Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-09 / 134. szám

/ XM*m> 1978. JÜNIUS 9., PÉNTEK Szovjet-amerikai kapcsolatok Merre hajlik a nád? Szovjet feljegyzés A Szovjetunió Külügyminisz­tériuma feljegyzést intézett az Egyesült Államok Külügymi­nisztériumához azzal kapcso­latban, hogy az utóbbi időben az Egyesült Államokban foko­zódik az ellenséges kampány a Szovjetunióval szemben. E kampány célja az, hogy leplez­zék az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének törvénytelen akcióit, és elterel­jék a figyelmet arról a felderí- tő-felforgató tevékenységről, amelyet az amerikai titkosszol­gálatok végeznek a Szovjetunió ellen az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének épületéből. A Szovjetunió Külügymi­nisztériuma feljegyzésében fi­gyelmeztetett: ha az amerikai fél továbbra is mesterségesen élezi az egész ügyet, amely nyilvánvalóan árt a két ország kapcsolatainak, a szovjet fél kénytelen lesz nyilvánosságra hozni a birtokában levő, az amerikai titkosszolgálatok em­lített felderítő tevékenységét leleplező dokumentatív anya­gokat. A Szovjetunió Külügyminisz­tériuma követeli a törvényte­len amerikai akciók haladékta­lan beszüntetését és az okozott károk teljes helyreállítását El­lenkező esetben a szovjet fél megteszi a kellő intézkedése­ket — hangsúlyozta a feljegy­zés. Willy Brandt Romániába érkezett Willy Brandt, a nyugatné­met SPD elnöke, aki Todor Zsivkovnak, a BKP KB első titkárának meghívására szer­da óta tartózkodik Bulgáriát ban, csütörtökön sajtóértekez­letet tartott Szófiában. Brandt hangsúlyozta, Todor Zsivkovval folytatott megbe­szélésükön egyetértettek ab­ban, hogy a politikai enyhü­lést katonai enyhüléssel kell kiegészíteni. Willy Brandt Nicőlae Ceau- sescunak, az RKP főtitkárá­nak, a köztársaság elnökének meghívására csütörtökön dél­után Szófiából Bukarestbe ér­kezett Becs A szocialista országok javaslata a haderőcsökkentési megállapodás végleges kidolgozásához Csütörtökön Bécsben Wolf­gang Behrends nagykövetnek, az NSZK küldöttségvezetőjé­nek elnökletével megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsö­nös csökkentéséről folyó tár­gyalássorozat 172. plenáris ülését. A tanácskozáson előbb James Pudington, a kanadai küldöttség helyettes vezetője, majd pedig N. K. Taraszov nagykövet, a Szovjetunió de­legációjának vezetője szólalt fel. Taraszov nagykövet ismertet­te az NDK, a Lengyel Nép- köztársaság, A Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság által közösen beter­jesztett, fontos új javaslatot A szocialista országok újabb kezdeményezése — válasz a nyugati országok április 19- én benyújtott módosító javas­latára. — A szocialista országok csütörtökön ismertetett új ja­vaslatai reális alapot képez­nek egy olyan haderőcsökken­tési megállapodás kidolgozá­sához — mondotta Taraszov nagykövet —, amely egyetlen, a tárgyaláson résztvevő ország biztonságát sem veszélyez­tetné. A tárgyalások sikere érdekében kezdeményezésük­ben a szocialista országok konstruktív módon figyelembe vették a nyugati országok ál­láspontjának több elemét. A szocialista országok egyetértet­tek azzal, hogy a Varsói Szer­ződés és a NATO közép-euró­pai fegyveres erőit a csökken­tés eredményeként hozzák kö­zös szintre, létszámukat kü- lön-külön 900 ezer főben, ezen belül 700 ezer főnyi száraz­földi erőben állapítsák meg. Késznek mutatkoznak arra is — hangzik tovább a javas­lat —, hogy a tervezett csök­kentés csak a szárazföldi csa­patok létszámára vonatkozzék. A fegyverzet csökkentése pe­dig csak azokra a meghatá­rozott