Pest Megyi Hírlap, 1978. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-11 / 161. szám
fin 1978. JÚLIUS 11., KEDD KIÁLLÍTÁSOK NAGYMAROSON ES SZENTENDRÉN Festői dokumentumok BARÁT ENDRE NYITOTTA MEG A NYÁRI TÁRLATOT Pest megyében immár rangos művészeti eseményként tartják számon a nagymarosi nyári tárlat megnyitóját, amelyre kilencedik alkalommal az idén került sor. Illefalvi László, a nagyközségi pártbizottság titkára köszöntötte a megjelent művészeket és a közönséget, majd a szobi zeneiskola tanárainak zenekara adott műsort. • Az ünnepi megnyitót Barát Endre, a járás ország- gyűlési képviselője, a megyei^ pártbizottság osztályvezetője mondotta. — A művészeti élet hagyományainak Pest megyében évtizedekre visszanyúló gazdag tradíciója és erre épült pezsgő, eleven jelene van — mondotta Barát Endre, majd így folytatta: — A párt művészetpolitikájának elveit a gyakorlatban valósítottuk meg, s mindez jól szolgálta a művészet és a tömegek közötti kapcsolat erősödését, sokoldalú ápolását. D. Fehér Zsuzsa dr. művészettörténész, a kiállított alkotásokat értékelve a tárlat munkabeszámoló jellegét emelte ki. — Akik itt dolgoznak Nagymaroson, műveikkel hozzájárulnak ahhoz, amit majd festői dokumentációként fogad el az utókor — mondotta D. Fehér Zsuzsa. Habár különböző stílusok és irányzatok találkoztak a megnyitó kiállításon, a bíráló bizottság mégsem lehetett nagy gondban, mert néhány alkotás kiemelkedett a többi közül. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának díját Borbély Károly igazgatóhelyettes adta át Mustó János festőművésznek, Kárpáti Éva festőművész pedig a tárlat megnyitása után Ocze! Jánostól, a Dunakanyar Intéző Bizottság elnökétől vehette át a DIB elismerését. A bíráló bizottság a Nagymaros nagyközségi tanács díját Vén Emil festőművésznek ítélte oda, amelyet Volentér Tibor tanácselnök adott. , F. Z. A monumentális táj művészete Megalapozott összefogással érkeztünk el a IX. nagymarosi nyári tárlatig. A festők ambícióit messzemenően pártolja a Dunakanyar Intéző Bizottsága, a Művészeti Alap és a nagyközségi tanács. Figyelemmel és mint láttuk, díjakkal is. Nyilvánvaló, hogy a nagymarosi festők másképpen építik távlatukat, mint a vásárhelyiek. Ott az egységesebb képi nyelvjárás szerencsés hagyomány, itt a stiláris változatosság egy más erény tartozéka. Nagymaros eleve nyitottabb, mert a monumentális táj vendégül látja azokat, akik Salgótarjánban, Miskolcon vagy Budapesten élnek. Nagymaros karaktere a határok közé nem szorított tágasság. Sós László grafikusművész, a nagymarosi tárlatok állandó rendezője, az emblematikus meghívók és plakátok alkotója ezúttal is sikerrel érzékeltette az egységet a sokrétűségben. Ami a minőséget illeti: adódik jó mű és meglepetés is bőven, elég ha Mustó János, Vén Emil, Kárpáti Éva képeire utalok; minőség és díjazás itt és most valóban egybevág. Mellettük jól szerepelnek Károlyi András, Bojtor Károly, Szent- györgyi Kornél, Sugár Gyula, Papp Zoltán festményei, Kau- bek Péter és Pálffy Katalin plasztikái, Tavaszy Noémi grafikája. Korrekt vonalvezetés jellemzi Arató István zebegé- nyi összefoglalását, a mesterség biztos gyakorlata olvasható le Mácsui István pilisi tájáról is. Külön élmény Eigel István, Tassy Klára töprengéssel tisztázott magas értékrendje, Király Sándor fegyelme, Rócz Gábor és Jakab Eszter gondos tűzzománcai. Van munkakedv és kísérletező erő, mindenki igyekszik saját tehetségének felső határát elérni, mely Uh- rig Zsigmond, Kováts Nagy lra, Gádor Emil, Dobrovits Ferenc más-más előjelű törekvéseit meghatározza. Mindezek előrebocsátásával, valami hiányzik is, illetve