Pest Megyi Hírlap, 1978. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-29 / 151. szám
1978. JÜNIUS 29., CSÜTÖRTÖK Bukarestben folytatódik a KGST XXXII. ülésszaka A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának XXXII. ülésszaka, amely kedden nyílt meg Bukarestben, szerdán plenáris üléssel és munkatanácskozással folytatta tevékenységét. A román külügyminisztérium épületében megtartott plenáris tanácskozáson Andrej Marine, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke, Le Thanh Nghi, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnök-helyettese, Sanan Southichack, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság közmunka-, közlekedés- és szállítási minisztere, Gesesse V. Kidan, a szocialista Etiópia ideiglenes katonai kormányzó tanácsa állandó bizottságának tagja, Jose Eduardo dos Santos, az Angolai Népi Köztársaság miniszterelnök-helyettese és Manea Manescu, a Ro mán Szocialista Köztársaság miniszterelnöke szólalt fel. Délután munkacsoportban folytatta tevékenységét a KGST ülésszaka, amelynek résztvevői csütörtökön tovább tárgyalnak a napirenden szereplő kérdésekről. A Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya ügy döntött, hogy kéri országának felvételét a KGST-tagországok sorába — jelentette be szerdán a vietnami küldöttség vezetője. A felvételi kérelmet az ülésszak megvitatja. Nicolae Ceauseseu, a Romáin Szocialista Köztársaság elnöke, a Román Kommunista Párt főtitkára szerdán fogadta a KGST ülésszakán résztvevő küldöttségek vezetőit. Vietnami jegyzék Kínához A Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminisztériuma szerdán jegyzéket juttatott el a Kínai Népköztársaság vietnami nagykövetségéhez, a kínai nemzetiségű lakosok Vietnamból Kínába történő áttelepülésiének lebonyolításával összefüggő kérdésekről. A jegyzék felhívja a figyelmet arra, hogy sok kínait — főként a határ közelében élőket — megvesztegetéssel vagy kényszerrel igyekeznek rábírni a Kínába való visszatérésre. A dokumentum megállapítja: a kínai fél arcátlan módon azt követeli, hogy Vietnam ruházza fel széles körű jogokkal a kínai nagykövetségnek a vietnami kikötőbe küldött munkatársait. Mindez azt mutatja, hogy Kína nem is a kínai nemzetiségű személyek hazaszállítására törekszik, csupán Vietnam-el- lenes politikájához kívánja felhasználni őket Csak röviden... A KOMMUNISTA PÁRT kapott szerdán megbízatást Sain Mariméban az új kormány megalakítására, miután a kereszténydemokraták kísérlete kudarcot vallott. A kereszténydemokraták a május 28-i választásokon 28-at szereztek meg a 60 mandátumból, a baloldali pártok pedig összesen 31-et AZ OLASZ KP szerdai vezetőségi ülésén úgy döntött, hogy a csütörtökön kezdődő elnökválasztáson Giorgio Amendoiat indítja a párt jelöltjeként. A kereszténydemokraták Ganellát, a párt vezetőségi tagját indítják jelöltként. MOSZKVÁBAN végétért az a nagyszabású nemzetközi tanácskozás, amelyet a Szovjetunió és az iparilag fejlett tőkésországok gazdasági és kereskedelmi kapcsolatairól rendeztek. A megbeszéléseken vezető angpl, francia, amerikai, japán, belga, holland, svájci, svéd és finn üzletemberek, gazdasági szakértők kijelentették: lehetőségeikhez mérten elősegítik az üzleti együttműködés fejlődését a Szovjetunió és a nyugati országok között Németh Károly beszéde Portóban A portugál kommunisták jól szolgálják népük érdekeit Az MSZMP Központi Bizottságának küldöttsége, amelyet Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára vezet szerdán Portóba látogatott. A nap folyamán találkozott Angelo VelesóvaX, a Portugál Kommunista Párt Politikai Bizottságának póttagjával, és a PKP északi területi szervezetének többi vezetőjével, A magyar vendégek a késő esti órákban részt vettek a PKP északi területi szervezetének a Vale Formoso filmszínházban rendezett nagygyűlésén. Itt Angelo Veleso köszöntötte a magyar párt küldötteit majd Németh