típusokra terjedjen ki, amelyeket a nyugati fél a csökkentés első — Szovjet­uniót és az Egyesült Államo­kat érintő — szakaszára meg­nevezett. Javasolják továbbá, hogy az említett első szakasz­ban a Szovjetunió és az Egye­sült Államok egyenlő arány­ban csökkentse csapatait Kő- zép-Európában — ahogy azt korábban a nyugati országok javasolták. Az új javaslat egyszersmind leszögezi a szocialista orszá­goknak azt az álláspontját, hogy Közép-Európában létre­jött a NATO és a Varsói Szerződés fegyveres erői lét­számának megközelítő azonos­sága. — A szocialista országok to­vábbra is fellépnek annak ér­dekében — mutatott rá Ta_ raszov nagykövet —, hogy a tárgyalásokon közvetlenül résztvevő valamennyi ország határozott és konkrét formá­A DÍVSZ szolidaritási nyilatkozata A DÍVSZ irodája csütörtö­kön közzétett nyilatkozatában szolidaritásáról biztosítja a chilei éhségsztrájk résztvevőit, akiknek június 8-án megígérte a katonai junta: 30 napon be­lül tájékoztatja őket eltűnt hozzátartozóik sorsáról. Az éh­ségsztrájkot ugyan erre az idő­re felfüggesztették, de tovább­ra is szükségük van minden haladó erő szolidaritására. A DIV6Z felhívja tag- és baráti szervezeteit, hogy mindaddig folytassák szolidan ;ási akciói­kat, míg a Pinochet-junta minden eltűnt hazafiról rész­letes felvilágosítást nem ad. Francisco de Borja Valenzuela püspökhöz, a chilei püspöki ta­nács elnökéhez és Sergio Fer- nández belügyminiszterhez in­tézett táviratában a DÍVSZ a világ haladó ifjúsága nevében ennek a követelésnek ad han­got. ENSZ Száz beszéd a leszerelésről Húsz plenáris ülés és több mint száz beszéd a leszerelés­ről — ez egyelőre az ENSZ- közgyűlés rendkívüli leszerelé­si ülésszakának statisztikai mérlege. A május 24-én kezdő­dött és a hét végéig tartó álta­lános vitával párhuzamosan már rendszeresen ülésezik az okmányszerkesztési munkát végző ad hoc bizottság is. Az általános vita végére ál­talában közepes vagy kis ka­tonai erővel rendelkező álla­mok maradtak, de küldötteik Világjáró utazók Öt világrész magyar vándorai A közhiedelemmel ellentétben ne­künk, magyaroknak is voltak jeles világutazóink. Közülük 29-nek sok­féle, színes és élvezetes útleírásait, népjellemzéseit olvashatjuk a Bod­rogi Tibor szerkesztésében Messzi népek magyar kutatói című ügyes, kétkötetes válogatásban a Gondolat Kiadó gondozásában. Félezer esztendő A Magyar Néprajz Klasszikusai sorozatban kiadott válogatás majd­nem félezer esztendőt fog át. Már ebből is önként következik, hogy a régi korok utazói aligha lehettek néprajzi kutatók, de még turisták sem nagyon! Csakugyan szinte min­denféle foglalkozású van közöttük: diplomata (Kakas István), kalandor (Benyovszky Móric), kiből később uralkodó lett, de hasonló pályát fu­tott be egy szakemberként induló utazónk (Magyar László) is, megszó­lal egy katolikus hitterjesztő (Éder Xavér Ferenc) éppúgy, mint a pro­testáns prédikátor (Szepsi Csombor Márton); vannak közöttük 1848-as menekültek (Wass Samu, Rosti Pál stb.), előkelő és gazdag, tudomány­pártoló arisztokraták (Széchenyi Bé­la, Teleki Sámuel, Zichy Jenő), és a mához közeledve képzett, céltu­datos kutatók. Míg az előzők neveit általában nem vagy csak kevesen ismerik, a tudós kutatók (Xántus, Vámbéry, Lóczy, Jankó, Bíró, Tor- day, Róheim és mások) legalább szakkörökben ismertek. E két kötet válogatott írásai és a hozzájuk csatolt jegyzetek arról győznek meg bennünket, hogy saját utazóink életművét sem ismerjük eléggé. Ennek csak kisebb részben vannak ún. objektív okai, ezek kö­zött legfájóbb az, hogy Magyar László XIX. századi