valaki és valami. A valaki címszón azoszámára nem kuriózum, tudományosan gondozott lepkegyűjteménye festészetének egyik háttere. Ilosvai Varga István nem szűnő hévvel kereste, kutatta a természet tanácsait. Számára a szentendrei környezet, az elmélyülés, a festői vizsgálódás lehetőségeit jelentette négy évtized óta. Itt talált rá igazán arra a posztimp- resszionisztikus képi nyelvre, mely szemnek, érzelemnek és gondolatnak egyaránt örömet és távlatot biztosít. Vérbő és kulturált kolorizmusa olyan dús, hogy a szerkesztés fegyelmét és szigorúságát sokszor észre sem vesszük, pedig ez minden művének alapja és törvénye. A színek költője Ilosvai Varga István, aki a répasze- döt és a gesztenyefát egyaránt az élet központjának fedezi fel. Fölényes rajztudását elrejti tényleges szerénységből, pedig karikatúráinak mértéktartó iróniája az elegáns vonal- vezetés kiemelkedő példája. A görbe utcák színnel értelmezett lejtős medreiben megérzi és kifejezi Szentendre egyedülálló karakterét úgy, hogy abban természet és ember közös alkotását villantja fel. Napraforgói, virágokat öntöző asz- szonya, téglahordója, beszélgetői vidámságot árasztanak. Ez az ő együttérzése. Régebben úgy volt szolidáris, hogy kérlelhetetlenül bemutatta Derko- vits és Dési Huber társaként a 30-as évek munkanélküliéit, csavargóit, — ma úgy, hogy a virágokban sűrűsödő színek özönével számolja számunkra a derű óráit, önarcképei életútjának, állomásait rögzítik és a kort is, általános emberi jegyeket hordoznak. Minden képe valamiben előrelépést jelent. Volt szíve, szeme megörökíteni az aszfaltöntőket, vakokat, népmeséi számelosztással a három napszámost. Párhuzammal érzékelteti a Sikátor sétálóit, a burgonyaszedőket és birsalmákat. Színekkel írt költemény valahány képe, a fény csöndesen felizzik pirosa, kát, zöldeket szürkéket termő felületein. Ilosvai Varga István gyűjteményének megteremtése is érlelődik a szentendrei állandó kiállítások so r'ában. Megnyitása dicséretes volna. Iloßvai Varga István: Utca rózsaszín ruhás nővel Losonci Miklós kát a festőket értjük, akik a nagymarosi tárlatok erősségei voltak, de ezúttal nem küldtek műveket. Ök is hiányoznak és valami más is. Nagymaros panorámája festőileg feltárt, de történelmi korfordulóit, a gótikát, a gyárkéményt, a vasutat viszonylag elhanyagolta a nagymarosi festészet. Motívum a sok különös növény, állat, a hegyoldalra fel- kapaszkodó utcasarok, a fák közül' elővillanó nyaralók, mind mind új képek előzményének ajánlkoznak, a hamarosan épülő vízlépcső szintén, különösen akkor, ha a jövőben a díjakat nem általánosan tűzik ki, hanem bizonyos részletkutatásokra ösztönöznek. A TV-FIGYELO Érdekes szombat. Régen volt annyira hatalmas és színes a szombati műsor, mint az elmúlt heten. Igényesen, ötletesen kalauzoltaa az ifjú — és bizonnyal nemcsak a tizenéves — nézőket a HANG-os- kodó „zenei állatkertjében” Balázs Árpád. Tetszett Äloldo- ván Domokos filmje a három évtizede Cegléden élő Benedek Péterről, akit — saját szavaival — „az ösztön hajtott festővé”. Az idős művész ízes beszéde remekül egészítette ki a műveit gazdagon sorjáztató képsorokat. Amelyek közül különösen szép volt a Móricz Zsigmond-portré és a paraszti munka néhány jellegzetes mozzanatának lényegre törő, cicomázatlan ábrázolása. Példás szerkezetéért s az e szerkezet által is segített szí- nészi-muzsikusi-operatőri teljesítményeiért dicséret illeti a Csanády János verseit bemutató „Otthonom múlásai” című műsort/is. Mindhárom adás ismételten bizonyította, hogy a televízióművészetnek az egyik legfontosabb összetevője: a televíziós egyéniség (legyen az