Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-29 / 151. szám

1978. JÜNIUS 29., CSÜTÖRTÖK Bukarestben folytatódik a KGST XXXII. ülésszaka A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának XXXII. ülésszaka, amely kedden nyílt meg Bukarestben, szerdán ple­náris üléssel és munkatanács­kozással folytatta tevékenysé­gét. A román külügyminiszté­rium épületében megtartott plenáris tanácskozáson Andrej Marine, a Jugoszláv Szövetsé­gi Végrehajtó Tanács elnöke, Le Thanh Nghi, a Vietnami Szocialista Köztársaság mi­niszterelnök-helyettese, Sanan Southichack, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság közmunka-, közlekedés- és szállítási minisztere, Gesesse V. Kidan, a szocialista Etiópia ideiglenes katonai kormányzó tanácsa állandó bizottságának tagja, Jose Eduardo dos San­tos, az Angolai Népi Köztár­saság miniszterelnök-helyette­se és Manea Manescu, a Ro mán Szocialista Köztársaság miniszterelnöke szólalt fel. Délután munkacsoportban folytatta tevékenységét a KGST ülésszaka, amelynek résztvevői csütörtökön tovább tárgyalnak a napirenden sze­replő kérdésekről. A Vietnami Szocialista Köz­társaság kormánya ügy dön­tött, hogy kéri országának felvételét a KGST-tagországok sorába — jelentette be szer­dán a vietnami küldöttség ve­zetője. A felvételi kérelmet az ülésszak megvitatja. Nicolae Ceauseseu, a Romáin Szocialista Köztársaság elnöke, a Román Kommunista Párt főtitkára szerdán fogadta a KGST ülésszakán résztvevő küldöttségek vezetőit. Vietnami jegyzék Kínához A Vietnami Szocialista Köz­társaság külügyminisztériuma szerdán jegyzéket juttatott el a Kínai Népköztársaság viet­nami nagykövetségéhez, a kí­nai nemzetiségű lakosok Viet­namból Kínába történő átte­lepülésiének lebonyolításával összefüggő kérdésekről. A jegyzék felhívja a figyel­met arra, hogy sok kínait — főként a határ közelében élő­ket — megvesztegetéssel vagy kényszerrel igyekeznek rá­bírni a Kínába való visszaté­résre. A dokumentum megállapít­ja: a kínai fél arcátlan mó­don azt követeli, hogy Viet­nam ruházza fel széles körű jogokkal a kínai nagykövet­ségnek a vietnami kikötőbe küldött munkatársait. Mind­ez azt mutatja, hogy Kína nem is a kínai nemzetiségű személyek hazaszállítására tö­rekszik, csupán Vietnam-el- lenes politikájához kívánja felhasználni őket Csak röviden... A KOMMUNISTA PÁRT kapott szerdán megbízatást Sain Mariméban az új kormány megalakítására, miután a ke­reszténydemokraták kísérlete kudarcot vallott. A keresz­ténydemokraták a május 28-i választásokon 28-at szereztek meg a 60 mandátumból, a baloldali pártok pedig össze­sen 31-et AZ OLASZ KP szerdai ve­zetőségi ülésén úgy döntött, hogy a csütörtökön kezdődő elnökválasztáson Giorgio Amendoiat indítja a párt je­löltjeként. A keresztényde­mokraták Ganellát, a párt ve­zetőségi tagját indítják jelölt­ként. MOSZKVÁBAN végétért az a nagyszabású nemzetközi ta­nácskozás, amelyet a Szovjet­unió és az iparilag fejlett tő­késországok gazdasági és ke­reskedelmi kapcsolatairól ren­deztek. A megbeszéléseken vezető angpl, francia, ameri­kai, japán, belga, holland, svájci, svéd és finn üzletem­berek, gazdasági szakértők ki­jelentették: lehetőségeikhez mérten elősegítik az üzleti együttműködés fejlődését a Szovjetunió és a nyugati or­szágok között Németh Károly beszéde