Károly mondott beszédet. Németh Károly bevezetőben a Portugáliában 1974. április 25. óta végbement váltOzasoicat méltatva kijelentette: — A demokratikus erők által kiharcolt eredményekben, abban, hogy az 1974-es forradalom egy tőkésország mértékével mérve kiemelkedően na- ladó vívmányokat ért el, óriási szerepe van a Portugál Kom. munista Pártnak. — Jól tudjuk, hogy Portugál Kommunista Párt fél évszázados áldozatos küzdelmet folytatott. Alvaro Cunhal elvtárs és más kommunisták neve az önkény elleni bátor és megalkuvást nem ismerő küzdei :m szimbólumává vált. — Meggyőződésünk — jelentette ki Németh Károly —, hogy a portugál dolgozók, a portugál kommunisták harca, küzdelmük sikere jól szolgálja népük nemzeti érdekeit és hozzájárul a nemzetközi kommunista mozgalom, a béke és a haladás pozícióinak erősítéséhez szerte a világon. — A portugál kommunisták példája is Igazolja: a párt a legnehezebb körülmények Között is képes jelentős eredményeket elérni a dolgozó tömegek ügyének szolgálatá^JT Tudjuk, hogy az önök küzdelme jelenleg különösen bonyolult és nagymértékben függ a kommunisták és más demokratikus erők, valamennyi dolgozó, a haladó katonák es tisztek összefogásától, amelyért a Portugál Kommunista Párt oly állhatatosan küzd. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar kommunisták és egész népünk nevében kifejezem tel_ jes szolidaritásunkat azzal a rendíthetetlen küzdelemmel, amelyet a Portugál Kommunista Párt folytat népe vívmányainak megvédéséért, országa boldogabb jövőjéért. Németh Károly ezután röviden szólt az MSZMP hazai tapasztalatairól, eredményeiről es feladatairól, a párt szövetségi politikájáról és a szocialista demokrácia fejlesztéséről, majd nemzetközi kérdésekről szólva, egyebek között hangsúlyozta : — Közös harcunk nagy erőforrása, hogy világszerte fellendülőben van a nemzetközj kommunista mozgalom. A kapitalizmus általános válságának körülményei között különösen jelentőséggel bír a kommunista pártok előretörése Európa tőkésországaiban. A nemzetközi kommunista mozgalom fellendülése, változó világunk sok új kérdést vet fel, amelyek megválaszolása szüKSeges Mi természetesnek tartjuk, na a testvérpártok egymás kölcsönös tisztelete alapján elvtársi szellemben vitákat folytatnak az új kérdésekről. Az ilyen viták nem idegenek a marxizmus—leninizmus hagyományaitól, hanem e hagyományok szerves részei, amelyek a pártok számára hozzájárulhatnak a helyes válaszok kialakításához. A testvérpártok közötti elvtársi, internacionalista viszony, az összefogás közös céljaink valóraváltásának legfőbb biztosítékát jelenti. Németh Károly befejezésül kijelentette: — A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Portugál Kommunista Párt között hagyományos, jó kapcsolatok vannak. Mostani tárgyalásaink újból megerősítették: nézeteink minden lényeges kérdésben megegyeznek. Portugália dolgozói mindig számíthatnak a magyar dolgozók, a magyar kommunisták cselekvő szolidaritására. Washington és az enyhülés Afrika mint fegyver? „Ami Afrikát illeti, mi és afrikai barátaink olyan kontinenst szeretnénk, amely mentes külső hatalmak uralmától, mentes a faji igazságtalanság keserűségétől és mentes a szegénység, az éhség és a betegségek terheitől... Ismét sürgetem: az összes többi nagyhatalom csatlakozzék hozzánk abban az erőfeszítésben, hogy Afrikában a békén legyen a hangsúly, s ne fegyverszállítások jelentsék Afrikának nyújtott segítségünket.” Carter amerikai elnök egykori iskolájában, az annapolisi tengerészeti akadémián mondotta ezeket a szépen hangzó mondatokat, mintegy hivatalosan összefoglalandó az Egyesült Államok kormányzatának új Afrlka-politikáját alkotó alapelveket. Csakhogy az itt vázolt törekvések nem csupán a washingtoni politika más korifeusainak megnyilatkozásaival nincsenek összhangban, hanem feltűnően ellentmondanak az amerikai politika gyakorlatának is. A világsajtóban