egyéniség műsorvezető, rendező, előadó vagy éppen a műsor alanya). Parádés előadással — és kivételes egyéniségekkel — búcsúzott a nézőktől a Zenés tv- színház évadja. Donizetti Ritája teljes szépségében, ötletességében. vidámságában bontakozott ki Kalmár Magda, Leblanc Győző és vMelis György előadásában. Mindhárom művész teljes fegyverzetű reprezentánsa operakultúránknak, olyan alkotó, aki maradéktalanul meg tudta valósítani a rendező egységes elképzelését (s akinek Békés András meg is adta mindazt a segítséget, amivel egy rendező tartozik színészeinek... és a maga mesterségének). Hasznos vasárnap. Gyerekek nemigen kaphatnak többet a képernyőtől, mint ameny- nyit vasárnap délelőtt kaptak tőle: a Formák-sorozat egyszerű, érdekes játékok készítésére tanította őket, a Focisuli ismétlése hozzájárulhat ügyesedésükhöz, egészségesebb életmódjukhoz, csakúgy, mint a Játsszunk együtt! sorozat első része, amelyik a régi ha- nyományű métával ismertette meg nézőit (ha valaki túlzottan egyszerűnek, talán még primitívnek is tartaná e labdajátékot, gondoljon rá, hogy a nagyhírű baseball voltaképpen közeli rokonságban van vele!). Mindezekhez jött még a változatos, izgalmas Cimbora és a Bátyám és a klarinét című gyermekdarab. A televízió megtette, amit tehetett. Az már a szülőkön múlik, hogy gyermekeik ne csali hasonlóan sikerült tévés vasárnap dél- elöttök után vágyakozzanak, hanem maguk is megpróbálják a métát s gyakrabban vegyék elő helyéről a métánál nagyobb' futball-labdát... Tanulságos volt A Hét. A balatoni giccsdömpingről szóló riport nagyon határozott véleményt mondott: sok-sok beszéd és kibúvókeresés után végre tenni kellene a jelenlegi helyzet megváltoztatásáért. Aminthogy a tettek döntik majd el a Ráckevei-Duna-ág jövőjét is. Radnóti László szellemesen szerkesztett riportjában jó — és általános érvényű — kérdéseket hallhattunk ... s szerencsére néhány jó választ is: a kiskunlacházi tanácselnök a természetet, mindannyiunk kincsét védő okos cselekedetekről számolt be s még szebb tervekről szólt nagyon rokonszenvesen. Talán egyszer természetvédelmi terület lesz a ma még bizony veszélyeztetett víziparadicsom (amihez csak annyit teszünk hozzá: talán egyszer terme szetvédelmi területnek tekint jük majd egész Magyarországot!). Daniss Győző Váci fotóssiker a Szegedi Szalonban A nyári ünnepi hetek visz- szatérő eseményeként vasárnap a szegedi Bartók Béla Művelődési Központban megnyílt a hazai fotóklubok 14. Szegedi Szalonja. A zsűri döntése alapján huszonkét magyarországi fotóklub és fotókör százharminckét tagjának kétszázhúsz felvételét állították ki. A bemutatott kollekció alapján a Szegedi Szalon vándordíját az idén a mecseki fotóklub Fókusz csoportja nyerte el. Különféle társadalmi szervek és intézmények tisztelet- díjait kapta a kazincbarcikai Amera fotókör, a kaposvári fotó- és filmklub, a váci Dunakanyar fotóklub, az esztergomi városi fotóklub és a debreceni fiatal fotósok stúdiója. Ezenkívül tíz fotós kapott egyéni díjat. Szakmunkástanulók segítése Az Országos Pályaválasztási Tanács ülése A Csepel Vas- és Fémművekben sokat tesznek annak érdekében, hogy minél több fiatal váljon a gyáróriás munkásává. Jó módszereikről hétfőn hangzott el tájékoztatás az Országos PályaváLasztási Tanácsnak a KGM épületében tartott ülésén. A csepeliek rendszeresen felkeresik az iskolákat, beszélgetnek a fiatalokkal, a különböző szakmákat népszerűsítő filmeket mutatnak be számukra. Tájékoztatják őket arról is, hogy szakmunkástanulóikkal tanulmányi ösztöndíjszerződést kötnek, a melegüzemekben dolgozóknak pedig nemcsak munka-, hanem utcai ruhát is biztosítanak. A