annál is inkább, mert általános jelenség. Bármilyen tervszerű kádermunka esetén is előfordulhat téves válasz­tás, Ezen nem szabad fenn­akadni. Azon viszont el lehet gondolkozni. ' hogy helves-e, ha a kiemelés egyedüli mód­jaként a vezetővé történő ki­nevezést értjük. A kiváló ku­tató nem okvetlenül jó veze­tő. Az irányításhoz olyan eré­nyek is szükségeltetnek, ame­lyeket talán nem is lehet megtanulni, de majdnem füg­getlenek a szaktudástól. Il­letve olyan értelemben azok, I hogy a szaktudás megszerzé­se előtt is megvoltak. Persze, ha nálunk nem te­kintenének minden vezetői tisztségből való lemondást, le­váltást tragédiának vagy kegyvesztettségnek, nem vol­na akkora baj a téves kivá­lasztás. De mivel így van, roppant horderejű. A kiváló kutatót, ha mint vezető nem felel meg, konfliktus nélkül visszahelyezni eredeti helyére, szinte lehetetlen. Kiszállás, távoliét Gödöllő párt-végrehajtóbi­zottsága az utóbbi hónapok­ban több üzem, intézmény be­számolóját tárgyalta meg, amelyek mindegyikében va­lamilyen összefüggésben szó esett a nők helyzetéről, to­vábbtanulási, előrelépési lehe­tőségeiről. Ezek sorába tarto­zott a Gépkísérleti Intézet is, amely éppen a káderhelyzet­ről szóló beszámolójában is­mertette a női dolgozók pers­pektíváját. Mint mindenütt, a nők itt is előnyben részesítik a ki­sebb mozgással, kevesebb rendkívüliséggel járó beosztá­sokat. Kutatóvá fejlődésüket biológiai és társadalmi oko­kon kívül más tényezők is hátráltatják. Nem vállalhatják a nem ritka kiszállásokat, a tartósabb távolléteket, a vi­déki munkával járó elhelye­zési körülményeket. A kuta­tással foglalkozó diplomás nők aránya ennek ellenére nőtt az intézetben. Ami ismét bi­zonyítja, nem a tehetséggel van a baj. K. P. Versengő falvak A versenyek, vetélkedők korszakát éljük. Kicsik és na. gyök, lakótelepek, vállalatok, intézmények, brigádok és ki tudná felsorolni, ki mindenki csapata verseng a különböző díjakért. A járási közművelődési bi­zottság a jövő hónaptól egy esztendeig tartó versengésre szólítja fel a járás községeit. Augusztus elsején kezdődik a Versengő falvak elnevezésű vetélkedősorozat, amelynek legfőbb célja, hogy egy-egy település vala­mennyi lakóját, vezetőjét, közművelődési dolgozóját, gazdasági egységét, társa­dalmi szervezetét, intéz­ményét megmozgassa g si­keres szereplés érdekében. A versenybe benevezhet valamennyi nagyközség, köz­ség közművelődési bizottsága, társközségek esetében, ha meg­szervezik, a versenybizottság. Már az értékelés alapfelté­teleinek teljesítése is nagy munkát igényel a községek lakóitól. Albumba kötve kell elkészíteniük településük hím. zésminta-gyűjteményét, válo­gatás nélkül, a lehető legtöb­bet. Ugyancsak a népművészeti hagyományok felkutatásának, megőrzésének jegyében népvi­seletük kicsinyített másával kell felöltöztetniük az e célra adott múzeumi babákat. Az al_ kálómhoz és életkorhoz kötő­dő viseletek változatairól sem szabad megfeledkezni. A jövő óv áprilisáig kell megírniok az idei év falukrónikáját is. A szigorú feltételek sze­rint, amely község nem teljesíti határidőre ezeket a követelményeket, addig elért teljesítményétől füg­getlenül, kiesik a további küzdelmekből. A verseny gyakorlatilag két részből áll. Az egyiket szom­szédolás címszóval foglalhat­juk össze. Ez azt jelenti, hogy a pártatlan szakemberekből ■álló versenybizottság a neve­zések megtörténte után a megközelítően azonos feltéte­lekkel rendelkező községekből négyet-négyet csoportokba so­rol. A csoporton belül sorso­lással döntik el, hogy negyed­évenként milyen párosításban keresik fel egymást. A szom­szédolás