Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-04 / 130. szám

M

AGAZINi

ági? 1978. JCNIUS 4., VASÁRNAP

:-:-:-:^;-:;:*:*:2i‘:;:-i-:-t-r-i*Ä»$-Ä*t-i*r-i*i*r;i*'*:;*;i;>*

..........................................>gg;:

’ :; MjKnrr ^W

K/íirkm

Ifjúság

Heiling György grafikája

A népi örökség folytatója

Federico Garda Lorca emlékezete

M

inden egyetemes érvényű lírai életmű egy nép, egy kisebb közösség talajáról szökkent szárba, nincs nagy költészet felnevelő közösség nélkül. A nyelv, a kultúra, a történelmi sors évszázados vagy éppen évezredes közössége hordozza ki a világirodalmi rangú művet, amely éppen a sajátosnak, a mástól különbözőnek a teljes átélésével és kifejezésével válik, válhatik egyetemes értékké. A világirodalom nagy művei között is ritka azonban nép és költői életmű olyan egysége, mint Federico García Lorca esetében. Lorca a huszadik századi modern költészet nagy úttörője, de költészetében teljes mélységében kitárul egy nép, á spanyol nép világa, történelmi kultúrája. A spanyol költészetet és népi világot a klasszikus irodalmi hagyományokkal ötvözte egybe, ezáltal műve a spanyol irodalmi és népi örökség szintetikus folytatása lett.

Vicente Alexandre, a költőtárs és barát így vallott róla: „Ne vegyék tiszteletlenségnek, csak egy

öreg népénekessel tudom össze- _ ___________

ha

sonlítani, csak egy andalúziai táncosnővel, akik ma már csak kőbe faragva élnek közöttünk. Csak egy távoli, ősrégi andalúziai hegy félig látott éjszakai hátterében lehetséges őt elképzelni”.

García Lorca nyolcvan éve, 1898. június 5-én született az andalúziai Fuentevaquerosban. Szűkebb

Federico Garda Lorca:

Kérdések

Tücsök-sereg ülésezik a síkon. Vén bölcseit a rétnek.

Aurelius, mondd, irigyled-e

titkon?

Szegény a bölcsességed!

Áramlik a folyó vize szelíden. — Ó Szókratész! Mit láthatsz a keserű halálba tartó vízben? Hited szegény és száraz!

szülőhazája meghatározza egész irodalmi pályáját, a gyermekkorában hallott mesék és népdalok visszhangoznak érett költői műveiben, például az Anda- lúz dalok-ban, a spanyol nép nemegyszer tragikus fordulatokban, eseményekben bővelkedő élete pedig később drámáinak alapjává válik (Bernarda Álba háza, Vérnász, Yerrna, stb.) Cigányrománcok című ciklusában sűrítetten drámai történetekben villantja fel a cigányok életét, ősi szokásait. Nem a romantikus felszín érdekli, hanem a népi kultúrának azok a mélységei, amelyeket a cigányság a huszadik századig megőrzött, s amelyek a spanyol népi kultúra elfeledett rétegeit is sejtetik.

Sárba hullik már a rózsa-levélke. Juan de Diós, te kedves, e dicső szirmokon mit veszel

észre?

Kicsiny a szíved ehhez!

(I-:örsi István fordítása)

Németh László találóan fogalmazta ezt meg, Lorca felfedező tevékenységét Bartók Béláéhoz hasonlítva: „Avantgárd költő sok van a világon. Népi költőnk nekünk is volt, jó is, egy tucat. De arra, hogy valaki az európai művészet legmerészebb formabontó törekvéseit a népdal Európa alatti mélységeivel hozza kapcsolatba, arra csak a zenében van példa”.

L

orca személyes életével és halálával is a spanyol nép sorsát szimbolizálja: a polgárháború első heteiben, 1936. augusztus 19-én kivégezték a fa- langisták Granada mellett, Viznarban. Jelképnél több, hogy ekkoriban húszezer spanyol hazafi sorsában osztozott.

Marafkó László:

Orsi foglalkozás

A

z őrs a lordok házában ülésezett, ahol a pultra borulva lopva elszunyókáltak a nyugdíjas csavargók.

elszunyókáltak a nyugdíjas csavargók.

— Ma nincs meccs? — kérdezte Kokó.