szakmunkásvizsga után helyben maradók több ezer forint — vissza nem térítendő — támogatást kapnak, tanulóéveiket is beszámítják a törzsgárdaidőbe és így hamarabb juthatnak újabb kedvezményekhez. Rendszeresen foglalkoznak a fiatalok szociális és lakáshelyzetének könnyítésével és utat nyitnak a továbbtanuláshoz is. A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy a vállalatoknak az eddigieknél többet kell tenniük annak érdekében, hogy minden szakmában elegendő munkáskéz álljon rendelkezésre. A hogyanra, hangsúlyozták, jó példa a csepelieké. A budapesti tizenkettő FILMMŰVÉSZETÜNK HÁROM ÉVTIZEDE Gödöllőn hangzott el a fenti meghatározás, még tavaly egy filmvitán. Az előadó magától értetődő természetességgel említette, csak a jelenlevők csodálkozó mozgolódása ébresztette rá: sokan talán az aradi 13-ra asszociáltak szavai nyomán. A félreértés hamar tisztázódott. A Magyar Filmművészek Szövetségének • tagjai 1963-ban, a filmipar államosításának 20. évfordulóján titkos szavazással döntötték el, hogy az elmúlt két évtizedben, melyik volt a 12 legjobb hazai filmalkotás. A válogatásba olyan, ma már klasz- szikusnak számító filmek kerültek, mint például a Talpalatnyi föld, a Körhinta, a Sodrásban, vagy a Hideg napok. Az. akkori gyors magyarázatot most olvashatjuk is. A forgalomban levő magyar játékfilmek ajánló jegyzéke (1948—1978) — száraz cím mögött hallatlanul izgalmas olnagymarosi festészet elérte azt a minőséget, amikor indokolt nemzetközi előrelépése. A Duna három kiemelkedő és a látvány szempontjából rokon tájegysége Wachau, a Dunakanyar és Vaskapu. A nyári tárlatok e három táj karakterét összegezzék meghívott jugoszláv, osztrák és román festők részvételével. Alakuljon ki e három táj festői között az a szellemi körforgalom, nemes vetélkedés, mely a Dunakanyar Intéző Bizottság messzemenő támogatása révén gyorsíthatná a nagymarosi festők további fejlődését. A természet forrásából merítve Ilosvai Varga Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Kiváló művészének vasárnap megnyílt kiállítása a szentendrei Művésztelepi Galériában augusztus 21-ig tekinthető meg, hétfő kivételével, naponta 10-től 18 óráig. Ilosvai Varga István 1895- "ben született Kunhegyesen. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után 1924-ben Párizsba ment tanulmányútra, s 1935-ben költözött Szentendrére, azóta ott él és alkot. Személyes találkozása Rippl-Rónai Józseffel meghatározta festői indulását. Mindent számba vett, Nagybánya örökségét és a párizsi élményeket, ö az a festő, aki nem sietett gyors eredmények elérésére. Hiúság, hír, siker nem sarkallta, a lelkűidében terjeszkedő varázslatot érlelte. Mi volt ez? Művészetének forrása a természet. Innen inspirálódott. Kaktuszok és pillangók lettek igaz barátai, tőlük kölcsönözte az új és új színárnyalatok kifogyhatatlan ajánlatait. Mindez vasmány rejtőzik. A MOKÉP kiadásában megjelent, majdnem 300 oldalas kötetet Ábel Péter szerkesztette, régi adósságot törlesztve. Mindeddig ugyanis hiányzott egy olyan átfogó kiadvány, amely — természetesen megfelelő válogatással — hazai filmművészetünk három évtizedét rendszerezve mutatja be. Mi lehet izgalmas egy kata? lógusban? Az emlékek. Fölütöm a könyvet, és emlékezem. Bálint Andrásra, ahogy a Szerelmesfilmben kirohan a pályaudvarról egy pillantást vetni Párizsra. A röhögésre, amikor Sinkovits-Tizedes az Afrika- térkép előtt elemzi a hadihelyzetet. A dühöngésre, amivel otthagytam a Szombattól hétfőiget még az is csoda, hogy emlékezem rá). Emlékezem, hogyan fedeztem fel önmagámnak Jancsót a Szegénylegényekben, Latinovitssal eszem a velőspirítóst, a