célja, hogy a vendég­látó és a vendégségbe érkező községek minél több oldalról bemutatkozzanak egymásnak, minél több ismeretet nyújtsa­nak és szerezzenek egymásról. A látványos feladatok mel­lett kiemelkedő szerep jut a mindennapos közművelődési tevékenységnek is. Döntően esik latba az értékelésnél, hogy a községi művelődési házak, könyvtárak, klubok, az iskolák, a társadalmi és tö­megszervezetek, a termelőszö­vetkezetek, a vállalatok mit és hogyan tesznek a közmű­velődési munka színvonalának javításáért, a község kulturális életének gyarapításáért. A verseny értékelése kétfé­leképpen történik. A verseny- bizottságból alakított csopor­tok havonta egy alkalommal meglátogatják a közművelő­dési intézmémyeket, negyed­évenként pedig egy-egy gaz­dasági egység, intézmény, tár­sadalmi és tömegszervezet rendezvényét. Ekkor értékelik a művelő­dési intézmény kihasznált­ságát, tisztaságát, a pro­pagandát, a szervezést és a tájékoztatást, valamint a rendezvények szerve­zettségét, tartalmát és a lebonyolítás módját. Külön elbírálás alá esik a versenyidőszakban végzett helytörténeti munka, a nép­rajzi emlékek gyűjtése. A ver­senybizottság külön ponttal jutalmazza a község szépítésé­re, a közművelődési intézmé­nyek csinosítására végzett tár­sadalmi munkát, s az új és hasznos kezdeményezéseket. A falvak versengése jövő év augusztus elsején zárul, s a több ezer forintos díjakat az alkotmány ünnepén, augusztus 20-án ítélik oda. ORSZÁGOS NÉGYTUSAVERSENY Kisegítő iskolások sikerei évízgyörkről Galgahévízre tarva, a kövesúton éri el az ember a téesz 85 holdas ta­karmánybor só-tábláját. Vala­mi egy kilométeres távolság­ban húzódik hosszú sávban az út mellett. Kora reggel van, a nap még Gyöngyös fölött, a hegy mögött tüzel. A táblán harminc ember hajuldozik: kaszálják a borsót. A borsó­táblára még nem állhat rá a gép. Mind idős ember, ötve- nen felüli, némelyik a hetve­net is megüti. Nehezen halad­nak az összegubancolódott bokrok között. A kasza he­gyét előbb szép nyugodtan be kell illeszteni a gubancok kö­zé, aztán nagyot rántani. Nem könnyű munka ez, mint a bú­zánál, ahol csakúgy suhog a kasza, lendül a derék is. Pista bátyám 58 éves. Csak így tudtam meg a nevét: Pis­ta bátyám. Leül az árok szé­lére, a jegenyék árnyékába. Szeme mintha a hatvani gyár­kéményen, meg a tizenemeletes kórházon révedezne, de jól látom, hogy az agyában gon­dok között kotorászik. Ki is mondja nemsokára: — Az itt a baj, kérem, hogy a fiatalok mind oda vannak, s Aratási pillanatok miránk szakad itt valamennyi munka. Két-három hét is be­letelik így, mire végzünk a ka­szálással. Utána meg jön még a borsó cséplése. Társai is a fiatalokra pa­naszkodnak. Mert, hogy van az, hogy rájuk szakad a földi munka, ugyanakkor az egyik gyerek mérnök, a másik dok­tor, a harmadik egyetemista, meg technikus, meg lódoktor valahol az ország túlsó felén. És ezek a gyerekek volnának a legmunkabíróbbak. Méghogy fejlődés ... hát ez a fejlődés? Hogy ők izzadnak idősecske ko­rukban is. De nem sokáig zúg­nak, feltűnik előbb egy piros, aztán még egy hatalmas piros, majd egy kék kombájn. Mel­lettük tapossa a kerékpár pe­dálját egy szalmakatapos fiatal. ■ Jó előre kiált az öregeknek: — Menjenek a raktárba, Csótó Mihály bátyó,m ad maguknak munkát. Zsákot kell foltozni a búzaaratáshoz. Ezek szovjet kombájnok, ráállhatnak a ta­lajra, mindjárt felváltják magukat! Hát nemcsak a fiatalok nem kellenek már, de az öregek se? Hát ez az a sokat emlegetett fejlődés? Mehetnek már zsá­kot foltozni. A három kom­bájn két-három nap alatt „megzabálja” ezt a 85 holdat. Ami annyit