— Nincs — válaszolta Bélami, miközben lencsefőzeléket evett hús nélkül, élvezettel.

— Pedig szeretem elnézni, mikor meccs után osztanak a népnek — mondta Kokó. — Az olyan megnyugtató, ugye, Tu ja?

— Talán inni kéne — mondta Tu- ja, a megfontolt.

— Tessék — mondta Laja, s eléje tette a rózsaszínűre festett ecetet.

Tuja elgondolkodott. Nem mindig értette Kokót. Igaz, az érettségizett is. Az elnevezés — őrs — is tőle származott.

Laja megfogta Belami letámasztott mankóit, és átült egy másik asztalhoz. Intett Tujának.

— Ülj ide!

Tuja felkászálódott a másik székre. Belami zavartan átpislogott a többiekhez, és gondosan törölgette a tányért. Amikor befejezte, megszólalt: — Ne hülyéskedjetek!

A többiek hallgattak. Belami nehézkesen lecsusszant a magas székről, lába megnyeklett, úgy nézett ki. mint egy két lábra állt kecskelábú asztal. Billegve elindult próbaútjára.

— Résgeg disznó! Már megint alig tud járni — mondta Laja jó hangosan, hogy mindenki hallja. Belami elvágódott. Egy szempillantás alatt. Ugyanolyan gyorsan próbált felkelni, de az eséstől láthatóan elfelejtette, hogy paralízises lába van. Aztán sikerült. Megkezdődött a második próbaút.

— Nézzék a részeg disznót! — mondta Laja.

A hangra felébredt egy lord, és ösztönös mozdulattal maga elé húzott egy üres tányért —alibinek. Majd látva, hogy különös esemény nem történt, újra elaludt.

Mikor Belami másodszor zuhant el, a kasszírnő — akinek remegő mellei alapján a kakaót kellett volna osztania Kokó szerint — megszólalt:

— Azért ezt mégsem kellene!

Laja felnézett.

— Csak viccelnek — mondta Belami, s a földön fekve is kinyomott egy mosolyt.

Nyílt az ajtó, hűvösség csapott be a gőzbe, és bejött egy szikkadt öregasszony.

— Virágot tessék! — mondta.

— Mennyi az egész? — kérdezte Laja.

— A hóvirág négy, a szegfű tíz.

— Az egészet kérdeztem.

— Ne vicceljen velem a fiatalúr! — mondta az öregasszony.

— Egy százas elég lesz? — Laja nyújtotta is feléje. Az öregasszony

legszívesebben már ott sem lett volna, remegő kézzel pakolta ki a csokrokat.

— No, azért nem kell elsietni, csak mindent rendben — mondta Laja, de a virágárusne már iszkolt is kifelé. Laja felnyalábolta az egészet, és odavitte Kokó-élé. Néhány .ménéi közben lépöftySat a' kőre. Kokó kivett egy hosszú szárú fehér szegfűt.

— Mind a magáé, csak egyet én hadd tűzzek ki — mondta Kokó, és odament a kasszírnőhöz. Nézte az asszony haját, mintha helyet keresne a virágnak, aztán egy gyors mozdulattal betűzte a nő hatalmas mellei közé. Az asszony visszafojtott egy csiklandós sikolyt.

Laja intett Tujának, felemelték Belamit.

— Most utoljára még hazaviszünk téged, de ha még egyszer berúgsz.. .

A hóna alatt fogták meg és húzták magukkal.

— Milyen kedves fiúk, csak kicsit csintalanok — mondta zavartan a kasszírnő egy szemüveges férfinak, aki flekként és két kenyeret kért. A férfi nem válaszolt.

A gyermekszanatórium a hegy oldalán fekszik, szerteszórt épületei mint kisebb-nagyobb, kopott gúnyás utcakölykök bújkálnak a dombok között.

Róbert megtorpant. A falak, a vaságyak, az apró éjjeliszekrények kemény-fehéren villantak felé. Fiatal farkaspillantások lesték a mozdulatait.

— A fal mellé! — támogatta meg Zsófi nővér karcos iangja. Felmászott az ágyra, betaakarózott állig, és megpróbálta elképzelni, hogy valameny- nyi szobatársát legyőzi sakkban.