Portóban A portugál kommunisták jól szolgálják népük érdekeit Az MSZMP Központi Bi­zottságának küldöttsége, ame­lyet Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára vezet szer­dán Portóba látogatott. A nap folyamán találkozott Angelo VelesóvaX, a Portugál Kommu­nista Párt Politikai Bizottsá­gának póttagjával, és a PKP északi területi szervezetének többi vezetőjével, A magyar vendégek a késő esti órákban részt vettek a PKP északi területi szervezeté­nek a Vale Formoso filmszín­házban rendezett nagygyűlé­sén. Itt Angelo Veleso köszön­tötte a magyar párt küldötteit majd Németh Károly mondott beszédet. Németh Károly bevezetőben a Portugáliában 1974. április 25. óta végbement váltOzasoicat méltatva kijelentette: — A demokratikus erők ál­tal kiharcolt eredményekben, abban, hogy az 1974-es forra­dalom egy tőkésország mérté­kével mérve kiemelkedően na- ladó vívmányokat ért el, óriá­si szerepe van a Portugál Kom. munista Pártnak. — Jól tudjuk, hogy Portu­gál Kommunista Párt fél év­százados áldozatos küzdelmet folytatott. Alvaro Cunhal elv­társ és más kommunisták neve az önkény elleni bátor és meg­alkuvást nem ismerő küzdei :m szimbólumává vált. — Meggyőződésünk — je­lentette ki Németh Károly —, hogy a portugál dolgozók, a portugál kommunisták harca, küzdelmük sikere jól szolgálja népük nemzeti érdekeit és hozzájárul a nemzetközi kom­munista mozgalom, a béke és a haladás pozícióinak erősítésé­hez szerte a világon. — A portugál kommunisták példája is Igazolja: a párt a legnehezebb körülmények Kö­zött is képes jelentős eredmé­nyeket elérni a dolgozó töme­gek ügyének szolgálatá^JT Tudjuk, hogy az önök küzdel­me jelenleg különösen bonyo­lult és nagymértékben függ a kommunisták és más demok­ratikus erők, valamennyi dol­gozó, a haladó katonák es tisztek összefogásától, amelyért a Portugál Kommunista Párt oly állhatatosan küzd. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, a magyar kommunisták és egész népünk nevében kifejezem tel_ jes szolidaritásunkat azzal a rendíthetetlen küzdelemmel, amelyet a Portugál Kommunis­ta Párt folytat népe vívmá­nyainak megvédéséért, or­szága boldogabb jövőjéért. Németh Károly ezután rövi­den szólt az MSZMP hazai ta­pasztalatairól, eredményeiről es feladatairól, a párt szövet­ségi politikájáról és a szocia­lista demokrácia fejlesztéséről, majd nemzetközi kérdésekről szólva, egyebek között hang­súlyozta : — Közös harcunk nagy erő­forrása, hogy világszerte fel­lendülőben van a nemzetközj kommunista mozgalom. A ka­pitalizmus általános válságá­nak körülményei között külö­nösen jelentőséggel bír a kom­munista pártok előretörése Eu­rópa tőkésországaiban. A nem­zetközi kommunista mozgalom fellendülése, változó világunk sok új kérdést vet fel, ame­lyek megválaszolása szüKSeges Mi természetesnek tartjuk, na a testvérpártok egymás köl­csönös tisztelete alapján elv­társi szellemben vitákat foly­tatnak az új kérdésekről. Az ilyen viták nem idegenek a marxizmus—leninizmus hagyo­mányaitól, hanem e hagyomá­nyok szerves részei, amelyek a pártok számára hozzájárulhat­nak a helyes válaszok kialakí­tásához. A testvérpártok kö­zötti elvtársi, internacionalista viszony, az összefogás közös céljaink valóraváltásának leg­főbb biztosítékát jelenti. Németh Károly befejezésül kijelentette: — A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Portugál Kommunista Párt között ha­gyományos, jó kapcsolatok van­nak. Mostani tárgyalásaink új­ból megerősítették: nézeteink minden lényeges kérdésben megegyeznek. Portugália dol­gozói mindig számíthatnak a magyar dolgozók, a magyar kommunisták cselekvő szoli­daritására. Washington és az enyhülés Afrika mint fegyver? „Ami Afrikát illeti, mi és afrikai barátaink olyan konti­nenst szeretnénk, amely men­tes külső hatalmak uralmától, mentes a faji igazságtalanság keserűségétől és mentes a sze­génység, az éhség és a beteg­ségek terheitől... Ismét sür­getem: az összes többi nagy­hatalom csatlakozzék hozzánk abban az erőfeszítésben, hogy Afrikában a békén legyen a hangsúly, s ne fegyverszállítá­sok jelentsék Afrikának nyúj­tott segítségünket.” Carter amerikai elnök egykori isko­lájában, az annapolisi tenge­részeti akadémián mondotta ezeket a szépen hangzó mon­datokat, mintegy hivatalosan összefoglalandó az Egyesült Államok kormányzatának új Afrlka-politikáját alkotó alap­elveket. Csakhogy az itt vázolt törekvések nem csupán a wa­shingtoni politika más kori­feusainak megnyilatkozásaival nincsenek összhangban, hanem feltűnően ellentmondanak az amerikai politika gyakorlatá­nak is. A világsajtóban nem véletlenül került az elmúlt he­tekben az enyhülés jelenéről és Jövőjéről folyó latolgatások­ban oly fontos helyre a Fehér Ház afrikai politikájának han­goztatott elvei és bizonyított gyakorlata, valamint az egves politikusok nyilatkozatai kö­zötti kiáltó különbség okainak boncolgatása. Hiszen Nyugaton és Keleten egyaránt aggodalmat keltett — a zairei események után — az afrikai fejlemények összekap­csolódása az enyhülés ügyével, illetve közelebbről a szovjet— amerikai kapcsolatok alakulá­sával. A két különböző — bár nyilván nem nv'nden összefüg­gés nélküli — ügy ultimátum- szerű összehozása pedig közis­merten washingtoni politikai körök „érdeme”. Politikai kö­rökről s nem általában az amerikai politikáról kell be­szélni, hiszen az „Afrika-fegy- ver” bevetése az enyhülési és leszerelési „csatározásokba” éppen az Egyesült Államok egyik vezető politikai áramla­tának, a kemény vonal hívei­nek találmánya. A washingto­ni „héják” az elmúlt hónapok­ban indított heves szovjetelle­nes, az enyhülést fékezni igyekvő offenzívájában lett a zsarolási kísérlet eszköze a „fekete kontinens” ügyeinek alakulása. A nyilvánosság előtti vezető szerepet, ha úgy tetszik, a szócső feladatát Car­ter nemzetbiztonsági főtanács­adója, Brzezinski vállalta. Egyre-másra lépett a nyilvá­nosság elég olyan beszédekkel, sajtónyilatkozatokkal, amelyek lényege a Szovjetunió fenyege­tése, zsarolása volt. Egyebek között Afrika ügyében. A fő­tanácsadó — aki posztjából következően az amerikai kül­politika (a külügyminiszter mellett) egyik meghatározó személyisége — óriási vissz­hangot keltett fenyegetéseket küldött Moszkva címére, arra az esetre, ha a Szovjetunió „nem tanúsítana mérsékletet afrikai behatolásában, s nem fékezné egyúttal szövetségesei (Kuba) mozgását a térségben”. Brzezinski egyenesen úgy fo­galmazott, hogy Washington nem lesz hajlandó megkötni az új SALT-egyezményt, ha Moszkvában kitartanak az af­rikai felszabadító mozgalma­kat és haladó kormányokat se­gítő eddigi politika mellett. Nos, ez az