tesz, hogy nem­csak learatja, de el is csépeli, zsákokba rakja. Aminek csak a kézi learatása két-három hétbe kerülne. Jönnek a kombájnok. Nem is jönnek, valósággal úsznak a dűlőúton. Vezetőik pecke­sen ülnek a napernyők alatt. Ez a híres Fekete brigád, el­ső helyen áll a téesz általános munkáiban. Nemsokára a szép sárga borsótenger fölött két piros, meg egy kék kombájn úszik. Néha hol a jobb, hol a bal oldalukon dobnak ki egy- egy teli zsákot. A dűlőúton húsz-egynéhány idős parasztember tapos­sa akkurátusán a kerékpár pedálját. Igyekeznek a téesz raktárába, zsákot foltozni. Dénes Géza Szabó János győztes ugrása közben Az idei volt a negyedik a kisegítő iskolák országos négy- tusaVersenyében. Az elsőt Pest megye rendezte Vácott, majd a csillebérci és a kőszegi után, az idén Makó fogadta a ver­senyzőket, a megyei győztes fiú- és leánycsapatokat. A ki­segítő iskolások versenye, igazodva a tanulók létszámá­hoz, eltér az úttörő-olimpiák szokásaitól; hat helyett négy­tagú csapatok küzdenek, s nem öt, Csák a három legjobb eredményét veszik figyelem­be a csapatversenyben. A makói országos döntő az idén nagyszerű gödöllői sike­reket hozott; a fiúk és a lá­nyok versenyében egyaránt városunk fiataljai képviselték Pest megyét. A 60 méteres síkfutásból, magas- és távol- ugrásból, kislabdadobásból álló négytusa csapatverseny­ben a fiúk az 5., a lányok a 6. helyet szerezték meg. A négy számban és az egyéni összetettben, összesen tíz baj­nokságot lehetett nyerni, eb­ből a gödöllőiek ötöt szereztek meg. Maráczi Ernő, a kisegítő is­kola igazgatója elmondta, hogy különösen egyik tanítvá­nya, Szabó János tűnik ki a mezőnyből. A 60 méteres sík­futásban 7,7 másodperccel győzött, a távolugrást 607, a magasugrást 167 centiméteres ugrással nyerte tornacipőben. Az utóbbi kettő országos ki­segítő iskolai csúcs, akár csak az összetettben elért 318 pont, ami természetesen újabb aranyérmet jelentett a tehet­séges fiúknak. A lányok versenyében Kecfkés Judit ért el új csú­csot 142 centiméteres magas­ugrásával, a kislabdadobásban és az egyéni összetettben pe­dig a harmadik lett. Teljesítményük azért is fi­gyelemre méltó, mert a gödöl­lői iskolának nincs tornater­me, legfeljebb a művelődési házban tarthatnak néha test- nevelési órát, ha szabad a nagyterem. Éppen ezért min­dent megtesznek, hogy pótol­ják a hátrányokat, kijárnak a GSC pályára, ahol Maráczi Ernő irányítja a szakmunkát, a sportnapköziben pedig Kiss Zoltán tart hetente egyszer atlétikai foglalkozást. A felku­tatott tehetségeket nem hagy­ják elkallódni, Szabó János például a GEAC-ban edz. az idén fejezte be az iskolát, s jövőre már szakmát tanul. A makói eredményekkel az országos úttörő-olimpián is előkelő helyezéseket érhettek volna a gödöllőiek, akik a ha­gyományos megyei versenyben is remekeltek az idén. Tavaly még minimális hátránnyal a második helyen végzett az is­kola a négytusából, zsinórlab- dából és kispályás fociból álló viadalon, de az idén fölényes gödöllői győzelem született. G. Z. ZSÄMBOK! Több kedves olvasónk is felhívta figyelmünket arra, hogy járásunkban nincs Zsámbék nevű község, van vi­szont Zsámbolc. Olvasóinknak azt válaszolhatjuk, kézira­tainkban következetesen Zsámbokot írunk. Arról, saj­nos nem tehetünk, hogy nyomtatásban, miként kedden és szerdán is, Zsámbék jelenik mfeg. Érdeke!! taue mlufes lakó DIVATOS NYOMOTT MINTÁS ES EGYSZÍNŰ JERSEY ANYAGOK 30%-OS ÁRENGEDMÉNNYEL l?°6Llő' ‘ ALKALMI ARUK Jersey, 155 cm széles KAPHATÓK boltjáiah ■ »fai i 1* fl i ^ II Gödöllő, Szabadság tér 7. 17ó Ft helyett 117 Ft-ért

Next

/
Thumbnails
Contents