Megáit az ajtóban, és merev arccal megnézett bennünket. Tudtam: nem fogjuk szeretni. Hóna alatt hatalmas sakktáblát szorított, kezében fogkefe. A nővérke biztatására tétován elindult az ágya felé. A fogkefét az éjjeliszekrényre tette, de a táblát magával vitte a paplan alá. Röhögtünk.

Róbert törökülésben ült a gyűrött paplanon és rakosgatta a sakkfigurá. kát.

— Mivel kerültél be? — kérdezte Faragó.

Lépett egyet a futóval, eltöprengett, aztán visszatette az eredeti helyére. Felemelte a bástyát, forgatta az ujjai közt.

— Nem hallottad, Fischer? Mi bajod van?

— Nekem? Semmi.

Faragó odasompolygott az ágyához.

Ahmed Kadir:

Első sirató

Nazim Hikmetet siratja el a mai Törökország egyik legjelentősebb költője ebben a ciklusában, melynek fordítását Hikmet június 3-i halálának 15. évfordulója alkalmából közöljük.

Halljuk a hangodat néha a messzi Magyarországról, rekedt kicsit és öreges.

Én mintha börtönben lennék, kitárulnak sarkig mögötted a kapuk

Halljuk a hangodat néha a messzi Magyarországról, tudom, a vágy elviselhetetlen,

nekem még itt, hazámon belül, még Diyarbakirban is, még itt Sapancában is katonaként, micsoda kín volt.

Mehmet és Ali, Cansel és én, mi négyen,

halljuk a hangodat néha a messzi Magyarországról,

rekedt kicsit és öreges,

a gyerekek még kicsik, mit sem értenek.

de megtanítom nekik a verseidet nemsokára

a te verseid, sorról sorra.

Cansel nagyon szeret téged, mintha apja, bátyja volnál, tán annyira is, mint én.

„Csak egyszer láthattam volna” — kesereg gyakorta, a halál mindig és mindenütt kegyetlen és soha meg nem bocsátható.

Halljuk a hangodat néha a messzi Magyarországról, rekedt kicsit és öreges.

Én mintha börtönben lennék,

és kiabálni szeretnék — romboljátok le a falakat.

törjétek össze a rozsdás vasakat, nyissátok ki ablakait.

engedjétek beáradni a dalt,

semmi ne maradjon zárva, semmi, semmi

szeretném kiabálni

Arcomra záródnak a kapuk.

(Tasnádi Edit fordítása)

Tardi Gábor;

A bajnok

Letaposott sarkú gumipapucsa aprókat csosszant a kövön.

— Én nem tudok köpni — mondotta és nevetett. — A tüdőm már egészen tele van trutymóval.

Róbert pillantása Faragó hasán araszolt fölfelé. Mellkasa széles volt, nyaka vaskos.

— Én egészséges vagyok — válaszolta; 'Végre; — Tüdőgyulladásom völt, és csak azért hoztak ide, hogy meghízzak egy kicsit.

— Aha — dörmögte Faragó és visszahúzódott.

Róbert naphosszat sakkozott. Alig kelt ki az ágyból. A nővérkék kedvence lett. Példakép. Közben egészen megerősödött, amiért különösen gyűlöltük.

Estére Fischer lepedője alá vízzel telt nylonzacskó került. Fölfújt képpel, el-elpuffanó nevetéssel lestük a hatást.

Szebeni, akinek kétforintos nagyságú lyuk volt a tüdején, ajánlotta, hogy nyomjuk tele fogkrémmel a papucsát.

Máskor valaki egy rohadt almát vágott feje fölött a falhoz. Törmeléke a nyakába meg a sakktáblára hullott.

— Mi van, Fischer — harsogta Faragó, vörös képpel. Előre-hátra hintázott ültében az ágyon.

A támadásokat félmosollyal tűrte, mágcsak nem is árulkodott. Ez egy kicsit elrontotta az örömünket.

— Azt hiszi, hogy ő itt a bajnok — krákogta Faragó és vakkantva nevetett kettőt.

— Az is vagyok — préselte az ajkai közt Róbert.

— Azt hiszem, én le tudnám győzni — szólt közbe Készéi. Minősített sakkozó voltam.

A játszmára Zsófi nővér engedélyével az ebédlőben került sor. A kórtermek kiürültek, még a szomszédos épületekből is többen átjöttek.