egyértelmű zsaro­lás természetesen nem marad­hatott kellő válasz nélkül. An­nál is inkább, mert ugyanak­kor az amerikai fél valóban nem mutatott kellő rugalmas­ságot a SALT ügyében Gromi- ko washingtoni tárgyalásai so­rán. Ügy tűnt, hogy a Fehér Ház mindinkább a „kemény szelekbe” fordítja vitorláját. S ennek ellenkezőjéről az el­nök említett annapolisi beszé­de sem győzte meg a világot. Hiszen bár nem ismételte meg Brzezinski éles kirohanásait, de nem is tartózkodott az eh­hez hasonló, keményebb, fe­nyegetőbb kitételektől. Míg egyrészről hangoztatta határo­zott szándékát az enyhülés folytatódásának elősegítésére és a leszerelési tárgyalások előbbrevitelére, másrészről po­litikai és katonai beavatkozás­sal, politikai előnyök kergeté- sével vádolta a Szovjetuniót Afrikával kapcsolatban, bur­koltan célozva rá, hogy kor­mánya kész erőteljesebb esz­közökkel fellépni, ha fenyege­tései nem hatnak. Tehát az „Afrika-fegyver” a leghivata­losabb személy által nyert megerősítést Ennek fényében volt határozott a szovjet vá­lasz. A központi szovjet lapok­ban megjelent álláspont össze­gezte a szovjet—amerikai kap­csolatok minden vonatkozását s visszautasította Washington vádjait, fenyegetéseit és zsaro­lási kísérleteit. Egyértelművé tette a Szovjetunió elkötele­zettségét az enyhülési politika folytatásában, s leszögezte, hogy Moszkva elvi politikája alapján támogatja az afrikai haladó rendszereket és felsza­badító mozgalmakat. Ez a határozott állásfoglalás természetesen komoly vissz­hangot váltott ki az amerikai politikai körökben. Feltűnően megerősödtek az enyhébb han­gok, sok vezető politikus kért ismételten magyarázatot az elnöktől nemzetbiztonsági fő­tanácsadójának nyilatkozatai­ra. Sokan óva intik a Fehér Házat attól, hogv túlfeszítse a húrt a Szovjetunióval fennálló kapcsolatokban. Andrew Young, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete például az afrikai politikával kapcsolat­ban kijelentette: „Az Angolá­nak nyújtott szovjet segítség nem jelent nagyobb veszélyt a világbékére, mint az a tá­mogatás, amelyet Franciaor­szág részesítette az Egyesült Államokat az amerikai függet­lenségi háború idején.” Pár nappal később a nyugatnémet Der Spiegelnek adott interjú­jában pedig Young őszintén rámutatott: „Ma nagyobb be­folyást gyakorolunk Áfriká- ban, mint a közelmúltban. A kubaiak angolai jelenléte mindeddig nem jelentett fe­nyegetést az Egyesült Államok anyagi érdekei szempontjából. Nem jutunk semmire azzal, hogy a kubaiakat három méter magas szuperhősöknek képzel­jük, akik le akarják nyelni az afrikai kontinenst.” A nyilat­kozat egyértelműen mutatja, hogy az amerikai politika fel­legvárában heves nézeteltéré­sek dúlnak az enyhülés, a Szovjetunióval való meg­egyezés híjáéi és a ke­mény vonal, a „héják’ képviselői között. A két tábor közül az előbbit a nyu­gati sajtó szívesen minősíti a Vance külügyminiszter vo­nalát követőnek, az utóbbit pedig persze Brzezinski nevé­vel fémjelzik. Nos, az elmúlt hetek eseményei mutatják, hogy ez a belső harc került — az egész enyhülést fenyegető módon — a világpolitika szín­padára, s az egyik tábor kény­szerítette a nem túl határozott elnök kezébe is az „Afrika- fegyvert”. A küzdelem mind­eddig nem dőlt el, ahogy saj­nos az sem világos mostanság, hogy eltérül-e útjából, vagy