afrikai írásai ládástul mindörökre elvesztek, a legszorgosabb utazók egyike, a ki­csit különc Széchenyi Béla pedig maga rendelte el, hogy több kötetre rúgó naplóját halála után vessék tűzbe. Ma már meg sem tudjuk ér­teni ezt a pusztítást! Múlt idők szokásai Ámde nem ez a több és nem is ez a fő baj, hanem az, hogy e kéz­iratos hagyatékok jórészt nincsenek lefordítva. (A jezsuita Éder latinul, Torday Emil minden művét angolul tette közzé. A legnagyobb magyar utazók egyike: Bíró Lajos kéziratai­nak nagy része is feldolgozásra vár.) E 29 utazónk bejárta a kerek vi­lágot, azt saját kora és foglalkozása szemüvegén keresztül látta. E mo­zaikdarabkák szépen kiegészülnek és ebben a kaleidoszkópban egységes képet is adnak. Emellett letűnt ko­rok ma már ugyancsak eltűnt, újból fel nem kutatható vonásait ismerjük meg. Utazóink leírják pl, az indián va­dászatot, amikor a bölénycsordát szakadék szélére űzik és az állatok abba belezuhanva tömegesen pusz­tulnak el; ilyen volt az ősember va­dászata is. Mások szemléletesen mu­tatják be kígyótáncukat, melyhez hasonlót a tréfás lakodalmi szoká­sok között találunk: a táncosok egy­más mögé sorakoznak, ki-ki köteles mindazt utánozni, amit az előtáncos bemutat, az pedig kifogyhatatlan a tréfás és a virtuóz ötletekből. Ma­gyar régész-néprajzi kutató re­konstruálta az ősi, spanyol hódí­tás előtti mexikói labdajátékokat, melyek szenvedélyessége és népsze­rűsége kísértetiesen hasonlít a mai labdarúgásra. Érdekes részlet a le­írásból: „Bár a játékosok gyakran súlyosan megsérültek, sőt néha meg is haltak, a győztes olyan értékes jutalmat kapott, hogy a nyilvánvaló veszedelemmel sem sokat törődtek. Még nagyobb volt a csapatkapitány kockázata: a győztes kapitányt meg­becsülték és ajándékokkal halmozták el, a vesztes csapat kapitányát azon­ban gyakran feláldozták az istenek­nek.” Utazóink régi és titkos szertartások részeseivé is váltak, különösen az újabb korok gyakorlott és képzett szakemberei. Míg pl. Éder meglehe­tősen idegenül állt indiánjaival szem­ben, Magyar László, Bíró Lajos már bennszülött feleséget, sőt közszereplést is vállal, Fejős Pál pedig maga is — tiszteletbeli — indiánná lesz az Ama­zonas mentén, Róheim Géza végig­nézheti az ausztrálok rendkívül kí­nos, több tízezer éves férfiavatási szertartásait. Titkos szertartások Bár ezek az utazók is jócskán „ci­peltek” magukkal különféle társa­dalmi-vallási és egyéb elfogultságo­kat, mégis szívmelengető, milyen szeretettel írnak „népeik”-ről. Vám­béri/ például kijelenti: a közép­ázsiai nomádok „a legjobb emberek a világon”. Az utazások azonban nem mindig idillikusak, sőt sokszor közvetlen ha­lálveszély is fenyegeti az idegent. Baj lehet az értetlenség is, a „benn­szülött” szabályok megsértése. Tele­ki Sámuel afrikai útján jelen volt a kissé értetlen, előkelő Ludwig von Höhnel, aki a Nagy Tavak környéki négerek művészetéből szinte sem­mit sem értett meg: „dalaik lármá­sak és melódia nélkül vannak, tán­cuk groteszk, vad, zabolátlan ugrá­sokból és utálatos mozdulatokból áll.” Ezzel szemben a pápuákhoz kö­zelebb került Bíró Lajos egy hasonló produkcióról már így ír: „egyszer­re színt és életet nyer előttem az ad­dig nem értett csoportozat: a lep­ke számyverését, csapongását, a vi­rágok, az üldöző madár mozdulatait is meglátom a táncsorok hullámzá­sában; addig fülsértő és untató a kézi dob zenéje, most hangfestővé lett..Pedig maga Btró írja e pá­puákról, hogy még a kőkorszakban élnek! Ború és derű Magyar László leplezetlenül leír­ja a közép-afrikai törzsi hatalom vad kitöréseit, többen