nem véletlenül került az elmúlt hetekben az enyhülés jelenéről és Jövőjéről folyó latolgatásokban oly fontos helyre a Fehér Ház afrikai politikájának hangoztatott elvei és bizonyított gyakorlata, valamint az egves politikusok nyilatkozatai közötti kiáltó különbség okainak boncolgatása. Hiszen Nyugaton és Keleten egyaránt aggodalmat keltett — a zairei események után — az afrikai fejlemények összekapcsolódása az enyhülés ügyével, illetve közelebbről a szovjet— amerikai kapcsolatok alakulásával. A két különböző — bár nyilván nem nv'nden összefüggés nélküli — ügy ultimátum- szerű összehozása pedig közismerten washingtoni politikai körök „érdeme”. Politikai körökről s nem általában az amerikai politikáról kell beszélni, hiszen az „Afrika-fegy- ver” bevetése az enyhülési és leszerelési „csatározásokba” éppen az Egyesült Államok egyik vezető politikai áramlatának, a kemény vonal híveinek találmánya. A washingtoni „héják” az elmúlt hónapokban indított heves szovjetellenes, az enyhülést fékezni igyekvő offenzívájában lett a zsarolási kísérlet eszköze a „fekete kontinens” ügyeinek alakulása. A nyilvánosság előtti vezető szerepet, ha úgy tetszik, a szócső feladatát Carter nemzetbiztonsági főtanácsadója, Brzezinski vállalta. Egyre-másra lépett a nyilvánosság elég olyan beszédekkel, sajtónyilatkozatokkal, amelyek lényege a Szovjetunió fenyegetése, zsarolása volt. Egyebek között Afrika ügyében. A főtanácsadó — aki posztjából következően az amerikai külpolitika (a külügyminiszter mellett) egyik meghatározó személyisége — óriási visszhangot keltett fenyegetéseket küldött Moszkva címére, arra az esetre, ha a Szovjetunió „nem tanúsítana mérsékletet afrikai behatolásában, s nem fékezné egyúttal szövetségesei (Kuba) mozgását a térségben”. Brzezinski egyenesen úgy fogalmazott, hogy Washington nem lesz hajlandó megkötni az új SALT-egyezményt, ha Moszkvában kitartanak az afrikai felszabadító mozgalmakat és haladó kormányokat segítő eddigi politika mellett. Nos, ez az egyértelmű zsarolás természetesen nem maradhatott kellő válasz nélkül. Annál is inkább, mert ugyanakkor az amerikai fél valóban nem mutatott kellő rugalmasságot a SALT ügyében Gromi- ko washingtoni tárgyalásai során. Ügy tűnt, hogy a Fehér Ház mindinkább a „kemény szelekbe” fordítja vitorláját. S ennek ellenkezőjéről az elnök említett annapolisi beszéde sem győzte meg a világot. Hiszen bár nem ismételte meg Brzezinski éles kirohanásait, de nem is tartózkodott az ehhez hasonló, keményebb, fenyegetőbb kitételektől. Míg egyrészről hangoztatta határozott szándékát az enyhülés folytatódásának elősegítésére és a leszerelési tárgyalások előbbrevitelére, másrészről politikai és katonai beavatkozással, politikai előnyök kergeté- sével vádolta a Szovjetuniót Afrikával kapcsolatban, burkoltan célozva rá, hogy kormánya kész erőteljesebb eszközökkel fellépni, ha fenyegetései nem hatnak. Tehát az „Afrika-fegyver” a leghivatalosabb személy által nyert megerősítést Ennek fényében volt határozott a szovjet válasz. A központi szovjet lapokban megjelent álláspont összegezte a szovjet—amerikai kapcsolatok minden vonatkozását s visszautasította Washington vádjait, fenyegetéseit és zsarolási kísérleteit. Egyértelművé tette a Szovjetunió elkötelezettségét az enyhülési politika folytatásában, s leszögezte, hogy Moszkva elvi politikája alapján támogatja az afrikai haladó rendszereket és felszabadító mozgalmakat. Ez a határozott állásfoglalás természetesen komoly visszhangot váltott ki az amerikai politikai körökben. Feltűnően megerősödtek az enyhébb hangok, sok vezető politikus kért ismételten magyarázatot az elnöktől nemzetbiztonsági főtanácsadójának nyilatkozataira. Sokan óva intik a Fehér Házat attól, hogv túlfeszítse a húrt a Szovjetunióval fennálló kapcsolatokban. Andrew Young, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete például az afrikai politikával