tovább mehet az enyhülés sze­kere. Nem kétséges, hogy most az Egyesült Államok vezetőin a döntés sora. Amint ezt a Szovjetunió is egyértelműen világossá tette. A R Megkezdődött a szovjet pedagógusok kongresszusa A hárommilliós szovjet pe­dagógustársadalmat képviselő csaknem négyezer küldött részvételével szerdáin Moszk­vában, a Kreml kogresszusi palotájában megnyílt a há­romnapos országos pedagógus kongresszus. A kongresszuson Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB fő­titkárával, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének elnökével az élen megjelentek az SZKP és a szovjet állam vezetőd. A Szovjetunió vezető testü­letéinek, az SZKP-nak, a Legfelsőbb Tanács Elnökségé­nek és a minisztertanácsnak a kongresszushoz intézett üd­vözletét Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára olvasta fel, majd Mihail Prokofjev közok­tatásügyi miniszter előadói beszédet mondott. Kadhafi Berlinből Varsóba utazott Több dokumentumot, egyez­ményt írtak alá szerdán Ber­linben az NDK—líbiai együtt­működés bővítéséről Muam- mar Al-Kadhafi líbiai állam­fő NDK-beli háromnapos, hivatalos baráti látogatásálnak befejezéseként. Kadhafi ezre­des szerdán délben — folytat­va látogatás-sorozatát a szo­cialista országokban — Ber­linből vonattad Lengyelország­ba utazott. Keldis akadémikus búcsúztatása Márta Ferencnek, a Magyar Tudományos Akadémia főtit­kárának vezetésével szerdán küldöttség érkezett Moszkvá­ba a kiváló szovjet tudós, a Szovjetunió Tudományos Aka­démiája volt elnöke, Msztyisz- lav Keldis temetésére. A ma­gyar küldöttség lerótta kegye­letét Keldis akadémikus ra­vatalánál. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája elnökségének épü­letében felállított ravatalnál szerdán sok ezren vettek bú­csút a kimagasló jelentőségű tudóstól. A ravatal mellett díszőrséget áEt az SZKP KB Politikai Bizottságának több tagja és póttagja, a Központi Bizottság több titkára. Az elhunyt tudóst csütörtö­kön helyezik örök nyugalom­ra a Vörös téren, a Kreml fa­lába. Az internacionalizmus szellemében Huszonkilenc kommunista és munkáspárt 1976. június 29— 30-án Berlinben összegyűlt delegátusai csaknem 30 millió kommunistát képviseltek. Al­kotó, olykor éles viták gyü­mölcse volt az egyhangúlag elfogadott dokumentum, amely a konferencia témájá­nak pontosan megfelelő aláb­bi címet viselte: „Az euró­pai békéétí^, biztonságért, együttműködésért és társadal­mi haladásért.’' A testvérpártok vezetői kép­viselői a berlini konferencián nagy hangsúllyal utaltak az egyfelől a békéért és az eny­hülésért és másfelől a demok­ráciáért és a társadalmi hala­dásért folytatott harc közötti szerves összefüggésre. A kon­ferencia megállapította doku­mentumában, hogy a kommu­nista pártok az enyhülésért vívott harcot olyan feladat­nak tekintik, amely elősegíti a társadalmi haladásra ked­vező nemzetközi körülmények megteremtését. Teljes mértékben beigazo­lódott a berlini konferenciá­nak az a megállapítása, hogy a helsinki záróokmányban meghatározott elvek szigorú betartásáért indított harc szerves részévé vált annak a küzdelemnek, amelyet a dol­gozók a kapitalista országok­ban társadalmi és politikai jogaik védelméért és kibőví­téséért folytatnak. Ez a küz­delem Berlin óta nem vált könnyebbé. A NATO szélsősé­ges erői által