Róbert néhány perccel négy óra után jelent meg. Letelepedett, pár másodpercig maga elé meredt, aztán intett Zsófi nővérnek, hogy sorsoljon.

A szerencse Készeinek kedvezett. Ö játszhatott világos bábukkal. A szurkolók Készéi mögé tömörültek, aki remegő kézzel tolta előre kettővel a királygyalogját.

Róbert mielőtt válaszolt volna, egy pillanatra fölnézett: „Jól van, itt vagytok mind, ti szövetkezők, alma- dobálók. vízöntők papucstolvajok. Elérkezett a leszámolás, most legyőzlek benneteket!

Ereztem, hogy kockáztatnom kell, esetjátékot játszottam, mert csak így tudtam letéríteni az általa jól ismert elméleti utakról. Ö keveset gondolkozott, rutinlépésekkel válaszolt. Domború mellkasával, mintha magasabb széken ült volna, mint én. A játszma a tizedik lépésnél kritikus ponthoz érkezett. Mély lélegzetet vettem és feláldoztam egy lovat.

A nézők felszisszentek. Róbert elnézte. De Készéi elmosolyodott, már látta, hogy terve helyes volt.

„Róbert szokása szerint mozdulatlan arccal ütötte vissza a figurát: beáldozta ta huszárját, véleményem szerint kissé elhamarkodottan. De szétszakította a királyállásomat és ezzel megakadályozta a sáncolást. Ez körültekintetlen védekezés esetén még veszélyessé válhat.”

A következő lépéseken mindkét fél sokat gondolkodott. Készéi egyre inkább előnybe került. Mellkasa mögött hullámzott a bőr, a térde ütemesen.mozgott. Nagy szeme egyszerre megvillant, aztán elmosolyodott: „Beáldozta a másik iovát is.”

A szurkolók ezt már tudták követni. Egymás szavába vágva tárgyalták a játszma újabb fordulatát. „Fel fogja adni! Belerúg!” Faragó mosolyogva megszorította Készéi vállát.

Róbert nagyon lassan leütötte a felkínált figurát.' Készéi szinte azonnal válaszolt. Sakkot adott, Róbert kilépett, majd az újabb sakkra közbehúzta a vezérét. A sakkok egy időre abbamaradtak.

Róbert tudta, valamit tennie kell, mert hiába e két tiszt előny, további passzív védekezés esetén előbb-utóbb összeroppan.

„Mit, is mondott Maróczy Géza? Állásunk javítása érdekében mindig mérlegeljük az anyagi előny visz- szaadását.”

, Róbert először leadta a futóját két gyalogért, majd a bástyájával leütötte az egyik világos futót, végül vezért cserélt.

Készéi rángatózó ujjakkal ütötte vissza a bábokat. Arcbőre alatt mozogni kezdett az ideg. Fölugrott, körbejárta az asztalt. A nézők egy része átsomfordált Róbert mögé.

Még négy lépést váltottak, azalatt tisztázódott, hogy a lebonyolítás után Róbertnek határozott anyagi és némi álláselőnye maradt.

— Vacsora! — kiáltott be az ajtón Zsófi nővér.

A játszma függőben maradt, a folytatást másnap délután négy órára

tűzték ki.

Evés után csoportokba verődve tárgyalták. Végül Szebeni kivált közülük, Faragó játékosan hátbataszí- totta, s ettől félfordulattal Róbert ágyához penderült. Fejét csontos vállára billentette, arcára vigyort erőltetett. Kezében egy narancs volt.

— A győzelmedre, Fischer!

Róbert lassan értenyúlt és az éjjeliszekrényre tette. Szája sarkában megjelent a félmosoly: — „Holnap szándékosan el fogom veszíteni a játszmát.”

Másnap délelőtt a nagyvizit után cédula röpült Róbert ágyához. „A partit feladom. Készéi.”

Csendespihenő előtt a nővérek ösz- szeszedték a holmiját és áttámogatták egy másik épületbe. Faragó szerint az elfekvőbe.

Nem sokkal később Róbert a sakkfigurákat a lepedője alatt találta meg. Faragó bevett szokása szerint belebődült a csöndbe — no mi van Fischer? —, már tudta: a bajnok nem ő.

1

i

i

I