kapcsolatban kijelentette: „Az Angolának nyújtott szovjet segítség nem jelent nagyobb veszélyt a világbékére, mint az a támogatás, amelyet Franciaország részesítette az Egyesült Államokat az amerikai függetlenségi háború idején.” Pár nappal később a nyugatnémet Der Spiegelnek adott interjújában pedig Young őszintén rámutatott: „Ma nagyobb befolyást gyakorolunk Áfriká- ban, mint a közelmúltban. A kubaiak angolai jelenléte mindeddig nem jelentett fenyegetést az Egyesült Államok anyagi érdekei szempontjából. Nem jutunk semmire azzal, hogy a kubaiakat három méter magas szuperhősöknek képzeljük, akik le akarják nyelni az afrikai kontinenst.” A nyilatkozat egyértelműen mutatja, hogy az amerikai politika fellegvárában heves nézeteltérések dúlnak az enyhülés, a Szovjetunióval való megegyezés híjáéi és a kemény vonal, a „héják’ képviselői között. A két tábor közül az előbbit a nyugati sajtó szívesen minősíti a Vance külügyminiszter vonalát követőnek, az utóbbit pedig persze Brzezinski nevével fémjelzik. Nos, az elmúlt hetek eseményei mutatják, hogy ez a belső harc került — az egész enyhülést fenyegető módon — a világpolitika színpadára, s az egyik tábor kényszerítette a nem túl határozott elnök kezébe is az „Afrika- fegyvert”. A küzdelem mindeddig nem dőlt el, ahogy sajnos az sem világos mostanság, hogy eltérül-e útjából, vagy tovább mehet az enyhülés szekere. Nem kétséges, hogy most az Egyesült Államok vezetőin a döntés sora. Amint ezt a Szovjetunió is egyértelműen világossá tette. A R Megkezdődött a szovjet pedagógusok kongresszusa A hárommilliós szovjet pedagógustársadalmat képviselő csaknem négyezer küldött részvételével szerdáin Moszkvában, a Kreml kogresszusi palotájában megnyílt a háromnapos országos pedagógus kongresszus. A kongresszuson Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökével az élen megjelentek az SZKP és a szovjet állam vezetőd. A Szovjetunió vezető testületéinek, az SZKP-nak, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének és a minisztertanácsnak a kongresszushoz intézett üdvözletét Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára olvasta fel, majd Mihail Prokofjev közoktatásügyi miniszter előadói beszédet mondott. Kadhafi Berlinből Varsóba utazott Több dokumentumot, egyezményt írtak alá szerdán Berlinben az NDK—líbiai együttműködés bővítéséről Muam- mar Al-Kadhafi líbiai államfő NDK-beli háromnapos, hivatalos baráti látogatásálnak befejezéseként. Kadhafi ezredes szerdán délben — folytatva látogatás-sorozatát a szocialista országokban — Berlinből vonattad Lengyelországba utazott. Keldis akadémikus búcsúztatása Márta Ferencnek, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának vezetésével szerdán küldöttség érkezett Moszkvába a kiváló szovjet tudós, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája volt elnöke, Msztyisz- lav Keldis temetésére. A magyar küldöttség lerótta kegyeletét Keldis akadémikus ravatalánál. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája elnökségének épületében felállított ravatalnál szerdán sok ezren vettek búcsút a kimagasló jelentőségű tudóstól. A ravatal mellett díszőrséget áEt az SZKP KB Politikai Bizottságának több tagja és póttagja, a Központi Bizottság több titkára. Az elhunyt tudóst csütörtökön helyezik örök nyugalomra a Vörös téren, a Kreml falába. Az internacionalizmus szellemében Huszonkilenc kommunista és munkáspárt 1976. június 29— 30-án Berlinben összegyűlt delegátusai csaknem 30 millió kommunistát képviseltek. Alkotó, olykor éles viták gyümölcse volt az egyhangúlag elfogadott dokumentum, amely a konferencia témájának pontosan megfelelő alábbi címet viselte: „Az európai békéétí^, biztonságért, együttműködésért és társadalmi haladásért.’' A testvérpártok vezetői képviselői a berlini konferencián nagy hangsúllyal utaltak az egyfelől a békéért és az enyhülésért és másfelől a demokráciáért és