mások a gyarma­tosítás, az új vallások kedvezőtlen hatását E sötét képet viszont eny­híti a humor: az indiánok képtele­nek voltak a papi nőtlenséget meg­érteni, először az apácákat hiszik fe­leségeknek, majd azt, hogy a hitter­jesztők maguk is nők, hiszen „szok­nyában” járnak! Sok komoly, még több derűs jele­net, érdekesség és szakszerű fejtege­tés váltakozva követi egymást eb­ben a kitűnő válogatásban, melynek folytatását is szívesen várjuk! Katona Imre docens felszólalásai tartalmaznak fi­gyelemre méltó elemeket. Zaire képviselője, miközben mentegette az országa terüle­tén folyó „békés” nyugatné­met rakétakísérleteket, beve- ze;te az ülésszak szótárába a „szocialista imperializmus” ki­fejezést, rágalmakkal árasztot­ta el a shabai események kap­csán Kubát, a Szovjetuniót és az NDK-t. Több felszólalás alapján rá­irányult a figyelem Venezuela kezdeményezésére az 1974 de­cemberi ayacuchói nyilatko­zattal kapcsolatban. Annak Idején nyolc latin-amerikai ország megegyezett, hogy egyengeti a kon.mentális fegy­verzetkorlátozás útját. A vene­zuelai kezdeményezés arra irányul, hogy a rendkívüli ülésszak ideje alatt a latin­amerikai küldöttségvezető nem hivatalos megbeszéléseken vizsgálja meg a hagyományos fegyveres erők csökkentésének lehetőségét. Statikus nyilatkozatok után dinamikus okmánytervezetek és a velük járó első összecsa­pások kezdik meghatározni az ENSZ-közgyűlés rendkívüli le­szerelési ülésszakának légkö­rét. Irak huszonöt csatlakozót szerzett határozati javaslatá­hoz, amely végül is felszólítja a Biztonsági Tanácsot, hogy tekintet nélkül a fennálló egyezményekre, követelje meg áz ENSZ-tagállamoktól: min­den katonai támogatást, szál­lítást vonjanak meg Izraeltől és ne adjanak át neki sem hasadóanyagokat, sem nukleá­ris technológiát. A Biztonsági Tanács gondoskodjék a tila­lom betartásának ellenőrzésé­ről Manea Manescu román mi­niszterelnök nyitotta meg csü­törtökön az általános vitában felszólalók sorát. A délutáni plenáris ülésen Jordánia. Bur­ma és Albánia képviselői kap­tak még szót JASSZER ARAFAT, a Pa­lesztinái Felszabadítási Szerve­zet végrehajtó bizottságának elnöke a Német Demokratikus Köztársaságban tett három­napos hivatalos látogatása be­fejeztével. csütörtökön vissza­érkezett Bejrútba. I A i sán befolyásolják Cartert az enyhülést szorgalmazó, a Szov­jetunióval meglévő kapcsola­tok elmérgesedéséért aggódó erők, s az elnök közeli mun­katársai között lévő képvise­lőik. A galambok és a héják között dilemmázó Carter igyekszik megoldást találni a közmondás régi képtelenségé­re: megpróbálja jóllakatni a kecskét úgy, hogy valami ká­poszta is maradjon. Erről tanúskodik szerda esti beszéde, amely az annapolisi haditengerészeti akadémiáról szinte percek alatt szertefutott a világon. Ebben jócskán van­nak morzsák mindkét madár­fajta eledeléből. Míg egyrész­ről például elismerte a Szov­jetunió békevágyát, addig másrészről agresszív, nagyha­talmi gyakorlattal vádolta Moszkvát, amely — az ameri­kai kormánykörök szerint — túlságosan fegyverkezik. Ez utóbbi vád képezi most is az új amerikai és NATO fegyver­kezési tervek indQkát, tehát nyilván ízes — bár nem új — falat a héják számára. Aztán hangoztatta azt is Carter, hogy kormánya nem akarja össze­kapcsolni a SALT-megállapo­dás megkötését, más politikai kérdésékkel, de nem sokkal később ismételten felszólította a Szovjetuniót, hogy ne foly­tassa a haladó afrikai országok és felszabadítási mozgalmak támogatását. Ugyanakkor, ami­kor pedig egyre jelentősebbé válik a közvetlen amerikai be­avatkozás Zaire-han. C