támogatott szov­jetellenes hisztéria, a reakciós erőknek az a kísérlete, hogy beavatkozzanak a szocialista országok belügyeibe — mind­ez nemcsak az enyhülés ellen irányul, hanem a tőkésorszá­gok népeinek közvetlen létér­dekei ellen is. A szélsőséges reakció fő fegyvere — mint erre a test­vérpártok rámutattak — az antikommunizmus és annak legveszédeimesebb formája, a szovjetellenesség. Különös élességgel támadja a nyugati propaganda — amelyet he­lyenként állampolitiita szint­jére emelnek —, a szocialis­ta országokat. A létező szo­cializmus elleni támadások egyúttal a tőkésországokban a kommunista pártok program­jaiban megfogalmazott, cél­ként kitűzött szocializmus el­len is irányulnak. Hiszen az a vezérmotívumuk, hogy a tö­megek körében lejárassák a létező szocializmus gyakorla­tát, s minden kommunista programmal szemben bizal­matlanságot keltsenek. A hala­dó erőknek, mindenekelőtt a munkásosztály pártjainak és szervezeteinek, a kommunista és munkáspártoknak, a szocia­lista, szociáldemokrata erők­nek, a különböző irányzatú szakszervezeteknek közös ér­dekük és egyben történelmi felelősségük, hogy visszautasít­sák a hidegháború híveinek támadásait, és korunk leg­égetőbb kérdéseinek megoldá­sára mozgósítsák a dolgozókat. A jelenlegi bonyolult hely­zetben különösen világos: az európai kommunista és mun­kásmozgalom pártjainak együt­tes akciói elmélyíthetik az enyhülés folyamatát, elősegít­hetik, hogy hatékony leszere­lési intézkedésekre kerüljön sor, megszilárduljon az euró­pai biztonság. A nemzetközi kommunista mozgalom fejlő­désével együtt korunkban — amikor minden testvérpárt független, és önállóan választ­ja meg a szocializmushoz ve­zető útját, vagy a szocializ­mus felépítésének konkrét módját, stratégiáját és takti­káját, azt, hogy miként alkal­mazzon általános érvényű marxi-lenini tanításokat saját harcának konkrét feltételeire —, tovább növekszik a közös felelősség súlya. Ilyen körülmények közt szükségképpen nő a testvér- pártok közötti internacionalis­ta szolidaritás jelentősége is. Ez, pártunk felfogása szerint magában foglalja a nemzeti és a nemzetközi érdekek ösz- szehangolását; egymás kölcsö­nös támogatását, az elvtársi együttműködést, a közös ál­lásfoglalás és cselekvés kiala­kítását a legfőbb politikai kérdésekben, a testvérpártok önállósága, egyenlősége és ön­kéntes együttműködése alap­ján; a kölcsönös érdekeltséget egymás sikereiben; a mozga­lom közös tapasztalatainak tanulmányozását és a saját harci tapasztalatokkal történő gazdagítását. S nézetünk sze­rint az internacionalizmus nem utolsósorban jelenti a kölcsönös törekvést is a moz­galom egységének erősítésére és az antimarxista nézetekkel, kommunistaellenes propagan­dakampányokkal szembeni kö­vetkezetes harcra. Az MSZMP a proletár in­ternacionalizmus szellemében halad együtt a Szovjetunió és a többi testvéri szocialista or­szág kommunista és munkás­pártjaival, amelyek az új társadalom teljes felépítésén munkálkodnak. Ebben a szel­lemben támogatja a tőkésor­szágokban működő testvér- pártok küzdelmét is sikere­ket és eredményeket kívánva nehéz és bonyolult harcukban a monopoltőke politikai és gazdasági hatalmának megtö­réséért. a dolgozó tömegek de­mokratikus jogaiért, a szocia­lista perspektíváért. Vajda Péter

Next

/
Thumbnails
Contents