a társadalmi haladásért folytatott harc közötti szerves összefüggésre. A konferencia megállapította dokumentumában, hogy a kommunista pártok az enyhülésért vívott harcot olyan feladatnak tekintik, amely elősegíti a társadalmi haladásra kedvező nemzetközi körülmények megteremtését. Teljes mértékben beigazolódott a berlini konferenciának az a megállapítása, hogy a helsinki záróokmányban meghatározott elvek szigorú betartásáért indított harc szerves részévé vált annak a küzdelemnek, amelyet a dolgozók a kapitalista országokban társadalmi és politikai jogaik védelméért és kibővítéséért folytatnak. Ez a küzdelem Berlin óta nem vált könnyebbé. A NATO szélsőséges erői által támogatott szovjetellenes hisztéria, a reakciós erőknek az a kísérlete, hogy beavatkozzanak a szocialista országok belügyeibe — mindez nemcsak az enyhülés ellen irányul, hanem a tőkésországok népeinek közvetlen létérdekei ellen is. A szélsőséges reakció fő fegyvere — mint erre a testvérpártok rámutattak — az antikommunizmus és annak legveszédeimesebb formája, a szovjetellenesség. Különös élességgel támadja a nyugati propaganda — amelyet helyenként állampolitiita szintjére emelnek —, a szocialista országokat. A létező szocializmus elleni támadások egyúttal a tőkésországokban a kommunista pártok programjaiban megfogalmazott, célként kitűzött szocializmus ellen is irányulnak. Hiszen az a vezérmotívumuk, hogy a tömegek körében lejárassák a létező szocializmus gyakorlatát, s minden kommunista programmal szemben bizalmatlanságot keltsenek. A haladó erőknek, mindenekelőtt a munkásosztály pártjainak és szervezeteinek, a kommunista és munkáspártoknak, a szocialista, szociáldemokrata erőknek, a különböző irányzatú szakszervezeteknek közös érdekük és egyben történelmi felelősségük, hogy visszautasítsák a hidegháború híveinek támadásait, és korunk legégetőbb kérdéseinek megoldására mozgósítsák a dolgozókat. A jelenlegi bonyolult helyzetben különösen világos: az európai kommunista és munkásmozgalom pártjainak együttes akciói elmélyíthetik az enyhülés folyamatát, elősegíthetik, hogy hatékony leszerelési intézkedésekre kerüljön sor, megszilárduljon az európai biztonság. A nemzetközi kommunista mozgalom fejlődésével együtt korunkban — amikor minden testvérpárt független, és önállóan választja meg a szocializmushoz vezető útját, vagy a szocializmus felépítésének konkrét módját, stratégiáját és taktikáját, azt, hogy miként alkalmazzon általános érvényű marxi-lenini tanításokat saját harcának konkrét feltételeire —, tovább növekszik a közös felelősség súlya. Ilyen körülmények közt szükségképpen nő a testvér- pártok közötti internacionalista szolidaritás jelentősége is. Ez, pártunk felfogása szerint magában foglalja a nemzeti és a nemzetközi érdekek ösz- szehangolását; egymás kölcsönös támogatását, az elvtársi együttműködést, a közös állásfoglalás és cselekvés kialakítását a legfőbb politikai kérdésekben, a testvérpártok önállósága, egyenlősége és önkéntes együttműködése alapján; a kölcsönös érdekeltséget egymás sikereiben; a mozgalom közös tapasztalatainak tanulmányozását és a saját harci tapasztalatokkal történő gazdagítását. S nézetünk szerint az internacionalizmus nem utolsósorban jelenti a kölcsönös törekvést is a mozgalom egységének erősítésére és az antimarxista nézetekkel, kommunistaellenes propagandakampányokkal szembeni következetes harcra. Az MSZMP a proletár internacionalizmus szellemében halad együtt a Szovjetunió és a többi testvéri szocialista ország kommunista és munkáspártjaival, amelyek az új társadalom teljes felépítésén munkálkodnak. Ebben a szellemben támogatja a tőkésországokban működő testvér- pártok küzdelmét is sikereket és eredményeket kívánva nehéz és bonyolult harcukban a monopoltőke politikai és gazdasági hatalmának megtöréséért. a dolgozó tömegek demokratikus jogaiért, a szocialista perspektíváért. Vajda Péter