arter tehát erősen billeg a különböző szelekben, s nehéz megítélni, merre is fog dőlni végül. Mert azt alig­ha lehet kétleni. hogy a két ország kapcsolatainak javítá­sáról, a SALT-ról, s általában az enyhülés fenntartásának le­hetőségéiről folytatódnak a kü­lönböző szintű tanácskozások. De korántsem mindegy, hogy az amerikai fél az erő pozíció­jából, engedményeket nem ad­va próbál tárgyalni, ahogy azt jobbfelől suttogják az elnök fülébe Brzezinski és hívei, vagy belátva, hogy kizárólag a már többször kipróbált út az egyedül járható, az ultimátu­mok, követelések helyett a kompromisszumok, a rugal­masság eszközeit fogja alkal­mazni. Választani tehát nem a Szovjetuniónak kell, — ahogy Carter beszédében hangsúlyoz, ta, — hanem éppen a Fehér Ház urának. A. K. M erre hajlik a nád? Mos­tanában talán ez a kér­dés tűnik jogosnak Wa­shingtonban, ha az amerikai kormánypolitika szélirányvál­tozásait latolgatják a helyi „politikai meteorológusok”, új­ságírók, diplomaták és más hi­vatásszerűen odafigyelők. Ok_ kai-joggal találgatnak, ugyanis a legfontosabb szélcsatornában az utóbbi időben gyakorta for­dult hirtelen a légáramlás, csa­pott át enyhe, békülékeny szél­ből, heves, kérlelhetetlen vihar­ba. S ebben a folytonos válto­zásban maga a nád hajlana. Te­hát Carter elnök, az amerikai politika irányítója, aki bizony ezúttal sem állítja ki magáról a határozottság bizonyitványát, amelyet pedig oly sokszor hiá­nyoltak már országában mind barátai, mind ellenfelei. A leg­fontosabb szélcsatorna pedig természetesen a szovjet—ame­rikai viszony, amelynek dön­tő, minden más külpolitikai területet felülmúló fontosságát ma már nem lehet elvitatni. Nos, ez magyarázza, hogy miért figyelnek és reagálnak olyan érzékenyen Keleten és Nyugaton egyaránt az új szél­járásokra és a nád dőlésének irányára. Hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy a kemény szeleket fújok uszályába sze­gődik az amerikai elnök, vagy az enyhébb fuvallatokra haj­lik. Az kétségtelen, hogy a ke­mény vonal hívei, akiket az Egyesült Államokban már rég­óta héjáknak neveznek, mos­tanában erőtejes rohamokat intéznek az elnök befolyásolása irányában. Legjelesebb képvi­selőjük maga Carter nemzet- biztonsági főtanácsadója, Zbig­niew Brzezinski, aki hetek óta nem mulaszt el egyetlen al­kalmat sem, hogy kirohanjon a Szovjetunió és általában a szocialista országok politikája ellen. Politikai szótárát a hi­degháború időszakában hasz­nált kifejezésekkel töltötte fel. Így éppúgy nem hiányoznak a legnagyobb szocialista állam agresszív, erőszakos hatalmi törekvéseiről formált szóla­mok, mint belső viszonyainak folyamatos becsmérlése. S ez­zel szembeállítva ott díszeleg­nek a héják körében ünnepelt szupersztárrá lett „Zbiggi” ki­nyilatkoztatásaiban Washing­ton erejét, keménységét és kérlelhetetlenségét hangsúlyo­zó mondatok. Nem is csoda hát, hogy az amerikai elnökre hat ez a „vasöklöt” követelő kampány. Ugyanakkor vi­szont hasonlóképpen hatható­ban vegyen részt a fegyve­res erők és fegyverzet csök­kentésében, azaz mindegyikük katonai potenciáljának meg­felelően járuljon hozzá a fe­szültség csökkentéséhez. A szovjet delegátus végül kifejezte meggyőződését, hogy a szocialista országok új, konstruktív lépése — ameny. nyiben a nyugati országoknál pozitív fogadtatásra talál — lehetővé teszi az áttörést a bé­csi tárgyalásokon, és megkez­dődhet a megállapodás gya­korlati kidolgozása. A hadérőcsökkentési tárgya­lások következő plenáris ülé­sére a jövő héten csütörtökön kerül sor a bécsi Hofburgban.

Next

/
Thumbnails
Contents