Szindbádban, Garassal a zsíros kenyeret, a Régi idők focijában. És Lata- bár Kálmán a Mágnás Miskában, és Darvas Iván, mint Li- liomfi és Ruttkai Éva mosolya a Budapesti tavaszban. Túl az egyéni érzéseken, érzelmeken, a könyv izgalmas olvasmánya lehet, kell, hogy legyen a filmforgalmazó vállalatokon kívül az oktatási és köz- művelődési intézmények, a társadalmi, tömegszervezetek vezetőinek, munkatársainak. Segítségével ugyanis az értékes magyar filmek az eddiginél intenzivebben szerepelhetnek a film- és művelődési programokban. A kötet 18 fejezete 18 tematikus sorozatot ajánl az érdeklődőknek. Az egyik a már említett Budapesti 12. A sokszáz filmet többek közt fesztiváldíjas alkotásokhoz, rendezői sorozatokhoz, népszerű színészek szerint, magyar klasszikus írók filmadaptációira, gyermek- és ifjúsági filmekre osztották. Minden filmnél részletes filmográfia található, az író a rendező, az operatőr, a zeneszerző, a főszereplők nevével és a filmek rövid — de lényegre törő, ízlésesen tömörítő — tartalmi kivonatával. A. Gy. Szemerkélő esőben nyitották meg vasárnap a XI. zebegényi nyári képzőművészeti szabadiskolát. A Szőnyi István Emlékmúzeum parkjának szabadtéri színpadán megtartott ünnepségen részt vett Barát Endre a váci járás országgyűlési képviselője, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztály- vezetője is. A vendégeket, valamint a szabadiskola tanárait és hallgatóit az egykori alapító tag Dániel Kornél festőművész, a Szőnyi István Emlékmúzeum igazgatója köszöntötte. Ezt követően Szentpál Mónika Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című költeményét adta elő. A nagy sikert aratott szavalat után Tóth Albert, az MSZMP váci járási bizottságának első titkára mondott megnyitó beszédet. Bevezetőben arról szólt, hogy Z'ebe- gény egyre magasabb színvonalon. egyre nagyobb művészi érettséggel tölti be a járás, sőt a megye képzőművészeti nevelésének egyik bázishelyét Méltóan Szőnyi István emlékéhez, megőrzi és átörökít művészetét, megtanít a művészet értésére és szeretetére. Beszélt a szabadiskola történetéről is, mely 1968-ban kezdődött két szakkal, 67 hallgatóval, s azóta évről évre fejlődik és gyarapodik. A sátrakat 1971-ben faházak váltották fel. 1975-ben tovább gazdagodott az intézmény: iroda- helyiségekkel, klubszobával él fürdőépülettel. Jelenleg pedig a befejezéséhez közeledi! annak a nagy előadóteremnél az építése, mely műterem céljára is használható lesz. Tótt Albert beszéde végén köszöntötte a szabadiskola vezetőségét, Dániel Kornél szervezés igazgatót, Bokor József művészeti igazgatót, valamint a tanári kart, Bakos Ildikó szobrászművészt, Beke Györgyi keramikust, Korga György Mizser Pál, Petrilla István, Szüts Miklós, Vált Dezső festőművészeket, valamint Korusz József és Vertei Beatrix grafikusművészeket, megköszönve valamennyiüknek az elmúlt évek során végzett példamutató munkájukat. Végezetül Bokor József belsőépítész eredményes együttműködést kívánt a tanároknak és a hallgatóknak, s kifejezte azt a reményét, hogy az itt eltöltött idő után a résztvevők tudásban, élményekben gyarapodva térjenek vissza otthonukba. E ezzel megkezdődött a munka a XI. zebegényi képző- művészeti szabadiskolában — melynek művészeti vezetője Hincz Gyula Kossuth-díjas, kiváló művész. Egy hónapon keresztül a világ minden részéből érkezett 238 hallgatót a művészet szeretetére, korszerű vizuális műveltséggel rendelkező alkotó szemléletre nevelik. s megismertetik a művészetben használatos technikák és eljárások legjellegzetesebb ismeretanyagával. Ko. É. MEGNYÍLT A SZABADISKOLA ZEBEGENYBEN Egyre magasabb színvonalon
